Ezzel bíztatott a cimborám is. Persze majd megszakadt a röhögéstől, én meg úgy nézek ki, mint aki macskával aludt. :)
(Nem mellesleg Piliscsabáról Szántóra menő piros jelzést ordenáré módon szétk*ta a mol gázvezetéképítés ürügyén. Tökön babon át 20 méter széles dózerolás, a "kijelölt" elkerülés pedig pár fadarab a négy méteres árok felett.)
Hétfőn - hazafelé menet-megálltam Mikebudán vizet vételezni.
Azt elfelejtettem, hogy a kút előtt nagyon laza homokos padka van. Mindenesetre a kormányon át szálltam le úgy, hogy a bicaj mérlegállásban volt. Nagy tetszédt aratott a mutatvány. Az SPD-ből tényleg pillanat alatt kiléptem.
Hello! Bocs ha rossz helyre irok.Van egy specialized bringam es le szeretnem cserelni rajta a valtokat.A mostani egy shimano deore elol es egy deore lx hatul, deore mega valtokarokkal.Ezeket szeretnem lecserelni egy shimano xtr-re elol es egy sram x0-ra hatul.azt szeretnem tudni, hogy cserelni kell-e a valtokarokat is? Ja es nagy a kulonbseg a shimano xt es xtr , az sram x9 es x0 kozott?
Hajrá, csak így tovább! :) Egy év múlva már csak finom műszerekkel lehet majd kimérni az időkülönbséget a sima pedálról és SPD pedálból történő hirtelen lábletétel között. De tényleg.
Sajnos még nem értékelhető, mert harmadúton megálltam pihenni. Egyelőre az idő másodlagos nekem, amíg egyben még nem megy (ami elég reménytelen). Azért majd megnézem, mennyi a bruttó a lábletéttel/pihenéssel együtt.
edzésnek, rákészülésnek ajánlom a tőle keletre lévő Kis Farkastorok emelkedőt, ami aszem zöld barlang jelzéssel fut. Hosszabb valamivel, és lankásabb és közel sem olyan köves leszámítva az első 20m-t.
Tegnap tényleg megnéztem ezt a Z+ Nagy Farkas torok ösvényt. A szintútról gurultam le a Hedvig utcáig, lefelé is elég brutális volt.
Aztán elkezdtem próbálgatni az alsó szakaszt, ami kb 80-90 méter :-). Ez egy köves kanyarban ér véget. Eddig is mindig ez volt a vízválasztó, mert mire ide értem, elfáradtam. Kb. tizedik próbára sikerült megtalálni a helyes nyomot (és áttételt, mert van egy hupli, amin 22/32-ben mindig elpörögtem a hirtelen nyomaték miatt, itt 22/28-ba kellett felváltani). Tehát az alsó rész sikerült, pihentem is egy sort.
Lássuk a következő szakaszt. Ez már hosszabb rész.
A köves kanyar szintén olyan, hogy nem tudtam rajta 22/32-ben elindulni, mert elkapartam. Tehát indulás 22/28-ban, aztán már felváltottam a nagymama fokozatba. Itt az adja a nehézséget, hogy kanyarogni kell a helyes nyom miatt, de 4-6 km/ó körül a bringa még elég instabil, egy nagyobb kormánymozdulat leszállást jelent az emelkedőn. A köves kanyarkombináció után egy nagyon meredek egyenes rész jön (tényleg kemény!), majd kisebb nagyobb kövek-sziklák között kell kanyarogni. Végül a szintút előtti rész tele van egyszervolt lépcsőkkel, amik szélén már bemosódott a föld, így szerencsére nagyon hirtelen (lépcsős) emelkedés nincs. Az út vége pedig szimplán meredek.
Ez a második szakasz elsőre sikerült. Meg is lepődtem. A meglepődés előtt azért még kiköptem a tüdőmet, leültem a szintút közepére, bringát elfektettem magam mellett. Meg is kérdezte egy futó, hogy van-e valami bajom.
Szóval jó kis hely, szerintem itt biztos lehet max. pulzust mérni. Egyes részei külön-külön is kihívások. Az egyben teljesítéshez pedig az kéne, hogy pár percig bírjak maximum közelben teljesíteni, mert végülis annyira nem vészes ez az emelkedő sem, csak időben hosszú.
A tavalyi V10-en örültem, hogy élek, nemhogy beszólásokkal foglalkozzak (nem is lett 10, 6 után kidőltem, azóta is kísért az emléke).
Egyébként nem szoktam beszólásokat kapni az igazi kerékpárosoktól. Mivel rám nézve jól látszik, hogy ég és föld választ el minket, nem tartanak érdemesnek beszólásokra :) És ez így van jól. Ha meg esetleg valaki mégis odáig alacsonyodik, hogy beszól, vagy nem foglalkozom vele, vagy derűsen integetek neki :)
Viccelődést félretéve: senki nem szólt még be emiatt.
a diósárkot nem tudom, de ez brutális :) szerintem az már önmagában mindent elmond, hogy Pinyo még nem ment rajta végig egyhuzamban ;) gyalog párszor azt hittem itt a vég és nem megyek tovább. igaz volt több mint 30 kg a hátamon.
Jelentem, SPD nélkül is van élet! Sikerült tegnap szinte állóhelyzetben egyensúlyt veszteni... Volt egy kis eső, és voltak óóócska, össze és visszaálló macskakövek. Valószínűleg, egy előző napi felvonulás során némelyik kövecset még be is olajozták... Úgyhogy, az első kerekem nemes egyszerűséggel jobbra lecsúszott egy macsek dombtetőjéről, olyan gyorsan, hogy mire feleszméltem, már dőltem is, mint 1 sózsák. Természetesen, egy nagyáruház bejárata előtt, az úri közönség mulattatására:)
