Sziasztok!
Ezt a topikot azért hoztuk létre,hogy legyen egy hely ahol minden témáról lehet beszélni,akár kerti növény akár szobai,kerti tó,növények kártevői,barkácsolás a kertben,tanácskérés,szép tájak növényei,nyaraláskor lefényképezett pálmák,leanderek,rózsák,fenyők,vagy ha csak meg akarod mutatni a kedvenc virágodat,a kedvenc kutyádat ,macskádat ,akármit!!!!mindenkit várunk,itt nincs OFF téma:)
Ez a "trágyával mulcsozás" okoz még mindig nagy fejtörést és bizonytalanságot az új projektem kivitelezésében. Még mindig azon töprengek, lehetséges-e egyáltalán bármiféle trágyázás úgy, hogy az anyagot nem forgatjuk be a földbe. Másrészt még mindig nagyon ellentmondásosnak tünik az, hogy sokszor sokan fejezték ki aziránti aggodalmukat, hogy éretlen komposzt, vagy egyáltalán nem érett zöld anyag fölhasználásakor a lebomlás a talajtól inkább tápanyagot von el, mint hozzátesz.
Az is foglalkoztat, hogy az ily módon "megrakott" ágyásba hogyan lehet majd vetni/ültetni, hiszen tavaszig nyilvánvalóan nem fog lebomlani az anyag, nem is akarjuk, hiszen épp a szezon folyamán kell majd a takarás. És vajon mit találok alatta, ha most a teljesen letaposott, összetömörödött talajra ásás helyett egyszerüen ráhordom az anyagot. Mitöl fog az meglazulni?
És mi lesz jövöre? A most fölsö réteg tetejére egyszerüen rárakom majd az akkor alsót?
A zöldséges topicon már nem merek erröl faggatózni, mert félek, hogy lassan kiátkoznak az ott levök.
A komposzt is ezek alatt a fák alatt volt, lesz. Idén már eleve a fák alá terítem a lomb egy részét, ennek a helyére jönne a trágya. Ha esetleg fóliát teszek alá, nem segít? Vagy akkor meg nem jut le a gyökerekhez a levegő?
Nem tenném a fák alá. A fenyőhöz nem tudok hozzászólni, nekünk nincs. A ringó valószínűleg nem menne tönkre, de a sok nitrogén túlságosan megdobná, lehet, hogy termés helyett hatalmas ágai és lombja lenne. Bodzád nincs? Az szeretné.
A málna évente is elbírja, ha trágyával van mulcsozva, az elég sokat felvehet.
Úgy rémlik, rengeteg lombot és komposzt alapanyagot szoktál felhalmozni, azon a területen nem fér el? Komposztálhatod is.
Gondban vagyok. 30 000 ft-ért hoznának egy pótkocsi érett marhatrágyát. Nekem viszont most csak mondjuk a harmada kellene. Tavaly trágyáztam, azt olvasom, hogy ez 2-3 évre elég, tehát csak az új telepítésű málna, eper alá kellene, meg a dinnye-sütőtök alá. A többit le kellene tárolnom, de csak úgy tudnám, hogy a halom rákerülne egy ringlószilva, vagy a fenyőfák gyökérzetének a felére. Nem fog megártani nekik? A halmot takarjam le fóliával, locsolgassam időnként? Hány évig tartható el így a trágya? A dinnyét, tököt eddig mindig új helyre tettem, de gondolom a dinnyések mindig ugyanott termelik. Lehet, hogy nekem is érdemesebb lenne a tavalyi ültetőgödröket használni?
Nem tudni valamit Ágiczáról? Máig örzök töle szép Choysea (vagy mi?) bokrot az elökertben, közvetlenül a te Hortenziád mellett, aki szintén jó egészségnek örvend. Mindig gondolok rá, ha metszem. Egyszer járt itt.
Keress vissza itt, néhány hónapja írtam ill. kérdeztem itt erröl a problémáról; akkor senki se akart tudni róla. A környékünkön idöközben az összes nagy fenyö elpusztult. Borzasztó látvány; szerencse, hogy én nem tartok ilyeneket, de van aki CSAK ezt tartja a kertben.
Igen, a liba szenvedi a tömést, a tyúk, ha ketrecben tartják, a disznó, ha ólban éli le életét, a kutya, ha láncra verik, a madár a kalitkában. Ez igaz, másrészt meg ott a másik csoport, amelyek el vannak kényeztetve. A macska elszökhet pl., ahol nem jó neki. Ismerek embert, akinél egy macska sem marad meg tartósan.
szerintem a háziállatok nagy része szenved. én minimum valamilyen vizsgához kötném a tartásukat.
azzal sem értek egyet, hogy a hajléktalanok 99%-a saját hibájából él az utcán. sok ilyen is van, de a többség elesett ember, aki saját erejéből nem képes felállni egy ilyen helyzetből, mert pl. mentális problémái vannak, ezért nem alkalmas arra, hogy dolgozzon.
Már nem emlékszem, melyik ország ez, az ismerősöm járt ott, akinek a macskáját távollétében etetni szoktam. Ott a macskákkal csinálják hasonlóképpen, ki van csípve az ivartalanított majd szabadon engedett macska füléből egy darab.
De úgy rémlik, mintha nálunk is lenne hasonló akció itt-ott, talán kórházkertekben.
A kanári szigeteken, Fuerteventurán macskából van rengeteg. Az utcákon tálkák vannak kitéve, aki akarja, eteti őket. Nincs olyan hogy felelős állattartás. Illetve a tartásnak szigorú feltételei vannak. A sziget legnagyobb részén tilos háziállatot tartani, főleg kutyát. Túristák is csak akkor vihetnek oda kutyát magukkal, ha olyan szállodában foglalnak, aminek van kutyafuttatója. Ott nem lehet utcán húzgálni a kutyákat és ugattatni se lehet csak a kijelölt szállodákban.
Van egy Nordmann (?) fenyő a kertünkben, mi 8. éve lakunk itt, akkor még kis fa volt, valószínű karácsonyfa volt és az előző tulaj kiültette. Azóta szép nagyra nőtt, idén viszont elkezdte hullatni a leveleit, először a csúcsán és néhány ágán, mostanra pedig nagyjából a fele le is hullott, szinte csupasz a fa..
Mi lehet a baja? Meleg és szárazsság (Dél-Alföld..)? Bár tavaly szárazabb volt a nyár, akkor mégsem volt baja..
Grúzia tele van kóbor kutyákkal, ám macskát alig látni az utcán.
Arra lettem figyelmes, hogy a legtöbb kóbor kutya fülében valami fülbevaló szerü "bélyeg" lóg, aztán rájöttünk, hogy keletkezik ez: összefogdossák és ivartalanítják öket, de olyan sokan vannak, hogy menhelyi ellátásuk lehetetlen lenne, ezért utána megbélyegzik és ismét szélnek eresztik öket. Gondolom abban a reményben, hogy ilymódon idövel csökkenni fog a számuk.
Mondjuk az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy gyerekkorom óta vágytam egy fekete teknőc macskára, de mindig másmilyen vetődött hozzánk. Persze nagyon szerettük őket, de mikor megláttam a fáskamrában a pici teknőc macskát, nagyon elfogott a vágyakozás. A férjem meg a vörös kandúrkát nézte ki magának, így az hamar eldőlt, hogy az a kettő marad.
A következő alomban pedig volt egy vörös kandúr és 3 fekete teknőc nőstény. Az anyjuk kék teknőc, ő is nagyon szép.
Ez egy kicsit már sok a jóból, de mindet nagyon szeretjük. A színük nagyon hasonló, de az alkata, arca, természete mindnek egész más.
Vannak is most már ivartalanítási akciók, az egyik szomszédunk is így ivartalaníttatta ingyen a macskáját. Szóval valamit javult a helyzet, csak hát mindig marad mindenütt néhány ivaros példány, és azok ontják a gazdátlan állatokat.
A mi cicáinknak szerencséjük volt, hogy az anyjuk hozzánk szülte illetve idehozta őket, de volt korábbi alom is, őket csak néha láttuk. Felnőttek, de már régóta nem látom őket. Az a szomszéd, akit sokáig az anyamacska gazdájának hittünk (ő aztán azt mondta, hogy a macska nem az övék, csak néha adnak neki enni), úgy oldotta meg a szaporult kérdését, hogy a kiscicákat kirakta a lakótelepen, mondván, hogy ott majd úgyis befogadja őket valaki. Ő nagyon elégedett volt ezzel a módszerrel.
A macskáinknak a pandémia is jól jött, a férjem itthonról dolgozott, és be tudta úgy osztani az idejét, hogy a rengeteg macskát orvoshoz hordhassuk. Egyedül, gyalogosan nem tudom, hogy oldottam volna meg. Taxival egy vagyon. 7 macska ivartalanítása nemcsak sok pénz, hanem idő is, délben kell leadni őket. Aztán a 2 oltás, ha betegek, akkor is vinni kell őket. Persze nem akartuk mindet megtartani, de nem lett rájuk jelentkező. A mieinkből 5 nőstény, ha ezek még tovább szaporodtak volna, az mennyi gazdátlan kiscica...
A menhelyi macskákkal még az is gond, hogy összezsúfolva nagy valószínűséggel kapnak fertőző betegségeket. Aids és FIP ellen nincs hatékony oltás. Úgy tudom, a kutyáknál ez kevésbé probléma.
A háziállat tartás, ha helyesen csinálod, nem önzés.
Attól, hogy neked van 10 macskád, törődsz velük, egészségesek, nem a hajléktalanoktól veszed el az ennivalót vagy az életteret.
Alapfogalom, hogy a hajléktalanok 99%-a saját hibájából került abba a helyzetbe, amelyikben van. Valamilyen hibát csinált emberi gyengeségből, léhaságból, hanyagságból, a rossz családi körülmények miatt, stb. A hajléktalanok 99%-a képes lenne változtatni sorsán, de nem akarnak, gyengék és inkább a könnyebb utat választják, sodródnak az árral. Soha nem adtam pénzt hajléktalannak, mert én sem kaptam senkitől ingyen. Munkát viszont nem egyszer kináltam nekik. Azóta 1x sem láttam őket :)
muterom vett a nyáron egy toy dog-ot, valamilyen uszkár, az angol neve tökéletesen leírja, pont olyan, mint egy plüss játékkutya. tejben vajban van fürösztve, olyan jó dolga van, hogy néha elszégyellem magamat, mert folyton a városban, az utcán élő hajléktalanok jutnak az eszembe. háziállatokat tenyésztünk önző módon, hogy aki teheti, az tartson és ettől még jobban érezze magát, közben meg más emberek az utcán élnek, kukából esznek stb.
nekem gyerekkoromban mindig volt kutyám, szerettem is őket nagyon, de felnőttként már másképpen látom a háziállat tartást. az is igaz, hogy utólag rájöttem, hogy gazdiként milyen hibákat követtem el, jobban érzem már a felelősséget, szóval ezért sem.
Hát igen, ez olyan tökéletes kirakatvilág, amelyről mindketten irtok.
Valóban az lenne a jó, ha minden háziállat egy házhoz és egy szerető családhoz tartozna.
Ettől azonban a valóság nagyon messze van, hiszen, amit mi az állatoknak megálmodunk, az embereknek sem adatik meg, illetve nem képesek azt maguknak létrehozni. Az emberek többsége is csonka családokban, sajnos a mi szemünkkel nézve sokan nem is emberi módon élnek! Nem kell messzire mennem, 16 év szakmai tapasztalat mutatja, hogy az alkalmazottaim többsége csonka, alkoholista, rendezetlen családokból származott. Gyerekkoruktól dolgoztak, hogy megéljenek, sokan nem ismerték a szüleiket, nem volt mivel fűteniük télen, lopni kényszerültek. Cigaretta, alkohol, uram bocsá' drog az ennivaló helyett. Reggelire energiaital (az máig...). Jövőkép sehol, "éljünk a mának, ha nem gond". Ennek ellenére sokukból mégis emberek lettek. Olyan kóbor macskák, amelyek mindig időben átértek az út másik oldalára, mindig találtak a kukában betevő falatot, de csak sóvárogva nézték a földszinti panellakás ablakából figyelő szépen fésült, tiszta, nyakörves cirmost, miközben ők meg vacogtak a jeges szélben a kuka mellett. Senki nem vitte őket be a melegre, sosem.
Lettek nálunk is cicusok idén. Télen megjelent a kertünkben egy kis, tavaly késő nyári cica, nőstény. Befogadtuk, mert különleges volt, persze nemcsak azért. Gyorsan megszokta a lakás melegét, hiszen amilyen szép, jól táplált és tiszta volt, csak onnan jöhetett.Van már egy kandúrunk 7 éves, szintén barna cirmos. Július 3-án jött világra 4 cica, 2-2 fiú és lány.
Anyuka a vemhesség késői szakaszában, június 25-én
Szopizás szeptemberben
OKtóber 19-én szopizás után
Meg kell, hogy mondjam, életemben először kisértem végig figyelemmel a születéstől kezdve egészen, mostanáig, 4 hónapos korukig a macsekokat. Lányom szobájában jöttek a világra (mint reményteljes jövébeli állatorvos, másképpen nem is lehetett), és a mai napig a lakásban nevelkednek, heti néhány alkalommal vannak kinn. Tavasztól aztán szoktatás a kinti létre.
Az anyamacska az valami hihetetlen. A lakáson belül is hurcolta őket a legelképzelhetetlenebb helyekre, divány mögé, ágy alá, szekrénybe, ha nyitva maradt, fürdőszoba ajtó mögé. Amikor már kb. 1 hónapos korukban javában rosszalkodtak, feleségem kiabált velük, megfeddte őket (nem ért hozzájuk, hiszen még olyan törékenyek voltak). Erre anyacica odajött a lakás másik végéből és megtámadta az asszonyt :) Morgott és fújt rá. Az valami hihetetlen volt :) Állandóan csutakolta a kicsiket, azok folyton szopiztak, még egy-két hete is kieszközölték, hogy szopizzanak, de anya már nem engedi őket. Érdekes, mennyire hidegre vette a kapcsolatot, időnként csutakolja őket, de azok tolakodnak oda le, akkor támad rájuk. Látom, hogy már eljött az ideje, hogy önállóak legyenek.
Én csak azt akarom mondani ezzel, hogy sok ember nem kap ennyi szeretetet, mint ez a négy kis macska nálunk...
Nem a kiscicák szeretgetése a baj, hanem az, hogy ezeknek a kiscicáknak később nagy valószínűséggel sanyarú sorsa és rövid élete lesz.
Két éve nekünk is lehetőségünk volt megfigyelni egy anyamacska gondoskodását, egy szomszéd macska a fáskamránkba kölykezett. Azt a két kölyköt megtartottuk, most itt lakik velünk a házban. A következő alomnak az anyjuk a szájában hordta a száraz tápot, amit itt kapott. Akkor 4 cica volt, próbáltunk nekik gazdát keresni, de senkinek sem kellettek. Az egyik 8 hetesen beteg lett, lázas volt, nem evett, röfögő hangon vette a levegőt. Ha nem vittük volna orvoshoz, már rég nem élne. Ő Röfi, gyönyörű macska lett, már nem adnám oda senkinek. Az egyiket, Rudit 8 hónaposan elütötték, két nőstény, Brumi és Sarolta felnőtt, kinti macskák az anyjukkal együtt. Már az anyjuk is a miénk. Igyekszünk rendesen ellátni őket, mind oltva és ivartalanítva van, már az anyjuk is, mert ennél több macskáról nem tudunk gondoskodni.
Szóval az a lényeg, hogy ezek a hajdani aranyos kiscicák felnőttek, szép, okos, kedves macskák lettek belőlük. Mind más egyéniség, mindegyikükért nagy kár lett volna, ha kóbor macskaként kellett volna tengődniük vagy már nem is élnének. És az összes elkopó kiscicában ott egy boldogabb élet lehetősége, amiből aztán nem lesz semmi.
