Jó lenne, ha tennél még néhány sétát, s lenne folytatása. Magam előtt láttam szinte mindent ('63-'65 között az Angol utcába jártam iskolába, másodiktól negyedikig). '63 óta lakom Zuglóban, s ha az utóbbi pár évben részben budai polgár is lettem, azért hetente megfordulok a Vezér út környékén.
Az általam ismert "Zuglói lexikon"-t a Herminamező Polgári Körének helytörténeti munkacsoportja készítette, s a kiadást Zugló önkormányzata támogatta. Úgy gondolom, hogy a HPK elérhetőségét az önkormányzatnál lehet megtudni. A 2003-as kiadású Zuglói lexikon szerint a HPK klubösszejöveteleit hétfőnként kora este a Zeg-zug Művelődési Házban (Hermina út 3.) tartja.
Valamikor a harmincas években a Semsey Andor u. 6. számú bérházban laktunk. Évtizedekkel később vetődtem ismét arra, de a ház már nem volt meg. Tud valaki részleteket a bérház sorsáról? Fényképet is szívesen "veszek", másolok, stb.
Köszönöm, Kardemumma, lehet, hogy próbálkozom még.
Kedves Zuglóiak! Olvasom, hogy eldőlt, 2010-ig megépítik a Bosnyák térig a négyes metrót. Azt hiszem, elkezdhetjük megörökíteni (fotózni) a leendő állomások helyén a jelenlegi állapotot, mert sok minden megváltozhat. A zuglói honlapon is bemutatott Bosnyák tér - városközpont tervpályázati anyag (amennyire én láttam) nem igazán foglalkozott a leendő metróállomással. Ugye nem mindegy, hogy egy épített városközpont, s az odaérkező metró hogyan kapcsolódnak? Mit lehet tudni erről?
Pár napig nem jutottam net-közelbe, és most alig bírtam pótolni a lemaradást! Megint nagyon érdekes dolgokat írtál, és azt is elhatároztam, beszerzek egy Zuglói lexikont! Ha lesz még ilyen beszámolód, érdeklQdéssel várom!
re: patika ház. Nem tudom, mikor szűnt meg és miért, de az biztos, hogy kb 1953-ig még működött, mint patika (addig laktunk a szomszédban). Azonban az sem biztos, hogy akkor még Majorossy Béla volt-e a tulajdonos.
re: Berky Harry Köszönöm az infókat, azt hiszem, a tábla elhelyezésének kezdeményezőit próbálom felkutatni, nekik csak kell tudni, miért tették oda.
- sakk nagymester létére az Egressy úti polgári számtantanára is volt.
re: a Patika-ház, a dombon, a remízzel szemben
- Majorossyék magánpatikája egy ideig még mûködött a háború után is. Mikor szűnt meg?
- akkor tették tönkre az épület küllemét, amikor a Nagy Lajos király útján lévõ kötöttárugyár (most: Diego lent, lapszerkesztõségek fönt) megszerezte mintaboltnak és rászerelte az ormótlan kirakatkalodákat. A tetejükre pedig (sárga?) műanyag gömbcikkely napvédőket illesztett.
re: "villamos-ház"
- a Beszkárt építtette bérházként, a saját dolgozói részére. Voltak benne fürdőszobás lakások is (a ház építése idejében a tisztálkodóhelyiség nem volt automatikus tartozéka a lakásoknak).
- nem biztos, hogy ezen a néven anyakönyvezték, inkább művésznévnek hangzik.
- nem volt a főszereplők közt, mert orsó-borsó stáblistái, ill. a plakát sem nevezik meg. Rákerestem az Álomsárkányra, amit szintén említ az emléktábláról szóló cikk. A stáblistán szerepel bizonyos Berky Tibor. Bőbebb infó nincs (a film kópiája elveszett).
A Bosnyák utca - Róna utca sarki hatalmas bérház persze zárva. Pedig milyen klassz átjáróház volt. Az első emeleten a Szabó Ervin könyvtár. De sok szovjet ifjúsági regényt hoztam-vittem anno. Meg persze Jókait, Egri csillagokat is. Mellette az 1/b szépen rendbehozott, olyan Lechner-es épület. A kapuoszlopon megcsodálom a míves kivitelű, réz levélbedobót, ritkaszép. A 3-as számban a Makrapipa vendéglő volt igen sokáig. Híres, hangulatos, cigányzenés. Ma a cégtáblán ez áll: SMITH'S. Nem tudni, mit csinál, de a bejáraton kis felirat kéri, hogy áruszállítás miatt ne állj oda. Így hát a Makrapipa is elmúlott. De legalább a homlokzatát nem bántották. Eddig. A 7/a felettébb lepusztult, vakolatvesztett, egyemeletes ház, de a homlokzatán, kis kőkonzolon, ott árválkodik egy meztelen nő szobra, olyan másfél méter lehet, s valamit tart a bal kezében. Sajnos a Zuglói lexikon is csak annyit tud róla, hogy női szobor. Azt meg én is látom. Itt kezd emelkedni a Bosnyák utca. Nem állom meg, hogy el ne mondjam, itt próbáltam meg leszólítani egy-két évnyi epekedés után első nagy szerelmemet, de ügyetlen dadogásomra csak lehajtotta gyönyörű fejét és megszaporázta a lépteit. Na hagyjuk is. Az emelkedőn jobbra, a 11-es ház nagyon szép, századfordulós villa, felújított állapotban. Külön tetszik, hogy az ereszt alátámasztó méterenkénti fa tartók nem egyenesek, hanem negyedkörívet írnak le, s még némi faragással is díszítettek. Ugyancsak a kertben áll egy szépen felújított kis, féltetős, földszintes épület (talán a kertész vagy a cseléd lakhatott benne), melynek falán, a felső részen a favázas ("fachwerk") építési mód mutatkozik be, szépen kiszínezve. Aztán újra a szegénység. Féltetős, földszintes, toldott-foldott lakóházak, gazosan, elhanyagoltan, kívülről is szomorú életkörülményeket mutatva. Gyerünk inkább tovább. Az Angol utca sarkon (hogy vártam már!) a pékség. A sarki bejáraton beláttunk - jó esetben - egész a kemencékig, ahol a fehér trikós-nadrágos pékek a hosszú lapátjaikat tologatták. Gyönyörűen rendbehozott a ház, csak épp a sarki bejáratot befalazták. Tábla van ugyan, hogy sütőipari üzem, de az Angol utcai bejáraton is lakat. Nem volna tán nagy baj, de azért a kenyérillatra nagyon számítottam. A ház Angol utcai oldalán volt az Éri Sanyi szüleinek (nagyszüleinek?) a tisztítója. Ki volt írva: "Mos, fest, tisztít". Aztán a festéssel gond lehetett, lemázolták a "fest" f és t betűjét, az e-re ékezetet tettek, így lett: "Mos és tisztít". De már rég nem mos és nem is tisztít, mert a bejárat helyén lehúzott redőny, az ablakokon meg látszik, hogy lakássá avanzsáltak. Elérek a 44 elé. Méltóságteljes épület még kopottan is. Szent Antal ház, tudtam meg nemrég. Bérház és közösségi épület céljára épült. És igaz, hogy az emeletén lévő nagyteremben láttam egyszer egy "Hófehérke" gyerekelőadást, de azért ez nekem mindig csak a "Zuglói" mozi háza maradt. Amikor - ha jól emlékszem a címre - az "Éjszaka szépei"-t adták Gérard Philippe-el és Gina Lollobrigidával 16 éven felülieknek, felhajtott gallérú ballonkabátban és apám kalapjában becsusszantam a szüleim közt a nézőtérre, de csak Gina pár másodpercig tartó meztelen feneke volt az összes szenzáció. Ma a lezárt bejáratot vastag por lepi (milyen mélyen alhatnak benn a lecsapható székek!), egy koszos kirakatban még áll egy tábla "Zuglói mozi következő műsor" felirattal, s alatta öt üres képkeret. A ház sarkán fenn Szent Antal szobra még áll, de a felette levő díszes védőtető már igencsak szakadozott. Kéne ide egy kis munka... Szemben a 79 is jobb sorsra érdemes, régi lakóépület a kert közepén, elég reménytelennek látszik. Valaha itt a Szent Domonkos rend rendháza volt, majd 1948-ban az Angol utcai iskola egyik tanítónője vette meg. (Van ma olyan tanítónő, aki ekkora házat tudna venni?) Utána a KSH nagy, modern, vöröstéglás épülete áll. Sráckoromban a helyén szén- és fatelep volt; egy téli, latyakos időben, a vadonatúj télikabátomban itt botlottam meg úgy, hogy hanyatt estem a szénporos latyakba. Szép emlék, mi? Szugló utca sarok, itt az iskolám, nyolc éven át jártam ide. Száztizennégy éves. És egész rendesen néz ki. 1948-tól lett nyolc osztályos, addig hat osztályos volt. 1956 őszéig csak fiúk járhatak ide, nyolcadikra viszont megkaptuk, hogy az emeletre lányok költöztek, mi meg a földszintre jártunk. De a délutáni tanulószoba közös volt! Nem is tudhatjátok, ti maiak, milyen vágyott dolog volt a koedukáció. Ma már a suli sem a régi, a Kodolányi főiskola budapesti intézete lakja. Valami vizsgázás folyhat, fogom magam, bemegyek. Rám se hederít senki. Végigsétálok a folyosón, az ajtószárnyak újak, de a tokok sötétbarnára mázolt borítása még a régi, díszített. A zárt "kisudvar"-on három fenyő, túlnőttek a háztetők gerincmagasságán is, nem is emlékeztem rájuk. Leballagok a Szugló utcán a Nagy Lajos király útjáig. A jobb sarkon hatalmas, kétrészes bérháztömb, a "villamos ház". Kalauzoknak, villamosvezetőknek készült a Bosnyák téri remiz közelsége okán. Homlokzatának szolíd vakolatdíszei már alig láthatók, lekoptak; néhol itt is bevág a gázkonvektor fémrácsa, megszámolom: a tizenegy darab természetesen kétféle formájú. A Szugló utcára nyíló udvar-rész lehangolóan sötét, mennyivel világosabbak lennének az ide néző lakások, ha az udvar felújított fala kapna egy derűs színt. Jól ismerem ezt a házat és udvart. Az a gyönyörű lány (kiről mertem szólni korábban) itt lakott, s én hosszú órákat el tudtam ácsorogni az utcán, hátha egyszer arra jön vagy csak kinéz az ablakon. Kifordulok a Szugló utcáról a Bosnyák felé. Itt is egy lomtalanítási kupac. Közepén pirosra festett, valaha aranyhegyű zászlónyél. A piros, rászegezett zászlót a rúd mentén letépték, tán porrongy lett valahol. Ha ez a rúd mesélni tudna! Sic transit... Átmegyek a túloldalra, kis kitérő a Szabács utcán. (Figyeltétek, zuglóiak, mennyi határon túli földrajzi nevet viselő utcánk, terünk van? Ez is szerbiai vár név.) A Rózsavölgyi térre érek. Gyerekkorom egy részében még tér is volt. Játszótér, csúszdával. De a neve is más volt: Novibazár tér (ez is balkáni földrajzi név). Aztán körbekerítették, új nevet kapott, meg egy nagy, lejtős nézőteret, s lett belőle Rózsavölgyi kertmozi és szabadtéri színpad. Jó volt, csak párnát kellett hozni, mert kemények voltak a padok. Aztán ez is elmúlt, a dombot elhordták, s lett mára panel-óvoda. Táblája is van: "Épült az 1981. évben, Szolnok-Zugló együttműködése keretében." Nem nagyon világos, hogy miért kellett egy panelóvodához Szolnok, de hát annnyi dolgok vannak földön s egen... Vissza a Nagy Lajosra. A Cartographia kft lapos, összefirkált homlokzatú, jellegtelen épületén transzparens: eladó a tulajdonjoga. Megindul a fantáziám. A helyén 1923-tól a háború utánig állt egy kis templom, szüleim ott esküdtek 35-ben. Ha ezt a házat szétszednék, s tán lehetne helyette valami szépet... Nem lenne rossz. A fala összefirkálva, de köztük találok egy "pártsemlegeset": oda van írva "Zugló", s utána egy szív rajza. Na, egy lokálpatrióta grafittis. Benézek a Bosnyák utcába balra. Azt írta a Zuglói lexikon, hogy a 21-ben valaha mozi-színház volt. A mai 21/a és 21/b sajnos nem úgy néz ki, ennek is nyoma veszett. Szemben viszont megvan a régi plébániahivatal. Tavaly bementem, hogy pontosítsam szüleim házassági adatait. Az úr felnyúlt a polcra, lehúzott egy vastag könyvet (mátrikula?), kinyitotta és ott láttam az 1935-ös, kalligrafikus írással beírt adatokat. Csodálatos volt! Az már kevésbé, hogy az úr a mögötte álló hatalmas fénymásológép ellenére sem vállalta, hogy másolatot készít, de lefényképezni sem engedte. Hát biztosan vannnak szabályok... Kikeveredem végre a Bosnyák térre. Nehéz elképzelni már a templom előtt, egészen a Bosnyák utcáig húzódó piaci bódék sorát, pedig itt volt a piac úgy kábé 1961-ig, akkortájt nyílt meg ott hátul az új. Szemközt a Csömöri út sarkán a három emeletesből most csinálnak négy emeletest, be van állványozva, s a homlokzat is megújul. Rá is fér. A földszinten közben a CBA üzemel. A háború után még egy darabig a Lencsés kocsmája volt itt, aztán lett KÖZÉRT (megvan, hogy mit jelent? Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. Bizony.) 1956-ban, a forradalom idején jól kiégett, s a sok "becsületes" zuglói közt én is ott turkáltam a hamuban, hátha találok valami hazavinni valót. De nem volt. Átballagok a kereszteződésen lesütött szemmel (hogy el ne essem), van itt minden: kockakő, aszfalt, beton (és kátyúk is, natürlich). A sarkon áll egy városszerte ismert tábla, felső részén a T-Mobil közli, hogy a világ jobb veled (vagy velem?), alsó sávján viszont 33 fok celsiust mutat a digitális. Igen meleg van, aztán azt is mutatja, hogy mindjárt fél három, hogy elrohant az idő. Enni is kéne már valamit, hazamegyek, ennyi elég lesz mára Zuglóból.
Ahogy a "Budapest anno"-ból tanultam: 2005. május 27, péntek, talákozás 11 óra 45-kor (így érek rá) a gyerekkorommal a Telepes utca 1/a előtt, ahol annak idején laktam. Meleg van, épp hogy odaérek, már várnak az emlékek. A Bácskai utcán indulunk. Volt ez Révai József is, de előtte is Bácskai, én így ismerem. Baloldalt egy egész háztömbnyi - nekem - új, négyemeletes lakóház. Akkoriban üres telek, azaz vörös salakos sportpálya volt. A magas drótkerítésnek támaszkodva néztük, ahogy a jó alakú kézilabdás lányok kellemesen szűk mezeikben száguldoztak a pályán. Sok év múlva egy irodaházban dolgoztam egy komoly jogász hölggyel, és egyszer sem mertem megszólítani, hogy elmondjam neki, milyen jól játszott és milyen jól nézett ki abban az időben a vörös salakon. Kicsit lekanyarodom jobbra, a Nagybecskerek térre (1931 óta így hívják). Béke, fák, csend. Gazos terecske, de legalább zöld. Egy műkő hasábból kinyúló görbe csövön víz csurog az alatta lévő lefolyóba. Jé, van még működő ivókút? (Megjegyzem, sokba kerülhet az üzemeltetőnek, állandóan folyik.) Vissza a Bácskaira, elérek a Varsó utcához. Muszáj megnéznem a "városi házakat", így hívta mindenki. Jobbra a túloldalon hatalmas, földszint+négyemeletes tömb. Kívülről kopott, hulló vakolatú, a gázkonvektorok rácsai rendszertelenül pöttyözik az ablakok alját. A huszas-harmincas években épült, szociális indíttatású, négy utcára néző épületegyüttes a zuglói honlap szerint is a szlömösödés jeleit mutatja. Bemegyek a hatalmas belső udvarra, csak a lépcsőházak zártak. Gaz, por, hulló vakolat, egy sor bádoggarázs, a szokásos pihenőpadokon - amikről talán egy embernek sem ér le a lába - csupán itt-ott található a pirosra mázolt palló, inkább csak a beton gyámok ácsorognak. Istenem, pedig itt játszottunk a Kaszán Jóskával, a Merényivel, a Tóth Pistával. És a Vedres Matyi! Mennyit tudott mesélni! (Hol lehetnek?) Na vissza az utcára. Erre még jó sok öreg fa van, nagy lombbal, sokkal hangulatosabb ettől egy utca. Balra a polgármesteri hivatal tömbje. Mi csak előljáróságnak hívtuk (aztán tanácsnak). Befordulok balra a Pétervárad utcába, ott a hivatalos bejárat. Előtte árkot ásnak: "Itt nem szabad bemenni!" szólnak rám. Mondom, hogy csak azt a márványtáblát szeretném elolvasni a kapu mellett. De hiába (lehet, hogy rossz a szemüvegem?), csak annyit látok, hogy 1935 október 1.-én... Aztán a Zuglói lexikonból megtudom, hogy akkor született hivatalosan Zugló (azaz Rákosváros), s kezdett itt működni az előljáróság. 1956 novemberében itt ácsorogtam, kézenfogva ötéves húgomat, s jól körbejártuk a ház előtt álló szovjet páncélautót. Aztán egy igen ferdeszemű , őrt álló katona megkérdezte a húgomtól mosolyogva, hogy "micsinasz kislany". Kicsit vonogattuk a vállunkat, aztán odébb álltunk, sose lehet tudni... Szemben a másik sarkon, a két lakóház helyén is salakos sport(talán tenisz)pálya volt. De a következő régi ház előt lecövekelek. "Tarján fotó". Ez még megvan? Már gyerekként is ismertem. Bemegyek. Kérdem a hölgytől, mióta vannnak itt? Mutatja a táblát: 1938-tól (67 éve!). Mondom, hogy gyerekkoromból emlékszem az üzletre, s a hölgy is ismerős. "Én? Az ön gyerekkorából? Nem valószínű!" mondja udvariasan. Én meg rájövök, milyen hülye, udvariatlan voltam. Egy nőnek ilyet mondani! Nahát! Zavartan kikullogok a Thököly sarokra. Lomtalanítás lesz. A járdán halomban a lom, köztük egy csomó fénykép tabló; öreg hajléktalan küzd velük, hogy kisebb darabokra szedje szét. A szétázott, penészes fotók közt turkálok, egy felet megmentek magamnak. A Thököly úton a Bosnyák tér felé indulok. Baloldalt messziről sárgállik a 156. Régi, szép polgári villa, felújítva (egy kft lakja), bár a jó kis előkertje eltűnt, leaszfaltozták, s a homlokzata is megérdemelne legalább még egy színt a sárgán kívül. Híres ház ez nekem. Közte és a szomszéd ház közt volt egy kb három méteres hézag, azt beépítették (ma egy háromszárnyú ablaka van), s itt működött a Juhász fagyis. Hétvégeken Zugló népe hosszú sorokkal demonstrálta, hogy itt csodálatosan jó fagyi kapható. Ettől aztán szinte korzóvá alakult a környék: vasárnap délután bárkivel találkozhattál, ha erre jártál. Tovább a Thökölyn a következő sarok a "Szabó Pál". Hogy az mi? Kultúrház kérem. Azaz volt. Ma "Valentino studio" és szolárium. Pedig mennyi minden volt itt! Filmvetítés hétvégeken, táncestek (volt szívküldi is 5 forintért, kértem anyámnak a "Waterloo-Bridge" angol keringőt, megkapta helyette a "Moszkva"-keringőt, úgy kezdődött, hogy "lágy zsongással köszönt a város..."), meg volt valami iskolai kulturális fesztivál is, eljátszottuk az "Aranykavics" című mesét. A partneremet sok év múlva, mint a rádió (vagy a tévé?) moszkvai tudósítóját látam viszont. A szomszéd ház is régi polgári villa. Valamikor kis márványtábla állt a kapun: Máriahegyi János szobrászművész. Már nincs ott. Az alagsor nagy ablakai arra utalnak, hogy ott lehetett a műterem. Fenn a homlokzaton, falfülkében Jézus szobor, alatta az ablakok már műanyagból, sőt egy klíma-kültéri egység is "díszíti" az egyik ablak alját. (Érdemes a Google-ban rákeresni, több egyházi épületben - a Bosnyák téri templomban is - megtalálhatók a szobrász és fia, ifj. Máriahegyi munkái.) Két házzal odébb, lakott (a 170-ben) Barcza Gedeon sakk nagymester (a lakók névtábláján ma is van Barcza). Számomra érdekes volt, hogy gyerekei abban a nagyon szocilista, internacilista korban olyan neveket kaptak, mint Csanád, Szabolcs, Noémi. Aprócska tett volt, de tett volt. A ház előtt, a lomtalanítás kupacában könyveket látok meg. Koszosak, szakadtak, de könyvek. Bogarászom egy kicsit a használhatóbbak közöt. Kiválasztom Sztálin művei 4. és 8. kötetét, Lenintől meg a 7. kötetet. Ha annnak idején elmulasztottam, most még pótolhatom. Egyébként is Moldova írt mostanában valami olyasmit, hogy állítólag megint útra kelt Szibériából valami ügyvédféle, a táskájában gyanús tartalmú iratokkal... No, ennyit a viccelődésből. A 174-es ház, melyet ma kft-k laknak, s transzparens hirdeti, hogy "Eladó/Kiadó" (mint a szívem, bocs), az volt a kerületi rendőrörs. 1956-ban megismertem belülről is. A forradalom után - egy darabig iskolaszünet volt - a belső helyiségekben átalakításokat végeztettek, s egy ismerős kőműves felfogadott oda segédmunkásának 4 forintos órabérért. Megint két háznyira áll egy öreg, kopott, emeletes épület, homlokáról még nem verték le, hogy "XIV. ker. Tanács 2. számú anya és gyermekvédő intézete" (ma is ilyesmi a funkciója). Fent, a valamikor szép, de mára ugyancsak lepusztult lodzsán koszos lavór (parabola antennna) néz át a Thököly út felett. Itt laktak a Majorossyék. Övék volt a szomszéd dombon lévő patika. Oldalt nyitva a kapu, bemegyek. Jobbra kell egy lépcsőn felmenni, majd balra fordulva egy "híd" (az utcáról is látni) vezet az emeleti lakáshoz (persze, már aládúcolva). A függőfolyosó fedett terasszá bővül, vasárnap délutánonként vidám társaság sziesztázott itt, nádfonatú székekben társalogva; most csak egy üres pelenkaszárítót, s egy falnak döntött fregolit látok lentről. A szomszéd ház a dombon, az nagyon szomorú látvány nekem. Patika volt, tiszta, rendes; előtte egy feljáró lépcső, attól jobbra-balra füves, virágos, gondozott domb, lenn a járda mentén alacsony műkő támfal. Ott lehetett üldögélni délután és várni apát, aki a 44-essel jött haza a munkából, s a végállomás ott volt az út közepén, mert utána az üres villamos befordult a remiz udvarára, s a túloldalon kanyarodott ki, hogy újra a város felé induljon. Ma "Forró serpenyős étterem" van a patika helyén (sok minden volt már azóta), az egész domb lebetonozva, néhány dísznövény, és micsoda stílus (?) kavalkád: előtetők, rácsok, különféle táblák, csak kapkodom a szemem. Kedves tulaj, elnézést, de nagyon ronda az egész. Lenn a sarkon még egy "Gyros büfé" is emeli a látványt. Bár az épülete igen régi, itt volt Bereczki néni trafikja "akkor", akihez néha kiugrasztott apám tíz kossuthért (10 db, papírba göngyölt cigarettáról beszélek, ilyen is volt). Átmegyek a remiz oldalára, az emeletes, hivatali épület épségben, némileg rendbehozva, csak a tetejéről tűnt el a sziréna, mely a környék lakóinak a háború alatt a légiriadót jelezte iszonyúan jajgató hangjával. Ahol a villamosok anno bekanyarodtak (Hamster! Semmi nyoma a síneknek!), a hatalmas kétszárnyú vaskapu bezárva rozsdállik, úgy tűnik, egyes részeit csak a túlodalon lakó szentlélek tartja. Visszafelé végigmegyek a remiz mellett, a következő ház is régi, egylakásos (úgy látom, ma már kettő) villaépület, elől is, hátul is terasszal. Sokat játszottam itt is egy osztálytársammal. Háta mögött hosszú asztalosüzem volt, innen lehetett estefelé, munkaidő után, fakardnak valót csórni. A homlokzat falfülkéjében itt is egy Jézus szobor, de úgy tűnik, csak a katolikusokra vigyáz, mert a barátom papája nem tudott visszatérni valamelyik haláltáborból. Az asztalosüzem helyén nem tudni, mi van, mert beballagok az udvar közepéig, de a kutya se szól rám (nincs is), biztosan nagyon dolgoznak. Odébb, a 167-es házon nagyon munkálkodnak, tetőtérbeépítés készül. Nem megyek be, hatalmas, két udvaros, függőfolyosós bérház, rengeteg lakással, itt lakott a Kiss Attila, a Pécs Laci, mindegy, úgyse ismeritek őket. A sarkon öreg guberáló néni próbálja kétkerekű, húzós bevásárló kocsijára feltornyozott, ledőlni készülő kincseit eligazgatni. Fején sárga szalmakalap, kifakult pólója hátán a felirat: "Csopak 96 versenytánc tábor". Mókás. Majdnem a Róna utcához érek, balra feltárul a játszótér. Nagy részét elég rendes gaz borítja, néhány szép, nagy fa, az egyik öreg épp kiszáradófélben. Négyes lánchinta, betonkeretes homokozó (semmi EU-konformitás, de gyerek sincs), viszont a hét régi padról sehol sem hiányoznak a pirosra festett deszkák (azaz pallók). A régi ivókútnak - amit túlnyomórészt egymás lefröcskölésére használtunk - nyoma sincs. Az élőlényeket egy tucat galamb, meg egy sovány, "munkáskülsejű" fiatalember képviseli, aki papírból falatozik az egyik padon.
Na akkor itt szusszanjunk egyet, nemsokára folytatom.
Kösz Orso-borso, de egyelőre nem léptünk előre. Berky Lili Gózon Gyulával, a férjével Rákoskeresztúron lakott, s az "Új élet" cikke névszerint említené, viszont csak annnyit ír, hogy "édesanyjával kiléptek...". Ugyanakkor az "Új élet" cikkben (2005.04.15.) megemlítik, hogy filmben is szerepelt, pl a "Tomy a megfagyott gyermek"-ben. Ilyen címet viszont a Google nem ismer.
Bárki is volt Berky Harry, filmben vsz. nem játszott, ugyanis erre a névre az általam ismert legjobb filmadatbázis (imdb) nem adott találatot. Nem lehetett rokona Berky Lilinek, aki 1886-1958-ig élt?
Kedves Zuglóiak és volt-Zuglóiak! Ki tud Berky Harry gyerekszínészről többet (mint amit a Google-ből tudni lehet)? Ma tettem egy kis sétát gyerekkorom helyszínein (később mesélek még), s a végén megálltam "szülőházam" előtt, ahol szüleim 1938-tól, én magam csak 1943-tól laktunk 1953-ig. A Nagy Lajos király útja 144. számú házban összesen két lakás van (volt), így elég jól ismertem az ott lakókat, de sosem hallottam Berky Harry-ról. Most meg tábla jelzi a házon, hogy itt élt 1928-1945 között Berky Harry gyerekszínész. Tudható még az "Új élet" c. újságból, hogy a holokauszt áldozata lett. Én csak az ott élő volt-háziurat ismertem, aki tudtommal a zsidó hitközségben funkciót viselt, akiről úgy tudtam, hogy gyerektelen, s akinek szép felesége nem tért vissza valamelyik haláltáborból. No, helytörténészek, színháztörténészek, bármilyen-történészek, tudtok-e valamit erről?
Icipicit pontosítanám csak: Mintha az már nem a Szarvas tér lenne, bár lehet, hogy az volt a végállomás neve. Elment a 67-es egészen a Bethlen udvar nevű, ma is egymagában álló lakótömb mellé (anyám ott volt cselédlány a 30-as években), ott volt egy kitérő vágány, arra félreállt, a vezető előre jött, aztán indult visszafelé Zuglóba.
