Ezt a puffogást a "kistesók" is csinálják. Szoktam mondani, na, jól van, mit böfögsz! mármint a pöfögsz helyett:) na dugulok, mert nem leszek kész holnapra debrecenbe:)
Aime pihen! Most piheni ki az éjszakai műszak fáradalmait. Komoly dillemában van időnként, mert nem tudja eldönteni, hogy a jobb, vagy bal oldalán feküdjön. Amíg eldönti a hátán fekszik, a lábai meg az égben! :))
Mióta haza hoztuk (de már előtte is) figyelem a természetét, habitusát, viselkedését.
Nagyon érdekes, mert most, hogy betöltötte 8 hónapot, modhatnám hogy megkomolyodott. (No nem igazán, mert a TM élete végéig gyermeteg, játékos marad.)
Pici korától írom (jelképesen) Aime kommunikációs (mimikációs) szótárát. Napról-napra bővül. Minden nap felfedezek valami csodát, mely addig nem volt, vagy nem tünt fel.
Pl. A hangja!:))) Nekünk olyan mint egy nagyzenekarra megkomponált zenemű! Imádon a mély, öblös, ércesen zengő hangját. Engem megnyugtat, és álomba ringat! :)))
(A szomszédokat nem kérdeztem!)
A hangjából tudom, hogy egy ember, vagy több közelít, vagy már itt jár. Kutyával, vagy análkül. Egykutya rohangál az utcán, vagy több. Éppen "telefonál" egy közelebbi, vagy távolabbi kutyatársával. Esetleg konferencia beszélgetésben van. Aztán van amikor nem ugat, csak puffog magában (zsémbes öregasszony lesz belőle). Ilyenkor szoktam neki mondani, hogy mi van pipikém motyogós vagy? :)) Ezt a speckó fuffogást eddig én csak a TM-nél figyeltem meg. Időnként csak úgy a maga örömére skálázik, mert ugye a hangszálakat is karban kell tartani.
Időnként bejön mindenkit leltárba vesz, és ha nincs eltérés, visszamegy a kertbe, vagy a kinti teraszra.
Na jó eldugolok.......
Egész nap tudnák beszélni az én picikémről! :)))))
Én is szerettem az esti tábortüzeket! zászlófelvonással:) A füst elüldözte a szúnyogokat. Magunk faragta botra szúrtuk a jó háziszalonnát, csepegtettük a fekete lét a hagymás kenyérre! De jó is volt fiatalon:))))
...a régi emlékezetes csónakkirándulások gyerekkoromban vasárnaponként a nagydunán.... mindig bedöglött a csónakmotor, és bevitt miket az ár a burnyásba, ahol feketéllettünk a szúnyogoktól:( Aztán mikor megjavult, akkor kikötöttünk valamilyen homokzátonyon, és bebújtam a víz alá a szúnyogoktól. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindig a téli disznóvágásból való füstöltkolbászt ehettem, mert az erre lett tartogatva, ha nyáron majd kirándulunk. Bár azt otthon a hűvösben is megehettük volna. De akkor még az a közmondás járta, hogy több nap, mint kolbász:)
Itt még pici volt, kerek, pihe-puha és olyan mint a tűz! Ez azon pillanatok egyike volt amikor ippen ahol érte az álom elaludt. Imádom (még most is) a hatalmas nagy mancsait simizni! ÁÁÁÁ imádom az egész lányt úgy ahogy van! :))
Ne vakard, mert szétkaparod a szúnyogmérget! Húzz fel egy nedves inget, aztán pár perc múlva elmúlik, ha nem vakarod meg a csípést!!!
Vegyél holnap szúnyogriasztót és kend be magad. Ha egyszer elkezdte, akkor hatékony beleavatkozás kell, mert úgyis folytatja. Nem könnyen szokták feladni:)
AiMe a tibeti masztiff történeteiből (Polly mama jegyezte)
Tegnap este olyan aranyos sztorink volt! Már hazafelé tartottunk amikor jött velünk szemben egy fialtal pár 3 gyerekkel és egy fehér (nem Máltai) kicsi kutyával. A kis fehér igen-igen vehemensen kezdte ugatni Aimét, aki ügyet sem vetett rá, lévén hogy itthon állandó edzésben van fülltanilag Lilike igencsak magas C-s hangjától. A kislány kb. 6-7 éves lehetett, a pici müa. traktoron közlededett, a középső kisfiú kb. 3-4 éves lehetett. A középső fiú kezében volt egy elég hosszú bot, és előre szaladt, hogy megvédje a kutyusukat. Végig hadonászott a bottal. Mi megálltunk és leültettem (nem, leült magától) Aimét, gondoltam bevárjuk a szülőket is. Szóltam a kisfiúnak, hogy ne hadonásszon a bottal mert fejbe verheti magát vele. Na egyik pillanatról a másikra olyan éktelen sírásba kezdett a kisfiú és csak azt tudtuk kivenni, hogy a szeme, a szeme...... ! Bennem megállt az ütő, a két szülő rohant oda, hogy mi történt. A papa próbálta megtudni, hogy mi történt a szemével, de a kisfiú csak üvöltött és mutogatott Aiméra, hogy a kutya szeme, a szeme! Na akkor én lettem ideges, hogy mi van Aime szemével. Odafordítottam de semmit nem láttam rajta, sem sérülést, sem koszt. Szegény Aime meg csak ült békésen és kostatálta, hogy mindenki megbolondult körülötte.? Na a végén sikerült lenyugtatni annyira a kisfiút, hogy elmondta hogy beteg a kutyus szeme, és hány szeme van a kutyusnak, és miért van neki annyi, és miért világít, és fáj neki stb.? Mondtam a kisfiúnak, hogy gyere ide nézd meg a kutyus szemét, és simogasd meg. Meglátod nincs semmi baja. Odajött az egész család és megsimogatták Aimét, dicsérték, hogy milyen gyönyörű, aAime engesztelés képpen jól arcon nyalta a kisfiút, aki olyan boldog volt és kiabált, hogy apu megpuszilt a kutyus!
Igazad van:( Hozok engesztelésül AiMenek egy pillangót!:) 
