A lányom a Szt. Rókus kórházba született, sajnos eléggé megszenvedtem. Csak azok olvassák el ezeket a sorokat, akik vagy már nem szeretnének többet szülni, vagy nem veszi el a kedvüket a szüléstörténetem.
A fiamat 90-ben ugyanennél az orvosnál szültem még a Szabolcs utcai klinikán, de ő átment a Rókusba, és én követtem őt, mert nem szerettem volna orvost váltani. 1997. jan. 13.-án este beindult a szülésem, 14-én délben császároztak meg, nem tudni, hogy miért nem akart a lány természetes úton megszületni, az orvosok sem tudták később, pedig 3 órán keresztül hagytak tolófájásokkal szenvedni. Végig rémisztgettek az orvosok, hogy ebből császár lesz. Ez ellen nem lehet mit tenni, ha kell, hát legyen. Az 1. szülésemnél kértem epidurális érzéstelenítést, most úgy döntöttem, hogy megpróbálom anélkül. Amikor kiderült, hogy császár lesz, kérdezték, hogy altassanak, vagy spinál érzéstelenítéssel akarom-e? Spinállal kértem, mert az éjszaka folyamán egy kis üdítőt megittam, és így féltem az altatástól. Amíg a műtőbe toltak, addig az orvosom és az altatóorvos azt kérdezte nem túl kedvesen, hogy akkor miért nem kértem előbb. És arról is beszélgettek, hogy mennyire nem szeretnek császározni. Az orvosom végig sietett, mert akkor csatolták Gyált a kórházhoz, és neki már máshol kellett volna lennie. A varrást már nem is ő csinálta, hanem átadta a dr-nőnek.
4. nap de. bejött, és azt mondta, hogy a gyereket hazaengedik, akkor én is hazamehetek varratokkal, és majd varratszedésre vissza kell mennem. Rá fél órára begörcsölt az epém, az orvosok éppen valami fontos megbeszélésen voltak, de 1/4 órán belül megjelent a 3 főorvos az ágyamnál. Másnap a vesém görcsölt be. A legdurvább rész csak ezután jön: kedden műtöttek, vasárnap már alig bírtam felkeni az ágyból, mert annyira fájt a hasam. Az ügyeletes orvos megvizsgált, nem talált semmit. Hétfőn rámkötöttek valami fehérje infúziót, ami teljesen kiütött, ezt azért kötötték rám, hogy gyorsabban gyógyuljon a seb. Hétfőn este éretem egy hatalmas pukkanást a hasamba, hívtam a nővért, hogy szerintem szétpattant a hasam, benézett, azt mondta, hogy az nem lehetséges. Azt elfelejtettem, hogy a műtét után nagyobb volt a hasam, mint terhesség végén. Szerdán varratszedésre került sor. Amikor kiszedte az orvos a varratot, ami nem volt leányálom, megnyomta a hasamat, és mint egy gejzír, úgy tört belőle elő a folyadék. 2-3 percig a nővérnek sem tudott szólni, mert annyira meglepődött ő maga is. Visszakísért a szobámba, ott az ágyat teljesen eláztattam egy párszor. Kb. negyed óra múlva megérkezett a többi főorvos, visszakísértek a kötözőbe, és amit ott műveltek velem, azt senkinek sem kívánom. Úgy ahogy voltam, minden érzéstelenítés nélkül szétnyitották a sebet, mert féltek, hogy nem kaptam-e hashártyagyulladást. Utána összeragasztották a sebet. Úgy volt, hogy pénteken összevarrják a sebet, de szerencsére ez elmaradt. Nagyon kiborultam, az nap a gyereket sem mertem kikérni, mert olyan állapotba kerültem. Minden kötözés alkalmával 3 főorvos állt körbe, ez majd most lesz fontos: az embernek elég lengére kell levetkőznie, hogy a hasát kezelni tudják. Én már nem mertem panaszkodni, hogy nagyon fáj a lábam, és ők nem vették észre, hogy milyen piros, milyen duzzadt a lábam. Már megmondom őszintén, ha ezt elmondtam volna nekik, akkor már lehet, hogy a pszihiátriára utaltak volna be, nem a nőgyógyászatra. Egyik nap mutattam az egyik szülésznőnek, hogy milyen a lábam, nem lehet, hogy trombózis, ő azt mondta, hogy nem. Én megnyugodtam. Amikor az a rengeteg folyadék kiürült a hasamból, mindenhonnan lement a víz, csak a jobb bokám volt 3x akkora. Pénteken mikor kötözésre kellett mennem, úgy kaptak el az orvosok, mert annyira vérszegény lettem, hogy menni sem tudtam. Felvetették, hogy vért adnak, de abba nem mentem bele. Este elkezdetem hányni, mire az infúziót rámkötötték, addigra majdnem kiszáradtam, az utolsó percbe rakták rám. Ehhez az kellett, hogy pedig kértem, hogy a picit ne hozzák ki szopni, ennek ellenére odarakták mellém, és ahogy nyúltam a hánytál után, a gyerek is olyan lett. Szerencse, hogy ott volt a csecsemős nővér, így a gyereknek nem lett semmi baja. Szombaton a reggeli vizitnél szóltam az ügyeletes orvosnak, hogy milyen a lábam. Ránézett, és megállapította rögtön, hogy mélyvénás trombózisom van. Azonnal felsem kelhettem az ágyból, rögtön gyógyszereket kellett kapnom. Rögtön leállították a szoptatást, de volt olyan, hogy a másik orvos meg engedélyezte. Ezért engem szúrtak le, de nagyon csúnyán. A pici tápszert kapott, de nem bírta az elsőt, nagyon visszafogyott. Ekkor elkezdték koraszülött tápszerrel táplálni. Azt mondták, hogy évekig kell majd olyan gyógyszereket szednem, ami mellett nem szoptathatok, és hogy el kell apasztanom a tejet. Bejött az orvosom, azt mondta, hogy jó a tápszer is, stb. én ezt félre értettem, és mondtam a csecsemősöknek, hogy én majd szoptathatok. Erre jött az orvosom, hogy majd meglátjuk, lehet hogy tényleg lesz rá mód. A gyereket a nővérek etették, nekem kihozták sírva, sokszor teljesen összehányt, én nem kelhettem föl, tehát nem tudtam vele mit kezdeni. Azt mondták, hogy azért nem etethetem én, mert ami akkor történt, amikor rosszul voltam. 10 napig nem kelhettem föl az ágyból egyáltalán, a folyó ügyeimet is ott kellett elintéznem, volt hogy fél éjszaka ott hagyta a nővér az ágytálat alattam, mert ő elment szülést nézni. Mivel csak 1 nővér van az egész osztályon, ilyenkor senki nem tudta őt elérni. Volt olyan, hogy infúziót kellett kapnom, 3 nap után annyira fájt a kezem, hogy mozdítani sem bírtam, és a nővér odarakta a lavórt, hogy mosakodjam meg. Elmondtam az orvosomnak, ő azt mondta, hogy nincsenek hozzászokva az ilyen betegekhez.
10 nap után elkezdhettem szoptatni, addig a pici már a koratápszert sem bírta. Első szoptatás után 6 órát aludt, akkor is úgy kellett fölkeltenem, annyit evett. A tápszernek köszönhetően 3 éves koráig nem bírt tejet inni, mert kijött belőle.
3 hét után jöttünk ki a kórházból, előző este még lázas voltam, de azt mondta az orvosom, hogy már menjek haza, mert még összeszedek ismét valamit. Hozzá kell tennem, hogy pont influenzajárvány volt, látogatókat nem fogadhattam, elméletileg se ételt, se tiszta holmit sem kaphattam volna kintről. Csak telefonon tudtuk tartani egymással a kapcsolatot. A fiamat 3 hétig nem is láthattam. Nagyon nehéz időszak volt az életembe, de szerencsére helyre jöttem.
98-ban hallottam 35ezret nála, mint tarifát, pedig akkor még viszonylag fiatal volt, és ez jó tarifának számított, és én is csak 20-at aadtam a dokimnak (igaz, most is annyit szánok)
Most Lintner az oszt.vez és őt sokan dicsérik.
A meddőségi oda tartozik? Mert más épületben van.
Évekig dolgoztam a Jánosban ( igaz ez nem most volt ) és akkor voltak "jó hirü" osztályok meg "rossz hirü" osztályok talán a pavilonos elrendezésből adódóan egymástól kicsit elszigetelten, önálló egységként.
Pl az orr-fül-gége jó team volt, a prof együtt ment a kollégákkal ebédelni, kedves szerény ember volt ő is és az orvosai is.
A pszichiátrián meg az ortopédián volt két félpszichopata főnök, no az osztály is olyan volt...Az urológiáról elég jó volt az általános vélemény.
A szülészet nőgyógyon még nem volt a meddőségi centrum, idősb Dömötöri volt a főorvos és igen rossz hirben állt... pár ujságcikk is megjelent félrekezelt betegekről. Ugy olvasom a halapenz.hu-n, hogy ifjabb D. se olcsó :-)
Azóta biztos sokat változott a világ meg az osztályok is, de több pénz valószinüleg nem jutott a kórháznak, gondolom csak vegetálnak egyik napról a másikra, lepukkant körülmények közt.
http://www.tv2.hu/cikk.php?cikk=100000071764
Durva hangnem, szeméremsértés - jelentés az orvosokról
Utolsó módosítás: 2003. szeptember 24., szerda 13:42
Az orvosok számos esetben megsértik a betegek jogait - A kamara etikai bizottságának elnöke szerint az orvosok túlterheltek
Durva, megalázó hangnem, vizsgálatok alatt elszenvedett szeméremsértés, hosszú várokozási idő, nem megfelelő tájékoztatás, személyes beszélgetések hiánya. Az orvosok ilyen, embertelennek mondott viselkedése miatt számos beteg kér segítséget a betegjogi képviselőktől.
A parlament egészségügyi bizottsága is tárgyalja az állampolgári jogok biztosának azt a jelentését, amelyből kiderül: az orvosok nem mindig bánnak kellő körültekintéssel a betegekkel.
A szószólói jelentés kedvezőtlen megállapításait sajnos megerősítik a kamara etikai bizottságához érkező panaszok is - mondta a Népszabadságnak Huszár András. A bejelentések 30-40 százaléka ugyanis a bánásmóddal kapcsolatos. Magyar Orvosi Kamara etikai bizottságának elnöke elmondta: előfordult már fölfüggesztés is a szankciók között, de a testület eljárásainak többségében figyelmeztetésben vagy megrovásban részesíti a betegekkel nem megfelelő módon bánó orvosokat.
Huszár András hozzátette: a jelenségre magyarázat lehet, hogy a magyar orvostársadalom összességében túlterhelt, egy része reménytelenül belefáradt a napi küzdelmekbe. Az etikai bizottság elnöke szerint azonban semmi sem adhat felmentést az orvostársadalom számára, hogy ne változtasson a kifogásolt jelenségeken. Ezért kommunikációs tréninget és az orvosok etikai oktatásának korszerűsítését javasolják.
Népszabadság, tv2.hu
Nem semmi ennyi idősen a 180 centi! (És így persze tényleg nem sok a 80 kiló.)
Hol született a lányod, és akkor mit tapasztaltál?
Köszi a felajánlott segítséget, de egyrészt a vizsgálatot végül ugye sikerült megcsinálni, másrészt tuti nem tudnának újból rábeszélni a dokik. A kezelést úgysem befolyásolja.
Drukkolok, hogy teljesen rendbe jöjjön a fiad!
Nagyon jó, hogy megnyítottad a topikot, köszi érte. A fiam 180 cm, tehát elég magas, de mondjuk sokat fogyott a kórházba, mert amig az infúziót kapta, addig semmit nem ehetett, és ihatott 5 napig.
Hát sajnos a magyar egészségügy nagyon rossz, én már 97-ben, amikor a lányom született, akkor megtapasztaltam, de azt hittem, hogy egy gyerekkórházba azért más a helyzet, sajnos tévedtem.
Köszi szépen, a lépe úgynéz ki, hogy helyrejött, de amit éjjel kihagytam belöle: a kórházba kiderült, hogy nagyon csúnya a vizelete, többek között vér is volt benne, nem tudták kideríteni, hogy ez a sérülésből adódott, vagy ilyen volt-e elötte. Amikor kiengedték a kórházból, akkor elküldtek vesegyógyászhoz, az kiderítette, hogy a veséjének nincs baja, de nagyon vérszegény. Ezt sem tudni, hogy miből adodótt, mert a kórházba nem mondtak erről semmit. Vasárnap megint észrevettük, hogy csúnya a vizelete, ezért vittünk ma pisit reggel. Pénteken fog kiderülni, hogy mi van.
A fiamnak is csináltak ilyen alvásvizsgálatot, ha minden igaz nálad olvastam, őt a Szent Lászlóba vizsgálta egy orvos, szívesen megadom a telefonszámát, ha még aktuális.
Köszi, hogy leírtad.
Igazából nem is tudok mit reagálni rá.
Mi beszéltünk azzal az orvossal, aki a Bethesdába irányított minket. Mondtuk, hogy elküldtük neki is a levelet. A reakciója az volt, hogy háááát, ugye a magyar egészségügy helyzete..., nem hinné, hogy érdemes lenne bármit kezdeni a sérelmekkel.
Nos, ami velünk és ami veletek történt, az nem a magyar egészségügy helyzetéből adódik! Az a dolgozók hozzáállásán múlik. Egy kicsi odafigyelésen. Leginkább a ragtapaszon akadtam ki.
Most hogy van a fiad?
Milyen magas a gyerek, hogy 80 kiló???
Nem voltam egyértelmű, de én is mindkét gyerkőcöt a Jánosban szültem, az elsőt pechemre egy ügyeletesnél, de nem bántam meg.
Régen rossz híre volt, pl. férjem nagynénjét is ott tolták el egy vetélés során úgy, hogy többé nem lehetett gyereke (egy már volt szerencsére), de ez is rég volt.
Meg hallottam még 1-2 ottani rém-dokiról is innen-onnan, de azokat mind elküldték és intézményi felmérés szerint most a szülészet a legprofibban vezetett osztály, ahol a dokik a leglojálisabbak a főnökükhöz és legkisebb a fluktuáció.
És mióta felújították, még guszta is.
Én a Jánosba szültem mind2 babámat. Nekem csak jó tapasztalataim vannak. Bár úgy tervezzük, hogy nem lesz 3., de ha mégis eszembe sincs másik kórházba menni.
Arról, hogy rossz hire van a kórháznak én is hallottam, de nem tudom miért.
Gabeszka!
NAgyon köszönöm, de az új orvosom a János Kórházban van, ahol több ismerősöm is szült így azt hiszem maradok nála. A gyerekosztályon varták össze a kisfiam fejét is, és akkor is nagyon szimpatikusak voltak az orvosok. A nőgyógyász is nagyon tetszik. A bemutatkozó beszélgetésen a magánrendelésén majdnem egy órát beszélgetett velem és utána nem fogadott el semmit, azt mondta, hogy most csak beszélgettünk ezért ő nem kér pénzt.
Szia!
Ha nem haragszotok, én is leírom a Madarász kórházban szerzett nyári tapasztalatomat.
Nekem a fiam már nem pici, 13 és fél éves. Július közepén az apjával elment biciklizni, és elesett, de annyira csúnyán, hogy megsérült a lépe, belső vérzése lett. Mivel ez vasárnap du. történt, és Újpesten lakunk,bevittük a gyereket a Madarász kórházba. Ott megvizsgálta az ügyeletes orvos, rögtön befektette, de még WC-re sem mehetett már ki, és hórdággyal vitték már a vizsgálatokra is. Gyereket befektették, és mozdulnia sem volt szabad. Rákötötték az infúziót is. A gyereket ágytálazták, 4 napig ágybafekvő beteg volt. Minden nap kérdeztem, hogy lemosdatták-e az éjszakás nővérek, mondta, hogy nem. Én amennyire tudtam lemosdattam mosdókesztyűvel, de az mégsem olyan, mintha szakszerűen lemosdatják az embert. 4. nap este szoltam az éjszakás nővérnek, akit akkor láttam elöször, hogy szeretném, ha lemosdatná a gyereket. Ő megigérte, hogy amint lesz ideje megcsínálja. Arra nem figyeltem, hogy még ott volt a délelöttös nővér, és őneki szólt, ő odajött, hogy letudom én is mosdatni a gyereket. Egy olyan gyereket akiből az infúzió lóg, és még oldalra sem tud igazán fordulni, gyakorlatlan személynek elég nehéz feladat, főleg, hogy majd 80 kg a gyerek. Tényleg az éjszakás annak ellenére, hogy ügyeletes volt a kórház, nagyon rendesen elvégezte a dolgát. Ennek az előzményew volt, hogy a gyerek a kacsa mellé pisilt 2x, és féltem, hogy nehogy gond legyen, mert nem tudtuk, hogy meddig kell még csak ágyba feküdnie.
Volt olyan, hogy a gyerek szólt, hogy pisilnie kell, és odaadták neki a kacsát. Soha életében nem volt még kórházba, ilyet még nem látott, feküdve még nem is a legegyszerűbb dolog, hát mellé ment. 1 órán keresztül hagyták a pisis ágyneműben.
Az infúziót mindig kihúzta véletlenül, és a nővérek vele kiabáltak elég dúrván (a szomszéd gyerek anyukája mesélte), hogy miért húzza ki magából. Kiderítettem, hogy a müanyag cső alá kerül, és ahogy fordulni akar, kihúzza. Kitaláltam, hogy egy ragtapasszal lejjebb is odaragasszuk, és onnantól nem volt gond, pedig le akarták emiatt kötözni. 5. napon annyira begyulladt a kanül a kezében, hogy mozdítani nem bírta, de még én sem. 4x kellett szolnom a nővérnek, hogy vegyék ki.
Az orvosa úgy ment el szabadságra, hogy sem nekem, sem a gyereknek, de még a nővéreknek sem szólt, hogy szabira megy. Senkinek nem adott át minket a kórházba, azáltal, hogy ő volt a kezelőorvosunk, senkihez nem tartoztunk. Vasárnap - 2 hét után - megkérdeztem az ügyeletes orvost, hogy akkor most ki az orvosunk, nagykegyesen azt mondta, hogy akkor ő fogja hazaengedni a gyereket. Másnap 9 körül értem be a kórházba, akkor nem volt biztos, hogy haza engedik-e, mert vért találtak a pisijébe, és lehet, hogy a belosztályra kell mennie. Hiába kérdeztem bárkit, hogy mikor jöhet haza a gyerek, senki nem tudott semmit. 2 órakor az előző napi ügyeletes azt mondta, hogy nem volt itt az anyuka, ezért nem csinálták meg a zárót. Szerencsére még aznap hazaengedték a gyereket.
Ez elképesztő, jól tetted, hogy nem adtál pénzt. Ha amúgy a kórház szimpatikus volt, tudok mást ajánlani onnan, egy barátnőm (akinek a sógora dolgozik ott) nagyon elégedett volt.
Érdekes, hogy a rossz hírű Jánosban én csupa szimpatikus dokival találkoztam, mikor a 2. kisfiamnak kiderült a baja, mindenki azonnal pátyolgatni kezdett, mikor beestem ügyeleteshez, nagyon odafigyelt és kedves volt.
Úgyhogy én remélhetőleg hamarosan a 3.-at is annál és ott fogom szülni, ahol eddig.
Angiszeged, kicsit off, közös a dokink, én csak azt tudom mondani, hogy bízz benne bátran, elég sok orvos keze között előfordultam már, de most inkább Pestről visszajárok hozzá. Nagyon tud, és emberileg is topon van.
ON
Hát mindez borzasztó. HAsonlóak a tapasztalataim, mint NEked, énis félek a mostani dokimban sem bízok igazán. Inkább azt remélem, hogy a megfelelő összegért megkapom a megfelelő ellátást:(. EZ van.
Minden 10.terhesség vetéléssel végződik:((( Ez azonban nem az orvosok hibája, való igaz, ez nem. Mikor az 1.terheségemnél jelentkeztek az első baljós tünetek, hormont kellett szednem. Amikor újra gond volt, emeltek a dózison. Aztán elhalt a magzat. Másodjára ezta hormont kapásból kellett szednem, pedig semmi gond nem volt. HArmadjára biztosan nem fogom engedni (mostani orvosomtó rákérdeztem kell e majd szednem, azt mondta nem, csak úgy nem), mivel, ha életképtelen, vagy bármi gond van, a hormonnal csak meghosszabítjuk rövidke életét néhány nappal, vagy héttel, de mindenképp el fog menni.
SZVSZ biztos régebben is ennyi vetélés volt, csak akkor még nem ismerték fel ilyen hamar a terhességet, lehet, hogy a vetélést egy erős mensinek tekintették.
Hm, nehéz dolog ez.
Tudod, a cseresznyés hasonlat nem rossz. Még akkor sem, ha neked ez rosszul esik. Mert igaz. Ha az első három hónapban történik a vetélés, akkor az a magzat valszleg nem volt egészséges. És (nem tudom pontosan miért, de)a dokik 3 egymást követő vetélés után indítanak csak vizsgálatot, szerintük annyi belefér a normálisba. Persze egy anyának egy baba elvesztése is rengeteg!!!
Köszönöm az érdeklődéseteket. A kicsi teljesen egészséges, bár a kórházban besárgult, de amint hazamentünk semmi baja nem volt. Fantasztikusan jó gyerekorvosunk van, az öt évet egy bárányhimlővel egy skarláttal, és egy középfülgyulladással átvészeltük, soha semmilyen panaszra nem volt okunk az ő ellátásával. Az már más kérdés, hogy én most januárra jutottam el addig, hogy második babát szeretnék. Teherbe is estem szinte azonnal, de elvesztettem a babát a hatodik héten. Az új nőgyógyászommal egészen addig tökéletesen meg voltam elégedve, de csak évente egy alkalommal találkoztunk, megvizsgált, én fizettem, semmi gond nem volt. Teherbe esés előtt voltam Nála, hogy megbeszéljük a részleteket. Azt mondta, semmi gond nem lesz, majd mindent megbeszéltünk, ha már terhes leszek. Teljes 6 percet szánt rám miután elmentem az első vizsgálatra. Majd közölte, hogy 6 hét múlva találkozunk. Mivel az elejétől kezdve fájt a hasam ezt elmondtam Neki, ő azt mondta, hogy ez nem gond, különben is a terhesség elején történő vetélés "szinte kibirhatatlan fájdalommal" jár. 2 hét múlva már véreztem, amikor felhívtam, mondta, hogy menjek be, de most szülése van és "egy spontán vetélés már ráér". 4 hét múlva a vizsgálaton érdeklődésemre közölte, hogy a "cseresznyefának sok száz virága van, de nem mindből lesz cseresznye". Azóta újabb nőgyógyászom van és lassan elkezdünk készülni a babára.
Sziasztok!
és akkor közölte, hogy a megbeszélés szerint kéri a pénzt. Őszintén remélem, hogy az lesz a folytatás, hogy ezt a mondatát a főnöke előtt is elismételte...
A gyerekeddel ugye nincs semmi gond?
Az én negativ tapasztalataim is a nőgyógyászokról szólnak. 1998-ban született a kisfiam az István kórházban. A családban sok egészségügyis van, így amikor kiderült a terhességem anyósom egy kollégájához kerültem. Fiatal, kezdő orvos volt az első találkozón közölte, hogy mivel "ismerős" vagyok csak 3.000.-Ft-ot kér vizitenként, a szülés pedig 15.000.-Ft lesz. Kéthetente rendelt be, már akkor sem értettem erre miért van szükség, ugyanis semmi mást nem csinált csak megmérte a vérnyomásomat és eltette a pénzt. Első terhesség volt, így azért volt problémám. Az első három hónapot végighánytam, semmi nem maradt meg bennem, szerinte ez természetes, csak én egy kicsit érzékenyebb vagyok. A harmadik hónaptól irtózatos gyomorégésem volt, kétrét görnyedtem a kíntól, válasz: Mindenkivel előfordul, majd elmúlik. Persze nem múlt el. A hatodik hónaptól a gerincem nem bírta el súlyt, így járni sem bírtam. A terhesség végén, 15 kilót szedtem fel 2 hét alatt. Válasz: kicsit felvizesedett, nem gond. De ez csak bevezető volt a kórházi tartózkodásomhoz. A magzatvíz csütörtök hajnali fél ötkor ment el, azonnal be a kórházba. Az ügyeletes orvos azonnal megvizsgált, közölte, hogy 1 mm-t tágultam, sajnos még várnunk kell. Még két órán keresztül volt bent, ezalatt kétszer megvizsgált odafigyelt rám, kérdezgette, hogy vagyok. Kértem hívja fel az orvosomat, meg is tette, aztán közölte, hogy most az orvos nem tud bejönni, mert éjszakai ügyeletet lát el valahol máshol, majd délelőtt érdeklődik. Az egész napot 20 perces fájásokkal csináltam végig, iszonyatos derékfájásom volt, sem enni, sem inni nem engedtek, mert akár császározhatnak is. Senki nem volt hajlanda elmondani, hogy ugyan miért császároznának, hiszen eddig nem volt semmi gond. A szülésznők többször megjegyezték, egyáltalán miért vagyok a szülőszobán, hiszen az sem biztos, hogy meg fogok szülni. 39. hét, elfolyt magzatvíz, valószínüleg nem is fogok megszülni. Délután keresztanyám átjött a szemközti kórházból, kórházi ruhában, hatalmas kitűzővel ráírva főorvos. Onnantól én lettem a kedvenc. Viszont a dokim egész nap nem mutatkozott. Egyszer telefonált, akkor közölte, hogy ő vizsgázik, legkorábban péntek délben ér rá, addig "tartsam vissza" szó szerint ezt mondta. Végül péntek reggel elindították a szülést, újfent keresztanyám érkezése segített. Amikor reggel eljött megnézni, csak rámnézett, bement az orvosi szobába, és kihallatszott a kiabálása. 5 perc múlva a műtőben voltam, és indították a szülést. Az orvos fél tizenkettőkor érkezett, a kisfiam 2 óra 8-kor bújt ki, de akkorra már 4 orvos volt bent, a placenta sem jött ki, egy bordám bánta. Utána a dokim megjegyezte, hogy "lyuktol, lyukig vágtunk". Ezen jót nevetett mind a négy férfi orvos, én kevésbé. A dokim a kórházi tartózkodásom alatt egyszer volt hajlandó rámnézni, amikor kiszedte a varratokat, és akkor közölte, hogy a megbeszélés szerint kéri a pénzt. Csak tátogtam, aztán közöltem, hogy tőlem egy fillért sem fog látni, mert ezek után a közelébe sem fogok menni. Ne haragudjatok, hogy ennyit írtam, de sajnos a történetnek még mindig nincs vége. Ha nem baj később még leírom.
Sziasztok!
Igen, de ez bonya, mert egy itteni cég ottani kirendeltségénél volt. Egész héten itthon dolgozott, nem jött betegállományba. Különben itt mindegy, mert ha beteg, akkor is kapja az egész fizuját. Más a rendszer.
OFF
Ez itthon történt? Remélem, 100%-os táppénzt kap!!! A melóhelyeken hajlamosak félreértelmezni a munkahelyi baleset fogalmát!
Anyukám egyszer spontán ptx-et kapott (gyakorlatilag kilukadt a tüdeje) a munkahelyén és azt mondta a munkaügyis, hogy ez akkor lenne munkahelyi baleset, ha attól kapott volna ptx-et, hogy pl az egyik beteg hátba szúrja, ezt így nem fogadják el. Na aztán a végén elfogadták persze :-))
ON
