Nem is neked hánytorgattam az abszoút nullától számlálást:-). Ám kösz a részletezést - ez meglehetősen pontosan rámutat, hogy miért is nem egyszerű jó -elfogadhatóan stabil színhőmérsékletű, skálázható teljesítményű és tartós- villanócsövet gyártani, miért buknak el gyakran az occó noname cuccok...
Végül is a te dolgod, mire akarod használni, de ha csak lux skálázás van rajta, az igen sokról beszél.
Ezek között ott van az is, hogy nem fotózásra szánták, talán egy ipari, szvsz környezeti megvilágítás vizsgálatára készült eszközről lehet szó, aminek ki tudja, milyen érzékelője van. Ha pl. az ilyen célra még mindig kiváló szeléncella az érzékelője, akkor annak több gyíkja is van: jó ideig emlékszik a nagyobb megvilágításokra, valamint teljességgel alkalmatlan a fényimpulzusok mérésére (erősen integrál, vagyis a mutatott érték nagyon függ az amúgy sem ismert impulzus-hossztól). Ez utóbbi a vakus megvilágítás ellenőrzését teljesen ellehetetleníti. Ja, és lehetnek gondok az érzékenység spektrumfüggőségével is, mert az ilyen műszereket kifejezetten kevert, "fehér" fényre szokták optimalizálni.
Amire jó lehet(ne): a statikusfőfény-mellékfények nagyságának és arányának ellenőrzésére a téma helyén, a témának megfelelő diffúzorok alkalmazásával.
Amire teljesen rossz: a témáról visszaverődő fénymérése (no jó, talán egy tájkép:)). Általában maga a kivitel is olyan, hogy spot mérésre eleve nem alkalmas, a különféle koncentrátorok alkalmazása meg az érzékenységet úgy befolyásolnák, hogy minden alkalommal újrakezdhetnéd a számolgatást, csak éppen nemigen tudnád, milyen szorzókkal és milyen görbe mentén. Az ilyen extra protézisek használata amúgy is kérdéses, ui. a tervezéskor többnyire a teljes érzékelő-felület aktivitásával számolnak, minden mást tapasztalati úton skáláznak fel. Ja, és mondjuk egy napsütés kb. 30e lux körüli - meddig is skálázott az a műszer?
Magyarul: bunkóval bunkóra, baltával tuskóra:-)
(A konkrét kérdésre válaszolva: a lux a megvilágítás mértékegysége, nekünk viszont a megvilágítottság alapján jön létre a képünk (ezt szoktuk az Exposure Value után fényértéknek becézni):
EV = log2 ( f^2 / t ) - kettes alapú a logaritmus, f a blende, t a záridő.
Vagyis dupla annyi lux esetén vagy a záridő feleződik, vagy a rekeszérték duplázódik (ez nem kettővel szorzást jelent!!!). Ehhez kalkuláld hozzá még az érzékenységet, hogy valós használati számokat kaphass...
Innentől talán érzékelted, hogy nem szimpla fejbenkiszámolom dolgról van szó: az az igazság, hogy a fénymérés ugyanúgy egy szakma, mint maga a fényképezés. Van itt egy jó -ha nem is teljes és makulátlan, de az adott mélységben igen korrekt- ismertető, magyarul(!): pixinfo.com/cikkek/fotoelmelet_expozicio Ha még mélyebben érdekelne a dolog, bőven elég kiindulási alapot ad a kutakodáshoz!)
A "izzásban" levő gáztöltet hőmérsékletére utaltam, ami közel azonos a színhőmérsékletével, ami 5500 Kelvin, ami 5500-273= 5227 °C-nak felel meg...
A cső hőmérséklete attól függ, hogy milyen sűrűn villantasz, biztos utána lehetne nézni, de végül is nem olyan fontos. Mindenesetre kvarcüvegből van, nem (is csak) a magas hőmérséklet tűrésének céljából, hanem azért (is), hogy ezt a durva "dinamikus" hőterhelést bírja. (Magában a cső anyagában is erős hőstressz jön létre a villanás idején: az egyik oldala alacsony hőmérsékleten van (20-200 körül fok mondjuk), a másik fele meg 5200 fokos gázzal érintkezik.)
Mindegy, végül is nem akarlak meggyőzni semmiről, és valóban nem is kell túlmisztifikálni a dolgot - majd kitapasztalod... :)
180Ws energia tényleg "gagyinak" tűnhet, ha csak azt jelenti számodra, hogy ennyivel gazdálkodhatsz.
Azért állj meg egy pillanatra, számolj vissza, és nézzük a teljesítményeket! Ha csúcsot villantasz vele, akkor durván 1 ms alatt dolgozza ki ezt az energiát magából (1/800-1/1500s a legtöbb stúdióvaku max. villanási ideje, és tudom, hogy van ennél rövidebb is, de az csak még tovább durvítja a helyzetet!).
Akkor ez ugye 1000x180=180000 W teljesítmény, igaz, hogy csak egy szempillantásnál rövidebb időre... 180 kW, 1ms-on keresztül, aminek nagyjából az egyharmadából lesz fény, a megmaradó 120 kW bizony csak melegít abban a nyomorult ezredmásodpercben. Impulzusteljesítményről van szó, amit sokan lebecsülnek éppen a rövidsége miatt, de ha ránéznek a mikrójukra a konyhában, jusson eszükbe: hát az is 20ms-os impulzusokban adja le az energiát...Általában fel sem tűnik, hogy milyen energiasűrűségekkel játszadozunk -és ezt a szó szoros értelmében játéknak kell mondanunk-, mivel többnyire a töredékével dolgozunk, s még azt is igyekszünk szépen eloszlatni, vagy visszaveretni valamiről.
180 kW-os teljesítmény még az utakon sem tartozik az átlaghoz, bár ott csak büdösség, huzat és berregés lesz belőle:)
Ha eléggé fókuszálnád, még a vasba is freccsenő lukat lökne a szokásos 4-600Ws-os vakukból kiáramló energia (ha van egy méretesebb Fresnel-lencséd hozzá pl. egy régi írásvetítőből, akár fehér papír lángra lobbantásához is magában a fény elég lesz!). A füstölgő nadrág esete, feltéve, hogy nem az ülepénél kell érteni:), nagyon is életszerű.
(A 273 fok Kelvinben értendő, vagyis 0 Celsius fok - nekem ázott be vakum télen, a rajta pillanatok alatt megolvadó dértől:( Na jó, nem is volt igazán jó a szigetelése (oldszkúl tárcsás állítgatás), de nem is ez a lényeges: a bajhoz elég volt néhány -messze nem teljes- villanás).
"Ha a kezedre villantasz közelről mondjuk fél fényerővel, az is meglepően meleg lesz. :)"
Egyelőre csak egy Wansen 560 volt a táskában, azt meg lehet fogni. Pillanatra langyos lesz, egyszerűbb hőmérőm nem mond semmit (valószínű, hogy a másodperc tört része alatt ez nem reagál), komolyabb meg vidéken fetreng. Akkor megvillantom magam a másik két vakuval is, de erre simán rá lehet húzni egy pólót, egymás után sok villantással sem nagyon akart baja lenni.
Azt tudom, hogy melegszik, ha folyamatában nyomjuk akkor még az akkuk is melegítik a testét, kolléga vakuja is állt már meg túlmelegedéses hibával, estébé, estébé. Csak azért érdekes, mert sima kupakkal a fején elég jól szokta kapni az ívet, de még nem vettem észre, hogy annyira baj lenne és volt már kartonpapír is rácelluxozva, meg hasonlók. Viszont ha a cső 273 fokos, akkor az 2 centin már nagyon durvát tud hűlni. 180 Ws gagyi stúdióvakut mikor durván lenyomtam és nem bírt hűlni, akkor kellett kb. 600 expó ahhoz, hogy fejénél kicsit vetemedjen a műanyag. Esetleg ezzel megvillantok valamit, kéznél van.
Tényleg elég komoly hő fejlődik egy egy villanásnál. Mondjuk nem nyilvánvaló, és sajnos a szakmai irodalom is közöl téves állításokat, de a vakucső nem LED, nem fluoreszcens fényforrás, stb., hanem nagyjából ugyanolyan hőmérsékleti sugárzó, mint az izzólámpa. Az a különbség, hogy egyrészt sokkal magasabb hőmérsékleten izzik (~5500 - 273 °C :), emiatt sokkal jobb a hatásfoka (emlékeim szerint 30% körül van, szemben az izzólámpa néhány százalékával), másrészt sokkal rövidebb ideig világít (full villanás 1/200-1/500 s (2-5 ms)), aminek köszönhető, hogy egyáltalán "életben marad" a cső. Folyamatos fény esetén 1-2 másodperc alatt elolvadna az egész.
Ha a kezedre villantasz közelről mondjuk fél fényerővel, az is meglepően meleg lesz. :)
Az 54-es Metzeket nem ismerem, de több Nikon vakunál is láttam már a reflektor plexijébe égett kis pöttyöket. Szerintem ezek úgy jönnek létre, hogy a plexi maga ugyan viszonylag kevéssé melegszik, mivel a fény és a hő legnagyobb része akadálytalanul átmegy rajta, viszont ha van egy kis (sötét színű) kosz rajta, akkor az frankón elnyeli a fényt és a hőt, és tuti jól felmelegszik. Ha kap egymás utánban egy-két nagyobb energiájú villantást, már meg is olvasztja maga körül a plexit.
Na ez az a típusú megoldás, amit nem ajánlana semmilyen villamos és hőtanban jártas szakember....
Az a gond, hogy nem csak a beállítófény termel annyi hőt, ami miatt nélkülözhetetlen a hűtés (legalább a természetes szellőzés formájában), hanem maga a villanás is, csak ez utóbbi nem olyan nyilvánvaló. És persze az is igaz, hogy ebben az esetben az időegységre jutó villanások száma az érdekes. Tehát nyilván, ha egyet villantasz, hideg indulással, akkor tök mindegy, be is csomagolhatod a cuccost, az adott hőmennyiség csak melegít rajta egy keveset, de nem főzi meg. Ha viszont a villanások között nincs ideje ezt a kis hőmennyiséget leadni, akkor kummulálódik a hő, és fokozatosan egyre melegebb lesz, s bizony meg is főzheti magát...
A "vázon rekeszállítás" nekem kicsit furcsának tűnik ebben a formában - de nem ismerem a Canon-t... :)
(Már most csak azért furcsállom, mert amikor fent van a vázon az obi, nyilvánvalóan tök mindegy milyen rekeszt állítasz, mindig nyitott állapotban van a rekesz. (Különben sötétülne a keresőkép is.) Ettől még persze lehet, hogy a váz állítja az obin a rekeszt, csak ez a beállítás nem jut érvényre egészen addig, amíg nem következik az exponálás. Aztán amikor exponál a váz, akkor valamilyen módon beugrasztja a rekeszt. Na most a light blaster esetében két dolgot kellene megnézni, az egyik, hogy ha leveszed az obit a vázról, akkor mi lesz a rekesszel (ennek mondjuk nincs köze a light blasterhez, csak Canon-függő esemény :), a másik meg az, hogy ha ezek után feltekered az obit a light blasterre, akkor mi történik a rekesszel.
Mondjuk ez nem nagy kunszt, nézd meg, aztán írd meg... a továbblépéshez. :)
Az elemlámpát, és azzal átvilágított diát ki tudtad már élesen vetíteni?
Az jó, hogy egy csak kb-ra hasonló szitucióban egy adott másik vaku típushibájával példálózunk :-) Értem én, hogy fő az elővigyázatosság, mert olcsóbb szoftboxban én sem használok beállítófényt, sem műanyag előtéttel (bár volt rá példa, le is olvadt ahogy illik) de szerintem kicsit túlaggódod.
Különben a metznél ez típushiba volt, a használt metzeknél (54) a reflektor közepén sokszor láthatsz egy folt szerű, sötétebb kevésbé átlátszó részt. No az a hőterheléstől van. Megpörkölődött a műanyag.
Nem a kupak olvadt meg, hanem a metz saját beépített műanyag diffúzora. Gondolom idővel a metz (54) is lépett valamit, mert például a nikonnál ilyen sohasem fordult elő. Azóta vigyázok, hogy a nagylátó állásban ne nyomjam mint állat.
Persze, hogy nem támogatja, mert nem akar szopni az ilyen és hasonló problémákkal. Forduljon a kreatív cucc gyártójához, ha már oda ment a pénz is a hülyeség miatt.
Mennyi az a közel? Pld. 1 centi? Istenbiz kipróbálom, mert sima rendszervakukat azért páran hajtjuk alap kupakkal a fejükön, de még nem nagyon hallottam konkrétan megolvadt cuccról.
"Próbaképpen villants rá közelről full energiával egy fekete szövetre, meg fogysz lepődni mikor egy füstfelhő fog felszállni."
Egy sima rendszervaku is megteszi.
Sőt a metz 54 a saját műanyag diffúzorát is megpörköli ha nagylátószögű helyzetben néhányszoregymás után fullba elküldöd. Ennek próbálgatását sem javaslom, hamar viharvert állapotú lesz a vaku.
Meg fogom próbálni ezt a "vázon rekesz állítás, gépről leveszem és úgy villantok" megoldást.
Én most szembesültem először ezzel a problémával - Canonosként. :)
Nem gondolnám, hogy a vaku kinyírná az obit - ha nincs rajta beállítófény. Ott elhanyagolható hőkeletkezéssel számolhatunk. Pláne, hogy ez a cucc direkt erre van kitalálva.
Pont tegnap találtam egy újdonságot a Light blaster facebook oldalán. Pont erről beszélgettünk, úgyhogy gondoltam, megosztom veletek:
Tehát ők is szembesültek a "kiáramló fény" problémájával. :) Nem tudom, milyen anyagból lehet, de feltehetően nem árt az objektívnek se és a vakunak se.
Igen, gondoltam, hogy a falon lévő szögesdrót, és a rajtam átmenő más élességi síkra fog esni, de ez ebben a pillanatban nem volt zavaró. Sőt; ez csak nagyon speckó esetekben lehet az. Nem vagyok még elégedett, majd csak akkor leszek, ha tűélesen le tudom fényképezni a falra vetített képet. (Ám csak Canon objektívjeim vannak.)
Én feladnám ezt az egészet, addig, amíg nagyobb veszteség nem ér. Leírtam már, de megismétlem a fényképezőgépek optikája nem vetítőobjektív, ragasztott lencséket tartalmaz, a ragasztás vagy más műanyag részek károsodhatnak. Próbaképpen villants rá közelről full energiával egy fekete szövetre, meg fogysz lepődni mikor egy füstfelhő fog felszállni. Remélem hozzászólásom nem vezet több száz balesethez, nekem már füstölt a fekete farmerem egy véletlen közeli villantástól. Ha például sikerül rekeszelned, a fényenergia nagy része a rekeszlamellákra jut.
Más:Az optika akkor rajzol éles képet, ha ugyanúgy áll (tehát nem megfordítva) ahogy a fényképezésnél. vagyis az optika hátulja, bajonettes része áll a dia felé. Az optikának ugyanolyan távolságban kell lennie a diától, mint amilyen távolságban fényképezéskor van a fimtől. Rekeszelni nem tudsz a Canonnal, mert azt a canonnál a gép vezérli. Rekeszelni nem is célszerű, a fényteljesítmény úgyis kevés, inkább a vaku teljesítményét kell leszabályozni, ha kell. A vetített kép élességi síkja a dia síkjával lesz párhuzamos, ha oldalról vetítesz be, a kép csak egy vonalban lesz éles, ahol a vetítővászon és az élességi sík metszi egymást. Vagy a vetítőt úgy kel elhelyezned, hogy a modell mögé a modell takarásába kerüljön. A vetítővászon fehér természetesen. Első feladat tehát hogy le tudd fényképezni a vetített képet. A következő probléma hogy a vetített képnek mondjuk az fényképezőgéptől távol, egy egy hátsó sötét szobában kell lennie, ahová más zavaró fény nem jut. Nem juthat fény a vetített képre a modell kivilágítása során sem. Szóval a vetített kép valahol a távoli harmadik szobában lehet, ahová két nyitott ajtón át benézel. A falak legyenek feketék. :) Ha már külön letudod fényképezni a vetített képet, akkor a modellt valami gyenge leszabályozott fénnyel világítva meg kell világítani. Össze kell hangolni a háttér (vetített kép) és a modell világitását. Innentől menni fog a dolog, de hogy képileg jó lesz-e az erősen kétséges, de ez már a te alkotásod.
Szóval az a véleményem hogy nehéz területre tévedtél, itt a fotográfia számos részét, nem csak a mai digitális technikát ismerni kell.
Azt sem tudom, hogy ez a basz varázsolna-e a rekeszt, de Canonnál is annyit tudok a makrósoktól, hogy rekeszelnek, majd bekapcsolva leveszik az obit a vázról és akkor marad a beállított értéken mindenféle hasonló vagy gyűrűs, vagy fordított obis varázslatokhoz. Én meg nem zaklatnék Canonos ismerőst, ha ott egyszerűbb belenézni, mint nekünk megírni.
...amikor nem a motor állít élességet, hanem én. De nem történik semmi.
Na, ez tuti nem lehet, szóval itt valami gubanc van. :)
Olyan nincs, hogy nem lehet állítani az élességet. Nem tudom így kitalálni, hogy mi lehet a baj, de kezdd nulláról. Fogd az obit és az elemlámpát, és vetítsd ki a lámpa ledjét a falra elsőnek. Csak úgy kézből... Ha ezt nem tudod összehozni, akkor szólj.... :-)))
Ha megvan, akkor lesz egy benyomásod, hogy minek hol kell lennie ahhoz, hogy éles képet kapj.
Következőre azt javaslom, hogy a diát tedd az elemlámpára, és úgy próbáld meg kivetíteni.
Aztán ellenőrizd, hogy legalább nagyjából megfelel-e a szerkezetedben az obi és a dia helyzete (távolsága) annak, amit az elemlámpás teszttel megfigyeltél.
Valahogy csak összejön. :)
(Azért is gondolom, hogy jó lesz ez, mert korábban volt egy olyan mondásod, hogy közelre nem jó, közepes távolságra kicsit jobb, és távolra megint nem jó. Eszerint az élességnek a kettő (közel és távol) között kell lennie. Csak meg kell találni...)
Stúdióvaku esetén az árnyékolást tényleg meg kell oldani, de ez azért nem olyan veszélyes. Arra kell figyelni, hogy maradjon hely szellőzni. Tehát "csomagolni" nem szabad, de 10-15 cm-nél nem közelebb elhelyezett (fekete) árnyékolókkal le tudod fogni a szanaszét vetülő fölös fényt.
Más: A szögesdrótos képnél számoltál-e azzal, hogy ha a háttéren éles lesz a drót képe, akkor az arcon nem lesz az? Mondjuk szerintem ez pont jó, de persze attól függ mi lenne a koncepció.
Azért ne keseredj el, nem olyan rossz ez. Csak van egy csomó paraméter, amivel még tisztába kell előbb jönni, ahhoz, hogy rendesen használni is tudd. :)
Például az egyik, amit az elébb kérdeztem, hogy mit csinál a rekesz? Ha belenézel az obiba, látszik, hogy nyitva van, tudod rendesen szabályozni?
Igen, most látom a rendszer gyengéit. Ez a reklámfilmekből kimaradt. Egy szimpla diavetítő elég lett volna nekem arra a célra, amit szerettem volna ebből kihozni.
Egy-két pár éve én is nagyon pislogtam az optikai snot felé; pont azért nem vettem meg, mert csak pár forma áll a rendelkezésre, dia nem. (Valamint az ára.)
A hordozhatósága nagy kincs, de művészeti célra kellene nekem, amit el tudok érni benn a stúdióban, kinn meg nehézkes.
Így utólag kicsit bánom, hogy áldoztam rá- de tanultam is általa. Minden esetre most, hogy már megvan, megpróbálom belőle kihozni a maximumot.
(Ha az élesség elérésér van valakinek jó ötlete- tapasztalata ezzel az eszközzel, az továbbra se tartsa magába! ;) )
Ha sikerül is összehoznod a megfelel távolságot és "éles" is lesz a kép amit vetítesz, semmivel nem lesz jobb és életszerűbb mint amikor egy 2e Ft-os diavetítővel valami bábfilmet vetítesz a háttérre.
Kezdem az elején. A háttér a moziban, tantermekben, projektorok esetén nem véletlenül fehér. Ide is az kell.
Adott egy dia. Ha túl erős fény megy rajta keresztül, akkor használhatatlan lesz az eredmény. Ergo maga a téma megvilágítása és egy diakocka összehangolása nem sok jóval kecsegtet.
De inkább nem is technikai oldalról közelítem meg a dolgot. Ez egy játékszer. Értelmes, színvonalas képhez nem ez, hanem az optikai spot az ami megoldást jelent. És ott nincs diafilm... ott sima fekete korong van amiből formát vágtak ki. És van egy normális vetítőlencséje. Fém házban, tisztességes fókuszálási lehetőséggel. És hogy kevesen használják? Igen... és nem a 100e feletti ára miatt. Hanem mert
-lehet kint fotózni a természetben ha természetes környezetet akarunk "imitálni"
-lehet stúdióban fotózni- majd kompozit képet készíteni az előre elkészített tájkép megvilágítását imitálva.
Mindkettő szebb, jobb, olcsóbb.
Az az adapter pedig amit bemutattál remek példája annak hogy mindenáron elakarnak valamit adni... ha letakarod azt a részt ami az alaprefi mellett kimarad- akkor a vakucső előbb-utóbb meghal. Ha nem takarod le, akkor annyi kósza fény szabadul fel hogy értelmetlen lesz a használat.
