"Hol megy tönkre a láb például, és hogy arra mit találtatok ki, illetve az izomfájdalommal, bokafájdalommal is kellene kezdeni valamit. "
Két és fél éve én is úgy kezdtem, hogy fájdalomcsillapító, izmlazító, meg szarvsfaggyú kenőcs. Hosszabb időt vett igénybe a felkészülés, mint maga a túra. Aztán rájöttem, hogy kell egy jó zokni, egy jó cipő és sok-sok kilométer. Mára így már nincs vízhólyag, nincs görcs és izomfájdalom. A térdem néha szokott nyilalni, de az is inkább 50 km felett. Ilyenkor már térdvédőzök.
Stabil cipők pronáló lábra szerintem jók lesznek,azok alapból befelé dőlő lábfejre vannak kiképezve. Ha futócipőben gondolkodsz,akkor biztos találsz megfelelőt,ha benézel a Szent István körúton a Nyúlcipőboltba például.Ott ha kéred meg is nézik a lábad hogy pontosan milyenre lenne szükséged,és vannak olyan cipőik is (asics-ok főleg)
Spuriban bizonyos napokon szokott lenni számítógépes talpvizsgálat (régebben volt). Annak eredménye alapján megmondják neked mely cipők közül válassz. Minden bizonnyal pronáló lábra való cipőt kell majd keresned. minden jó márkának vannak ilyen cipői, szóval találsz majd kedvedre valót. Én túrázáshoz hasonló okokból pronáló lábra való asics terepfutócipőt szoktam venni, bevált!
Tavaly kezdtem el teljesítménytúrázni,szóval még csikó vagyok.
Az a gondom,hogy a talpamnak annyi,hordanom kell mindig talpbetétet,ami megemeli ugye a belső részt,meg a lábujjak alatt középen,mert van egy lightos lúdtalpam meg harántsüllyedés,attól fájnak a lábujjaim állítólag.Az lenne a kérdésem,hogy vannak olyan futó-terepfutó cipők,amelyekben a talp eleve az ilyen lábakhoz van kialakítva,gondolom nem vagyok egyedi eset.Bocs,nyílván volt erről már szó itt párszor,de nincs túl sok időm olvasgatni sajnos.Köszi. Gabesz
leukoplasztot neki,ragaszd le előre a gyanús helyeket.
Hosszú távon fájdalmak? nos,idővel hozzászoknak az ízületeid,izmaid,és nem lesznek. De az első néhány százas (vagy bármilyen táv,ami már jelentősen több (duplája) mint amihez hozzá vagy szokva) például tud fájni. De jobb esetben is kellemetlen,mégis mindenki nekimegy újra és újra...ilyen addiktív ez a sport. Ez a határaink feszegetése.
Rengeteg múlik szerintem a cipőn. Azon hosszútávon nem jövedelmező spórolni. Azután hogy milyen a lámpád,a táskád,a kabátod,mi van rajtad általában,az gyakorlatilag édesmindegy,amíg funkcionál,és kényelmes. Én a mai napig meg tudnám számolni hányszor volt rajtam verejték-elvezető-szuperhájtek-technikai póló. Nekem a pamut kényelmesebb,főleg nagy melegben. Arról már nem is beszélek,hogy van-e Nálad ' túlélőkés'. Az már tényleg felesleges elhanyagolható. Ha kell,öregapám csontnyelű szalonnásbicskája, és kész. Úgysem kell utat vágnod magadnak a szovjet ostromzáron a késeddel szombaton, ugyanis ők már majdnem hetven éve elmentek. :)
Szerintem ha jól van megválasztva a felszerelésed, akkor sehol. Jó cipő és jó zokni. Mivel a lábadat használod, így ilyen téren nem szabad spórolni.
Az izomfájdalom az más tészta, de én azt nem tönkremenetelnek hívom. Mg pótlás, és persze szép fokozatos úton felépítve eljutni egy ilyen távhoz. Ha valaki gyorsan belecsap a lecsóóba, akkor ne csodálkozzon, hogy visszanyal a fagyi.
Egyébként én biztos, hogy nem vennék bakancsot. De ez is csak egy egyéni vélemény. Egy jól bevált terepfutócipő - nem feltétlenül azért mert futni akar valaki.
Tényleg, az ilyen 50+ -os túrákra vannak praktikáitok? Hol megy tönkre a láb például, és hogy arra mit találtatok ki, illetve az izomfájdalommal, bokafájdalommal is kellene kezdeni valamit. Nyújtógyakorlatokat lehet közben végezni, oké.
Jaj, mindjárt Kitörés. :) Utolsó töltény a csőben, meg minden. Pár napja tettem egy 10 kilométeres köröcskét a környéken, és vízhólyagos lett a sarkam. A zokni miatt. Lehet innentől az összes nagy túrámra előre leragtapaszozom a sarkaimat. Mert hogy most mindkettőt leragasztom. Nekem ne dörzsölődjenek ki.
Holló-kőtől Vörös-kőig Pilisi szakasz: sok részlet, tudnivaló, stb., ami felmerülhetne egy "GY.I.K." rovatban, felkerült a http://www.felanaszalyra.atw.huoldalra. E-mailben és Facebookon elő is nevezhettek (nem kötelező, de megköszönjük!)
Várunk mindenkit szeretettel, aki csak egy laza huszast szeretne, vagy aki végigcsinálná a 66 km-es pirost, vagy aki még él és mozog a Galyavár után, vagy szétnézne a Vörös-kő tetejéről - vagy szeret gyalogolni, vagy majd most szereti meg! :-)
Vészesen közeledik a Galyavár, itt az ideje ráhangolódni:
Most vasárnapig lehet interneten előnevezni. A helyszíni díjazást csak az így jelentkezetteknek tudjuk garantálni, úgyhogy akik még vacilálnak az indulással kapcsolatban, próbáljanak minél hamarabb dönteni!
Eddig sem a rendezőkön múlt, nekem elhiheted. ;-) Most szerencsére jó kezekbe került a Spartacus ház, tavaly tavasszal elkezdték felújítani (zuhany, wc van bent) és kiadni. A következő 3 hónap minden hétvégéjére foglalt a ház.
Hát sünbűnöző, az szokott lenni a rajtban, de a kamerázáson kívül nem sok mindent zavarnak. Igaz, még egyszer sem énekeltünk panzerlied-et a rajtban...
3 évvel ezelött követtek a Széchényi-emlékig, aztán lefalcoltak, mert tovább nem lehetett jönni autóval.
...na, akkor nem adtal ki mindent magadbol a tura alatt...
(vigasztaltam mar Rocky-t feladott sporttarsat a nagykanizsai Mezo Ferenc gimi oltozojeben, amikor szentsegelt a terkepre (illetve annak pontatlansagara), hogy a terkepen az utvonal ket tereppont kozott megy at, es o a ket pont kozott tobbszor vegigment a terepen, de nem talalta a jelzest, pedig mennyire nagyon felkeszult a turara... Nos, szerintem: nem keszult fel a turara, vagy ha igen, maximum fizikailag...
Megcsináltam 2x a kinizsit, gyakorlatilag 3x a rockit.
Ebből a classicot is egyszer... Rockinak, kinizsinek, bárminek nekimegyek mégegyszer, ennek NEM!
Minden tiszteletem a hard traileseké.....
Életemben egyszer késtem el a célból az itt volt. Pedig addigra 1 órával meg is hosszabbították... A menedékház előtt már üvöltöttem az elkeseredéstől. Térdig érő hóban mentünk (a feleségemmel). Valamilyen hölgy vágta elől az utat és vagy követted a 30 centis lépéstávot, vagy új nyomot tettél le.... AZ egyik hegyre zsákban vitték fel az almát a pontőrök (azóta se láttam ehhez foghatót)A táv második felén tökürjég volt az út, átlag 15-20 méterenként estem akkorákat mint az ólajtó, ami 190 centivel és 90 kilóval nagyot üt....
Sosem fogom elfelejteni. A célban 12,5 órás (vagy 13,5 órás már nem melékszem) teljesítés után gondolkodtak, hogy a fél órás csúszás miatt kaphatunk.e kitűzőt és lapot... Na ott majdnem verekedtem elkeseredésemben.. Pedig jogilag még igazuk is volt...
Szerintem, a szokásos február eleji börzsönyi viszonyokhoz képest, ideálisak voltak a körülmények. Az elején meglepődtünk a patakon, ami a zöldön folyt lefelé, aztán persze meglepődtünk A patakokon, amiken néhol térdig gázolva kellet átkelni. A magasabb területeken a szél átlagos volt, a hőmérséklet viszont nagyon enyhe. Én egy hosszú póló - pulcsi kombinációval végig elvoltam (na jó leszámítva azt az egy órát, amikor a patak vize felcsapott a derekamra és a Csóványosig ráfagyott a pulcsi a vesémre). A hóréteg sokkal vékonyabb és járhatóbb volt mint 2012-ben és a Pintér-hegyes környéki jegesebb szakasz sem jelenthetett gondot egy tavalyi Tortúra után. Kellemes meglepetés volt, hogy idén kinyitották a Kárpátok- és a Hamuházat. Jó volt beülni egy kicsit, enni egy-egy pogácsát, csokit, inni egy teát és megpihenni. Lefelé a Taxi-nyiladékban meg már ki figyeli, hogy megint bokáig jár a jeges hólében, amikor már olyan közel a cél. Egy jó virsli menütől válik kerekké a történet, aztán már csak haza kell vezetni. Én a reggeli Téli Tihanyon jobban elfáradtam, az nehezebb volt. Igaz, ott a tempó is más volt. Csak azt sajnálom, hogy egész nap esett az eső és szerintem sokan ezért nem vállalták be az indulást. Köszönjük a rendezést!
