Ez a képlet tisztán megállna talán az orosz vagy a balkáni bojárok világában. Valami íróember mondotta volt, hogy a magyar úrnak nincs párja se keleten, se nyugaton, napi nyelvre lefordítva a korrupt döbrögit nem vonja itt felelősségre senki és nem is lövik őket agyon a riválisaik...
Ebben semmi meglepo ,nincs ez az evezredes kasztrendszer eredmenye,a magyar csak ur lehet vagy szolga . Ezen a szemleleten nem valtoztattak se szabadsagharcok, se forradalmak, se ellenforadalmak.Aki meg nem ebben a katergoriaban gondolkodott vagyis a polgar(burzsoa)- proletar kategoriaban az meg vagy zsido volt, vagy valami hazatlan bitang svab szocdem.
Há' már mér' ne? Mint mikor Fábri utolsó filmjében mondja talán a Benkő Gyula a Kállai Ferencnek: 'te elvtárs, az ég se tudna megkülönböztetni minket már a régi megyei uraktól'...
A francokat, kényelmes dolog kizárólag a Kádár-rendszerre fogni a mostani trutymót, de féligazságokkal nemhogy a padlás, a sufni is tele van. Vagy ezer éve hajtják ebben az országban ezt a dzsentri-szolgabíró tempót, volt idő bőségesen a hajlékony gerincű polgárok kitenyésztésére. Nem úgy, mint tőlünk keletre, itt még valamennyire nyitott a felemelkedés útja, alkalomadtán dübörög a magyar géniusz, a felemelkedés előtt vagy kinyújtja a nyelvét az emberfia vagy kiszúrja a szomszéd szemét megelőzésképpen. Ehhez konkrétan nem kell két párt, elég egy is.
Ami a közösséget illeti, igazad lehet, - rögvest, hogy végetért Kádár rettenetes országlása, azonnal kitört a parttalan emberszeretet, háttérbe szorult a kapzsiság, az erőszakos érdekérvényesítés és népünk beevezett a magyar emberek boldog és összeforrott közösségének csendes révébe, - a farkas a bárány hátát mosta, a róka a nyúl fülét vakargatta, - boldogság, jóindulat és magas erkölcsi színvonalú barbie-babák országa lettünk, mint tuggyuk...
:O)))))
off
Lehet, hogy néha-néha még beszélgetni is lehetne veled?
Hát én is szégyellem, de mit tegyünk, - egy ilyen ostobához képest, mint te is vagy, még a rendőrcsizma is akadémikus, - nem szólva arról, hogy mennyivel jobb az illata, mint neked...
ez pedig a tudatlan tömegek megtévesztésének és bűnös manipulálásának minősül, ugye.
Hát baszki, ha a lottón is így kombinálsz, komolyan irigyelhet bárki is..:)
tudta, hogy az ember természete a legnehezebben megváltoztatható dolgok közé tartozik
Jellemző volt erre, hogy utólag nem tudott rábólintani a Tanácsköztársaság idején bevezetett alkohol -és dohánytilalomra. De a lényeg nem ez: élete végén, a nyolcvanas években Kádár nyíltan azon dohogott, hogy eltűnt a közösséget megtartó viselkedés a társadalomból. Egyenest volt ez következménye az ő uralmának; alternatíva lehetett volna tán a Rákosi-kori "Sződd a selymet, elvtárs" napi kötelező éneklése.
a sok jó, amit a társadalmától kaptak, majd szépen lassan meggyőzi az embereket az általa képviselt társadalmi rend felsőbbrendűségéről
Ha idealista volt, akkor azok különleges fajtájához tartozott; abban a hitben élve, hogy ti. a rendszer, amit felül ő komandíroz, a hatékonyság, az igazságosság meg a jótét lelkek munkája nyomán virágzik. Nem tanulság nélküli Németh László hozzáállása; mindenkor szocialistának vallotta magát, a hatvanas években példaként említette a mezőszilasi TSZ eredményes dolgozóit, "ezer magyart", akiket mégis "múltjuktól, természetüktől idegen ketrecben ráznak". Vagy az életrajzírója szerint: A forradalomból megkaptuk a kicsit nagyobb kenyeret, a kicsit nagyobb szabadságot (...)Mindent megkaptunk, csak a megszenvedett igazát az egésznek, azt nem. Lehet az ilyesmin moralizálni, ember alkata válogatja.
a szentek és a próféták sorsa
Mein lieber Gott..)
Porszemek vagyunk és az életünk hangyafasznyi, - nem illene túl magabiztosan ítélkeznünk, - nemde?
A fórumok errefelé hajaznak a kötetlen kocsmai szófosásra, persze, ha elbeszélünk néha egymás mellett.
Igazan bajos dolog amikor a volt rendszer egyik eröszaszervezetenek szorgalmas altiszti rangban szolgalt tagja kiokitja az embereket.A komunistakrol bolsevikokrol.
Hát itten bizony egy valag marhaságot sikerült összehordanod.
Ez a vejem-fijam dumád meg igencsak izzadságszagú, - te bizony direkt rokoni kapcsolatot akartál volt kovácsolni Apró Antal és Amiferink között, ez pedig a tudatlan tömegek megtévesztésének és bűnös manipulálásának minősül, ugye.
A kommunista - marxista, - olyan ember, aki hisz abban, hogy egyszer majd, a távoli jövőben kialakul egy közösségi tulajdonra épült társadalom, amelyben az ember ember által való kizsákmányolása mexünik, mindenki képességei szerint vesz részt a javak termelésében és szükségletei szerint részesül azokból..
A bolsevik pedig az a a türelmetlen és küldetéstudatos ember, aki a saját populárisan kommunisztikus társadalomképét erőszakos eszközökkel akarja a népre kényszeríteni, a nép érdekeire való hivatkozással.
Csermanek, - akit egyébként a normális emberek Kádárnak hívnak, - nem volt mindíg öreg, - bár neked eléggé nehéz lehet elképzelni, de ő is ember volt, aki csecsemőként kezdte és rengeteg időnek kellett eltelni, mire megvénült.
Az ő társadalomképe nem ábrándokon alapult, tudta, hogy az ember természete a legnehezebben megváltoztatható dolgok közé tartozik, és nem is igen erőszakoskodott, hogy az emberi természetet megváltoztassa, - mindössze a termelőeszközök társadalmi tulajdonban tartása mellől nem tágított, ez volt az ő bűnös utópiája.
Meg is bűnhődött érte, a nép nagy zászlólengetéssel ünnepelte saját kifosztását és földönfutóvá tételét, - általában ez szokott lenni a szentek és a próféták sorsa saját hazájukban.
Kádár kommunista volt, de a bolsevizmus nevelte kommunista, aki azt hitte, hogy a sok jó, amit a társadalmától kaptak, majd szépen lassan meggyőzi az embereket az általa képviselt társadalmi rend felsőbbrendűségéről, de persze ez illúzió volt, - az embernél ostobább állat kevés él a földön, és a magyar nép még ezen a halmazon belül is minősített idiótának és önmaga állandó ellenségének számít.
A történelemnek meg ötven év semmi, - egy szempillantás, ami nem igazol semmit és semminek az ellenkezőjét sem.
Sztálin és Hitler egy-egy sajnálatos baleset csak a történelem kérlelhetetlen és feltartózhatatlan vonulásában, és a nevükben vagy miattuk elpusztult embermilliók miatt sem zökken ki a történelem szekere, - ha az van megírva, hogy közösségi tulajdonon alapul majd a világ és globális lesz a Föld társadalma, akkor az lesz, ha fejreállva imádod a magántulajdont ma, akkor is.
Porszemek vagyunk és az életünk hangyafasznyi, - nem illene túl magabiztosan ítélkeznünk, - nemde?
Az ország nagyrésze otthon csücsül és lesi a tévét...........
......a vezetők.....koszorúznak.........
Mert ennek a "mű-ünnepnek" a megkreálói, mű-tüntetéseket, mű-ellentüntetéseket, mű-attrocitásokat, mű-balhékat, mű-elégedetlenkedőket szerveznek.........., hogy kellően mű-műűűűűűnek érezhessük ezt a dátumot............
T.i. az igazi elégedetlenség, annak kinyílvánítása, nincs semmiféle dátumhoz kötve !
Nem tudom, lehet, hogy valami ósdi parasztszokás 'fiam'-nak szólítani a vőt, mint éppen mifelénk.
Ha valakik, hát az ortodox kommunisták biztosan nem emelnék pajzsra Kádárt. Bolsevik és igaz kommunista közt nincs különbség, egy isten van, Lenin, aki a legjobb tanítványa, Sztálin kezei által alkotta meg a nagy művet. Ehhez képest a vén Csermanek inflálta az eszmét, lazított a szíjon, engedett a suttyó, kispolgári kovácselvtársaknak, valami eszmeidegen hatalomtechnika miatt vagy mert néha szarul álmodott '56 miatt.
De ez legyen a legkisebb bűne. A nagy kompromisszumhajhászásba élete végén sikeresen beleőrült, amikor szembe kellett néznie a múlttal. Nem technokratának, hanem kommunistának gondolta magát egész életében, osztán' nem is volt hajlandó felfogni, hogy a történelem nem őt igazolta. Addigra meg a Kádár-kori politikai elit már rég nem a kommunista jövő felépítése, hanem a maga áporodott levegőjü, penészes uralmának fenntartása miatt baccta tönkre az országot.
nagy Imre meg bolsevik volt, ami azt illeti, - rendszerint a képzetlenebbek keverik vagy összemossák ezt a fogalmat a kommunista vagy a baloldali fogalmával, holott mindhárom más és más politikai tábort jelent.
Olyasmi ez, mint amikor balról összekeverik a jobboldalit, a konzervatívot meg a nyilast, - helytelenül természetesen.
A tények szerint az utcákon neonácik, neonyilasok, radikális nacionalisták és futballhuligánok hajigálják a rendőröket kockakövekkel, - nemigen látni ott rajtuk kívül másokat, - persze leszámítva a hugyosokat, akik viszont azért jobban kedvelik az ord békés piálást...
Az ortodox komcsi részére meg Nagy Imre áruló, Kádár meg a szocialista Magyarország megmentője...
Szerintem meg Nagy Imre egy bűnrossz politikus, akit a hibás helyzet és önértékelése vitt a sírba, - halálával viszont kétségtelenül tanusította a magyar függetlenség iránti elkötelezettségét, és bizonyította, hogy át tudta lépni a saját árnyékát.
Vele ellentétben Kádár talpig reálpolitikus volt, ahogy nevezték "a kompromisszumok robotosa", a lehetőségek művésze.
Ő huszonöt olyan évet adott az országnak, amilyet az átlagember ma csak álmaiban kívánhat magának, - létbiztonságot, gyarapodást, kiszámítható jövőt és békességet, a társadalmi felemelkedés lehetőségét.
Ők valóban elvtársak voltak, és speciel az általad említett két elvtársnak nem éppen szép halál adatott meg, mint tuggyuk, ugye.
Namármost a fehérterror és a vörösterror abban különbözött, hogy a Tanácsköztársaság egy éppen honvédő háborút folytató állam volt, amelyik a terrort a hátországában ellene szervezkedő belső ellenség ellen alkalmazta, míg a fehérterror a már minden kockázat nélküli bosszú eszköze volt a románok mögött besettenkedő Horthy féle különítményesek számára.
És hát igen, - a baloldal nemigen lehet büszke a Szamuely-Cserny féle akciókra, viszont nem is akarja ma senki hősként feltüntetni őket, - sőt, már a Kádár-rendszerben sem tartoztak a példaképek közé.
Prónay mosdatása meg éppen a hetekben itt is folyt ezerrel...
A Lenin-fiúkat a Tanácsköztársaság feloszlatta, a Prónay és Héjjas különítmények meg maga volt a Horthy-hadsereg, - nem véletlen, hogy a kormányzóválasztáskor is ők álltak fegyverrel a parlamenti padsorok között, - biztos, ami biztos.
Egyébként meg kár itten zsidózgatnod, - ami azt illeti, nem kell csodálkozni, hogy a korabeli munkásmozgalmi vezetők a zsidók soraiból kerültek ki, - ők ugyanis neveltetésüknél fogva tudtak elemezni, vitázni, érvelni, - erről szólt egész gyermekkoruk és ifjúságuk oktatása-nevelése, ellentétben a kor magyar lakosságával, amelyik megtanulta, hogy hogyan kell egy tábori posta lapot megírni és passz.
A törésvonal viszont nem a zsidó-nemzsidó lét mentén húzódott, hanem a vagyon és a szegénység között, - a zsidó gyárosok éppúgy utálták Kun Bélát, mint a magyar dzsentri, - nem véletlen, hogy még a Holocaust után is Horthy mellett álltak a Chorinok és a Weiss család...
És reménykedsz?
Bizonyára megvisel ez az akasztgatás nélküli állapot, csakhát érdemes lenne elgondolkodnod azon, hogy a történelem során nemegyszer a kötél nemvárt végén talál6ta magát az akasztgatni vágyó.
Mellesleg meg: egyelőre.
Egyenlőre a Fradi áll a Nyírmocsoláddal vívott rangadón, 0:0 állásnál...
Mérlegelni már Kádárék is mérlegeltek: egyszerre ügyködtek nemdebár a szocializmus megújításán fáradozó, jószándékú, néhol megtévesztett elvtársak és a rohadtszarellenforradalmárok. A retorika azóta milliméternyit is alig mozdult: Apróék aranyszavú fia éppen Nagy Imrét emelné piedesztálra, akiből minden későbbi helytállása mellett is mint Pilátus a krédóban lett miniszterelnök. Ő éppen 'baloldali' volt; a vájtfülűek talán jobban értik: kommunista. Az ige szerint Magyarországot ma, a nmezeti ünnepen szélsőjobboldali veszély fenyegeti; úgy póriasan, ők volnának a fasiszták. Teljes a kép a pártbéli talpasokkal együtt, akik számára Nagy Imre titkon még ma is egy nímand, Kádár meg maga a Pobedán közlekedő grál-lovag.
1919-cel kapcsolatban az az érdekes, hogy maguk a magyar komcsik hívták tetteiket vörös terrornak. Nem csoda hát, hogy követte némi fehér egyenlítés.
Sámuel Tibor és társainak tettei nem a baloldal legszebb gyöngyszemei.
Amikor a Tanácsköztársaság megbukott, a vezető "elvtársak" az akkor épp balos irányítás alatt leledző Ausztriába menekültek, majd onnan a szovjetbe. Berele Kohn is ott végezte.
Tehát büntetlenül elpályáztak innen.
Egyenőre ma is ez a következmények nélküli taknyolás megy.
Te az orbán szindrómádat kibővítetted Csoóri Sándorral. Ez azt jelzi, hogy képes vagy a fejlődésre és az új dolgok befogadására. Jó hír, bár az alap problémádon nem segít :(
A hetvenes-nyolcvanas években már névvel-címmel szerepeltek a Szabad Európa Rádió műsorában azok, akik a leghalványabb mértékben is vállalták a szembenállást az akkori rendszerrel. Emlékszem a közismerteken túl olyanokra is, akik később nem vállaltak politikusi szerepet (pl. Kocsis Zoltán zongoraművész vagy Szokolay Sándor zeneszerző), de nem emlékszem arra, hogy '90 előtt az aláírók közül leiratkozott volna valaki erről a listáról. Utána persze lehet, de az már érdektelen...
1957. szeptember 5-én a Népszabadság, majd szeptember 13-án az Élet és Irodalom.. közzétette 251 magyar író tiltakozó levelét, amelyben az aláírók azt követelték, hogy az ENSZ Közgyűlése ne tárgyalja az ún. Ötös Bizottság jelentését, amely az 1956-os Magyar Forradalom vérbe fojtásának körülményeit tárta fel.
A tiltakozó levél nem kevesebbet állított, mint hogy „1956. október 23-án az események olyan sorozata indult el Budapesten”, amelynek során „a fasizmus minden üledéke felkavarodott és néhány napra az 1920-as fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett.”
A 251 aláíró között sok jelentéktelen név olvasható. De szerepel az aláírók között Illyés Gyula, Kassák Lajos, Karinthy Ferenc, Kodolányi János, Örkény István, Passuth László, Szabó Lőrincz és Tamási Áron. A ma is élők között a legismertebb név a Csoóri Sándoré.
Zas Lóránt az 56-ban fegyverrel küzdo fiatalok egyike, aki börtönbüntetése után hamarosan az emigráció ismert, reprezentatív költoje lett. A forradalom emléke, a költo elodök és példaképek kijelölése, a család és a hitvesi szerelem léleksegíto és megtartó ereje, az utazások emberformáló hatásai, versei örök igazságkeresése - Zas költészetének jelentos fundamentumát képviselik.
...Magyarországon kubikusként, betanitott esztergályosként, börtönlakóként, majd villanyszerelöként maradtam az, aki ma is vagyok -- a megkísértő hozzám fordulókat visszautasítva mindig. Feleségem és felcseperedő gyermekeim mellettem voltak és megértettek mindig. A belőlük felém áramló Szeretet többet ért és ér nekem, mint a díjazók lealázó nem-figyelme JUDEOPESTEN irányomba...
Igen. Külföldön elismerésben részesitettek Oxford-tól Szingapúr-ig többtucatszor a nagyvilágban. Szüföldemen kitaszított voltam és vagyok, egykori barátomat, a Wass Albertet elhallgatók/gyűlölők rajtam töltik ki bosszújukat, aki azért-is ÉL még: disputál újságot szerkeszt -- amire BÜSZKE vagyok.
1957. szeptember 5-én a Népszabadság, majd szeptember 13-án az Élet és Irodalom.. közzétette 251 magyar író tiltakozó levelét, amelyben az aláírók azt követelték, hogy az ENSZ Közgyűlése ne tárgyalja az ún. Ötös Bizottság jelentését, amely az 1956-os Magyar Forradalom vérbe fojtásának körülményeit tárta fel.
Zas (Szász) Lóránt