Akkoriban 7 millió zsidóval számoltak, aztán ezek többségét a nácik meggyilkolták. Izrael amióta csak létezik, minden zsidót befogad, aki alijázni akar csecsemőtől az aggastyánig.
Szokásos, ha nem tudod cáfolni támadd meg személyében, hogy hiteltelenítsd!
"Hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal). Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be
-2-
mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által elüzött zsidók problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe elsősorban a cionista doktrinából ered. A problémát nem a segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrinák szövegei sokkal kifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva. Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége van annélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene az egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni 10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az ország megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg kell mentenünk azt a 10.000-et, a kivül maradt millió elkeseredett kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal). Tehát a 10.000 hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem! Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők érdekeit szolgálta!"
(Kasztner Rezső magyar cionista vezető zsidó mentő akciója pontosan fedi fenti elvet.)
Egyrészt, ahogy idézted, az ÉS saját maga ásta alá cikkének hitelességét. De ezt leszámítva is :
Ki hallott már olyan csoportos erőszakról, amikor az egyik benn van a nővel, a másik kettő meg illedelmesen az ajtón kívül toporog ?
Milyen nemi erőszak az, amikor a nőt azzal fenyegetik, hogy ha nem csinálja magától, akkor lefogják ?? Erőszak az, amikor vagy tényleg lefogják, vagy vagy valami nagyon súlyos dologgal fenyegetik, minimum azzal, hogy nagyon megverik.
Ez az egész nagyon úgy tűnik, hogy politikailag megbízhatatlan gyerekeket mindenféle koholt köztörvényes vádak alapján ítéltek el. Később néhány más kommunista országban az is divat volt, hogy ellenzékieket elmegyógyintézetbe zártak. A politikai perek kellemetlenek voltak a diktatúráknak, ha túl sok van belőlük, még valaki azt hiszi, hogy sok az ellenzéki, a nép netán nem elégedett a kommunista Kánaánnal...
Szerintem még a régi bolsi kékfényes Szabó László állította össze a koncepciót.
Ezt lobogtatod, glavi kérem?
- nevet-
Ha már Lovas - az antiszemitázók azóta gyűlölik, amióta a "véralgebra" c. írása megjelent és jól, igazán megszégyenítette a hazai antiszemitázó falkát.
"A döntés a legmagasabb színtű zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságában!"
Ezt én nem tudom elfogadni. Kizárt dolog, hogy bármilyen zsidó ügynökség irányította volna a német állami vezetést. Az is büdös, hogy Palesztinába csak "minőségi" zsidók kerülhettek volna.
Ez a Garaudy egyébként, aki katolikusnak született, aztán kommunista és ateista lett, később meg áttért az iszlám hitre (!) 9 hónap felfüggesztettet kapott Franciaországban holokauszttagadásért.
a nem éppen rövid írásból idézhetek, ha valakit érdekel?
"Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb színtű zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságában!
Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere című munkájának adatait használtam ( a romániai kiadás címe: Procesul sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség, demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól, többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond, antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan adatokat vettem át a témával kapcsolatban , amelyek mindenike zsidó szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról. Roger Garaudytól megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az volt"
Veesenmayer : csak a hülye nem látja, hogy itt Veesenmayer a saját felelősségét igyekszik csökkenteni, és a balhét rátolni a neki és Eichmannak engedelmeskedő magyar bábkormányra. Tette ezt nagy sikerrel, 20 évet kapott, de már 1951-ben szabadon engedték. Magyarországi csicskásait meg fölakasztották.
Eichmann : éppen arról beszéltünk, ha nem vetted volna észre, hogy a deportáláskor a zsidók hagyták magukat a vagonba terelni, mint barmokat a vágóhídra. Miért hagyták magukat ? Kinek a felelőssége ez ?
"Az elsõ fokú ítélet indokolása az eseményeknek ezen a pontján úgy fogalmaz, hogy a férfitársaság zöme "élelmiszervásárlás ürügye alatt eltávozott. Az eredeti okuk pedig az volt, hogy R.-t egyedül hagyják a sértettel". Ezt a formulát óvatos forráskritikai távolságtartással kell kezelnünk. A 60-as évek elején ugyanis meganynyi ifjúságpolitikai párthatározat, legfelsõbb bírósági és ügyészségi állásfoglalás szõtte át a jogszolgáltatás intézményrendszereit, amelyek a szándékok és tények közötti kauzális viszonyokat egységes politikai koncepcióba sûrítették, hogy a pártállami tömegszervezeteken kívül élõ ifjúsági szubkultúrák tagjait elrettentõ bûncselekményekkel ijesszék el szabadon választott életformájuktól. Például egy házibuli résztvevõinek közös szándékából kezdeményezett csoportszexet erõszakos nemi bûncselekménynek állították be. Továbbá azért sem hagyatkozhatunk erre a megfogalmazásra, mert a vádhatóság elmulasztotta a perirathoz csatolni a nyomozati eredményt, miszerint a kérdéses idõpontban Lovasék vásároltak-e élelmiszert, vagy csak ürügyet kerestek, hogy R. Tibor kezdje a csoportosan elkövetett nemi erõszakot M. Márián.) "
Ezzel csak az a baj, hogy sem Zágoni, sem Jancsó nincs már az élők sorában. Lovas mester meg nem az igazmondásáról ismert (ugye elítélt köztörvényes bűnöző).
A Klubrádió Panoptikum című műsorában Jancsó Miklós elhunyt filmrendezőről beszéltek.
E műsor jelmondata: „Szeretett, gyűlölt, vitatott figurák a magyar közelmúltból”
A balliberálisok imádják a „gyűlölet” szót és válfajait. E műsorban gyakran van szó olyan közszeretetnek örvendő szerzőkről, történelmi személyiségekről, akik „antiszemitizmusát” a beszélgetők soha nem hagyják ki.
A Szénási Sándor által vezetett műsorban azonban épp Jancsó Miklósnál negligálták most ezt az „aspektust”.
Mivel e műsor „nyilván” tárgyilagosságra törekszik, segítünk neki azzal, hogy felelevenítjük azt az interjút, amelyet a 2003-ban elhunyt Zágoni Sándor népi alkotóművész adott a Demokratának, 1996. július 4-én. Az ezzel a címmel jelent meg:
JANCSÓ: ZSIDÓ FATTYÚKNAK ITT NINCS HELYÜK
És most következzék az interjú:
Kérdés: Amikor telefonon megismerkedtünk, mesélte nekem, hogy Jancsó a tévében az életéről beszélgetett valakivel, és az ismert rendező azt mondta, regős cserkész volt. Ön azt mondta, nem volt és meghívott házába egy beszélgetésre.
Zágoni: Igen, azt mondta, regős cserkész volt.
Kérdés: Mi az a regős cserkész?
Z: Azok a cserkészek, akik gyűjtik a népdalokat, néptáncokat.
K: Hol volt regős cserkész?
Z: Nem volt regős cserkész, hanem a HÖKK-ben volt.
K: Mi az a HÖKK?
Z: A Honvédcserkész Őrvezetők Kiképző Kerete.
K: Zágoni úr ezt honnan tudja?
Z: Együtt voltunk a HÖKK-ben. Mi már inkább öregcserkészek voltunk.
K: Hány éves most, Zágoni úr?
Z: 83 – sokkal idősebb mint Jancsó.
K: Sokkal fiatalabbnak látszik a koránál.
Z: Mondják. Szóval a Jancsó. Erdélyi magyar cserkészek voltunk. Én a kolozsvári piarista gimnázium cserkészcsapatának voltam a tagja. Ott érettségiztem, majd a kolozsvári Gazdasági Akadémiának voltam a hallgatója. A Jancsó viszont első éves vagy másodéves jogász volt. A Magyar Cserkészszövetséggel illegális kapcsolatban álltunk. Tőlük kaptunk felszerelést, támogatást. A mi célunk az volt, hogy minden tekintetben különbek legyünk, mint a román cserkészek. Ami olyan jól sikerült, hogy egy szebeni nemzetközi dzsemborin a kolozsvári piaristák csapatát negyedúton leállították, mert szinte háziversenyeket rendeztünk. Az első hatból legalább hármat mindig mi nyertünk. A HÖKK-táborokban egyébként a jövendő cserkésztiszteknek a kiképzése folyt.
Ekkor már dúlt a világháború. A németek is benn voltak, de nem nagyon barátkoztunk velük. Ugyanis a Volksbunddal nem voltunk a legjobb viszonyban.
K: Jancsó aktívan részt vett a HÖKK-ben?
Z : Amikor például Besztercén táboroztunk, akkor a két HÖKK század közül az egyiket Elekes Tamás vezette, a másikat pedig Jancsó Miklós. Nyiku jó megjelenésű…
K: Ki?
Z: Hát Jancsó Nyiku. Aki jogász volt. Ő az állampolgárok és a cserkészek jogairól és kötelességeiről tartott előadásokat. Ennek a területnek Jancsó Nyiku volt a referense.
K: Jancsó Nyiku?
Z: Másként nem is ismertük. Nicolae volt, mert az édesanyja román. Édesapja meg azt hiszem szerb származású. Mostanában – a tévében – azt mondja, hogy zsidó vér is van benne.
De térjünk vissza a történetre. A HÖKK-nek volt egy nagyon kedves tagja. Hargitai Öcsi, aki egy kolozsvári bankigazgató fia, aki szintén a piarista gimnáziumban járt. Jancsó tartott egy nagy előadást, amikor a zsidótörvény megszületett. Eleinte nagy zavar volt, mert senki nem tudta, ki számit zsidónak, ki nem. Amikor már odáig fajultak a dolgok, hogy már a sárga csillagot is emlegették, akkor mindenkinek igazolni kellett a származását. Zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt. Nem volt egyszerű dolog. Kiderült, hogy a Hargitai Öcsiben a nagyanyai ágról volt egy zsidó beütés. Jancsó Nyiku akkoriban iszonyúan pocskondiázta a zsidókat meg főként a strómanokat, mert ugye ő törvénytisztelő ember volt.
K: Miért haragudott Jancsó Miklós annyira a strómanokra?
Z: Mert hogy kijátsszák a törvényt. Kolozsvárott az Unió utcában volt egy Redoute nevű épület. Amolyan kulturális központ volt. Bálteremmel, könyvtárral, előadóteremmel. Egyszer tartottak ott egy nagy csapatgyűlést. Ez akkortájt volt, amikor a Hargitai Öcsiről kiderült, hogy távoli zsidó beütés van benne. Jancsi Nyiku tartott egy nagyszabású előadást, hogy mi a zsidótörvény, miként kell értelmezni, milyen lesz a végrehajtás. És akkor elővette a Hargitai Öcsit és nagyon megalázóan levette róla a cserkésznyakkendőjét és közölte vele, hogy itt nincs helye közöttünk zsidó fattyúnak és kiküldte a teremből. Nagyon fel voltunk háborodva és mondtuk, “Nyiku, ne csinálj ilyeneket, mert neked ehhez semmi közöd sincs, majd a törvény elintézi”. Meg hogy “a cserkész nem politizál” és hasonlókat mondtunk.
K: De Nyiku hajthatatlan volt?
Z: Nyiku hajthatatlan volt. Ő mindig is a jognak, a törvénynek a tiszteletét tanította, tehát a Hargitai Öcsit kiutasította a teremből. Akkor aztán nagyon megcsappant a barátság. Nyikut tulajdonképpen ettől kezdve majdnem bojkottáltuk.
K: Parancsnok típus volt? Ezt a Charta-beli szerepe miatt kérdem.
Z: Igen. És egyébként nagyon jól állt neki az aranysújtásos cserkésztiszti tábori sapka, egyik oldalon a cserkészliliommal. Vitorlavászonból készült viharkabátjában kifejezetten mutatós volt.
K: Jancsó szeret a fején viselni valamit, úgy tűnik.
Z: Igen, mostanában sokszor láttam sábeszdekliben, mint amikor kint volt Jeruzsálemben. Tudja, amikor az a 2500 hitgyülekezetes ment ki.
K: Találkozott később Jancsóval?
Z: Hogyne, még itt, Pesten is.
K: Vannak, akik még élnek és emlékeznek erre az esetre?
Z: Könnyen meglehet.
K: Jancsó szeretett énekelni a cserkészekkel?
Z: Velünk együtt egyforma harsányan énekelte például azt a nótát, hogy “Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája”. De amikor nemrégiben hazahozták a hamvait, a Vérmezőn a hazahozatal elleni chartás tüntetésen a Lenin-sapkában megjelent Jancsó Nyiku már nem ezt énekelte. Lehet persze, hogy neki van igaza, mert a pénznek nincs szaga.
A kormányülés feszült hangulatban telt. Horthy néhány órája tért vissza Klessheimből, ahol Hitlerrel találkozott. A hangja remegett, miközben ismertette a Führerrel folytatott tárgyalásait.
– A németek ragaszkodnak hozzá, hogy kivegyük a részünket a kvótából – mondta fogcsikorgatva. – A franciák már teljesítették is az elvárásokat, és nem csak a megszállt területen. A Vichy-kormány is együttműködik a németekkel. Az olaszok persze hű szövetségesek, hiába vannak Rómának saját ötletei, a németek diktálják a feltételeket. Új Európa született, uraim, és ebben a németeké a gazdasági, politikai vezetés. „Egy szövetségben nem elég, ha csak a jó dolgokból veszik ki a részüket. A magyarok mindig ilyen rebellisek!”, rikácsolta Hitler. „Bezzeg, ha a szolidaritás szóba kerül, akkor egyszeriben kivonják magukat mindenből. A magyar kvóta 200 ezer zsidó deportálása, és ebből nem engedünk. A franciák, olaszok már végzik a dolgukat, a románok, szlovákok teljesítették a kvótát. Csak megint a magyarok akarnak külön utat járni.”
– De ha ezt elfogadjuk – csattant fel dühösen a miniszterelnök –, az Magyarország etnikai összetételének, kultúrájának, belső viszonyainak jelentős megváltozásával járna!
– Igen, és ki meri ezt Hitlernek megmondani? Van egy szuverén magyar politikus, aki szembeszáll a németek akaratával? Hiszen egész Európában nincsen! Szegény Pali módszere sem megoldás. Hasznos program, mondhatom; főbe lőjük magunkat a válságos pillanatban! Szép volna, ha akadna olyan bátor magyar államférfi, aki tud nemet mondani a kvótára.
– Végre nem belehalni kéne az erkölcsösségünkbe, mint Palinak, hanem keményen szembeszállni a gyarmatosító törekvésekkel – dünnyögte halkan a belügyminiszter.
– Jelenleg nem látok más esélyt, mint elfogadni a németek feltételeit – jelentette ki Horthy. – Majd, talán, egy másik korban akad, aki nemet mondjon nekik, ha szóba kerül a kvóta.
Megint elvesztettünk valamit, ami a rendszerváltozás óta velünk volt
Benjamin Netanjahu szisztematikusan tönkretette a balliberálisok 20+ éves projektjét. Nem egyszerűen a hosszas és nagy műgonddal összehordott kártyavár alsó lapjait rántotta ki alóla, hanem az egész alapjául szolgáló asztalt, mindezt pedig olyan szigorú pofával, hogy azt valószínűleg a következő antiszemitázó hátán fogja széttörni.
Valószínűleg a regnáló izraeli nagykövet is átgondolja majd eme átgondolatlan tettét, és tanul belőle a hátralevő diplomáciai pályafutására, de az is könnyen elképzelhető, hogy nem lesz neki ilyen. A hazai ősliberális elit azonban dúlva-fúlva vette tudomásul, hogy az izraeli miniszterelnök szerint kacagó zsidók arcképeit kiplakátolni önmagában mégse antiszemitizmus.
Érthető, hogy a dolog sokkolta őket, mert az emlékezetes Csurka-dolgozat óta valahogy mást szoktak meg. Hermann Göring egykori kedvenc mondása volt a „Wer Jude ist, bestimme ich!” („Hogy ki a zsidó, azt én döntöm el!”). Ezt megértve, elsajátítva és a mondat alanyát antiszemitára cserélve pedig boldogan játszották ugyanezt regnálásuk során. Az egykori SZDSZ értelmiségi holdudvara, néha vezetősége volt a morfinfüggő agy, az alájuk tartozó sajtótermékek a dagadt kar, a MAZSIHISZ pedig a vádlón mutató virsliujj. Az a MAZSIHISZ, amelynek jelenlegi elnöke, Heisler András láthatóan fizikailag kínlódott Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu dohány utcai beszédei alatt, saját – állítása szerint megtisztelően őszinte – beszédében pedig meglehetősen zavaros sérelemlistát sorolt fel.
A két miniszterelnök által meglehetősen fagyos reakciókkal fogadott beszéd közben érdemes volt figyelni a gyakran mutatott Benjamin Netanjahu szigorú arcát a plakátkampány-téma felemlegetésekor. A „nyelvi és képi eszköztártól” rettegő állítólagos zsidóságra való hivatkozáskor Bibi Úr szemmel dobta volna be Heislert valami Soros-bérelte lélekvesztőbe, hogy a 250 százalékos kihasználtsággal vándorló muszlim migránsok között értelmezze át picit az antiszemitizmustól való félelem fogalmát. Erre a célra viszont Farkasházy Teddy igazán meggondolhatná magát és összeránthatna valami gyors válságszárszót, hogy Konrád Györggyel, Heller Ágnessel, Kéri Lászlóval, Vágó Istvánnal, Sas Józseffel, Németh Péterrel, Karsai Lászlóval együtt kialakítsák a teljesen új és tudományos igényességű álláspontjukat antiszemitizmus-ügyben, mert ez az 1992 óta úgy-ahogy működő vagy vegetáló narratíva sajnos végleg kifújt.
Soros Györgyre hivatkozva nem vesznek részt a kormánypártok a nemzetbiztonsági bizottság hétfőre összehívott ülésén – közölte Németh Szilárd.
A testület alelnöke szerint a napirendi pontok alapján valójában a magyar származású amerikai milliárdos üzletember hívatta össze az ülést, hogy lejárassa azzal a vizes világbajnokságot......
Ha a hülyeség zongorázni tudna, Horowitzot lejáccaná...
Ahogyan megőrizték a történéseket: A budai rabbi adta át a vár kulcsait a töröknek.
A török támadás előtt eltűntek a csónakok, majd csak horribilis áron lehetett csónakon elmenekülni a Dunán.
Velencei pénzváltók irodája volt Budán az infomációs központ. amely fizette az Európai háborús kölcsönöket, másrészt mint a törökök szövetségese, hasznos információkkal szolgáltak ellenségeinknek.
A zsidók utcája és a zsinagóga, több méter mélységben a Táncsics utca alatt részben megkutatott.
Már megszólaltak a szabadkőművesesek szószólói, hogy hatalmas értéket jelentene az idegenforgalomnak rekontrukciójuk.
Egyenlőre nem kezdeményezik, de ne legyen kétség, Orbán tudja, hogy mivel tartozik a zsidóknak.
Edmund Veesenmayer a nürnbergi perben az alábbiakat vallotta: "Ez egy olyan hatalmas rendőri feladat volt, amelynek elvégzését három hónap alatt csak a lelkes magyar teljes hatósági és karhatalmi apparátus tette lehetővé. Kívülről nem tudtak volna megfelelő erőt hozni e célra, mert csak az tudta volna elvégezni, amelyik az országot, népét ismeri, s a nyelvet beszéli. Eichmannak csak igen kis törzse volt. Ilyen gyorsan és ennyire súrlódásmentesen - csak a magyar kormány teljes segítségével volt lehetséges."
Adolf Eichmann: "Egyes esetekben embereimet megrázta a magyar rendőrség [valójában csendőrség] embertelensége. Wisliceny [SS-Hauptsturmführer] beszámolt róla, hogy bár nem mindenhol, de néhány kerületben a rendőrök úgy hajtják a zsidókat a vagonokba, mint a barmot a vágóhídra."
"Ebből annyi igaz, hogy a Budát elfoglaló keresztény csapatok (túlnyomó többségük nem volt magyar) pogromot rendeztek a zsidók ellen."
Mondod te. A történész meg a következőket mondja :
"A török hódoltság alatti területeken jelentős adó megfizetése fejében életüket, tevékenységüket számottevően nem korlátozták. A budai zsidók egy átmeneti száműzetés után visszatérhettek, s a velük délről érkezett szefárd zsidókkal együtt ebben az időben európai jelentőségű zsidó közösséget alkottak.
A törökök kiűzése során és azzal összefüggésben a magyarországi zsidóság csaknem egésze vérengzések áldozatul esett vagy elmenekült, a 17-18. század fordulójára Magyarországról gyakorlatilag eltűntek, összlétszámuk szinte bizonyosan nem volt több néhány ezer főnél."
1956-ban született a Szovjetunióban, egészen pontosan Üzbegisztánban. Buharában jelentős zsidó közösség élt, amely megőrizte ortodox tradícióit éppúgy, mint a gyémántcsiszolás művészetének fogásait. Innen indult a kis Lev, aki a családjával együtt emigrált Izraelbe 1971-ben. A tanulmányai nem kötötték le, annál inkább a gyémántcsiszolás és kereskedelem. Már fiatalon elhatározta: megtöri a De Beers monopóliumát a piacon. A cég Dél-Afrika gyémántbányáira alapozta befolyását. Leviev viszont tudta: a Szovjetuniónak hatalmas gyémántkészletei vannak és komoly fizetési problémái. Meg egy fontos szövetségese Afrikában: Angola. Ahol szintén sok a gyémánt. A szálak összekötéséhez, az üzlet beindításához már csak azt kellett megoldani, hogy visszatérhessen a Szovjetunióba. Ez is sikerült, nem kis részben a befolyásos (1994-ben elhunyt) Menahem Mendel Scheerson, a „Lubavicsi Rebbe”közbenjárásának köszönhetően.
