Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
„Drága gyermekek! Nagy örömmel a szívemben ma is a megtérésre hívlak benneteket. Gyermekeim, ne feledjétek, hogy mindnyájan fontosak vagytok Isten nagy tervében, melyet Medjugorje által visz véghez. Isten szeretné az egész világot megtéríteni és meghívni az üdvösségre és arra az útra, amely elvezet Hozzá, aki minden létező kezdete és vége. Különösen arra hívlak benneteket gyermekeim, szívem mélyéből, hogy nyíljatok meg annak a nagy kegyelemnek, amelyet Isten jelenlétem által ad nektek. Szeretném megköszönni áldozataitokat és imáitokat. Veletek vagyok, és mindnyájatokat megáldalak. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
Ó, rohanhatok Benned, s szemem mosolyog
Szaladhatok Benned, Te is mosolyogsz
Mint gyermek foghatom meg igazságos kezedet
S jól esik neked irgalmas kezedet mutatnod
Játszva lépünk, bár szívedből ki nem lépek
Játszva együtt szaladunk, bár sebeidben vagyok
Gyengeséggel Hozzád léphetek, s mint erősséget fogadod
Iszom kelyhedből, érte odaadod poharadat
Ki nem ürül, tartalma bentre ér, bent táplálja tüzedet
Jól esik ketten szaladni, jól esik játszani
Megpróbálsz, megpróbálhatlak
”Béke legyen veletek! Szeretett gyermekeim! Tegyetek úgy, ahogy az Úr kéri. Imádkozzatok azokért a fiaimért és leányaimért, akik messze vannak tőlünk! Imádkozzatok megtérésükért! Mindig azt keressétek, ami szent! Legyetek olyanok, mint a napraforgók, amelyek a Napot keresik, a Nap felé fordulnak, és fényét követik. Törekedjetek arra, amit az Úr kínál fel nektek, és dicsérjétek Szent Nevét!
Közeledjetek Hozzá mind, akik közelében akartatok lenni, és lakjatok jól gyümölcseiből! Isten a ti Teremtőtök, és Nevelőtök is Ő lehet. Ne hagyjátok abba az imádkozást, amikor minden rendben van körülöttetek! Még örömötökben is imádkozzatok! Jöjjetek és dicsérjétek Őt, jöjjetek és magasztaljátok! Isten a ti Őrzőtök is. Bízzatok Benne, és Ő sohasem okoz nektek csalódást, mert az Ő világossága vezet benneteket a sötétségben. Tartsátok meg parancsolatait, szeretteim! Legyetek készségesek Atyátok kezében! Buzgón igyekezzetek elfogadni a Bölcsességet, hogy Nevelőtök és Tanítótok legyen! Növekedjetek a bölcsességben, növekedjetek az Úr Lelkében, hogy békében és teljes egységben legyetek az Úrral.
Még egy tanács a mai napra: járjatok a hit útján, és tartsátok meg a törvényt! Kérlek benneteket, éljetek üzeneteink szerint, elmélkedjetek üzeneteinken! Értsétek meg, hogy Jézussal együtt milyen nagy örömmel tanítunk benneteket, de örömünk csak akkor lesz teljes, ha teljesen legyőzitek közömbösségeteket, ha egészen átadjátok magatokat Istennek, és Őbenne bíztok.
Mindegyikőtöket megáldom. Ne feledkezzetek meg szent jelenlétünkről! Ne hagyjatok itt minket!... Imádkozzatok szeretett gyermekeim! Töltsétek ki napjaitokat a Szeretet jelenlétével!”
Csak egy szó, mit jól esik kiejteni Csak egy gondolat, mit jól esik megvallani Neked szól, mégis hangosabb suttogásnál Igen, és édesebb a bornál Szeretlek Istenem, szeretlek Három az Egyben, szeretlek minden lépésben
Gyere táncba kedvesem, szívem tüzet fogva követ Gyere, ne késlekedj Itt állok ablakod alatt, gyere tárd ki Engedj karomba öleljelek Neked énekelek, téged szólítalak, gyere Engedj rést kezemnek, engedd megfogni kezedet Érezd meg tüzemet Szívem dobbanása utánad eped, minden lüktető hangja nevedet ejti ki, hallgasd meg Hallod a madarakat, azt éneklik, engedd be Ó, engedj be Engedd karomba kapjalak, engedd hajadat megcirógassam Kezem nem érdes, egyszerre melegít és hűsít Ne félj karolj belém Gyere menjünk, ha megfogod kezeimet, meghallod ezt a zenét Ha átölellek, meghallod dallamát Ha meghallod el nem feledheted Ó ne told kezed magad elé Te nem láttál, de én már figyeltelek Nem hallottad hangomat, pedig már neked énekeltem Ó hallgass meg, nyisd ki ablakodat Ó tudom jöhetsz, csak fogd meg kezem Ha megfogod, már el nem eresztelek, ének lesz éjjeled, ének lesz nappalod Karomat engedd párnának, karomat engedd védő bástyádnak Gyere menjünk összeölelkezve, ó ne bánd és ne szégyelld Engedj magadhoz, mosolyom lesz mosolyod, engedj mosolyodból merítkeznem Ó, kacagásod akarom hallani, nevetésed csilingelése elepeszt Ó, nekem add zenéjét és zenémet neked adom Megmutatom hegyet és megmutatom völgyet, megmutatom éneklő nemzeteket Megmutatom fényt, hol sötétség nem élhet Karommal, ha felemellek, mutatom enyém vagy, s megmutatom tiéd vagyok Gyere lépjünk együtt, gyere táncoljunk együtt, gyere tánc zenéjét neked adom
Valami, ha megfog, nem értem Valaki rám néz, nem engedi léptemet Látni nem látom, mégis jelenléte itt van velem Lépnék, de ha lépek ellene teszek, mit tegyek Megállok várok, várom megtaláljon Nem értem, de ha letérek balra szembetalálkozom erejével Nem értem, ha letérek jobbra, találkozom fájdalmával Ha már lépést megfogom, s magamnak meghalok, fáj és sírok Sírok, sokat sírok, megtalálom az irányt Sírva lépek előre, ez a jó irány Sírva haladok, belül égek Végigjárom életemet
Már értem a szót, nekem szól Már lassan eszmélek és ez jó nekem Szemem lát, és tudom sírás megnyitotta fénynek Botomat elhagyhatom, van már támaszom Egyedüllétem eltűnt Lehettem bár tömegben tömeg első embere Lehettem parancsot osztó De lehettem másik segítője Kit ma mondhatom ismerek, nélküle szavam csak az lehet, egyedül vagyok Ma van tanítóm Már tudom mikor térek le útról Étkem Szava lett, italom oktatása Figyelmemet használja, ha figyelek Őt találom
Akaratom, ha adom, kezébe veszi Mérlegre teszi Ha mondom próbálj, próbál Ha kérem engedd meg, megengedi Nem nehéz Vele járni Játszva járunk, játszva haladunk
Mi védhet meg csalfa gondolattól, csalfa szép szavaktól? Mi mutatja meg igazat és mi mutatja meg a jót? Mi tart az úton? Mit tegyek, hogy se balra, se jobbra ne nézzek?
Ó, csak Te lehetsz, kit kérhetek, segíts nekem S a tanácsod:
„Ajánld fel magadat és ajánld fel családodat a mi két Szent Szívünknek!”
Mi hallatszik hegyek felöl?
Ég madarai és föld vadjai mért néznek kiáltó felé?
Ó, ki Ő?
Kinek az agancsa viseli égő gyertyákat, ó kié?
Kinek a szava csendes, mégis messzehalló? ó kié?
Járja hegyeket, járja völgyeket, megjár minden elhagyatott földet
Ki ég alatt él lássa meg, ki ég alatt él hallja meg
Hangja édes mint a méz
Szava kérve hívó, nem ijeszt
„Gyere, gyere, ismerj meg!”
Léphetek éjszaka honában Léphetek sűrű rengetegben Te ott vagy velem
Jöhet áradat, jöhet jégzivatar Támadhat farkasok hada Te rám nevetsz
Lépést lehúzhatja gyöngeségem, kolonc nehéz tömege Akaszkodhatnak belém ezeren A kötelet nem egyedül húzom, segítesz nekem
Sivatag lehet oly hosszú, hátizsáknyi étel nem elég bejárni Szélessége lehet nagyobb mindeneknél Ha Rád nézek, Téged látlak
Ó lehet e oly erő mi visszatartja szemeimet? Lehet e oly erő mi nagyobb Tiednél? Ó nem
Erőd előtt megállva csodálkozás tölt el, oly nagy, mértéke oly hatalmas Hiába keres gondolat erőddel felérőt Hátam mögött erőd, sarumat erőd vezeti, előttem ellenállót erőd kezébe veszi
Erő mi gyengéd Erő mi meghallgat Erő mi nem elvesz, erőt ad
Nem figyelek Rád és Te mit tehetsz, újra és újra körbejársz Szavammal, mint sárral dobállózom, észre nem veszem, mást célzok, mégis Téged érlek Kezemben ecetes kancsó, tartalmát bőven osztom, és Te nem szólsz elveszed kelyhét és kiüríted Fennen hirdetem tetteim, gondolom és mondom, én jó vagyok, feketére mikor mondom fehér, ki szól érte megtámadom Büszkeségem erős, büszkeségem égben jár, és Te itt állsz mellettem, itt kéred tekintetem Fényes ruhámtól nem látlak meg daróc öltözetedben Gondolataim élesek, szavamat úgy mondom minden ellenállást elsöpörjenek És te megfogod, összegyűjtöd, rámutatsz, szólsz, nézd milyen ajándékot adtál Nekem? Nem tudom, de ha látnám a fájdalmad, fájna nekem Nem tudom, mit adtam nehéz teher Nem tudom, de a pajzs mi tetteimet felfogta, ha visszapörgetné tetteim, könnyem eleredne Az előre haladó lépés, már látnám, nem hegyet járt Szakadék fölött átugráló lépteim, ó igen messze esnek mindentől, mi bölcs, mindentől, mi jó Gazdagságom, nem egyéb mint hiábavalóság Tudásom, nem egyéb mint hiábavalóság Nem vezet sehova, nem gyűjt, és nem remél
Jézusom, kezedben nyújtod véres Szívedet Mutatod friss vértől áztatott sebeidet Fájdalmad friss, szegeket ma verte beléd indulat, tudatlan gondolat Lándzsát ma emelte kéz, tudatlan gyűlölet ma lendítette, sebet ma ejtette
És ma ad enyhet vágyadba lépő vágyunk Ma veszi fel Érted keresztjét Ma lép oda, és vesz erőt nézni gúnyolódó ütésre lendülő kezet Ma látja szemünk és bensőnk ma simogat, mikor keresztet Testeddel durva kezek felemelik gödörbe lökik, földdel jól körbejárják, megrángatják, „tart e?”, s mit korbáccsal már nem tehetnek, szóval ismét és ismét megteszik És Benned lélegző türelmünk belőled merít
Kezed apró sebei, óriási barlang a betérőnek És látogatóját véred meggyógyítja Lábad sebei hatalmas várak Véres lábadra szánk csókot lehel Szíved él, lüktet, minden fájdalmad benne, és benne szereteted, benne minden fájdalmat értünk eltűrő szereteted
Jóságodat hirdeti szavam, bölcsességed földre szállt
Irgalom órájában a Szeretet van jelen, a Szeretet szólít, figyelj!
Hozzád lépjen aki kérdez, Hozzád lépjen ki választ vár, s Te megadod
Te teszed a nehézséget, Te mutatsz útjaidra, Te figyelmezel
Kezünkbe adod vágyadat, vágyadban az Út van jelen
Ó nehéz e? nem, a Te utadon a terhet Te viszed
Ha szót „Irgalom” akarva nyújtja továbbadó szándék, megjelensz Élő Szeretetláng képében jössz el Tűz előtt megkeményedett szív abroncsa lehull Szemet eltakaró hályog Fényt el nem viseli Gondolatnak jól esik ismerni irgalmadat, adja tovább lángként száj kezébe S kiejtve köd meghátrál, s ki ott marad lát, ki ott marad felemeltetik
„Drága Gyermekek! Ebben a nehéz időben is Isten szeretete küld hozzátok engem. Gyermekeim, ne féljetek, veletek vagyok. Teljes bizalommal adjátok nekem szíveteket, hogy segíthessek nektek felismerni az idők jeleit, amiben éltek. Segíteni fogok nektek, hogy megismerhessétek Fiam szeretetét. Általatok fogok győzedelmeskedni. Köszönöm.” Medjugorje, 2007. június 02.
„A Szűzanya megáldott mindannyiunkat és a kegytárgyakat is. Újból emlékeztetett minket arra, hogy imádkozzunk a papokért és hogy a papi áldás az ő Fiának, Jézusnak az áldása.”
Jézusom, áldásod szálljon az egységért küzdőkre
Fényed emelje őket Szent Szívedbe
Áldás legyen gondolatuk, áldás legyen léptük
Szereteted csókjával kend fel az egy áldozatodat elfogadókat
Kend fel őket látással, kend fel őket hallással
Értelmük lássa meg Lelked erejét, Lelket Szent pecsétet adó Szent Tüzét
Áld meg az akaratukat kezedbe tevőket, ne hagyd őket egyedül
Két áldozatod egy, s ha kettő egy lesz, Te mindent megadsz nekünk
Áldó áldása régi köpenyébe öltözik, felemeled áldó kezét
Kinyitod szem látását, kinyitod kertjeink kapuját
Légy áldott Uram szándékodért, légy áldott irgalom idejéért
Engedd áldást áldásban erősödni, engedd csodáidat bent megélni
Áldást hozó Tűzoszlop emelkedjen, adjon és adjon Szent Tüzet
Adja meg Forrásodat
Adja meg Felhőd erejét
Rám tekintettél, rám nevettél
Mit tehettem egyebet követtelek, megigéztél engemet
Mutattad kertedet, odaadtad, mondtad tied
Virágot nyújtottál, megfogtam, s elvettem Tőled, ó mit tegyek vele?
Szaladtál, s futva követtelek
Nevetésed mint jó bor vonzott magához engem
Kiléptünk kertedből, s ajtódnál megtaláltak engemet
Ó mit tegyek, kérdeztem
Lekötöztek, lábamra nehéz követ kötöztek
Megfogtak, mélységbe vetettek
Neved, mint jó kötél megtartott engemet
Megfogott, lassan virágos rétre engedett
Ó, Te ki oly kedves vagy minden asszonyok előtt
Menjünk, szaladjunk újra együtt
Gyere énekeljünk szaladó szélnek
Énekeljünk felkelő nap fényének
Keljünk versengésre hajnal madárhangjával, édesen búgó hangjaival
Gyere emeljél karodba engem
Hajamat kibontom, meg nem kötözöm
Szoknyámat derékig felkötözöm
Gázlok hegyi patakba, versenyt szaladok ellene haboknak
Mászok sziklákon, szikláról sziklára
Havas hegycsúcsokon Nevedet kiáltom
Szakadékba rohanva ereszkedek
Nyomaidból virágok nyílnak
Ó, hát nem kell mást tennem, hol nyomodat találom, virágodat tépem
Kötöm bokrétába, nyújtom, vedd el
Kedves illatát neked nevelte
Színeit szivárványba, neked merítette
Forrás vizét neked hozzá korsóba tette
Élő Víz egyedüli és tiszta Forrása
Engedd táncba vinni lépteinket
Engedd gyönge karunkat, felemeljen Téged
Végy tenyeredre minket, egymásba fonódva lábunk együtt lépjen
Gyere, szívünk kapuján lépj be
Nézd megterítettünk, nézd asztalunk telve
Gyere oszd meg velünk ételünk, gyere oszd meg velünk italunk
Nézd jönnek már a zenészek, miattad hívtuk meg őket
Nézd hajadonokat, fátyol mögött beszélgetnek
Nézd a legényeket, büszkeség mögött állva figyelnek
Ó gyere, nyissuk ki az ablakokat
Ó gyere, nyissuk össze a szobákat
Engedjünk levegőt, engedjünk fényt és engedjünk teret
Ó kérlek óbort kupákba Te töltsed
Első szót Te add kezünkbe
Dallamot zenészek fülébe Te dúdoljad
Gyere középre, gyere táncod Veled hadd kezdjem
Gyere nézzétek, karodba ölelsz, nem szégyellem, dicsekszem Veled
Tánclépést Te tanítottad
Arcom ég, szívem hangosan ver
Táncunk oly nemes
Látjátok, könnycsepp szemed sarkából én indítottam
Táncotokat kéri, lépéseteket kéri
Eléd áll, most téged kér táncra
Jössze Vele, jössze ?
„Itt van már a büntetés, amelyet a menny ez istentelen nemzedéknek tart fenn. Továbbra is mellettetek maradok, és arra biztatlak, hogy imádkozzatok, böjtöljetek és éljetek igaz életet Istenben! Ha megengeditek, egyre közelebb viszlek benneteket Istenhez. Én, "i Panayia" mindegyikőtöket megáldalak, és mondom nektek, köpenyemet már rátok borítottam kicsinyeim, hogy eltakarjalak az ördög elől, aki mint oroszlán, állandóan körülöttetek jár.”
Fejemet lehajtom, nyomodat követem
Ó, nem nehéz követni
Vércseppek jelzik útadat
Szelídségre gyűlölet
Édes szóra harag
Olyan szelíd vagy, erőszak messze áll Tőled
Tanítani szeretsz minket
Szereted ha megfoghatod kezünket, szereted megfogni kezeimet
Vágyad ezért az érintésért eleped
Mikor vágyam vágyaddal találkozik, nincs benne szó, mégis hangos kiáltás
Mikor szívem véres Szívedbe lép, nem marad más, csak a könny és fájdalom
Pedig tudunk táncolni együtt
Tudunk örülni együtt
Tudunk egymásban fürödni
Egymásban meg tudunk merítkezni
Most mégis vágyam simogat
Gyermek lép Atyjához, s lépésre könny indul meg szemedből
Igen, tudsz örülni és tudsz sírni
Mennyi könnyet ejtesz érettünk
Szíved itt áll előttünk, él és véres
Véres Szíved hív menyegzőre
Vőlegény hűtlen kedvesének mondja kedves
Korbácsot tartónak, Szívem szerelmese
A dárdát tartót el nem kergeted, szemébe nézel, könnyedet érte ejted
Ítéletet tartó, mért mondasz ítéletet?
Szívedre mutatsz, mondod tied
Sebeid lüktetnek, véred mutatja itt jártál, véred mutatja, itt vagyok
Vágyam tengerében messzire futok Tőled
Eltakarom magam, ne láss, elfordulok Tőled, ne hallj
Eltakarom gondolatom, hisz elég vagyok magamnak, s gondolom magam vagyok, a célom én vagyok
Kihasználom kit ki lehet, kint nevetek, s gondolom nem lát senki sem
Gondolatom szalad, ma elveszem amit elvehetek, s tervezem holnap mit szerzek
Szépségem megbolondít mindenkit
Ki lát, s gondolja elég vagyok magamnak, jön utánam, meg akar szerezni magának engemet
Nem tudja, én szerzem őt magamnak meg
Ha bizonytalant látom, körbejárom, becsapom szavammal, szavam eszét elveszi
Hazudok, de ő ezt nem érti
Megfogom, felveszem, s eldobom, most már értéktelen, már megszereztem
De van kit nem értek
Lábam hiába mutatom
Cseleimre mosolyog
Dühít mosolya
Elhiggyem szavát, oly szófukar
Szerelmet kínálok neki és ő szerelmet kínál helyette
Mondom test szerelmét adhatom
Mondja szív szerelmét adhatja nekem
Nem értem, nem magát kínálja, mégis szerelemről beszél
Szeme látom szerelemben ég
S ha megkérdezem kit szeressek, és ő erre körbe mutat
S ha kérdem hol találom, szívemre mutat
Ó félek, mi lesz, ha megtalálom szerelmet, mi lesz velem?
Mit tesz velem?
Ránk ragyogtatod szent fényedet, megmutatod dicsőségedet
Harmatoddal életet raksz pusztába
Illatoddal felemeled
Szavaddal neveled
S felismerő szó felröppen, egyenest Hozzád
Szent
Első szó még gyenge
Örömöt hoz, újabb ismeretet
Szó már
Ó Szent, kedves Szent
És mint lépés közelebb lép Hozzád
Értelem lassan megölel
Szó már háromszor mondja, háromszor gondolja
Szent, Szent, Szent
Hármas dicsőség, hármas egység
Szentháromság Szent Istenség
Ha veszem a Testedet, veszem a Véredet, és Reád nézek, tudom élő vagy és eleven
Tested és Véred, élő és eleven
Tested és Véred éltető erő, adakozó erő
Az akarat mi Hozzád lép, Testedért és Véredért, Téged megszólító szó, segíts, jöjj, lépjünk együtt
És te segítesz, és Te jössz, és te együtt lépsz lépésemmel
Ha fáradság erősebb testemnél
Ha csapások erősebbek szellememnél
Csak néhány szó: segíts! erősíts meg!
És tudom már segítettél, várnom nem kell, nyugodtan mondhatom, köszönöm, köszönöm Neked
Ha élő Testedet, élő Véredet veszem, tudom, itt vagy velem, itt élsz bennem
Oltára lettem élő Testednek és élő Vérednek, mit tehetek
Küzdök, örömöt találhassál bennem
Te is mondhasd, jó benned
Édes az ital, mit poharunkba töltesz
Édes a kenyér, mi jóllakat
Kedves a kötél, mellyel magadhoz kötöttél
Boldog a lépés, feléd
Ha megállsz, várunk, mutatod hegyeket
Körbevezetsz, mutatod völgyeket
Megmutatod veszejtő szakadékokat
Tüskés bozótokat
Áldást adsz kezünkbe, s minden mi méreg áldás tenyerére kerül
Felemeli, szemed elé viszi
Rálehelsz, s mondod élj, és mint harmat száll vissza az égből
Bűnbánat, megbocsátás, áldás – örülnek, ha együtt járnak
„Nem tudtátok? Nem hallottátok, miképpen hajol az irgalmasság az egész emberiség fölé? Itt van a ti Istenetek, aki lehajol hozzátok trónjáról, hogy elérjen benneteket.”
„Béke legyen veletek, szeretett gyermekeim! Hadd emlékeztesselek benneteket arra, hogy az Úr minden szívet ismer. Az Úr a szíveteket keresi. Tiszta szívvel jöjjetek Hozzá, és tanítani fog benneteket. Az Úr megvigasztalja lelketeket. Ösvényére vezet titeket az igazságban... Kérlek benneteket, akik még ingadoztok, ne csukjátok be szíveteket a józan ész előtt, térjetek vissza az Úrhoz, és Ő is vissza fog térni hozzátok. A mennyből most öröm száll közétek, világosság ragyog fel közöttetek. Készüljetek fel e Világosság fogadására, készüljetek az Úr fogadására! Kinek a keze tiszta manapság? És valójában ki mondhatja, hogy tiszta a szíve? Kinek a szíve van tökéletes összhangban az Úrral? Szeretteim! Enyéim! Gyermekeim!... Az Úrhoz vezető út közöttetek van, az élők földjén van. Nyújtsátok ki kezeteket szentélye felé, és az Úr is kinyújtja kezét a mennyből, hogy magához vonjon benneteket. Nyújtsátok feléje kezeteket, és Ő részvéttel lehajol hozzátok. Késlekedés nélkül jöjjetek az Úrhoz! Emeljétek szemeteket az égre, és rajta kívül ne nézzetek másra, csak az Úrra, a ti Istenetekre! Senki másban ne leljétek gyönyörűségeteket, csak Őbenne, a ti Szabadítótokban! Ne keressetek mást, csak az Urat, Megváltótokat! Senki másnak ne énekeljetek, csak Szent Isteneteknek! Emlékeztetnem kell-e titeket arra, hogy az Úr maga a gyengédség és a részvét, aki nehezen haragszik meg és igen jóindulatú hozzánk? Jézus az a kő, amelyet az építők elvetettek, és amely szegletkővé vált. Bizony mondom nektek, hogy Isten országa közöttetek van, és kegyelmének Szentlelke gyengéd szellőként árad ki nemzetetekre, hogy életre keltsen benneteket. Jöjjetek és lássátok a Szentlélek menyegzőjét! A Szentlélek egybe akar kelni országaitokkal. Ne utasítsátok vissza a Szentlelket, akit oly nyilvánvalóan árasztok rátok! Ne legyetek olyanok, mint az "építők", akik elvetették azt a követ, amelyből szegletkő lett. Isten azt akarja, hogy mindenki megmeneküljön, és ez most ünnepélyes figyelmeztetésem mindazok számára, akik hallják e könyv jövendöléseit:
ne fojtsátok el a Lelket,
aki most munkálkodik közöttetek, amikor hitehagyástok elérkezett tetőfokára. Ne mondjátok majd az ítélet napján: "Sohasem hallottam, sohasem tudtam ezt." Jézus és én ezeket már azelőtt kinyilvánítjuk, mielőtt még megtörténnének, hogy ne mondhassátok, amikor színről színre találkoztok Istennel: "Nem tudtam róla." A kevélyek fellegvára össze fog omlani... és a gonosz lelkeket kivetik belőle! Légy áldott, legyetek áldottak mind, amiért meghallgattatok! Jóságos Édesanyátok vagyok, a Theotokos, aki szeret benneteket.”
Lépés mikor megáll, figyelem kikel ágyából
Szó gondolat mögé áll és várakozik
Gondolat használja szemet, gondolat meghallgatja fület
Minden-minden el kezd beszélni
Édes szavakkal kezdenek beszélni a szemek
Ti szemek, mint tudtok oly szépen beszélni?
Mint tudtok mindent kifejezni?
Mi az a mélységetek, mi többet mond szónál?
Mitől a hatalom, mely ölhet? egyetlen pillantásával felemelhet
Eső mikor áztat, beszél a hangja
Mikor eláll, mező kezd el beszélni
Örömükhöz madár dal társul
S mint kint örül minden, bent öröm úgy emelkedik
Szem már láthatja azt, mit egyedül észre nem vehet
S ha kitárul bent, kitárul a csend
Csendben ének meg nem szűnik
Csendben él az öröm és él a bizonyosság
Él az erő, kint lépni
Él az erő Hozzád lépni
"Drága Gyermekeim! Kérjétek velem együtt a Szentlelket, hogy az életszentség útján vezessen benneteket Isten akaratának keresésében. Ti pedig, akik távol vagytok az imától térjetek meg és szívetek csendjében keressétek lelketek üdvösségét és tápláljátok azt az imádsággal. Mindnyájatokat külön-külön megáldalak édesanyai áldásommal. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."
Kérő szó, ha elér hozzám, mit tegyek?
Egyszerű kötél végét megfogni, egyszerű megtartani
„Kérlek adj erőt nekem
Kérlek adj felismerést nekem
Kérlek adj jelet, olyat mit felismerek
Erősítsd meg akaratodat bennem
Kérlek, tedd meg nekem”
Szent vagy és útjaid is szentek
Szavad szent
Örök áldozatod szent
Barátságod szent
Hívásod szentségre szól
Hívásod „nekem” szól
Gyöngeségem erődben ki nem fárad
Szótlanságom benned felszakad
Szó ömlik, forrása Te vagy
Félelmem ismeretben eloszlik
Tudom szent vagy
Ha elfáradok benned megpihenhetek, nem mondod, menj tovább
Kezedet megfoghatom, s Te örülsz kezemnek
S ha látod szomorúság poharát fogom, Te öröm borát töltöd kelyhembe
Engeded szememnek lásson
Engeded fülemnek halljon
Engeded és kéred, kérésemmel eléd menjek
Megfogod kérést, átöleled, leheleted erejével visszaadod
S tudod megköszönöm, nemcsak szóval, de szív öleléssel, tánc édes lépéseivel
S ha száj mondja szent vagy
Gondolat is mondja, szent vagy
Szív boldogan nevet
Szeretett gyermekeim! Tegyetek úgy, ahogy az Úr kéri. Imádkozzatok azokért a fiaimért és leányaimért, akik messze vannak tőlünk! Imádkozzatok megtérésükért! Mindig azt keressétek, ami szent! Legyetek olyanok, mint a napraforgók, amelyek a Napot keresik, a Nap felé fordulnak, és fényét követik. Törekedjetek arra, amit az Úr kínál fel nektek, és dicsérjétek Szent Nevét!
Én, "i Panayia" mindegyikőtöket
fogadására!