"Szerintem nem mondott szinte semmit. Olyat mondott, hogy elhajlik. De mint mondám, ezt lokális megfigyelő nem látja. A környezetét látja görbének."
Nem látja, ha szabadon esik. Mert úgy hangzik a megfogalmazás, hogy minden magára hagyott rendszerben a folyamatok ugyanolyan módon írhatók le. Gravitációmentes térben ez az egyenes vonalú egyenletes mozgás, gravitációban pedig a szabadon eső. Bocs, hogy a többire nem reagálok, de egyrészt nem teljesen értem, másrészt ez nem gondolom, hogy bizonyítás akarna lenni, esetleg egy elképzelés.
Nem jövök rá, hogy a Te 3 szereplős példád miben tér el az én 2 szereplős grafikonomtól. Ott csak 2 szereplő van, és az induló iker rendszeréből nézzük a dolgot, és maradunk is abban, amikor az űrhajó irányt vált. Én 0.8c-vel számoltam a földi ikernek, amiből nyilván az jön ki, hogy kezdetben 3 évente kapunk jelet, majd az űrhajó elindul 1.6/1.64 c-vel a Föld felé, és ettől kezdve 9 évente kapunk tőle jelet, a Föld felől pedig továbbra is 3 évente. 60 év alatt jön 20 fényjel, az űrhajó felől pedig 10+50/9=15.555555555 fényjel. Miért nem 12?
Nem kéne ezt a vonatkoztatái rendszer ügyet így misztifikálni. Megvan a szabály, hogy kell egyik rendszerről átszámolni az adatokat, és az is, hogy milyen rendszerben miyen adat milyen eseménynek felel meg a valóságban. Ha hülye adat felel meg neki, akkor az. Tök mindegy.
Van lehetőség ellenőrzésre. Minden valójában bekövetkező ütközést éppoly tökéletesen le tudunk írni a forgó vonatkoztatási rendszerünkben, mint egy szép inercarndszerben, terészetesen az itt működő inerciaerők figyelembevételével.
"Nem. A gömbhullámot fogd fel úgy, hogy az összes létező irányba egyidejűleg bocsátunk ki egy fotont. Csak azért, hogy ne legyen probléma, hogy eltalálja-e a tükröt. Valamelyik biztos, hogy eltalálja."
Bocs,a másik üzenetre gondoltam! Erről ugyanazt írtam egy másik üzenetben.
"Ha valódi lenne a sebessége, akkor a tömegével szorozva iszonyatos m*v impulzusnak kéne kiadódnia, de erről szerintem szó nem lehet. Tehát az a "v" amit látok, az nem lehet az a v, amit a fizikai számításoknál használnak."
Hát milyen más sebességet használnál abban a rendszerben?
Megjegyzem még, hogy a cső mindkét esetben merőleges marad x-re. (ha a papírra húzol egy x-re merőleges vonalat előre, és ráültetsz a vonalra pár stopperórás megfigyelőt, mind egy időben fogja a cső áthaladását megfigyelni)
Mitől menne a fény ferdén, amikor párhuzamos a csővel?
AZt hiszem, a koordinátarendszerben történő ábrázolás nem világos számodra.
A koordinátarendszer legyen egy hatalmas papírlap, a fényimpulzus meg hagyjon nyomot a papíron, mint egy filctoll. Húzunk előre egy vonalat a papírra, nevezzük x tengelynek, erre a vonalra merőlegesen helyezzük el a csövet
1. eset a cső áll a papírhoz képest
a papíron a filctoll az x tengelyre merőleges vonalat húz
2. eset a cső x irányban mozog a papírhoz képest
a papíron a fictoll ferde, az x-re nem merőleges vonalat húz
(mindegy, a papir mozog a csőhöz képest vagy fordítva, Galilei)
Beleszerelsz egy lézert egy csőbe. A lézer villan egyet. A fényimpulzus nem megy neki a cső falának, szépen halad benne középen.
A megfigyelő rendszerében ez egy oldalt mozgó függőleges cső. A fényimpulzus ferdén megy felfelé, de nem megy neki a cső falának, mert a cső oldalazik, mindig pont annyit, hogy a fény éppen benne marad.
Ha megfeszülök akkor sem értem.
Mitől menne a fény ferdén, amikor párhuzamos a csővel? Ha mozog akkor oldalra is kell menni a fénynek, hogy ne ütközzön a cső falába, ami ugye nem lehet.
Ja, még annyit, hogy ha a lézer folyamatosan világít, az már következik az egy impulzus sorsából. Tehát sok, egyenként ferdén közlekedő fényimpulzusból összeáll egy függőleges fényoszlop, ami oldalt megy, pont mint a cső amibe beszerelték. (csaka rend kedvéért, semmi köze a csőhöz, azon túl, hogy egytengelyű vele)
Ha igaz, hogy egy mozgó lámpa ferdén világít, akkor miért nincs így? Kifejthetnéd bővebben.
Ez valahogy anyira egyszerű, hogy nem is nagyon tudmom, mit magyarázzak rajta. Ezen kívül ha jól emlékszem egy-két napja ugyanezt megkérdezted, és ugyanígy elmagyaráztam.
Beleszerelsz egy lézert egy csőbe. A lézer villan egyet. A fényimpulzus nem megy neki a cső falának, szépen halad benne középen.
Ha ezt egy külső megfigyelő írja le, az is így írja le. Akkor is, ha a külső megfigyelő oldalvást mozog a csőhöz képest. A megfigyelő rendszerében ez egy oldalt mozgó függőleges cső. A fényimpulzus ferdén megy felfelé, de nem megy neki a cső falának, mert a cső oldalazik, mindig pont annyit, hogy a fény éppen benne marad.
Ha a megfigyelő áll, és a cső mozog hozzá képest, ugyanez van.
Ha induláskor a fényforrás, és forduláskor a tükör szögét megváltoztatod, akkor az már nem ugyan olyan fényóra, mint az álló ikernél van. Nem lehet összehasonlítani a kettőt. Ez a bajom.
Akkor lenne egyforma, ha a maradó iker az induláskor "megnyújtja" a saját óráját.
Egy oldalt mozgó függöleges zseblámpa természetesen nem függőlegesen világít.
Éppen ezért egy mozgó csőben sem világít függőlegesen (mitől?), hanem nekiütközik a cső falának.
Számpélda az ikerparadoxon három inerciarendszeres specreles tárgyalására.
A maradó iker rendszerében: --------------------------------------
A maradó iker békésen ül a helyén. A távozó hajó elmegy jobbra v=0,6c sebességgel, majd 20 év múlva jobbról jön az érkező hajó. Tehát a maradó iker 20 évvel lett öregebb. Amikor az ő rendszerében 10 év telt le, akkor találkozott a távozó hajó az érkezővel. Vagyis a maradó iker rendszerében a távozó és az érkező hajó is 10-10 évig haladt v=0.6c sebességgel és 6 fényév távolságra találkoztak. A v=0.6c-hez tartozó gamma GammaV=1.25. Ebből a maradó iker kiszámolja, hogy a távozó és az érkező is 10/GammaV, azaz 8-8 évvel lett öregebb. Vagyis indulástól érkezésig a két utazó hajóban összesen 16 év telt el. Kiszámolja még, hogy az utazó és érkező hajók egymáshoz képesti w sebessége a relativisztikus sebességösszeadás szerint w=(v+v)/(1+v*v/c*c)=1.2/1.36=0.8823529c Az ehhez a sebességhez tartozó gamma, GammaW=2,124997.
A távozó iker rendszerében: -------------------------------------
A távozó iker békésen ül a helyén. Azt látja, hogy a maradó iker v=0.6c sebességgel távolodik tőle balra. 8 év után azt látja, hogy jobbról érkezik egy hajó w sebességgel. Ezalatt a 8 év alatt a maradó iker 0.6c*8év=4.8 fényévet távolodott tőle. A távozó hajó óraállása ekkor 8 év, ezt átadja az érkező hajónak, majd megy tovább és soha nem hallunk róla többet. Tehát a távozó rendszerében azt látjuk, hogy a maradó iker 4.8 fényév távolságra megy balra v sebességgel. Az érkező hajó pedig utána indul w sebességgel. Ebből a távozó iker kiszámolja, hogy az ő rendszerében 4.8/(w-v)=4.8/0.2823529=17.0000002 év alatt éri utol. A pontos érték 17 év. Mivel w sebességgel megy, ezért a távozó iker kiszámolja, hogy 17.0000002/gammaW=17/2.124997=8.0000122 évet öregszik. A pontos érték 8 év.
A maradó iker a távozó iker rendszerében az indulástól addig amíg az érkező iker utoléri összesen 17+8=25 évet töltött. Ebből a távozó iker kiszámolja, hogy 25/GammaV=25/1.25=20 évet öregedett.
Vagyis a távozó iker rendszeréből nézve a maradó iker 20 évvel lett öregebb, az távozó ikrek óráin pedig 8-8 év telt el, vagyis az érkező óra összesen 16 év eltelését mutatja. Ez megegyezik a maradó iker számításával.
Az érkező iker rendszerében: ---------------------------------------
Az érkező iker békésen ül a helyén. Egyszer csak látja, hogy balról elindul feléje két hajó, az egyik az távozó ikeré, ez w sebességgel közeledik hozzá. a másik a maradó iker, aki v sebességgel közeledik hozzá. v és w, valamint az ezekhez tartozó gammák ugyanazok, mint amikkel a távozó iker rendszerében számoltunk.
Valamennyi idő elteltével megérkezik a távozó iker hajója, átadja az óráját és elhúz jobbra az örökkévalóságba. 8 év múlva megérkezik a maradó iker. Most az érkező iker kiszámolja, hogy mennyit öregedtek a többiek. Valamilyen L távolságból indultak, az érkező rendszerében a távozó hajó T1, a maradó T2 ideig haladt, miután elváltak egymástól és . T1*w=L, T2*v=L, T2-T1=8év
Ezekből kijön, hogy T1=8/(w/v-1)=17 év T2=T1+8=25 év.
Az távozó iker 17/GammaW=17/2.124997=8 évet öregedett. A maradó iker 25/GammaV=25/1.25=20 évet öregedett.
Vagyis az érkező iker rendszerében a maradó iker 20 évvel lett öregebb, a távozó és érkező ikrek óráin 8-8 év telt el, vagyis az érkező óra összesen 16 óra elteltét mutataja. Ez megegyezik a maradó és az érkező iker számításával.
------------------------------------
Vagyis mindhárom rendszerben pontosan ugyanazt kapjuk mindhárom szereplő öregedésére.
Ez persze csak annak lehet meglepő, aki 100 év után is azt hiszi, hogy a specrel matematikája rossz, csak még nem vették észre a hülye tudósok. :)))
A 3960 már egy elméleti- matematikai átalakítás eredménye
Nem. A gömbhullámot fogd fel úgy, hogy az összes létező irányba egyidejűleg bocsátunk ki egy fotont. Csak azért, hogy ne legyen probléma, hogy eltalálja-e a tükröt. Valamelyik biztos, hogy eltalálja.
Ha megvan az általános összefüggés, és te a konkrét példában ennek ellentmondó eredményt kapsz, akkor valamit rosszul csináltál, ez biztos. Ez ugyanolyan, mintha a Newton-egyenletet speciális esetekre alkalmazva akarnád az örökmozgót feltalálni. Előre lehet tudni, hogy nem fog menni, el sem szabad kezdeni!
De a (3917)-et kihagytad, pedig az megkímélne egy csomó fölösleges számolástól.
Meg a (3960)-at is, amely szintén el kéne, hogy oszlasson néhány tévképzetet."
Nem volt időm minden egyes hozzászólásra reagálni. A 3960 már egy elméleti- matematikai átalakítás eredménye, amivel én nem szeretnék foglakozni. Ha a konkrét példában látsz valamit, ami nincs rendben, akkor beszéljünk arról!
"Milyen mértékegységben kapjuk ezt a számot a Föld sugarára?"
igazad van, ez annak a 2-szerese. De ez csak arra kellett, hogy meghatározza az időt a viszonyítási rendszerben. Igaz, hogy az eredmény a valósággal nem fog egyezni, de önmagával igen, és ezt akartam most tesztelni. Végül is az egyezés ellenére eltérés van, ami 15ns. Majd beírom a műholdakra is a konstansokat, ha valaki megmondja a pontos számokat. Ott valószínűleg az eltérés is több lesz. Persze a gravitációs hatás más téma.
