van bizony, mikor az érzékletesen leírt heroikus küzdelmet olvastam, egyből az északi zöld brutál emelkedője jutott eszembe a Tolvaj-hegyre :-)
bár nektek a Vasfüggöny talán közelebb van
(jut eszembe, mikor két hete DDK mián Veleméren - Szomorócon jártunk, olvastam ismertető táblákon a sökfás temetőkről, azért hallottam már ezt-azt de erről még soha, úgyhogy majd a vasfüggöny során megnézem magamnak)
nem tudom ebben a ködös időben látszott-e, de irányomból is lengett a kalap és hosszan zúgtak a fanfárok :-)
"Első felindulásomban azt mondtam, ha lesz még OKT biztos, hogy nem ebből az irányból vesszük be a Miliceket, de megnyugodva jobban belegondoltam, hogy itt milyen lehet a lemenetel? Szörnyű, szörnyűbb mint a mászás!"
Megjártam ezt az utat már "feről le" és "leről fe" is, és mondhatom, hogy jobb lefelé. Szóval legközelebb inkább fordítva javaslom!
Szívből gratulálok a teljesítéshez!!!
ui.: ...és hogy ne legyen benned üresség érzés: további sok szép túrát kívánok!
Szívből gratulálok! Embert próbáló túra volt a leírás alapján, méltó befejezése ennek a bejárásnak. Most is - mint mindig - remek kis túraleírást olvashattunk. További jó túrákat kívánok!
Én jobban szeretek a magam által meghatározott időpontban és tempóban, kisebb társasággal túrázni, ezért a TT-ket nem igazán preferálom. Azért köszi a tájékoztatást.
Igen, a somlóit is néztem, de azt jó lenne inkább barátokkal, kollégákkal, pincelátogatással... Ha jól láttam, még rövidebb táv, a vége felé egy vendéglővel, szóval remélhetőleg könnyű lesz megszervezni rá egy "csapatösszetartást". ;-)
Amivel most szemezgetek - szintén Orbán Imre szervezésében - a tihanyi és a badacsonyi barangolások, mindkettő 15-16 km, még utazással, rövid nappalokkal is simán teljesíthető.
Gratesz a teljesítéshez és a szép túrához. Remélem még az a szép kitűző jár érte.
Nekem is az egyik kedvenc túrám. 2017-ben is romos volt az Ify-kápolna, de még nem ennyire. Ráadásul még egy-két harmónium is volt az egyik szobában és a verandán.
Sajnálom, hogy így ér véget egy igen érdekes történetű műemlék élete. :)
Egyébként hasonló szép túra ilyenkor az "Öt kápolna a Somlón" is, szintén Orbán Imre szervezésében.
Kicsit megvariáltam a felkeresendő kápolnák (és a csúcskő) sorrendjét, nekem nem tűnt annyira soknak az aszfalt. A 2*1 km vasútállomás-Kisapáti országúton kívül nem volt sok - legalábbis az OKT ezen (Tapolca-B.tördemic) szakaszához képest egyáltalán nem.
Szép ez a környék, tavaly én még megtoldottam egy Csobánci-vár látogatással is. Az elmúlt évben 4-szer jártam erre, teljesen beleszerettem ebbe a környékbe. Idén már céltudatosan választanom más országrészt, hogy mást is lássak.
esetleg ha szóltál volna, elképzelhető, h Veled tartottunk volna és ott folytattuk volna ahol abbahagytuk ;) :D
egyébként pár éve Elsővel mi is megcsináltuk Orbán Imre mozgalmát és tényleg tetszett, hogy a Szt. György hegy fősodrán kivűl is megismerkedhettünk a heggyel, bár a végén az a rengeteg aszfalt taposás nem jött be, de legalább a vasútállomásra értünk be, ahol még volt időnk betérni a becsületsüllyesztőbe is :) :D
No, hogy egy kicsit ON is legyek végre, itt a szombati túrám beszámolója...
5 kápolna a Szt. György-hegyen
Nem mondott túl jó időt, az esőt hozó front viszont már elvonult a nyugati országrész felett, ezért errefelé terveztem a túrát. Elég korán indultam, így 4.12-kor már Kelenföldön a fehérvári személyen találtam magam, majd egy 20 perces átszállás után zötykölődtem is úticélom, Nemesgulács-Kisapáti vmh. felé. Nem volt rövid az út a sűrű megállásoknak és a füredi mozdonycserének köszönhetően, de 8.20 körül már kászálódtam is le a vonatról.
Gyors szerelésigazítás, útvonalkövetés indítása, és már bandukoltam is az aszfaltút mellett Kisapáti falu felé. A boltba betértem reggeliért, na és hogy kérjek pecsétet az igazolófüzetbe. Az eladó hölgy egyáltalán nem csodálkozott a dolgon, szívesen nyomta a bélyegzést.
Az első kápolna közel van a faluhoz, kis bemelegítésnek éppen jó volt. Előle szép kilátás nyílik a Csobánc és Gulács felé. Visszatérve az útra valami egészen furcsa köztéri alkotás található. Pisilőpont. De tényleg. OK, fiúknak szinte minden az, de ez „hivatalosan” is… Nem próbáltam ki, nem tűnt túl higiénikusnak, no meg parancsszóra nem is megy, nem így készültem… ;-)
A Darányi Ignác menedékház – leánykori nevén Szt. György-hegyi kulcsosház – az OKT-t járók számára is ismerős lehet. Gyors pecsételés, néhány falat reggeli, és a már jól ismert Kék jelzésen ballagtam a bazaltorgonák mellett a Szt. György-hegy teteje felé. A kilátás „szokásosan” parádés, a csúcskövön az évszám – ezt kell feljegyezni igazoláshoz – viszont már alig látszik. Lefelé a Khrsz jelzésen jöttem, amihez becsatlakozott a piros sáv is, majd a bazaltorgonás szakasz tetején visszacsatakozott mindkettő a Kékhez. Útközben panoráma a Tapolcai-medencére. Ez az útvonal a csúcstól (csúcsig) sokkal szebb, látványosabb, mint a Kék. Én erre vinném az OKT-t, így nem lenne kitérő a Szt. György-hegy csúcsa, amit vétek kihagyni, pedig ugye jelenleg nem érinti az útvonal.
Visszatértem a Darányi menedékházhoz, majd folytattam is utamat – ezúttal a hegy északi oldalán a P- jelzésen a Szt. Donát kápolna felé. Meglett a kápolna, az ellenőrző kérdésre adott válaszban viszont kicsit bizonytalan vagyok. Egy szelfi azért biztonság kedvéért befigyelt.
A Raposkától keletre eső Szt. Antal kápolnához szerencsére nem kell az országút mellett haladni, hiszen vadonatúj kerékpárút vezet a hegy nyugati oldalán. A kápolnától a térképen jelzett jelzetlen (hű, ez elég furcsán hangzik…) földúton haladtam, ami aztán sajnos egyszer csak elfogyott, de a bekerítetlen telkek között el lehetett érni egy másik földutat. Szerencsére elég kihalt volt minden, de ha itt vannak a telektulajdonosok, kaphattam volna rosszalló pillantásokat… Célszerűbb lett volna a kápolnától visszaballagni a Z- jelzésre. Majd legközelebb.
Újra felcaplattam a hegyoldalba, hogy ismét a Kékre csatlakozva a elérjem a Tarányi présházat és a mellette levő Lengyel-kápolnát. Igazolás itt is rendben, fényképek készítése, majd ballagás tovább az Ify-kápolna felé.
Hasonlóan lehangoló helyet nem nagyon találni a környéken. Nem nagyon vannak szavak leírni azt a pusztítást és pusztulást, amely az elmúlt években a természet – feltételezhetően jelentős antropogén rásegítéssel – véghezvitt. Szörnyű. Romok és mocsok mindenütt, csak (rövid) idő kérdése, hogy a homlokzat is leomoljon a rajta levő – még épnek tűnő – barokk szobrokkal. Nem lehetne legalább a szobrokat megmenteni??? A pusztítás még szembeötlőbb a bejáratnál levő felújított kereszthez viszonyítva. Lehet, hogy inkább innen kellett volna kezdeni a túrát, mert a többi kápolna egyébként rendben van, így viszont leginkább ez maradt meg bennem.
Innen gyorsan le lehet érni Kisapátiba, és a már ismert úton vissza a vasútállomásra. Az útvonal tulajdonképpen körbejárja a Szt. György-hegyet, közben a csúcsot is érinti. Fantasztikusan szép, különösen ilyenkor, tiszta időben, őszi színekkel. Csak azt az Ify-kápolnát tudnám feledni… :-(
Még egy sört a gallér mögé hajítottam (c. Hörpölin) a nemesgulácsi kocsmában, aztán zötykölődtem is vissza Budapestre, megállapítva, hogy kb. kétszer annyit utaztam, mint túráztam. De megérte.
Túratáv a vasúttól vasútig 14,2 km, szint kb. 650 m.
Még annyi, hogy a vasút versenyképességét az is rontja, hogy míg a busz végigmegy a települések főutcáján, addig a vonat sok esetben (pl. Őriszentpéter, Bajánsenye) a település szélén vagy legalábbis a központtól jó messze áll meg. Persze hogy Juliska néni inkább busszal fog utazni.
Én is úgy tudtam, hogy a magyar-szlovén vasúti kapcsolat megteremtése - ezáltal az adriai kikötők jobb megközelíthetősége - miatt építették újjá a vonalat. Szóval főleg a teherszállítás volt a cél, csak hát ha már megépült, van rajta némi személyforgalom is. (Mondjuk a napi 4 vonatpár már eleve kizárja a versenyképességet...)
2022. 10. 22. szombat Erre a napra már nem terveztem gyalogtúrát, mert esőt ígértek. Na meg annyira nem is fogott meg a sík vidéken való útkeresés, dzsindzsa-harc hangulata.
Végleg elhagyva a szállásunkat Berzence felé vettük az irányt, gondoltam kicsit felfedezzük a várost. A Festetics-kastélyt kerestük, de az évekig pszichiátriának használt, ma már üresen álló épület teljesen zárva volt, a rálátást takarták a bokrok, fák, így alig láttunk belőle valamit. El is ment az egésztől a kedvem, inkább továbbálltunk Hács irányába.
A falu egyik szélső utcájában parkoltunk le, és gyalog indultunk Béndekpuszta felé. Majdnem pont egy éve, a Dél-balatoni várak túramozgalom kapcsán jártam itt, s teljesen elvarázsolt hangulatával. Meg kellett mutatnom Klárinak is. Minden jóslat ellenére, a tavalyival ellentétben, napfényes időben volt részünk.
A régi kis kápolna mögött egy még régebbinek a romjai is látszanak. 1331-ben említik először írásos dokumentumok a települést. 1590 körül, a török dúlás elől a régi kápolnába menekült a lakosság. Egy portyázó török csapat rájuk gyújtotta a tetőt, mindnyájan meghaltak. A rom mellett áll az 1857-ben felszentelt és az 1970-es évek végéig használt újabb, klasszicista kis templom. A törökök által elpusztított béndekiek csontjai ennek altemplomában kialakított ossariumban vannak elhelyezve.
Az 1800-as években a Kacskovics-család birtokolta a települést, nekik van egy kastélyuk a közeli Gyugyon is. A család néhány tagjának sírja közvetlenül a templom mellett ma is megtalálható. Az utolsó családok 1970 körül költöztek el innen.
Természetesen benéztünk a szomszédos Gyugyra is. Gyugyot első ízben a somogyvári bencés apátság alapítólevelében említik, 1091-ben. Tiszteletreméltó múltja van a településnek, komolyan ápolják is: akár a Magyarok kálváriájára, akár az Örökkévalóság parkjára gondolunk. Végigsétáltuk mindkettőt, nagyon magával ragadott a hangulata mindkettőnket.
Még elautóztunk a már említett Kacskovics-kastélyhoz, ahol megállt az idő. Tavalyhoz képest semmi nem épült, igaz nem is pusztult. A tető ép, legalább áll az épület!
Innen már a Balaton felé vettük az irányt. Bogláron sétáltunk egy rövidet a parton. Ezeknek az őszi balatoni sétáknak is megvan a különleges hangulata. Ilyenkor jobban érzékelhető a táj szépsége, nem nyomja el a nyári nyüzsgő élet.
Ebédet követően még Siófoknál is megálltunk egy kis pihenésre. Hajdan itt nyaraltunk több éven át az éppen kúszó-mászó gyerekeinkkel. Ennek már 30-35 éve, jó volt keresgélni a régi emlékeket.
Kegyes volt velünk az időjárás is, a délutáni borús idő ellenére a beígért esőből hazáig egy csepp sem esett. Ma csupán 4 km-t sétáltunk, kellett ez a könnyed levezető nap. A teljes túrán összesen 60 km-t gyalogoltam.
Rendhagyó túra volt ez az idei, hogy összevontam a klasszikus túrázásomat a szokásos őszölésünkkel. Leginkább az éjszakai táborok hangulata hiányzott, de örülök, hogy most ezt legalább így sikerült megoldani.
Remélem sikerült némi kedvet csinálni ehhez a környékhez, sok szép túrát kívánok mindenkinek!
valami olyasmi lenne a logikus mint mondjuk az M7-esen,
Igen igen, csak az M7-esen kicsit más a lépték, ott Tárnokon Siófok/Nagyakanizsát (mondjuk 2 ó távolságot) kiírni más, mint Becskén kiírni Mátraverebélyt, hogy 74 km, ami (nekem) pl. 4 túranap.
Persze nem ellenzem, csak én személy szerint nem sok értelmét látom :))
vonat: kösz az infót
de miért dízel cucc jár egy villamosított vonalon? (én sem kötözködöm, csak nem értem)
Szívesen. OFF
Nem nagyon elmélyedve benne, de röviden: nincs ennél többre igény. Ha megnézed a vonal történelmét, láthatod, hogy 1980-ban megszűnt a forgalom, majd el is bontották. Végül 2000 körül építették vissza, de jórészt a teherforgalom miatti kapcsolatként. A lakosság, aki 20 évig megoldotta az utazását máshogy, az most sem igazán vonatozgat arra.
A Flirt motorvonat pedig 211 ülőhelyes, ami indokolatlan oda, ahová a 44 üh is elég. Villamos motorvonat ennél kisebb nincsen a MÁV-Startnál, Mozdony+1 kocsival járni pedig gazdaságtalan, irreálisan sűrűn kell karbantartani a mozdonyt a fék igénybevétele miatt, a végállomáson (amiből 1 határállomás: Hodos) közbe kell járni. Ráadásul az eltérő feszültség miatt a mozdonyt "lökdösni" kell az egyik oldalról a másikra.
Az már csak egy szomorú plusz, hogy a mostani energia költségek mellett jó eséllyel olcsóbb is egy kisebb fogyasztású dízel motorvonattal járni, a villamos vonatatás járiléskos költségei mellett (felsővezeték használat pl.)...
"de miért dízel cucc jár egy villamosított vonalon? (én sem kötözködöm, csak nem értem)"
Csak tipp, de ha elég oda egy szóló bz, akkor annak az üzemeltetése még mindig olcsóbb, mint ha egy szili (V43) közlekedne egy személykocsival. A flirt meg még szólóban is jóval nagyobb kapacitású, ráadásul azokra nagyobb szükség van más vonalakon (a 2-70-71-80-100-120-as vonalakon éppen most csökkentik a dupla flirtök számát szép csendben...).
Azt, hogy kinek mi lenne a legszimpatikusabb célpont, az eléggé változó, de ha a táblázáskor az alapvetően leírt szabályrendszer teljesült volna, akkor nem lett volna ekkora felháborodás.
De tömören összefoglalva, kb. egy napi kéktúrán 2-3 pecsételőhelyet érint az ember, mire elér a kiszállási ponthoz, így ha három célpontot tüntetünk fel egy táblán, akkor a kiszállási hely, pecsételőpont, legközelebbi érdekes pont (település, forrás, elágazás, stb... )
És természetesen turistaút csomópontban, ha már csinálunk oszlopot, akkor minden irány legyen táblázva.
>Vagy messzebbről (több pecsétponttal arrébb) is kiírnád, hogy hány km az OKT 25. szakaszhatára?
igen
>Ha igen, akkor az mire jó?
általában ezek a kiszállási pontok is, arra jó
meg látod ahogy közeledsz :-)
én sem a táblák alapján túráztam, felőlem aztán az összeset leszerelhetik akkor is elboldogulok valószínűleg
de ha már van...
valami olyasmi lenne a logikus mint mondjuk az M7-esen, ki van írva mindig a köv. lehajtó hogy pl Tárnok 3 km, és mindig rajta van Siófok meg Nagykanizsa távolsága is (de nincs rajta a velencei pihenőhely ott még, csak közvetlenül előtte, a fehérvári meki a siófoki víztorony a lellei cuki pedig semmikor)
vonat: kösz az infót
de miért dízel cucc jár egy villamosított vonalon? (én sem kötözködöm, csak nem értem)
A DDK-n található nagy kékkörös információs táblák némelyikén van olyan útvonalvázlat, ahol fel vannak tüntetve bizonyos szakaszhatárok, de ezek még valami régebbi logika szerintiek. Ilyet láthattál. Itt szakaszhatár volt a Harsányi-kereszt, Gálosfa, Ormándpuszta, tehát elég értelmetlen módon volt felosztva. Jelenleg nem ezt a szakaszolást használják, ilyen szempontból ezek az információk elavultak.
Húsvétkor még valami elektronyos motorvonattal jutottunk el Zalalövőre (ugyanezzel a gyorssal jöttünk) most meg szóló BZ volt
Emlékeim szerint ETCS és GSM-R tesztek voltak akkortájt, és olyan járművekkel kellett közlekedni, amik rendelkeznek ezekkel, ezélrt jártak 60+-os kék Flirtek.
Egyetértek, nagyon nagyon nagyon régen láttam olyan sárg táblát, amin nem volt jelölve mindkét irányban a következő pecséthely, igaz az OKT-n a magas sorszámú szakaszok felé haladtam, ők pedig ott kezdték a cserét. Az AK-n mostanában az tűnt fel, hogy a különböző pontokig kiírt távolságok is 90-95%-ban stimmelnek a GPS-hez képest, miközben a kütyü is téved. Tényleg kezdenek használhatóak lenni a táblák.
Mondjuk 1-2 helyen logikátlanul vannak a pontok kiírva, Sándorfalva felett pl. a Dóci letérő nem tudom miért fontosabb, mint a Dóc, Szili sarok amh. (Kéktúrás keresztségben "Hantházi erdő") holott utóbbinál van perfekt tömegközlekedés, előbbinél max évente 1-1 ember betér Dócra.
Végleg elhagyva a szállásunkat Berzence felé vettük az irányt, gondoltam kicsit felfedezzük a várost. A Festetics-kastélyt kerestük, de az évekig pszichiátriának használt, ma már üresen álló épület teljesen zárva volt, a rálátást takarták a bokrok, fák, így alig láttunk belőle valamit. El is ment az egésztől a kedvem, inkább továbbálltunk Hács irányába. 
A régi kis kápolna mögött egy még régebbinek a romjai is látszanak. 1331-ben említik először írásos dokumentumok a települést. 1590 körül, a török dúlás elől a régi kápolnába menekült a lakosság. Egy portyázó török csapat rájuk gyújtotta a tetőt, mindnyájan meghaltak. A rom mellett áll az 1857-ben felszentelt és az 1970-es évek végéig használt újabb, klasszicista kis templom. A törökök által elpusztított béndekiek csontjai ennek altemplomában kialakított ossariumban vannak elhelyezve.
Az 1800-as években a Kacskovics-család birtokolta a települést, nekik van egy kastélyuk a közeli Gyugyon is. A család néhány tagjának sírja közvetlenül a templom mellett ma is megtalálható. Az utolsó családok 1970 körül költöztek el innen.
