A következő reklám figyel a Színes RTV-ben:
____________________________________
Rögtön jövök! este 9.05-kor az m1-en
Két tiszta hang! Sztevanovity Zorán és Gregor József mondja (s énekli) el a magáét egymásnak, a nagyérdemű közönségnek és nekem. Kiderülhet, mennyiben hasonlít/különbözik vezető rock énekesünk és vezető operaénekesünk élete, pályafutása, egyéniséges, temperamentuma.
Vámos Miklós
____________
A vasárnap esti tévéműsor szerint ugyanakkor az adás vendégei Parti-Nagy Lajos és Gerendás Péter.
És bár ez utóbbi sem elhanyagolható a topiccím szempontjából (sem), de azért jó volna tudni, hogy akkor most Zorán mikor [és hogy én miért nem mentem el a felvételre a Buda Stage-be :-(]
Úgy van ez, tudod, hogy ha én kereskedő lennék, időnként biztos eladnék közepesen gagyi dolgokat is, ha volnának, akik megveszik. Más kérdés, hogy én magam hordanám-e azokat a közepesen gagyi dolgokat... :-) De hát valamiből élni kell... vagy mi.
Szerintem sem lenne szerencsés erről a júniusi hajcihőről itt vitatkozni.
Részemről csak annyi, hogy tényleg, milyen is az élet... Zorán valóban ott lesz a következő Illés-koncerten.
Peppers
Gondolom, senki sem innen tudja meg, hogy június 2-án minden idők legnagyobb Zorán- (mit Zorán, Dusán!!) koncertje lesz a Népstadionban. A Metro együttes mintegy középrészt fog képezni az Illés és az Omega között.
Ezzel kapcsolatban egy vicces momentumot szeretnék felidézni. 96-ban, a BS-beli Illés koncertek apropóján az Új Magyarorsz. megjelentetett egy igen furcsa mellékletet, amelyben Zoránnal is szerepelt egy hosszú beszélgetés. Az interjú kb. a következő módon fejeződik be:
- És elmegy az Illés búcsúkoncertjére?
- Erre most nem, majd talán a következőre.
A köz nevében :-) kösz, Dotis. Jó volt így egyben elolvasni, főleg úgy, hogy mindenféle csavarodások okán ma reggel hallgattam meg először az albumot. Mit mondjak: ültem egy bögre kávéval a kezemben a fotelben és meredtem rá a zenegépre.
Ez tényleg valami más. Olyan, mint az a Varázskönyv. Megemeltek az angyalok...
Ha ezek a pasik mindig jobbat és jobbat csinálnak, akkor én alig várom az elkövetkező negyven-ötven évet! :-))
Október 30.
Pénteken volt a kezemben Pici új lemeze! (Hatalmas mázlim volt, jó időben voltam jó helyen. :) Még nagyon meleg volt, az egyik első példány. Az első benyomásom az volt, hogy gyönyörű. Azt mondják a BMG-sek, hogy a BMG Ariola Hungary működésének tíz éve alatt ez a legszebb lemezborítójuk. Ahogy elnéztem, lapozgattam, tényleg... A borító is (kb. mint az óriásplakát), a füzet is, a grafika, az alnyomatok, a CD-test meg különösen.
November 7-ikén lesz kapható normál lemezboltokban, akkor lesz a sajtótájékoztató is, de a Murányinál már csütörtöktől kapható, ahogy azt írtátok is. Azért is érdemes a Murányinál megvenni, mert ha jól láttam, ott egy plusz papírtok is jár a lemezhez.
Lapozgattam a borítót, elolvastam néhány szöveget, sőt négy dalt meg is hallgathattam - szóval kicsit kóstolgattam a lemezt, vannak benyomásaim. És ezek nagyon pozitívak. Meg kell mondjam, vannak fenntartásaim mind a Csak dalokkal, mind a Kis történetekkel kapcsolatban - vannak rajtuk dalok, amik elvarázsolnak, de egyiket sem tudom maradéktalanul szeretni. (Leginkább azért mert nem bírom, mikor Pici megfáradt, bágyadt öregembert játszik.) Ez az Angyalok és emberek viszont nem olyan. Persze van rajta líra rendesen, de közben süt belőle az erő! Némelyik dalban Pici úúúgy énekel... Imádom. (Így elsőre is.)
Részletekbe nem illik belemenni, majd csütörtökön. Nagyon várom már.
November 2.
Na, itt a lemez előttem. Nyitás után két perccel értem be a Mammutba, de Perger Laci már ott várt. :) Szóval övé lett az első két példány, nekem jutott a harmadik és negyedik. Ha ez így megy tovább, akkor hamar platinalemez lesz belőle. :-) A borító nem lett csúnyább péntek óta, a korong se. Meghallgatni csak holnap este akarom - meg kell adni a módját...
November 3.
A lemezt ugyan még nem hallgattam, de most tűnt fel, hogy a 11. track, a Murzsi álmodik nem szerepel a belső borítón, csak a murányis papírtokon. Nem tudom, ez hogy lesz, de az a gyanúm, hogy a plusz papírtokos változat csak a Murányinál lesz kapható, és az utolsó track (amúgy egy alig kétperces szösszenet) csak azon lesz rajta. Újabb érv amellett, hogy az ember a Murányinál vegye meg. Aztán az ára: nem tudom, normál CD-boltban mennyi lesz, én a mai CD-árak alapján 3800-4000 körülre saccoltam, meglepetésemre csak 3390-be került.
A Murzsi különben a Murányi kabalaállata, tudjátok, az a gépkutya. Megjegyzem, van egy olyan régi szólás, hogy "fosik, mint a Murányi kutyája", de szerintem ennek semmi köze a kabalaállathoz, különben is, mit foshat egy gépkutya, csavarokat bő olajban?
November 6.
Holnap fog megjelenni hivatalosan a lemez, és holnap lesz a sajtótájékoztató is. Itt van nálam a sajtóanyag. Ezt fogják majd megkapni az újságírók a BMG-től, hogy legyen valami támpontjuk, ha történetesen írni akarnak valamit a lemezről. Ezért ilyen kimért, hivataloskodó a stílusa.)
Négy év után új szólólemezzel jelentkezett Presser Gábor a BMG Ariola Hungary-nél: az Angyalok és emberek immár a harmadik az 1994-es Csak dalok és az 1996-ban megjelent Kis történetek után.
Más ez a lemez, mint az előző kettő: mintha időközben Presser évtizedeket fiatalodott volna. Vagy talán ezen a lemezen nem volt kedve megfáradt, szomorkás öregembert játszani. Most másképp játszik: úgy tűnik, teljesen eleresztette magát (ő már megteheti – és milyen jól áll neki!), ironizál és önironizál, mesél és kiadja magát, tobzódik a színekben, merészen hangszerel, és helyenként eszement módon énekel. Játszik, nagy kedvvel – és nagyon komolyan. Erőteljes, ugyanakkor elvarázsolt lemez lett az Angyalok és emberek, szokatlan, új ízekben gazdag.
A tíz dalból csak háromnak a szövegét írta a régi szerzőtárs, Dusán, a többit maga Presser Gábor. Ezek közül némelyik inkább novella, mint dalszöveg (Megemeltek az angyalok, Don Quijote Budapesten, Kék likőr). Az előző lemezen is volt már ilyen (Majd Leonard), de most Presser sokkal bátrabban, szabadabban meséli el ezeket a hol varázslatos, hol profánul kőkemény történeteket. Minden dalhoz tartozik egy néhány szavas alcím, amolyan "használati utasítás".
A celofán-nap és a papír-hold nyitja a lemezt. Évek óta dédelgetett, de valamiért eddig mindig félbemaradt dalt fejezett be most végre Presser Gábor – és nem is választhatott volna ennél szebb felütést az albumnak.
A Majd elfújja a szél szétrobbantja a lírai hangulatot: rövid, tömény kis katasztrófafilm ez, egy női tornádó pusztításáról. Az effektezett clavinetszólóban Presser elereszti a kezét is, és úgy énekel... ilyet bizony még nem hallottunk tőle.
A Megemeltek az angyalok akár Lázár Ervin-novella is lehetne – ám ez egy Presser Gábor-novella, a témához illő kísérettel: a borzongatóan gyönyörű, talán már nem is evilági zene megemel, elrepít minket is, ha hagyjuk.
A rádiók már játsszák az Én szeretem a túlerőt című dalt. A bombasztikus amerikai filmzenék parafrázisa, vagy ha úgy tetszik, paródiája ez, zenei poénokkal teletűzdelve, hangszer- és hangszínkavalkád, művér és petárdapuffogás.
Az Engem is vigyél el nagyvárosi blues, utcazene-hangulatban. Ebben a dalban a titokzatos Drum Street Band kísér, amelyről annyit lehet tudni, hogy tagjait meglehetősen szoros rokoni szálak fűzik egymáshoz...
A Milyen jó lenne igazi nosztalgikus-ironikus Presser-dal, lebegő-lötyögős hangszerelésével talán ez áll a legközelebb az előző két szólóalbum hangulatához.
Egy újabb novella a Don Quijote Budapesten, a búsképű lovag keserű románcáról. A dalba Hobo is bele-beledörmög; Presser történetmesélése, a középrész kinyílása és az ízes hangszeres játék pedig megunhatatlanná teszik az egyszerű történetet.
A Jó veled a lemez érzelmi csúcspontja, lendületes, mégis szívszorítóan szép dal a társról, az örök, múlhatatlan szerelemről.
A Kék likőr megtörtént mese a múltból – döbbenetes erejű, lélegzetelállító előadásban. (Úgy látszik, Presser Gábor tehetségének még mindig vannak felfedezetlen területei.)
A Nino Rota és Tamássy Zdenkó filmzenéinek világát idéző Medvetánc zárja a lemezt. Nyugtalanító, fogcsikorgató végkifejlet: játék ez, de van súlya.
A felvételek Budapesten, New Yorkban és Brüsszelben készültek, a közreműködő zenészek sora hasonló az előző lemezekéhez: nemzetközi csapat adja tudását, tehetségét a dalokhoz. Az amerikai Warren Haynes, a szlovák Andrej Seban és a magyar Sipeki Zoltán gitározik, a belga Werner Braito szájharmonikázik (az ő játéka a Purple Prose lemezét hallgatva fogta meg Presser Gábort), egy dalban újra feltűnik Garth Hudson a Band-ből, Fekete Kovács Kornél trombitán, Schreck Ferenc harsonán, Don Alias, Dumbo Quinte és Horváth Kornél ütőhangszereken, Ben Marotte marimbán, Lantos Zoltán hegedűn, Papesch Péter basszusgitáron játszik, és persze megint Borlai Gergő dobol. Közreműködik még a Pacific Nylon Brass Band és a Pacific Nylon Symphony Orchestra – hosszú nevük ellenére igazán nem foglaltak sok helyet a stúdióban, és a büfében is csak visszafogottan fogyasztottak... Csupán a korábban megszokott női vokál hiányzik, de nem is illene női énekhang ennek a lemeznek a világához.
A zenéhez méltó, gyönyörű borítót Romvári János festőművész készítette, Schäffer Zsuzsa, Kaiser Ottó és Presser Gábor fotóinak felhasználásával.
Az album megjelenését a KFKI Számítástechnikai Csoport, a Murányi Kereskedőház, a Malév és a Roland támogatta, a médiatámogatók pedig a tv2 és a Danubius Rádió.
Jövő tavasszal Presser Gábor országos turnéra indul az Angyalok és emberek anyagával, ahol az új dalok az élő előadáshoz illő, áthangszerelt változatban szólalnak meg, és bízvást találkozhatunk majd régebbi Presser-dalokkal is.
Annyit tennék hozzá, hogy tényleg van egy olyan Lázár Ervin-novella, ami erősen a Megemeltek az angyalok-ra hajaz. Az a címe, hogy Közjáték, a Kisangyal kötet vége felé található. Nem hiszem, hogy Pici olvasta, csak valahogy ő is rátalált erre a feelingre, de mennyire!
Ja, bejött a sejtésem: a papírtokos, murzsis változat csak a Murányiban kapható, a normál boltokban a tízdalos változat lesz.
Különben a Don Quijote is már többéves dal, gyanítom, hogy az alapját még 96-ban vették fel Amerikában, csak aztán nem lett meg a szövege, és így nem került fel a Kis történetek-re.
Szóval én még csak kétszer hallottam teljességében a lemezt, talán ennyi után nem kéne elkiabálnom, de: imádom. Aaaaannyira jó!
És tök klasszul van szerkesztve. Ahogy a közepén lepihen egy picit az Engem is vigyél el-lel meg a Milyen jó lenné-vel (ez különben tiszta Te majd kézen fogsz és hazavehetsz - de nem baj), aztán jön a felívelés a Don Quijotétől a Medvetáncig, fú!
Konklúzió: az jut eszembe erről lemezről, amit Dumbledore-ról mondanak a Harry Potterben:
- Ő egy... egy kicsit bolond? - kérdezte bizonytalanul Harry Percyt.
- Bolond!? - vonta fel a szemöldökét a fiú. - Ő egy igazi zseni! A világ legeslegjobb varázslója! És persze... egy kicsit bolond, az tény.
November 8.
Ezek a Presser- és LGT-sajtótájékoztatók a legkevésbé sem mondhatók merevnek és protokollárisnak, így volt ez most is. Persze megadták a módját, de a hangulat igencsak közvetlen volt. Nem hiszem például, hogy sajtótájékoztatókon gyakran elhangzik a főszereplő szájából, hogy "ne haragudjanak, én halálosan hülye vagyok" (arra vonatkozólag, hogy mindig kihagy valakit a szponzorok vagy a közreműködők közül).
Az újságírók mellett ott volt James és Jánoska, Hobo, Borlai Gergő, Papesch Péter. Pipi Zoránnal éppen Nyíregyházán volt, és Dusán sem tudott eljönni. A levegőben ott volt a nagy respekt Pici felé, meg a nagy-nagy szeretet. (Én legalábbis így éreztem.)
A BMG-sek átadták az aranylemezt az Angyalok és emberekért meg a platinát a Kis történetekért. Aztán Pici kapott szót, elmondta a szokásos köszönetnyílvánításokatt, aztán azt, hogy az újságírók biztos baromira unják már, hogy mindig elmondják ezeket a sablondumákat - viszont őt nagyon érdekli, hogy ezek a kultúrával, zenével foglalkozó újságírók tudnak-e énekelni. Úgyhogy (nagy derültség közepette) elővette az autoharpot (azt a kis hárfát, amit például a Búcsúkoncert kisszínpadi blokkjában láthattatok nála), sitty-sutty betanította azt sort, hogy "Engem is vigyél el", és a közönség kíséretével elénekelte a dalt. Szépen szólt a vokál a refrénben.
Aztán 19 interjút adott, újságoknak, rádióknak, tévéknek.
Egyetértek szinte mindenben. Annyit tennék hozzá, hogy épp a hétvégén hallgattam az (aka) Ólomkatona lemezt, és ezalatt nálam szépen feltornázta magát az Éjszakai üzenet mellé. (A Titkaim pedig tartja a pozícióját.) Cserélhetünk LP-ket, SP-ket persze csak kölcsönbe. Vagy vegyük át, csak lássam a borítóját.
A Fekete gyöngy-öt kétszer hallottam, harmadszorra már nem volt kedvem berakni. (Bocs, tényleg nem vagyok nő.) Viszont a turnéja kellemes meglepetés volt - bár nem érte el a 84-88-as élmények szintjét.
Azt hiszem, én tudom, miért lett így, de ezt itt ne.
Nem, nem ciki itt egyszerre sok oldalt Presserezni. Elgondolásom szerint hárman is rábólintanának a Presserezésre: 1. Zorán, 2. topiclakók, 3. topicgazda :-) Szóval jöhet, ami belefér!
Lárika későbbi dolgai: kicsit meglepődtem most, hogy nektek ennyire sírnivaló, megdöbbentő a váltás. Elhiszem (főleg, mert tudom, hogy a ti fületek sokkal jobban hall az enyémnél) - csak egyet tennék hozzá, ezt is női mivoltomban: a ...neked és a Fekete gyöngy lemezt egy nő írta. Valószínűleg nőknek. Még kételkedtem egy picinyt pár napja, amikor kérdeztem, de mostmár biztos vagyok benne. Azok a lemezek nőknek szólnak.
A Titkaim dalok meg férfiasak, erőteljesek és ütősek.
De azért ne keseredjetek el nagyon! Végülis ez az ő élete... :-)
De hát ha vagy egy Titkaim és egy Éjszakai üzenet című csúcs, akkor mihez mérjem? Azokat a lemezeket tényleg imádom. Ami borzongás, erotika (látod, Lappa, mégse a Pressert hallom/látom bele Lárikába) belesűrűsödik ezekbe az albumokba, nem hiszem, hogy ebben a kategóriában van ezekhez fogható. A többiről ezt nem tudnám elmondani. (Jó, az ólomkatonás lemez, ezen a környéken van, de az nekem túl agresszív.) Persze, a mániám, a Moziklip lemez is a nagy kedvencek között van, de azon Lárika félnótás. Azt a lemezt már ódázgattam itt, úgyhogy többet róla most nem.
A Savanyú a csokoládé és az Itt élned, halnod kell megvan, úgyhogy megoldható vele ez-az. A V’Moto-Rock-osat (és a Fekete gyöngyöt) viszont nem ismerem. Az utóbbihoz kellő ellenreklám volt az azt megelőző Neked, és az Így jó videoklipje.
A fájdalmad nemcsak a tiéd. Egész egyszerűen nem értem, miért kellett ennek így lennie.
Miért? A Ne sírj azért nagyon ott van. Meg a Tíz percet az évekből-ben olyat énekel, hogy. Aztán a v'mocis lemezen van egy csomó aranyos dolog, az Egyszemélyes filmszínház, a Láthatod, boldog vagyok vagy a Próbáld újra játszani, kedvesem, de jószerével az összes dalt felsorolhatnám. Szóval, ha az ember nem a Titkaim-hoz méri, akkor az egy jó kis lemez.
Sajna a bergendys LP hiányzik, pedig azon is lehetnek klassz dalok. Meg emlékeim szerint Lárika énekel egy csodálatosat az Itt élned, halnod kell-ben - épp a hétvégén döbbentem rá, mennyire hiányzik az nekem. Akárcsak a duettje Bársony Attilával - azt még nem is hallottam. Apropó, nem akarja kiadni a Hungaroton az Ólomkatona-lemezt? Nagyon kéne.
Viszont Lárika 87 utáni dolgait nem akarom minősíteni - úgyis elég fájdalmas az nekem, mi lett abból a csodából, ami hat évig volt nekünk.
1. Miért én is? Ki még?
2. Szerintem nem. Bár igaz, hogy sem a prepresser, sem a postpresser dolgait nem tartom érdekesnek. De a többiben K. K.-t vélem teszeni.
Hát, akkor te is csak a Pressert szereted Katona Kláriban is... :-)))))
A feldolgozáslemez nekem sem jön be, de az azt követő kettő szerintem nagyon rendjén van - persze, ezek szubjektív dolgok.
Én – mint „srác” – határozottan szeretem Katona Klárit. A két kedvenc lemezem tőle a Titkaim meg az Éjszakai üzenet. Az azt követő feldolgozáslemez lehetett volna jobb is, az azt követők meg számomra elég érdektelenek. Hiányzik a Presser onnét. :-(
Itt szól a Petőfi rádión, hogy Játssz még! Zorán és Kovács Kati (bocs, fordítva), szeretem ezt, milyen ritkán lehet hallani! (Katona Klárival is szeretem, de így jobb.)
Apropó, Lárika, mi van vele?, én úgy szeretnék tőle valami újat hallani. A Fekete gyöngyöt nagyon szeretem. Srácok, Lárika tényleg nagyon nőknek való? Vagy ti, akik Zoránt is szeretitek, őt is bírjátok? Az utóbbi két lemezén szerintem olyan dolgokról énekel, hogy néha beleremegek egészen és hát azt is imádom, amikor a Babos a tömzsi ujjaival a húrok közé csap.
...és lehet ám szólni arról is, hogy ott az új Presser lemez a boltokban, Angyalok és emberek címmel, tudom, ez is és Lárika is offtopic-féle, de azért azt hiszem, hogy a topicba látogatókat bőven érdeklik az ezirányú kitekintések is. :-)
Kösz, tévétlen! :-) A 7végén néztem videón valamelyik egyik Zorán koncertet, amelyikben a Karácsony a Ringass el c. dalt énekli. Az valami olyan jó kis dal, hm...
A helyes sorrend nem az én érdemem. Viszont rácsodálkoztam, másnak is milyen memóriája van.
Ma reggel a Sláger Rádióban valami Chirpy Chirpy Chip Chip-szerű tinglitangli után megszólalt a Gondolj rám. (!) Meghökkentő volt, és húsz év után is súlyos, mély.
Jövő pénteken pedig a kisstadioni Somló-koncertet adják le, talán lesz benne A szerelemnek múlnia kell (a szakadó eső miatt dupla tempóban - na jó, túloztam) vagy az Egészen egyszerű dal, de a Szabadon jó mint finálé szinte biztos. Tehát M1, november 17., 23.40.
A sorrend tökéletes, még annyit tennék hozzá, hogy a pesti előadásokon a Szerenád elé beszúrták a Granadát. Itt szól a Danubius Rádió (sajnos), viszont az előbb mondták be a kulturális ajánlóban, hogy ma este lesz Zorán koncert Mátészalkán. Kicsit meghökkentem, nem néztem volna ki a Danubiusból... Pláne, hogy Szabolcs-Szatmár megyében, ami ugye, nem éppen az ország legfejlettebb területe, no persze, mit nevezünk fejlettségnek...
De nem is ezt akartam most, hanem, hogy jövő vasárnap, nov. 19-én este 23.50-kor adja a tévé (csiga, biopon, zöldkettes) a tavaszi Erkel koncert egy órás kivonatát.
A színfalak mögött
Romantika
Apám hitte
Emlékek bálja
Amikor elmentél tőlem
Könyörgés
Ha másképp szeretnél
Eső előtt, eső után
Szerenád
Csak játék
Az első dal
Hadd legyen
Majd egyszer
Sed non est pax
Az ünnep
34. dal
Ne várd a májust
Így is jó
A szerelemnek múlnia kell
Valaki mondja meg
Mi kéne még?
Volt egy tánc
Egészen egyszerű dal
Változások a honlapon. Szebb nem lett és tartalmasabb sem, ráadásul alapvető hibát is becsempészett sikerrel, szóval akárki is csinálta a változásokat: kár volt. :-(
