Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal......Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.
"...Gondoltál-e már arra,hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?...Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozikkörülötted..."
“Mért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád… Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik… Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak… Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy, e magas cím viselésére… Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni - íme: tiéd a boldog élet…” (Seneca)
Csak egyetlen dolog képes vonzani a szeretetet: a szeretet. A szeretet és a szerelem egyike az élet legnagyobb titkainak. Lehetetlen megmagyarázni azt a lelkesedést, amit az ember akkor érez, amikor szeret valakit. A szavak nem elegendők annak az érzelemnek a bemutatására, amely elfog, amikor lelkileg és testileg egyesülsz egy másik emberi lénnyel. Hogyan lennél képes szavakkal visszaadni azt az érzést, ami elfog, amikor először tartod kezedben a gyermeked? Ez mind a szeretet, a szerelem birodalmába tartozik. Hasonlóan a barátsághoz nem kaphatsz szeretetet, ha nem nyújtasz szeretetet. A szeretet mindig kockázatot rejt. Amikor szereteted kiterjeszted egy másik személyre, ezt mindig abban a reményben teszed, hogy az hasonló érzéssel viszonozza. Ám ha nem vagy hajlandó, hogy te ajándékozd meg először a vonzalmaddal, sosem fogod megismerni a viszonzott szeretet boldogságát. Fájdalmat okozhat, ha túlságosan szeretsz, de nyomorult lesz az életed, ha nem leszel képes eléggé szeretni. (Napoleon Hill)
"A legcsodálatosabb élmény az életben, amikor egyszerűen csak adsz, feltétel nélkül, mindenféle elvárás nélkül, még csak egy köszönöm-öt sem várva. Ellenkezőleg: az igazi, valódi szerető lekötelezve érzi magát, hogy a másik elfogadta az ő szeretetét. Mert el is utasíthatta volna.
Amikor úgy adsz szeretetet, hogy közben mély hálát érzel azok iránt, akik elfogadják azt, akkor egyszer csak meglepődve veszed észre, hogy császár lett belőled. Többé nem vagy már koldus, aki minden ajtón kopogtatva edényével szeretetért koldul. És akikhez bekopogsz, nem adhatnak szeretetet, mert ők maguk is koldusok.
A koldusok egymástól koldulnak szeretetet, és csalódottak, mérgesek, mert a szeretet nem jön. De ennek így kell lennie, mert a szeretet a császárokhoz tartozik, nem a koldusokhoz. És amikor az ember annyira tele van szeretettel, hogy minden feltétel nélkül meg tudja osztani, akkor ő császár."
(Osho)
Zimonyi Zita: hóhullásban
én uram, én uram, édes istenem,
fekszem csupaszon tenyereden
téli pillantásod égboltja alatt lázban,
leszakadt menny hófehér hullásában,
hegedűszóval közelít minden pehely,
csillagos ujjaidról fakad a kavargó dal,
én uram, édes istenem, érj hozzám,
ne tűnj el fölülem, tekints le rám,
varjak figyelnek, fürkésznek éhesen,
ne hajíts ordas kételyeknek martalékul,
tavaszt álmodó hóvirágként riadok,
megfagyok, ha rám nem borulsz,
takarj be, fogj körbe, áltass vigaszul,
én uram, én uram, édes istenem,
ne tékozold el szerelmes hívedet,
földnek esve ájultan, meztelen, lázban,
szívem csordultig telt téli pillantással,
én uram istenem, a könnyű, keringő hó
millió fehér holtában felajzott pillangó,
én édes istenem, ujjongva ölellek,
s jaj, bőröm tüzén könnyekkel megöllek
Ánizs, drágám, hová lesz a séta?
A legtöbb ember nem gazdag, de léha,
idegenlégiós kabátban fut, robog,
úgy gondolom, a látatlanba fog,
fagyott tagokkal próbál kulcsokat,
s amíg bejut, csupasz arcán lohad,
majd végleg elvész az a ritka eszme,
melyért tizen-, húsz, és a többi veszne;
Ánizs, na, mondd már, lesz-e, volt-e séta?
Ez itt a ház a hegyek között, s néha
bejut, eljut, csak elvetödik egy-egy,
amit behurcol, legkevésbé sem megy
a kárpit és a bútorzat színéhez,
lassan szilárdul zajjá, mit bevégez –
még nem tudom, de úgy tünik, feladtam
a türt idö préselte pillanatban.
Kérlek, szólj rám, ha nem felelnek meg a képek. Sajnos, nem tudok zenét szerkeszteni, mint Ti, és nem tudom formázni az írásokat. :-(
Az ember olyan lény, akinek vágyai szerények és szerénytelenek. Ha valakit szeret, akkor attól a tudattól is boldog, hogy az a világon van. De szerénytelen, mert folyton látni kívánja, és soha nem telik be vele.
Kellemes délutánt kívánok - ezen a borongós, ködös vasárnapon!
"Az Igaz Szeretet ötödik titka: az érintés ereje Az érintés - a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat! Az érintés megváltoztatja a fizikai és érzelmi állapotunkat és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre! Az érintés meggyógyítja a testet és felmelegíti a szívet."
Szeretném, ha egyszer az lehetnék, Ami leginkább lenni akarok. Ha egyszer azt mondaná valaki: Megsajnáltam a bánatodat, Hitetlenségedet, háborgásodat, S neked adom mi legdrágább neked: A sorsodat, az önéletedet. Neked adom a teremtésedet.
Akkor azt mondanám: legyek erő, A végtelenség örök ereje, Aki nem néz hátra, csak előre, S nem hallja a múlt idők zenéjét. Legyek az őskor mitikus gigásza, Aki számára nincsen vég, határ, Hogy két karommal a világot rázzam, S a hitemet, az igazságomat Belesüvöltsem, belekiabáljam; Eszme legyek, kirobbanásra kész, Szent Géniusz, hatalmas és merész, Aki előtt a végtelen szabad!
Erő legyek, kiben nem él az álom, Ki győzni tudjon Olimposz-csatákon, Kiben jövendő nagy világok élnek, Ki a babonának és hitetlenségnek Kiszúrja titokzatos Küklopsz-szemét. Erő legyek, nagy alkotó erő, Romboló, világokat teremtő, Kinek lelkében eszme-lángok égnek, S nem fél a Halál sötét szellemének Bátran, büszkén a szemébe nézni.
Erő legyek: jövő ködébe látó, Erő legyek: nagy eszmékért csatázó, Zengjem a ködös mindenségen át, Egy új teremtés király-himnuszát! S ha egyszer majd az idő műhelyéből Jönnek tüzesebb világ-hajnalok, Tudjam, hogy élek, dalolok, vagyok! Szeretném, ha egyszer az lehetnék, Ami igazán lenni akarok.
Szép álmokat, Arozika!
Szép vasárnapot, Arozika!