Szegénykémet lassan el kell kezdenem hozzászoktatni, hogy néha egyedül kell maradnia. Azt gondoltam, hogy először 20 percel fogom kezdeni, aztán majd meglátjuk mi lesz. Szeptemberre el kell érnem, hogy 4 órát (még dolgozom) kibírjon egyedül. Azért szánom rá magam ilyen nehezen, mert biztosan nagyon rossz élményei vannak az emberekkel kapcsolatban és nem szeretném, ha bennünk is csalódna. Sok mindenen mehetett keresztül ez a kis kutyus... Ha belegondolok, hogy 5, 5 hetes volt, amikor befogadtuk és előttünk már több embernél is volt. El sem tudom képzelni, hogy mikor választották el az anyjától és miért ilyen kegyetlenül dobálták ide oda.
Mi is póráz nélkül sétálunk vele. Erdő szélén lakunk, így nem kell félni a nagy forgalomtól. Oda szoktam engedni azokhoz az emberekhez, akiket megugat. Kőröz körülötte ugatva, egy darabon el is kíséri, majd visszajön. A szánkózókat csak úgy kergette le a hegyről, mintha versenyt akarna velük futni :-) . Amikor elmegyünk a gyerekekért óvodába, iskolába és megrohamozza őt a gyereksereg, akkor ellenkező irányba eliszkol.
Itthon nem lehet leűlni anélkül, hogy ne másszon az ölünkbe és kéri, hogy simogassuk. Úgy szeret aludni, hogy valakihez hozzábújik a családból. Igazi szeretetgombóc :-) Nagyon imádjuk.
Az reális szerintetek, hogy nyárra (10 hónapos lesz) megtanulja azt, teljes biztonsággal, hogy nem szabad lelépni az útra? Sokat vagyunk a Balatonon és nem szívesen kötném pórázra. Most még olyan megbízhatatlanul szeleburdi :-)
ajaj. Nem irigyellek. Nagyon meg tudják szokni, hogy mindíg van otthon valaki. Rudi már nem pisil be ha itthon hagyjuk (nagyon ritkán) viszont egyfolytában ugat. (hátha meghalljuk és haza jövünk). Mivel tömbházban lakunk ezért ezt ritkán kockáztatjuk meg.
Azért ő még kicsi,hogy mindent egyszerre megtanuljon. Majd szépen lassan, mint az embergyerekek is, csak nem szabad abbahagyni a tanítást. Nálunk kb 1,5-2 éves korára tanulta meg, hogy nem ugatunk meg senkit, nem szedjük le a biciklist a kerékpárjáról és a strandon nem őrizzük a cuccunkat mint egy vérszomjas vadállat :) Sokat kell olyan helyzetben lennie, amit meg akatok tanítani neki és ha már harmincadik alkalommal is rászóltok és ő maga is felismeri, hogy aki szembe jön az utcán az nem ellenség, akkor elmaradnak az ugatások pl. Nagyon fontos, ha ilyesmire akarjátok tanítani, akkor szerintem PÓRÁZ NÉLKÜL kell lennie. Pórázon a miénk is buggyantabbul viselkedik. Póráz nélkül már nem olyan nagy az arcuk :) Persze ettől függetlenül lesznek még konfliktusok, de hagyni kell, hogy minden amitől fél megnézhesse, megszagolhassa. Ilyen szempontból a miénk kifogástalan, póráz nélkül jön-megy, nem megy le az útról, már nem ugat meg senkit és a biciklisek és görkorisok is biztonságban vannak. Na jó a bicikliseket egy évben 2x lesprinteli, de ennyi :) De ez nem volt ám mindig így, hónapokig mást sem lehetett hallani, csak hogy próbálom fegyelmezni szegény ebet és kiabálok neki :)
Az otthon hagyást úgy csináltuk (egyrészt mákunk volt mert kapásból le se tojta ha elmentünk otthonról), hogy mindig próbáltuk megértetni vele, hogy a ház őrzése most az ő feladata, ugyanez vonatkozik a bevásárlásnál a kocsira, nagyon szépen elvan benne. Bár lehet, hogy azért alakultak jól a dolgok, mert én nem dolgoztam és keveset volt egyedül, így nem nagyon ivódott belé ez a szeparációs szorongás.
Szobatisztaságnál nekünk az vált be, hogy ha baleset is történt, akkor eltűntessük a szagot is. Ez annyira működik, hogy pl ha valami véletlen folytán a kertbe végzi el a nagydolgát, akkor azt kis lapátttal eltakarítom, így kapcsol, hogy ide nem lehet és ezért szinte soha nem piszkít a kertbe, hanem elmegy messzebbre. Szóval nálunk a gyakori kivitel mellett ez a szageltűntetés is használt. Szerintem legyetek türelmesek még egy ideig előfordulhatnak balesetek.
Az első tanácsom az lenne, hogy a súj helyett legközelebb írjál súly-t.
A második, hogy nézzetek körül a menhelyeken, ahol arra is van lehetőségetek, hogy többször megnézzétek a kutyust, ill. arra is, hogy ideiglenesen elhozzátok, összeszokjatok. Sajnos minden féle színben, szagban találhatók a tacsik is. Ingyen, egészségesen, oltva, chipezve és ivartalanítva kapjátok. És nem utolsó sorban egy életet mentetek meg.
"Tehát minden kerek, csak ne hagyjuk el a házat és a kertünket. :-) Mondjuk ebben nincs nagy szerencséje, mert mindenhová visszük magunkkal"
Ez ismerős, detto ez van nálunk is.
Még abból is patália van, ha csak a párom (Nyuszibarát kartársnő) készül elmenni hazulról - mert olyankor Rudi még betegen is felkelt cirkuszt csapni, hogy ne menjen sehová.
Hát ez van. Az autóban akár órákat is türelmesen vár amig vásárolunk, vagy máshova megyünk be valahová - csak otthon ne hagyjuk, mert abból örök-harag van.
A párom azt mondja, hogy én neveltem el ilyenre - én meg azt mondom, hogy ez egy csavar a tacskó-DNS-ben - amit nem lehet visszatekerni.
Nem jártam még ezen a fórumon! Tavasszal szeretnénk a párommal egy törpetacsit. Már nézelődünk, csak hogy felmérjük a terepet, de az a baj hogy nem nagyon értünk a kutyavásárláshoz. Kérnék tőletek pár tanácsot, hogy mit vizsgáljunk meg tacsi kölykön, vétel előtt!? Gondolok itt papirokra, esetleg egészségügyi jelekre, szülőkre, sújra stb. Minden tanács érdekel!
Rozi nem morgós kutyus. Ellenben ő mindenkit megugat. Amint meglát egy embert, akit nem ismer már bele is kezd és amíg nem távolodik el, addig megállás nélkül ügat. Nem támadó jelleggel, hanem inkább hátrál. Úgy látom, hogy nagyon bizalmatlan, fél. Tegnap mikor szánkózni voltunk, kivétel nélkül mindenkit megugatott. Mindegy volt, hogy gyerek, felnőtt. Addig nem hagyta abba, amíg a közvetlen környezetünkből el nem mentek.
Amúgy itthon egy álom kutyus. Hamar abbahagyta a mindent szétrágok korszakát, szobatiszta. A gyerekeimmel nagyon jól kijön. Rengeteget futkosnak, játszanak. A cicával is nagy haverok! Tehát minden kerek, csak ne hagyjuk el a házat és a kertünket. :-) Mondjuk ebben nincs nagy szerencséje, mert mindenhová visszük magunkkal ;-) . Az általa ismert személyekkel (barátok, szülők) nincsen ilyen probléma.
Mit gondoltok, hogyan segítsek neki, hogy visszanyerje az emberek iránt a bizalmát?
Lehet, hogy morgósabbak, de Fiona nem csak játék közben morog (persze akkor is). Morog ha pihi közben odamegyek megsimizni, vagy ha tv nézés közben odabúji, de én ülőpózt váltok, vagy ha felveszem. Szóval mindig :) Nem harap vagy ilyesmi csak mormog meg vicsorog.
Nekem is időbe telt, amíg megszoktam, hogy Rudi morog...közben forgatja a szemeit és farkincázik. Úgyhogy szerintem ez náluk játék. Pl azt akarja, hogy próbáljam elvenni a labdáját és ő meg nem hagyja.
Húú, nagyon örülök, hogy jobban van Rudi! Remélem tovább lehet majd finomítani a kezelésen és egyre jobban lesz!
Amúgy szerintem is a tacsikra nem vonatkoznak a nagy kutyakönyv törvényei :)
Bár azért én nem bosszúnak hívnám az "ajándékokat" amit esetleg távollétükben hagynak, mert szerintem olyankor kicsit be vannak feszülve. Nem érzik biztonságban magukat valami miatt (feszültség volt otthon, megszidták őket, vagy épp nagyon unatkoznak és nehezen kezelik a magányt...) Az tuti, hogy egy tacskó mellé is nagy türelem kell, viszont meghálálják a foglalkozást, mert ritka okosak :)
Már meséltem itt a fórumon, hogy ahol lakunk nincsenek kerítések, csak erdő, termőföld meg pár ház. A mi kuttyunkat simán ki lhet engedni nem megy el, nem megy ki az útra, mert az tiltva van és magától visszajön pár perc múlva ha végzett, sőt mióta gyerek van itthon az esti utolsó kimenetel tényleg úgy zajlik, hogy kutyát kiengedem a sötétbe és egyszer csak 1-2 perc múlva megjelenik, hogy végzett :) Persze biztos számít, hogy szuka, mert a falu kan tacsija nagy vándor, bár ő is magát sétáltatja és ha végzett hazamegy, de azét ő jóval nagyobb távokat tesz meg és lecsekkolja a falu összes szukáját szerintem :) Szóval ehhez kellett több mint fél év türelmes (néha türelmetlen) oktatás és százezer kiabálás, hogy merre szabad, vagy nem szabad mennie és jöjjön vissza :) Varázsszó még mindig az (ilyenkor bárhonnan hazaszalad) a "Gyere adok valami finomat", vagy a "Gyere itt a cica" :)) A tanítás máig is tart, mert persze mindig feszegeti a határokat :)
Ja hogy azét írjak olyat is, ami nem rózsaszín. A mi tacsink "hibája", hogy mindig mindenért morog. Nem harap, legalábbis minket nem, mindent eltűr, de csakazértis közben mormog :) Ő a mi mormogink :)
Nekem is van egy 5 hónapos fekete-cser tacskó kutyim. Rozinak hívják. Egyszerűen imádjuk! 5 hetes múlt , amikor hozzánk került (sok kézen keresztül) szegénykém. Talán ezért olyan bizalmatlan mindenkivel. A többi kutyusoknak felesel, de az emberektől úgy látom nagyon is fél. Nálunk teljes jogú családtag :).
Múlt héten találtam ezt a fórumot, és képzeljétek az egészet elolvastam. Amint este lefektettem a gyerekeimet (3), azonnal olvasásba kezdtem. Köszönöm nektek ezt a sok sok élményt ;-) Úgy érzem mintha ismerném mindanyiótokat és a kutyusaitokat.
Nagyon elszomorított, amit Rudiról írtál! Sokszor eszembe jut. Hogy van?
Hát,az biztos hogy egy egyéniség a drágám,akaratos,de csak imádni lehet!!! :) Valóban akkor történnek jobban a balesetek,mikor elmegyünk,de hát muszáj dolgozni,ez nem kedv kérdése! Nagyon bízom benne,hogy változni fog a dolog,mert mikor itthon vagyunk,tartogatja a "dolgokat",és ügyesen kint végzi el! Úgy emlékszem a másik kutyusunkal nem volt ennyi gond,de semmi pénzért nem mondanék le Szofikámról,szét tudnám zabálni a pofiját,meg az okos szemét!! Csak ajánlani tudom mindenkinek,egy igazi élmény ilyen kutyát tartani!!! :D
Sziasztok! Augusztusban lettünk gazdijai egy csodaszép törpe tacsi lánynak Szofinak. Nagyon imádjuk,próbáljuk nevelgetni,okosítani ,amiben nagy segítség a 8 éves másik kutyusunk ,Tami ,aki nagyon okos,szófogadó,szobatiszta. Már eljutottunk a kicsivel addig,hogy 1-2 nap nem történt baleset,de aztán olyan mintha nem tanult volna semmit,újra pepisil,bekakil. Kb. 4-5 óránként ki visszük őket,kivéve,ha dolgozunk,sajnos akkor van hogy 8 órát is ki kell bírniuk. Tamival semmi gond,ő akár 12 órát is kibír,de a kicsi sokszor még 1 óra alatt is képes bepisilni. Lehet hogy felfújom a dolgot,de mindenki mást mond,ír,jó lenne tudni mikor fog már tényleg szobatiszta lenni,még csak 6 hónapos múlt,tehát nem aggódom nagyon,csak ezek a visszaesések idegesítenek kicsit. Soha nem bántottuk,max erősebben rászoltunk,tehát ez biztos nem lehet ok. Kérlek titeket,ha van jó ötlet,vélemény írjátok meg!! Köszi előre is!
Hozzá vittük el Rudit, miután két (férfi doki) különböző gyógyszerekkel hónapokig "mérgezte" a kutyánkat, amitől nem hogy nem javult, hanem egyre roszabbul lett. A vtemedintől amit a szívére kapott anorexiás lett, a carporxtl véreset pisilt, az Ednittől meg egész nap csak aludt. 27-én azt mondta a párom, hogy elég volt ebből, nem adunk a kutyának semmit! De attól még sajnos nem jött rendben. Ekkor mondtam, hogy keressünk egy női dokit! Meg is találtuk. A Dr nő csináltatott röntgent. Kiderült, hogy szívnagyobbodása van (amire ez a gyógyszer amit kapott kifejezetten ártalmas). Egyéb baja is is vannak pl. légyszőtágulat...de ő ki merte mondani, hogy ha már meggyógyítani nem lehet, "legalább ne ártsunk neki." Adott egy fájadlomcsilapító3 gyulladáscsökkentő folyadékot és lásatok csodát! A kutya másnap el kezdett enni, sokkal élénkebb és már lépcsőz ni is akar. Amit persze nem engedünk neki.
Szóval nagyon örülönk, és hálásak vagyunk a doktornőnek!
2 hete lettünk gazdái egy tündérke tacsi babának. Igen elhanyagolt, oltáshiányos, félős kutyus, de kezd feloldódni. Menhely elől mentettük, ezért a szüleiről semmit sem tudunk, csak annyit, hogy tacskók voltak. Tudnátok abban segíteni, hogy a tacskóbénulást mivel tudjuk megelőzni. Van-e esetleg spéci vitamin, táp, bármi, ami erősíti a gerincét és ezt a rettegett betegséget elkerülhetjük? Most Brit juniort eszik (a mini változatot). Gyerekkoromban a tacsinkat 2x műtötték, a harmadikat a doki már nem vállalta....
Odi fiúnk
Az biztos, hogy a paplant már megtalálta, szerkesztettünk neki egy feljárót az ágyra :)
Az a baj, hogy a szívbetegségnek is sok típusa van, az egyiknek meszesedés, a másiknak billentyűprobléma, stb és ennek megfelelő gyógyszert kell szedniük. A lenti az oldalon most olvasgattam, hogy többféle szív és keringési rendellenességre való gyógyszer van a javallatok között hátha találtok olyat ami Rudinak jó lehet, bár kétlem, hogy az állatorvos jó néven venné, ha konkrét gyógyszerkívánsággal mennétek hozzá. Mondjuk ebben van igazság, mert hiába az internet azért laikusok vagyunk. A dokinak kéne nyitottnak lennie és a kérésünkre gyógyszer cserélnie (embereknél is így történik ha mellékhatás van).
van valaki akinek a kutyája szívbeteg? Mit szed rá?
Mi elvittük Rudit két orvoshoz is. Sajnmos azonban mindegyiket spon zorálta valamilyen gyógyszerforgalmazó. Igaz a vetmedintől a köhögése megszűnt, viszont olyan anorxiás lett, hogy majdnem elfogy. Ennek ellenére a doki azt mondja, hogy csak adjuk neki tovább! Akkor láttam, hogy a leleten rajta van a vetmedin logoja. A másik a carproxot nyomatja (milyen jó frájdalomcsillapító!), csakhogy attól meg tömény vért pisilt. Neten olvastam, hogy szívbeteg kutyáknak nem adható(!). Most azt mondja a párom, hogy nem adunk neki SEMMI gyógyszert. Hát...nem tudom. A szívére azért kéne valami.
Mág szerencse hogy van internet. Igaz ennek az orvosok nem annyira örülnek.
sajnos van gerinc is. Az egész kutya úgy el van fedúlve, mint egy kifli. Bal mellső lába után van egy daganat (most vettük észre) és lehet hogy az okozza az összes problémáját. Nem tudom, hogyan lehetne megtudni, hogy vajon rosszindulatú-e? Orvos ius csak találgat. Mindenesetre altatásos műtét nem jöhet szóba a szive miatt.
Lába régóta fájdogál, izületi gyulladásos már. Most rendeltem neki porcvédő táplálékkiegszítőt. Vajon ez használ valamit? Van valakinek ilyen tapasztalata?
