antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
2020-ban ma van a nyári napforduló. Egészen pontosan 21:44-kor. Ezen a napon lesz az évben a leghosszabb nappal és a legrövidebb éjszaka. Innentől kezdve rövidülnek a nappalok egészen december 22-ig a téli napfordulóig.
Gyurkovics Tibor
Nyár
Mint asztalon a sárga tál, itt van a nyár, itt van a nyár.
Színültig rakva, gazdagon beérő méreg, egy halom
virág, gomolyog, mint a füst, az illata, arany, ezüst.
Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétöl öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, Telefonom, úti böröndöm, Van jó-szívü jót-akaróm is S nem kell kegyekért könyörögnöm, Nem többet az egykori köd-kép, Részegje a ködnek, a könnynek, Ha néha magam köszönök még, Már sokszor előre köszönnek. Van villanyom, izzik a villany, Tárcám van igaz szinezüstből, Tollam, ceruzám vigan illan, Szájamban öreg pipa füstöl. Fürdő van, üdíteni testem, Langy téa, beteg idegemnek. Ha járok a bús Budapesten, Nem tudnak egész idegennek. Mit eldalolok, az a bánat Könnyekbe borít nem egy orcát, És énekes, ifju fiának Vall engem a vén Magyarország. De néha megállok az éjen, Gyötrödve, halálba hanyatlón, Úgy ásom a kincset a mélyen, A kincset, a régit, a padlón, Mint lázbeteg, aki feleszmél, Álmát hüvelyezve, zavartan, Kezem kotorászva keresgél, Hogy jaj! valaha mit akartam, Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, A kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban S már nem vagyok otthon az égben.
Elállt a futó esti eső. Rögtön kacér kis mécsüket kiakasztották a szentjánosbogár-tanyák a földön; ezer szentjánosbogár-világosság gyúlt odafönt is, az égi mezőkön. Mézillatot küldtek a megmosott fák. Tücskök szóltak – őrjöngve tam-tamozták a néger éjben: most már csak öröm jön! Tündérvilág lett. Rá, kereken, feltünt a hold, a tóból, vörösödve máris. –
De, ugy-e aztán csak nyugodni mentünk, nem bánva, hogy ragyogni fog tovább is mindez a csoda köröttünk, felettünk?
Jim Morrison (1969), amerikai énekes, dalszövegíró és költő. A népszerű amerikai The Doors rockzenekar vezető énekese és dalszövegírója volt. Számos verseskötete is megjelent, a filmezés is foglalkoztatta. Apja, George Stephen Morrison tengernagy az USA Haditengerészeténél szolgált.
Jim Morrison
A TÖBBI UGYANAZ
Egy reggel köszönés nékül elhagytál. Mást ígértél, mégsem hibáztatlak. Buta játékszerek voltunk csupán önző kis vágyaink csapdájában.
De hibáinkból nem tanulunk, nyerünk és veszítünk, alulmaradunk. Mégis továbbvívjuk harcainkat és nem vesszük észre; Csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.
Május 1-jén Jakab napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Olasz változata: Giacomo
Giacomo Leopardi (1820 körül), az egyik legnagyobb olasz költő és gondolkodó, vagy ahogy egyesek nevezik, filozófus-költők egyike. A gyermekkorától kezdve gyenge fizikumú, egyesek által nyomoréknak tartott grófi származású fiú látása is korlátozott volt, de szelleme mégis maradandót alkotott.
Giacomo Leopardi
XLI – UGYANAZÉ
Az emberi élet kis időt bír ki, És vitán felül fontos, Mit az agg kioszi mondott Egyazon természet tár ki Falombot s emberi fajtát. Csak keveseknél kap otthont Ez a vélemény. De az ifjú szív lányát, A bizakodás vágyát Befogadjuk mindannyian. Mialatt a zsenge kor önmagát Tűzpiros virágban bontja ki, Szép gondolatok százai, Hiú remény kel a bensőben, míg üres és okos. A halált nem várja, sem a vén kort a lélek, ki Míg délceg, s ép embert hord, betegségre nem gondol. Csak ki játssza az ostobát, Nem látja, hogy az ifjúság gyors szárnyon jár, Így a bölcső s a halotti Máglya kicsi távolságra van. Nem sok idő, hogy a lábad rajt áll Plútó sorsszerű útján, Belül az ő birodalmán, Add át rövid életedet Pillanatnyi örömöknek.
A sors nem nézi, ki halandó és nem nézi, ki halott.
Szép!:)) Ritkán hallható a "tavaszi szél" végig...:)
A tanév vége apropóján...
Lackfi János
Rózsa
Legalább ne kellett volna az egész osztály szeme láttára kiállni azzal a rohadt nagy rózsacsokorral, és odaadni a tanító néninek, hogy köszönöm a félévet, meg ilyen hülyeségek. Senki más nem köszönte a félévet, legalábbis nem rózsacsokorral. Meg nem is volt nagy köszönet a sok unalmas hülyeségben. Ami érdekes volt benne, azért viszont leszidtak, volt, hogy be is írtak, hogy vandál vagyok, trágár meg garázda. Egyszer aztán szét is tapostam előre a rózsacsokrot, ahogy nagyanyám is széttaposta a születésnapjára kapott virágokat, amikor anyám még kislány volt, és lázasan szaladt ki leszedni őket a kertben, mit képzel, még jobban meg akar betegedni, hát hiába ápolták eddig áldozatosan, úgy, ahogy aztán anyám a rózsáit ápolja majd?
Már látom, hogy nem jázmin:)) Látom a tüskéket:) Valóban a rancs dísze lehet!:))
Varga Ágota
Szeretnék
Szeretnék könnyek nélkül élni, Mindig jót s jobbat remélni. Szeretnék virágos réten járni, Mindig aranyszárnyú pillét látni. szeretnék, oh szeretnék, de nem lehet. Szeretnék megtudni, s tanulni minden jót, Felfedezni új csillagot, bolygót. Szeretném belsőm felkutatni, megoldani, S a nagy végtelenbe pillantani. Szeretnék, oh szeretnék de nem lehet. Szeretnék az életnek értelmet adni, Új életet a világra hozni. Szeretnék hinni és elhitetni, Igaz és bátor lenni. Szeretnék oh szeretnék, de nem lehet. Szeretnék gyógyítani, segíteni a világot megmenteni. Szeretnék családot, barátokat, igaz hű társakat. Szeretnék,oh szeretnék, de nem lehet. Szeretnék, de nem lehet. Hallasz te csúf, toprongyos élet? Figyelsz rám?Miért nem szeretsz? Ha a sorsom irányíthatnám, Szeretnék és szeretnének.
Hétvégi programom: cseresznye-eltevés!:)) No, nem vadból!:)) De előtte: holnap jön lánykám!:))
Kányádi Sándor
Vadcseresznye A bozótból ki-kilesve piroslik a vadcseresznye. Rigók, szajkók örömére érik lassan feketére s hálából az ingyen-gazdák szertehordják apró magvát. A tavaszi fagyokat se sínyli meg a vadcseresznye. Később nyílik, mint a kerti, nem kell óvni, dédelgetni. Virágjából a vadméhek gyűjtenek maguknak mézet. Csemetéjét ha beoltják, akkor se felejti múltját. Gyümölcsében ott az erdő ínyed alatt is fölsejlő, féltve őrzött, ezerféle édeskedvű kesernyéje.
nem jázmiin- rendes többszirmú rózsa-( már elnyílóban kezd lenni) én sem találkoztam másutt vele,pár éve rendeltem egy kertészeti áruházban diszcserjéket és mivel a rendelés összege magasabb volt, grátis hozzácsomagoltak eg kicsi rózsatövet, (állitólag valami angol vidéki fajta, nevét régen elfeledtem)
olyan kis satnya volt, helyem sem volt számárá igy közvetlen a diófa tövébe ültettem, legyen ami lesz alapon... Ez lett, kertünk egyik ékessége
Ez gyönyörű!:)) Tedd be a zöldbe is, hisz olyan különleges!:))
Először azt hittem, jázmin, szinte már az illatát is éreztem!:) De írod, hogy fehér rózsa.
A köztudatban jázminként vált ismertté, valójában Jezsamen (Philadelphus) és a kőtörőfűfélék családjába tartozik. Lombhullató. Virágja négyszirmú és édes illatot áraszt a nyár elején, mikor virágzik.
Magassága fajtól és fajtától függően változik, másfél és 4 méter magas is lehet.
Május 1-jén múlt152 éve, hogy Özdögén (Szlovákia) megszületett Rudnyánszky Gyula, költő és hírlapíró.
Rudnyánszky Gyula
Rudnyánszky Gyula
Forgácsok – 129
Minek vagyok még én a földön? Istentül átvett tisztemet Jobban betöltöm, Ha a sírásó szótlan eltemet, Ha nem jut egy csepp könny a gyászra, Ha semmiféle gyászbeszéd Nem magyarázza, Hogy lelkem zászlaját mi tépte szét: Nem lesz utamban többé árok, Marad pályám salakja lent; Amerre járok, Fehér rózsákat hint reám a csend.
Mint halk csapatban szürke nyest, A hegyre kúszik már az est, S a bokrok alján meglapul: Itt-ott egy-egy halk fény kigyúl, S a vak bozóton átremeg: Lámpák vagy bús állatszemek? Kék fák közé most jer velem, Hol minden árny és rejtelem, És minden mély törzs mély csoda, Nézd! gesztenyefa-pagoda! Lombja mélyén egész sereg Zeg-zug, mint száz szentély-üreg, S bent apró virágoszlopok Halvány ivor-szine lobog. Üljünk le itt e szent helyen, Öledbe hadd tegyem fejem; Agyamban alszik gond, szitok, Most áhitatot áhitok, Szárnyat, röpítőt és puhát, Levetni a bús test-csuhát, Nehéz szivem elejteni, A fájó Én-t felejteni. Így-így! tedd főmre most szelíd, Halk Veronika-kezeid, Ne bánd, hogy szól már a kuvik, S hogy már a hold is elbuvik, Csak ringass, lágyan, csöndesen, Míg jő majd halkan, könnyesen Az ébredés, mint bús, csodás, Furcsa, ámult feltámadás...
1. Üzenet jött messze-messze földről, Halványzöldszín tábori levél. Aki írta, a szívével írta, Minden sora őszintén beszél.
Refr.: Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, Minden percben Rád gondolok százszor, Valahol Oroszországban, Valahol Oroszországban. S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog, Azt a csillagot Te otthon Épp úgy láthatod… Mindig a Te leveledet várom, S csak terólad álmodom az álmom, Valahol Oroszországban, Valahol Oroszországban.
2. Muszka földre lassan jár a posta, S alig várják már a válaszom. Megkérem a rádiótól szépen, Közvetítsék kívánság-dalom!
Refr.: Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, Minden percben Rád gondolok százszor, Valahol Magyarországon, Valahol Magyarországon. S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog, Azt a csillagot Te ott künn, Épp úgy láthatod… Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, Minden percben Rád gondolok százszor, Valahol Magyarországon, Valahol Magyarországon….
– Miért zajongsz, te, költő, a csendet zavarod.... – Zajos a világ úgy is, ha csöndben maradok. – Lehetnél akkor bátrabb, nem érteni szavad. – Elég a sokból egy is, ki érteni marad. – Magánügy, amit mondasz? Szerelmes vagy csupán? – Csupán? Hiszen az lángol a gyűlölet után. – A gyűlölet szerinted előbbre tart tehát? – Előbbre nem, de fénylik, akár az ostobák. – Zavart beszéd ez, költő! Egyél, igyál, ölelj! – Félek kicsit a csöndtől, mi szavam után jön el. – Maradok akkor, ülj le, és mondd el bánatod. – A bánat lassan engem egy más világba lop. – Tudnék neked szerezni örömöt, hogy maradj? – Tudnál, de így is, úgy is elérkezik a nap, mikor mint vonatablakból kihajló gyerek, kizuhanok a mából. Még mástól szenvedek. Eltört bennem az öröm bicskájának ezüst pengéje, és kiszállt belőlem, mint a céda füst, a bizalom, és az illatok sem repítenek el, egy összetört gyerek sír bennem verset, térdepel. – Mi történt, költő, és mikor? Ki törte szét hited? – Törődtem. Árvaságom nem bűne senkinek. Attól félek, hogy árva lesz mindenki egyszer itt. Engedj, barátom, énekelni végső csendemig.
Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomoru Földre, Legalább száz ifjú bomolt, Legalább száz csillag lehullott, Legalább száz párta omolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Kigyúladt öreg méhesünk, Legszebb csikónk a lábát törte, Álmomban élő volt a holt, Jó kutyánk, Burkus, elveszett S Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen hars nótákat dalolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember S a kényes rabló is rabolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Tudtuk, hogy az ember esendő S nagyon adós a szeretettel: Hiába, mégis furcsa volt Fordulása élt s volt világnak. Csúfolódóbb sohse volt a Hold: Sohse volt még kisebb az ember, Mint azon az éjszaka volt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Az iszonyuság a lelkekre Kaján örömmel ráhajolt, Minden emberbe beköltözött Minden ősének titkos sorsa, Véres, szörnyű lakodalomba Részegen indult a Gondolat, Az Ember büszke legénye, Ki, íme, senki béna volt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Azt hittem, akkor azt hittem, Valamely elhanyagolt Isten Életre kap s halálba visz S, íme, mindmostanig itt élek Akként, amaz éjszaka kivé tett S Isten-várón emlékezem Egy világot elsüllyesztő, Rettenetes éjszakára: Különös, Különös nyár-éjszaka volt.
ott ahol az egek egymásba nyílnak s ahonnan az összes csillagkép megleshető ahol az univerzum kinyílik mint egy gömbhéj és a titkok burka felhasad ott ahol minden higgadtan felkínálja magát a mohó elmének ott ahol a lüktetés töve megtapintható ahol belátható mi rejtve volt ahol élővel fog kezet a holt ott ahol az örökkévaló is természetszerű (s a pillanatok egymásba gyűrtek mint a fű) ahonnan a nagy űr (s az ívek) könnyedén áttekinthetőek ahol az álom egy ösvény és átsétálsz rajta önként hogy tudd nincs több fény csak Te magad ki mások fényforrása vagy ott ahol a kagylóból balzsam csurran és simogatás nő ujjaidban ott ahol nagyon is szeretni lehet az elszalasztott perceket mert visszajönnek s tetszenek valahol a legbékésebb estély zsöllyéi között ott ahol csak egy kis hit kell hogy eljátszhass képzelt növényeiddel ott
