Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
Te is hóttunalmas vagy a többi eszmetársaddal együtt, mivel ugyanazokat a hazug, kommunista propaganda panelokat pufogtatjátok már évtizedek óta, amik tényszerűen is meg lettek cáfolva, és valóban nagyon unalmas az ismételt hazugságaitokra ugyanazokat a cáfolatokat más sokadszorra leírni...
szegény stromfeld nem azt tapasztalta, hogy a toborzása annyira sikeres lett volna, de ezt is már sokszor körbejártuk, barkuci.
mondom, hóttunalmas vagy te is meg hazaffy is. ugyanazokat a paneleket hajtogatjátok károlyiról, kun béláról meg mindenki másról, miközben keményen, de kitartóan kussoltok a bécsben dekkoló igazmagyarokról, akik a haza megmentése helyett némi rablovicskodással múlatták az időt és epedve várták, épp úgy, mint ti, hogy valaki már csináljon helyettük valamit.
Ezt a avas komcsi propagandát már milliószor megcáfolták, és hiába írod le sokadszorra, attól még nem lesz igaz!
Egyébkén meg azt is már többször leírtuk neked, hogy még a bolsviktetű Kunbéciéknek is lett volna esélyük a haza megvédésére, ha fontos lett volna nekik a haza és a nemzet. De nekik a világforradalom győzelme és a proletárdiktatúra megtartása volt a fontos. Kunbéci többször is kijelentette, hogy őket sem az ország egysége, sem a nemzet nem érdekli. A katonák és a tisztek viszont a hazájukért akartak harcolni nem a vörös hatalomért, így aztán megkezdődtek a csoportos dezertálások, ami végül a vörös hadsereg teljes lezülléséhez vezetett, amely már teljesen alkalmatlan volt egy honvédő háború megvívására...
Ha nincs az a libernyák és nem mutat némi erőt, Magyarország egyáltalán nem maradt volna. Volt olyan is trianonnál előadva, hogy magyar nép nem is létezik, csak pár tízezer nemes hóbortja. (nagyon komolyn éppen nem vették, de volt ilyen is a tárgyalásban. Így viszont demonstrálták, hogy de igen, van valami amivel kell számolni. A bécsi döntésekhez hasonló határ megállapítást reális lett volna kiharcolni, akkor lett volna a terület korrekt módon elosztva nemzeti alapon.
A "katonatömegek" ha tudták volna, hogy a patkányforradalomnak ez lesz a következménye, nem leadják a fegyvereiket, hanem ott helyben felkoncolják Linder Bélát.
A török hadsereg sem pihentebb, sem fáradtabb nem volt mint a magyar. Ellenálltak és a térképen látszik az eredménye. A háborút megszervező libernyák háttérhatalom a Török birodalmat ugyanannyira szét akarták verni, mint a Habsburgot.
Földosztás ígéretével lett volna lehetséges a mozgósítás. Nem volt már olyan nagy erő az antantnak se, megszeppent mindenki az oroszországi eseményektől.
A totális világháborús vereség és a Monarchia szétesése után nem lett volna nagy esélye a honvédő háborúnak. A háborúból kiábrándult katonatömegek nem támogatták, hiszen éppen az volt az őszirózsás forradalom lényege, hogy legyen vége a háborúnak.
Fél évvel később a Tanácsköztársaság megpróbálkozott vele, de a kezdeti bíztató győzelmek után az sem sikerült. Pedig az Antant nem is vetette be a saját csapatait a harcba.
Az USA talán elveszítette nemzetállami jellegét a világ minden országából folyamatosan érkező bevándorlók miatt? Kevered az nemzet és az etnikum fogalmát.
Két zöld baloldali ha egyik német másik francia jól megértik egymást, de ha egyik jobboldali másik zöld akkor hiába német vag francia mind a kettő nem szeretik egymást. Ideológiák kezdik felülírni a nemzetiséget. ehez semmi köze a népvándorlásnak. de ez az eredeti állapot, így is volt mindég, pl a katolikus vagy református volt a lényegesebb mint a nemzetiség. Az egri csillagok se a hazát védték mint a regényben, hanem a habsburgokat. Mohács se volt hős vértől pirosult gyásztér nemzeti nagylétünk temetőja mert olyan nem is létezett, de se német, se angol, se spanyol semmi ilyen nem volt, birodalmak voltak. Mohácsnál megbuktak a jagellók.
Úgy néz ki ez áll vissza, a románok így veszítik el erdélyt.
Na ja... lehet történelmi helyzet, mondjuk miután a szuhojok szétverték 3 szomszédja éppen úgy széttépheti mint Magyaroszág ahogy járt 100 évvel korábban, de inkább véget vetni kellene ennek az átoknak.
Ha datáljuk a westfaliai békétől a nemzetállamok kialakulását, akkor ott a trianoninál fejeződött be, bár a bécsi döntések igazságosabb határokat húztak volna az biztos. Csak hát ezek már lekéstek akik ott nyertek. Egy liberálisnak nem annyira fáj trianon, de azért kárörömmel ő meg azt nézheti, hogy mire nagy nehezen etnikai határrá alakították a politikai határokat, addigra viszont elveszítette a jelentőségét. (((-:
Mondjuk, ha Károlyi apád a hadsereg leszerelés helyett mozgósított volna a haza védelmére, akkor biztosan nem csak egy alakulat harcolt volna a betolakodók ellen...
Ez csak neked érdekes, akinek komcsi propagandával tömték tele a fejét, és nem ismeri a valós történelmet. De mivel ezzel kapcsolatban a lényeget már leírták neked, én csak kiegészíteném. Röviden és tömören azt is mondhatnám, hogy nem a nemzetiségek összessége volt ellenséges érzületű, hanem csak az értelmiségük egy része. Ezeket elsősorban a pánszláv propaganda befolyásolta, és ők terjesztették tovább ezt az ellenséges propagandát a saját nemzettestvéreik között. De még így is, a többség egyáltalán nem akart elszakadni, a döntést nélkülük hozták meg.
És, hogy ez így volt, azt az a tény is bizonyítja, hogy amikor trianonban Apponyiék kérték az elszakítandó területeken a népszavazást, akkor a csehek, a románok és a szerbek hevesen tiltakoztak ellene, így a bizottság sajnos elutasította a kérést.
De ezt a tényt pl. éppen a nyugat-magyarországi horvátság is fényesen bizonyította, akik fegyvert kértek a kormánytól, hogy a Rongyos Gárdával együtt harcoljanak az osztrák betolakodók ellen. A nyugat-magyarországi horvátság többségének magyarpártiságát egy osztrák forrás is igazolja, ha tudsz németül, te is meggyőződhetsz róla.
Völlig anders sah es in den kroatischen Dörfern südlich des Sieggrabener Sattels aus;
(...) In diesen Dörfern war der katholische Klerus nicht nur religiöser Führer, sondern auch alleinige politische Führungskraft. Da der Großteil der Priesterschaft, aber auch der Lehrerschaft, im ungarischen Geiste erzogen worden war, vertraten die Kroaten des mittleren und südlichen Landesteiles eine pro-ungarische Haltung. (...) Die Zeitung „Naąe Novine“ wandte sich energisch gegen den Anschluss an Österreich und bekämpfte jede noch so kleine Tendenz der Loslösung vom Reich der heiligen Stephanskrone. Diese Kroaten empörten sich auch darüber, als im Oktober 1918 die in Agram erscheinende Zeitung „Obzor“ (Horizont) zur Befreiung der westungarischen Kroaten vom ungarischen Joch aufrief. (Schlag, 1986, 177-222)
És végül itt van még néhény idézet, hogy mennyire tetszett az új hazájuk az elszakított magyarországi nemzetiségeknek...
Andrej Hlinka páter (aki egyébként nem éppen a magyarbarátságáról volt híres), a Szlovák Néppárt vezetője, 1925. június 4-én a következőket mondta:
„Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.”
A Szlovák Néppárt 1923-ban közzétett kiáltványa a nyugati közvéleményhez, amit 1934-ben megismételt:
"Nincs olyan becsületes ember Szlovákiában, aki ne ment volna keresztül a gazdasági elnyomatás, a politikai üldöztetés, vagy a bebörtönöztetés kálváriáján. Szlovákiában a terror és a börtönök csendje uralkodik".
Stjepan Radić (Radics István) a Horvát Parasztpárt első elnökének, 1928-ban, a belgrádi parlamentben mondott beszédéből: "Valóságos pokolban élünk! A magyarok mindig gavallérosan bántak velünk, most ennek az ellenkezője történik. A csendőrség terrorja elbírhatatlan, holott ez a régi monarchiában kiválóan működött. (…) a régi kitűnő közigazgatás ma balkánizálva, macedonizálva van."
A románokkal kapcsolatban nem tudok beidézni az akkori egyesüléspártiaktól, viszont annyit tudok, hogy hamar kiábrándultak a bukaresti politikából. Mindemellett el kell olvasni Moldován Gergely erdélyi román újságíró, egyetemi tanárnak a „Válaszirat a bukaresti román ifjak memorandumára” c. Vitairatát, segíti a fejedben lévő vörös homály oszlatását... 😊
(Persze tény, hogy ezt a könyvet nehéz megszerezni, de esetleg könyvtárakban még föllelhető)
Érdekes, hogy 1939-ben Csehszlovákia felbomlása és megszállása után a szlovákok nem akartak visszakerülni Magyarországhoz. 1993-ban sem jutott eszükbe, hogy de jó lenne megint Magyarországhoz tartozni.
tudom, hazaffykám, annak idején otranto kartács szintén fennen lobogtatott egy, azaz egyetlenegy magyar alakulatot, amely tovább akart harcolni a vereség után is.
egy-két egyedi eset egy füttyöt se ér, tanuld meg.
"azért az érdekes, hogy az összes létező nemzetiségünk mást se csinált, csak áskálódott, összeesküdött, kavart és kevert, miközben mi a lelkünket kitettük értük és ölben hordoztuk őket mindenfelé."
Egyik sem igaz, de már megszoktuk, hogy a túlzások adják az "érveid" zömét.
Például Bandholtz tábornokhoz annakidején, 1919-ben ment egy szlovák küldöttség, amely tiltakozott az ellen, hogy őket adják-veszik, mint a barmokat, és elmondták, hogy ők igenis Magyarországnál akarnak maradni. Elolvashatod a "Napló nem diplomata módra - román megszállás Magyarországon" című könyvében.
Nem tudom, mennyire érdekes - aki ismeri a történelmet, annak annyira ez nem meglepő.
A Magyar Királyság feltámadása egybeesett az európai nemzetiségi mozgalmak ébredésével is.
Ugyan ma is igaz, hogy a nemzetiségek mindig csak több és több jogot akarnak (a megalkuvó magyart kivéve) de abban az időben ez százszorosan igaz volt. Magyarország esetében ráadásul szinte minden irányból egy hátország is támogatta az adott nemzetiséget, így az különösen nehéz helyzetben volt. Nyilvánvalóan nem tudott annyira liberális lenni, hogy az elég legyen.
A franciáknak szerencséjük volt, ők lerendezték a sok kis köcsögöt 50 évvel korábban, és náluk a fenti nehezítés sem jelentkezett.
Aztán idejöttek és - érdekes pszichológiai okokra visszavezethető indíttatásból - a magyarországi nemzetiségekért kezdtek aggódni. Bár valójában ez csak az ő casus bellijük volt.
Zsigmond király alatt „a király védelmi rendszerének egyik előretolt bástyája volt, amelyet a 15. században a fenyegető török veszély miatt Hunyadi János, majd Hunyadi Mátyás király megerősített. A 15. században egyértelműen magyar érdekterület volt. Mátyás súlyt helyezett a harcokban megsérült vár helyreállítására
Zsigmond korában ismét magyar kézen volt, Mátyás király pedig jelentős építkezéseket folytatott a váron. Az első török ostromot 1420-ban élte át, mígnem 1484-ben végleg (vagy legalábbis pár évszázadra) török kézre került. 1511-ben a török hűbéres tatárok vették át igazgatását. Ezekben a századokban Akkerman néven ismerték. A XVIII. században több sikeres ostromot folytattak bevételére az oroszok, de előbb-utóbb a török-tatár egységek visszaszerezték.
azért az érdekes, hogy az összes létező nemzetiségünk mást se csinált, csak áskálódott, összeesküdött, kavart és kevert, miközben mi a lelkünket kitettük értük és ölben hordoztuk őket mindenfelé.
Gyengébbek és a te kedvedért itt egy ábra, mely azt bizonyítja, hogy hazánk területi kiterjedése Trianon, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte és az ország három részre szakadása előtt is sokkal nagyobb volt, mint a Clemenceau-féle magyarrezervátum, s annak bizony mindig is része volt Erdély, a Felvidék, Kárpátalja vagy éppen a Délvidék és még tengerparttal is rendelkeztünk:
Semmivel sem jobb. Amúgy igen, a miénk. Vagy szerinted mit jelent, hogy Osztrák-Magyar Monarchia? Akkor most Erdély sem a románoké, hanem "azé aki lakja"?
