antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Szia Parsifal Hendrix, jó reggelt, szép napot, sikeres hetet Neked!:-)
A Szigeti veszedelmet én sem olvastam, annak ellenére, hogy 5 éves korom óta olvasok, elsős koromban már rendszeres könyvtárlátogató voltam!:) De a versek szeretete is korán jött - drága Magyartanárnőmnek hála - már felsős koromban.:)) De szeretem ezeket a régies verseket is - itt a fórumon olvasom őket!:))
Ez a videó nagyon tecc:))
******
Dsida Jenő
Apokalipszis
Amerre én megyek lángot vetnek a hazugság-erdők, bennégnek a kifacsart gondolatok, a maszkok lehullanak. Néhány gitár és hegedű vijjog nagyon messziről: emlékek, emlékek, emlékek, nem komolyak, nem fájnak. Kiönt medréből a köd, elnyeli a sugarakat, elönti a tornyokat, templomok, házak nincsenek, az anyám sem mosolyog, keringő, szédült zuhanás van a szívem helyén. S a tetőn, bolondságok fölött két kitárt kart mereszt egy hívogató, fekete, borzalmas kereszt.
Jó reggelt, szép napot, szerencsés hetet kívánok Mindenkinek!:-)
Faludi Ferenc
FORGANDÓ SZERENCSE
1. Fortuna szekerén okossan ülj, Ugy forgasd tengelét, hogy ki ne dülj. Ha szépen vezetett, Ha miben kedvezett, Ha miben kedvezett, meg ne örülj, Fortuna szekerén okossan ülj - Fortuna szekerén okossan ülj.
2. Jó kedve s kereke egyaránt jár, Forgandó, váltazó, ma kincscsel vár, Holnap lenyomorit, És megint bóldogit, És megint bóldogit, elhigyjed bár, Jó kedve s kereke egyaránt jár - Jó kedve s kereke egyaránt jár.
3. Érdemre nem tekint, szemtelen, vak, Kire ma vont arany, holnap szürt rak, Tudják, kik táborát Lakták és udvarát, Lakták és udvarát, sok nagy urak, Érdemre nem tekint, szemtelen, vak, Érdemre nem tekint, szemtelen, vak.
4. Hol édes jó anyád, hol mostohád, Dolgárul senkinek számot nem ád. Megböcsül, megaláz, Magasztal, legyaláz, Magasztal, legyaláz, bút hoz reád, Hol édes jó anyád, hol mostohád, Hol édes jó anyád, hol mostohád!
Kisgyerek koromban faltam az indián regényeket: Winettou, A Nagy Indiánkönyv, Az Ezüst Tó Kincse stb. Anyámmal akkor is elmentünk a könyvesbolt felé. Láttam a kirakatban A Szigeti Veszedelmet. Nagy lelkesen mondtam Anyámnak, hogy vegyük meg. Anyám megörült, hogy az indián regények mellé felveszem a magyar költészetet is. Bementünk, elkértük a könyvet, belenéztem - aztán csalódottan visszaadtam: "versek". Ilyen volt az első találkám a magyar költészettel.(Azóta se olvastam)
Május 3-án múlt400 éve, hogy Csáktornyán (Horvátország) megszületett gróf Zrínyi Miklós, horvát bán, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja, nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér és politikus, hadtudós.
/Nem igazán ünnepelték meg a kerek évfordulót...:-( /
Barabás Miklós: Zrínyi Miklós
Zrínyi Miklós
[II.] IDILIUM
(folytatás)
9.
Nem csuda, mert kű vagy, mert alabastrumnál, Keménnyebb téli jégnél és porfirusnál. Cupidónak nyila ellened nem használ; Megtompul terajtad, s testedben meg nem áll.
10.
Ha Isten akarná, változnál csudára: Nem hiszem, változnál gyönge laurus-ágra, De Késmárk tetején nőtt kemény tölgyfára, Ottan hadakoznál szeleknek urára.
11.
Az is meglágyulna én könyörgésemre, Ugy hiszem, megszóllalna ennyi versemre: Te penig mint vad griff szomjuzol véremre; Nem is nézsz énrám is, nem hogy beszédemre.
12.
Nem használ tenálad az én könyvhullásom, Nem használ szép versem s utánnad járásom; Kegyetlen Sirena, nézheted sirásom, Nem könyörülsz, nem szánsz, látván kárvallásom.
13.
Mint ama könnyü köd az forgószél előtt, Eltünsz én előttem és szemeim előtt, Mint hideg hóharmat nap melege előtt, Mint für karvoly előtt, mint árnyék nap előtt.
14.
Bár vólna lábad is oly mozdulhatatlan, Az mint kemény szüved, mely oly irgalmatlan. Nézd, az merre te futsz, tüske, mely számtalan: Oltalmazd magadat, ne menjen lábadban.
15.
Jaj, szerelmes Violám, ójad magadat, Meg ne csipje hangya szép fejér lábadat, Ne szakassza szederjén arany hajadat, Állits meg, állits meg, kérlek, futásodat.
16.
De mindenre bátor vagy, csak éntülem félsz, Erdőkön, pusztákon vadak közt bátran élsz; Engem rút kigyónak, engem sárkánnak vélsz, Mert sok könyörgésemre csak meg nem is térsz.
Mesélj nekem apu! Mi az, hogy becsület? Hogyha az van nekem, jár érte tisztelet? Milyen lesz apu, az igaz szerelem? És ha majd elmúlik akkor az fáj nekem? Vannak-e apu, ma is istenek? Hisznek-e még bennük, most is az emberek? Van-e tényleg élet a halál után? És ha ezt kérdezem, miért nézel bután? És ha majd felnövök, nekem is lesz sorsom? Mert most a tanulás, az a legfőbb gondom. Miért lesznek rosszak, Apu, az emberek? Hogy lehet, hogy vannak éhező gyerekek? Ha a munkádért mindig megkapod a béred, a hónap végén akkor miért nincsen pénzed? Ha rám nézel, látom, fátyolos a szemed. Hogyha én nem lennék, könnyebb volna neked? Hogyha öreg leszek, nekem is lesz szagom? És az unokákat én is elronthatom? A szomszéd néniből mikorra lesz banya? Hogy lesz egy országból mocskos zsiványtanya? Sok mindent nem tudok, De egyet, elhiheted. Megmutattad nekem, milyen a szeretet. Ne búsulj, apa! Nem számít a pénzed, mert jó, hogy velem vagy, én így szeretlek téged.
Május 2-án Zsigmond napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Móricz Zsigmond 1920 körül (Székely Aladár felvétele). Író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja.
Móricz Zsigmond
Beljebb a mocsárba
(folytatás)
Szép volt az éjszaka, de félelmes. Boszorkányoknak való a puszta fenyéren vágtatni. Szúrós parton, mindenféle kiszáradott, térdig érő szúrós gazban járt a lova, s ő meg csak pattogtatott, csattogtatott, hogy már a karja majd leszakadt. Mikor aztán egyszer meghallotta messziről a választ. Ott is csördítés hallatszott.
Arra vette az útját.
Pár perc múlva a két testvér szemben állott egymással.
- Hé.
- Hé, öcskös, hé.
- Hallod-e.
Le se szállott a lóról, csak lehajlott a bátyjához, és csöndesen mondta:
- Mögvan a parancs.
- No.
- Aszonta a gazda... most gyütt meg éjfél előtt a városbú... hogy az a parancs...
Nem merte kimondani.
- Nyögd ki mán - nevetett rá Sándor.
- Hogy hát... Hát hogy...
- No.
De soká hallgatott még és nagyon kurtán nyögte ki:
- Mához egy hétre, gyüvő csütörtökön szabadkai vásár.
- Értöm.
- A város hajt... Tizenkét darab válogatott csöveset kő neki beadni...
Az öregebbik fiú hallgatott. Ott állott az avarban. A sötétben. Kicsi volt, de hegyes. Összefonta a karját, és látni lehetett, hogy keményen néz az öccsére, fel a lóra.
Bandi azonban hallgatott.
- Én nem feleltem nekie sömmit.
Lassan veregette a lova nyakát. Ez izzadt, ez a ló. Ez jó tajtékos volt. De ő talán jobban is kihajtotta, meg úttalan úton jöttek... Hm...
- Csak annyit vetött - motyogta -, hogy ölég nagy a vásárhelyi határ...
Nagy, ezüst halak árnyéka suhan a korállok fölött, Elhozzák nékem barnuló szined, gyönge fövényen lebeg tova, Megérinti a fáradt csigákat s azok csöndesen elalusznak. Én még sokáig figyelem a meduzák átlátszó világosságát S erős ollómmal utat vágok a moszatok közt, csengő karikák röpülnek föl a tiszta vizben - Amerre a legszebben csillog, Arra gyere. Sok akart dolgaimban néha Kis beteg csillagot nyujtok föl én a sugaraknak: Jól gondolj rám te is és ügyelj, Kertedben, hol a kagylók már nyitott szárnyakkal virágzanak. Páncélom erős áramok sodrában keményedik, Pirosságát legjobban te érted - Kék virágállat fénylik hátamon: A legfehérebb kavicsnál várlak...
- Hullámok, szaladjatok gyorsan a dombról! A virágállat bő, lobogó szirmai közé Kövér falatokat hadd adogasson magosra A rák.
Az én Édesapám is karácsony előtt nyolc nappal, a születésnapja előtti napon, immáron 39 esztendeje hagyott itt bennünket...:-(
***********
Lesznai Anna
Apám dicsérete
Mért nem nevet úgy senki már körültem Mint te nevettél, napszemű atyám? Harsogva hajoltál hajdan bölcsőm fölé. Mikor szűz voltam, nevetve néztél - Büszkék, bízók, szentek a jóllakottak!
Víg kacagásod, étvágyad, mámoros lelked Ugye, én apám, sohase bánod meg odalenn? Örülsz mindennek, amit dúsan cserélve szerettél, Örülsz mindenre prédált, drága magadnak - Termékenyek, szentek a jóllakottak!
Mert adni jó és kapni jó a jól születettnek Ki nem fél önönmagától és bízón rogy halálba. Teljesen éli le éltét: kerek hibátlan egész; Nagy alkimistája ő a létnek, kezében minden arany - Dúsak, drágák, szentek a jóllakottak!
Szépen mondanak le, kik érettre éltek, Elmenni szépen csak az megy, ki nem éhezett: Mert egy ő a léttel, örök sajtárja a sorsnak: Mesének hőse, új életre hal ő bizonnyal - Tiszták, szüzek, szentek a jóllakottak!
A sors örök serlege, tértél az égbe, apám. Kipergett bűnnek, hibának nincs bánata ott. De magba szökötten virul fel minden öröm, Melyet az élet lomha rögébe vetettek - Bőkezűek, szentek a jóllakottak!
A hazatérőt elnéző vidáman fogadja az Isten. Tenyere lüktet a léttől, mint tenyered homlokomon. Kérdi-e vajon, mint kérdted: "No fiam, hogy mulattál?" Érkező bánat csillogó pára lesz ott vajon? - Megbocsátók, szentek a jóllakottak!
Vagy másképp lesz ott: készül nagy elszámolás Mérése a jónak, szűkös végső itélet? Akkor is szép volt úgy élni, amint te éltél Százkezű, százajkú, áldott osztó örömben - Erősek, bátrak szentek a jóllakottak!
Akkor is szép volt úgy halni, amint te haltál: Ünnepélyes, hazatérő hajó Gyertyafénybe hamvadt karácsonyest Ékesebb este hétköznapi napoknál! - Megadóak, szentek a jóllakottak!
Mondád: "Nem búcsúzni akartam, csak kívánni jóéjszakát." És bezártad halkan gazdag szemed tavát Melyben megfürdött a véres világnak Minden szépsége boldog akarásban - Bölcsek, hivők, szentek a jóllakottak!
Hálásan hordom emléked palástját, Mely megoltalmaz bánatok sebétől, Mely megvédelmez közönyök porától S a te lányod, szólok kulcsolt kezekkel: "Legyenek áldottak a jóllakottak."
Május 2-án múltmúlt 163 éve, hogy Párizsban meghalt Alfred de Musset, francia író, költő, drámaíró, a francia romantika kiemelkedő képviselője. A Victor Hugo köré csoportosult költők közül az egyik legjelentősebb.
Alfred de Musset
Alfred de Musset
GEORGE SANDHOZ
Hát itt vagy, újra itt, csillagos éjeimben, kékszemű angyalom, te pilla-fátyolos szem, te üdvöm-örömöm, elvesztett szerelem! Azt hittem évekig, szivem legyőz s elátkoz, s ím könnyes szemmel és édes mosollyal állsz most, hogy újra megjelensz ágyamnál, hűtelen. Két szót szóltál csupán - s a föld királya lettem. Szivemre a kezed: sebem mély, mérhetetlen; vájd, vájd mélyebbre még, s vidd véghez műved ott! Soha hű szerető, lankadva már sebektől, nem itta a gyönyört sötétebb éjszemekből, s szebb homlokot soha nem ért még földi csók.
Május 2-án múlt 134 éve, hogy Putlitzban (Németország) megszületett Gottfried Benn, német író, költő, orvos, esszéista. 1951-ben Büchner-díjjal tüntették ki.
Emelkedik a lassú tenger. Az álom sűllyed, olvadok. Tárt ablakunk alatt a mélyben a júniusi éj csobog. Üvegzöldszínű habja szélén mint fel-felbukkanó halak, a csillagok kecses csapatban csobbannak és villámlanak. S a fák között – kövér korállok árnyékot-lengető bogán, haján világító moszattal átúszik lassan Szent-Iván.
Május 1-jén Fülöp napja is volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Fülöp edinburgh-i herceg 2015-ben. Június 10-én ünnepelte 99. születésnapját! Isten éltesse!
Fülöp (görögül:Φίλιππος της Ελλάδος, skót gaelül:Prionnsa Philip, Diùc Dhùn Èideann, dánul: Prins Philip af Danmark, angolul: Prince Philip, Duke of Edinburgh), Edinburgh hercege és II. Erzsébet brit királynő férje.
Fülöp a görög és a dán királyi családba született. Görögországban született, de családját csecsemőkorában az országból kiűzték. 1939-ben, 18 éves korában belépett a Brit Királyi Haditengerészerbe. 1939 júliusától kezdett levelezni a 13 éves Erzsébet hercegnővel. A háború után VI. György engedélyt adott Fülöpnek Erzsébet feleségül vételére. Mielőtt 1947 júliusában hivatalosan bejelentették elkötelezettségüket, lemondott görög és dán királyi címeiről, brit állampolgárságúvá vált és az anyai nagyszülők vezetéknevét, a Mountbatten nevet vette fel.
1947. november 20-án feleségül vette Erzsébetet. Közvetlenül az esküvő előtt ő lett Edinburgh hercege, Merioneth grófja és Greenwich bárója. Fülöp elhagyta az aktív katonai szolgálatot, amikor Erzsébet 1952-ben királynő lett. 1957-ben hivatalosan is brit herceg lett.
Fülöpnek és Erzsébetnek négy gyermeke van.
Lelkes sportrajongó, segített kidolgozni a lovaskocsi események szabályait. Több mint 780 szervezetnek a tagja, védnöke vagy az elnöke, a 14-24 évesek számára alapított Edinburgh-i herceg díjának elnöke. A brit uralkodói házastársak közül ő szolgált a leghosszabb ideig az uralkodó mellett és a brit királyi család legidősebb férfi tagja. 1952 és 2017 között, 22 219 eseményen vett részt egyedül és 5496 beszédet tartott. 96 évesen, 2017. augusztus 2-án visszavonult a közélettől.
Szia Parsifal Hendrix, jó reggelt, szép napot, kellemes hétvégét Neked!:-)
Örülök, hogy szép volt az este - nálam is, sőt, a nap is:)) -, a majdnem leghosszabb!:)) Bár a szomorú, boldog dalt nem tudtam meghallgatni, de szerencsére nem maradtam Walkür nélkül!:))
Komjáthy Jenő
A NYÁR DALAI
(részéet)
I.
Hadd zengje más a méla őszt! A nyár szerelme hév dalom. Ujjongok: ez az én időm, Én a nyarat magasztalom!
És a napot, a perzselőt, Zenit napját üdvözlöm én; Szivembe hull minden sugár, Szivembül árad szét a fény.
II.
És állva sugaras virányon, Arany sátrat feszít a nap, Csókjától levelek, virágok Kéjben remegni látszanak:
Mikéntha volnék napimádó, Áhítat szállja lelkemet; A nyárnak glóriás varázsa Magával ragad engemet.
III.
Mért nem születtem ottan én, Hol az oltár mohlepte kő, S az erdők szentelt rejtekén A természet vad fia nő!
Hogy Szahara futó porán Száguldanék mint beduin, Testemmel a puszták lován, Gondolatom lég szárnyain.
Eltöltene az ősi kéj, A létgyönyör, napszerelem; S minden, mi ujjong, szenved, él, Átcsapna forró lelkemen.
Az elemek csodás kara Hogy ostorozna, edzene! A viharok lángszózata, Rémítőn fönséges zene.
Szeretni tudnék szertelen, Gyülölni is korlátlanul; Ott még a szív nem szolga, nem, Érezni nem könyvből tanul.
Érezni azt az égi kéjt, Hogy éghetünk, hogy láthatunk, Harcolni a bírhatlanért, Érezni fönnen, hogy vagyunk!
2020-ban ma van a nyári napforduló. Egészen pontosan 21:44-kor. Ezen a napon lesz az évben a leghosszabb nappal és a legrövidebb éjszaka. Innentől kezdve rövidülnek a nappalok egészen december 22-ig a téli napfordulóig.
Gyurkovics Tibor
Nyár
Mint asztalon a sárga tál, itt van a nyár, itt van a nyár.
Színültig rakva, gazdagon beérő méreg, egy halom
virág, gomolyog, mint a füst, az illata, arany, ezüst.
Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétöl öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, Telefonom, úti böröndöm, Van jó-szívü jót-akaróm is S nem kell kegyekért könyörögnöm, Nem többet az egykori köd-kép, Részegje a ködnek, a könnynek, Ha néha magam köszönök még, Már sokszor előre köszönnek. Van villanyom, izzik a villany, Tárcám van igaz szinezüstből, Tollam, ceruzám vigan illan, Szájamban öreg pipa füstöl. Fürdő van, üdíteni testem, Langy téa, beteg idegemnek. Ha járok a bús Budapesten, Nem tudnak egész idegennek. Mit eldalolok, az a bánat Könnyekbe borít nem egy orcát, És énekes, ifju fiának Vall engem a vén Magyarország. De néha megállok az éjen, Gyötrödve, halálba hanyatlón, Úgy ásom a kincset a mélyen, A kincset, a régit, a padlón, Mint lázbeteg, aki feleszmél, Álmát hüvelyezve, zavartan, Kezem kotorászva keresgél, Hogy jaj! valaha mit akartam, Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, A kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban S már nem vagyok otthon az égben.
Elállt a futó esti eső. Rögtön kacér kis mécsüket kiakasztották a szentjánosbogár-tanyák a földön; ezer szentjánosbogár-világosság gyúlt odafönt is, az égi mezőkön. Mézillatot küldtek a megmosott fák. Tücskök szóltak – őrjöngve tam-tamozták a néger éjben: most már csak öröm jön! Tündérvilág lett. Rá, kereken, feltünt a hold, a tóból, vörösödve máris. –
De, ugy-e aztán csak nyugodni mentünk, nem bánva, hogy ragyogni fog tovább is mindez a csoda köröttünk, felettünk?
Jim Morrison (1969), amerikai énekes, dalszövegíró és költő. A népszerű amerikai The Doors rockzenekar vezető énekese és dalszövegírója volt. Számos verseskötete is megjelent, a filmezés is foglalkoztatta. Apja, George Stephen Morrison tengernagy az USA Haditengerészeténél szolgált.
Jim Morrison
A TÖBBI UGYANAZ
Egy reggel köszönés nékül elhagytál. Mást ígértél, mégsem hibáztatlak. Buta játékszerek voltunk csupán önző kis vágyaink csapdájában.
De hibáinkból nem tanulunk, nyerünk és veszítünk, alulmaradunk. Mégis továbbvívjuk harcainkat és nem vesszük észre; Csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.
Május 1-jén Jakab napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Olasz változata: Giacomo
Giacomo Leopardi (1820 körül), az egyik legnagyobb olasz költő és gondolkodó, vagy ahogy egyesek nevezik, filozófus-költők egyike. A gyermekkorától kezdve gyenge fizikumú, egyesek által nyomoréknak tartott grófi származású fiú látása is korlátozott volt, de szelleme mégis maradandót alkotott.
Giacomo Leopardi
XLI – UGYANAZÉ
Az emberi élet kis időt bír ki, És vitán felül fontos, Mit az agg kioszi mondott Egyazon természet tár ki Falombot s emberi fajtát. Csak keveseknél kap otthont Ez a vélemény. De az ifjú szív lányát, A bizakodás vágyát Befogadjuk mindannyian. Mialatt a zsenge kor önmagát Tűzpiros virágban bontja ki, Szép gondolatok százai, Hiú remény kel a bensőben, míg üres és okos. A halált nem várja, sem a vén kort a lélek, ki Míg délceg, s ép embert hord, betegségre nem gondol. Csak ki játssza az ostobát, Nem látja, hogy az ifjúság gyors szárnyon jár, Így a bölcső s a halotti Máglya kicsi távolságra van. Nem sok idő, hogy a lábad rajt áll Plútó sorsszerű útján, Belül az ő birodalmán, Add át rövid életedet Pillanatnyi örömöknek.
A sors nem nézi, ki halandó és nem nézi, ki halott.
Szép!:)) Ritkán hallható a "tavaszi szél" végig...:)
A tanév vége apropóján...
Lackfi János
Rózsa
Legalább ne kellett volna az egész osztály szeme láttára kiállni azzal a rohadt nagy rózsacsokorral, és odaadni a tanító néninek, hogy köszönöm a félévet, meg ilyen hülyeségek. Senki más nem köszönte a félévet, legalábbis nem rózsacsokorral. Meg nem is volt nagy köszönet a sok unalmas hülyeségben. Ami érdekes volt benne, azért viszont leszidtak, volt, hogy be is írtak, hogy vandál vagyok, trágár meg garázda. Egyszer aztán szét is tapostam előre a rózsacsokrot, ahogy nagyanyám is széttaposta a születésnapjára kapott virágokat, amikor anyám még kislány volt, és lázasan szaladt ki leszedni őket a kertben, mit képzel, még jobban meg akar betegedni, hát hiába ápolták eddig áldozatosan, úgy, ahogy aztán anyám a rózsáit ápolja majd?
