na végig néztem a videót... :-))
Tök jó helyeken voltatok!! :-))
Úgy vettem észre, hogy:
- Robi és Polya egy felelőtlen pöcs, akik nem gondolnak az öregkorra...
- Sada többet beszél mint motorozik, ellenben pofátlanul fiatal, még sok ideje van...
- Tibiérdről igen bevállalós, pedig csak most kezdte... egy kis technikát visz még a dologban és alázza a nagyokat...
- Ess-t nem minősítem, őt bármikor bárhova szívesen elkísérem... igazi endurós vér csepeg az ereiben...
- Jozsi bá elég bevállalósan űzi a kis XT-t... de a védett helyeket én jobban tiszteletben tartanám...
- Taki meg még gyakorolhatná egy kicsit a videózást...
Hát ennyit a résztvevőkről.
A túráról:
Kezdjük azzal, hogy mi az ami nem jött be nekem ezen az úton:
- Nem volt "vezérbika", vagy túl sok volt... mindegy. Nagy volt a szervezetlenség, még akkor is, ha ilyen kevesen voltunk... ezt jövőre szerintem már nem engedhetjük meg magunknak... Tessék vezért választani. A szervezettség nem azt jelenti, hogy előre bemagólt utakon lehet csak menni... a szabadfoglalkozásoknak is megvan a meguk szépsége. Lásd - szakadék.
- Kifejezetten drága volt a szállás - ellenben tetszett. Elsőosztályú volt.
- Az igen korai éberedések ellenére is igen későn indultunk mindkét nap. Ez leginkább a második nap volt mellbevágó, hiszen alig félórával indultunk előbb mint az első nap, amikor is elvileg még az odautazás is időbe került...
- Magyarországon alig van természetvédelmi terület... a kiemelten védett területek száma meg már-már elhanyagolható. Nekem senki ne akarja bebizonyítani, hogy nem tud úgy motorzni, hogy ezeket a területeket kikerüli. Legyetek sokkal körül tekintőbbek, fogadjuk el és tarsuk tiszteleben mások pihenési szándékát - elvileg mi vagyunk a szabálytalankodók... Ha már pofátlankodunk, akkor legalább ne nyitott csővel... stb... stb...
Pozitívumok:
- nagyon jó volt látni, hogy van utánpótlás. Sada és Tibi is csak pár hónapja vette a motorját (nem is beszélve Józsi báról!) és ennek ellenére mindenki nagyon bevállalósra vette a formát.
- annak ellenére, hogy most motoroztunk először együtt egészen gördülékenyen mentek a dolgok (pedig ugye a szervezést is nehéz lenne minősíteni...). Értem itt pl. azt, hogy soha senkit nem veszítettünk el (Max. Sada veszített egyszer el minket... ;-)). Szóval anélkül, hogy megbeszéltük volna - teljesen korrektül betartottuk a társas motorzás alapszabályait.
- nagyon jó volt, hogy ha valaki elesett, akkor mindig akadt valaki aki segített (mondjuk az is tény, hogy az a valaki az esetek nagyrészében Ess volt.. - de remélem, hogy a fiatalabbak tanulnak a jópéldából...)
- tetszett, hogy az eső, a nagy sár és a néha már-már járhatatlan terep sem tudta a csapat lelkesedését megtörni. Maximum egy-egy pillanatra.... "Én ott tuti nem megyek le..." Aztán mégis...
- igen jól esett, hogy többen bevonták a túrában a családot is, és vagy felfezetőként, vagy szakácsként körbe ugrálták kis csapatunkat... Még a végén rászokok a motorozás közbeni evésre - hiszen egyrészt jól esett, másrészt alig vett el időt a tényleges gurulástól.
- a motorokat mindenki olyan műszaki állapotban hozta el, hogy nem volt velük műszakiprobléma.
- kegyes volt hozzánk az időjárás. Szombaton csodálatos időnk volt, vasárnap meg vagy előttünk, vagy mögöttünk esett...
Konklúzia:
- minden kezdet nehéz. A legnehezebb úgy elkezdeni valamit, hogy igazából koncepciónk sincs... Ennek ellenére azt hiszem sikerült hagyományt teremteni és remélem, hogy jövőre is lesz dr350 tali és ha időm engedi azon is szívesen megjelneke (persze csak ha eltűrnek...).
- remélem, hogy mindenki összeszedett valamit ezen az úton. Remélem, hogy a koszon kívül más is ragadt a résztvevőkre...
- biztos ti is úgy vagytok vele, hogy egy idő után már csak a jóra emlékeztek... nekem mázlim van/volt, mert ezen túra alatt egyáltalán nincs mire nememlékeznem.
No, kb. ennyi.
Remélem senkinek nem gázoltam a lelkébe...
