Keresés

Részletes keresés

Hoop Creative Commons License 2003.09.25 0 0 185
Érdekes, én képes voltam leírni, hogy az én szemszögem az érem egyik oldala. TE képes vagy csak egy elmondás alapján "ítélkezni". Gratulálok!
Előzmény: ha5nx (175)
Hoop Creative Commons License 2003.09.25 0 0 184
Nekem pedig emilben jelezték ismerősök, hogy a mienkkel megegyező tapasztalatokat szereztek. Igaz, nem a neurológiai osztályt említették.
1:1
Előzmény: ha5nx (175)
Hoop Creative Commons License 2003.09.25 0 0 183
Kérlek olvasd el figyelmesebben a nyitószövegemet. Nem csak a mi esetünknek nyitottam a topikot, hanem olyan szülőnek, akik úgy érzik segítség lehet a jövőben, hogy beszélgethetnek a rossz élményeikről.

mely talán tartalmaz valós állításokat is
Azt hiszem ehhez a stílushoz túl sok hozzáfűznivalóm nincs.

Nem teszem meg, hogy kicikizlek azzal, hogy kiemelem azokat a sorokat a topikból, ahol pozitívan írnak a Bethesda kórházról. Csak azért lenne érdemes, hogy látszódjék mennyire figyelmesen olvasol. És mennyire objektív az irományod.

Előzmény: ha5nx (170)
agraba Creative Commons License 2003.09.25 0 0 182
Délelőtt hallottam valami olyasmit a tévében, hogy ha a szülő hátráltatja a gyerek kezelését, eltávolíthatják a gyereke mellől. Azt hiszem, ez azért komolyabb, mint egy kórház dolgozóiról vitatkozni. Vagy nem?
ha5nx Creative Commons License 2003.09.25 0 0 181
Azt távolról sem állítanám, hogy az egészségüggyel minden rendben van.

Talán erröl éppen kritizált neurológiai osztály dolgozói tudnának bizonyos szempontból sokat mesélni, ahol beteg gyermekek nem elhanyagolható hányada épp orvosi mühiba miatt vált beteggé.

Azt is aláírom, hogy az egészségügy ellátás állampolgári jog, de az nem az, hogy közben az ellátást végzö személy mosolyogjon is...

Persze közhelyszámba megy, hogy egy mosoly nem kerül semmibe, de szálljunk magunkba és gondolkodjunk el, hogy vajon hányan lennénk képesek folyamatosan mosolyogni, miközben mondjuk épp válunk a feleségünktöl, betegek a szüleink vagy csak épp egy perverz ürge 10 perce még a buszon fogdosott bennünket...

Az egészségügyben is emberek dolgoznak, és talán az átlagnál is több magánéleti problémával kell szembenézniük, pl.anyagi helyzetük folytán.

Mert a köztudatban ugyan hatalmas összegek vándorolnak az egészségügyi dolgozók zsebeibe, de a valóságban egy radilógusnál, anaszteziológusnál, vagy pl. egy ápolónönél ez maximum egy csomag kávét vagy egy táblacsokit jelent. Jó esetben.

S azt sem állítom, hogy a pénzmegoldaná a gondokat. A gondokat szemléletváltás oldhatná meg, amelynek viszont egyik alapfeltéte az anyagi elismertség, mely megadja a lehetöséget a szelekcióra is.

Előzmény: AliceCsodaországban (179)
AliceCsodaországban Creative Commons License 2003.09.25 0 0 180
S lám én is sokat félregépeltem...:-)
Előzmény: AliceCsodaországban (179)
AliceCsodaországban Creative Commons License 2003.09.25 0 0 179
Félregépelés miatt ne legyen gondod, ez általános, ráadásul sok újat sem írtál, és éppen az ennek a topicnak a lényege, hoyg felszinre kerüljenek az egészségügy problémái, hogy úgy mondjam alulnézetből, és minél többet beszéljünk róluk, mert azt gondolokm te sem tagadod, hogy nincs minden rendben vele???
Előzmény: ha5nx (178)
ha5nx Creative Commons License 2003.09.25 0 0 178
Ráadásul most sikerült nekem is jó sokat félregépelnem... :(
Előzmény: ha5nx (177)
ha5nx Creative Commons License 2003.09.25 0 0 177
Ha belegondolsz, egy egészségügy intézményben csak akkor lehet hosszutávon dolgozni, ha kívülrekeszted magad valamennyire a dolgokon.
Illetve nem is biztos, hogy ez a megfelelö szó, röviden és tömören, nem lehet "megsiratni" minden beteget. (Remélem érted és nem félreérted, mirölvan szó.)

Egy szülönek természetesen saját gyermeke a legfontosabb, egy ápolónönek viszont az összes rábízott gyerek.
Egy ápolónö hozzá kell szokjon, hogy a gyermekek nehezen viselnek egy alvásmegvonást, a szülönek szörnyü látni, hogy hajnalfelé a gyermeke lassan ájultra fárad. A szülö nem mindig érti, miért tudja ezt az növér "közömbösen" nézni.

A másik - sajnos valószínüleg némileg a Bethesdára is igaz - tény, hogy mára két embertípus maradt az egészségügyben. A nagyon elhivatottak, akik ráadásul megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy az egészségügyben dolgoznak, mert mondjuk jól keresö férjük van, és azok akik lusták, nemtörödömök és tudják, hogy úgysem rúgják ki öket, mert jobb egy mogorva, fapofájú növér, aki a száját húzza, ha le kell cserélni egy lepedöt, annál, ha senki sem teszi ezt meg.

Az pedig, hogy valaki elkésik, még csak nem is a fentiektöl függ. Aki kicsit is ismeri Budapest közlekedését tudja, hogy heti rendszerességgel fordulnak elö csötörések, nagyobb balesetek a reggeli dugóban, amelyek akár fél, egy órával is meghosszabítják a menetidöt. Föképp azok esetében akiknek az egész várost át kell utazniuk. Azt pedig talán senkitöl sem lehet elvérni, hogy rendszeresen egy órával elöbb induljon, hátha történik valami útközben.

Lehet, hogy a beteget nem érdekli, hogy a vizsgálatot végzö asszisztens Érdröl jár dolgozni. Pedig az is lehet, hogy a tíz percet késö asszistens szakmailag sokkal felkészültebb és emberileg sokkal alkalmasabb a feladatra - bár ez abban az esetben, ha kiabáló szülö fogadja, esetleg nem így tünik -, mint egy esetleg a szomszéd utcából mindig percre pontosan beérkezö, de egyébként a feladatra teljesen alkalmatlan munkaerö.

Előzmény: AliceCsodaországban (176)
AliceCsodaországban Creative Commons License 2003.09.25 0 0 176
A topicnyitó írásában nem kifejetzetten a rosz ebédről volt szó, hanem egészen másokról. Nem kétlem, hogy nagyon sok lelkiismeretes ember dolgozik ott, de azért csípőből így visszarázni valamit nem szimpatikus. Mindenkinek a saját gyereke a legfontosabb, elismerem, hogy az ott dolgozók ezt nem tudják minden pillanatban észbentartani, mert ők DOLGOZNAK ott, de azért nem árt ha néha valaki ezt az eszükbe juttatja.
Ugyanis az a legnagyobb baj, hogy felfogásbeli különbség van a kórházban dolgozók és a betegek között, ezt kéne valahogy összhangba hozni. Nem kétlem, hogy vannak kifejezetten elviselhetetlen hisztérikus betegek és hozzátartozók, csak éppen a kórház egy egészen különleges üzem, ugyanis ott embereket javítgatnak, nem porszívókat.
Előzmény: ha5nx (175)
ha5nx Creative Commons License 2003.09.25 0 0 175
Egy hozzátartozóm dolgozik az említett osztályon. Magam is több ször megfordultam már az épületben,nyugodt szívvel ajánlottam az intézményt ismer?söknek, kollégáknak, rokonoknak és mindenkinek alapvetöen pozitív tapasztalatai voltak - mert rossz ebédet azért pl. sajnos néha akár még itt is adnak, bár ez szubjektív kategória :) -, osztálytól függetlenül.
Előzmény: AliceCsodaországban (174)
AliceCsodaországban Creative Commons License 2003.09.25 0 0 174
Elnézést, de szeretném tudni, hogy te mint visszajáró beteg avagy ottani alkalmazott, orvos efféle vagy. Ez a topic egyébként arról szól, hogy hogyan szenvednek a betegek a lélektelen és oda nem figyelő bánásmód miatt, meg még sok egyébről. Nekem van sok jó és sok rossz tapasztalatom az orvosokról. De a mundér becsülete miatti akciókat nem szeretem pl.
Előzmény: ha5nx (173)
ha5nx Creative Commons License 2003.09.25 0 0 173
Kedves Alice a messzi Csodaországból!

Gondolom ezt a kórház meg fogja tenni, hacsak nem érzi rangon alulinak egy ilyen levélre való válaszadást.

Mert talán a sok évem múltán is visszajáró beteg feledteti velük, hogy bizony bár egy kis többség a lelki problémáit a kórházbani és a kórház elleni már-már hisztérikus kirohanásokkal kezeli, a többség hálával gondol az intézmény dolgozóira.

De talán csak elég lenne beszkennelniük és belinkelniük a rengetek köszönölevél egy igen kis töredékét.
Ugyanis bármilye meglepö jelen, csak a rosszra és pocskondiázásra fogékony világunkra - a média alapelve mint tudjuk, hogy ami jó hír az nem is hír -, még mindig vannak, akik számára a hála és köszönömet egyenlöre nem tünt el a történelem homályában.

Előzmény: AliceCsodaországban (172)
AliceCsodaországban Creative Commons License 2003.09.25 0 0 172
Tán ha a topicnyitó beírására tényszerűen érkezne a válasz, pontról pontra, meggyőzőbb lenne.
Előzmény: ha5nx (171)
ha5nx Creative Commons License 2003.09.25 0 0 171
A kérdés alapvetöen azt hiszem költöi:
Hány szülö örülne neki, ha biztos lehetne benne, gyermekével tíz perc várakozás után foglalkozni kezdenek?

S azt hiszem, ezt még a sokkal magasabb szintü egészségügyi szolgáltatásairól híres Svájcban is megkérdezhetnénk.
Ahol nem mellesleg átlagosan havonta fizetnek az állampolgárok annyit TB járulékot, mint egy átlag magyar egy év alatt.

ha5nx Creative Commons License 2003.09.25 0 0 170
Kedves Minden Olvasó!

A Hoop fedönevü - erre egy késöbbi hozzászólásban esetleg még visszatérnék - szerzö által publikált beszámoló, mely talán tartalmaz valós állításokat is, a Bethesda Gyermekkórházról szól.

Ezt azért fontos kiemelni, mert a téma nagyon gyorsan átfordult egy általános "élmény"beszámolóba, az összes egészségügyi intézményt illetöen.

Pedig bármily hihetetlen is, hatalmas különbségek vannak kórház és kórház között, s ezen belül alkalmazott és alkalmazott között is.

A Bethesda Gyermekkórház pedig - színvonalával és a dolgozók hozzáállásávál - kiemelkedö helyre tornászta fel magát a gyermekkórházakat illetöen. Nagyon sok beteg úgy érkezik, hogy elege volt a futószallagszerü müködésböl, az embertelen hozzáállásból amit más intézményekben tapasztalt, de végre hallott egy olyan helyröl, ahol a pácienst emberszámba veszik. Elenyészö azon páciensek száma, akik elégedetlenül távoznának, függetlenül attól, hogy pont a felhozott neurológiai osztály sajnos sok esetben teljes gyógyulást nem tud adni betegeinek.

(Akik mindezt nem hiszik, csak sétáljanak egyszer 5 percet a kórház valamely folyosóján, majd tegyék meg ugyanezt valamely "konkurens" intézmény falai között)

Azonban mindez a páciensekröl és azok szüleiröl nem minden esetben mondható el. Mert sajnos vannak embertársaink között olyan csekély szociális inteligenciával rendelkezö egyedek, akik vélt vagy valós sérelmeiket már-már artikulálatlanul, a többi - talán még nála vagy a hozzátartozójánál is sokkaly súlyosabb állapotban lévö - betegre látványosan figgyet hányva, ad hangot.

Hiszen neki a reméltnél kb. 10 perccel tovább kellett várnia. Nem mellékesen érdekelne, mi módon járna el hösünk, ha esetleg ne adj Isten egy bankban, fodrásznál vagy egy plázaüzlet pénztáránál kellene "emberöltönyit" várnia.

Igen, sajnos az ilyen szülöknek tényleg a Hárshegyen lenne a helye, ahelyett hogy indulatokat korbácsol az internet adta anonimitás védelméböl, annyira sem becsülve a leendö olvasókat, hogy a helyesírás és a magyar nyelv alapvetö szabályait figyelembe vegye.

Sajnálatra méltó minden gyermek, akit beteg, s föleg, akinek betegsége a tudomány jelenlegi állása szerint nem, vagy csak korlátozottan gyógyítható.
S föképp sajnálatra méltó az a gyermek, akit ráadásul ilyen szülövel áldott meg a sors. Szülövel, aki ahelyett hogy legalább önmagán eröt venne és segítene a gyermekének - mert sajnos bizonyos vizsgálatok elvégzése erös terheket ró a betegre -, saját hisztériájával megnehezíti mind a gyermek, mind az alkalmazottak, mind a többi páciens dolgát.
S erre - föleg alpári módon - nem hogy 10 perc, de egy óra késés sem adhat okot, ugyanis ezzel a viselkedéssel nem csak a "vétkes" ápolónön vett "hösünk" elégtételt.

Előzmény: Hoop (0)
AliceCsodaországban Creative Commons License 2003.09.25 0 0 169
x_manó Creative Commons License 2003.09.25 0 0 168
Az én fiam Dr HM-nél született a Szent Istvánban Bp-en. A mai napig nem tudtak meggyőzni, hogy nem a kórház tehet arról, hogy a fiam majdnem oda lett. A szülésnél utcai ruhában álltam szeretett feleségem melett és a szülőszoba olyan volt, mint a Váci utca. Mindenki ki be járt. Szerintem gyalázatos az egész kórház a szobákba mocsok és igénytelenség. Volt olyan amikor 30-40 voltak benn az öt ágyas szobában na és persze az újszülöttek. A megszületése után kapott egy "B" típusú streptot. majd később szövődményként egy agyhártyagyulladást. Én csalódtam a fenti kórházban és állíthatom, hogy a Szülészettel kapcsolatban lévő orvosok nagyrész csak a pénzért csinálja és nem hajlandó tudomást venni az emberről. Az orvosunk is eleinte jó volt de mostanság már nagyiparban végzi a vizsgálatokat és nem szentel elég időtt az emberre. Az egyik barátnőnk majdnem miatta vesztette el kicsijét. Mindenkit óvok a Szent Istvántól.
Moka25 Creative Commons License 2003.09.25 0 0 167
Te josagos eg!!!:((((((
Előzmény: Beus 4 (165)
Lucus Creative Commons License 2003.09.25 0 0 166
OFF
Szia

Én a fiatalabbik Dömötörinél szültem. Nem olcsó, de teljesen meg voltam vele elégedve.

Lucus

ON

Előzmény: zsuzsa (162)
Beus 4 Creative Commons License 2003.09.25 0 0 165
Szia Hoop!

A lányom a Szt. Rókus kórházba született, sajnos eléggé megszenvedtem. Csak azok olvassák el ezeket a sorokat, akik vagy már nem szeretnének többet szülni, vagy nem veszi el a kedvüket a szüléstörténetem.

A fiamat 90-ben ugyanennél az orvosnál szültem még a Szabolcs utcai klinikán, de ő átment a Rókusba, és én követtem őt, mert nem szerettem volna orvost váltani. 1997. jan. 13.-án este beindult a szülésem, 14-én délben császároztak meg, nem tudni, hogy miért nem akart a lány természetes úton megszületni, az orvosok sem tudták később, pedig 3 órán keresztül hagytak tolófájásokkal szenvedni. Végig rémisztgettek az orvosok, hogy ebből császár lesz. Ez ellen nem lehet mit tenni, ha kell, hát legyen. Az 1. szülésemnél kértem epidurális érzéstelenítést, most úgy döntöttem, hogy megpróbálom anélkül. Amikor kiderült, hogy császár lesz, kérdezték, hogy altassanak, vagy spinál érzéstelenítéssel akarom-e? Spinállal kértem, mert az éjszaka folyamán egy kis üdítőt megittam, és így féltem az altatástól. Amíg a műtőbe toltak, addig az orvosom és az altatóorvos azt kérdezte nem túl kedvesen, hogy akkor miért nem kértem előbb. És arról is beszélgettek, hogy mennyire nem szeretnek császározni. Az orvosom végig sietett, mert akkor csatolták Gyált a kórházhoz, és neki már máshol kellett volna lennie. A varrást már nem is ő csinálta, hanem átadta a dr-nőnek.
4. nap de. bejött, és azt mondta, hogy a gyereket hazaengedik, akkor én is hazamehetek varratokkal, és majd varratszedésre vissza kell mennem. Rá fél órára begörcsölt az epém, az orvosok éppen valami fontos megbeszélésen voltak, de 1/4 órán belül megjelent a 3 főorvos az ágyamnál. Másnap a vesém görcsölt be. A legdurvább rész csak ezután jön: kedden műtöttek, vasárnap már alig bírtam felkeni az ágyból, mert annyira fájt a hasam. Az ügyeletes orvos megvizsgált, nem talált semmit. Hétfőn rámkötöttek valami fehérje infúziót, ami teljesen kiütött, ezt azért kötötték rám, hogy gyorsabban gyógyuljon a seb. Hétfőn este éretem egy hatalmas pukkanást a hasamba, hívtam a nővért, hogy szerintem szétpattant a hasam, benézett, azt mondta, hogy az nem lehetséges. Azt elfelejtettem, hogy a műtét után nagyobb volt a hasam, mint terhesség végén. Szerdán varratszedésre került sor. Amikor kiszedte az orvos a varratot, ami nem volt leányálom, megnyomta a hasamat, és mint egy gejzír, úgy tört belőle elő a folyadék. 2-3 percig a nővérnek sem tudott szólni, mert annyira meglepődött ő maga is. Visszakísért a szobámba, ott az ágyat teljesen eláztattam egy párszor. Kb. negyed óra múlva megérkezett a többi főorvos, visszakísértek a kötözőbe, és amit ott műveltek velem, azt senkinek sem kívánom. Úgy ahogy voltam, minden érzéstelenítés nélkül szétnyitották a sebet, mert féltek, hogy nem kaptam-e hashártyagyulladást. Utána összeragasztották a sebet. Úgy volt, hogy pénteken összevarrják a sebet, de szerencsére ez elmaradt. Nagyon kiborultam, az nap a gyereket sem mertem kikérni, mert olyan állapotba kerültem. Minden kötözés alkalmával 3 főorvos állt körbe, ez majd most lesz fontos: az embernek elég lengére kell levetkőznie, hogy a hasát kezelni tudják. Én már nem mertem panaszkodni, hogy nagyon fáj a lábam, és ők nem vették észre, hogy milyen piros, milyen duzzadt a lábam. Már megmondom őszintén, ha ezt elmondtam volna nekik, akkor már lehet, hogy a pszihiátriára utaltak volna be, nem a nőgyógyászatra. Egyik nap mutattam az egyik szülésznőnek, hogy milyen a lábam, nem lehet, hogy trombózis, ő azt mondta, hogy nem. Én megnyugodtam. Amikor az a rengeteg folyadék kiürült a hasamból, mindenhonnan lement a víz, csak a jobb bokám volt 3x akkora. Pénteken mikor kötözésre kellett mennem, úgy kaptak el az orvosok, mert annyira vérszegény lettem, hogy menni sem tudtam. Felvetették, hogy vért adnak, de abba nem mentem bele. Este elkezdetem hányni, mire az infúziót rámkötötték, addigra majdnem kiszáradtam, az utolsó percbe rakták rám. Ehhez az kellett, hogy pedig kértem, hogy a picit ne hozzák ki szopni, ennek ellenére odarakták mellém, és ahogy nyúltam a hánytál után, a gyerek is olyan lett. Szerencse, hogy ott volt a csecsemős nővér, így a gyereknek nem lett semmi baja. Szombaton a reggeli vizitnél szóltam az ügyeletes orvosnak, hogy milyen a lábam. Ránézett, és megállapította rögtön, hogy mélyvénás trombózisom van. Azonnal felsem kelhettem az ágyból, rögtön gyógyszereket kellett kapnom. Rögtön leállították a szoptatást, de volt olyan, hogy a másik orvos meg engedélyezte. Ezért engem szúrtak le, de nagyon csúnyán. A pici tápszert kapott, de nem bírta az elsőt, nagyon visszafogyott. Ekkor elkezdték koraszülött tápszerrel táplálni. Azt mondták, hogy évekig kell majd olyan gyógyszereket szednem, ami mellett nem szoptathatok, és hogy el kell apasztanom a tejet. Bejött az orvosom, azt mondta, hogy jó a tápszer is, stb. én ezt félre értettem, és mondtam a csecsemősöknek, hogy én majd szoptathatok. Erre jött az orvosom, hogy majd meglátjuk, lehet hogy tényleg lesz rá mód. A gyereket a nővérek etették, nekem kihozták sírva, sokszor teljesen összehányt, én nem kelhettem föl, tehát nem tudtam vele mit kezdeni. Azt mondták, hogy azért nem etethetem én, mert ami akkor történt, amikor rosszul voltam. 10 napig nem kelhettem föl az ágyból egyáltalán, a folyó ügyeimet is ott kellett elintéznem, volt hogy fél éjszaka ott hagyta a nővér az ágytálat alattam, mert ő elment szülést nézni. Mivel csak 1 nővér van az egész osztályon, ilyenkor senki nem tudta őt elérni. Volt olyan, hogy infúziót kellett kapnom, 3 nap után annyira fájt a kezem, hogy mozdítani sem bírtam, és a nővér odarakta a lavórt, hogy mosakodjam meg. Elmondtam az orvosomnak, ő azt mondta, hogy nincsenek hozzászokva az ilyen betegekhez.

10 nap után elkezdhettem szoptatni, addig a pici már a koratápszert sem bírta. Első szoptatás után 6 órát aludt, akkor is úgy kellett fölkeltenem, annyit evett. A tápszernek köszönhetően 3 éves koráig nem bírt tejet inni, mert kijött belőle.

3 hét után jöttünk ki a kórházból, előző este még lázas voltam, de azt mondta az orvosom, hogy már menjek haza, mert még összeszedek ismét valamit. Hozzá kell tennem, hogy pont influenzajárvány volt, látogatókat nem fogadhattam, elméletileg se ételt, se tiszta holmit sem kaphattam volna kintről. Csak telefonon tudtuk tartani egymással a kapcsolatot. A fiamat 3 hétig nem is láthattam. Nagyon nehéz időszak volt az életembe, de szerencsére helyre jöttem.

Elnézést a hosszúságért.

Sziasztok

Beus

Előzmény: Hoop (163)
Gabeszka Creative Commons License 2003.09.25 0 0 164
98-ban hallottam 35ezret nála, mint tarifát, pedig akkor még viszonylag fiatal volt, és ez jó tarifának számított, és én is csak 20-at aadtam a dokimnak (igaz, most is annyit szánok)
Most Lintner az oszt.vez és őt sokan dicsérik.
A meddőségi oda tartozik? Mert más épületben van.

G

Előzmény: zsuzsa (162)
Hoop Creative Commons License 2003.09.24 0 0 163
Megy a címedre az élő. (Azta, de magyaros mondat. :-/)
Előzmény: Beus 4 (161)
zsuzsa Creative Commons License 2003.09.24 0 0 162
Évekig dolgoztam a Jánosban ( igaz ez nem most volt ) és akkor voltak "jó hirü" osztályok meg "rossz hirü" osztályok talán a pavilonos elrendezésből adódóan egymástól kicsit elszigetelten, önálló egységként.
Pl az orr-fül-gége jó team volt, a prof együtt ment a kollégákkal ebédelni, kedves szerény ember volt ő is és az orvosai is.
A pszichiátrián meg az ortopédián volt két félpszichopata főnök, no az osztály is olyan volt...Az urológiáról elég jó volt az általános vélemény.
A szülészet nőgyógyon még nem volt a meddőségi centrum, idősb Dömötöri volt a főorvos és igen rossz hirben állt... pár ujságcikk is megjelent félrekezelt betegekről. Ugy olvasom a halapenz.hu-n, hogy ifjabb D. se olcsó :-)
Azóta biztos sokat változott a világ meg az osztályok is, de több pénz valószinüleg nem jutott a kórháznak, gondolom csak vegetálnak egyik napról a másikra, lepukkant körülmények közt.
Előzmény: Lucus (155)
Beus 4 Creative Commons License 2003.09.24 0 0 161
Szia Hoop!

Próbáltam mailt küldeni az itteni címedre, de nem volt jó.

Szia

Beus

Hoop Creative Commons License 2003.09.24 0 0 160
http://www.tv2.hu/cikk.php?cikk=100000071764
Durva hangnem, szeméremsértés - jelentés az orvosokról
Utolsó módosítás: 2003. szeptember 24., szerda 13:42

Az orvosok számos esetben megsértik a betegek jogait - A kamara etikai bizottságának elnöke szerint az orvosok túlterheltek

Durva, megalázó hangnem, vizsgálatok alatt elszenvedett szeméremsértés, hosszú várokozási idő, nem megfelelő tájékoztatás, személyes beszélgetések hiánya. Az orvosok ilyen, embertelennek mondott viselkedése miatt számos beteg kér segítséget a betegjogi képviselőktől.

A parlament egészségügyi bizottsága is tárgyalja az állampolgári jogok biztosának azt a jelentését, amelyből kiderül: az orvosok nem mindig bánnak kellő körültekintéssel a betegekkel.

A szószólói jelentés kedvezőtlen megállapításait sajnos megerősítik a kamara etikai bizottságához érkező panaszok is - mondta a Népszabadságnak Huszár András. A bejelentések 30-40 százaléka ugyanis a bánásmóddal kapcsolatos. Magyar Orvosi Kamara etikai bizottságának elnöke elmondta: előfordult már fölfüggesztés is a szankciók között, de a testület eljárásainak többségében figyelmeztetésben vagy megrovásban részesíti a betegekkel nem megfelelő módon bánó orvosokat.

Huszár András hozzátette: a jelenségre magyarázat lehet, hogy a magyar orvostársadalom összességében túlterhelt, egy része reménytelenül belefáradt a napi küzdelmekbe. Az etikai bizottság elnöke szerint azonban semmi sem adhat felmentést az orvostársadalom számára, hogy ne változtasson a kifogásolt jelenségeken. Ezért kommunikációs tréninget és az orvosok etikai oktatásának korszerűsítését javasolják.
Népszabadság, tv2.hu

Hoop Creative Commons License 2003.09.23 0 0 159
Nem semmi ennyi idősen a 180 centi! (És így persze tényleg nem sok a 80 kiló.)
Hol született a lányod, és akkor mit tapasztaltál?
Köszi a felajánlott segítséget, de egyrészt a vizsgálatot végül ugye sikerült megcsinálni, másrészt tuti nem tudnának újból rábeszélni a dokik. A kezelést úgysem befolyásolja.
Drukkolok, hogy teljesen rendbe jöjjön a fiad!
Előzmény: Beus 4 (158)
Beus 4 Creative Commons License 2003.09.23 0 0 158
Szia Hoop!

Nagyon jó, hogy megnyítottad a topikot, köszi érte. A fiam 180 cm, tehát elég magas, de mondjuk sokat fogyott a kórházba, mert amig az infúziót kapta, addig semmit nem ehetett, és ihatott 5 napig.

Hát sajnos a magyar egészségügy nagyon rossz, én már 97-ben, amikor a lányom született, akkor megtapasztaltam, de azt hittem, hogy egy gyerekkórházba azért más a helyzet, sajnos tévedtem.

Köszi szépen, a lépe úgynéz ki, hogy helyrejött, de amit éjjel kihagytam belöle: a kórházba kiderült, hogy nagyon csúnya a vizelete, többek között vér is volt benne, nem tudták kideríteni, hogy ez a sérülésből adódott, vagy ilyen volt-e elötte. Amikor kiengedték a kórházból, akkor elküldtek vesegyógyászhoz, az kiderítette, hogy a veséjének nincs baja, de nagyon vérszegény. Ezt sem tudni, hogy miből adodótt, mert a kórházba nem mondtak erről semmit. Vasárnap megint észrevettük, hogy csúnya a vizelete, ezért vittünk ma pisit reggel. Pénteken fog kiderülni, hogy mi van.

A fiamnak is csináltak ilyen alvásvizsgálatot, ha minden igaz nálad olvastam, őt a Szent Lászlóba vizsgálta egy orvos, szívesen megadom a telefonszámát, ha még aktuális.

Szia

Beus

Előzmény: Hoop (157)
Hoop Creative Commons License 2003.09.23 0 0 157
Köszi, hogy leírtad.
Igazából nem is tudok mit reagálni rá.
Mi beszéltünk azzal az orvossal, aki a Bethesdába irányított minket. Mondtuk, hogy elküldtük neki is a levelet. A reakciója az volt, hogy háááát, ugye a magyar egészségügy helyzete..., nem hinné, hogy érdemes lenne bármit kezdeni a sérelmekkel.
Nos, ami velünk és ami veletek történt, az nem a magyar egészségügy helyzetéből adódik! Az a dolgozók hozzáállásán múlik. Egy kicsi odafigyelésen. Leginkább a ragtapaszon akadtam ki.
Most hogy van a fiad?
Milyen magas a gyerek, hogy 80 kiló???
Előzmény: Beus 4 (153)
Gabeszka Creative Commons License 2003.09.23 0 0 156
Nem voltam egyértelmű, de én is mindkét gyerkőcöt a Jánosban szültem, az elsőt pechemre egy ügyeletesnél, de nem bántam meg.

Régen rossz híre volt, pl. férjem nagynénjét is ott tolták el egy vetélés során úgy, hogy többé nem lehetett gyereke (egy már volt szerencsére), de ez is rég volt.
Meg hallottam még 1-2 ottani rém-dokiról is innen-onnan, de azokat mind elküldték és intézményi felmérés szerint most a szülészet a legprofibban vezetett osztály, ahol a dokik a leglojálisabbak a főnökükhöz és legkisebb a fluktuáció.
És mióta felújították, még guszta is.

G

Előzmény: Lucus (155)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!