Bocsanat, de szerintem rosszul allsz a dologhoz. Vagy vegulis lehet, hogy jol, csak en nem ertettem rendesen. Vagy lehet, hogy megis jol ertettem, de en allok rosszul hozza. :)
Nalam a jo sci-fi, de a jo fantasy is egy konzisztens, jol atgondolt vilaggal kezdodik. Egyik kezenfekvo modja ennek, hogy egy egyseges (de nem feltetlenul mainstream) tudomanyos vilagkepbol indulsz ki, de mint peldaul a Korongvilag vagy a Zelazny-fele Amber-sorozatbol lathato, nem ez az egyetlen ut. Viszont az elengedhetetlen, hogy a szerzo kepes legyen rendezetten gondolkodni es onmegtartoztatast mutatnia a celtalan deus ex machinakat illetoen. Es az se art, ha az egesz sztori nem log a levegoben, hanem vissza-visszautal egyeb olvasmanyokra, ehhez viszont elobb olvasottnak kene lenni, ugye.
Nagyon nehéz lehet megállapítani, hogy egy scifiben mi és mennyire tudományos, mennyire fikció. A Star wars ne lenen sci-fi? Szerintem az, hiszen azért elég jó világképet alkotott Lucas (az erdetikre gondolok), a Jedi kultusztól a különböző bolygókig, a lézerkardtól a hiperűrugrásig is lehet "tudományt" találni. Korábban volt róla szó itt, mennyi hasonlóság van a Dűne és a SW között (Bene Gesserit és módszerei pld.), egy rahedli szereplő megfeleltethető egymásnak. Sőt, továbbmegyek, a SW-ban csak az "erő" az ami kissé tudománytalannak tűnik még abban a környezetben is, ennél sokkal elrugaszkodottabb dolgok vannak a Dűnében, és Luke Skywalker egy racionalista valóságos hősalak mondjuk a szuperman és egész elrugaszkodott dolgokra képes Paul-hoz képest. Szóval ha úgy nézzük ezeket, emlyik "hihetőbb", akkor a SW jobban, mint a Dűne.
És akkor ott vannak az olyan klasszikus, sci-fi de inkább horror filmek, mint Alan Dean Foster művei (The Thing, Aliens trióliga). Vagy sci-fi-e a Terminator?
miert van erre szukseg? kerdezd azokat akik elolvassak a kovetkezo konyveket veg nelkul. addig a szerzok szempontjabol fennall az igeny ujabb kiadasokra.
en pl. kiszalltam valahol a 2. (talan 3.) "haz" utan, es maximum akkor veszel kezbe anderzonos konyvet ha megbizhato ismeros dicseri.
Frank-nak volt egy koncepcioja a vilagarol, azt irta meg. Az utodoknak latvanyosan meghaladta a fejet hogy az eredeti koncepciot ertsek, sajatra meg nem futotta a tehetsegbol. Torvenyszeru hogy az jon le a szalagrol ami.
Meg csak az se szamit sokat, hogy a tudomanyos elmeletek, amiket felhasznalsz, kicsit zurosek, ahogy a Duneben van nehany genetikai fejtegetes, amirol mar akkor is lehetett eleg nagy biztonsaggal tudni, hogy nem ugy van, es amennyire tudom, a hidraulikus despotizmus sem eppen mainstream tudomany, de ez csak a feher bevonat a csokoladen, nem ront az elvezeti erteken.
Asimov konyveit is azert szeretem olvasni, mert bennuk van az a mindent athato redukcionista optimizmus, vagy minek nevezzem, hogy a vilag vegso soron lebonthato megertheto darabkakra, es ezeket utana ossze is lehet rakni. Abszolut nem ertek vele egyet, es a mai tudosok tobbsege is elvetne valoszinuleg ezt az extrem redukcionsta vilagkepet, de ad valamifajta tartast meg a nem is annyira jo torteneteknek.
Ami a legszembetűnőbb és a legborzasztóbb az egészben számomra az ez:
Írtam: "A csodált ellenfél mindig ijesztőbb" - Brian Herbert és K.J. Anderson
Írtad: "Jobban lehet félni az olyan ellenségtől, akit csodálsz." - Frank Herbert
Az írópárosnak még csak az eszébe sem jut újat mondani nekünk, csupán lemásolja Frank Herbert-et. Kérdem én, miért van szükség erre? Nem hiszem hogy mégegyszer le kéne írni azt, amit Frank Herbert már elmondott nekünk. Biztos nem a Frank Herbert iránti tisztelet motiválta őket. Egy író munkássága iránti tiszteletet nem ebből ered. Talán ha tudományos háttéranyagot gyűjtöttek volna...az méltó tisztelgés lett volna a Mester előtt...
"Szóval lehet, hogy kifejező és mélyebb értelmet rejt magában, de nem az ő ötlete. Ettől még talaló es jó meglatás és nyilvanvaló, hogy a takony kölök negyedannyi társadalomtudomanyi háttéranyagot se olvasott, mint apu."
Szerintem egyáltalán nem olvastak háttéranyagot, nemhogy negyedannyis is. Pontosan erről van szó. Hogy az utódok (Brian Herbert és K.J. Anderson) NEM A TUDOMÁNYBÓL építkeznek. És itt mindig előjön az én örök vesszőparipám, miszerint a régi nagy Sci-Fi írók valamilyen tudományból/tudományokból merítettek, melyek fontos részét képezték világuknak és ezzel regényeiknek.
Manapság a legtöbb sci-fi és fantasy -tisztelet a kivételnek-, kommersz regények, általában az akción és a cselekményen van a hangsúly. Manapság ha valaki azt mondja "űrhajó" vagy "lézerpisztoly", a másik rögvest rávágja: SciFi. Szerintem nem ezek jelentik ezt a szót, nem feltétlen a világ maga. A nevében is benne van: tudományos-fantasztikus. Ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy fantasztikum köntösébe bújtatott tudományos mű. És ilyek ma már nem nagyon születnek. Valószínű ezért idegenkednek sokan Frank Herbert dűne regényeitől, főleg a Dűne utáni könyvekre gondolok. Az már általában nem annyira tetszik az embereknek. És az is ebből adódik, hogy pl. a Star Wars-t "leszájenszfiksön"-özik, pedig köze sincs hozzá. Szóval csak azt szerettem volna kihozni ebből az egész picike kis írásból, hogy a háttéranyag gyűjtés szerintem nagyon fontos, sőt elengedhetetlen része egy IGAZI SCI-FInek.
Ja és csak azért neked írtam ezt angyalhentes, mert te írtad a fentieket. Amúgy általánosságban beszéltem :)
Olvasgatván a Káptalanházat, van egy jelenet, mikor Duncan a következőképp fogalmazza meg Murbellának az iránta való viszonyát:
– Odi et amo. Excrucior. Murbella félkönyökre támaszkodott, és lenézett Idahóra. – Ez milyen nyelven van? – Egy nagyon régi nyelven, amit valaha Leto miatt tanultam meg. – Fordítsd le – Ellentmondást nem tűrő hang. A régi Tisztelet Matrónája-énje. – Gyűlölöm és szeretem. És gyötrődöm. – Tényleg gyűlölsz? – Hitetlenkedik. – Az kötődik így meg, amit gyűlölök, nem az énem feletti uralom. – Itthagynál, ha lehetne? – Azt akarom, hogy a döntés pillanatról pillanatra újra felmerüljön. Irányítani akarom. – Ez olyan játék, ahol az egyik darabot nem lehet mozgatni."
Utána néztem, ez egy latin idézet, Catullus epigrammája:
Odi et amo. Quare id faciam, fortasse requiris? Nescio, sed fieri sentio et excrucior.
Devecseri Gábor fordítása: "Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt? Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín."
Szabó Lőrinc fordítása: "Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem így van ez, és a szívem élve keresztre feszít." [Nekem ez tetszik. :)]
Kerényi Károly fordítása: "Gyűlölök és szeretek. Hogy mért teszem ezt, ugye kérded. Mit tudom én. Így van: érzem és öl e kín."
Hát nem fantasztikus ez az ÍRÓ (csupa nagy betűvel)? Tradicionális utak (szúfizmus, zen buddhizmus, taoizmus, zoroasztriánizmus [ahogy azt lentebb kifejtette Zoroaster]), társadalomtudományok, klasszikus műveltség, és még számtalan dolog, ami le sem írtam?
Nem tudtam, hogy nem ő találta ki. Köszönet a korrekcióért. Eszembe sem jutott, hogy pont ennek a fogalomnak utána nézzek, mea culpa, mea maxima culpa. :)
Remélem a Wikipedia valamelyest helytálló.
http://en.wikipedia.org/wiki/Hydraulic_despotism
Ha tévedne javítsd ki esetleg -nem a Wikiben :)- adj más irányt, ahol utánanézhetek! Ezt előre is köszönöm! :)
Mindenesetre nem lep meg, talán a Dűne egyik legnagyobb értéke, hogy az emberi társadalmat, illetve az embert magát és életterét érintő tényezőket, hatásokat egy koherens egésszé tudta kovácsolni egy fantasztikus történeten keresztül.
Az ukrán-orosz gázügynek természetesen nem megfeleltettem, csak ennek kapcsán eszembe jutott az idézett rész. :) Az esetleges vonzatairól, értelmezéséről meg valóban értelmetlen vitatkozni, hisz csak egy analógiát alkalmaztam.
Szia OPi!
Ugye nem gondoltad komolyan, hogy majd átnyálazzuk ezért az irományaikat? :P ;)
Szia Tierce!
Nézzük meg ezt Frank Herbert tollából (hehe):
"Amikor az ellenfeled félni kezd tőled, akkor csak hagyd hatni a félelmet, hogy megdolgozza, amíg a félelemből rémület lesz. A rémült ember önmagával küzd. Végül kétségbeesetten támadásba lendül. Az a legveszélyesebb pillanat, de általában számítani lehet rá, hogy a rémült ember elkövet egy végzetes hibát. Te most azt fogod megtanulni, hogy észrevedd és kihasználd ezeket a hibákat..."
Továbbá:
"Jobban lehet félni az olyan ellenségtől, akit csodálsz."
Valamint:
"Ami az embernek emberfeletti erõt tud adni, az félelmetes!"
A Mestert akarták volna másolni, de valahogy ez nem sikerült. :D
Szerintem ez is besorolható a "hidraulikus despotizmus" fogalomkörébe. És már maga a "hidraulikus" szó is kifejező, és mélyebb értelmet rejt magában...
Szoval lehet, hogy kifejezo es melyebb ertelmet rejt magaban, de nem az o otlete. Ettol meg talalo es jo meglatas es nyilvanvalo, hogy a takony kolok negyedannyi tarsadalomtudomanyi hatteranyagot se olvasott, mint apu.
(Bar szerintem az ukran-orosz gazugyhoz nem sok koze van az egesznek, de ez mar csak az en maganvelemenyem, ezen nem erdemes vitatkozni.)
Széljegyzet... A mostani orosz-ukrán "gázárvita" és válság kapcsán jutott eszembe az alábbi rész az Eretnekeiből:
"– Nagyon kevesen veszik észre, hogy az infrastruktúra egy civilizációban mennyire függőségi infrastruktúra mondta Taraza. – Mi ezt meglehetősen alaposan tanulmányoztuk. A SZERELEM FÜGGŐSÉGI INFRASTRUKTÚRA, gondolta Odrade. Miért hozza szóba Taraza épp most ezt a témát? A Főtisztelendő Anya ritkán tett bármit is mélyen gyökerező indítékok nélkül. – A függőségi infrastruktúra olyan fogalom, ami magába foglal minden olyan dolgot, ami szükséges egy meglévő vagy megnövekedett számú emberi populáció életben maradásához – mondta Taraza. – Melanzs? – kérdezte Teg. – Hát persze, a legtöbb ember mégis ránéz a fűszerre, és azt mondja: " Milyen jó, hogy ez van nekünk, és sokkal hosszabb életet ad, mint ami az őseinknek volt." – Feltéve ha megengedhetik maguknak – Teg hangjában volt némi él, és ez Odrade figyelmét nem is kerülte el. – Amíg nem egyetlen hatalom irányítja az egész piacot, addig a legtöbben hozzájutnak annyihoz, amennyi elég nekik – mondta Taraza. – Én az anyám szoknyája mellett tanultam a közgazdaságot – mondta Teg. – Étel, víz, belélegezhető levegő, mérgekkel nem szennyezett élettér – a PÉNZNEK rengeteg formája van, az érték pedig a függőség szerint változik. Miközben Teget hallgatta, Odrade majdnem egyetértően bólintott. Teg válasza az ő válasza volt. NE KERÜLGESD A NYILVÁNVALÓT, TARAZA! TÉRJ A LÉNYEGRE. – Szeretném, ha nagyon tisztán emlékeznél anyád tanításaira – mondta Taraza. EGYSZERIBEN MILYEN LÁGY LETT A HANGJA! Aztán Taraza hangja hirtelen megváltozott, és azt vakkantotta: – Hidraulikus despotizmus! NAGYON JÓL ALKALMAZZA EZT A HANGSÚLYVÁLTÁST, gondolta Odrade. Az emlékek úgy törtek fel, mint egy teljesen kinyitott csapból a víz. HIDRAULIKUS DESPOTIZMUS: egy alapvető erőforrás – mint például víz, elektromosság, üzemanyag, gyógyszer, melanzs... – központi elosztása. Engedelmeskedj a központi irányító hatalomnak, különben kikapcsolják az energiádat, és meghalsz!"
Szerintem ez is besorolható a "hidraulikus despotizmus" fogalomkörébe. És már maga a "hidraulikus" szó is kifejező, és mélyebb értelmet rejt magában...
"Ha az apa emléke vezérelte őket akkor nagy bukás, de nem feltétlen szándékos, hisz a tehetség korlátotokat állít."
Sokszor a szándék is felismerhető. Észrevenni már csak azon is, hogy nem vették a fáradságot a Dűne megismeréséhez (úgy értem, elolvasásához - csak teljesen konkrét elemekre és részletekre gondolok, nem arra, hogy mások a jellemek és a gondolatok!), vagy szándékosan torzítják. Mindegy, mert mindkettő undorító és közönyös dolog az ő helyzetükben, tehetségtől egészen függetlenül.
Ha lenne kedvem nevetni, emellett nagyon mulattatna az is, hogy engem pont a Dűne tanított meg rá már 14 évesen, hogy ismerjem meg a korlátaimat. Ez a két szent ember mikor lesz már 14 éves?:) (Vagy mikor ülnek le Dűnét olvasni?)
Ezzel egyetértek. Csak egy gyakorlati hozzátennivalóm van: Brian Herbert arra hivatkozik, hogy létezik egy apai hagyaték a Dűne 7-ről, egy vázlat, ami alapján dolgoznak. Nos, ezt eddig még senki sem látta, olvasta, pedig ez lenne a legjobb módja a világszerte zajló zsörtölődések ellen. HA Marty valóban robot és nem arctáncoltató, akkor annak szerepelni kellene az vázlatban. De a vázlatokat nemcsak nekünk, de a Dűne hagyaték hivatottab, államok-béli örzőinek sem sikerült bemutatniuk . . .
Én mindenevő vagyok könyvek terén, ezen belül sci-fi rajongó, amibe a Dűne is beletartozik. Ráadásul gyűjtő is vagyok (szerényen és halkan). A sorozatok (írók, témák stb...) gyűjtésénél (sajnos) egy olyan szempont (is) vezérel hogy beszerzem az adott művet. A gyűjtés nem a kirakatnak szól, mert vannak olyan könyveim amit csak a jóakarat tart össze.
A Dűnével is így vagyok, megveszem, végigszenvedem, így próbálok meg tisztelegni az író (emléke) előtt. Még akkor is ha azt az utódai művelték. Ez lehet nagy hiba. A "vadászokat" is megvettem, az általatok említett módon beleolvastam, kritikát nem fogalmazok meg, csak annyit, és mindenki értse úgy ahogy akarja, hogy eltettem arra az időre mikor majd térdig érő havazás lesz, nem lehet kimenni, akkor majd végigrá- gom magam rajta. Ez is egyfajta kritika tudom. És a ti meglátásotokat erősíti, de valamikor elolvasom. Őszintén mondom nem akartam senkit megbántani, de egy kicsit zavar/zavart a kritika ily módon való gyakorlása. Megértem, de még mindig zavar egy kicsit.
A Dűnénél maradva régi motorosnak tartom magam mert már akkor olvastam (fiatalon) amikor meg sem értettem. Aztán később megint elővettem. Hidd el látom amiről beszéltek, amikor gyalázatosnak minősítitek az irományokat. Az utódok próbálkozása nem jól sült el. Ha csak gazdasági okai voltak a további kiadásnak akkor nem szólok mert lehet jól jövedelmezett, és az vesse rá az első követ rájuk aki talál. Ha az apa emléke vezérelte őket akkor nagy bukás, de nem feltétlen szándékos, hisz a tehetség korlátotokat állít. Persze ott volt a lehetőség hogy menet közben leálljanak, de ha szerződés kötötte őket az nehéz dió. Ez természetesen nem mentség számukra.
Senkinek a véleményét nem akarom átformálni, sőt azt sem hogy honnan szerzi be a véleménye kialakításához szükséges adatokat (saját tapasztalat, olvasás, vagy hallomás, mende-monda) de akkor szvsz korrekt megmondania. Ahogy tőled olvasom. Elfogadom a régi kötetek olvasóinak az elzárkózását az utómunkáktól. Én személy szerint a saját tapasztalat (saját kárán tanul a magyar) híve vagyok. Kaptam is emiatt kritikát, belinkelték egy hagyományőrzős képemet és mondták ilyen fejjel csak szar sci-fiket érdemlek tonnaszám.
Motun Boldog Új Évet Neked is, és természetesen minden olvasótársnak.
Korábban ezt írtad a 2786-os hozzászólásodban:
"De ahhoz hogy a homárról véleményt tudjak mondani, nem csak bablevest kell ennem."
Azért hozom fel ezt -látom, van egy saját mondásod ;)-, mert tudom, hogy az a véleményed, hogy csak akkor van jogunk kritizálni egy művet, ha olvastuk, akkor ép a Dűne Vadászai kapcsán tettük meg ezt, meg az addig megjelent kötetek alapján. Ezt annak meg is beszéltük, itt van alant!:)
Viszont...
A Dűne Vadászai épp eléggé megmutatta azt a "minőséget" és "irányt", amik szerint ők befejezték ezt a sorozatot. És továbbra is ezen kötet alapján ez a sorozat teljes porba tiprása és meggyalázása. Ráadásul mellőzi a koherenciát, csak annyiban "hasonlít" az eredeti sorozatra, hogy magát a világot és a szereplők nevét felhasználták saját ötleteikhez.
Nincs kedvem még egyszer felvázolni, hogy miért Arctáncoltató Marty és Daniel. Ezt megtettem itt, megtettem a kiadó oldalán. Sőt, érvekkel megpróbáltam alátámasztani, hogy miért nem gondolkodógépek térnek vissza. Omnius és Erasmus elüt a Dűne világától.
Annyira ellent mondanak az eredeti jellemeknek, hogy már személyiségeknek sem mondhatóak. Ahogy Lynch sem értette meg a filmjében a Báró sokrétű és éles elméjű karakterét, úgy a két "író" sem. És ez kitűnik abból az egy oldalból is, amit belinkeltem.
A másik szembetűnő karakter Murbella. Ha olvastad a Káptalanházat és a Vadászait is, akkor Te is láthatod mivé változtatták a karaktert. Szürkévé, színtelenné, egy nyavalygó nőszeméllyé, akinek azon kívül semmi érve nincs, hogy "jön az ellenség, ti hülyék, fogjunk össze, védekeznünk kell." Ez nem illik a Főtisztelendő Anyához és
Ezt a "minőséget" kell feltételezni a Dűne Homokférgeiben, hisz ők ketten sem tudnak elszakadni saját korlátaikból és író eszközeiktől, stílusukból. Ez a belinkelt oldalban szintén tetten érhető.
Az Internet tele van kritikával könyvekről, filmekről, zenékről. Természetesen az, hogy valamit leminősítenek, az nem jelenti azt, hogy nem ér semmit, nem közvetít értéket. Nem esem abba a hibába, hogy azt feltételezzem, hogy amit a legtöbb kritikus lehúz, az rossz, lehet igaz az ellenkezője. Viszont az ember azért is olvas kritikákat, hogy tájékozódjon: vajon erre kiadja e pénzét, pazarolja-e rá az idejét.
És igaz, a valós és jogos kritikához a mű ismerete kell (végigszenvedni, a Te szavaiddal).
A Dűne Homokférgeinek belinkeltem a kivonatolt cselekményét. Azt minősítettük. És az ott olvasottak alapján igenis van jogunk arra, hogy magát a cselekményt (már amennyiben megfelel a valóságnak, és miért ne felelne?) minősítsük. És ez nem tetszik. Még az a kivonatolt leírás is elegendő és alkalmas arra, hogy felháborodjunk ezen a "szentségtörésen".
Az Amazon.com remek funkciója szintén a kritika. És olvastál már ott párat, megfigyelhető egy tendencia: az új sorozat ismerői, rajongók, akik megvesznek mindent, ami "Dűne" logó alatt megjelenik, éltetik, magasztalják.
Azonban a régi motorosok, azok, akik olvasták is e "műveket", látják az írók hozzá nem értését, a szellemiség hiányát (pl. a szúfizmus és a zen buddhizmus hiányát). Hol van akár egy olyan gyönyörű beszéd, amit a Prédikátor tartott? A Káptalanház tele van fantasztikus párbeszédekkel, az egész regényen érződik a beszorítottság érzete, magány, az elbújás, az egymásnak feszülő erők és érzelmek.
És ez érvényes a "Heroes of Dune" kötetekre is. A Messiás porba tiprása. És igen, ezt anélkül mondom, hogy olvastam volna, és csak az eredeti saga tisztelői által írt kritikákra alapozok. A Messiás emberiessége példaértékű A történeten kívül Paulról szól, a belső viaskodásáról, a kapcsolatát mutatja be a világgal, a barátaival, az ellenségeivel. Az a könyv te van csodás jelenettel, pedig a legrövidebb könyv. És így teljes!!! Nincs mit hozzátenni, és nem hiszem, hogy Herbert tenni akart volna hozzá bármit is prelude-ként... Már itt érződik Paulon az, amivé -a Prédikátorrá- válik...
Továbbra is az a a véleményem, hogy ez a meggyalázása a sorozatnak, Brian nem tudott mit kezdeni magával, és ügyes marketingfogással sikerült eladhatóvá tennie a ponyvának is igen nehezen nevezhető könyveket. És azt is hiszem, semmiféle jegyzet nincs.
Nevezd ezt megérzésnek.
A gyerekes viselkedéshez.
Nos, két példát hoznék fel. Amikor a globális klímaválságról van szó, vagy épp az izraeli-palesztin konfliktusról általában rengeteg hozzászólás van.
Pedig egyikük sem klímakutató, nem szentelte ennek az életét, és úgy mond véleményt egy konfliktusról, hogy nem él benne és nem tapasztalja. Legtöbben csak hírbeli "olvasmányélményeik", hallomásaik alapján nyilatkoznak.
Természetesen vannak jobban rávilágító, hozzáértő hozzászólások is, akik mélyebben kutatták a témát, utána olvastak: tanulmányokat, könyveket, elemzéseket, dokumentumfilmeket. Viszont még így is vannak köztük, akik semmit nem tapasztaltak meg a "gyakorlatban" a való világban ebből, vagy nem vettek részt kutatásban.
És ők is megszerzett, Interneten kapott adatok, cikkek, írások alapján "lavíroznak" és mondanak véleményt (hozzáteszem, lehet ez megalapozott).
Kérdem én: akkor ők se szóljanak hozzá, akinek akár hallomásból van véleménye bármiről, akár úgy, hogy az hallomás olykor igenis -mások által- megalapozott véleményen alapul?
[Igen, igen, ez a szabad gondolkodás és véleményformálás hátráltatója.]
Tudom e két példa sarkítás vagy csúsztatás mindenki, vagy sokak számára, de pusztán szemléltetni akartam a Te a véleményedtől eltérő megközelítést.
Zárásként ismételném a könyvkritika kapcsán elfogadom és igazat adok abban, hogy e kritikához olvasni kell. De csak részint.
Viszont te meg azt fogadd el, hogy igenis vannak itt, akik már olvastak pár kötetet, és csak az eredeti hat kötet elismerői és tisztelői. És abból, amit eddig megismertek, következtetnek arra, hogy mi várhat rájuk (Mentátok? :D ;) :P). Ha ehhez hasonszőrűektől is jön kritika, pl. Amazon.com-ról, akkor úgy érzik e hozzáállás a helyes és a nézetüket szintén megalapozottnak tekintik.
És igenis felháborodásuknak adnak hangot, hogy nem szeretik, ha porba alázzák a sorozatot, amit kedvelnek és szeretnek. És csak azért nem fogják megvenni, hogy elmondhassák e kritika általuk is megalapozott. Akkor épp ahhoz adnák a nevüket és pénzüket, amivel nem értenek egyet. Mert az nem tisztelgés Frank Herbert előtt, hogy megveszik azt, ami szétforgácsolja a sorozatát. Az tisztelgés előtte, hogy nem veszik meg.
"Annyira jó, de nem? Frank Herbert zseniálisan írja le mind a karakterek gondolatait, mind pedig a különböző táj és környezetábrázolásokat. Ezekhez képest a "A bátor vadászok később megszemlélték a pusztítást, majd nevetve vonultak ki a folyósóra" egy dűne-paródiának hat." - ezt a "paródia" szót kerestem már régóta, ölég pontosan jellemzi az új sorozat helyzetét. A másik talán az "anyagiak" ?
Kicsit megkésve de BUÉK minden olvtársnak.........
Én csak olvasom a topicot, remek.......... Az idei évben várok még több véleményt a művekről. Még olyanoktól is akik a közelébe sem szagolnak a könyveknek, de innen-onnan valamit hallottak. A legjobban azok véleményét várom akik egy-egy(szar) művet végigszenvednek és aztán véleményezik, nem szaporítják a negatív (pozitív) véleményt szóbeszédre alapozva. Minden tiszteletem nekik.
Persze nincs megtiltva hogy írjanak akik nem olvasnak el egy kiadványt, de hogy lehet hallomásra alapozni egy véleményt a kaviárról ha mindig bablevest eszik. Gyerekes de szórakoztató.
Hát igen :) Azért igazságtalan vagy, mert 1 mondatra egy ilyen ellenpéldát mutatni... :P Én is hoztam egyet:
"Letót fenyegető veszélyérzettel töltötte el ez a felismerés. De a szobából az egyetlen kijárat az a sötét nyílás volt, amin Namri távozott. Odakint egy idegen sziecs várt rá - azon túl pedig a sivatag. A sivatag nyers őszintesége és rendezett káosza a maga délibábjaival és végtelen dűnéivel úgy hatott Letóra, mint valami csapda. Átvághatna ugyan visszafelé a homokon, de hová vezetne a szökés? Áporodott víz volt számára ez a gondolat, nem olthatta vele szomját."
Annyira jó, de nem? Frank Herbert zseniálisan írja le mind a karakterek gondolatait, mind pedig a különböző táj és környezetábrázolásokat. Ezekhez képest a "A bátor vadászok később megszemlélték a pusztítást, majd nevetve vonultak ki a folyósóra" egy dűne-paródiának hat.
Nem érthetitek meg a történelmet, ha nem értitek meg a folyását, az áramlatait, és azt, ahogyan a vezetők ezekben az erőterekben mozognak. Egy vezető mindig azokat az erőket próbálja állandósítani, amelyek az ő vezetését kívánják, így a vezetőnek szüksége van a kívülállóra. Figyelmeztetlek benneteket, hogy gondosan vizsgáljátok meg pályafutásomat. Ne kövessétek el azt a hibát, hogy eleve feltételezitek: én csak az Egyházat hoztam létre, ami egyben az Állam is volt. Mint vezetőnek, ez volt a feladatom, és nagyon sok történelmi mintát tanulmányoztam. Hogy segítsek nektek kívülállóságom megítélésében, nézzétek csak meg a korombeli művészeteket: barbár művészetek ezek. Mi a kedvelt versműfaj? Az eposz. A népszerű drámai ideál? A hősiesség. A táncok? Vadak, kötetlenek. Moneónak a maga szempontjából igaza van, amikor mindezt veszélyesnek írja le. Serkenti a fantáziát. Érezteti az emberekkel annak a hiányát, amit én vettem el tőlük. Hogy mit vettem el? A történelmi részvétel jogát.
. . . nagyon-nagyon szomorú az _eredeti_ sorozathoz képest . . .
kontrasztként a Dűne Istencsászárából: "Abból az emlék-forgatagból amelyből akaratom szerint meríthetek, mintázatok bukkannak elő. Olyanok, mint egy idegen nyelv, amit tisztán átlátok. Azok a társadalmi vészjelek, amelyekre a népek azonnal védekező vagy támadó állásba helyezkednek, számomra mint a fennhangon kiáltott szavak. Népként léptek fel az ártatlanság fenyegetése és a tehetetlen kicsinyekre leselkedő veszélyek ellen. Megmagyarázhatatlan hangok, látványok és szagok felidézik azt a dühöt, amiről azt hittétek, hogy már kiveszett belőletek. Riadó idején ragaszkodtok eredeti nyelvetekhez, mert minden más rendezett hang idegen. Elfogadható ruhát követeltek, mert a furcsa öltözet fenyegető. Ez maga a visszacsatolás, a legprimitívebb szinten. A sejtjeitek nem felejtenek.
