Sietősen összetákolt Árkádiám az első és a második száműzetés között ugyanolyan szép és méltóságteljes mint egy ősi udvar hársakkal körtefával az én németek-után-maradt deszkákból rakott Árkádiám ahol minden tányér más-más étkészletből való tele van csönddel - a csönd teljes itt és kísér engem a világ állomásain hogyha pipacsot szedek vagy tangót táncolok. Már dallamot váltott a zenekar mindenki rég más ütemre táncol de itt - zsong az iskola folyosója falánk sirályok repkednek az öböl fölött meg a kikötőbástya fölött a város közepén amely város maga is kikötőkapu furcsa kikötni itt ahol már semmi sem vár ahová nem lehet mert nem kell visszatérnem
"Adele lett a 2012-es Grammy-díjátadó legnagyobb nyertese, az énekesnő hat díjat vitt haza a Los Angeles-i gáláról.
Az év legjobb albuma a 21, amely a legjobb pop albumért járó díjat is megkapta, a Rolling in the Deep lett az év dala és felvétele, ő lett a legjobb pop szólóénekes a Someone Like You című száma előadásáért, SŐT jutalmazták a legjobb rövid videóért is!"
A 23 éves József Attila 1928 elején ismerte meg a 25 éves Vágó Mártát, a jómódú szabadgondolkodó közgazdász, Vágó József lányát. Vágóék gyakran rendeztek felolvasásokat, vacsorákat, ahová eljártak fiatal irodalmárok is, köztük Illyés Gyula és Ignotus Pál. Egy ilyen alkalommal magukkal vitték Attilát is. A fiatal költőnek először Márta műveltsége tűnt fel: a lány akkor tért haza a heidelbergi egyetemről, ahol Karl Jaspers előadásait hallgatta. A szellemi kapcsolatból nagyon hamar szerelmi kötődés lett. Márta megkérdezte barátait, mi a véleményük az alakuló románcról. Komor András igyekezett lebeszélni a lányt Attiláról, együttélésre alkalmatlan betegnek tartotta a költőt. Jelen volt Csinszka is, aki ezzel szemben arra biztatta fiatal barátnőjét, „fogja meg azt a kis József Attilát”, hiszen „az az egyetlen igazi tehetség ma”. Mindkettőjüknek igaza volt. A kapcsolat ígéretesen alakult. Attila sokat járt a családhoz, Márta szülei hamar megszerették. Nem is annyira a gazdagságuk, mint inkább a közvetlenségük és a műveltségük feszélyezte. Amikor Márta anyja egy alkalommal megsimogatta, és azt mondta, „nem tudom, miért, de nagyon szeretem ezt a fiút”, Attila mélyen elpirult. Nem szokta meg, hogy ilyesmit hall. Nem tudott mit kezdeni a boldogsággal sem: „… fáj, hogy vagy, hogy nélküled gondolkozni is boldogtalan, és örülök, hogy véled boldog lehetek. Fáj, hogy muszáj szeretnem téged, ha akarom, ha nem", -írta Mártának. Már a házasságot tervezték, amikor Márta apja próba elé állította őket. A lányát egy évre beíratta egy londoni egyetemre, Attilának pedig polgári állást szerzett, egy banknál lett francia levelező. Ha mind a ketten kibírják, összeházasodhatnak, mondta. Vágó József bölcs ember volt. Mártában a távolsággal fokozatosan lecsendesült a szerelem. Attila intenzív, teljes odaadást követelő érzelmei közelről csodálatosnak, messziről inkább vészjóslónak tűntek. Márta családot, gyerekeket képzelt maga mellé, és ezen a békés tablón egyre nehezebben fért el Attila alakja. Szeptemberben utazott ki, novemberben már szakító levelet küldött a költőnek. Attila idegösszeroppanást kapott, barátai lakásán zokogott hangosan. Nemsokára állását is elvesztette, mert emiatt nem járt be dolgozni sem. Egy évvel később már a köztük lévő társadalmi különbséggel magyarázta magának a szakítást: „Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem”. Nemsokára rátalált Szántó Juditra, de hat éves kapcsolatuk jóval kevésbé volt lángoló, mint a Mártával való szerelem. Vágó Márta a londoni év után Berlinbe került, férjhez ment, néhány év múlva elvált, majd hazaköltözött. Egy rövid időre újra egymásra találtak Attilával, Márta a Szép Szó szerkesztésében is részt vett. A második kapcsolat azonban rövid ideig tartott. Amikor a lap felolvasóestjén a költő nem olvashatta fel Thomast Mannt üdvözlő versét, kétségbeesésében dührohamot kapott, a belügyminisztériumot akarta felhívni. Mann ezt látva Mártához lépett és azt mondta: „Vigyáznia kell rá, de nem szabad hozzámennie! Orvosi kezelésre van szüksége”. Nem is ment hozzá. Szerette Attilát, de nem tudott vele élni. A költő halála után 7 évvel írta meg szerelmük történetét, de csak élete végén, 1977-ben engedte kiadni a hozzá írt levelekkel együtt.
1905-ben a 17 éves gimnazista Füst Milán gyakran vendégeskedett osztálytársánál, Jaulusz Istvánnál. A szigorú neveltetésű Milán élvezte a szabad szellemű, művészetkedvelő család társaságát. Itt ismerkedett meg István náluk öt évvel idősebb nővérével, Erzsébettel. Kezdettől csodálta az énekesnőnek tanuló, jó kedélyű lányt, aki „ha bejött a szobába sugárzása sugárzást indított el a lelkekben”. A kamasz fiú összeszedte a bátorságát és szerelemet vallott Erzsinek, aki elfogadta a közeledését. Ő lett Füst Milán első szereleme. Beteljesületlen, viharos szerelmük hatvan éven át, halálukig tartott. Erzsi hamarosan Berlinbe utazott éneket tanulni. Beleszokott a berlini művészvilág színes életébe, jól érezte magát. A fiú túlfűtött szerelmes leveleire kedves sorokkal válaszolt, leírva új barátait, az éjszakai életet. Milán féltékeny lett, és ez Erzsinek egyre inkább terhére volt. Amikor találkozott egy vele egyidős férfival, s az rövid udvarlás után megkérte a kezét, igent mondott. Milánnak levélben felajánlotta, amit ilyenkor szokás: legyünk inkább barátok. „Szeretném, ha Ön boldog lenne, mert Önt magát is szeretem” - jött a válasz, mire a jegyesség felbomlott. Később újabb vőlegény jött, de a levelezés nem állt le. A vőlegény eltűnt a háborúban, Erzsi pedig hazaköltözött. Megkereste Milánt, és a viharos, egymást kínzó kapcsolat folytatódott. Végül Milán nem bírta tovább, 1921-ben egy kegyetlenül őszinte levélben szakított Erzsivel. Innentől minden az ellenkezőjére fordult, Milán lett a hűvös, elutasító, Erzsi pedig az önfeladó szerelmes. Füst feleségül vette tanítványát, Helfer Erzsébetet, Sisut. Nem volt szerelmi házasság, de később igazi mély szeretetté, kölcsönös bizalmi viszonnyá fejlődött. Erzsi is férjhez ment, Amerikába költözött, hosszú évekig nem látták egymást. A levelezés, az egymás iránti sóvárgás megmaradt. 1945-47 között a nő hazaköltözött, s bár titokban, de ekkor töltöttek először összefüggő napokat együtt. Füst leírta, mit érzett a találkozáskor: “láttalak fekete köpenyben befordulni a Báthory utca sarkán, tíz évvel azután, hogy utoljára láttalak – majd lefordultam a villamosról... mert: ott megyen az én igazi életem, a hazám…” Az asszony végül visszatért Amerikába, onnan írt szerelmükről 70 évesen: „nem fog soha elmúlni, amíg ez a földi csontvázunk képes lesz gondolni – és főképpen érezni!” Közel 80 évesen hajóra szált, hogy még egyszer láthassa Milánt. Akkor találkoztak utoljára. Egy hónap különbséggel haltak meg mind a ketten 1967 nyarán. Kék selyemszalaggal összekötött 62 évnyi szerelmi levelezésük Sisu halála után, 1988-ban került elő Füst Milán fiókjából.
1925 nyarán a 25 éves Szabó Lőrinc és felesége, a 30 éves Mikes Klára kirándulásra indultak barátaikkal Csillebércre. A 15 fős társasággal tartott a Vékás házaspár is. Velük eredetileg Klára barátkozott össze, előző évben ő mutatta be Vékás Ödön kereskedőt és feleségét, a 23 éves Korzáti Erzsébetet a férjének.
Lőrincnek első látásra szimpatikus volt a vidám és természetes fiatal nő. Szerette a nőket, évődött, flörtölt vele is, de semmi komoly. A kiránduláson azonban minden megváltozott. A társaság jól érezte magát a tisztáson, fogócskáztak, játszottak, később táncoltak is. Lőrincre áramütésként hatott, ahogy Erzsike a játék során hozzá ért. Udvarolni kezdett a nőnek, aki „nevetve elhárította”, de azért „boldogan fogadta”. Így kezdődött az állandó bujkálással, lelkiismeret-furdalással, bűntudattal terhelt kapcsolat.25 évig tartott. Erzsike bűnösnek érezte magát barátnőjével szemben, de nem volt ereje szakítani annak férjével. Keveset találkoztak, akkor is csak rejtőzködve, de a levelezést soha nem hagyták abba. A költő furcsa megoldást talált ki a helyzet megoldására. Felesége elé tárta, hogy van egy szeretője, aki Klárával együtt egyfajta hármas házasságban élhetne vele, s így nem kellene senkinek lemondania senkiről. Az asszony hajlandó volt beszélni erről, de csak akkor ha megtudja, ki a harmadik. Megtudta: összeomlott. Lőrinc és Erzsébet ezután a szakítás mellett döntöttek. Három évig nem találkoztak. A szerelem azonban nem múlt el, elég volt egy találkozás, és minden folytatódott tovább. Megint jöttek a bujkálás, a titkolózás évei. Klára pontosan tudott mindent, háromszor kísérelt meg öngyilkosságot. Erzsike addigra már külön élt férjétől, de továbbra is szenvedett az örökös lelkiismeret-furdalás miatt. 1950 február 12-én nem bírta tovább. Gyógyszert vett be, majd kinyitotta a gázcsapot. Szabó Lőrinc a Huszonhatodik év 120 szonettjével búcsúzott szerelmétől. Mikes Klára kitartott férje mellett annak haláláig. Egyszer, idős korában valaki azt mondta neki, szerelem nem létezik „Akkor én voltam az egyetlen szerelmes az egész világon” - válaszolta. Szabó Lőrincé mellett Korzáti Erzsébet sírjára is hordta a virágot.
Az emigrációból hazatérő 33 éves Déry Tibor 1927-ben találkozott először Nagy (Kassák) Etellel, Kassák Lajos 20 éves nevelt lányával. Felfigyelt a csinos lányra, de Eti hamarosan Bécsbe költözött, hogy táncművészetet tanuljon. Nem sokkal ezután Déryt Kassák bemutatta egy gimnáziumból frissen kikerült költőnek, Vas Istvánnak. A 18 éves fiatalember megmutatta Dérynek verseit, tanácsokat kért és kapott tőle. Vast jómódú szülei megpróbálták eltiltani a gyanús költőktől, ezért beíratták a Bécsi Kereskedelmi Akadémiára. A kétségbeesett Pistát Kassák megbízta, hogy Bécsben keresse meg Etelt, és közösen lássák el lapja, a Munka terjesztését. A két fiatal terjesztőként nem vált be, viszont egymásba szerettek. Vasra újabb veszedelem leselkedett: szülei egy gyárat akartak neki venni, végül kompromisszumként belementek, hogy magántisztviselő legyen. Az avantgárd körökben ezért a burzsoá lépésért megvetés járt, s egy idő után Kassák is szakított klasszikus formákkal kísérletező tanítványával. A fiatalok megkezdték közös életüket, első albérletüket az atyai barát, Déry szerezte. A szerelem első varázsa közben elmúlt, Eti és Pista többször összevesztek, majd kibékültek. Egy mosolyszünetet kihasználva Déry udvarolni kezdett az általa régóta csodált lánynak. Sikerrel járt. Amikor Eti 1933-ban visszatért Bécsbe egy táncversenyre, Déry bérelt neki lakást, s véletlenül ő is a lakásban várta. A kapcsolat Pesten is folytatódott. Akkor lett vége, amikor a mit sem sejtő Vas István elolvasta az író Szemtől szembe című regényét, s ennek hatására ódát írt Déryhez. Innentől két dolog változott: a két művész korábban magázódó levelei tegezésre váltottak, Déry naplójából pedig eltűnnek az intim viszonyra történő utalások. Elvesztett egy szeretőt, de nyert egy barátot. Palma de Mallorcára utazott, ahol hozzálátott fő műve, A befejezetlen mondat megírásához. A regény legkedvesebb nőalakja, Krausz Évi Eti vonásait viseli. 1935 nyarán az író hazautazott Pestre. Ő volt a vőlegény tanúja Pista és Eti esküvőjén. Első lakásuk bútorait is Dérytől kapták. Nem sokáig élvezhették a házasságot. Etel 26 éves volt élete első, régóta vágyott önálló táncestjén és 31 éves az utolsón. Karrierje csúcsán, 1939-ben agydaganatban meghalt. Filmfelvétel nem maradt róla, csak pár magasztaló kritika és néhány kép.
Az 50 éves Kosztolányi Dezső már nagybeteg volt, amikor 1935 nyarán egy visegrádi üdülőben pihent feleségével. Itt nyaralt a 36 éves Radákovich Mária is kisfiával, de férje nélkül. Kosztolányi, aki ekkor már túl volt egy stockholmi rádiumkezelésen, rossz kedélyállapotban érkezett. Tehernek érezte a megélhetéshez szükséges mindennapos publikálást, barátjának, Füst Milánnak pedig arról beszélt, hogy feleségét, Harmos Ilonát távol érzi magától. A Visegrádon megismert fiatal nő hamar rabul ejtette. Beszélgetések, közös séták, majd titkos légyottok követték egymást. A pár hamar lelepleződött: Ilona észrevette őket, ahogy a parkban andalogtak. Ezután már óvatosabbak, Dide éjjelente lopakodott át az asszony szobájába. Ilona mindent sejtett, de arra számított, hogy a nyaralással a liezon is véget ér majd. Nem így történt: Dide visszament Visegrádra Máriához, később pedig Füst Milán és felesége hozták-vitték köztük a szerelmes leveleket. Amikor megint lebuktak, Ilona goromba levélben szólította fel riválisát, hogy hagyja békén a férjét. Végül Kosztolányi mindent elmondott. Megkérte a feleségét, hogy engedje Máriához. Ilona beleegyezett. Dide az egyik nap válni akart, a másik nap közölte, hogy nem tud a felesége nélkül élni. A mindennapos őrlődés közben Kosztolányi megírta legszebb szerelmes versét, a Szeptemberi áhítatot. Ez volt az egyetlen, amelyet nyomdába adás előtt nem mutatott meg a feleségének, és amelyet Ilona a Nyugat-beli megjelenés után sem olvasott el. Nem neki szólt. Egy nap végül felbukkant Mária férje is, aki felszólította a költőt, hogy váljon el, vegye el Máriát, vagy pedig álljon ki vele párbajozni. Végül sem párbaj, sem válás, sem esküvő nem lett. Helyette újabb műtétek, kórház, kényszerű némaság következtek. A visegrádi nyaralás után alig több mint egy évvel Kosztolányi a halálos ágyához kérette cinkosát, Füst Milán feleségét, Helfer Erzsit. Egy vastag mappát adott át neki, benne Mária hozzá írott leveleivel. Azt kérte tőle, hogy a koporsóban ezt tegyék a feje alá. A temetés előtt Erzsi nem fért a ravatal közelébe, így Gellért Oszkárt kérte meg, hogy teljesítse a költő végakaratát. Átadta a mappát, de nem látta, hogy mi történt ezután. Nemsokára Gellért is meghalt: sosem tudjuk meg, mi lett a szerelmes levelek sorsa.
Szőkén, szelíden, mint a szél, feltámadtam a világ ellen, dúdolva szálltam, ténferegtem, nem álltam meg - nem is siettem, port rúgtam, ragyogtam a mennyben, cirógatott minden levél.
Szőkén, szelíden, mint a szél, minden levéllel paroláztam; utamba álltak annyi százan fák, erdők, velük nem vitáztam: - fölényesen, legyintve szálltam ágaik közt, szép suhanásban, merre idő vonzott s a tér.
Szőkén, szelíden, mint a szél, nem erőszak, s akarat által, ó, szinte mozdulatlan szárnnyal áradtam a világon által, ahogy a sas körözve szárnyal: fény, magasság sodort magával, szinte elébem jött a cél.
Szőkén, szelíden, mint a szél, a dolgok nyáját terelgettem, erdőt, mezőt is siettettem, s a tüzet - égjen hevesebben, ostort ráztam a vetésekben: - így fordult minden vélem szemben, a fű, levél, kalász is engem tagad, belémköt, hogyha lebben, a létet magam ellen szítom én.
Szőkén, szelíden, mint a szél; nem lehetett sebezni engem: ki bántott - azt vállon öleltem, értve-szánva úgy megszerettem, hogy állt ott megszégyenítetten és szálltam én sebezhetetlen: - fényt tükrözök csak, sár nem ér.
Szőkén, szelíden, mint a szél, jöttömben csendes diadal van, sebet hűsít fényes nyugalmam, golyó, szurony, kín sűrű rajban süvített át, s nem fogott rajtam, s mibe naponkint belehaltam, attól leszek pusztíthatatlan, s szelíden győzök, mint a szél.
Azért ez a mindig egy kicsit talán túlzás. Bár ha igaz, hogy a nők érzékenyebbek, akkor ennek persze egyenes következménye... Ha igaz ez az "érzékenyebbség". :-)))
Az utóbbi napok időjárása megszülte bennem ezt a nicket. Már gyerekkoromban sem szerettem a szelet, nem lehetett kirángatni a lakásból, azt kiabáltam: Szélfúj van, szélfúj van! :-)))
A 27 éves Kaffka Margit és erdőmérnök férje 1907-ben költöztek Miskolcról Budapestre. Bár gyermekük csak egy éves volt, házasságuk a végét járta. A férfi nem tudott mit kezdeni felesége irodalmi ambícióival. Margit verseit és elbeszéléseit már korábban is közölték a pesti irodalmi lapok, levelezésben állt a szerkesztőkkel, de személyesen nem ismert senkit se közülük. A fővárosban azonban bekerült az irodalmi élet belső köreibe, erre vágyott mindig is. Megismerkedett Osvát Ernővel, a Figyelő szerkesztőjével, aki közölte írásait.
Amikor Osvát egy évvel később Fenyő Miksával és Ignotus-szal új lapot alapított Nyugat néven, Kaffka ott volt a nyitó csapatban. Nemcsak a szerkesztőségben fordult meg minden nap, hanem egy idő után a lap szellemi vezetőjének lakásán is. Beleszeretett Osvátba, aki viszonozta tehetséges felfedezettje közeledését. Kaffka verseit vagy novelláit Osvát a lap szinte minden számába beválogatta. Magasztaló kritikák jelentek meg róla, Ady „nagyon-nagy író-asszonynak” nevezte. 1910-ben Margit elvált férjétől, s készen állt rá, hogy teljes egészében Osváté legyen. A mogorva szerkesztőnek azonban nem Kaffka volt az első szeretője az általa híressé tett írónők között. Talán megrettent, hogy a nő miatta vált el, talán csak más női szerző tűnt fel a horizonton, mindenesetre kiadta Margit útját, akit összetört a szakítás. Ebben az időben élte a Nyugat is első válságát. Osvát mindig újabb tehetségek írásaival töltötte volna meg a lapot, a Nyugat mecénása, Hatvany Lajos viszont Adyék állandó fórumává tette volna. A vita elmérgesedéséhez az elhagyott szerető bosszúja járult hozzá. Kaffka elárulta Hatvanynak azokat a bántó, lekicsinylő megjegyzéseket, amelyeket Osvát az ágyban mondott neki a laptulajdonosról. A két férfi közti szakmai és személyes konfliktus olyannyira elmérgesedett, hogy a lap majdnem megszűnt, Hatvany és Osvát pedig még párbajozott is. Nem sokkal később Kaffka és Osvát is megházasodott, az írónő Balázs Béla biológus fivéréhez ment hozzá. Osváttal való viszonya sohasem rendeződött, bár művei a legnagyobb konfliktusok idején is megjelentek a Nyugatban. 1918-ban mindketten elkapták a korszak gyilkos fertőző betegségét, a spanyolnáthát. Osvát túlélte. Kaffka a fiával együtt belehalt. Az Osvát vezette lap megrendítő nekrológgal búcsúzott tőle, és sokáig ápolta emlékét.
1889-ben Jászai Mari pályája csúcsán volt. 39 évesen a Nemzeti Színház ünnepelt tragikája, akinek egy-egy sikeres alakítását követően a lelkes rajongók kifogták a kocsijából lovakat. Szerette a férfiakat, és elvált asszonyként akadt is hódolója rengeteg. Kapcsolatai rövidek voltak, s azonos forgatókönyv szerint zajlottak: előbb meghódította, majd majd érzelmeivel elhalmozta, végül elhagyta szeretőit. Azidőtájt Reviczky Gyula költővel élt együtt, közösen fordították a kor botrányíróját, Ibsent. A színésznő ekkor találkozott a zeneakadémiát végzett 19 éves újságíróval, Weiss Mórral. A fiatalember beleszeretett az ünnepelt dívába, aki viszonozta a nála húsz évvel fiatalabb fiú közeledését. Elhagyta (az egyébként akkor már halálos beteg) Reviczkyt, és belevetette magát az új kapcsolatba. Érzelmektől átfűtött szerelemes leveleket írt új kedvesének, akinek írói nevét is ő találta ki. A fiú innentől kezdve Szomory Dezső néven írta cikkeit és színműveit. Rajongott Jászaiért, de a színésznő szerelme az ő esetében sem tartott tovább néhány hónapnál. Még együtt voltak, amikor a díva nagyváradi utazása során egy helyi színésszel bonyolódott kalandba. A liezon híre a Pesten maradt Szomoryhoz is eljutott. Féltékenységében Palágyi Lajos költő nevében táviratot küldött Jászainak, amelyben közölte, hogy Szomory Dezső eltűnt, valószínűleg öngyilkos lett. A levél nem érte el a kívánt hatást, a színésznő nem rohant vissza Pestre, csak pénzt küldött Szomory kerestetésére. A csalódás és egy váratlanul megérkezett katonai behívó együtt már sok volt a fiatal írónak. Párizsba utazott, s mivel katonaszökevénynek minősült, 16 évig haza sem térhetett. Jászai Mari naplója tanúsága szerint még sok évnek kellett eltelnie, mire egy olyan férfira bukkant, akit nem tudott elhagyni, mivel az hagyta faképnél őt. Akkor először nagyon szenvedett.
Olyan filmre is emlékszem, amelyben leírta valaki előre a gondolatait és rendelkezéseit, hogy amikor majd bekövetkezik a betegség, vegye elő a család a leveleit.
Van ebben is tengerparti rész, amikor Iris barátnőjét látogatják meg, de az csak egy rövidebb szakasza a filmnek. Alapvetően egy egész életet ölel fel a film, és a fiatal és idősebb írónőt és a férjet is más-más színész alakítja. Ha egyszer utadba kerül feltétlen nézd meg! Gyönyörű film! Szívszorító!
Azért elég sok ember küzd vele, és ráadásul van, amikor egész fiatalokat támad le. Genetikailag nem tudom mennyire vizsgálták a hátterét a betegségnek - biztosan agyba-főbe, csak tájékozatlan vagyok -, de remélem jó ómen, hogy a családban nem fordult elő ez a betegség. Az is lehet, hogy a félelmemet ez a film okozza, ami nagyon mély hatást tett rám évekkel ezelőtt. Zseniálisnak tartom!
Szerintem az akkor kiadottak közül mindet ő írta. A később megtalált, felfedezett regényei közül talán van, amelyik csak ámítás vagy hecc... De alapvetően utánozhatatlan a fantázia! Szeretem olvasni, mivel van egy igen sajátos férfias humora, bár ez sajna együtt jár egy kis feudális gondolkodás móddal, már a nőkre nézve.
