Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
Az USA talán elveszítette nemzetállami jellegét a világ minden országából folyamatosan érkező bevándorlók miatt? Kevered az nemzet és az etnikum fogalmát.
Két zöld baloldali ha egyik német másik francia jól megértik egymást, de ha egyik jobboldali másik zöld akkor hiába német vag francia mind a kettő nem szeretik egymást. Ideológiák kezdik felülírni a nemzetiséget. ehez semmi köze a népvándorlásnak. de ez az eredeti állapot, így is volt mindég, pl a katolikus vagy református volt a lényegesebb mint a nemzetiség. Az egri csillagok se a hazát védték mint a regényben, hanem a habsburgokat. Mohács se volt hős vértől pirosult gyásztér nemzeti nagylétünk temetőja mert olyan nem is létezett, de se német, se angol, se spanyol semmi ilyen nem volt, birodalmak voltak. Mohácsnál megbuktak a jagellók.
Úgy néz ki ez áll vissza, a románok így veszítik el erdélyt.
Na ja... lehet történelmi helyzet, mondjuk miután a szuhojok szétverték 3 szomszédja éppen úgy széttépheti mint Magyaroszág ahogy járt 100 évvel korábban, de inkább véget vetni kellene ennek az átoknak.
Ha datáljuk a westfaliai békétől a nemzetállamok kialakulását, akkor ott a trianoninál fejeződött be, bár a bécsi döntések igazságosabb határokat húztak volna az biztos. Csak hát ezek már lekéstek akik ott nyertek. Egy liberálisnak nem annyira fáj trianon, de azért kárörömmel ő meg azt nézheti, hogy mire nagy nehezen etnikai határrá alakították a politikai határokat, addigra viszont elveszítette a jelentőségét. (((-:
Mondjuk, ha Károlyi apád a hadsereg leszerelés helyett mozgósított volna a haza védelmére, akkor biztosan nem csak egy alakulat harcolt volna a betolakodók ellen...
Ez csak neked érdekes, akinek komcsi propagandával tömték tele a fejét, és nem ismeri a valós történelmet. De mivel ezzel kapcsolatban a lényeget már leírták neked, én csak kiegészíteném. Röviden és tömören azt is mondhatnám, hogy nem a nemzetiségek összessége volt ellenséges érzületű, hanem csak az értelmiségük egy része. Ezeket elsősorban a pánszláv propaganda befolyásolta, és ők terjesztették tovább ezt az ellenséges propagandát a saját nemzettestvéreik között. De még így is, a többség egyáltalán nem akart elszakadni, a döntést nélkülük hozták meg.
És, hogy ez így volt, azt az a tény is bizonyítja, hogy amikor trianonban Apponyiék kérték az elszakítandó területeken a népszavazást, akkor a csehek, a románok és a szerbek hevesen tiltakoztak ellene, így a bizottság sajnos elutasította a kérést.
De ezt a tényt pl. éppen a nyugat-magyarországi horvátság is fényesen bizonyította, akik fegyvert kértek a kormánytól, hogy a Rongyos Gárdával együtt harcoljanak az osztrák betolakodók ellen. A nyugat-magyarországi horvátság többségének magyarpártiságát egy osztrák forrás is igazolja, ha tudsz németül, te is meggyőződhetsz róla.
Völlig anders sah es in den kroatischen Dörfern südlich des Sieggrabener Sattels aus;
(...) In diesen Dörfern war der katholische Klerus nicht nur religiöser Führer, sondern auch alleinige politische Führungskraft. Da der Großteil der Priesterschaft, aber auch der Lehrerschaft, im ungarischen Geiste erzogen worden war, vertraten die Kroaten des mittleren und südlichen Landesteiles eine pro-ungarische Haltung. (...) Die Zeitung „Naąe Novine“ wandte sich energisch gegen den Anschluss an Österreich und bekämpfte jede noch so kleine Tendenz der Loslösung vom Reich der heiligen Stephanskrone. Diese Kroaten empörten sich auch darüber, als im Oktober 1918 die in Agram erscheinende Zeitung „Obzor“ (Horizont) zur Befreiung der westungarischen Kroaten vom ungarischen Joch aufrief. (Schlag, 1986, 177-222)
És végül itt van még néhény idézet, hogy mennyire tetszett az új hazájuk az elszakított magyarországi nemzetiségeknek...
Andrej Hlinka páter (aki egyébként nem éppen a magyarbarátságáról volt híres), a Szlovák Néppárt vezetője, 1925. június 4-én a következőket mondta:
„Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.”
A Szlovák Néppárt 1923-ban közzétett kiáltványa a nyugati közvéleményhez, amit 1934-ben megismételt:
"Nincs olyan becsületes ember Szlovákiában, aki ne ment volna keresztül a gazdasági elnyomatás, a politikai üldöztetés, vagy a bebörtönöztetés kálváriáján. Szlovákiában a terror és a börtönök csendje uralkodik".
Stjepan Radić (Radics István) a Horvát Parasztpárt első elnökének, 1928-ban, a belgrádi parlamentben mondott beszédéből: "Valóságos pokolban élünk! A magyarok mindig gavallérosan bántak velünk, most ennek az ellenkezője történik. A csendőrség terrorja elbírhatatlan, holott ez a régi monarchiában kiválóan működött. (…) a régi kitűnő közigazgatás ma balkánizálva, macedonizálva van."
A románokkal kapcsolatban nem tudok beidézni az akkori egyesüléspártiaktól, viszont annyit tudok, hogy hamar kiábrándultak a bukaresti politikából. Mindemellett el kell olvasni Moldován Gergely erdélyi román újságíró, egyetemi tanárnak a „Válaszirat a bukaresti román ifjak memorandumára” c. Vitairatát, segíti a fejedben lévő vörös homály oszlatását... 😊
(Persze tény, hogy ezt a könyvet nehéz megszerezni, de esetleg könyvtárakban még föllelhető)
Érdekes, hogy 1939-ben Csehszlovákia felbomlása és megszállása után a szlovákok nem akartak visszakerülni Magyarországhoz. 1993-ban sem jutott eszükbe, hogy de jó lenne megint Magyarországhoz tartozni.
tudom, hazaffykám, annak idején otranto kartács szintén fennen lobogtatott egy, azaz egyetlenegy magyar alakulatot, amely tovább akart harcolni a vereség után is.
egy-két egyedi eset egy füttyöt se ér, tanuld meg.
"azért az érdekes, hogy az összes létező nemzetiségünk mást se csinált, csak áskálódott, összeesküdött, kavart és kevert, miközben mi a lelkünket kitettük értük és ölben hordoztuk őket mindenfelé."
Egyik sem igaz, de már megszoktuk, hogy a túlzások adják az "érveid" zömét.
Például Bandholtz tábornokhoz annakidején, 1919-ben ment egy szlovák küldöttség, amely tiltakozott az ellen, hogy őket adják-veszik, mint a barmokat, és elmondták, hogy ők igenis Magyarországnál akarnak maradni. Elolvashatod a "Napló nem diplomata módra - román megszállás Magyarországon" című könyvében.
Nem tudom, mennyire érdekes - aki ismeri a történelmet, annak annyira ez nem meglepő.
A Magyar Királyság feltámadása egybeesett az európai nemzetiségi mozgalmak ébredésével is.
Ugyan ma is igaz, hogy a nemzetiségek mindig csak több és több jogot akarnak (a megalkuvó magyart kivéve) de abban az időben ez százszorosan igaz volt. Magyarország esetében ráadásul szinte minden irányból egy hátország is támogatta az adott nemzetiséget, így az különösen nehéz helyzetben volt. Nyilvánvalóan nem tudott annyira liberális lenni, hogy az elég legyen.
A franciáknak szerencséjük volt, ők lerendezték a sok kis köcsögöt 50 évvel korábban, és náluk a fenti nehezítés sem jelentkezett.
Aztán idejöttek és - érdekes pszichológiai okokra visszavezethető indíttatásból - a magyarországi nemzetiségekért kezdtek aggódni. Bár valójában ez csak az ő casus bellijük volt.
Zsigmond király alatt „a király védelmi rendszerének egyik előretolt bástyája volt, amelyet a 15. században a fenyegető török veszély miatt Hunyadi János, majd Hunyadi Mátyás király megerősített. A 15. században egyértelműen magyar érdekterület volt. Mátyás súlyt helyezett a harcokban megsérült vár helyreállítására
Zsigmond korában ismét magyar kézen volt, Mátyás király pedig jelentős építkezéseket folytatott a váron. Az első török ostromot 1420-ban élte át, mígnem 1484-ben végleg (vagy legalábbis pár évszázadra) török kézre került. 1511-ben a török hűbéres tatárok vették át igazgatását. Ezekben a századokban Akkerman néven ismerték. A XVIII. században több sikeres ostromot folytattak bevételére az oroszok, de előbb-utóbb a török-tatár egységek visszaszerezték.
azért az érdekes, hogy az összes létező nemzetiségünk mást se csinált, csak áskálódott, összeesküdött, kavart és kevert, miközben mi a lelkünket kitettük értük és ölben hordoztuk őket mindenfelé.
Gyengébbek és a te kedvedért itt egy ábra, mely azt bizonyítja, hogy hazánk területi kiterjedése Trianon, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte és az ország három részre szakadása előtt is sokkal nagyobb volt, mint a Clemenceau-féle magyarrezervátum, s annak bizony mindig is része volt Erdély, a Felvidék, Kárpátalja vagy éppen a Délvidék és még tengerparttal is rendelkeztünk:
Semmivel sem jobb. Amúgy igen, a miénk. Vagy szerinted mit jelent, hogy Osztrák-Magyar Monarchia? Akkor most Erdély sem a románoké, hanem "azé aki lakja"?
"azt hittek ha kinyaljak a romanok hatsojat milyen jo lesz nekik"
Lásd még az ilyen Klaus Iohannis-féléket, aki még a nevét is románosította és románabb akar lenni a románoknál, pedig az ember azt hinné, olyan politikát csinál, ami kedvez az ottani nemzetiségeknek.
Az erős túlzás, hogy a szászok támogatták volna a Romániával való egyesülést, mert ez inkább kényszer alatt történt.
A Szász Nemzeti Tanács 1919.01.08-án megtartott gyűlésén - ahol román megfigyelők is jelen voltak - az új hatalmi viszonyokba beletörődve, kényszerűségből elfogadták az egyesülést.
Ettől függetlenül, a szászok megérdemelték a sorsukat, mert ahelyett, hogy megbecsülték-, és értékelték volna a magyar királyoktól kapott jogaikat, amelyek szinte teljes függetlenséget biztosítottak nekik az országon belül, állandó jelleggel áskálódtak-, ellenségesen viselkedtek a magyarsággal szemben. A szász, sajnos egy nagyon önző, magának való, eléggé barátságtalan népcsoport volt, pedig, ha összefogtak volna az erdélyi magyarsággal, akkor nem biztos, hogy Erdély román uralom alá kerül. Hogy saját utat választottak, azért is érthetetlen, mert ha máskor nem, akkor legalább az 1916-os román betöréskor megtanulhatták volna, hogy mire számíthatnak a románoktól, ha az uralmuk alá kerülnek...
1918-ban azert szavaztak az elszakadas mellett mert azt hittek ha kinyaljak a romanok hatsojat milyen jo lesz nekik aztan jott csaucseszku irom hogy az egyik legostobabb nep a nemet europaban
mivel apam szerint van bennunk keves bajor ver jogom van azt irna hogy a nemet nep az egyik legostobabb europaban termeszetesen tudok a nemet tudosokrol de politikailag az egyik lgosztobabb az ltalad itt dicsert erdelyi szaszok mind elfutottak erdlybol csaucseszku alatt most meg a nemetek cseszik szet romboljak le egesz europat a brusszeli hatalmi kozpontjukbol a migracioval es a gender orulettel aki normalis orbanra szavaz jovore
Ettől még a szászok támogatták 1918-ban, hogy Erdély szakadjon el Magyarországtól. Feltehetően annyira jól mégsem érezték magukat a királyi Magyarország kebelén.
Ez így van, mivel az akkori a magyar kormány a francia típusú nemzetállami eszmét követte, és a polgári liberalizmussal össze nem egyeztethetőnek, a rendi állam maradványának tekintette a szászok autonómiáját, hasonlóan a székelyekéhez. De ezzel nem szenvedtek semmi kárt, mivel az összes javaikat megtarthatták. Itt van egy részlet, ami az új helyzetet leírja:
"1876-ban az országgyűlés elfogadta a Királyföldről és a Szász Univerzitásról szóló törvényt. Ennek értelmében megszűnt a Királyföld önkormányzata. A Szász Univerzitás politikai és közigazgatási jogosítványait megszüntették és olyan testületté, lényegében egy hatalmas alapítvánnyá változtatták, amely javai és a szász iskolarendszer kérdéseiben illetékes volt. Javait teljes egészében megtartotta, a magyar állam ugyanis soha egyetlen fillért sem tulajdonított el a szászok vagyonából. A szász ispán hivatali jogosítványai Szeben vármegye főispánjára mint az állam képviselőjére szálltak át."
(...) Az 1890. évi szász gyűlés elfogadta a dualizmust, sőt a magyar állameszmét is, a nemzetiségi törvényben előírtakat pedig a szükséges minimumnak tekintette, kinyilvánította a szászok igényét az állami életben való részvételre és új gazdasági programot dolgozott ki. Az új program alapján a szász országgyűlési képviselők beléptek a kormánypártba. A magyar állam és a szász polgárság között közös érdekek alakultak ki, hiszen a szászok részesei voltak a Monarchia gazdasági fellendülésének. A kormány méltányolta a szászok együttműködési készségét, és a velük szembeni hivatalos politika mértéktartó és engedékeny volt. A szász egyház állami támogatását rendszeresen átutalták és öt szász gimnáziumot állami segédlettel újjáépítettek. A magyar államnak a románokkal ellentétben sikerült a szászokat a dualizmus politikai életébe integrálni. Mindvégig országgyűlési képviselettel, gazdasági, kulturális intézményekkel, saját iskolarendszerrel, autonóm egyházzal rendelkeztek és anyanyelvüket az általuk lakott vármegyékben hivatalosan használhatták. Etnikai identitásukat érintetlenül megőrizhették."
Vogel Sándor: "Az erdélyi szászok (részletek)"
Mellékesen megjegyezném, hogy a szászok autonómiáját először II.József szüntette meg.
"1785-ben II. József semmisnek nyilvánította a II. András által adott kiváltságokat. Ezzel a szászok évszázados autonómiájának is vége szakadt, és nemzeti kisebbséggé váltak."
"...a román kérelmekre pedig terrorral válaszolt a magyar állam."
A magyar állam terrorjáról nem tudok, viszont annál többet a románokéról, miután megszállták hazánkat és megkaparintották Erdélyt...
