Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
Édes az ital, mit poharunkba töltesz
Édes a kenyér, mi jóllakat
Kedves a kötél, mellyel magadhoz kötöttél
Boldog a lépés, feléd
Ha megállsz, várunk, mutatod hegyeket
Körbevezetsz, mutatod völgyeket
Megmutatod veszejtő szakadékokat
Tüskés bozótokat
Áldást adsz kezünkbe, s minden mi méreg áldás tenyerére kerül
Felemeli, szemed elé viszi
Rálehelsz, s mondod élj, és mint harmat száll vissza az égből
Bűnbánat, megbocsátás, áldás – örülnek, ha együtt járnak
„Nem tudtátok? Nem hallottátok, miképpen hajol az irgalmasság az egész emberiség fölé? Itt van a ti Istenetek, aki lehajol hozzátok trónjáról, hogy elérjen benneteket.”
„Béke legyen veletek, szeretett gyermekeim! Hadd emlékeztesselek benneteket arra, hogy az Úr minden szívet ismer. Az Úr a szíveteket keresi. Tiszta szívvel jöjjetek Hozzá, és tanítani fog benneteket. Az Úr megvigasztalja lelketeket. Ösvényére vezet titeket az igazságban... Kérlek benneteket, akik még ingadoztok, ne csukjátok be szíveteket a józan ész előtt, térjetek vissza az Úrhoz, és Ő is vissza fog térni hozzátok. A mennyből most öröm száll közétek, világosság ragyog fel közöttetek. Készüljetek fel e Világosság fogadására, készüljetek az Úr fogadására! Kinek a keze tiszta manapság? És valójában ki mondhatja, hogy tiszta a szíve? Kinek a szíve van tökéletes összhangban az Úrral? Szeretteim! Enyéim! Gyermekeim!... Az Úrhoz vezető út közöttetek van, az élők földjén van. Nyújtsátok ki kezeteket szentélye felé, és az Úr is kinyújtja kezét a mennyből, hogy magához vonjon benneteket. Nyújtsátok feléje kezeteket, és Ő részvéttel lehajol hozzátok. Késlekedés nélkül jöjjetek az Úrhoz! Emeljétek szemeteket az égre, és rajta kívül ne nézzetek másra, csak az Úrra, a ti Istenetekre! Senki másban ne leljétek gyönyörűségeteket, csak Őbenne, a ti Szabadítótokban! Ne keressetek mást, csak az Urat, Megváltótokat! Senki másnak ne énekeljetek, csak Szent Isteneteknek! Emlékeztetnem kell-e titeket arra, hogy az Úr maga a gyengédség és a részvét, aki nehezen haragszik meg és igen jóindulatú hozzánk? Jézus az a kő, amelyet az építők elvetettek, és amely szegletkővé vált. Bizony mondom nektek, hogy Isten országa közöttetek van, és kegyelmének Szentlelke gyengéd szellőként árad ki nemzetetekre, hogy életre keltsen benneteket. Jöjjetek és lássátok a Szentlélek menyegzőjét! A Szentlélek egybe akar kelni országaitokkal. Ne utasítsátok vissza a Szentlelket, akit oly nyilvánvalóan árasztok rátok! Ne legyetek olyanok, mint az "építők", akik elvetették azt a követ, amelyből szegletkő lett. Isten azt akarja, hogy mindenki megmeneküljön, és ez most ünnepélyes figyelmeztetésem mindazok számára, akik hallják e könyv jövendöléseit:
ne fojtsátok el a Lelket,
aki most munkálkodik közöttetek, amikor hitehagyástok elérkezett tetőfokára. Ne mondjátok majd az ítélet napján: "Sohasem hallottam, sohasem tudtam ezt." Jézus és én ezeket már azelőtt kinyilvánítjuk, mielőtt még megtörténnének, hogy ne mondhassátok, amikor színről színre találkoztok Istennel: "Nem tudtam róla." A kevélyek fellegvára össze fog omlani... és a gonosz lelkeket kivetik belőle! Légy áldott, legyetek áldottak mind, amiért meghallgattatok! Jóságos Édesanyátok vagyok, a Theotokos, aki szeret benneteket.”
Lépés mikor megáll, figyelem kikel ágyából
Szó gondolat mögé áll és várakozik
Gondolat használja szemet, gondolat meghallgatja fület
Minden-minden el kezd beszélni
Édes szavakkal kezdenek beszélni a szemek
Ti szemek, mint tudtok oly szépen beszélni?
Mint tudtok mindent kifejezni?
Mi az a mélységetek, mi többet mond szónál?
Mitől a hatalom, mely ölhet? egyetlen pillantásával felemelhet
Eső mikor áztat, beszél a hangja
Mikor eláll, mező kezd el beszélni
Örömükhöz madár dal társul
S mint kint örül minden, bent öröm úgy emelkedik
Szem már láthatja azt, mit egyedül észre nem vehet
S ha kitárul bent, kitárul a csend
Csendben ének meg nem szűnik
Csendben él az öröm és él a bizonyosság
Él az erő, kint lépni
Él az erő Hozzád lépni
"Drága Gyermekeim! Kérjétek velem együtt a Szentlelket, hogy az életszentség útján vezessen benneteket Isten akaratának keresésében. Ti pedig, akik távol vagytok az imától térjetek meg és szívetek csendjében keressétek lelketek üdvösségét és tápláljátok azt az imádsággal. Mindnyájatokat külön-külön megáldalak édesanyai áldásommal. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."
Kérő szó, ha elér hozzám, mit tegyek?
Egyszerű kötél végét megfogni, egyszerű megtartani
„Kérlek adj erőt nekem
Kérlek adj felismerést nekem
Kérlek adj jelet, olyat mit felismerek
Erősítsd meg akaratodat bennem
Kérlek, tedd meg nekem”
Szent vagy és útjaid is szentek
Szavad szent
Örök áldozatod szent
Barátságod szent
Hívásod szentségre szól
Hívásod „nekem” szól
Gyöngeségem erődben ki nem fárad
Szótlanságom benned felszakad
Szó ömlik, forrása Te vagy
Félelmem ismeretben eloszlik
Tudom szent vagy
Ha elfáradok benned megpihenhetek, nem mondod, menj tovább
Kezedet megfoghatom, s Te örülsz kezemnek
S ha látod szomorúság poharát fogom, Te öröm borát töltöd kelyhembe
Engeded szememnek lásson
Engeded fülemnek halljon
Engeded és kéred, kérésemmel eléd menjek
Megfogod kérést, átöleled, leheleted erejével visszaadod
S tudod megköszönöm, nemcsak szóval, de szív öleléssel, tánc édes lépéseivel
S ha száj mondja szent vagy
Gondolat is mondja, szent vagy
Szív boldogan nevet
„Ezekben a napokban több üzenetet adtam, mint bármikor, hogy felélesszem hiteteket és a mennyei dolgokra emlékeztesselek benneteket. Szüntelenül békére szólítottalak, és üzeneteket adtam a testvérek közötti egység és kiengesztelődés érdekében. Mély aggodalomban és könnyezve jöttem a mennyből, hogy megmondjam, milyen messze vagytok Istentől. Azért jöttem hozzátok, hogy megkérjelek, engesztelődjetek ki Istennel és egymással, és ne tegyetek továbbra is különbséget egymás között, mert: "Senki szégyent nem vall, aki hisz benne." Soha senkit nem hagytam el. Békeszándékkal jöttem még a legkisebbhez is, hogy Isten békéjét hirdessem, és arra kértem e nemzedéket, hogy emelje fel szemét, keresse Istent, és ajánljon fel áldozatokat Istennek. Azért jöttem el napjaitokban, mert közületek nagyon sokan eltértek az Istennek tetsző élettől. Azért jöttem, hogy emlékeztesselek titeket: Isten igazi apostola megteszi Isten akaratát, mivel:
Szeretni annyi, mint megtenni Isten akaratát.
...Munkálkodj az Úrnak, kicsim! Engedd meg, hogy egész tervét beléd vésse! Eljönnek azok a napok, amikor ezeket a kérdéseket teszi föl mindegyikteknek az Úr: "Úgy szeretted felebarátodat, mint önmagadat? Hogyan lehetséges, hogy még nem ismerted fel Isten akaratát? Mindent megtettél a béke megőrzéséért? Amikor ellenséged éhes volt, megkínáltad-e, hogy egyen asztalodnál? Amikor szomjas volt, adtál-e neki inni? Hogyan lehetséges, hogy szeretet nélkül adod, amit adsz?" Imádságot kértem tőletek. Sokan imádkoznak közületek, de szeretet nélkül. Sokan böjtölnek, de szeretet nélkül. Oly sokan beszélnek üzeneteimről, de nagyon kevesen követik, mert hiányzik szívetekből a szeretet. Mélyen meghajoltok és követitek a törvény betűjét, de nem értitek meg a törvény szívét. Sokan beszélnek közületek az egységről, de elsőként ítélitek el azokat, akik meg is valósítják, mert nincs bennetek szeretet. Ha mindazt, amit kértem tőletek, szeretet nélkül teszitek, akkor még sötétségben vagytok. Ti még a háború pártján álltok és nem a béke oldalán. Azt hiszitek, hogy mindent tudtok, a valóságban azonban semmit sem tudtok. Amikor kiengesztelődésre szólítottalak titeket, mivel mindannyian egymás részei vagytok, nem hallgattatok meg. Mind a mai napig azt mondom nektek, hogy
éljetek üzeneteim szerint!
Újuljatok meg Istenben, az Ő szeretetében, és tanuljátok meg egymást szeretni! Legyetek jók és szentek! Ne hazudjatok magatoknak, és ne kövessetek csalfa vágyakat! SZERETNI annyi, mint igazságban élni. Nem olvastátok: "Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek, s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem"? Nem értettétek meg, hogy ha egyet közületek megbántanak, akkor Krisztus Testének valamennyi részét megbántják, és valamennyi együtt szenved az eggyel? Ha megbántod felebarátodat, akkor Krisztus Testét bántod, nem felebarátodat! Mondhatod-e: "Tisztelettel, őszintén és szeretettel jöttem Istenhez"? "Mikor?" - kérdezi majd Jézus - "Mikor jöttél tisztelettel, őszintén és szeretettel hozzám? Megcsonkítottad Testemet, megítéltél, sértésekkel illettél, megrágalmaztál és hazugsággal elárultál. Megvetettél és visszautasítottál, ajkad igen tiszteletlenül beszélt rólam. Mikor jöttél hát tisztelettel, őszintén és szeretettel hozzám? Azt kérem, hogy add kézzelfogható jelét irántam való szeretetednek!"
Gyermekeim, ismerjétek föl, hogy miért húzott hasznot a Sátán a ti gyengeségetekből és miért bujtott fel háborúra! Krisztus éhesen jött hozzátok, és ti nem adtatok Neki enni. Szomjasan jött hozzátok és nem adtatok Neki inni. Úgy jött hozzátok, mint az idegen, és nem fogadtátok szívesen, hanem úgy bántatok Vele, ahogyan nektek tetszett. Gyermekeim, ne csupán ajkatokról elhangzó szó legyen a ti szeretetetek, hanem fakadjon a szívetekből! Szeretetetek legyen élő és cselekvő! Veletek vagyok, hogy segítsek nektek. Megáldalak benneteket, és azt mondom, hogy a szívetekkel, szeretetben tegyétek mindazt, amit tesztek!”
Jézusom, mint épül a fal, töltsd be fényeddel
Mint egymás mellé kerülnek kövek, erősítsd meg őket
Fény és ragyogás lehessen látható, értelemmel fogható
Mint nyitod ajtókat, egymásra néznek
Egymást meglátva örülnek
S mit tehet szív, ujjong Benned, mit tehet szó dicsér Téged
Lépés mellé lépés társul
Szeretet mellé szeretet
Együtt örülve, egyként örülve
Értelem és szív együtt haladnak
Örül a szív és örül az értelem
Jóság fogta együvé őket
Itt állsz közöttünk, sarudat is levetetted
Itt szolgálsz közöttünk, kérsz ismerjük meg Szent Nevedet
Fogjuk egyik Nevedet, kérdezzük ez a Neved? kérdésre mosolyogsz
Fogjuk másik Nevedet, kérdésre felnevetsz, úgy nevetsz mint apa gyermekén, apa gyermekéért
Hát mit tegyünk?
Engedj belépni Szívedbe minket, engedj Fénybe állanunk, engedj örömödbe
S engedd meg önkéntelen szavak nevezzenek meg Téged
Boldogságot hozva szájnak és gondolatnak, boldogságát meghozva szívnek
Elfelejtett Neved édes, édes, mint a méz, jó megfogni, jó érezni, jó
Aranyló betűk, fényetek ha megtalál fényem lesz fényed, életem életed
Ha szememből jóság sugárzik, te írod minden sorát
Ha tetteim Érted szólnak papíromat el nem hagyod
Tintád szívemre ír, szívemből veszi énekét, daloló jókedvét
S ha szememet lezárom, kezem eltartón kinyújtom és mondom most már nem kellesz, eltolom kezedet
A tollból vércsepp bukkan elő, de észre nem veszem
Felszabadultan mondom szabad vagyok, s kezemet megköti valami, szívemet lefojtja valami
Sorok már nem fényesek, már fényük elveszett, mi maradt tagadó
Tagadja sötét színét, és mindent tagad, mindent letagad, súlykolja belém így jó nekem, így egyedül, ez kell nekem, ezt keressem
Egyedül toll mit ír fekete, tintája fekete, tartalma igen szomorú
S mi papíron maradt még tiszta, íratlan felület, elfogja fény elől
Bánt a gondolat mért vagyok egyedül? de hova lépek fekete betűk alatt az csak magány lehet
Társat keresek, de fekete betűk alatt csak magányt lelhetek
Mit könnyen tettem mikor eltartón kinyújtottam kezem, most jóvá hogyan tegyen?
Hogyan nyissam ki aranyló betűknek szívemet?
Hogyan találjak újra barátot? ki segít nekem? ki mondja meg nekem?
Ki tudja megértetni velem különbséget fény és árnyék között?
Ki tudja megmondani hol állok, papíromra írás aranyló vagy fekete? ki mondja meg nekem?
Mit teszek megbánt vagy kedves Neked?
Mutasd meg „nekem”
Mért féljek, ha bátor lehetek
Mért járjak sötétben?
Mért ne kérjek, ha kérhetek
S ha kérdezek már lépek, hát kérdezek
Kérdésem lehet fuvallat, Te mégis meglátod
Kérdésem lehet átröppenő vágyam, Te megfogod
Kérdésem lehet per, Te szomorúan perbe állsz velem, támadásra szelíden
S mint kilométernyi lápos tömeg áll felettem valami, mondja ne tedd
Ha könnyeket papír tovább adhatná
Ha fájdalmat papír láthatóvá formálhatná
Ha kiáramló Szeretet fájdalmát papír megértetné
Tudom ha megtenné, tudom kérdeznék
„Béke legyen veletek! Itt vagyok ezen az összejövetelen, fölétek tartom kezemet, és megáldalak benneteket. Hallgassatok a Bölcsesség Szavaira! Az Úr csupán szíveteket keresi. Ne utasítsátok Őt vissza! Ha felajánljátok Neki szíveteket, megadja nektek szeretete adományát, Szentséges Szívébe vezet és fogad benneteket. Ott van a ti otthonotok, lelketek otthona. Forduljatok vissza az Úrhoz, és ajánljátok fel Neki akaratotokat! Jöjjetek vissza a Magasságbelihez, és áthat benneteket Szeretete illatával. Ma azért hívlak, hogy buzdítsalak benneteket. Felszólításunk felhangzik ebben a sötét világban, ebben a sötét és félelemmel telt világban, amivé a ti korszakotok vált. Kérek minden lelket, fontolja meg, hogy Jézus és én vajon miért sürgetjük minden úton módon, és a világ oly sok részén megtéréseteket? Olyanok vagyunk, mint az aggódó szülők, akik minden eszközt megragadnak, hogy elérjenek és figyelmeztessenek benneteket, hiszen szeretett gyermekeink vagytok. Vegyétek szívetekre figyelmeztetéseinket és felszólításainkat! Bánjátok meg bűneiteket, szívből imádkozzatok, jöjjetek szeretettel az Úrhoz, jöjjetek és imádjátok az Urat! Fogadjátok el szeretetét, amelyet felajánl nektek. Szerezzetek örömet Szívének, hadd lássa, hogy mindannyian eljöttök a szentségimádásra. A Szeretet szeretetet kér; a Szeretet a ti szíveteket keresi. Jöjjetek tehát a Szeretethez, Jöjjetek Szent Istenetekhez, aki szeretete viszonzásáért kiált hozzátok. Szent Édesanyátok vagyok, aki szeret benneteket, ne kételkedjetek! Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”
Azon a napon szembetalálkozom tűzzel és jéggel
Forróság égeti testemet
Hideg megmar és belém vág, hátamon verejték folyik
Felnézek sötét lesz, ajtó fényre nem nyílik
Testemet fény kivájja, s mi sebemből előtör rút lesz
S meg kell ennem, mi sötétség előtör meg kell innom
Nem kell pillanathoz könyv, nem kell bölcsek tanácsa nekem
Meglátom hatalmat, s meglátom magamat
Olyan leszek ki üveghegyen áll
Már tudom mit rejtettem el
Ó mit teszek, mit gondolok ott van kezemben, ó mi van kezemben!
Ó, ha átkot ma mondok, ki mond ma áldást nekem?
Ki tesz gyógyírt holnapi sebeimre?
Ha ma ellene nem mondok, mindennek mi holnap megfojt engem
Ó ki mond ma ellene, hogy holnap el ne veszejtsen?
Ha szememet könny ma nem járja
Ki ejt könnyet még ma értem, hogy holnap el ne essek, ki mondja el mai imámat, mit ma meg nem teszek, ki mondja el helyettem?
Ma még nem tudom ma mit teszek, de holnap már megértem
Ki veszi fel ma türelem igáját énértem?
S bár ha vállamat papi palást fedi, de bűn súlyát nem érzem
Ha palást színe piros is, ha súlyt nem értem, ó ma mit érek?
Ó ha jönne értelem
Ó ha ma értelmét, ma megérteném
Ó ha bűnbánatot megélhetném
Mit teszek ma?
Enyhet vagy fájdalmat?
Holnap majd megértem
Szereteted oly ölelő mint szerelmes karja
S szereteted mikor megölel, átölel kint és átölel bent
Lélegzet is Benned nyugszik, Tőled kapja értékét
Térd hajolhat előtted, láb járhat világban, ha szereteted átölel, átölellek
S Fényed oly tündöklő, nap elsápad mellette, s lélek felujjong
Fényed oly ragyogó, oly édesen fehér
Magyarázat nélkül jön ismeret, Végtelen ránézett porra, felemelte
A kicsi porszem és a Végtelen
Végtelen megöleli port és engedi pornak, megölelni Végtelent
Fényed eltüntet minden árnyékot, Fényed ott áll mindenek felett
Egy sugara elég port felemelje
Egy sugara elég ismerethez, ó nagy különbség Fény és árnyék között
Szem lehet csukva, fényed mégis megvakítja, gyógyíred nélkül már többé nem láthatna, ó Fényed valódi Fény, ölelésed valódi ölelés
Szó tanúsága valóság, Fényed valóság, szereteted valóság
Belépni szeretetedbe oly egyszerű, ha szív egyszerű, szó egyszerű, kapuját tárja „felém”
Közénk jöttél egyszerű szóval, egyszerű kéréssel
Ó mely szó az ami megfogja szívűnket, mely megállítja lépésünket?
Nap napra küzdesz értünk
Mégis világ előttünk áll, eltakar Téged
Hangja hangos, ruhája fényes
És a Te ruhád? egyszerű darócból
Világ mondja adok, és mit tesz …ó mit tesz!
Ó könnyen követhetünk Téged, könnyen felismerhetünk Téged, nyomaidat vércseppek jelölik
Szent Neved Szeretet
Szent Neved Irgalom
Szent Neved Igazságosság
Ha vétettem ellened, de Irgalmat kérem, irgalmad megbocsát
Ha eltaszító bűnöm megfogom, félelmemet magam mögött hagyom, s kimondom azt, mi Téged bánt, bocsánatodat megadod, s megadod kegyelmedet, kegyelmek özönét készíted nekem
Ha valaki Téged támad, ezerszer megérdemli igazságosságodat, ezerszer megbocsátasz neki, ha felismeri és Neked elismeri
Ha bűnös tettei feketébbek, mint az éjszaka és tetteiben engem súlyt, és bár remélek érte, de megbocsátani nem tudok, irgalmadat elzárom előtte
Ha meg nem bocsátok, számára bocsánatot nem nyerhetek
Ha megvert, ha elvette mindenemet, megalázott, nyelvét rajtam köszörüli
Akkor is mit akarnom kell, és akarnom kell kimondani; megbocsátok, bocsáss meg kérlek Te is
Megbocsátás hívja irgalmadat, kiárasztja kegyelmeidet, és adsz, meggyógyítod lelket, meggyógyítod testet
Mint szeretem az ellenem vétőt, aszerint engeded hozzám szeretetedet
S ha küzdök szeretetért, megindítom könnyeidet
Megölelsz, kezedet fejem alá rakod, másik kezeddel átölelsz, s Te is mondod, jó Nekem
A Te gondolataid nem a mi gondolataink
A Te útjaid, nem a mi útjaink
De mégis engedd meg szívvel perbe szálljak Veled
Engedd ostromolnom Szívedet
Kérlek emlékezz, kérlek tedd meg, engedj a szó nélküli kérésnek, hogy jó legyen
Merre forduljak, hogy Reád tekintsek?
Ha szememet földre szegezem eltakarlak Téged
Mit tegyek megtaláljalak?
Magam akaratában eltaszítalak Téged
Ima és bűnbánat az út mely Téged megtalál
Beléd helyezett akarat Hozzád lép
Akarva, szem szemedbe néz
Akarva akarat akaratodat megteszi
Itt kell reád néznem, itt és most
Itt az ideje, Irgalom vár és hív
Ruhám fényes, kopott ruhát nem kedvelem
Alakomat világnak kiteszem
Karkötőm arany, nyakékem gyémánt, lámpa alá állok, mindenki lásson engemet
Szavam hangos, ügyesen éles, szívemet hátam mögé teszem
S kivel hálok, tudja, szavam tövis nekem
Csak szépről beszélek, s ha más párja megtetszik nekem, erővel elveszem
Kell, sok kell nekem
Ki áll mellettem nem érdekel, zokogó hangja nem éri el fülemet
Ma szép vagyok, holnap még szebb leszek
Ma sokam van, holnap még többet hoz nekem
Erőmet féli erős, erőm az ő ereje
Tudom mit mondok, falnak erővel megyek, s rettentő lépés átgázol falon
Ha valaki feljajdul, visszanézek, szava bánt, elfojtom keményen
Kifakasztott vért mosolyom elrejti
Bátor vagyok, magamnak élek
Ma háltam kettővel, holnap dicsekszem vele
Harmadik majd elhiszi, ő is eljön hálni velem
Ha látom gyertyalángot oda szaladok, teljes erőmmel ráugrok
Düh és méreg poharam, düh és méreg italom
Nem gondolkodom mért teszem, a düh vezet, hiszen megtehetem
Mellettem egy könnycsepp hull a földre, észre vegyem?
Kit egykor szerettem, értem ejt könnyet
Elcsukló kiáltása Eget ér, szikrája rám esik
Én vagyok én? hát ki vagyok én?
Ó ha tükörbe nézhetnék!
A Szent Lélek (azaz Gábriel angyal) nem Pünkösdkor jön el, hanem az Elrendelés Éjszakáján (Lejlat-ul-qadr). Zsidó és keresztény hazudozók, jó ha ezt tudjátok! (ld. Korán, 97:4)
A Biblia egy hamisítvány. Sok szava átirat, zsidó-keresztény hamisítás. Istenkáromlás. Istengyalázás. Talán Istenünk szegény, hogy gyereket kell neki hazodnotok? Miért tagadjátok Isten egységét?
„Május 25. péntek 18.00 órától 27. vasárnap 13.00 óráig Lelkigyakorlat, Témája: Pünkösd, A Szentlélek eljövetele Május 26.-án szombaton a lelkigyakorlat helye a Törökbálinti Művelődési Házban lesz (Munkácsy Mihály u. 83.) Aki az egész hétvégére nem tud jönni, lehetőség van részt venni csak a szombati lelki napon.
A lelkinapokat Regina Collins nővér vezeti. A programokra jelentkezni lehet a 06-23/339-029-es telefonszámon, vagy a iszka@mdl.t-online.hu e-mail címen.”
fogadására!
tegyétek mindazt, amit tesztek!”
A Szeretet szeretetet kér; a Szeretet a ti szíveteket keresi. Jöjjetek tehát a Szeretethez, Jöjjetek Szent Istenetekhez, aki szeretete viszonzásáért kiált hozzátok. Szent Édesanyátok vagyok, aki szeret benneteket, ne kételkedjetek! Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”
