a 15. sz. végén, a a 16. sz. végén a pápaság intézménye és általában a késő reneszánsz kori katolikus egyház már olyan mértékben romlott volt, hogy annak megreformálása elkerülhetetlenné vált.
Luther eredetileg nem akart egyházszakadást, hanem a reformokat, tkp. az igaznak vagy eredetinek vélt kereszténységhez való visszatérést a katolikus egyházon belül, annak megreformálásával képzelte el.
Aztán az események mégis úgy alakultak, hogy az egyházszakadás bekövetkezett, de nem mindjárt 1517-ben, hanem csak 1529-1530-ban.
Úgy tűnik, hogy egyik oldalban sem volt meg a kellő kompromisszumkészség ennek elkerülésére.
Másrészt meg az 1517 és 1529 közötti 12 esztendőben egyre inkább elmélyültek, elmérgesedtek a teológiai, liturgiai és egyházszervezeti kérdésekben kialakult nézetkülönbségek.
1529-ben volt egy birodalmi gyűlés, ahol utoljára még lehetőség nyílt az egyházszakadás elkerülésére.
Luther maga helyett Melanchtont küldte el, mivel ő egyházi átok alatt állt, elvileg bárki megölhette volna, nem vethetjük a szemére, hogy féltette az életét.
Melanchton messzemenőkig hajlandó lett volna kompromisszumokra a pápai irányzattal, de ekkor már Luther avatkozott közbe és megtiltotta Melanchtonnak, hogy túl sok engedményt tegyen a "pápistáknak".
A pápai oldal sem volt sokkal engedékenyebb, így aztán bekövetkezett - 1054 után ismét - az egyházszakadás:
a lutheri irányzatot követő országok, városok és fejedelemségek sorra szakítottak Rómával és a római egyházzal és önálló lutheránus egyházakat hoztak létre.
Hamarosan újabb irányzatok jelentek meg, mint pl. az anglikanizmus és a svájci (helvét) hitvallású kálvinista egyházak...
Észak-Németország legnagyobb része, Hessen, Württemberg és Nordbaden lutheránus lett, a 3 skandináv királyság (akkor még Finnország Svédországhoz, Izland és Észtország Dániához tartozott) szintén lutheránus lett, Anglia meg anglikán.
Spanyolország, Portugália és Olaszország kivételével máshol is erősen terjedni kezdett a protestantizmus, de ez már egy másik történet...
Ezek a reneszánsz pápák a katolikus egyház szégyenei voltak ( egyedül a művészetek pártolása elismerésre méltó ), olyanok voltak mint egy világi uralkodó, szeretőket tartottak, törvénytelen gyerekeik voltak, a rokonaikat ültették magas tisztségekbe, Gyula pápa még a hadseregét is maga vezette, vadászatokon vettek részt.
Itt szerintem ugy érdemes a dolgokat megközeliteni, hogy 1. a reformácio megindulásának tényeit, dokumentumait élesen elválasszuk attol a 2. periodustol amikor a helyzet elmérgesedett és végül a harmadik peridoustol amikor Luther azt kivánta mindez meg se történt volna.
Szerinted hogy lehetett volna Luthert integrálni ? hiszen a pápát a személyében támadta ( amúgy jogosan ), a búcsúcédulázás ami a kiinduló pont volt, a Szent Péter székesegyház építésére kitalált anyagi forrás volt, a reneszánsz pápaság ( amilyen pápa Leó is volt ) erkölcstelen világias életmódja 100 éve folyt már, később pedig Luther már a katolikus egyház teológiai nézeteit is elvetette.
Leó pápa valóban oroszlán volt (Leo vagy Papa Leone X) oroszlánt jelent.
Nem volt antikrisztus.
Mint pápa a megitélése vegyes.
A művészettörténészek imádják, mert nevéhez méltóan oroszlán része volt abban, hogy azzá tegye Rómát mint ami: a művészetek és a turizmus központjává.
Egyébb viszonylatban érdemes összehasonlitani III. Incével aki minden szempontbol az ellentéte volt.
Mint teológus nulla volt (ez nem csodálható, mert a reneszansz katolicizmus elvilágiasodott és az antik istenek bűvkörében élt).
Mint pénzember szintén nulla volt, mert a Vatiklán anyagi erőforrásait ugy kimeritette, hogy holtteste mellé már gyertyákra sem maradt pénz a kincstárban.
Mint egyházpolitikus pedig valóban veszedelmes volt. II. Ince ugy jön itt szóba, hogy a legdrasztikusabb reformok épp az Ő pápasága alatt voltak: Szent Ferenc reformjai. Hozzá képest a Luther javasolta változások elenyészóek voltak.
Annak ellenére, hogy az Ő idejében volt a pápai hatalom a tetőpontján.
Addig Leo, akinek a tényleges befolyása alig haladta meg az itáliai egymással háboruzó hercegekét, kiátkozta Luthert, az helyett, hogy megprobálta volna beintegrálni.
Életképek az I. világháború német hátországából a weimari köztársaság kikiáltásáig. Mai léptékkel mérve is nagyon modernnek tűnik az akkori német urbanizáció.
Johannes Eck (eredeti nevén Johannes Mayer, sz. 1486. november 13., Egg an der Günz, meghalt 1543. február 10., Ingolstadt), katolikus pap, teológus és hitvitázó, Luther legfőbb szellemi ellenfele, 3 különböző kép róla:
Eredeti neve Johannes Mayer volt, 1486-ban született egy bajor kisvárosban. Rendkívül tanult, művelt ember volt és kiváló teológus, sokak szerint sokkal jobb, mint Luther.
A német Wikipedia szerint annyira nem volt rossz ez az Eck-féle katolikus fordítás. Hét kiadást ért meg és a délnémet nyelvterületen még a 17. sz. elején is használták.
Az észak-németországi szász törzsek keresztény hitre térítése után néhány évtizeddel, a 9. sz. első felében jelent meg az ószász (más néven óalsószász) nyelven íródott nagyeposz, a Heliand (maygarul Megváltó vagy Üdvözítő), amely Jézus életének feldolgozása verses formában.
Nem közvetlenül a kanonikus evangéliumokon, hanem a pszeudo-Tatianus féle evangélium-harmonizáción alapul a szövege.
A Helianddal az volt a szerzők célja, hogy népszerűvé tegyék a kereszténységet a szászok körében.
Kulturális és nyelvészeti jelentősége felbecsülhetetlen. Nyelvészeti értelemben az óalsószász legrégibb írott nyelvemléke, ezzel együtt gyakorlatilag az alnémet (Niederdeutsch) legrégibb nyelvemléke, mivel az óalsószászt a Niederdeutsch egyik ősének tartják.
Itt elérhető az első fejezet szövege, de nyelvészeti előtanulmányok nélkül - csak a mai germán nyelvek ismeretére támaszkodva - lényegében teljességgel érthetetlen:-)
Nem, hanem labirintus szerü. Nem az összes pápa van a Szent Péter bazilikában. Az okori pápák többsége Róma katakombáiban van (illetve volt amig onnan öket ki nem emelték, ma ereklyetartókban.
Aztán a késő reneszansz évszázada alatt (1500 és 1600 között) a pápák a legkülönbözőbb templomokba temetkeztetk mert a Szent Péter bazilika under construction volt, a régit lerombolták az uj meg még nem volt kész.
A középkorban meg néhányuk ugy döntött hogy a szülövárosába haza megy meghalni és temessék el ott.
Pár példa:
II. Gyula (magyarul Pontifex Maximus Julius secundus, Michelangelo pápájának) sirja a Szent Péter láncai templomban (San Pietro in vincoli) van fennt.
Lent III. Calixtus és VIII. Bonifác pápák sirja, ők a Szent Péter altemplomában nyugszanak, a történelem legerősebb pápái közül. foto panthera
