Úgy érzem te abba a táborba :) tartozol, aki sehová nem megy el, nem próbál ki, mert te nem vagy hiszékeny, és te úgyis jobban tudod, mi történik ott. A hiszékenység és a szkepticizmus között van egy arany középút, a nyitottság. A csend táborban például a közösség abszolúte nem volt fontos, hiszen éppen arról szólt, hogy mi történik benned 10 nap alatt kommunikáció nélkül. Sokan elismerik, hogy a csend és az ilyen próbatételek fontosak, de magát a lehetőséget nem használják ki. Elhitetik magukkal, hogy ők bármikor meg tudnák ezt csinálni tábor és AJC nélkül. Na igen, de végül sohasem teszik meg.
Szerintem AJC-vel az a "legnagyobb baj", hogy még azt is megkérdőjelezi benned amiben a legjobban hiszel! És ez sokakat felbosszant. Szerintem ez tök jó, mert ez vihet előre, ezzel adhatom meg magadnak az igaz válaszokat!
Nekem ilyen volt a középiskolai osztályfőnököm is. Sokan utálták ezért, de sokan szerettük is.
"Az a lényeg, ami a lényeg benne. Ez pedig a népszerűség, a pénz."
Számodra ez a lényeg, mert te ezt látod.
"emberek sokasága építi be az elméjébe a színtiszta hülyeséget."
Akkor te mégis csak mesternek gondolod magad, mert el tudtad dönteni a Krisz által leírtak igazságát. Vagy hogyan állapítottad meg, hogy színtiszta hülyeség?
Úgyis másképp vélekedik az, aki olvasgatja a könyveit, idegennek érzi magától azt a közösséget és az, aki részt vett a gyakorlatokon, táborokon és úgy érzi, teljesen megváltoztatta az életét.
Szerintem nem az a lényeg, hogy mit irkál olyan dolgokról melyekről fogalmunk sincsen. Soha senki nem tudja és nem fogja megtanitani mi a reinkarnáció vagy mi volt atlantisz. Krisz is csak azért beszél ezekről mert kérdezik őt. És aki elhiszi az elhiszi, aki nem az nem. Ezek valószínűleg a mi elménk számára felfoghatatlan dolgok ezért bazi nehéz lehet rőla beszélni. Egyszer igy probálja mondani, egyszer úgy. Lehet hogy igaza van, lehet hogy nincs, de szerintem ez teljesen mindegy, ettől ugysem leszünk okosabbak.
Azokban a témákban amiket viszont mi is át tudunk élni rengeteg használható info van. Érdekes módon ott is mond ellentétes dolgokat, de azok mégis felfoghatók, hiszen a mindennapi életünkben is ezerzer előfordul valami majd másnap ez ellekezője. Most akkor melyik nem igaz?
Aki volt már tréningjén az tudja, mit tud kihozni belőled ha Te is akarod. Én voltam már egy-két energiával kapcsolatos tréningen másnál is, de ahogy ő bánik ezekkel a dolgokkal az döbbenetes.
És én azt birom benne, hogy megadja a választást. Minden gyógyító vagy iskola a saját útjában hisz a legjobban és arra buzdit, hogy azt követsd! AJC-nél az a nehéz, hogy nem ad ilyen konkrét utat, ezért sokkal nehezebb eredményt elérni, mint máshol, bár egy AJC tréningen is történnek nagyon komoly dolgok. Persze márakivel.
Egyébként szerintem mindig igy van: az elején rajongasz valamiért aztán már nem. De ez tök jó, mert amikor már nem rajongasz érte akkor látod igazán mit is mond. Ma már nekem sem olyan fontos AJC, mint mondjuk egy éve, de annál többet veszek észre a saját életemből.
Értem, értem... Ezt már megbeszéltük régebben itt... Nem akarnék vitát generálni ujra...
Szerintem egy Mester számára valóban nincsenek ellentétek hiszen a saját belső egységében már feloldódtak a dualitások... Egy Mester azért van hogy mutassa az utat a Tanitványnak, aki magától nem tudja még merre kell menni. Elég nehéz utat mutatni ellentétes tanitásokkal. A mester feladata segiteni a tanitványnak, hogy hogyan tisztitsa meg a tudatát. De hazugságokkal, csak összezavarja őket...
Tudod, mint matekorán. Egyik nap ezt, a másik nap meg teljesen mást tanitana neked a tanár. Azt mondaná neked, hogy tapasztald meg magad, tanulj, haladj magatól!! De hogy tegyem ezt amikor nem értem az elméletet, a tanár meg össze-vissza beszél? Nem azért van a tanár hogy megtanitsa?
Persze erre azt szokák mondani, hogy menj a saját fejed után, nem kell Mester, te is Isten vagy stb... De ez még az iskolában sincs igy, nemhogy a spirituális uton, ami ezerszer bonyolultabb... Az ember az ut elején olyan mint egy csecsemő, ilyenkor az önállóság még csak az egóizmusból fakadó illuzió....
Persze az egész érvelés felesleges ha AJC-t nem tekintjük Mesternek (én nem is teszem). Viszont emberként főleg nem tehetné ezt meg. Akkor csak egy sima csaló, aki összevissza beszél. Szoval nekem fura ez az egész... Attól még hogy előre szólok, hogy becsaplak, attól még nem mentem fel magam...
Ok, neked fontos. De Krisz maga mondja minden előadás elején (gondolom még mindig mondja, én kb. másfél éve nem voltam), hogy ne hidd el amit mond. Egyébként ha elfogadod azt, hogy a Teljességnek része mindennek az ellenkezője, ellentétje is, akkor valőban igaz az ellenkezője is annak, amit Krisz mond.
Viszont amit te érzel, megtapasztalsz, az tuti, hogy valóság. És igazából ez a lényeg, nem az, hogy mit dumál a tanító, a mester.
NEm biztatlak arra, hogy fogadd el azt amit Krisz ír, mond, mert neked kell érezned, hogy te kitől tudsz tanulni. Az a lényeg, hogy tanulni akarsz, azaz változni.
Csak az a gáz, hogy a változást nem lehet elmés akarattal akarni, legalábbis én nem megyek így semmire. Nálad ez hogy megy?
Nekem fontos a hitelesség, főleg ha egy tanitóról van szó. Nem beszélhet össezvissza, nem válogathat, hogy ez nem annyira fontos, ebben hazudhatok, stb..
Úgy értettem, nekem mind1, hogy mit gondol Krisz a reinkarnációról, meg arról, hogy tudatosan beleszületek-e 1 családba vagy sem, vagy, hogy egyezség alapján találkozom egyes tudatokkal az életben. Hazudhat, tévedhet. Nem hasznosítom a szellemi fejlődésem során azt, amit nem lehet megtapasztalni, hanem el kell hinni. Amit nekem sikerült eddig megtapasztalni, az a figyelemmel, a figyeléssel kapcsolatos. Ezt hasznosítom a tudatosodásom során, és igazából nem érdekel a mese az atlantisziakról, meg Krisz előző életeiről.
De azért értsd meg Kriszt is: ki a fene venné a könyveit, ha csak annyi lenne benne, hogy figyeld magad, és légy tudatos? Vmiből el kell tartsa magát...:)
Gyakran szó szerint ugyanazokat írja, mint az előző könyvekben. De azért van, amit teljesen ellentétesen ír.
Pl. a mostani könyv 33. oldalán alul: "Tapasztalatom szerint kevés olyan ember van a Földön, aki előre meghatározott személyekhez született volna. Természetesen előfordul, de ritkán...."
Ehhez képest homlokegyenest mást ír az előzőekben. Pl. a reinkarnációnál, hogy életed minden szereplőjével közös megegyezés alapján találkozol, sőt, vkit te teremtesz meg.
Tudom, hogy ez végülis mind1, de akkor is. Kiadhatna már 1 olyan könyvet, hogy "Azóta ezeket másképpen gondolom".:)
Sziasztok! Igen, én most olvasom. Ez megint nagyon jó. Sok hasonló téma van benne, mint az Istenes könyvekben, de sokkal érthetőbb. Néha mondjuk olyan, mint egy fantasztikus regény, teljesen felfoghatatlan amiket ir! De az általam is élhető témákban megint rengeteget ad. Köszönjük!
Mashova es masutt mar leirtam, most ide is leirom:
Erosen ateista csaladban nottem fel, es magam is erosen Isten-tagado nihilista-ateista voltam 2004-ig.
Korabban, ateistakent, evekkel ezelott, valamikor 1998 utan a lakasombol felhivtam a Gong Radiot arra a felhivasra, telefonaljanak azok, akiknek valami csodalatos, megmagyarazhatatlan elmenyuk volt az eletukben. Ott is elmeseltem a dolgot, ezt megelozoleg a videokamerat beallitva: ugyhogy a szobamban folvettem a telefonalast videoszalagra, magam fele beallitva a kamerat, mielott tarcsaztam a hivando szamot.
Kisgyermekkoromban, a regi lakasunkban nagyon, nagyon sokszor ebredtem arra, hogy az agy masik vegen egy szellem ul az agy tulso, a labam feloli tamlajanal. A szellem laba az agyon volt. En aludtam belul, anyam kivul, es a szellem anyam labanal ult. Nem ismertem Rodin 'Gondolkodo' nevu szobrat, csak kesobb tudtam meg, hogy letezik egy ilyen szobor: a szellem - most mar tudom: angyal - ugyanis olyan pozban ult, mint az a szobor...
Kulonleges korulmeny, hogy Rodin-nek eme szobra az ugynevezett 'POKOL KAPUJA' sorozatabol szarmazik, azaz vallasi jelentese van szamunkra.
Minden egyes alkalommal - nagyon-nagyon sok ilyen alkalom volt - amikor felebredve raneztem erre az onfennyel, mertekletes sajat fennyel rendelkezo angyalra, o egy masodpercen belul elkerekedett szemekkel ram tekintett, mint aki eszre veszi, hogy nezem, mikozben kezet, amely az alla alatt volt ulteben, elvette a fejetol, majd felugrott, es a magasba emelkedve, kinyujtott karokkal, egyenes vizszintes tartassal atrepult anyam folott a szoban, es az agy mogott levo csukott ablakon at kirepulve tavozott.
Nem feltem tole - ma mar tudom, az Ur rendelte, hogy ne feljek tole -, baratomkent eltem meg, es mindig nagyon szerettem volna, ha marad. Sosem sikerult kozelebbi kapcsolatba kerulnom vele, mert mindig elszallt, pedig szerettem volna, ha egeszen kozel kerulhetek hozza.
Mindig ugyanugy tortent minden. Az egyetlen kivetelek azok voltak, amikor abban a pillanatban, hogy meglattam, gyorsan behunytam a szemem, hogy maradjon. Ez keves alkalommal tortent, es valtakozo sikeru volt. Egy esetre emlekszem, amikor ujra kinyitva a szemem meg mindig ugyanugy ult ott, de a szokasos formulat kovetve ram tekintett nagy szemekkel es tavozott, illetve egyetlen esetre emlekszem, amikor kinyitva ujra a szemeimet, mar nem volt a szobaban.
Volt egy alkalom, amit nem tudok hova tenni. Ekkor viselkedett maskent, es azt hiszem, nem o volt. Magar az elmenyre is csak homalyosan emlekszem. Valami borzalmas dolog.
Nem mondhatom el anelkul, hogy ne vadolnek meg valakit, egy ismerosomet, igy csak kovetkezteteseimet mondom el az elmennyel kapcsolatban. Tudom, hogy ez most furcsan hangzik, de ez van.
Vigyazni kell, hogy ne legyen lopas Isten aklabol. Ehhez annyit fuznek hozza, hogy a jo fa a jo gyumolcsokrol ismerszik meg. Nem teremhet jo fa - mondja Krisztus - rossz gyumolcsoket, es nem teremhet rossz fa jo gyumolcsoket. Krisztus eljovetele nem vilagbotrany lesz, amelyben akar a Fold minden orszaga benne lesz, hanem abszolut latvanyos, nyilvanvalo jelenes, angyalok ezreivel. Angyalok ezreivel jon el Krisztus. A vilag es annak politikai hatalma pedig a Satantol mukodik, es amikor eljon Krisztus, akkor oket el fogja itelni. Vehetnek akkor mar fel akarmilyen krisztusi gunyat es jelmezt, meg maskarat, eliteltetnek. Nem levaltjak oket vagy nyugdijba, netan bortonbe kuldik, hanem itelet zuhan rajuk.
Most visszaterek az eredeti mederbe.
Felnott ferfi formaja volt, merengve, gondolkodva tekintett kifele, elore az ablak fele, tul az ablakon gondolataiba merulve.
Aldom az Istent, az en Mennyei Atyamat Parancsa szerint a Jezus Krisztus altal, hogy igy megaldott, es ilyen kulonleges adomanyokat adott mar gyermekkoromban.
Ateistakent nem tudtam hova tenni a dolgot. Gyermekkent - nyilvanvaloan nem veletlenul, hanem eleve elrendelve - tudni veltem, hogy O Isten, de anyam mindig cafolta Isten letet, es engem sikerult ugy nevelni, hogy vegul sulyosan ne higgyek a Teremtom Letezeseben. Nemhogy nagyon sokszor beszamoltam ezekrol a jelenesekrol a szuleimnek, de anyamat nagyon sokszor fel is ebresztettem, felraztam, hogy 'megint itt van!', de gondoskodtak rola, hogy mire felebred, addigra mindig tavozzon. Arra is emlekszem, amikor felebresztve korholtam anyamat, miert nem ebred fel rogton, amikor szolok. Azaz sosem lathatta mas, csak egyedul en.
Ateistakent azt a furcsa, hatarozottan az ateizmus nevu vallast gyakorlo kovetkeztetest tettem, hogy valami volt ez, amit nem tudok megmagyarazni, de volt. Azaz lattam, hiszem, de mivel nem illik bele a vilagkepembe, ezert kenytelen vagyok ugy tenni, mintha nem lett volna. Marad valami megmagyarazhatatlan az eletemben, amitol akar kulonlegesnek is vagy elhivatottnak erezhetem magam, de mivel nem illik sehova, igy csak volt es kesz.
Nagyon sok tanacsot adott ez a latomas viszont arra az idore, amikor mar vallasos lettem, ami 2004 januar masodik feleben tortent meg.
Mielott barki balvanyimadasra gondolna, mert gyermekkent Istent egy kicsiny, felnott, idosebb ferfi alakjahoz kapcsoltam felsobb vegzesre, emlekeztetek mindenkit a Biblia ama helyeire, es az apokrifok ama kozleseire, amikor az irasok Isten angyalait hol angyalokkent, hol egyenesen Istenkent szolaltatjak meg. Azaz a gyoztes lenyek, az angyalok annyira egyek Istennel, hogy noha kulon szemelyek es szemelyisegek, de Isten Lelketol, Isten altal, a Mindenhatoval egyben szolnak, azaz bennuk sokszor egyenesen Isten szol, ami az o akaratuk is, azaz - ahogyan Jezus tanitotta - Isten akaratat cselekszik, amiert Isten gyonyorkodik bennuk es szereti oket. Igy nevezi tehat a Biblia is az apokrifokkal Isten angyalait sokszor kozvetlenul a Teremtonek.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Isten angyalai nem mindig kell, hogy igazat mondjanak: kuldenek, kozvetitenek kiserteseket, sot, van, hogy hazugsagot is.
Rengeteg tanaccsal szolgal ez a gyermekkori elmenysorozat szamomra most, keresztyen eletemben szamtalan alkalommal.
Volt egy pár napos visszaesés, aztán a gondolataimat valami egyszerűen elfújta. Napokon át azt vettem észre, hogy csak akkor gondolkozom, amikor muszáj, munkában, ha szólnak hozzám, de egyébként csak vagyok és létezem. Egyszerűen fantasztikus érzés! Minden érzékem kiélesedett, meglátok valami szépet, egy virágot, egy kisgyereket és jönnek a könnyek a szememből.
Nem sok idő telt el ebben a nyugalomban és békében, amikor találtam egy lányt-pontosabban nem is kerestem-, aki éppen olyan, mint amilyenre vágytam, és van egy kisgyereke is. Ők ketten teljesen kitöltik az időmet, közben figyelek és figyelek.
Nem tudtam mi hiányzott eddig, de elmúltak az "önmegvalósítás-parák", hogy mit kezdjek magammal, hogy mi a célom, most egyszerűen csak élvezem, amit épp csinálok, ahol épp vagyok. Elmúlt a múltba való révedezés, a jövő latolgatása, és valami nagy teher esett le rólam.
Sokszor érzem azt is, hogy ha hagynám, el tudnék rontani újra mindent. Ha hagynám és rásegítenék, a gondolatok újra itt lennének. De a különbség az a közelmúlttal szemben, hogy egyáltalán nem okoz nehézséget, hogy csak figyeljek rájuk és ne nyeljenek el. Eltávolodtak tőlem, s mostanában érzem először, hogy igen, ez lehetséges amit Chris mond.
Olyan szép az élet, mondom én hosszú évek keserves csalódásai után...
Ha már nincs miben reménykedned és nincs miben csalódnod, megtalál a béke.
Végigolvastam a topicot. Lekonzekveáltam a bölcsességet: a világ tényleg mindnekinek olyan, amilyennek látja. Példának okáért, nekem AJC az egyetlen hiteles "megvilágosodtt", mert egyedül nála látom, hogy azt éli, amit ír és mond. Persze az én véleményem is csak egy a sokkk közül, de egy kicsit nagyobb a rálátásom, mert tizenhét éve figyelem az ürgét :-)
Hát igen! Amíg a természet szelektált, nem volt probléma. De, ha az ember valamibe belenyúl..., azt annak rendje és módja szerint tönkre is teszi.
Olyan szerelmes belém! Most döfjem hátba?! Vagy vágjam kupán? (Igaz pasikkal már megtettem:)))). de a kutyákat jobban szeretem.) Meg az előző 2 gazdája is simán kitette az utcára.
