De, valószínűleg mi voltunk :) Az utcanévtáblák abban az esőben, autóból nem sokat értek, mellesleg 95%-ban biztos voltam hogy jó utcában vagyunk, de ezt csak a kereszteződésekből és kanyarokból, különbenis megörültem hogy végre embereket látok és leellenőriztem hogy jó helyen járunk-e :) Ja, és nem azt kérdeztem hogy hol a népház, hanem azt hol a színház és azt is jó volt tudni, hogy nem az utca túlsó végén :)
Negyed 7 körül a Népháztól néhány méterre álldogáltunk egy esőmentes fedezékben, én meg még néhány járókelő. Lefékezett mellettünk egy kis sötétkék autó négy sráccal, akik vadul tekergették a fejüket, és kikiabáltak, hogy merre van a Népház (a házfalakon meg mindenfelé ordító utcanévtáblák, hogy "Népház út"). Gorgo, ezek nem ti voltatok véletlenül? Akartam is szólni, de nem volt lelkierőm kimászni az esőre...
Halihó. A megátalkodott koncertkerülők kedvéért itt olvasható a turné programja:
Apám hitte
Vasárnap délután
Egészen egyszerű dal
Hómadár
Szép holnap
Amikor elmentél tőlem
Az első dal
La foule (Piaf-feld.)
Nem kell mindig
Sed non est pax
Ne várd a májust
Kell ott fenn egy ország
Ünnep
Így is jó
Szerenád
Romantika
Kék asszony
34. dal
Majd egyszer
A szerelemnek múlnia kell
-------------
Volt egy tánc
Boldog idő
-------------
Édes évek
Mi fáj
Fehér sziklák
Mária volt
Kócos ördögök
Szolnokon szerepelt még a műsorban a Hadd legyen és az Üzenet is. Ez utóbbi egy aranyos kísérlet volt az amúgy jellemzően békés és elringató hangulat felpörgetésére, kár, hogy később már nem játszották. Olyan is előfordult, hogy harmadszor visszajöttek: egy ízben hallottam megismételve az Egészen egyszerű dalt, a tatabányai bulit pedig a Coda-val zárta Zorán, Papp Gyula és Lattmann Béla - gondolom, nem véletlenül esett pont erre a dalra a választás.
Most megint időszűkében vagyok mint normálisan :-( viszont igazán kíváncsi lennék azok véleményére akik látták a turnét mostanság a vége felé.
Dotis, én meg egész idő alatt rajtad röhögtem - te mindig ilyen indiszponált vagy koncerten? Tudod mikor ülök mégegyszer mellétek :-)
Minket Tatabánya előtt kb 10 km-rel kapott el a vihar, az autóból kilátni alig lehetett, az 1-es úton beállt a kocsisor... aztán végül megérkeztünk az ismeretlen városba, és meg kellett találni a színházat ilyen körülmények között :) Ez mellesleg meglepően jól sikerült, csak egyszer kellett visszafordulnunk, erre egész büszke vagyok :) Na és itt jöttek a 20 méter hosszú 30 centi mély pocsolyák... :) Alvázmosás megvolt rendesen :)
Nekem is csak annyit mondtak, hogy vigyek ernyőt mert esni fog. Arról nem szólt senki, hogy gumicsizma, vízhatlan overall, legalább 3 téli pulóver meg egy termosz forró tea is kéne majd :-)
Kék-zöld-sárga vagyok az irigységtől. Hiába volt rövidebb a koncert, meg hideg is volt, na de ilyen gyönyörű helyen... Szerintem is jobban jártál, mint a miskolcival. Ami szomorú, hogy ezek után valószínűleg nem mennek többet ide játszani, pedig... :-(
Ja és még annyit, hogy a Kell ott fenn egy ország hihetetlenül jó lett. Jött a "Nézz csak fel, az ég magas" - rész és mindenféle kék-zöld-sárga fényekkel ki lett világítva a barlang plafonja, meg úgy az egész koncertterem. És azért mondani se kell, hogy milyen szép egy cseppkőbarlang, s mellé még ez a zene...
Bevallom, előre eldöntött tény volt nálam, hogy Aggtelekre megyek. Utána kezdtem magam dícsérgetni, hogy így a Fábryt is látom, az LGT-t is fel tudom venni a rádióból, és még a Zorán-koncertet sem hagyom ki. És azóta ezekkel a fontos csütörtöki programokkal magyarázom meg magamnak, hogy bölcsen gazdálkodtam.
Viszont, ha nem lett volna pénteken aggteleki, akkor sííímán elmegyek csütörtökön a miskolcira. Így meg, előre megfontolt szándékkal a kecske-káposzta story lépett életbe.
Sejtettem én, hogy most is "átlag"-hosszú műsornak kéne lennie. Mert tényleg 130, plusszmínusz 10 perc a megszokott és olyan 23-26 dalt számolok én is mindig. De most jól összefázták magukat és olyan 15 dal után vége lett a zenének és hazamentek a zenészek.
Jajj de édes, ezek tényleg elmentek Aggtelekre fagyoskodni?
Én sem értem, miért nem készültek fel a körülményekre, ha már egyszer beleugrottak a dologba. De az se lett volna rendjén, ha jól megfáznak, mi lesz akkor a jövő heti bulikkal, meg egyáltalán :-|
A műsor teljes terjedelmében pedig több mint 2 óra hosszú, ha nagyon stréberek akkor a 2 óra 20 perc is talán kijön. Több mint 25 dalt játszanak.
Szerafin, ha egy jó buli csütörtökre esik, te nem mész el?? Ez egész eredeti :-)))
Üdv Mindenkinek.
Hosszú idő után először nem voltam a miskolci koncerten (merthogy én itt élek). Eddig mindig hétfőre, keddre, meg ilyesféle napokra esett, most meg csütörtökre. Valahogy nem volt igazán kedvem csütörtökön menni, de ami a leglényegesebb - és tulajdonképp ezért mondtam le az idei miskolcit -, hgy másnap Aggtelek. Eddig vagy csak én nem figyeltem, vagy tényleg nem volt cseppkőbarlangi koncertje, gondoltam, ott leszek. Ott voltam. Jó volt.
És tényleg nem volt eddig. Elmondta, hogy most először próbálnak itt a hűvösön mjuzikolni, és hogy legyünk türelemmel, ha a páratartalom meg egyebek miatt az est alatt többször kell majd újrahangolni a hangszereiket. De ezekre a többszöri hangolásokra sajna nem került sor. Sajna, mert 70 perc után egyszer csak felálltak és kivonultak megbeszélni, hogyan tovább. A közönség persze visszatapsolta őket, de már látni lehetett, hogy fölösleges erőlködni.
Ezek fáztak.
Sipeki pl többször is dörzsölgette mancsait két dal közt. A többiek se úgy voltak öltözve/készülve, hogy ez egy barlangi koncert lesz. Holott, gondolom, tudtak róla.
A visszataps után jött a Boldog idő, ahol Zorán már félre is beszélt: vagy háromszor tévesztett - hol szándékkal, hol anélkül. Aztán ismét ki és fel is kapcsolták a villanyokat, vonuljon a nép.
Mindamellett, hogy egy nagyon jó koncertet láttam, s hallottam, 80 perc alatt letudni kicsit hirtelen ötlet lehetett. Vagy tényleg ennyivel készültek volna? Ez most egy ilyen rövid-műsorú turné lenne?
nemiszeménaszt
Az ajkai koncertről. Ilyen már úgyse lesz, úgyhogy aki látta, aki nem... A műsor egy az egyben ugyanaz volt, mint tavaly ősszel. Kicsit féltem először, hogy az utolsó ráadást nem tapsolják majd vissza, de visszatapsolták, és mennyire! Nagyon lelkes volt a közönség, jól fogadták a dalokat. Különösen nagy sikere volt a Sed non est pax-nak. Talán nehezebben engedtek fel, de hát nem véletlen, ez nem egy "bejáratott" közönség volt, más, ha évről évre rendszeresen eljárnának a koncertekre. Zorán megjegyezte, 7 éve járt utoljára Ajkán, igaz, más felállásban. Mi a csodát keresett ő itt '94 tavaszán? Vagy őszén? A művház hatalmas, kb. 600 ember fér be, sokkal nagyobb városoknak gyakran ugyanekkora van. Összességében csodaszép este kerekedett ki belőle, az emberek lelkesedtek, a zenészek ragyogtak, az eső meg szakadt de ez ekkor már senkit nem zavart.
A csepeli előadáson meglepődtem, hogy csak öten jöttek, ősszel a Pesten tartott bulikra kibővült a csapat, én most is számítottam valami ilyesmire. Jó, hogy nem így történt, szerintem csodálatosak voltak a koncertek ebben a felállásban is. Aztán meg úgyis lesz megint nagyobb zenekar. A lányok hangja annyira természetesen simult a zene szövetébe, hogy tudatosan kellett újra és újra figyelmeztetni magamat, vegyem már észre, hogy ez a dal most másképp szól, hogy ezek a szólamok nem három női hangra lettek írva, itt harmonika volt régen, ott Hammond orgona, amott hegedű... Pipi meg megtöltötte a dalokat gyönyörű dallamokkal, nekem különösen kedvesek azok, amikben nincs igazán kötött szólama a gitárnak, mint az Amikor elmentél tőlem vagy a Romantika, és játszik közben mindenfélét, és mindig más, és mindig illik a dalhoz, és mindig szép... Néha azon töröm a fejem, meddig lehet egy dalt játszani úgy, hogy az ember mindig másképp játssza - ez amúgy az egész produkcióra igaz... Az ütőhangszeres játékon picit változtattak tavalyhoz képest, de alapjaiban maradt a régi koncepció. Egy-két új hangszerrel talán bővült a kör. De hát - olyan sok kütyün játszanak, ember legyen a talpán aki győzi emlékezettel.
Szolnok. Tudom, nem írok sokat a műsorról mert hátha még van, aki meglepetést szeretne. Bennem végig az az érzés bujkált, hogy a tavalyelőtti műsor éli valamiféle reneszánszát. Sok-sok régi dallal, sok lírai dallal, sok szerelmesdallal. Én egy picit több újítást vártam volna - most nem jött be. Nem tudom, mi rettenthette el Zoránt ennyire a próbálkozástól - talán hangosabban kellene véleményt nyilvánítaniuk azoknak, akik fogékonyak az új dalokra, az új felfogásban játszott régi dalokra is. Talán mindig csak azt hallja visszajelzésképpen, hogy miért nem játszotta ezt vagy azt a régi slágert? Sajnos, tudom, az idősebb korosztály (már úgy értem, tőlem idősebb) leginkább így reagál a koncertekre. Azért voltak zenei csemegék, dalcímeket most mellőzöm. A műsor hosszabb lett, ez is mindenképpen jó dolog. Orosz Zoli új műsorszámmal szólózik, ám szerintem ez kísértetiesen hasonlít a Granada zenei világára - lehetett volna egy kicsit más irányba elmenni, hiszen ő ezerféle stílusban játszik, játszott már harmonikán. A közönség ritka rossz volt, mérhetetlenül passzívak voltak, egyáltalán, nem éreztem, hogy azonos hullámhosszon vannak a zenével. Nem csak a koncert elején, de később sem. Ha a márciusi Presser-bulin is így viselkedtek, már kezdem érteni a fanyalgó beszámolókat... A terem akusztikája meg olyan, amilyen... A világítást viszont nagyon eltalálták. Részletes megbeszélés majd a tatabányai buli után, oda ellátogatnak többen is. Addig pedig hallgassatok sok-sok jó zenét, és írjatok Zoránnak! Vagy menjetek oda, és mondjátok el a véleményeteket! Hátha...
Bocs, hogy belekötök, de tudtommal az Erkelbe kb. 2200 néző fér be, ha leszámítod a családtagokat és hasonlókat akkor 2100. Mindez semmit sem von le az örömömből, hogy ha többször nem is, de három koncerten biztosan ott lehetek majd. Novemberben is meg jövő tavasszal.
Akkor (jó nagy késéssel) folytatom a beszámolót a sajttájról.
Zorán vette át a szót. Elmondta, milyen örvendetes, hogy Pici beszállásával újabb élő produkció jelent meg a színen, olyan, amelyben élő zenészek valódi hangszerekkel élő zenét játszanak. Ez tulajdonképpen egyfajta misszió is, ilyen koncertekkel járni az országot, felmutatni valami jót - azzal szemben, ami a médiából árad. És hogy mekkora igény van az ilyen produkciókra, azt mutatja, hogy Zorán évek óta pótszékes teltházak előtt koncertezik. (Pedig nem is nagyon vannak hirdetve a koncertek, teszem én hozzá, Tatabányán például általában két-három plakáttal lehet az utcán találkozni, igaz, mire azokat kirakják, már alig van jegy.)
Ennek kapcsán szóba került a nagy közízléscsúszda (bocs, ezek részben az én gondolataim lesznek, de ilyesmiről volt szó ott is), ami valamikor 1983-84 táján indult be Magyarországon, aztán a kereskedelmi televíziók megjelenésével felgyorsult a verseny, ki tudja még lejjebb és még lejjebb rakni a lécet, merthogy (szerintük) ettől nő a nézettség. Nincs tévénk, úgyhogy én csak félfüllel hallok néha az újabb és újabb meghódított mélypontokról, Százból egyet, Vad angyal-hasonmásvetélkedő stb. Ehhez képest valóban misszió, amit Zoránék csinálnak, jó nagy széllel szemben. Hm, de lehet, hogy ezzel ellenszelet csinálnak, legalábbis ellenszellőt. "Nem akarjuk bántani egyik televíziót, rádiót sem, de..." - kezdte Zorán, de Pici javította: "Nem arról van szó, hogy nem akarjuk, hanem inkább nem merjük bántani őket."
És hogy miért nem nagyobb helyen játszik Pici? Az SAP csarnokban is rendezhették volna a bulit, de ott nem tudták volna rentábilisra kihozni. Különben is, Pici szívesebben játszik több este (ahogy 1995-ben is), akkor legalább van módja javítani, ha valami nem úgy sikerülne. Így háromszor 2400 ember láthatja majd a koncerteket, az előadáshoz méltó közegben. Persze az Erkelben is lesz "színházasdi", vagy úgy, mint márciusban, vagy másképp.
Jövő májusban Pici természetesen fellép vendégként Zorán koncertjén, Zorán viszont nem lesz vendég Picinél, hiszen míg Pici Zoránnak szerzője és producere, Zorán "csak" az egyik előadó, akinek Pici lemezeket írt. Sőt, mondta Pici, Zoránt arra a három napra kitiltja az egész kerületből. :-)
Csepel. Bámultam Pipit, ahogy telegitározza a dalokat, a finomságokat, meglepett, milyen vastag tud lenni egy ilyen minimálhangszerelés is, adtak a lelkemnek azzal a szerelmesdal-blokkal ott, az aranymetszésnél, hát így. Szóval nagyon-nagyon jó volt.
Befejezem. Szóval egyértelműen úgy tűnt, hogy új műsorral készülnek az új turnéra, és hogy teljes zenekar lesz. Amúgy már Zorán korábbi megjegyzéseiből is ez derült ki. Aztán megnéztem egy előadást az első héten, amikoris kiderült, hogy még az őszi műsort viszik tovább. Ebből gondoltam, hogy váltani fognak útközben. Tényleg nem szoktak ilyet csinálni, nekem is furcsa.
Ősztől annyi volt a változás, hogy Magyar Hajni és Óvári Éva mellett a harmadik lány Monori Gabi helyett Nádasi Veronika lett - szerintem a hangzás előnyére, mert a Veronikának szép erős, magas hangja van, kell is olyan dalokban mint a Sed non est pax, de végül is bármelyikben - apróbb változtatások még, mint az Ünnepben az a pici dobocska amit az Éva a hóna alá kapott, ez is hozzájárult a dal különös lüktetéséhez amit nagyon jól eltaláltak, szerintem ősszel ilyen nem volt... Ne várd a májust elektromos gitáron kísérve, hát, nem vagyok a technika ellensége de ez egy kicsit meggondolatlan lépésnek tűnt, pláne hogy a dal amúgy maradt a régiben... A Volt egy táncban a lányszólamot a Hajnitól átvette a Veronika, nem akarom a Hajnit bántani, de ezt a szólamot nem az ő hangjára írták, tavaly nem is pontosan azt énekelte amit megszokhattunk... Zoránnak új gitárja van, vagy legalábbis eddig még nem használta koncerteken...
Dotis, ha már tudom az új műsort, majd megírom levélben. Szóval hogy tetszett a csepeli buli?
Dotis kedvéért, aki egy kicsit értetlenkedett a minap, mégegyszer. Nagypénteken Zoránnal volt egy élő beszélgetés a Kávészünet nevű kávézóban (Tátra utca, Újlipótváros), de ez nem reklám, már csak azért sem, mert annyira nem jó a hely. A beszélgetés állítólag az Interneten is hallható volt, de ezt nem tudom megerősíteni, lévén hogy két helyen egyszerre jelen lenni nem sikerült. Az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy lesz ilyen, azért is nem szóltam előre.
Zorán beszélgetőtársa főként régi (sőt nagyon régi) eseményekről, jelenségekről, élményekről szeretett volna szót ejteni, Zorán pedig inkább a jelenről. Udvariasságból megválaszolta a régmúltba visszatérő kérdéseket is, de mivel a beszélgetés jó hosszú volt, még így is maradt alkalma érdekesebb témákat is fölhozni. A kérdező úr nekem nem volt rokonszenves, főleg hogy ennyire erőltette az agyonrágott múlt boncolgatását, pedig Zorán kerek perec meg is mondta, hogy jobban szeret a máról beszélni. Nem baj, ez az illetőt nem zavarta, téényleg? demégarra feltétlenül kíváncsi vagyok, milyenérzésvoltamikor 1964-ben... stb.
Szegény Zoránhoz amúgy is hozzávágott egy pár kínos kérdést, és szívósan próbálta rávenni olyan undorító dolgokra mint kollégák ócsárolása meg saját maga, maguk dicsfényezése. Zorán nem volt hajlandó ebbe beleugrani és öröm volt nézni, hogy milyen szépen kivágta magát az ilyen helyzetekből, tényleg mindig úgy válaszolt, hogy az ember csak bólogatni tudott és örülni, hogy valakinek ennyire helyén van az esze meg a szíve - Zorán ilyen szempontból iszonyúan megbízható.
No de a lényeg. Rövidesen újra turnézni indul és, mint azt megszokhatták a rendszeres koncertjárók, megint változik a műsor. Évek óta csodálatos zenészekkel dolgozik együtt és ez nagyon inspiráló hatással van rá, olyannyira, hogy az utóbbi időben sokkal többet gyakorolt a gitárján mint korábban. A mostani koncerteken ezért nagyobb szerepet kap a gitár, többet fog játszani, mint azt megszokhattuk (remélem, azért a Pipit is hagyja szóhoz jutni - csak viccelek - T.). Ezért nem is véletlen a turnéhoz készült plakát, mely őt ábrázolja gitárral a kézében. Az is egyértelműnek tűnt a szavaiból, hogy basszusgitár és Kornél társaságában, nagyobb zenekarral kerekednek erre az útra.
Kérdezték a technika fejlődéséről, mennyire szól bele a zenészek életébe és ez vajon jó-e így. Az nem tisztességes, ha valaki egy ujjal, keservesen bepötyög egy futamot és utána felgyorsítják gépileg, a közönség pedig beleszédül, hogy hű, milyen virtuóz ez a játék. (Persze a sebesség nem virtuozitás, csak ezt sokan félreértik - T.) De az például remek dolog, hogy a stúdiókban ma már digitális technika van. Régen sok nehézséget okozott, hogy egyik nap hazamentek a stúdióból, és másnap mikor folytatták volna a munkát, kiderült, a közben ott dolgozó zenekar mindent elállítgatott. Később valakinek az az ötlete támadt, hogy polaroid géppel lefényképezzék a keverőasztalt, hogy másnap ott tudják folytatni, ahol abbahagyták :-) Most már erre nincs szükség, mindez egyetlen gombnyomással megoldható (sajnos - oda a romantika).
