Ezt úgy kell elképzelni, hogy a rengeteget étterembe járó (és blogger) arc se akar minden áldott nap igényesen étkezni. :)
Tehát veszek egy jó perkeltet a Böszörményi úton levő tisztes kifőzdében, és ahhoz nem magam főzök pennét, hanem betolom a Rétisas másnapos köretmaradékát.
A megmaradt és hazavitt ételek már nem esnek olyan jól, mint az étteremben elfogyasztott. Egyrészt aznap álétalában úgysem eszünk belőle, másnap már nem olyan friss. A lefagyasztott maradékokkal hasonló a helyzet ...
Gratulálok! :-) Bár lehet, hogy én vagyok kákabélű, de így 60-hoz közeledve egyre nehezebben birkózom meg a méretes éttermi adagokkal. Kivéve a desszerteket, mert azokból szinte korlátlanul tudnék pusztítani :-)
Korsó sört csak nagy kánikulába iszom, étkezéshez inkább csak pohárral, mert nagyon eltelít és attól nem érzem jól magam ...
Egyetértek, hogy Boszinak elvileg toleránsabbnak kellene lennie, és mikor a sznobozással jön, nekem is össze kell szorítanom a fogamat :), de gyakorlatban Boszi ugye 80 felett van. Szerintem csodálatraméltó, ahogy halad a korral, meg ahogy tartja magát. Ezért én aztán - szintén - már nem is reagálok a fine-dining-ekézésre, mert végülis nem érdekes, felesleges, ez az ő heppje. Nekem is van 1-2, de már megtanultam visszafogni magam. Többé-kevésbé. :)
A túl kevéstől legalább nem hízom el. Meg hát ugye a fine dining-os miniadagok elvileg arra vannak, hogy jó sokfélét tudj enni. Szerintem én idáig még csak a Costes-ben maradtam éhes, és az is a csillaga előtt volt. A NOBU-ban konkrétan többször majdnem kipukkadtam az 5-6 (kis) fogása után. :D
Nekem a túl sokkal az a baj, hogy az emberben gátlás van a felét otthagyni. A csomagoltatás meg nem a műfajom. Szóval legyűröm, ha tudom, aztán ettől pocsékul érzem magam, fáj a hasam, alig bírok járni, és még lelkiismeretfurdalásom is van, hiszen vigyázni akarok a vonalaimra. Az így 50 felett még annyira sem könnyű, mint előtte.
Boszi vs tolerancia témában csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy magam is ismerem azt a kínt, ami minden egyes olyan hozzászólásnál megérint, és reakcióra sarkall (más kérdés, hogy ellenállok neki), amely arról szól, hogy jó nagy adag cupákos kaja van valahol (ld. alább, vagy legrosszabb példaként a Bábelék, nem az újonnan csillagos, hanem az -ék, a Pléhcsárda, amit, illetve még inkább akiket szerencsém volt korábbról - néhai A.B. látogatása előtt is - személyesen is ismerni, de végül is feladtam őket az itt elmondandók okán), szóval hogy a fine dining az fúj, legyen egy adag emberes, a férfi pediglen száz kiló felett férfi, szóval ilyenkor erős viszketegséget érzek én is, hogy reagáljak, de ez pontosan annyira értelmetlen és céltalan, rajtam kívül semmi másról nem szól, mint Boszorka fine dining utálata.
De megértem, ha nem tud neki ellenállni.
Részemről a legjobb stratégiának a nem reagálást tartom, ez hosszabb távon mindkét félnek előnyösebb.
A viszketést nem szabad elvakarni, ki kell bírni és akkor magától elmúlik. Mindkét oldalon....
Látom, közben megakasztok egy gyümölcsöző eszmecserét, de most lettem kész vele, még ha kár is volt bajlódni vele:)
[Boszorka nehezen visel el olyan éttermet, ami a Rosensteinnél közelebb áll a fájin dájning világához.]
Tudom én azt és szerintem itt mindenki tudja...
Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a posztot, de mint látszik, végül is döntésre jutottam.
Gondolkodtam pedig azért, mert nem szeretek mások feje fölött beszélni, de végül is Boszorka szemlátomást olvassa ezt a topikot, így végül is akár neki is írom.
Aztán majd válaszol, ha akar.
Szóval nekem mindig is a tolerancia hiánya volt zavaró.
Én senkit sem akarok megtéríteni, hogy egyen fine dining fisz-faszokat, amik a tányér negyedét foglalják el és nem tudják, mi az.
Ne egyenek! Egyenek bátran rántott húst, ha azt szeretik és mivel azt én is szeretem, írják ide be, hogy hol jó a kirántott hús!
Az étlap értelmezése az a téma, amivel tipikusan nem tudok kezdeni semmit.
Mert ha az van odaírva, hogy "jóasszony módra", akkor nekem honnan kell tudnom, hogy az mifaszom?
Vagy hogy "pékné", akkor kitolják nekem a pék feleségét rózsaszínre sütve?
Véleményem szerint egy ilyen meghatározás sokkal slendriánabb, mint az alapanyagok felsorolása, amit a felszolgáló egyetlen kérdésre old fel és mondja el, hogy mivel mi fog történni, mielőtt a tányérunkra kerül.
Ja, sokkal jobb a "rakott krumpli", de Boszorkának ez se felelne meg, mert nem olyan, amit megszokott. Meg nem eszik kolbászt...
Vagy eszik ugyan kolbászt, de pont olyat nem, ami ebben a konkrét ételben van…
És legfőképpen az zavar, hogy ha valaki bármilyen információval rendelkezik az adott étteremről ne adja az isten, a séf nevét is tudja, az égjen ezer pokol tüzében, de csak azért, mert ő nem hajlandó ilyesmivel foglalkozni.
Legyen a kaja jó és pont, ami tök jó, csak mitől lenne?
Nagyon rosszul érintenek az olyan okosságok, hogy például Dunától 100 méternél távolabb lévő étteremben nem eszünk halat.
Miközben ügyfélként szerintem joggal várhatom el egy olyan étteremtől, ami szerepeltet az étlapján halászlét, hogy ne kelljen mérőszalaggal beülnöm hozzájuk, hanem adjanak egy értelmezhető halászlét és az is nagyon nyilvánvaló, hogy a 100 méternél közelebbi étteremben sem áll kinn a séf pecabottal.
De mi van akkor, ha bort kérek?
Van bor, mondjuk Barta furmint 2014-es, 2015-ös és 2016-os.
Hát mifaszt érdekel engem az évjárat legyen jó a kurva anyját!
Van azonban egy információ, miszerint a 2015-ös évjárat kiváló, a 2014-es közepes, a 2016-os meg szar. Ez tudható.
És én fogok választani az évjáratok között és abba már bele se menjünk, ha nem ettől az egy pincétől kell választani, hanem 30-ból.
Elutasítom az információt, választok egy rossz bort, mert ugocsa non coronat? És ettől nekem jó lesz? Vagy attól lesz jó, hogy birtokában vagyok az információnak és használom?
És ugyebár Boszorka sem utasít el minden információt, mert a Rozit jónak tartja.
Személyes tapasztalatai után ugyan, de nem a semmiből tartja jónak, ez pedig információ.
Én a Rozit szarnak tartom, szintén személyes tapasztalataim okán, tehát az én információim ezen a téren éppen olyan erősek, mint Boszorkáéi.
Ha én ezen túl elmegyek bármilyen más étterembe és ott megjegyzem a séf, sommelier nevét, az pontosan olyan erős információ, mint amit a Roziban szereztem.
Boszorka nem csak hogy nem tart igényt ezekre az információkra, de egyenesen el is utasítja őket. Írtunk neki itt is információkat, ignorálja.
Ez ismeretelméleti síkon nem értelmezhető attitűd.
Most viszont én kértem tőle információt, konkrétan a csillagos étterem nevét, ahol csalódott, kíváncsi vagyok, megtisztel-e ezzel az információval:)
Engem legalább ennyire (de inkább jobban) riaszt, ha egy gurmé helyen rendelek 3 (három) fogást, és az 1 deci krémleves után (de még a gyufásdoboznyi desszert előtt) kihoznak egy olyan főételt, ami 4 deka hús + 6-8 csíranövény + 4 csepp mártás kombója. Kezdem is azt érezni, hogy egyszerűen túl paraszt vagyok a magas gasztronómiához. :D
A Rétisas porciója (kb. 25 deka hús/ragu, 35-40 deka köret) tényleg túlzás, de ritkán megyek egyedül, így a fejenként fél adag körettel nagyjából megoldható a probléma. Amikor meg egyedül voltam, hazavittem a köret felét, másnap jó volt egy kifőzdei eredetű pörkölt mellé.
Szerintem el lehet fogyasztani, mivel jó. A képeken a magyaros szűz kivételével fél adag köret van... édesanyámmal úgy szoktunk rendelni, hogy ketten kérünk egy adag krumplit.
Minden elismerésem Nagypapinak, hogy benyomta a teljes adag borzaskát, rajtam a fél adag is kifogott. Nyilván azért is, mert én nem így (90% krumpli, 10% karaj) képzelem a borzaskát.
Én nem vagyok bélgép, de anno a teljes adag borzaskával is megkűzdöttem, más alkalommal egy rántott disznómájat is sikeresen eltüntettem együltőhelyben. Korsó sör már nem fért bele, a pohár is éppen elég volt :)
Ez jól hangzik, de a képek láttán felmerül a kérdés, hogy van olyan ember kis hazánkban, aki ezeket a brutális adagokat (főétel) ott helyben el tudja fogyasztani ... ?
