Megkaptam a 10. teljesítésért járó Andezit-jelvényt, azaz megvan a 11. teljesítésem is. Ugyanis a 10. alkalmával elfogyott a 10. jelvény, és 11.-et kaptam helyette, most kellett fordítva. A nagyobb baj, hogy közben eltelt négy év. De annyira hazai már a pálya, hogy az új vonalvezetésű rész kivételével észre sem vettem.
Ezekkel is szét lehet túrni az utat, viszont legalább hallani sem fogjuk őket, amikor eszetlenül robognak a turistaúton. Környezetbarát, mert nem csinál akkora büdöset természetkárosítás közben, épp csak a gázolások száma nő majd meg, de az áldozatokat el lehet takarítani.
Én is gratulálok, szép termés! (A 300. tt-dhoz gratuláló üzenetet mobilról küldtem, és még nem ismertem ki eléggé az új telómat, nem találtam meg a vigyorgós smile-t, és ez nagyon hiányzott a végéről, bocsánat ezért, de látom, vetted a lapot.)
A Téry Ödön 50-re kell-e előnevezni? A tt túranaptárban nem látok erre utalást és rendezői honlapot sem találtam (a rendezőkről megadott infó is csak a túranaptárra hivatkozik vissza). Köszönöm előre is, ha valaki tud infót! Talán úgy van, mint régen: odamegyek, nevezek, aztán hajrá?
Szimpatikus, ahogy korrektül kezelted a dolgot. Nem mindenki vállalja fel, ha tévedett valamiben. Bár én nem arra vidékre való vagyok, de jelzés szempontjából mégis érdekel a felvetésed. Ha lesz alkalmad küldd el a fotót, szívesen megnézném. Sikeres túrákat kívánok!
Hazaértem, megkövetlek. Neked van igazad, én tévedtem, nem kellett volna leragasztanom a jelzést. Még sötétben indultam, így napkelte után nem sokkal letéptem a leukoplasztot. Majd fogok küldeni képeket is. Köszönöm, hogy figyelmeztettél, így kisebb a teher amit a hibám miatt cipelnem kell.
Holnap, azaz most már ma reggel elmegyek, és megnézem újból a helyet. Lehet, hogy ebben is igazad van. A másik vissza kék jelzés megtévesztett. Reggel viszek fényképezőt is.
– Ha majd elő tudom csalogatni a telefonomból a fényképeket, akkor el fogom küldeni neked. Ha te feltennéd annak örülnék, mert én nehézkesen tudnám megoldani. A facebokon sem vagyok fent.
– Hogy hibáztam-e nem tudom. Én – egyenlőre – hiszem, hogy nagyobb hiba lett volna ha másként cselekszem. Habár makacs és önfejű vagyok, de érvekkel olykor meggyőzhető is.
– A leragasztáskor is tudtam, hogy nincs rá jogom, ebben teljesen egyetértünk.
– Régebben akartam jelzést festeni olyan szakaszon ahol többen eltévedtek. Kerestem a hivatalos utat, mégis a partizánakció mellett döntöttem. Megítélésem szerint negyede-tizede energiámba került a 20-25 jelzés megfestése, mint az engedély megszerzése. Mea culpa, vállalom.
– Az valószínű káoszhoz vezetne, ha mindenki a saját véleménye alapján javítgatná a jelzéseket. Én bízom abban, hogy a természetjárók hasznára cselekedtem.
– Végül az első bekezdésem bírálata is jogos. Talán nem annyira a kezdetektől kellett volna kezdeni a felkészülés megírását. Kérlek, enyhítő körülményként vedd figyelembe, ha megmaradt volna a munkahelyem, és jelenleg (sőt valószínű a nyugdíjig) is a Közgépnél dolgoznék semmit sem írtam volna. Hisz akkor a felkészítő túrára sem lett volna szükségem.
Az így leírt helyzet alapján nem lehet eldönteni, hogy mennyiben van igazad. Sokkal jobb lett volna egy fénykép, vagy vázlatrajz az ominózus elágazásról és környezetéről. A jelzések elhelyezését az festési útmutató ugyan szabályozza, de hogy adott helyen éppen hová lehet jelzéseket elhelyezni, azt a mindenkori környezet, ott lévő tereptárgyak döntik el. Néha nem 8 de 15-20 méterre is van jelzés, mert olyanok a lehetőségek. Ha lehet, kérlek tegyél fel a helyszínről dokumentumot.
Azt viszont, hogy te önkényesen eltávolítottál egy jelzést, az hibának tekinthető. Ehhez nincs jogod. Az elvárható magatartás az, ha a vélt hibát az illetékes megyei Természetjáró Szövetség felé bejelented. Leginkább ők a gazdái a jelzésfelújításoknak és ők azok akik ismerik, ki végezte a felújítási munkát. Az, hogy ide feltetted panaszodat, semmit nem ér. Sőt másokat is ilyen hibák elkövetésére ösztönöz. De mi lenne, ha mindenki a saját véleménye alapján javítgatná a jelzéseket.
Végül, az első bekezdésed politikai felhang miatt nem való ide, ebbe a topikba. Ettől legalább itt kímélj meg minket.
Vészesen közeleg a Mátrabérc napja. A munkahelyem O1G miatt megszűnt, illetve megváltozott. Már nem bringázok napi 40 km-t a meló miatt. Pedig az adott némi alapot. Azt is be kell lássam, hogy az évek múlásával egyre nehezebb lesz idejében célba érnem.
Nem akartam tovább hazárdírozni, hisz kedvezőtlen - végig esős - időjárás is adódhat ezért tegnap sétáltam”. A Kinizsi útvonalára esett a választásom, elmentem a Hosszúhegyre.
Csobánka után, a Szentkúti elágazásnál meglepődtem. Frissen festett jelzések voltak. Ennek örülni kellene, ha egyértelmű tájékoztatást adnának. De nem, határozottan megtévesztő volt. Egy rutintalan túrázó vakon hisz a jelzésben, ezért később jöhet rá, hogy rossz irányba megy.
Régebben megírtam, ha a jelzés nem az „útszelvényben” van, akkor az félrevezető. (értelmezésem szerint az útszelvény itt: „útkereszteződésnél az utak hossztengelyük közti terület megfelezéséig levő terület.” Merőleges útkereszteződésnél ez jobbra-balra 45 fok.)
Hosszúhegy fele haladva a Szentkúti elágazásnál a dózer út szélétől jobbra kb. 8 méterre volt egymás alá felfestve a dózer úttal párhuzamos kék és zöld nyíl jelzés. Ez helytelen, a zöld és kék itt csak félremagyarázással megy kettő métert együtt! Ugyanis a zöld út ettől 8 méterre van.
Régebbi tapasztalatom szerint a jelzések körül nagy a bürokrácia, ezért nincs szándékomban végigjárni a hivatalos utat. Fáradtan, átgondolatlanul rövid idő alatt nem szeretek dönteni, pláne nem partizán akció keretében, ezért nem kapartam le. Egyszerűen leukoplaszttal leragasztottam a zöld jelzést. Inkább ne legyen jelzés, mint megtévesztő legyen.
Ha valaki bátrabb arra jár és tud felelős döntést hozni, tegye meg. Ha lekaparja annak örülnék, ha pedig másként értékeli a helyzetet, kérem írja meg miben tévedek.
Másik kevésbé megtévesztő jelzést is láttam, de azt is javítani/kaparni kellene.
A Csobánkai műúttól a Hosszúhegy fele haladva az egyik kerítésoszlopon kék nyíl jelzés van az oszlop útra merőleges oldalán. Olyan, mintha jobbról jönne fel a dózer útra a kék turistaút.
Ez azért kevésbé zavaró, mert ebből az irányból nem lehet látni, mert hátrafele nem nézelődünk. Aki pedig szemből, a Hosszúhegy felöl jön, az úgyis tudja, hogy a kék jelzésen halad.
Kiragadott részletek és történetmesélés a Barcika túráról
Tizennyolcadik út, nagykorú lett a vonzalom. Tizennyolcadszor is szeretem, a várost, az utat, az erdőket, amik csakúgy szépek önmagukban. Szeretem, hogy ismerősként fogadnak. Már mondtam: otthon vagyok itt. A legfontosabb túrám, most már ki merem jelenteni. A hely és az élet történései összefonódtak, mint a túl közel nőtt fák, s csak együtt állnak, együtt dönthetők ki.
A Jószerencsét útról az Építők útjára fordulunk. Egy öregúr jelképtára, mindaz, ami megfogható és ami egyáltalán nem. A város lélegzik, kigyógyult a szilikózisból, pedig nem lehet.
Egy bérház kapujától nem messze állok, a porolóhoz közel, ahol gyermek lehetek. Anya ütlegeli a kiterített szőnyeget, apa alszik az éjszakai műszak után. Mi leszek? - Bányamérnök, mérnök legyél, fiam, mérnök úr! S a por beszáll a reggeli kapun, óvatos nyitva tartással, mint a szemek, érezvén magukon az álmosságot.
A Tüzes-szekér-csúcson túl, a fagyott talajon nyomot nem hagyva illannak az évek. Vagy a kilométerek. Vagy a kettő együtt. Sistergő villanydrót alatt egy nyeregben, levágott erdők helyén felnövő fiatalosban bujkál a múlt és társul szegődik egy időre. Ami volt, az már lajtromba vehető, mérlegelésre adhat okot. Amikor a vén rák kijön a patakból, elmúlik valami a vízfolyás életéből. Keserű, de a víz színe se, folyása se változik meg, csak lentebb várnak valami üzenetet, ami nem érkezik.
Egyedül maradok a Lunda-parlag környékén. A jegessé váló talajon ereszkedem a műút felé, aminek közeledtét szeméthalmok és a patakba átkelőként dobált ormótlan betontömbök jelzik. Mint elhanyagolt rakodó, ami várja az új szállítmányt annak ellenére, hogy böhöm teherautók tapossák majd miatta.
Tardonán a készülő vendégházban Pokó Józsi bácsiék fogadnak derűsen, emlékezve is meg előre gondolva. Mert voltak itt esték, kérném szépen, szedjük csak elő az emlékiratokból. Tipikus északi házak, a földszinti kis ablakokkal, ahol telelő muskátlik zöldje mutatkozik még ilyentájt is. Mama lakott lent, egy heverőn feküdt és folyvást panaszkodott. Úgy jöttünk az utcán, az emeletről fények, tévészín vagy csillárpászta, úgy jöttünk, hogy mindez érzékletesen jelent meg az esti óra jótéteményeként, vacsora készült egy lábasban és levél íródott a kis szobában. Azokba az estékbe szövődött bele a mi történetünk szála is. Fáradtan érkeztünk, neheztelve a sárra vagy a hidegtől görbült kedvvel. Egy másik falu másik utcájában éppen úgy vacsorához készülődött két öreg, akiket magukra hagytunk a késztetés miatt, azért, hogy lássuk, mások hogyan élnek, másképp-e vagy éppen úgy húzva magukra a takarót az esti film után, mint mi magunk.
A sportpályán túl a friss piros jelzésekre bízzuk magunkat Gáborékkal. Vigyenek, amerre jónak látják. Módos András útját elkerülve, túlontúl sokszor vette el a kedvünket.
A forgószél nyomában járunk, dőlt az utolsó dominó. Mikor bújik be megint az út a zárt völgybe? Milyen évet írunk amikor a Látó-követ újra befedi az erdő?
A Turista Parkban az egri pontőr megjegyzi: mindig ketten jöttetek. Labilis csónak az élet, felborul és kihullik belőle az ember, vagy elfogy alóla a víz és szárad valahol az egykori parton.
Létezhet-e gyönyörűbb a bükkösnél, amelynek aljában Ámor vize csorog, nem törődve a körülményekkel, az időt figyelmen kívül hagyva? Aligha. Mályinkáig kísér a gondolat.
Futtában látom a füves domboldalt, ahol zubogott a víz olvadás idején. Dédestapolcsány hosszú falu, a titkok a mellékutcákban találhatók, Gagariné is oda fut be a nyugalom érdekében. Űrhajósok álma az Új, még sosem látott perspektívák felkutatása. Visszajönni azért fontos, hogy elmondhassák nekünk.
Egy kutya társul mellém, akár szeretném, akár nem, iramot diktál, előre szalad és néz vissza, hogy: - Mi van, nem jössz? Upponyban talál biztatóbb elfoglaltságot. Még a sár előtt.
Országos kék, tehát nehéz járhatóság, a következtetés logikailag helyes, axiomatikusan levezethető. A Három-kőre ebből adódóan elfogy a kraft, kárpótol a hely, az állapot, a megmaradt hó a lefestett háromszög útján. Az erőtlenségből erő származik, ha elhiszed, hogy még lesz nyár a Vadászháznál, ugyanolyan, mint az előző, amikor északról értünk ide és a diófa adta árnyékban gondoltuk át, mi legyen a folytatás.
(Mielőtt eléri az út a falut, megkötjük a cipőfűzőn a csomót, fogjon, bírjon, mint gyámfa a nyomást.)
Ismerős családnevek a bánhorváti temetőben, a Platthy kastély mögött, ahová egyszer besétáltunk, mintha úri dolgunk vinne arra, közben csak a kíváncsiság. A temető fölötti fátlan domboldalról visszanézek: barnásszürke párába hengeredett és elhevert a falu a vackában. Nyáron éles szemmel követte a Napot, amikor a pékség felől Kisbarcáról jövet meglátogattuk: a kenyérillatú kékségbe akkor alig úszott felhő. Mára beletörődött a hóhiányba is.
Egyedül a hullámokon, na nem valami hajóban, csak a dombok során át- meg átbukva. Még mesélnék arról, amikor délelőtt esett útba (fordítva járt akkor az idő kereke), de a sár elvonja a figyelmet.
Szórványos kisházak, telkesek tákolmányai. Az erdő bekebelezte a fáradtabbakat. A kerítés alkalmasint még tart, a vakolat leesett. Hasznavehetetlenné kopott tárgyak. Mégis, határozott céllal készítették őket s bevégezvén a feladatot várják az ítéletet.
Hangok, házak, szilárdabb burkolat. Végül aszfalt, Suzuki, útépítés, sporttelep, változó utcakép. Ott vagyok, ahonnan elindultam. Életciklus. Megbeszéljük, mi volt, mi lehetett volna. Hogy vagyunk? Hogy vagyunk…
Nehéz megvilágítani, mit jelent ez az egész. Ahogy a borostyán növi be a házfalat: ha letéped, jön a kőpor és csupasz téglákként mered elő a semmi. Hagyni kell, nőjön, s vegye, ami kell neki. Cserébe búvóhelyet ad, erdőt, ahol jó lenni, mert önmaga. Fa és bokor és rét és sár is, lehullott leveleken szétterülő. Tölgy és bükk és jég és törés, derék törik, kar törik, ha hallod, sikít téli estéken, mikor a szél megőrülve közéjük ront, hogy másnap nem győzzön elnézést kérni.
„Autóbusz indul Herbolya Tervtáró felé…” mondja a hangosbeszélő. Nagy placc van, tudom, jöttem már onnan a járattal. Nagy placc, pedig bányászok rég nem várnak, valójában senki sem vár, leginkább senki. Esetleg én magam lennék, hogy amikor a busz induláskor felnyög, ne csak a sofőr fázzon rajta.
És most, hogy este van újra, a pelargóniák téli álmába íródik megint az út. Egy kis faluban választ vár valaki a megírt levélre s mert nem jött ma sem, feltesz egy korongot a lemezjátszóra. Karády énekel, recseg, recseg egyre…
Már próbálkoztam azzal is ,de a gumicsizma nem lélegzik és sajnos ez sem volt jó megoldás.Talán kellene egy bőrcsizmát venni talán a bőr jobban lélegzik és így nem annyira nedvesedne át a zokni.
Tiszteletem mindenkinek,egy pár tanácsra,ötletre lenne szükségem.Egy szőlőtermelő cégnél dolgozom és állandó problémát okoz a megfelelő lábbeli kiválasztása.Főleg a téli időszakban jönnek a problémák,hóban bélelt gumicsizmát használok és állandóan megizzad a lábam és csurom víz munka végeztével a zoknim.
Szóval kérnék egy pár tippet milyen lábbelit kellene használnom hogy ne fázzon a lábam télen.Gondolkodtam hogy vennék egy komolyabb márkájú túracipőt/Meindl,Hanwag,Garmont/de ezek annyira drágák hogy előbb biztos akarok lenni abban hogy megéri befektetni egy ilyen cipőbe.Aki biztos tippet tud az kérem segítsen,köszönöm a hozzászólásokat!
A Makkosmáriai pontot Évi és Egon vitték, ők csinálták azt az isteni finom teát, náluk mindig terülj-terülj asztalkám van, és hát tényleg nagyon-nagyon finom volt az a tea, mert nemcsak az alapanyagok adják a jó ízt, hanem mert mindig szívvel-lélekkel készítik, nekem személyes kedvenc pontőreim/frissítőpontosaim :) A Forrástúrákon is általában jelen vannak, legutóbb a Velencei-hegységben is világbajnok teát főztek! :)
Grat a Turulhoz, sajnos minden igyekezetem ellenére nem sikerült kilábalnom a korábban beszerzett durva megfázásból, így csak a babatáv játszott idén, de azért legalább túráztam egy kicsit, idén először! :)
