Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
Szeretetláng jár körbe, körbe Jár házról házra, kertről kertre Mit tehetek, mosolygok Belülről mosolygok, belülről melegítesz Szelídséged mosolyt kelt, igaz jókedvet Odaállsz ajtó elé, kopogsz, mosolyogsz hisz kopoghatsz Mosolyod jó, hála érte, köszönet csendes, belülről fakad Táncot jár a lélek, táncolhat Dal zeng, bár fül elől rejtve marad Irgalommal jöttél, szelíden jöttél Halottak zengik, élsz Együtt zengjük, élünk Szó virágját szedjük Neked Fogadd csokrunkat, fogadd illatát Csak Neked szedtük, ó mond, igaz meglepetés
Nevemet hova írtam? élet vagy halál könyvébe? Nevemet felemeltem? vagy raktam kezeidbe? Jártam az útadat? vagy magam tévelyegtem?
Ha látod nevemet vért fakasztva, vedd helyettem bűnbánat szavát kérlek, azért kérem én, mert én vak nem kérhetek Ha látod járok bent erdőben, bűn szavát ismerem, de bűnt fel nem ismerem, nem ismerem tettem, ezért kérlek, kérd helyettem, azért kérem én, mert én nem kérhetem
Kihúztam magam élet könyvéből, s vettem nagy betűket Kezem halál könyvét írja Minden nap írja, könny lapjait nem éri
Ó kérlek téged, könnyeidet kérem, szívedet kérem Könnyet kérlek hullass élet szent könyvébe Könnyed hullik értem, könny maga írja betűit, leírja nevemet életbe
Ó add meg nekem, könnyet felismerjem, ó add meg nekem ki könnyet felejtettem Én kérem, hisz ismerd fel, én nem kérhetem
Ó Szentlélek Úristen, Láng szerető Istene Lángot kérek, hisz kérhetem Lángot kérek, Szeretetnek Lángját Szeretet oltárát kérem, életre Élő oltárának kérem küzdelemre Áldásodat add, minden mentő tettre Ó add meg, add meg nekem!
Ó Szeretet, meg nem hallgatott szereteted fáj Neked Vágyad kínja elnyomta szegek fájdalmát És elnyomja ma, és elnyomja ebben a percben Ó hány szeg hatol Szent Testedbe ? Ha megszámolhatnám szegeimet, ha megszámolhatnám Téged ért ütlegeimet Magamtól szemeimet sem bírom nyitva tartani Magamtól, por és hamu vagyok Mégis megadtad döntést Mégis megadtad döntést, bántsalak vagy szeresselek És még tűröd, mikor látod ütésre emelkedő kezeimet Eldönthetem mi a jó nekem, pedig magamtól nem tudom Ha ütök, keresztedet nem értem S ha nem értem elfordulok Nem tudom, mikor elfordulok itt állsz mellettem, könnyed értem földre hull Nem tudom, kezeid tele nekem szánt édességgel Olyan édességgel, mely édes, mely nem elég S mint eszem, úgy telik el egész testem édességgel Ha édesség minden tagom, mosolyogsz Édességben megértem keresztedet Kereszted nekem szánt virág, illata életre hív Kérve hív Nagyobb boldogságot adhatok Neked? mint mikor mondom: járjunk együtt ketten Mikor megosztom mim van, megosztod velem kincseidet Kincsed semmihez sem fogható, át nem váltható Ha kereszted illata hozzám ér, kincs itt van előttem Kérnem kell és enyém lesz Nyugodtan mondom, mosolyogva gondolom Legyen nekem a Te Igéd szerint
Mikor láb megáll, nyugalma a csend Mikor értelem nem küzd, nyugodtan figyel Mikor értelem indul megértésbe, kérdést tesz Válasz kísérője mosoly Válasz mindig más, mindig felemelő Válasz úgy jön, ahogy akar, úgy mondja, ahogy akar Válasz megadja bizonyosságot, mi Tőled való
Ó, tettem mi volt ? Mért volt támadó ? Még nem tudom Mi volt az a suttogó hang mi tettbe vitt ? Mi volt az a suttogó hang, mi támadásba vitt ? És nem tudom támadtam Vitt valami előre Van bent valami, amit letakartam Van bent valami, mi visszatartott Féltem ránézni, ezért elfordítottam szemem Legyek hangos, hangom elnyomja bent jajkiáltásait ! Ó fájdalom !
Léptem valamiért, mit meg nem fogalmazhatok Most szó dühömet éleszti Nem tudom düh útja gyűlöletbe visz Nem tudom, ha gyűlölök halott vagyok
Van e erőm tettem vizsgálni ? Van e erőm szavamat mérlegre letenni ? Veszem e a bátorságot, leplet bentről lerántani ?
Ha ismerném támadó gyűlöletét, nem gyűlölnék Ha ismerném aljas tetteit, figyelemmel lennék Ha ismerném erejét, magam nem járnék
Magam ha járok, csapdába esem Magam gondolatom, megköt engem Fogom és már dühöt eszem
Mondhatom bűn az amit bűnnek érzek Ha bent letakarom, gondolattal már nem védekezhetem Tettem ítél el engem
Szereteted éget, szereteted bent éget És elérhetem ezt a szeretetet, megkaphatom ezt a szeretetet Fogom figyelmemet, erőt veszek rajta, hívlak és kereslek És te eljössz, nem úgy jössz el, mint gondolnám, úgy jössz el könnyem ered Könnyeimet nem adnám másnak, könnyeim gyöngyök Könnyeim oly sokat érnek kezedben Könnyeimmel súlyban semmi nem vetekedhet Könnyeim kinyitják kaput És Te belépsz rajta, s ahogy belépsz, úgy lépek feléd Ha akarom bármikor felkereshetlek Melléd lépek és követlek Ha követlek, jársz előttem és jársz mögöttem Ketten járunk Ahogy ketten vagyunk, vagyunk egyek Én Benned és te énbennem, egyek vagyunk
Fogom szívemet, úgy ahogy van, hegekkel, élő sebekkel Fogom szívemet, avval mi rátapadt Ha attól mi rátapadt, szívem nem látszik, akkor is megfogom, tenyeremre veszem Úgy veszem, ahogy van, nyújtom Neked Ha szívemet kezemen nyújtom, elfogadod, úgy fogadod el, ahogy éppen van Ha odaadom, meg fogom érezni, meg fogom érteni, mikor gyógyítod Meg fogom érteni, mikor minden rátapadt sár réteget szelíden lefejted Meg fogom érteni, mikor már gyógyul, lépek be a Fénybe Mint ismerem fel a fényt, jön meg az öröm ismerete, úgy jön el az öröm, mint egy kis patak Úgy növekszik kis patak, már úsznom kell Mosolyom enyém lesz, boldogság lesz párja Mosolyomat felismerem, mosolyomat mások szemében felismerem, és ők felismernek
Irgalmad mélyebb, mint óceán mélysége Irgalmad maghallja kiáltó kéréseinket Mikor a bűn számomra súlytalan, egyetlen sóhajom lehívja Átléped a szakadékot, átléped kerítésem Mikor a bűn súlya hátamat nyomja, szent arcodra ha nézek Meghallgatsz, meghallgatod kéréseimet Kezünkbe adtad irgalmad, ha irgalmad szavát felemeljük, irgalmadat adod Azt adod, mi vágyad, nekünk nyújtod, Szíveden nyújtod S mit kapunk fény, valódi fény, valódi ismeret Mit kapok, élet
Kedves Szabadító, eljöttél és felemeltél Aludtam és álmomban azt gondoltam ébren vagyok Álmot lassan fejtetted le, fényt lassan engedted szemeimhez Köszönöm figyelmedet, köszönöm türelmedet
Nagyot léptél előre, Testedhez léptél Szólítottad, ébredj fel Szólítottad, értsd meg
Meg fogod dicsőíteni Testedet Egyesíteni fogod, szeretetben
„Kívánságaid rendíthetetlenek, és határozottabbak, mint valaha”
Figyellek, megértelek Elmém kinyitja szívemet Olyan vagyok, mint gyenge gida, ki nappal lép fényes rétre Minden lépésem tanulás, minden botlásom okulás Mindent mit nap ad, összegyűjtöm, összegyűjtöm a jót és összegyűjtöm a rosszat Neked adom, a rosszért többet kérek A rosszért százszor annyit kérek
Ha tehetem gyertyát gyújtok, szentelt gyertya fénye több, mint lángja Olvasód veszem kezembe, megcsókolom kereszted, s mint kereszted csókolom, megcsókolom két lábadon sebeidet Megcsókolom Anyácska köpenyét Első a bűnbánat, ha elfogadod vak és süket csend elkerül Második a Három Ima, s első belőle a kérés A nap első figyelme vágyad, s ha megértem vágyad kérem Kérem Szent Mihály és Anyácska védelmét, erőm tartom édes együttlétnek Ha sietek, elsietek Tőled Az idő nem zavar, ha megértem, nem hajcsár többé Lépek szentekhez, együtt lépünk Anyácskához S ha együtt lépünk Hozzád, kegyelmeidet, mint vízesést árasztod
Minden titok, újabb fény Keresztutad minden állomása újabb forrás Keresztutadon szentelt gyertya bent hívja elő értelmet Szereted gyertya lángját Titkokban együtt vagyunk, arcod el nem takarod Ha kell velük győzzük le a sivatagot Ha terhet adsz közben, küzdök Ha fáradságot, küzdök Ha akarod, fáradtság messze elkerül
Ha imádság közben tenni kell, imádságot félrerakom, megvár engemet Ha imádságot imádság miatt félbe kell hagynom, hát félbehagyom Időt kituszkolom ajtómon, nem vagyok szolgája
Ha gyenge vagyok, te tudod Szavam elejtem, veszem helyette vágyam Ha értelmet keresek, figyelek Ha állnom kell, szemlélődök
Együtt járjuk útjaidat, s majd te is jársz velem Kérem, mit kérnem kell, s Te többet adsz, mint kérhetek
Méltatlan helyzet bár méltatlan, el nem hagylak Méltatlan helyzetet is megtöltöd örömmel
Imádkozásra alkalmas idő az éjszaka és a nappal Ébren és álmomban
Oly egyszerű Reád nézni, oly egyszerű Magam járok, magam beszélek, gyümölcsöm mi lehet? Mit át kell lépnem, magam kell megtennem Ha átléptem ott állsz Mosolyod vár Ismeretem mosolyod, ismeretem táncod Láttam táncodat?
Ha beszélek belőled beszélek Forrás adja meg hűsítő vizét Iszom, és szavam hívó, itt a Forrás, gyere igyál Értelmem ismeretemre áll Ki hallja megérti
Szavakat nem tinta írja, szavakat könny és vér írja, szavakat fájdalom íratja
Ruhámat levetettem, meztelenül állok, és nem látom Emlékeznem kéne, de emlékeznem nehéz Figyelnem kéne, de figyelnem nehéz
Nem tudom mit teszek, nem tudom mit gondolok, nem értem mit mondok Gondolatnak, szónak, tetteimnek súlyát nem ismerem Azt hiszem hol állok, láthatatlan vagyok Ruhám, mi megmaradt, üveg Üveg nem véd meg hidegtől, nem véd meg melegtől Egy pillanat elég, ki lát meglásson, ki hall, meghalljon, könnye ered Soha nem történik másként, csak én gondolom; én másként teszek Ezen az úton, az út mindig ugyanaz, az út vége halál Már nem tudom mit keresek, pedig azért haladok halál ösvényén, mert elveszettet keresem Amíg tagadom mit keresek halott maradok Valamit kicseréltem, de már nem tudom mit, már nem ismerem Mi az enyém szép dobozba öltöztetem, színes madzaggal átkötözöm Megrázom, halljam énekét, de nincs benne semmi Ha nem értem meg szót, gúnyosan kacagok, szót kinevetem Ha elér hozzám, dühös leszek
Bűnt eltakarni csak bűnnel lehet, bűn nem takar Bűnöm halála könnyem, mikor könnyem ered meglátom bűnöm Bűnöm függöny, az én szememet takarja el Kifelé nem látok, de ki meglát, látja meztelenségemet Bűnöm hordozza félelmemet Félek fénytől
Szemedbe nézek, vágyad vágyam Vágyad, Rádcsodálkozó szemek Ki meglát Rádcsodálkozik Türelemben állsz, türelmed mégis éget Ki akaratát megfogja, megköti, megtalál Téged Saját akarat gomolygó köd Gomolygó ködben nem tudom mi a jó nekem Gomolygó ködben megtagadom – lélek vagyok Tagadás olyan, mint mindennapi kenyerem, hisz mindennapi kenyerem Kitartott kezem, tudatlanságom, tudatlanságom gyávaságomból ered Van előttem egy függöny, én tartom hol van, vagy én húzom el Ha akarom, megfogom és elhúzom, rajtam áll bátorságot magamra felövezzem Nem tudom mi van függöny mögött, ezért megtagadom Pedig függöny mögött ott áll minden vágyam, ott áll teljes szélességében, teljes mélységében Ha elhúzom lángot kapok, Szeretet Lángja áll mögötte
Fejemet válladra hajtom, és ez jó nekem Jó Neked Olyan közel megyek Hozzád, mint tudok Félek távolságtól Távolságban elléphetek mellőled, és lehet észre sem veszem Ha elveszítettelek, enyém lesz küzdelem Türelmét kell járnom, tükrét kell tartanom Közelebb simulok Hozzád, és figyellek Jó szigorúságod, gyermekként még közelebb léphetek Ha még nem értelek, felismerés még több örömet hoz Megértem, mi jó nekem Azt adod, mi jó nekem A szó önkéntelen, köszönöm Istenem
"Drága Gyermekeim! Ma is a megtérésre hívlak benneteket. Kicsinyeim, életetek legyen Isten jóságának visszfénye és ne a gyűlöleté és a hitetlenségé. Imádkozzatok kicsinyeim, hogy az imádság életetekké váljon. Így fel fogjátok fedezni életetekben a békét és az örömet, melyet Isten azoknak ad, akiknek szíve nyitva áll az Õ szeretete előtt. Ti pedig, akik távol vagytok Isten irgalmától térjetek meg, nehogy Isten süket legyen imádságotokra és túl késő legyen. Ezért ebben a kegyelmi időben térjetek meg és tegyétek Istent első helyre az életetekben. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."
Arcodra nézek, Szívedbe lépek, tüzet kapok Tüzem Tüzedből való Tűz, tűznek barátja, tűz, tűznek társa, tűz, tüzet meg nem égeti
Kitolom karom, magam elé tartom, udvaromat magam járom Magam járok szalmaszál vagyok Elég egy szikra, hogy elégjek, hamumat szél elsöpri, nem marad utánam semmi
Ha magam kérem, tüzed olyan lesz, mint folyó mely hűsít Tüzed megértő velem Tüzed éltető italom, éltető kenyerem
Fogom magam, csak kifelé nézek Minden erőmmel kifelé beszélek Árkot ások tűznek, magam esek bele
A tét, élet vagy halál Élek, ha tűz meg nem éget Halott vagyok, ha félelmen állok
Nem tudom mit kell tennem Nem tudom, hogy kell tennem Ha csak egy kérő sóhaj elhagyja szívemet, már élek, életbe léptem Karommal el nem tollak, várok és figyelek Türelmemre válaszod megadod, válaszod szelíd és egyszerű Elvezetsz Testedhez, elvezetsz Véredhez Látod figyelek, fogsz egy rózsát elém rakod, tövise nem szúr meg engem Megértem rózsádat, s ha megértettelek, könnyem ered Mint könnyem ered, tűz úgy éled bennem Tüzet átölelem, el nem engedem, magam tartom, magam kérem
Fogok egy deszkát, teszem a másik mellé Jól összeillesztem, senki be ne lásson Mikor kerítéssel kész leszek, ajtót teszek rá Ügyelek arra, zárjának nyitja csak belül legyen Kerítést jó nagyra csinálom, minél nagyobb, annál kevésbé zavarnak engemet Jól megépítettem, elzár mindent, fény nem szűrődik át, hangot lefojtja Építettem boldogságért, nem értem, de a boldogságot kizártam vele Építettem jóért, de a jó hol marad? Építettem, hogy gyűjteni tudjak, sok kacat a helyet elveszi Valaki kiáltja ajtón kívül, engedj be! Kulcs remeg kezemben, te kulcs mért reszketsz oly nagyon? Szívem fél, ó, mitől félsz? Szelíd a szó, mit kér szelídség Legyek oly bátor, lépjek rá hallgatásra? Legyek annyira bátor, lépjek rá figyelemre? Merjek hallgatni? Ha megszólalok gyenge hangot nem értem Mit tegyek kulccsal? Odalépni ajtóhoz csupán egy lépés Zárját megnyitni…, tegyem?
Anyácska, köszönöm mit teszel Köszönöm mit minden nap teszel Köszönöm azt a küzdelmet Köszönöm köpenyedet Köszönöm önkéntes közbenjáró lépteidet Köszönöm, hogy Édesanyánk vagy Köszönöm gyengédséged Köszönöm Jézushoz vezető türelmedet
Mint a madár mely eget jár Mint szarvar bércek tetején, úgy jársz előttünk Mint párját kereső madárének Mint párját kutató szarvasbika, hangodat engedet, hangod hív Kedvesed bent áll erdőben, ó ki lép e? Hangod ó megmozgatja e vérét? Ó figyel e hívó hangra? Ha szó mondja gyere közelebb, közelebb lépsz Ha szó kéri, mutasd meg arcodat, arcodat adod Ha szó értelemre áll, értelmed megadod
„Szent Édesanyátok vagyok. Gyermekeim, forduljatok vissza Istenhez! Kérlek benneteket, jöjjetek vissza, és Isten meg fog bocsátani nektek. Teremtés, az Ő irgalmassága harmatként száll le rátok, és ti kinyíltok és magatokba szívjátok világosságát: Hívlak benneteket, bátorítalak benneteket, de hányan tudnak hívásunkról? Hányan hisznek ezekben a hívásokban? Fáj a Szívem, amiért csak maroknyian hisznek ezekben a hívásokban. Ennek a nemzedéknek gránittá vált a szíve. Elvakította a racionalizmus, elfelejtették Isten útjait, elfelejtették Isten csodáit, elfelejtették, hogy Ő mindenható, és irgalommal teljes. Ilyen mélyre, mint most, még sohasem süllyedt Isten teremtése, még Szodoma és Gomorra napjaiban sem. Közömbösségetek az egekig hatolt, hitetlenségetek megítél benneteket. Bukásotok egyik oka az lesz, hogy könyörtelenül üldöztétek jelenéseimet és azokat, akiket Isten üzenetekkel áldott meg. Én, a ti Szent Édesanyátok, Megváltótok Édesanyja felszólítalak és kérlek benneteket, hogy tartsatok bűnbánatot és változzatok meg! Jöjjetek vissza hozzánk, éljetek szentül! Éljetek Isten akarata szerint! Készüljetek fel arra, hogy találkoztok Vele, készüljetek erre tisztasággal, ajánljátok fel jócselekedeteiteket!”
Mint a folyam jössz, kedvesen körbeölelsz, és megkérdezed: jössz velem? Sokszor úgy jössz mint gyermek, úgy kérsz mint a gyermek, ó Szent Úr Mit tegyek? válaszom gyermeki lehet e? Fogjam sarumat levessem? fogjam díszes köpenyem, eladjam? Hogy levessem, hogy eladjam lépcsőre állok, de nehéz lefelé indulnom Szépségben szépet találok, jóságban jóságot Szépségedben szép lehetek Jóságodban jóságot lelek
Ha anya vagyok, magzatom szerelemben fogant, minden perc szeretet magzatommal Ha magzat vagyok, ismerem édesanyámat, ismerem szeretetét, ismerem félő ölelését Ha anya vagyok, életem minden pillanata féltő szeretet, szigorom is szeretet Ha gyermekem elfordul tőlem akkor is szeretem Szólítom, bár tudom nem figyel, hívom, bár tudom figyelme elszaladt
Ha gyermek vagyok, és gyermek vagyok míg élek, ha nem látom szülőmet, ha átnézek rajta, kést helyezek szívére Ha szavam bántja, szívét bántom, ki bánthatná jobban, mint saját gyermeke Ha megtagadom, mit teszek? Ó, utamat magára ne engedje
„Szent Édesanyátok vagyok.
