A Czucor Fogarasi szótár egyre többször kerül említésre.
Egyre több író, költő foglalkozik a magyar nyelv szógyök alapú felépítésével, ami nekem, amatőrnek, nagyon érdekes és logikus.
A hozzáértőktől arra szeretnék választ kapni, hogy miért nincs hivatalos elismerése ennek az elméletnek ?
"de akkor mi a DUD? Vagy mi a D- az-ORgál szó elején?"
Utóbbit gondolom a "dorong" szavunkból alkottuk, hiszen ezzel történhetett a dorgálás nevű dirr-durr és DRR hangú művelet. Lehetne dorongál is, sőt talán így is létezett a szó valaha, csak lerövidülhetett. A repülőtér is jobbára reptér a köznyelvben.
Hogy mi a dud?... Hát amennyi szavunk így kezdődik, az mind kerekded formát jelöl meg. Már az a kevés ami van. De az őseredője ennek is a hang lehetett a duda és a dúdol okán. A dudor esetén ez már nyilván nem látszik elsőre konkrét kapcsolatnak de van: Aki túl sokat dudált és dudorászott éjszaka azt egyszerűen fejbe nyomták a doronggal és máris ott volt a fején a dudor.))
Na de komolyabbra fordítva: a duda fújással indulhat minden talán, fújja a dudát, dúdol, a hangképzés a hang még a lényeg, de ez óhatatlanul képpel is társul, amit felfújunk az dudorodik (dudásodik?) és kerekded lesz, így a később képzett szavak már a formát vették inkább át mint a dudva is később. A dúdolás DÚÚ és DÚÚ hangok kibocsátása lesz ha hallgatjuk. De ha nézzük akkor meg kikerekedett ajkú dalolászót fogunk látni.
Szerintem a V-R váz így önmagában nem gyűjt rokonértelmű szavakat, nem hinném hogy közösítene bármit is önmagában.. De a K-R viszont nagyon is, szinte mind körértelmű szavak lesznek. Meg ugye korábban megállapítottuk mi magunk is itt hogy a P-R váz a tűzértelmű szavakat közösíti egy ilyen hangváz gyökre, azaz nem kell mindenhol ilyet keresni de érdemes számolni ezzel a lehetőséggel is, a P-R dolog is mutatja hogy maga a jelenség létezik a magyar nyelvben...
Pedig az ÁZÁS egy valódi Á-zás, öntsünk nyakon valakit és ilyesmit fogunk hallani. Olyan ez mint az ÁSÍTÁSkor is valódi Á-sít-ás, azaz Á betűzés történik. Ezek a való élet ősi szavai. Ezek az igazi ősgyökök, a természet feljegyzése.
Ha viccnek tartod, hát bánja a fene. Ez legalább egy konkrét értelmes magyarázat egy szó KONKRÉT hangalakjára és nem ködösítek és beszélek mellé.
Mert amit mondasz az nem ad a szó HANGALAKJÁRA magyarázatot: "az ázik, az úszik, özön szóhalmaz tagja"
Ezzel nem magyaráztad meg az ÁZIK szó felépítését, a pontos hangalakját sem hogy miért éppen úgy hangzik a szó ahogyan az van. Nincs olyan hogy úszik-özön szóhalmaz, utólag kategorizálhatsz szavakat bizonyos kritériumok alapján, akkor sem mondtad meg hogy miért ÁZIK az ÁZIK hangalakja, az eredője és hogyan épült fel pontosan.
A magánhangzó sem mostohagyerek, mert máskor meg az adja a fő értelmet a gyökben, különösen hangulatfestő és ösztöni gyökökben, hangutánzó eredetűekben amiből jókora mennyiséget találni a nyelvünkben.. Ez a jelenség alaphangjától függ. Én úgy gondolom hogy nem csak egy mássalhangzó és magánhangzó lehet gyök, hanem egy mássalhangzó páros is közte magánhangzóval vagy akár anélkül is.
Épp ugye azt néztük hogy máskor meg önmagában a magánhangzó is értelmet közvetít, egyhangos szavaink vannak és már a hang is valóban jelentéstartalmakkal bír.
Például az NG egymás mellett majd mindig a hangot jelenti, a HANG szóban is ezt, sőt az egész szó hangutánzó hangulatú. (a két szó is okkal hasonló)
De jelen esetben a DRR a gyök ami adott dolgok hangjelenségei. A dörrenés, durranás, darálás, vagy a macska dorombolás és stb. DRR hangja. Ez az őseredet, a DRR hangalakkal illusztrálva.
A hangváz már adott eleve mikor leutánzunk egy hangot. Aztán már a dirr-durr-dörr-dorr tesz különbségeket logikusan a már létező hasonló hangon alapuló dolgok közé, az már egy logikus társítás lesz. Azaz nem döntöttük el előre hogy mi márpedig erre a vázra tesszük, csak adta magát a helyzet menet közben ahogy születtek az újabb szavak, és mikor jött az ágyú és az is DRR jelenség hát akkor miért is ne dördüljön a dolog ha ez is efféle hang.
Közel sem minden mássalhangzó váz lehet értelemadó gyök, de van jó néhány amelyek azzá váltak és azonosíthatóan hordoznak egy közös értelmet. Majd írok még ilyeneket amelyek azok szerintem.
És külön érdemes még egy három betűs szónál is nézni hogy mi az ami hangvázon van vagy szerintünk ott lehet vagy mi az ami két kétbetűs gyök összeolvadása, illetve mi az ami valójában csak két betű de már a harmadik is toldaléknak tekinthető. És még néha egy hosszabb hangalak is rövidül, tömörödik. Azaz ezek mind más esetek és néha hát nem is olyan könnyű ezt eldönteni.
Például a HÁZ-HÚZ közül utóbbira nem rég ki is tértem, ezt én egyszerűen az erőkifejtés ösztöni jelenségének tartom, a HÚÚ- zásnak azaz nem is tenném H-Z vázra a szót mert nálam itt a HÚ hang a gyök amit az ember ösztöni reakciója teremtett meg ha nehéz dolgot vonszol. A HÁZ már inkább a "HOZ",HEZ,HÖZ" és HAZA szavakkal kapcsolódhat. Egy hely amiHEZ megérkezünk. És még itt sem zárom ki hogy ha megérkezünk távolról, akkor itt nem hangzik el egy HÁ-zás a nagy örömre...
Rendben, de akkor mi a DUD? Vagy mi a D- az -ORgál szó elején?
Még egy gondolat a hangvázzal kapcsolatban:
Mi értelme van pl a V-R váznak? Van valamilyen jelentése? Nincs. Semmilyen jelentést nem tudsz hozzá rendelni. Miért, mert nem létezik hangváz. Csak hangok, ősgyökök, gyökök, szavak összetett szavak vannak. Az elgondolás szerint a V-R hangvázra kéne épülnie számos gyöknek, olyan gyöknek, melyek jelentésbeli kapcsolatban állnak egymással. Nézzük: VéR, VáR, VaR(as) VeR, ViR(ul) VöR(ös). A többségnek semmi köze egymáshoz, legföljebb kettőt, jóindulattal lehet hármat egymásból levezetni.
Nem véletlen, hogy a hangvázzal nem lehet általános magyarázattal szolgálni a gyökökre. Még egy példa jutott eszembe: KeR(ek) KéR, KáR, KaR, KuR...
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez egy teljesen elhibázott gondolat, hiszen rávilágít a gyökrendszerre, s megpróbált valamilyen összefüggést felfedezni. Ezt sikerrel meg is tette, de a hiányosságokra (lásd fent) nem képes választ adni, ahhoz mélyebbre kell ásni, az ősgyökök, hangok birodalmába, ahonnan ezek a vázak (gyökök) kinőtték magukat.
A hangváz-elgondolásnak az a nagy hibája, hogy nem ad magyarázatot arra, hogyan, és miért úgy alakult ki a hangváz, ahogy kialakult. Mert azt bizony nem tudatosság, hanem a szükségszerűség hozta létre.
Elődeink nem hangvázakban, hangváltozásokban gondolkodtak, hanem a meglévő hangokat kombinálva hozták azokat létre.
A hangváz-elmélet nem ad magyarázatot a hangok jelentésére, valójában nem is foglalkozik velük, mert nem próbálja megfejteni a hangok őseredeti jelentését, így a különböző hangokat csupán értelem-nélküli hangváltozásokként kezeli, pedig a "hangváltozások" nem véletlenek, ha a hangok jelentésével tisztában vagyunk. (már amannyit meg tudunk azokból fejteni)
Mert ugye, ha az elődeink kezdetben hangokkal jelöltek valamit, (mert szavaik még nyilván nem lehettek) akkor a hangoknak szükségszerűen volt jelentésük. És nem csak a hangváznak, hanem a magánhangzóknak is szerepük van, ők is alkotói a hangváznak. A magánhangzók mostoha gyerekei a hangváz-elmélet követőinek, s nem tudnak mást mondani azon kívül, hogy módosítják a hangváz jelentését. De könyörgöm, ha egy másik mássalhangzó kerül a vázban, az nem a hangváz jelentését módosítja?
Ha egy három hangból álló gyökben bármelyik hangnak módosító szerepe van, akkor miért csak kettő alkotja a gyököt? Hol itt a logika?
Vegyük pl a ház-húz, vagy a vág-vég, a rág-rég, hív-hév, ver-vér, stb. gyököket. Ugyan az a váz, merőben más jelentéssel. Vegyük ki a magánhangzót, mi értelme lesz a maradék váznak? Senki nem tudja, csak az, aki ismeri a hangok önálló jelentését, és felbontja ezeket az összetett gyököket. Ti. nem a köztük lévő magánhangzónak van igazándiból jelentése, hanem annak a magánhangzónak, ami az egyik, vagy a másik ősgyökből került át az összetett gyökbe, illetve a két ősgyök magánhangzóinak összeolvadásából született.
"A dudor az dud-or, a dugó dug-ó. A dorgál pedig egészen részletezve: do-or-og-ál."
Ebben nincs logika, mart a dud-or felbontásban nem tudod értelmezni az első gyököt, a dud- ot. Mi az a dud?
Vagy a dug-ó? Tovább kell bontanod, mert a dug két ősgyökből álló összetett gyök.
"A dorgál pedig egészen részletezve: do-or-og-ál."
Úgy van! Ezek mind ősgyökök. Igaz, a du-dor esetében a -dor gyököt nem bontottam tovább, mert a du- ősgyök cselekvés jelentését kívántam kidomborítani.
A du-dor és a dor-gál esetében közös a dor- gyök, hol a szó végén, hol pedig a szó elején, de mindkét esetben azonos jelentést hordozva.
A do-or-og-ál két gyökből áll: do-or › dor, és a og-ál › gál gyökökből. Ezek az összetett gyökök több más szónak is alkotói.
A dudor esetében a teljes bontás: du- do-or. Itt egy ősgyök és egy, két ősgyökből álló immár összetett gyök összetételét látjuk: du-dor.
Amint láthatod mindkét szóban ugyan az a két ősgyökből álló gyök a do-or › dor szerepel.
Ha most az egyes ősgyökök jelentését próbáljuk megfejteni, akkor a du-ról már tudjuk, mit jelent, a do-or öszzetételben inkább a "du-or"-t láthatjuk melyben a du- ősgyök van jelen ugyanazon jelentéssel. Az -or már egy kicsit rázósabb, mert nem tudjuk pontosan a jelentését, csak sejtjük más szavakkal való összehasonlítás révén.
Abban már egyezségre jutottunk, hogy valamilyen folyamatos, intenzív cselekvés jelentéssel kapcsolatos, s ez a jelentés mindkét szóban (dudor és dorgál) előforduló dor- gyökre jellemző.
"A moz gyök ténylegesen a mo-oz összevonása. Ráadásul ikesnek kellen lennie, csak ez ma már nem divat."
Ok, de mi van itt összevonva? Nem két ősgyök?
"Ilyen egyértelműen nem jelenthető ki, hogy csak akkor lesz ilyen vagy olyan az ősgyök, ha társul egy másikkal."
Teljesen igazad van, én sem mondtam, hogy egy ősgyök attól lesz valamilyen mert társul egy másikkal, ellenkezőleg! Azt állítom, megtartja eredeti jelentését, de a másik ősgyökkel együtt egy másik, pontosabban egy, akár teljesen más, harmadik jelentést fognak együtt alkotni.
"Itt jönne a képbe az, hogy mint önálló hangoknak, sajátosan egy jelentésük van, pl. igei, és nem kettős természetűek, mint az ősgyökök."
A hangoknak nem lehet más funkciójuk, mint ősgyök. Miért nem? mert a hangok jelentést hordoznak, s ezek a jelentések kötődnek valamihez. Érzelmekhez, természet hangjaihoz, amiket egykor azonosítottak a hangokkal. Ezek a hangok voltak az első "szavak", ha úgy tetszik szókezdemények, melyek által bizonyos dolgokat már meg lehetett "nevezni", be lehetett azonosítani. Ezek a hangok alkotják a beszéd alapját, amikből - a jelentésükből - a gyökök, mint összetett ősgyökök, majd azek kombinációiból mai szavaink, összetett szavaink kialakultak.
Egyébként mit jelentenek a hangok? Ha nincs jelentésük, akkor miáltal módosítják a gyök értelmét? Ha megnézel egy mai összetett szót, mindkét alkotójának van önálló jelentése, jelentés nélküli szavak - így hangok sem - léteznek.
És még valami: a szó végi OR talán gyakran a kiemelkedést jelenti. DUD-OR azaz kerekded kiemelkedés. A szobor is szabott dolog de kiemelkedő méretűre készültek jobbára el. Az OROM szóban is az OR a kiemelkedés, eleve kiemelkedő értelmű a szó.
És itt ugrott be hogy akkor az ÖRÖM szavunkban is a kezdő ÖR ez ugyanilyen értelmű, hiszen ez egy kiemelkedő érzelmű állapotot jelent!...
A duDOR és a DORgál szerintem: A szó eleji DOR és a szó végi DOR nem egy lehet. Az utóbbi itt inkább csak --OR lesz a szobor (szab), vigyor (víg), hámor, (hám) , tudor (tud) szavak mintájára egyfajta toldalék. A DUD már önállóan is igen erősen a kerekDEDséget jelenti. Tehát DUD-OR
A szó elején lévő DOR az valóban DOR, ennek a lényege nem is annyira a DO hanem a DRR, azaz a D-R hangváz hordozza a lényeget, míg a közte lévő magánhangzó árnyalja a képet de mindezt úgy hogy a lényeges értelmet a D-R váz hordozza, a DRR hangot, szinte minden idetartozó szó hangutánzás eredetű lehet.
Példák erre: dirrel-durral, dérrel-durral, dörr-en, durr-an, DOR-bézol, dör-ög, dör-zsöl, aztán a fegyver is elDÖRdül, a macska dorombol és mit is csinál?... Hangokat, DRR és DRR hangok feljegyzései ezek.
A dara szó is efféle hangjelenséget őriz, aztán a dara szóból már egyenesen következik hogy a darált dolog eredménye lesz a DAR-AB szó is A doronggal meg jól odacsaptak dirrel-durral, durr ide és durr oda. Az egész D-R alapjai ősi hangok tapasztalásából épültek fel. A szóban lévő O betű árnyalja a képet, okkal van épp így a D_R közt ez a hang, talán a dorong kör alapját jelöli ez meg...
"Mi az a -dor? Nézzük mivel kapcsolatos?: Dor-gál. Ha ezt hagyományosan egy bottal teszi, akkor dor-t csinál az illető fejére azaz du-dor › csinál dor.
"és a dugó meg a dudor két különböző gyök származéka,"
Ez igaz, de a két gyök a -dor és a -g(ó), ezekben az esetekben a szó végén."
Ez ott hibádzik, hogy ezeknek a szavaknak a felbontása nem ilyen.
A dudor az dud-or, a dugó dug-ó. A dorgál pedig egészen részletezve: do-or-og-ál.
"Őt valószínűleg a moz- gyök mozgás jelentése tévesztette meg, ahol a mozgást, cselekvést a "z" hang hordozza."
A moz gyök ténylegesen a mo-oz összevonása. Ráadásul ikesnek kellen lennie, csak ez ma már nem divat.
Az -oz itt gyakorító képző. Valóban mozgásra utal, pontosítja, "igeiségét" domborítja ki a Mo ősgyöknek, ami különben általánosan névszói és igei jelentésű is lehet.
"Általában elmondható (a korábbi hozzászólásomban felsorolt szavakra nézve), hogy ott találkozunk mozgással, ahol a második hang ezt, vagy ezzel szinonim jelentést hordoz."
Érteni vélem amit mondasz.
Mégis azt ajánlom, hogy vegyük figyelembe az ősgyök kettős természetét.
Ilyen egyértelműen nem jelenthető ki, hogy csak akkor lesz ilyen vagy olyan az ősgyök, ha társul egy másikkal.
Azért nem, mert az a másik is kettős természetű kell, hogy legyen amennyiben ősgyök. Mindenképpen fel kéne tenni legalább azt, hogy ezek a gyakorító képzők valójában nem ősgyökök.
Itt jönne a képbe az, hogy mint önálló hangoknak, sajátosan egy jelentésük van, pl. igei, és nem kettős természetűek, mint az ősgyökök.
Ezért sem gondolom, hogy minden hang egyben ősgyök is.
ÍZ és HÍZ szavunk. A jó ízeknél az ember bizony hangokkal fejezi ki elégedettségét is. Í milyen jó, Í-zés történik. Hí de jó is lehet és ha sokat Hí-zik és Í-zik valaki akkor egy idő után bizony HÍZNI is fog jó eséllyel.
Az É betűzés igen gyakori ősi ösztönhangunk. Ez a hang még nem döntötte el hogy ez az éles hang gondot vagy épp örömöt okoz nekünk, mindkettő benne lehet. Az É-gés dolgot érezve erős É-gő hangot ad ki az ember. De ha valami finom mert mondjuk jó édes akkor É-DE jó és É-DE-s lesz. Az ÉDEN is jó, az is É DE jó.))
Csak ott meg helyrag van a szó végén, az édes meg melléknévként funkcionál.
És tele vagyunk ilyen ösztönszavakkal amelyekre lehet manapság már nem így nézünk, pedig itt vannak velünk ezek az ősiségből. Azt nem állítom hogy 100 %-ra mind stimmel így amiket felsorolok, mert nagy listát írok és a gyanúsakat is beleveszem, de azt állítom hogy a nagy részére igaz az ösztöngyök induló.
Erőkifejtés hangjai lehetnek a HÚÚ-záson kívül, nekem gyanúsak ezek is: GYÚÚ-rás, és ez az edzőtermire is vonatkozik. Hajtás nem éppen az erőkifejtés HAJJ-ja lesz?... A hajtás sok lihegéssel, sóHAJJ-al ját együtt. És aki meg Ó-hajt valamit az nem éppen az Ó betűket hajtogatja?! De épp ezt teszi, Ó ha nekem.... Tényleg az Ó-kat HAJTja.
Az É betűzés másik formái: É-les valami, ha megvág így reagálunk. Az ÉHES csecsemő mit tesz? ÉÉÉÉ.ÉÉÉÉ. így jelez. De ha azt hitték az erdőben hogy ott maradt valaki és kiderült mégis él, akkor HÉÉ. ÉL, ÉLJENzés is következhet, az éljenzés is örömfelkiáltás.
Már korábban is megfigyeltem hogy sok az átlagostól jelentősen eltérő nagy méretű dolgok igen gyakran kezdődnek BA,BÁ, kezdettel ami néha BŐ is lehet. De ma is hallani így reagálni embereket ha valami igen nagy, BÁÁ mekkora, BŐŐ de ezt hogy fogjuk felvinni az emeletre, stb... Nem véletlen van BAzi nagy vagy BÖhöm nagy, vagy BAtár szavunk. Ősi ösztönös megnyilvánulás. A BŐ szó is így születhetett. Szó szerint a BŐ-zésből. A bálna is BÁÁ mekkora állat ez. Aki bámul nagyon valamit arra is odaszólnak hogy BÁÁ. persze mert az ámulás nagyban a BÁmulás, hiszen nagy hatalmas kerek szemekkel néz valaki valamit.
ÍJ és nyíl nem tán az általuk okozott hatás hangjai?... Ráadásul az ÍJ-nál még ott is lehet ÍJJ-ogni mikor felhúzod, közismert hogy ezekhez az ősi nagy hatótávolságú szerszámíjakhoz igen nagy erő kellett felHÚÚzni. És a nyilat igazolja a mai napig használatban lévő beleNYÍLAL kifejezés! Ezt a nyíl hatásának ösztönhangja szülte meg...
Aztán E-szik, I-szik. A TŰZ forró, TŰŰ-zés ! TYŰ-zés is van ha TŰZ a nap nagyon, TŰ is ide sorolandó, a TŰZ ŰZ is, például a vadállatokat távol tartja.
Aztán még ott van az a szavunk hogy EJT. Kisgyerek elejt valamit, mi következik?.... EJJ kislányom vigyázz már jobban rá kicsit! Ejj ez leesett bizony, semmi baj veszünk egy másikat! Valódi EJJegés történik, ha az EJJ-t tárgyesetezem, EJT lesz, mert ilyenkor sokszor hallunk EJJ-t))...
Hangutánzás, hangulatfestés, és ösztöni ősgyökök feljegyzése. Ha ezekből elég sok van és a magyar nyelvben igen sok található, akkor később nyelv építhető ezekre.
Jó néhány szerintem érdekesebb szó, amelyek gyanúsan a fentebb említett kategóriákból lehetnek:
Tűz körüli hangok PIRR, PÖRR. PERR, POR Víz körüli hangok vízfolyamok megnevezései: FO-lyó, forrás F-RRR és FRRR a fortyogó hang, patak is patt és tak-ok sora. Csermely is csergedezik. A zerge is zörgő ahogy közlekedik. A zár is zörrenés hangja lehet. A zűr is zörgéssel jár többnyire.
A répa reped, ropog. A repülő is gyanús nekem a REPP-ig. Madárcsapat a földön eszik magvakat, megközelítjük és ott a sok repp-röpp hang a szárnyakkal. A HAR és társai: harsog, harang, harc, harag hangjai harr és harr és hördülünk, hörpintünk, hurrogunk ha jön a hurr-ikán, herr-geli a szél a harr-asztot is zörgeti,már, hörgés haragja hírlik horkanva és harr-csa harr-ap mind egy tőről fakadhat. Talán a három is idetartozik, sok mindent csinálunk HÁR(r)-om-ra...
A nyammogós hangok egy csoportja: NYAL, NYEL, NYÁL is összefüggnek. Enyv, enyelgés is ide.
Sí, SÍK, SÍP, SIMA, SIKLIK, SÍN: összetartoznak az éles hang okán vagy a csúszós sikamlós hangok okán. A SÜVÍT, SIVÁR, SIVATAG is a szél hangjai, a SÁV-ot is tán a süvítő szél hozta létre.
Ösztöni ősgyökök lehetnek: Ósdi, ha valami túl régi már akkor Ó-s hangot adunk ki. Hát mit hoztál nekem, ÓÓÓ... Az Ú betüket halmozó kutya Ú-gat. A vadak elűzésére tán az Ű betük alkalmasak ordítva és ezek az Ű-ző hangok az Ű-zés. Az ázás sem kellemes, ezért ezt ÁÁ-zás követi mind a mai napig.
A VÍ az öröm hangja a felkiáltásé: VÍ-zés ha VÍZ-et találunk, VIdám, Vicc, VIrgonc, VIlág, VI-rág, VI-rrad. Még a latin bor a VINO is alapvetően ide tartozik, a vidámsághoz bor is jól jön. Az öröm és élvezet is lehet hangulatfestő.
Héé, HÍÍÍ hol vagy? A HÍV szó is gyanús nekem hogy az ősi természetesség szülte ezt is meg. A húzás erőkifejtést igényel, így itt is valódi HÚÚ-zásról van szó ezek szerint. A HŐŐ-zés is ilyen ha hőség van, túl forró valami vagy HŐkölésre, megállásra késztetünk valamit. HŐŐ de meleg van hányszor halljuk mikor tényleg kánikula van. A HŐkölésre is működik a szó, nemrég sikerült meggyőződnöm róla egy buszjáraton:
Egy igen autentikus figura egy kihagyott megállónál elordította magát hogy HŐŐŐ. És a busz megállt, a módszer még 2023-ban is működőképes.)) Hí de milyen HŰ-vös van. Ezek adják a hideg, hűl, hűt szavakat, itt is valódi HÍ-k és HŰ-k hangzanak el ösztönösen ha kilépünk egy ilyen helyre.
Bűz: BŰŰŰ, ez meg mi?... ösztönreakció. A FŰ is hasonló lehet, szerintem megkóstolta az ember. És a hangalakból arra következtetek hogy nem ízlett annyira a cuccos.)) Mondjuk ember nem is tudja ezt megemészteni rendesen. A fűzés a fűfélék összeépítése lehet. A fázás mintájára, aki fázik az fát keres hogy FŰŰ-thessen hogy végre azt mondhassa FŰŰ de jó. Ez a pozitív FŰ-ző hang. Ha még kortyol is valamit akkor már HŰ DE jó lesz, Ű-DE jó lesz és üde lesz?... Nagyon is el tudom képzelni ezt. értelme van.
A füst is gyanús: Fű, mi ez ott gyerekek?.... SZÍV-ás sziszegős hangú, fúú hangú a fújás. A sütés sistergős. Aztán ott vannak a mutatószavaink, csak A és E hangok ! A-zás és E-zés lesz az AZ és EZ. De az Í hangból gyanúsan ÍGY, ÍGY+AZ lesz IGAZ. Aki üvölt az ŰŰŰ, aki ordít az meg az ÓÓRR dolgokat bocsájtja ki.
A JÓ is egy örömfelkiáltás. Máshol ez WÁÓÓ. A híd is gyanús de ha megtaláltuk lehet HÍ-ni a többieket is.))
Indulatszó: NA, NANA, ezekből a tagadószó ne és nem. Folytatás nemsokára a második résszel...
Vagy egyszerűen az, amit föld adott mindenkinek, nem csak a csecsemőnek, hanem embernek, állatnak, növénynek. Mindent a Földanya táplál. - Mondták a régiek.
"Ezért nehéz a közösítés mert még akár igaz is lehet ez de vegyük észre hogy könnyű is rámondani bármire.."
Miután őseink a lehető legegyszerűbb módon fejezték ki magukat a szűkös hang-keretből, alkalmasint gesztikulálva, testbeszéddel adva más értelmet a szónak, így nagyon könnyen elképzelhető, hogy pl. a du- ősgyököt sokféle mozgásra alkalmazták. A különbségtételt az előbb leírt módon oldották meg, de később mi már nem alkalmazzuk, mert más toldalékokkal (ősgyökökkel, gyökökkel ) oldottuk meg.
Valójában minden (alap)nyelv ősi, kvázi egyidősek az emberrel. Nem véletlen, hogy az ősgyökök szinte minden nyelvben hasonló hangzásúak.
A nyelvek differenciálódása a gyökök "felépítésével" kezdődött, mert az már "egyéni" megoldások szerint történt.
Idővel a keveredés útján ezek a gyökök is kölcsönösen gazdát cseréltek, beépültek a kölcsönható nyelvek szókincsébe.
Azok a nyelvek, melyek kevésbé voltak kitéve a keveredésnek, kevesebb idegen gyököt vettek át, s megtartották saját kezdeti gyökkincsüket, szókészletüket.Minél tovább sikerült elkerülni a keveredést, annál inkább megcsontosodott, egy tömbbé vált a nyelv, s egyre ellenállóbbá vált az idegen hatásoknak. Az ún. jövevényszavak kikoptak, s visszatértek saját nyelvük szabályai szerinti szavaikhoz, szóalkotáshoz. Ez ma is megtapasztalható, mikor látjuk számos német és más eredetű szavak eltűnését, amit még az öregek esetleg ismernek, de a fiatalabbaknak fogalmuk sincs jelentésükről: sauber, (hántoló) subler, (tolómérő) sikattyú, (párhuzamszorító) vinkli, (derékszög) spájz, (kamra) sparhert, (konyhai tűzhely) suvick, (ciőkrém) snájdig, (jó vágású, csinos) svájfol, (karcsúsít) svindli, (csalás) rigli, (zár) krigli, (korsó) ródli (szánkó)... Csak ami hirtelen az eszembe jutott...
"Meg van durranás is, az is hang, dirr-durr-dörr, de a világon minden létező dolgot lehet csinálni.))"
Itt is valószínűleg a dinamikus mozgás fejeződik ki, mint más "r" hangot tartalmazó gyökök esetében.
Persze. lehet spontán három hangból álló ősgyök is, de igazándiból ezt kétlem. Önmagukban is szerepelnek a szókezdő di- du- dö- ősgyökök más, összetett gyökökben: Di-dereg, du-ruzsol, dö-ng/nög, dö-nt. (Ez utóbbi a földre) Az "r" a dinamikusságot, a folyamatosság jelentését hordozza, hiszen ezt a hangot csak folyamatosan lehet kiejteni, modellezve azt a mozgást, amire értjük.
"Szerintem a TAP és a CSAP is hangjelenségek. Más hangok. A víz csappan. Hangutánzó. A csepeg, csipog, csöpög, csöppen, csappan, csippent, csépel, csápol, csap-(o)da, mind azok."
Természetesen, de két különböző hangot utánoznak. (az előbb éppen erről írtam.)
"A csapás szó is több értelmű, a hang a közös pontja mindnek. Elemi csapások is vannak,"
Ez is igaz, de mindnek a gyökere ugyan az a "cs" hang.
"Ösvényt is neveznek csapásnak, épp a kiálló részektől már mentes."
Persze, mert csapással (ma bozótvágó késsel, korábban bottal) lehet megtisztítani, ahogy írtad is.
"A térnek külön gyöke T-R hangvázon. Légtér is van ami nem a föld."
A tér-nek is az alapja a "t" ősgyök: terület, ami a föld meghatározott része, a tér sem más, csak nem síkban. A légtér pedig a megkülönböztető "lég" szó által kerül a föld feletti térbe.
Megjegyzem, a későbbi szóösszetételek éppúgy keletkeztek és keletkeznek ma is, ahogy korábban a gyökök keletkeztek ősgyökök összetételével.
"A talaj, talpnak van természetesen de ez már nem is a TAP hangjából van építve."
Nem, mert nem szerepel bennük a "p" hang, így a tap egy "elágazás", (vagy fordítva, a tal- egy elágazás) hiszen a közös ősgyök a ta-, amihez egy-egy másik ősgyök a "l", és a "p" kapcsolódott.
Azt már nehéz eldönteni, melyik volt előbb, a tap- vagy a tal-. Egy biztos, a "ta" mindkettőt megelőzte.
"Az agy modellképző képessége maga is hordozza azt a mintát, amit a nyelvnek szükségszerűen követnie kell."
Igaz, hogy itt másra gondolok, de az bizonyos, hogy amikor az agy modellez, akkor a meglévő ismereteket, jelen esetben a hangutánzó hangokat tudja csak fölhasználni, mert más nem állt a rendelkezésére, más szóval csak ezekkel tudta modellezni a tárgyakat, mozgásokat, ezekkel a meglévő hangutánzó hangokkal asszociálta azokat.
Nem véletlen, hogy a mozgásra, cselekvésre sokféle hangutánzó hangot használt, mert mindegyik valamilyen mozgásból ered. A gyökök felépítésénél ezek kombinációját látjuk, de mindig megtartva eredeti hangutánzó jelentését, noha sokszor mozgás értelemben, ami már egy modellje, asszociációja a hangnak.
Szerintem más a mozgás MO-ja mint a ME és MÉ. A ME és MÉ a mélység gyökszava lesz, épp ellentéte a gyökfordított EM-nek amire az emelet, emelkedés, ember, stb. épül. A ME MÉ induló szavaknál a mélység, messzeség (mélyen a térben), meder, medence, mező, méter, menés, merítés, metro, meteor, stb. épül.
Persze a ME sem csak a mélységről szól, de kiterjedt szóbokra vab ilyen értelemmel. Ha a ME kap egy G betűt már összeadás értelmű gyökünk lesz, és ez az M-G hangvázban nyilvánul meg mint az összeadások gyöke...
"Egyébként miért lenne közös nevező, ha nem mérnökök kitalálta rendszerről van szó?"
Ezért, mert ott van benne az "m" hang. Ebből az ősgyökből fejlődött, s ágazott más hangokkal összetéve az a hatalmas szóbokor, amely ma is létezik.
"Ezt már V. Csaba tisztázta. A "Mo" az ősgyök, ami nem találnád ki: mozgást jelent."
Ebben valószínűleg tévedett, mert az "m" nem mozgást fejez ki. Őt valószínűleg a moz- gyök mozgás jelentése tévesztette meg, ahol a mozgást, cselekvést a "z" hang hordozza. Lásd né-z, cser-z, s még sok sok tucat szót.
"Minden "Mo" ősgyök, de nem minden "Mo" jelent mozgást."
Nem bizony! Még a megy szóban sem, mert ott is a "g" hang hordozza a mozgás/cselekvés jelentést: rú-g, vá-g, rá-g, tá-g(ul), gá-g(og), me-g, (hozzáad) stb...
Általában elmondható (a korábbi hozzászólásomban felsorolt szavakra nézve), hogy ott találkozunk mozgással, ahol a második hang ezt, vagy ezzel szinonim jelentést hordoz.
Minden ige csinálás. Minden tárgy csinálható. Minden hang csinálható, kibocsátható. Mondom gyakorlatilag rámondható majd bármire.)) Ezért nehéz a közösítés mert még akár igaz is lehet ez de vegyük észre hogy könnyű is rámondani bármire.. A dúsítás is ige, minden ige csinálást jelent, cselekvést. A dús szó így már melléknév. Oké erre meg lehetne mondani hogy csinált dolog és akkor már ez is pipa lenne.))...