Senkinek sem szabadna vezetőnek lennie "időtlen időkig" egy helyen.
"Toxikus légkörről" vallanak a Vígszínház egykori munkatársai"
https://magyarnarancs.hu/szinhaz2/toxikus-a-legkor-a-vigszinhazban-127515
„A Vígszínházban töltött fél évem alatt napi szinten tapasztaltam vagy voltam szemtanúja abúzusnak, a toxikus légkör által kialakult pszichikai nyomás következtében magam is öt kilót fogytam, illetve a kirúgásomat megelőző próbán pánikrohamom volt. Ezt a beteges légkört nagyrészt az igazgatónő viselkedése váltja ki” – állítja Fenyvesi Lili, aki a portálon nemrég megjelent Eszenyi Enikő-interjú után maga kereste fel a 24.hu-t, hogy elmesélje történetét.
Fenyvesi elmondása szerint rendszeresek a színházban a próbák alatti megaláztatások, ilyen esetként részletezi a Premier című darab próbafolyamatát is, amikor az előadásra szerződtetett fiatal szlovák rendező, Martin Čičvák munkáját lehetetlenítette el Eszenyi, és állította választás elé a színészeket.
"Ha egy színész nem fogadta el Enikő kérését, és inkább a rendezőre figyelt, akkor ő valamilyen módon bosszút állt. Megjegyzést tett a külsejére, kirendezte a jelenetből vagy csak ki a fényből, vagy elintézte, hogy ne ő játssza a későbbiekben a szerepet" – részletezi Fenyvesi.
Állandó jelenségként beszél arról is, hogy az időben megírt és közzétett próbaterv akár éjjel is változhat, sőt néha Eszenyi a színpadon önkényesen változtatja meg a kiírt jelenetek menetrendjét.
A portálnak további három, név nélkül nyilatkozó, korábban a Vígszínházban dolgozó ember is megerősítette, hogy a nyilvános megalázás bevett eszköz volt Eszenyi részéről, ami elviselhetetlen légkört alakított ki, és kulcsszerepet játszott abban, hogy elhagyták a színházat.
Nyilatkozott a lapnak Néder Panni is, aki még 2017-ben írta meg történetét Facebookon – Eszenyi 2010-ben nagyjából az első próbától kezdve átrendezte diplomamunkáját, a Túl a Maszat-hegyent.
„Véres és deprimáló próbafolyamat volt, annyi pozitív hozadékkal, hogy a főpróbahétre lebetegedett, én meg az utolsó erőtartalékokat mozgósítva visszaállítottam, amit tudtam” – foglalja össze történetét.
Az ő és Simon Balázs kilencvenes években átélt traumatikus emlékei is azt jelzik, hogy a Vígszínházban ez régi hagyomány, Marton László is rendszeresen gyakorolta, minden bizonnyal Eszenyi Enikő is ebben a közegben nevelkedett – ami nem menti fel őt Néder szerint, aki már 2009-től, asszisztensként is több alkalommal tanúja volt ennek a folyamatnak.
Eszenyi az őt ért támadásokra úgy reagált, számára egy színház vezetése azt jelenti, hogy mindenért, a legapróbb részletekig felelősséggel tartozik, ami kiterjed „az előadások színvonalára, az esetleges felújító próbák segítésére is”.
„Igen, van véleményem az amúgy általam meghívott rendezők munkájáról, de ez nem jelenti azt, hogy alkotói munkájukat nem tisztelném”– írja Eszenyi, hozzátéve, hogy felé eddig még nem jelezte egyetlen rendező sem, hogy megsértette volna az autonómiáját.
A Vígszínház igazgatójával print kiadásunkban nemrég közöltünk terjedelmes interjút.
