A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Én nem régi felvetés felújításával próbálkoztam. Egyébként pedig olyan megfigyelést javasoltam,amely szerint nem a "táguló világ" tézise szerinti haladási irány és ezzel ellentétes irány horizontja megfigyelésére, hanem a saját csillagrendszerünk, a tejútrendszer tényleges haladási irányába és az ezzel ellentétes irány horizontjának gondos "fürkészésére".
Ezekben az irányokban készült korai felvételek összevetését javasolnám mai, de hasonló technikai szinten készített felvételek összevetésével, analízisével. /Persze, jön majd megint a lebecsülésem, nem bánom./
Ha konokul ragaszkodsz azokhoz a hülyeségekhez, amelyekről többször megmutatták neked, hogy miért rosszak, az nem tolerálható. Pláne nem, ha ezekkel a hülyeségekkel deklaráltan "szemléletváltozást" szeretnél elérni.
"ha végtelen és végtelen idő óta létezik a tér és homogén az anyageloszlás, akkor 2D-ben és 3D-ben nem láthatunk el akármeddig (4D-ben igen, de nincs annyi térdimenziónk). Ha tévedek, kérlek mutass rá a kardinális eltérésre."
Az Olbers paradoxon arról szól, hogy ha a végtelen ideje létező végtelen univerzumban homogén eloszlásban vannak csillagok, akkor az égbolt minden egyes pontján a látóirányunk egy csillagfelszínbe ütközik és ebből kifolyólag az égboltnak pontosan olyan fényesnek kellene lennie mint egy csillagfelszín.
Mivel az égbolt tényszerűen koromsötét éjszaka, a paradoxon kimagyarázására felvetették, hogy a térben eloszlott anyag esetleg elnyeli a távoli fényforrások fényét. (Itt kapcsolódik a dolog ámbrus hibás agymenéséhez.) Viszont amikor az anyag elnyeli a sugárzást, felmelegszik és saját maga is hősugárzást kezd kibocsájtani. Egy végtelen ideje létező univerzumban a fényterjedést akadályozó csillagközi anyag már pontosan csillagfelszín hőmérsékletűre forrósodott volna (termikus egyensúlyba kerül a csillagsugárzással), azaz az eloszlott anyag hősugárzása miatt lenne az égbolt éppen csillagfelszín fényességű.
De nem az.
És itt bukik meg mind a végtelen ideje létező végtelen univerzum hipotézise, mind az ámbrus féle alaptalan agymenés, hogy csak azért látunk véges távolságig el, mert a csillagközi anyag elnyeli a fényt. Elnyeli, de nem olyan mértékben, ahogy azt hinni szeretné, és az elnyelésnek olyan mellékhatásai vannak, mint a hősugárzás megjelenése, amivel az alulképzett fórumzsenink nem számolt, mert nem tud eleget ahhoz a fizikából, hogy az összefüggéseket helyesen használja.
Az Olbers paradoxont eredetileg aktívan sugárzó csillagokra fogalmazták meg és nem passzív fényelnyelőkre, ebben igazad van, de mindegy, hogy csillagokat veszünk-e, vagy atomokat: ha végtelen és végtelen idő óta létezik a tér és homogén az anyageloszlás, akkor 2D-ben és 3D-ben nem láthatunk el akármeddig (4D-ben igen, de nincs annyi térdimenziónk). Ha tévedek, kérlek mutass rá a kardinális eltérésre.
"ezek csak felvetések, ezeket talán még tolerálni is lehet,?...vagy nem?"
Lehet, csak nem mindenki vevő rá, ugyanis a "fényfáradás" - mint feltételezés nem bizonyult helytállónak. Ma már csak tudománytörténeti érdekesség. (Amikor valaki rég megdőlt feltevések újraélesztésével próbálkozik - anélkül, hogy valami megfigyelésre hivatkozva megtámogatná - az többekben is kiveri a biztosítékot.)
Tisztelettel tudomásul vettem intelmeiteket, információ kiegészítéseiteket. Paradoxonok léteznek. Vegyétek úgy, lehet mindenkinek valamilyen bogara, nekem több is van, ha ránéztek a bemutatkozási lapomra láthatjátok.
Mit kell ezért durváskodni? Nem kérem, hogy fogadjátok el, ezek csak felvetések, ezeket talán még tolerálni is lehet,?...vagy nem?
Arról is mi szóltunk neked - az induláskor -, hogy a kozmológiai vöröseltolódás hullámhossz-független általános változása a fényjelnek, míg a különféle szóródások hullámhossz-függően változtatják meg a fényjelet, és ebből következően nem magyarázhatod az anyagon való fény-szóródással a vöröseltolódást.
Megértetted?
Egy fenét. Tovább nyomatod ezt az anyaggal való kölcsönhatás baromságodat.
Tévedés ne legyen: az úton levő sugárzást befolyásolja az útjában lévő anyag (erre hoztam az ide vonatkozó wiki szócikket), de nem úgy befolyásolja, ahogy te alapszintű tudás nélkül hinni szeretnéd. Komolyan mondom! Ha ennyire érdekel a kozmológia, akkor mi a büdös fenéért nem vagy hajlandó a speciális relativitáselmélettel megismerkedni (a gyakorlati alkalmazások igazolják a helyességét), majd ha ez megvan akkor az általánosítását legalább alapszinten megérteni. Ugyanis az általános relativitáselméletből egyenesen következik minden, amit odakint az univerzumban a csillagászok megfigyelnek!
Nem kell ide semmiféle laikus - és hibás - új elmélet, csak a "régit" kellene megérteni!
> Már leírtam: Az E és a B mezővektorok a tér kérdéses pontjára képzeletben odahelyezett egységnyi próbatöltésekre
> ható erőket adják meg (a B esetén egységnyi sebességű, egységnyi próbatöltésre).
Ha a tér egy pontjához egyszer ezt a számot rendeled, máskor azt, akkor ezt valami okozza. Vagy valami konlkrét bizbasznak a mennyisége változik meg, vagy valaminek az állapota változik meg (a piros-kék korongok átfordulnak, vagy, mondjuk sokdimenziós térben változik meg valami (tekintsünk el attól hogy a sokdimenziós tér a tér+szám rondább neve)).
Ha megtaláljuk hogy mi a mező, akkor tudunk vele kezdeni valamit. (Mondjuk zsákba rakni, eladni és áfát kivetni rá.)
"mindazonáltal akik oktatják, sőt kutatják sincsenek igazán tisztában a modellek által megrajzolt valósággal"
Feynman itt a személtethetőség nehézségeiről szól. Ezért kell a precízen alkalmazott és értett matematikához folyamodni, azt nem terhelik efféle gondok. Jól is néznénk ki, ha a fizikusok és a villamosmérnökök nem lennének tisztában a klasszikus elektrodinamika működésével. De ehhez el kell olvasni a Feynman: Mai fizika 5.-6. kötetet
"A Maxwell egyenletek – ha helyesen értelmezem – nem szólnak arról, hogy a forrás kelti a mezőt"
De épp arról szólnak. El is mondtam: Például a sztatikus E-t a töltéssűrűség kelti, a sztatikus B-t az áramsűrűség: divE=ro, rotB=j
"de mi az a mező?"
Már leírtam: Az E és a B mezővektorok a tér kérdéses pontjára képzeletben odahelyezett egységnyi próbatöltésekre ható erőket adják meg (a B esetén egységnyi sebességű, egységnyi próbatöltésre).
"de ott (a térben, a valóságban) valójában nem "Maxwell egyenletek" vannak, sem vektorok, mert azok csak az ott lévő dolog jellemzőinek, viselkedésük törvényszerűségeinek elvont, matematikai leírásai. "
Mint ahogy a tehetetlen testekben valójában nem "Newton egyenletek" vannak, sem skalár számok, azok csak az ott lévő dolog (a tömeg és a rá ható egyéb testek) jellemzőinek, viselkedésének elvont, matematikai leírásai. Az elméleti fizika így működik. Nem közvetlenül a dolgokkal (testekkel és kölcsönhatásaikkal) végez műveleteket, hanem azok matematikai leírásaival.
"A vákuumnak is van permeabilitása. Ez pedig azt a következtetést sugallja, miszerint a térnek kell olyan szerkezetének lennie, melyben a mágneses mező létrejöhet. Azaz úgy módosul valami a térben, (a tér szerkezetében) hogy azzal egy - mondjuk - ferromágneses objektum kölcsönhatásba tud lépni."
A mű0 pusztán a régi önkényesen definiált mértékegységek közötti illesztési szám. A fizikusok által használt nem önkényes részecskefizikai egységrendszerben az értéke 1. Mágneses mező pedig nem a tér valamiféle szerkezete miatt jöhet létre. Létrejöhet az görbületlen Minkowski téridőben és bármiféleképp görbült Riemann téridőben is. Az általános relativitáselmélet épp ezt a háttérfüggetlenséget támasztja alapkövetelményként a kölcsönhatások (így például az elektromágneses kölcsönhatás) leírása elé.
Hogy egyáltalán miért jöhet létre E és B és Higgs mező? Ezt mutatja a tapasztalat, ilyen a világ. Ezeket nem lehet filozófiai elvekből levezetni.
"ha a fényforrás kelti a mezőt is, meg annak hullámzását is, akkor ahhoz – szerintem – jóval nagyobb energiára van szükség, mint egy meglévő mezőben a hullám-keltéshez."
A fényforrásból épp akkora energia távozik, mint amekkorát az általa keltett hullámzó elektromágneses mező összesen képvisel. Nincs itt hely semmi "szerintem"-re, ez nagyon pontosan kiszámolható.
Ezekről - amiket írtál - tudomásom van, a mikrohullámú sugárzás vizsgáló eszközöket ismerem, azzal is tisztában vagyok, hogy léteznek a föld rétegein is áthatoló "sugárzások", ez még a felvetésem teljes elvetését (szerintem) nem indokolja kellő alapossággal.
De remélem ez senkit nem zavar túlzottan.
Egyébként köszönöm a magyarázatodat és a türelmedet.
"Egy fenét! Akkor miért ereszted el a füled mellett, amit írok róluk?"
Dehogy eresztem el, sőt nagyon köszönöm a türelmed (a néha kissé csípős megjegyzések kel együtt) s egy tucat hozzá kapcsolódó írást olvasok el!
"S kerengsz kitartóan a saját fixa ideálod körül: "a tér szerkezetének megváltozásáról lehet szó.""
Mert Te egy kvázi virtuális világot társz elém a vektorok, tenzorok, képletek, egyszóval modellek által, amiket igyekszem megérteni és a valóságba átültetni ("lefordítani") több-kevesebb sikerrel.
"Mi volna az a térben eleve meglévő elektromágneses mező?"
Félreértetted, mert ilyet nem írtam. Szerintem nincs a térben eleve meglévő elektromágneses mező, viszont azt gondolom, hogy a térnek van olyan "szerkezeti eleme" melyben a forrás által létrejött/generált tovaterjedő változás már az elektromágneses mező jellemzőivel bír.
"Pedig hát igazán nem valami alig ismert egzotikus, még épp csak pedzegetett új témáról van szó. Ez egy több mint száz éve széltében oktatott szakma."
Ez igaz, mindazonáltal akik oktatják, sőt kutatják sincsenek igazán tisztában a modellek által megrajzolt valósággal:
Feynman:
"Semmiféle olyan képet nem tudtam alkotni magamnak az elektromágneses térről, amit akárcsak megközelítően is pontosnak mondhatnék. Régóta foglalkozom az elektromágneses térrel, és negyed századdal ezelőtt éppen olyan helyzetben voltam, mint Önök, akik éppen most ismerkednek a vibráló hullámokkal. Amikor a térben tovahaladó mágneses erőtér tárgyalásakor az E és B vektorokról beszélek, lengetem a karomat, és Önök azt hiszik, hogy amit mondok, azt mind látom is magam előtt. Nos, amit 25 esztendős tapasztalat birtokában látok, az mindössze a következő: Elmosódott, bizonytalan, homályos, tekervényes, vibráló vonalak, némelyikre itt-ott, egy-egy E vagy B betű van írva, és talán egyes vonalak nyíllal is el vannak látva; igen közelről szemlélve a képet a nyilak eltűnnek. Amikor tovasuhanó erőterekről beszélek, képzeletemben szörnyű összevisszaságban keverednek a valóságos objektumok és az ezek leírására alkalmazott szimbólumok ... Nem képzelhetem magam elé a tovaszáguldó erővonalak kicsiny kötegeit, mert az nyugtalanít, hogy ezek egyszer csak eltűnnek; ha más sebességgel haladok. Márcsak azért sem látom mindig az elektromágneses teret, mert olykor arra gondolok, hogy a vektor és skalárpotenciállal kellett volna képet alkotnom, mert talán ezek vibrálása fizikailag lényegesebb fogalom ..." http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz8007/radnaigy8007.html
"Egyszerűen az elektromágneses tér leszakad a forrásáról és az terjed tovább."
Neked is csak azt tudom mondani, hogy ami leszakad a forrásról a képletek alapján nem más, mint a mezőre vonatkozó jellemzők. Amiknek természetesen valamilyen energia felel meg, de hogy ez az energia /hullámzás miben terjed, - meglévő, vagy leszakadt mezőben - arról nem szólnak a képletek. Tudtommal...
(A képletek már olyan mezőről írnak, melyek a forrás által keltett tulajdonságokkal rendelkeznek. Nem zárható ki, hogy létezik nyugalmi állapotban lévő mező, amit a forrás hoz mozgásba)
"Ok, de akkor mit értettél "a geometriai térre ráépülő újabb struktúrák" alatt? Azok minek a struktúrái? Tudom, a mezőké, de mi az a mező?"
Speciális, térben eloszlott anyagfajta.
Éppen emiatt nem szabad magával a térrel (téridővel) összekeverni, ahogy arra construct is felhívta a figyelmet.
"Pl. a Higgs-mező hogy kerül oda? Azt mi generálja?"
Nem generálja semmi. Az is egy eloszlott anyagfajta.
Sőt! Kapaszkodj meg! Az kvantummezőelmélet alapján az összes "részecskés" anyag tulajdonképpen térben eloszlott mező, és csak ennek a mezőnek a turbulenciáját tapasztaljuk meg mi "megfogható" és adott helyet elfoglaló anyagnak: anyagi részecskének.
Én sem a téridő geometriai struktúrájával való azonosságra gondoltam, hanem a Te megfogalmazásodban is említettel:
"…így például a különböző részecskemezők) viszont a geometriai térre ráépülő újabb struktúrák"
(Mint kiderült, Te a "ráépülést" időben egy eseménnyel kötöd össze, én meg úgy értem, hogy állandóan ott van, eleve ráépült.)
"Egyáltalán nem változik meg a tér struktúrája."
Ok, de akkor mit értettél "a geometriai térre ráépülő újabb struktúrák" alatt? Azok minek a struktúrái? Tudom, a mezőké, de mi az a mező?
Később írod:
"Ennek a mezőnek határozott szerkezete van, amit a négy Maxwell egyenlet ír le:"
Ez is OK, de ott (a térben, a valóságban) valójában nem "Maxwell egyenletek" vannak, sem vektorok, mert azok csak az ott lévő dolog jellemzőinek, viselkedésük törvényszerűségeinek elvont, matematikai leírásai.
Pl. a Higgs-mező hogy kerül oda? Azt mi generálja?
Az elektromágneses mezőről még elképzelhető, hogy a (pl. fény-) forrás hozza létre, bár szerintem inkább az a logikus, hogy egy meglévő mezőben kelt hullámokat a forrás.
A Maxwell egyenletek – ha helyesen értelmezem – nem szólnak arról, hogy a forrás kelti a mezőt, csak azt írják le, hogy a mezőnek a tulajdonságai (E és B) miként változnak meg, s hogy ez a változás fénysebességgel terjed.
Az egyenletek kapcsán jutott eszembe: A vákuumnak is van permeabilitása. Ez pedig azt a következtetést sugallja, miszerint a térnek kell olyan szerkezetének lennie, melyben a mágneses mező létrejöhet. Azaz úgy módosul valami a térben, (a tér szerkezetében) hogy azzal egy - mondjuk - ferromágneses objektum kölcsönhatásba tud lépni.
Ez az objektum nem a mágneses mezőt gerjesztő tárggyal lép kölcsönhatásba, hanem a mezővel. Az objektum számára közömbös, hogy azt a mezőt történetesen mi hozta létre, ő a mezővel fog kölcsönhatásba lépni. (nem a mezőt jellemző vektorokkal, hanem magával a fizikai mezővel.)
Továbbá, ha pl. fényforrás kelti a mezőt is, meg annak hullámzását is, akkor ahhoz – szerintem – jóval nagyobb energiára van szükség, mint egy meglévő mezőben a hullám-keltéshez. (most a meglévő mező alatt nyugvó állapotot értek, aminek „nincsenek jellemzői”, azaz (még) nem jellemezhető vektorokkal, tehát a Maxwell egyenletek szemszögéből nem is tekinthető mezőnek.)
Nyilván kevesebb energia szükséges egy kavics tóba ejtéséhez annál, hogy a tavat is létre kelljen hozni. Egy foton esetében univerzum-méretű „tavat” kell létrehozni! Plusz hullámoztatni.
"Állításom szerint akármilyen ritka a világűr anyagtartalma egy bizonyos távon túlra nem juthat a fény. Akit a felvetésem túlságosan felizgat az ne látogassa a rovatot,"
Csatlakozva az előttem szólóhoz, nincs itt senki, akit "felizgatna" a hipotézised, viszont többen is vannak, akik tisztán látják benne a hibát, és ezt már megpróbálták neked korábban elmagyarázni. Sikertelenül. Te csak mantrázod tovább a hibás fixa ideádat, mintha mi sem történt volna. Az átadott tudás legalábbis lepergett rólad.
Ha érdekelne, itt megtalálod, hogy a csillagászok hogyan veszik figyelembe a csillagközi anyag hatását a fényre:
A legfontosabb amit ebből érdemes ISMÉT(!!!) megjegyezni neked, hogy az anyag és a fény kölcsönhatásában kulcsfontosságú tényező az anyag "részecske-mérete" ugyanis ez szelektíven hat a hullámhosszakra. Adott részecskeméret egy adott hullámhossz-tartománnyal hajlandó kölcsönhatásba lépni, és például az a hullámhossz tartomány szóródik az adott részecskén, az annál hosszabbak viszont nem. És itt a lényeg! Az univerzumban van egy felső méretbeli határa a csillagközi anyag részecskeméretének (kábé porszemcse méret), míg az elektromágneses sugárzási spektrumnak nincs elméleti felső hullámhossz-tartománya.
Hogy te is értsd: a csillag- vagy galaxisközi anyag - részecskemérete okán - lehet hogy szelektíven szórja a látható fény hullámhossz tartományának legnagyobb részét, de a mikrohullámú és a rádiósugárzást nem szórja! Azok áthaladnak ezen az anyagon.
Te laikusként azt hiszed, hogy csak a látható fény jön az univerzum távoli részéből. Hát egy fenét! A teljes elektromágneses spektrum jön.
És éppen a látható fényt korlátozó gáz és porfelhők miatt használnak ilyen részek vizsgálatára rádióteleszkópokat, mert a rádiósugárzás áthalad a csillagközi felhőkön is.
Akárhányszor ismételgeted, ugyanakkora hülyeség, mint először. És ezen az sem segít, ha pimaszkodsz azokkal, akik megpróbálták elmagyarázni neked, hogy miért.
Köszönöm a tanulásra biztató szavaitokat, én 74. életévemet taposom, nem kívánok meglévő diplomámhoz újabbat szerezni, van elég dolgom a házkörül.
Csak arra számítottam, hogy saját gondolatokat tudok kicsiholni erre hajlamos érdeklődő természetű rovattársakból.
Csak példaként egy konkrét helyzetet ismertetnék, amely merev hozzá állásotokat talán enyhítheti.
Tehát: az köztudomású, hogy a tenger bizonyos mélysége alatt teljes a sötétség, /persze cinikus rovattárs rögtön azt válaszolja a fejemben is ez van-:)/. Folytatom, bizonyos algák, medúzák ebben a tengermélyi térségben egy meghatározott méretű gömb térségében észlelhetik egymás fényét, Azon túli térrészről már nem érzékelik a többiek fényjeleit. Ezek az algák úgy vélhetik, hogy a világuk akkora amekkora a még belátható térség.
A példa primitív, de remélem közérthető. Állításom szerint akármilyen ritka a világűr anyagtartalma egy bizonyos távon túlra nem juthat a fény. Akit a felvetésem túlságosan felizgat az ne látogassa a rovatot, sértő megjegyzések pedig engem nem érintenek, mindenki saját kisszerűségét mutatja be ezekkel.
"Kb. havi másfélmillió forint esetén nagyjából három év alatt prezentálok neked egy igényeidnek megfelelő elméletet, amiben az is konkrétan benne lesz, hogy milyen módszerrel lehet bebizonyítani. Vagy cáfolni."
Ezzel szerintem brutálisan felverted a szolgáltatás árát, te árfelhajtó !
" Ha van köztetek alkalmas elme, kérlek, tudassátok velem, hogy a gravitációs hullámok milyen módon terjednek a térben.
Komolyan érdekelne, áltudósok kíméljenek!"
A Wiki-n olvastam, hogy ezek úgynevezett kvadrupol sugárzásként terjednek. (Hogy ez miféle megnyilvánulása a térnek téridőnek, azt én nem tudom. Hátha létezik publikus animációja, és valaki idelinkeli.)
