Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
Fogok egy deszkát, teszem a másik mellé Jól összeillesztem, senki be ne lásson Mikor kerítéssel kész leszek, ajtót teszek rá Ügyelek arra, zárjának nyitja csak belül legyen Kerítést jó nagyra csinálom, minél nagyobb, annál kevésbé zavarnak engemet Jól megépítettem, elzár mindent, fény nem szűrődik át, hangot lefojtja Építettem boldogságért, nem értem, de a boldogságot kizártam vele Építettem jóért, de a jó hol marad? Építettem, hogy gyűjteni tudjak, sok kacat a helyet elveszi Valaki kiáltja ajtón kívül, engedj be! Kulcs remeg kezemben, te kulcs mért reszketsz oly nagyon? Szívem fél, ó, mitől félsz? Szelíd a szó, mit kér szelídség Legyek oly bátor, lépjek rá hallgatásra? Legyek annyira bátor, lépjek rá figyelemre? Merjek hallgatni? Ha megszólalok gyenge hangot nem értem Mit tegyek kulccsal? Odalépni ajtóhoz csupán egy lépés Zárját megnyitni…, tegyem?
Anyácska, köszönöm mit teszel Köszönöm mit minden nap teszel Köszönöm azt a küzdelmet Köszönöm köpenyedet Köszönöm önkéntes közbenjáró lépteidet Köszönöm, hogy Édesanyánk vagy Köszönöm gyengédséged Köszönöm Jézushoz vezető türelmedet
Mint a madár mely eget jár Mint szarvar bércek tetején, úgy jársz előttünk Mint párját kereső madárének Mint párját kutató szarvasbika, hangodat engedet, hangod hív Kedvesed bent áll erdőben, ó ki lép e? Hangod ó megmozgatja e vérét? Ó figyel e hívó hangra? Ha szó mondja gyere közelebb, közelebb lépsz Ha szó kéri, mutasd meg arcodat, arcodat adod Ha szó értelemre áll, értelmed megadod
„Szent Édesanyátok vagyok. Gyermekeim, forduljatok vissza Istenhez! Kérlek benneteket, jöjjetek vissza, és Isten meg fog bocsátani nektek. Teremtés, az Ő irgalmassága harmatként száll le rátok, és ti kinyíltok és magatokba szívjátok világosságát: Hívlak benneteket, bátorítalak benneteket, de hányan tudnak hívásunkról? Hányan hisznek ezekben a hívásokban? Fáj a Szívem, amiért csak maroknyian hisznek ezekben a hívásokban. Ennek a nemzedéknek gránittá vált a szíve. Elvakította a racionalizmus, elfelejtették Isten útjait, elfelejtették Isten csodáit, elfelejtették, hogy Ő mindenható, és irgalommal teljes. Ilyen mélyre, mint most, még sohasem süllyedt Isten teremtése, még Szodoma és Gomorra napjaiban sem. Közömbösségetek az egekig hatolt, hitetlenségetek megítél benneteket. Bukásotok egyik oka az lesz, hogy könyörtelenül üldöztétek jelenéseimet és azokat, akiket Isten üzenetekkel áldott meg. Én, a ti Szent Édesanyátok, Megváltótok Édesanyja felszólítalak és kérlek benneteket, hogy tartsatok bűnbánatot és változzatok meg! Jöjjetek vissza hozzánk, éljetek szentül! Éljetek Isten akarata szerint! Készüljetek fel arra, hogy találkoztok Vele, készüljetek erre tisztasággal, ajánljátok fel jócselekedeteiteket!”
Mint a folyam jössz, kedvesen körbeölelsz, és megkérdezed: jössz velem? Sokszor úgy jössz mint gyermek, úgy kérsz mint a gyermek, ó Szent Úr Mit tegyek? válaszom gyermeki lehet e? Fogjam sarumat levessem? fogjam díszes köpenyem, eladjam? Hogy levessem, hogy eladjam lépcsőre állok, de nehéz lefelé indulnom Szépségben szépet találok, jóságban jóságot Szépségedben szép lehetek Jóságodban jóságot lelek
Ha anya vagyok, magzatom szerelemben fogant, minden perc szeretet magzatommal Ha magzat vagyok, ismerem édesanyámat, ismerem szeretetét, ismerem félő ölelését Ha anya vagyok, életem minden pillanata féltő szeretet, szigorom is szeretet Ha gyermekem elfordul tőlem akkor is szeretem Szólítom, bár tudom nem figyel, hívom, bár tudom figyelme elszaladt
Ha gyermek vagyok, és gyermek vagyok míg élek, ha nem látom szülőmet, ha átnézek rajta, kést helyezek szívére Ha szavam bántja, szívét bántom, ki bánthatná jobban, mint saját gyermeke Ha megtagadom, mit teszek? Ó, utamat magára ne engedje
Viszem kevélységet nyakamon, magasra tartom Büszkeségem megelőz engem Dicsekszem tetteimmel, dicsekszem terveimmel Mondom és gondolom, magam terveztem, magam tettem Villám nem súlyt, balsorsot nem látom, mondom élek Bátornak nevezem magam
Ott állok fa mögött, csak a kérgét látom Úgy fordulok, a fa mindig előttem legyen Fára mondom, a világot látom Ki mellettem áll, szólna, de érti a fa én vagyok Ha pillanatra kitekintek, könnyet látok szemében Könnye értem hull
Azt lássam meg, kit kitaszítottnak nevezek? Annak a tanácsára hallgassak, kit villám súlyt? Nem tervez, hát ő adjon tanácsot nekem? Ha mondom, álljon félre, félre áll Ő rá figyeljek? őt lássam meg, ki látszani nem akar? Egy dolog zavar engem, mosolya
„Szívemet ma könnyek áztatják a sok bűn miatt. A világ hálátlan a Szeretet iránt. Sokak előtt megjelenek, és könyörögve kiáltom feléjük, hogy térjenek vissza Istenhez, és változtassák meg életüket, de csak nagyon kevesen teszik ezt meg igazán. Leányom, imádkozz ezekért a makacs lelkekért!
Megáldalak, és megáldom azokat is, akik értük imádkoznak.”
Jártam az erdőt, futottam előled, és Te elém álltál Boldogságot kerestem nélküled Gondoltam bőröm fehér, tetteim egyenesek Meghallottam énekedet, fülemet eltakartam előle Megláttam nyomaidat, szememet takartam tőle S mint megtaláltam fájdalmadat, megláttam magamat Bőröm ében fekete, hajam éj fekete, szálai sokasak előtted Ablakomat kinyitottam, ott álltál házam előtt, rám néztél, és megfordultál Kirohantam s nyomodba szegődtem, nem néztél hátra, nem szóltál, nem kérdeztél Gázoltam utánad át rengetegen, gázoltam át lápos tömegen Jobbról szóltak: hova mész ? Balról fenyegetőztek felém S mikor már lámpás sehol sem égett, mikor este földje égig ért, Szavad megtalált Lépésedet ide tedd, várj, villám jő, magát találja, magát emészti S mikor kivezettél fényes rétre, megmutattad Fényt Mondtad nézz Rám, itt vagyok, Rád néztem, arcodat már nem eresztem S megcsókoltál szádnak édes csókjával, bevittél legbelsőbb szobádba S mit legtöbbet tudok mondani, jó, jó Veled lenni
Ha szolgálsz és szolgálok, megtudom szolgálat édességét Megtudom a kehely mit nekem nyújtasz ó borral van teli Benned küzdök majd elsőségért, szolgálat terhéért És mint szolgálok szolgálsz, mosolyom enyém lesz Megfordulok és rád nézek, lépek és tudom itt vagy mögöttem Adok és mégis bőségben élek Megtudom mi az elég és mégis csodálkozom bőségen Szemem figyel, nyugtalan akarat visz előre, mégis türelemben állok Figyellek, és megadod lépésem Keresem hiábavalóságot, megízlelem, íze keserű, fogom és elásom Illatodban élek Hibám lesz erősségem, megkeresem, megtalálom és eladom Veszek helyette értékeset, felveszem, magamhoz szorítom, hagyom adja meg illatát nekem Lépésem erő, gyengeségem tartja erőmet
"Drága Gyermekek! Ma, az egyházközség védőszentjének napján, arra hívlak benneteket, hogy a Szentektől kapott örökség szerint éljetek. Ők példa és bátorítás legyenek az életszentség felé. Az imádság legyen olyan számotokra mint a belélegzett levegő és nem teher. Kicsinyeim, Szeretetét az Isten maga mutatja meg és ti majd megtapasztaljátok annak örömét, hogy a szeretteim vagytok. Isten megáld benneteket és bőséges kegyelmet ad. Köszönöm, hogy követtétek hívásom." 07/2007
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében zengem háromszorosan Szent Nevedet Dicsőségedet hirdetem, mert nagyok a Te útjaid, nincs isten Istenen kívül Fényed világító lámpás, szívünkért esdő Úr, Úr az urak fölött, Király a királyok előtt Földi hatalom letérdel előtted, és Te megadod neki Magadat, és ki veszi feléled, és ki követ, él És ki követ, lehet bár első, lehet bár utolsó, mondja jó Veled És Te asztalodhoz ülteted, együtt étkezel vele Megszólítod és beszélsz vele, és szavát meghallgatod
Szavad hív életbe Jöjj! jöjj Hozzám és beszélj! jöjj Hozzám és magamhoz emellek! jöjj Hozzám és Szívembe veszlek! nézd nyomaimat, felismered! nézd fájdalmaimat, felismered! kivezetlek barlang vizéről, ki a Fényre! sóhajtásodat meghallom …? hova nézel? szemedet emeld fel és megtalálod Uradat, ha meglátsz megtalálod pajtásodat, együtt lépésre! mond ki a szót: ketten, gondold a szót: ketten és ketten egyek leszünk!
Hogy jó lépnem? sötétben vagy Fényben? Ha lépek ölelő karodba, meghallom szerelem éneked, meghallom dallamát Hogy jó nekem? még mindig sötétben, vagy már Fényben Mondhatom ismerlek, de ismeretem hordozza tüzedet? tüzet mely élet Apró kis láng, megfoghatom, mondhatom enyém, dicsekszem vele, kicsi lángja Egekbe ér S mint viszem, úgy terjed, sötétség vakító kicsi láng Ó kis lánggal hallom énekedet, meghallom lépteidet, ó igen
S ha kövek megtelnek élettel, Te eljössz, mannádat kiterjeszted, életet lehelsz Pusztaságot megöntözöd és felébred, körbenéz és elkezd keresni Téged Megkérdezi hol vagyok? és Te felelsz neki
Ránk tekintesz, látod a jót és látod a rosszat Látod a kicsit és látod a nagyot Legszegényebbeket, el nem hagyod Áldó kezed föléjük tartod Megvéded őket, pajzsként állsz előttük Ki támadja őket, Téged támad, Veled kell szembenéznie
Itt állsz ajtónkban, belépj, hozzánk lépj Kezedet erényekkel telve nyújtod nekünk Mikor belépsz egyetemes béke jő el Birodalmad határa tengertől tengerig fog tartani
Sivatagban járva Veled járok, ha elfáradok, arcod felüdít Tudatod imám is, szemlélődés Hozzád közelebb visz Erőt kapva emelem szavamat, szavam Hozzád ér Ha szememet nem bírom, értelem elkerül, értelmem tovább visz Mikor izzadság a perc, küzdelem minden pillanata, bár nehéz, másnak oda nem adnám, nem, ó lehessen enyém Mikor felértem hegyre, pecsétedet nekem adod, ha akarod meglátom küzdelmem értékét, ha akarod nem Ha meglátom, elégedettségre ráállok, te nem kellesz Ha akarod megpihentetsz, ha akarod viszel újabb küzdelembe Te tudod határaimat, ha akarod kiterjeszted, ha akarod szűkre veszed Idő nem számít, mit végig kell járni, irgalomban kell megjárni, feladat megvár, ha kell helyettem megteszed Ima a perc, ima az elmúlt perc, s a következő imádsággal teli Könnyűvé teszed imádság percét, ha hegyről letekintek Akkor jössz, amikor akarsz, és úgy jössz, ahogy kedves Neked Minden pillanat más, jó észrevenni Téged benne Rádcsodálkozom, mikor elárasztasz A perc a köszöneté
Jézusom, ha megtesszük akaratodat, táncra perdülsz Örömöd betölt mindent ég és föld között Ha megtesszük akaratod, Szívedbe léphetünk Fogod botodat és összetereled mind, ki eltévedt Fogod és bevezetsz minket szent ismeretedbe Igen, ezt megteszed
„Béke legyen veletek. Szeretteim, ma azt kérem tőletek, hogy tartsatok ki szeretettel... Bátorítani szeretnélek benneteket. Dicsőítsétek Istent azzal, hogy hűségesek maradtok Hozzá! Adjátok át magatokat teljesen Istennek! Hadd éledjen fel az a kis láng, amelyik most csak pislákol, és legyen élő fáklyává, hogy mindenki láthassa! Legyetek szilárdak hitetekben, teljesen nyissátok meg szíveteket az Úrnak, és fogadjátok Őt örömmel! Dicsérjétek az Úrat, amiért ezeket az irgalmas üzeneteket küldte nektek. Ne várjatok új kinyilatkoztatást!
Az Ő felszólításai az isteni igazságra emlékeztetnek. Arra emlékeztetnek, hogyan kell szentül élni, arra emlékeztetnek, hogy az Isten Szeretet. Isten az alapvető igazságokra emlékeztet benneteket, töltsétek tehát meg elméteket mindennel, ami igaz és tiszta! Ne hagyjatok üres teret magatokban, nehogy eljöjjön a kísértő és félrevezessen benneteket! Töltekezzetek tehát Isten szeretetével, mivel szeretetre vagytok teremtve! Imádkozzatok a békéért, imádkozzatok testvéreitek megtéréséért! Imádkozzatok, hogy nagyobb legyen a szeretet, és közben fogok értetek járni. Ne habozzatok tehát, jöjjetek hozzám! Én vagyok Édesanyátok, aki mindig segít rajtatok. Szeretettel jöjjetek az Úrhoz, és Ő betölt benneteket az Ő békéjével. Szeretettel kérjetek, és adnak nektek. szeretettel imádkozzatok, és meghallgatást nyertek.
Fogadd békémet, ne feledkezzetek meg arról, hogy üzeneteink szerint éljetek. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Amen.”
Szent Szíved eleven és élő Szívedet megfogod, felém nyújtod És tudom boldogságod mikor elveszem Tudom boldogságot, mikor belépek ajtaján Oly egyszerű a kulcsa, oly egyszerű az útja Egyenesen lépve rövid lépés, röpke küzdelem Szívedbe lépek és megfogom szívemet Több mindennél ahogy elveszed, megsimítod fejemet Már táncol minden, öröm minden
Mi nehézség leteszem, Rád helyezem Mi elvinne, jó messze elhajítom, kolonc, te nem kellesz Körbenézek keresek egy virágot, minél kisebb, illata annál édesebb Magammal viszem, Neked viszem Hozzárakom kérésem, kérés illatánál van e édesebb?
Megkeresem arcod, nem nehéz, hisz látom, itt vagy előttem Lépésben itt vagy mellettem Küzdelemben ütéseket Te viseled helyettem
Szívedben Szó életre kel, mit ad ma adja Szívedben Szó, jó tanácsadó Ha kell megint, he kell megfed Szavad karod, kezemet megszorítja Hív előre
S ha nem értek, Szavad egyszerű Ha értelem még nem érti, de szív tudja már S nehéz döntését értelem küzdelmébe viszi
Mit küzdelem mellé helyezhetek, egyszerű tanúság Tanúság Atyáról, ki fiait keresi Keresi egyszerűségben, keresi szeretetben Hívó szóra távolságot átlépi Felemelt falakat az első kérő szóra ledönti Mit ad, élet
Itt állok hegy legtetején Isten itt áll mellettem Itt állok erdő közepén Isten, itt van mellettem Utamat vetem lejtőnek Isten el nem hagy engemet Haladok kaptatón Isten vezeti lépteimet Megfáradtam, köd eltakar Isten köd mögül nézi szenvedésemet, és várja hangomat Már csak perceket élek Ó ajkamra veszem Nevedet ? Ha ajkamra veszem, fénybe öltöztetel
Ha sorokra állok, sorok megemelnek, szó gondolata felemel Szó mögött ott áll Isten, és vár, várja szememet, várja gondolatom Áldása engem ér, ha kérdezek Áldása hozzám ér, ha magamat meglátom Ha magamat meglátom, meglátom Istent Ha meglátom Istent, már tudom, barátom Több jó barátnál, több jó feleségnél
Hallok egy éneket, de elfutok, mert félek Igen félek a szeretettől Félek, hogy adnom kell, félek, hogy elveszítek, félek, mi megmaradt elveszik
Hol az a szikla, mi eltakarna, hol az a barlang, hol elrejtezhetnék? Mi mögé álljak, hogy ne kelljen kilépnem, mi mögé álljak, hogy ne kelljen lépnem, Mit tegyek várammal, mit építettem? félek leomlik
Kezemet kinyújtom, kitámasztom, ne jöjjön közelebb, tüze ó elveszejt Megéget, eléget, félek hallgatásom odalesz Félek a csendtől, félek zenéjétől
Ó, ki segít nekem, ki mondja meg hova meneküljek?
Nem tudom mi vár, ha kimondom, „gyere közelebb” Nem tudom mi vár, ha kimondom „itt vagyok” Félek fájdalomtól
Ha tudnám alázatod, meglepődnék Igen meglepődnék Kivel találkozom Ó sírnék, mert alázatom már nincs, s hogy legyen, tudom már, Tőled kell elnyernem
Ó kicsinységem odalett, ha meglátom véres lábaidat, már felismerem magam, igen felismerem Ó mondtam félek, látod szavam igaz, hisz könnyek borítják arcomat, nem ismert könnyek, mit nem ismert tűz hoz szemeimre Már nem gondolat mondatja velem ékes szavakat, szívem próbálja elmondani égető bensőmet
Már tudom, bár félelmem igaz, félnem nem kell Ha megismertem könnyeket, magam lépek oda, mitől féltem Félelem már nem úr rajtam többé
Tudom, ez az égető szeretet gyengéd Nem vesz el Mit odaadok, önként adom, és mikor adok, öröm tölt el
Ha elmondhatnám magamnak mennyit kapok Ha szavam magamhoz eljutna, lépnék félelem ellen Tó vizében megmártóznék
Tudnám, nekem kell lépnem S ha lépek kapok S ha lépek, édes szeretetet kapok, édesebbet méznél, édesebbet lépes méznél
Itt állok előtted, érted epedek Körbejárlak jobbról, szólítalak, neveden nevezlek Körbejárlak balról, suttogom nevedet Itt vagyok, Téged szólítalak, itt vagyok, Téged várlak Felemeltem kezem, áldásom adom Érezz meg Engem, szólíts meg Engem Én Vagyok, ismerj fel engem Hangodat akarom hallani, engedd meg Nekem meghallani Mond: itt vagyok Ó, ismerj fel Engem, süsd le a szemed és mond: igen Mond: kedves Lélek szólj helyettem Beszélni fog helyetted, csodálkozni fogsz beszédén és felismered, megöleled Engedd, megölelhessen Téged, ó, engedd meg Ne mond holnap, a ma Tied, áldásom segít szemed felemelned Ó, emelkedj fel, lépj a Szívembe, ó gyere, lépj be Csodákat adok, ne told el, Neked készítettem mikor megszülettél, enyémnek neveztelek Ismerj fel, ó ismerj meg Barátod vagyok, kezemet adom, megfoghatod Segítségemet adom Hívj, hogy Feléd léphessek
Szelíd vagy és alázatos, mikor szólsz ránk nézel és várod Rád nézzünk Várod az akaratot mely eléd lép, letérdel előtted és odaadja vágyát, odaadja kérdését Válaszodat meg nem tagadod
Ki bentre néz, megtalál Ki felemeli szemét, arcodat megleli Szívedbe adod válaszod
Jól esik hallgatni, jól esik megfürödni, jól esik erővel töltekezni
Ha kezemben áldás ereje, minden gondolatom, minden szavam, minden tettem súlyt visel Erőm figyeli ma akaratát, holnap meg nem gyengíti Szobámat körbejárom, s ha találok söprűnek valót, undor és hányinger vesz elő Az ablakot kitárom, förtelem szaga elmenjen, vissza ne jöjjön
Míg arcodat meg nem találom, meg nem állok Ott keresem meg ahol állok Ha valami arcod elé áll, söprűnek való Gondomat megfogom, nem gond többé, Neked adom Adj belőle annyit, mi akaratod, a többit Te viseled S viselem helyette terhedet
Ha székből felállok, mondom gyere Ha kanalat megfogom, mondom, fogjuk meg Ha gondolat megáll, tovább nem mehet, megszólítalak, én már tovább nem mehetek, nézd a fonákját, csomóját old meg Ha terhet akarok vinni, megkérlek, jelenlétedet vedd el, de én akkor sem hagylak el Téged Ha mázsányi teher vállamon és bírom, léptemben akkor is Rád nézek Arcodat sivatagban sem engedem, nem engedem Ha elveszed küzdök és Te visszaadod
Arcoddal enyém Szíved Ha homok is lábam alatt, Szívedbe lépek Szívedben örömödet nekem adod Ingyen adod, ingyen adom Tánc lesz ételem, tánc lesz italom
Ó kedvesem, szaladjunk a sátorok között Fussunk egyiktől, másikig Ó, csodálkozzanak mind sátorok lakói És ti mindnyájan sátorok között, gyertek szaladjunk együtt Gyertek álljunk ki a fényre, gyertek patak partjára Itassuk meg lovainkat, s igyunk magunk is Hűs patak vízéből, kezünket belemerítjük Ó, ha ittunk, tudom egymásra mosolygunk Ha ittunk, pataktól többé el nem megyünk Mért lépjünk száraz homokra, mért tegyük?
„Drága gyermekek! Nagy örömmel a szívemben ma is a megtérésre hívlak benneteket. Gyermekeim, ne feledjétek, hogy mindnyájan fontosak vagytok Isten nagy tervében, melyet Medjugorje által visz véghez. Isten szeretné az egész világot megtéríteni és meghívni az üdvösségre és arra az útra, amely elvezet Hozzá, aki minden létező kezdete és vége. Különösen arra hívlak benneteket gyermekeim, szívem mélyéből, hogy nyíljatok meg annak a nagy kegyelemnek, amelyet Isten jelenlétem által ad nektek. Szeretném megköszönni áldozataitokat és imáitokat. Veletek vagyok, és mindnyájatokat megáldalak. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
„Szent Édesanyátok vagyok.
imádkoznak.”
. Dicsőítsétek Istent azzal, hogy hűségesek maradtok Hozzá! Adjátok át magatokat teljesen Istennek! Hadd éledjen fel az a kis láng, amelyik most csak pislákol, és legyen élő fáklyává, hogy mindenki láthassa! Legyetek szilárdak hitetekben, teljesen nyissátok meg szíveteket az Úrnak, és fogadjátok Őt örömmel! 