"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Jól nézni, látni tudás alapállás.
Nagy százalékban alakulhat ki miatta szeretet.
Ha azt akarod hogy szeress, akkor az nem mindig tűnik önmagad előtt sem őszintének.
Viszont ha megvannak a körülmények a szeretet kialakulásához, akkor csak meg kell várni kialakul -e vagy sem. Akkor működik azthiszem.
A jól nézés ehhez kell.
A hosszadalmas leírás ellenére a kialakulási idő a megfelelő alapállás esetén hihetetlen rövid, magától értetődő.
Tehát pl. egy terrorista, aki az előbb robbantott fel egy iskolabuszt és most szembejön velem és elesek és felsegít és bevisz a kórházba (irgalmas velem) és még egy szendvicset is ad mondjuk; akkor az a felebarátom, annak ellenére, amit kissé korábban tett? 8-o
Igen, félreérted. Nem az a felebarát, akivel Te irgalmas vagy - ha az vagy, akkor Te vagy felebarát.
Ha az, akivel irgalmasságot cselekszel, másokkal irgalmatlan, nem cselekszi az irgalmasságot, akkor ő nem felebarát, és nem KELL szeretni (de lehet).
A szeretet szerintem is több ill. más, mint az érzelmek. Azt gondolom, az érzelem, szubjektummal, egóval elhomályosított szeretet. Ezért lehet különféle képpen "szeretni", de szerintem e "szeretetek" közül egyik sem tiszta.
A tiszta szeretet szerintem nem érzelgősség; nem kell, hogy csillogó szemmel mosolyogjak, hanem annak belátása, hogy az illető EGYENLŐ velem, nem jobb nem rosszabb, s így MINDENT elfogadok benne, mindent megbocsájtok neki és mindent megpróbálok megérteni és tolerálni vele kapcsolatban.
És itt a minden, valóban mindent jelent...
Aztán mintha egy ellentmondást véltem volna felfedezni.
Ha az irgalmasság kijár kivétel nélkül, mindenkinek, akkor hogy lehet, hogy mégsem mindenki felebarát? Hiszen az a felebarát, akivel irgalmasak vagyunk, illetve aki irgalmas velünk. Nem?
Vagy tehát amíg az irgalmasság lehetősége áll csak fönn addig nem felebarát? Csak azután, amikor az irgalmasság cselekedete meg is történt?
Ez furcsa. Nem?
Vagy én értek megint félre valamit? ;)
Ugri!
Bocsi a játszmáimért, de mond ugyan ki nem játszmázik itt a fórumon? Azt gondolod, hogy te nem...? ;)
Egyébként úgy érzem, most sikerült kiugratnom végre az ugrifülest a bokorból. :)
Azt hiszem, most már értem számodra ki a felebarát, ki az ellenség és mi az irgalmasság.
Próbállak megérteni, még ha egyet- nem is értek.
Azonban az a véleményem, hogy amit leírtál, mindamelett, hogy teljesen rendben van és elfogadható, egyáltalán nem biztos, hogy megegyezik a Jézusi elvekkel, inkább talán azoknak egy szubjektív értelmezése a számtalan közül...
Kedves Ugrifüles, én még hagynám is "legyürni" magam tőled, - ha látnám itt a Fórumon ennek a jeleit nálad. :-)
De eddig az én meglátásom szerint még csak tőled fordultak el, téged nem láttalak senkitől elfordulni.
Bár lehet hogy csak azért, mert én rövidebb ideje fórumozom?
(Ha van folytatás, azt már csak holnap tudom követni)
Szerintem ha azt mondanám: JÁR alapból, azzal már előre elhatározom, hogy de, szeretni fogom (akarnám). De van, akinek nem JÁR, csak adható, nem kell törekedjek rá, mert ha adnom kell, majd megtudom, megkapom.
Hogy Isten nem vonja meg a felkínált szeretetét, az egy dolog.
Hogy engem felindít-e szeretetre a gyötrő iránt, az meg egy másik dolog. Én sem erőltetni, sem előre elhatározni (sem pro, sem kontra) nem fogom.
Igen, ez természetes emberi reakció, hazudnék ha zsigerből én sem védekeznék ahogy lehet.
Node kit üldöztek és gyötörtek jobban igaztalanul, mint Jézust? Mégis szeret és szeretet Ő is és az Atya is.
Ember erre nem képes - de oly sokban kíván Istennel lenni, ebben miért nem???
A haragvó Istenre miért tekint gyakrabban, mint az irgalmasra? Miért nem akar alkudozni Ábrahám módjára és bízni abban, hogy a szeretet erősebb a szeretetlenségnél és hogy azt csak megtagadni lehet és nem megvonni?
Ne sumákolj! :-)))
Hiszen te is megteszed ami tőled telik, a legtöbbet. Még jól emlékszem a multkori történetedre! :-)))
Egyébként is vannak szituációk, amikor egy érdemtelenül kapott jó szó is felér a legtöbb anyagi támogatással. Meg aztán tudod, a koldusasszony fillérje sem számszerüsítve volt, hanem arányosítva!
Ekkora irgalom nincs bennem mindenki (bárki) iránt, nem tudnám vállalni pl., hogy fedezem egy TB nélküli ember eü. ellátását, plusz az "amit ezen fölül ráköltesz"-t.
"És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked."
Szerintem nem véletlen volt ilyen részlekre kiterjedő példabeszéd.
Nem hiszem, hogy ilyet bárki tenne, ez olyan természetes lenne a valóságban. Nem ez sokkal több mint puszta elsősegély. Ehhez kell a másik ember iránti irgalomból fakadó szeretet. Hiszen úgy bánt vele, mint közvetlen hozzátartozójával.
nem, szerintem nem személyre szóló segítséget adott, hanem helyzetnek megfelelőt (bárki, személytől függetlenül bárki került volna abba a helyzetbe, ugyanazt tette volna vele)
Kedves Ugrifüles, ha maradunk a bibliai példánál, akkor ott az irgalmas felebarát nemcsak pusztán fizikai segitséget adott, hanem a továbbiakról is gondoskodott. Tehát személyre szóló segítséget adott, ami TÖBB mint puszta irgalom. És tette ezt az ismeretlennel, akinél nem mérlegelte, hogy jár-e neki.
Jézus erre mondta, hogy követendő...
ott lehet az eltérés a véleményünk között, hogy a szeretet az én szótáramban nem pusztán érzelem :)
Azt gondoltam, érthetően írtam, hogy szerintem ki a nem-felebarát. Nem a(z esetenként) közönyös, hanem az aktívan, szándékosan ártó.
A "pusztán azért segítek, mert bajban van" viszonylag jól fedi az irgalmasság-fogalmam egy részét. De a szeretet ennél akkor is jóval több!
És az _irgalmasságból_ nincsenek kizárva a nem-felebarátok.
Gátlás, elfojtás, ami a szocializáció eredménye.
Egy lakatlan szigeten, a civilizáció pusztulása után nyugodtan pofánvernéd az illetőt, ha az ellenséged. Ha meg szereted, akkor sem. Ez ilyen egyszerű:/
Azt, hogy aki ellenséges érzelmeket táplál valakivel szemben, az ne hitegesse magát azzal, hogy szereti, vagy szeretni próbálja az illetőket. 'Halottnak a csók...'
