[Lappa már csak ilyen gondozós típus, legalábbis ha valamit szeret, akkor nehezen tud lemondani róla. :-))) Köszönet mindenkinek, akiket illet!]
November tizedike körül az Erkel színházban Presser fog muzsikálni, Zorán is készül új lemezzel, amit aztán meg is mutat nekünk koncert keretében valamikor jövő májusban. Ezen kívül állítólag a napokban jelent/jelenik meg Katona Klári új lemeze Most címmel [és ha már Illés volt színen, a Bródy mesternek is várható egy új lemeze Használat után felrázandó... neeeeem, hanem Kockázatok és mellékhatások címmel].
Ez a Dusán gyerek, hogy ez mér' nem állhatja a népszerűséget! :-)
[valami Story magazin került a kezembe a hétvégén, benne a Zoránrólésamamáról fotó + kérdezősködés, a cikkből nagyjából egy hangra sem emlékszem, nem lehetett túl fontos.]
Ősomegásként is csak megerősíteni tudom az alant írottakat, csak azt nem értem, hogy a Presser utáni kort, hogy volt képes így felfuttatni a banda. Amit előadtak az valóban gyászos volt. Az egyetlen igazi zenész a Debreczeni volt, aki a legjobb dobos volt azon az estén, de ez nem egy dobpárbajos buli volt. Nekem - remélem nem kapok ki - a Metro se nagyon tetszett, igaz engem csak a Presseriánus korszak fogott meg, de az nagyon. (Lásd két évvel ezelőtti hozzászólásaim) Külön az agyamra ment, hogy a Kócos kis ördögök-et 4-szer kellett végighallgatni, és ráadásként is csak az utolsó blokkot tudták mégegyszer lenyomni. Azt meg persze nem várhattam, hogy a Vasárnap délután felcsendüljön (pedig "megbocsátottam" volna). Az Illés (anno nem voltak a kedvenceim) kétségteleneül a legjobb volt, akár a közönség, amelyiken látszott, hogy rég túl van az "ezeket imádom tehát azokat utálom" korszakon és végül is vevő volt (majdnem) mindenre. Sok szülő vitte a csemetéit és jó volt látni a tiniket, amint a "kövületek" számait együtt énekelték a szülőkkel. Mondjuk én meg se próbálkoztam ezzel.
Lappa továbbra is örömmel látom, hogy "gondozod" a topicodat, bár többnyire csak olvasni járok. Remélem nem voltam nagyon off és a kritika se bántott. Új lemez, vagy koncert várható? Mert arra vevők lennénk.
[Kóbor igazat mondott: tényleg csuklóból nyomta. Ugyanis többször annyira nem bírta hanggal, hogy egyszerűen lógatta a mikrofont, miközben a két vokálos imitátor danolta a főszólamot. :(
Egyébként nem értem, hogy nyilatkozhatott ilyen baromságot, mikor az utóbbi tíz évben mindig azt mondta, hogy neki elege van a koncertekből, hatvan éves, nem tud már énekelni, hagyják békén. (Ez mondjuk szimpatikus is volt.) Lehet, hogy most aztán elhatározta: megmutatja a kollégáinak, mennyire nem tud, és mennyire elege van. :) De ehhez képest Benkő önálló Omega-koncertsorozattal fenyegetőzik. Na hagyjuk.]
Az a helyzet, hogy én elég sok vokálos lányt láttam az utóbbi években Zorán-koncerten, többet annál, hogy követni tudnám őket. Úgyhogy sajnos nem tudom biztosan, de rémlett valami a Zorán-koncertekről is. Azt viszont határozottan állítom :), hogy zenei és hangulati összecsengés volt Zorán "szóló"-fellépései és a Metro mostani koncertje között. Többek között ez tette valóban érdekessé és színvonalassá a koncertjüket.
Az én megérzésem szerint ez a koncert majális volt, amin (ebben a sorrendben) fellépett egy zenekar, egy hangulatos muzsikusi társaság és egy látványegyüttes, amely öregfiúkból áll ugyan, de rosszabb, mint egy tizenéves divatbanda. A majális az utolsó fél órában teljesedett ki, amikor a három fellépő egyszerre volt a színpadon, és közösen umacaccáztak el pár strófát a legegyszerűnn dalaikból. Az nagyon gáz volt.
Igazság szerint a színvonal szerintem egyenletesen csökkent, és a Metro után legjobb lett volna hazamenni.
Én nem voltam, kolléganőm reggel beszámolt az eseményekről (véleménye száz százalékban egybevág a tiéddel). A Metróra kíváncsi vagyok (a tévéközvetítés ügyében), meglepődtem, hogy a Kornélt is vitte Zorán. A vokalista lányok is sajátlányok voltak?
És akkor most kérdezlek téged is. A koncert inkább nagygenerációs majális volt vagy valóban rocktörténeti nagyesemény? :-))))
[Omega produkciója: Kóbor nyilatkozott pár napja, hogy neki már nem kell próbálni, mert csuklóból nyomja ezeket a dalokat. Hát, akkor lehet, hogy mégis kellett volna próbálni. Megpróbálni valami mást csinálni... :-)]
Gondolom, a legtöbben nem voltatok ott, úgyhogy röviden beszámolnék a Népstadion-koncertről.
Szerintem a Metro fellépése igen jól sikerült, érdekes és szép műsort adtak. Gyakorlatilag a 92-es BS-koncert dalai közül válogatták ki a legnépszerűbbeket, és jó hangulatban eljátszották őket. (Az utóbbi években Zorán-koncertre járóknak ezek közül a Hómadár és az Egy szót se szólj lehet ismerős.) A három fellépő zenekar közül ők éltek leginkább a régi dalok áthangszerelésének lehetőségével: ha jól számoltam, kilenc segítő zenészt (köztük három fúvóst és három vokálos lányt) vonultattak fel az együttes tagjai mellett!
A szűkebben vett csapatból Dusán sajnos elaludt a színpadon, de Zorán nagyon jól énekelt, Frenreisz elemében volt, Fogarasi pedig az egész "szuperkoncert" :) egyértelműen legjobb billentyűs játékát nyújtotta, szuper volt.
Egy szóval a Metrónak nem okozott "csalódást" (hülye szó), még akkor sem, ha a közönség legnagyobb része hallhatóan az Illést vagy az Omegát meghallgatni jött el. Gondolom, a produkciójuk a koncertfilmen és CD-n is hasonlóan élvezhető lesz, úgyhogy ezeket látatlanban ajánlom.
A koncert teljes képéhez szerintem az tartozik még hozzá, hogy az Omega egyszerűen kritikán aluli, tragikus teljesítményt nyújtott. Totális csőd volt a játékuk: óriási műbalhé, és semmi, de tényleg semmi zene. Kóbor egyszerűen valami rémisztőt produkált ének helyett. Ha egyedül Debrecenit (a dobost) küldik ki, hogy egy órát szólózzon, jobban jártunk volna. Erről ennyit.
Az Illés viszont megdöbbentő, fantasztikus koncertet adott. Ezen én lepődtem meg a legjobban, mert (bár igazából Levente fellépése miatt döntöttem úgy, hogy elmegyek a Népstadionba) nem vártam különösebb izgalmakat tőlük. Ehhez képest a zenekar minden tagja harminc évet fiatalodva robbant be a színpadra, és 200 km/órás sebességgel nyomta a rock-and-rollt egy órán keresztül. Óriási élmény volt, úgy láttam, hogy a zenészeknek is. Engem mindenesetre teljesen lenyűgöztek.
"Most, azaz május végén elérkezik az idő, amelyre rajongói öt éve várnak: megjelenik Katona Klári új albuma. Most ismét tizenegy dal kerül fel a lemezre. Most is, mint azt már megszokhattuk, a dalok többsége az énekesnő szerzeménye. Most is kiválóságok működtek közre a felvételeken: Babos Gyula (gitár), Borlai Gergő (dob), Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Oláh "Cumó" Árpád (zongora és billentyűs hangszerek), Máthé László (basszusgitár), Faith Ildikó és Bársony Attila (vokál). Most - ez az album címe is."
Tudom, hogy itten sokan másféleképp vélekednek, mint én, de azért ez itt egy darab információ és én örülök is neki.
Tegnap olyan aranyos élményem volt, elmesélem nektek, bár ez kicsit off, de azért nem annyira.
Szóval ültünk a Margitszigeten, a Szabadtéri Színpad előtt a füvön, mert úgy gondoltuk, hogy kicsit hallgatjuk kívülről a Buena Vista Social Club muzsikáját [jegyet szerezni ha akartunk volna, akkor se lehetett]. És ott beszélgettünk erről-arról a haverokkal, egyszer csak például az LGT fesztiválról, hogy milyen jó is lenne, ha lenne olyan, kicsit a Presserről is (már nem emlékszem, hogy mit), amikor így a róla való beszélgetés kellős közepén megjelenik mellettünk nagyjából három méterre Presser maga, a koncertre tartva, egy kislány és egy nagylány (asszony) társaságában. Igencsak helyes volt. :-)))
Aztán forszíroztam, hogy most beszéljünk a Zoránról, de aztán elcsapódott másfelé a beszélgetés, asszem kibonthatunk még egy sört. :-)
Tétovázok, tétovázok, de azt hiszem, mégse. Ismerőseim viszont mennének, nem tudjátok, ég alól föld alól lehet-e még ülőjegyet keríteni? Mintha azt hallottam volna, hogy már csak állójegy van.
Én, mint a Heti Hetes megszállott nézője, nagy gondban vagyok a jövő szombattal kapcsolatban, mert videonkat nem a legmegbízhatóbb fából faragták vagy én rontom el mindig beprogramozását. De mivel a koncertjegyeket már több mint három hónapja őrizgetem, óvom, védem, ezért úgy döntöttem, hogy mindenféleképpen ott kell lennem, még ha egy Heti Hetest kell is feláldoznom érte.
ha vigasztallak vele: én se láttam, nem voltam itthon és voltam olyan hülye, hogy nem szóltam az itthon lévő kedvesemnek, hogy nyomja be a video felvevőgombját tizenegykor. ő meg nem is nyomta be azt magától. :-)
Nem is igaz, mert megtudtam az új gitárjának a márkáját - hogy hogy lehet ilyen ronda hangszert csinálni... Az Ovation legalább szép volt, igaz, annak valami különleges műanyagból van a háta, hát tisztességes hangszert inkább fából csinálnának, de ez valószínűleg csak az én hülye maradi gondolkodásom és nincs azzal a gitárral semmi baj :-)
A dzsemet élveztem nagyon, Zorántól volt az Amikor elmentél tőlem, a Nem kell mindig, az Egészen egyszerű dal, Pressertől a Boogie-woogie klub, az Engem is vigyél el; Korom Attila és barátai előadtak egy saját dalt, illetve megszólalt még a Miénk itt a tér amit úgy közösen, de főleg az Attila. Piciék (a turnéra összeállt csapat) beöltöztek annak rendje és módja szerint az utcazenész cuccokba, de jó is volt újra látni, hát, nosztalgiáztam :-) Zorán a Pipi, Kornél, Lattmann Béla, Orosz Zoli, Nádasi Veronika, Óvári Éva alkotta zenekarral vonult fel. Korom Attila mögött az Pipit és az Évát sikerült felfedeznem a félhomályban, meg néhány ismeretlen embert. Egy kislány hegedült, Dés Laci szaxofonon szólózott. Csoda jól szóltak a dalok, nem sablonosan; nem a rutint lehetett érezni tíz kilométerről hátszélben, én legalábbis meg voltam velük elégedve. Tévéműsor-szinten ennél többet kívánni nem nagyon lehet.
Megtaláltam, megnyugodtam. Nem mintha megtudtam volna belőle bármit is, szóval kár volt a gőzért. Amúgy gondoltam én, hogy nem rakják ki azonnal, csak az aggasztott, hogy semmi jel nem mutatott arra, egyáltalán lezajlott a kérdezősködés.
Lassúak a srácok, az online beszélgetést összerakják egy oldalra majd emelkedő számsorrendbe és akkor olvasható lesz (mint a Bródy, meg a Benkő).
Viszont vannak fenn exkluzív képek a főpróbáról, a Zorán ott vagizik napszemüvegben, a Freinresz rövidgatyában, meg a dobos embert is mutatják, csak a Dusánt nem látom, aminek nem örülök. :-(
Jól van, jól, csak olyan aranyosan érdeklődtetek a Népház után miközben majd' belevertétek az orrotokat, én meg már ötször körbejártam türelmetlenségemben, persze, ez még a vihar előtt volt.
Emlékszem, hogy színházat kérdeztetek, én meg szándékosan írok népházat, mert színház az több is van (igaz, Tatabányán csak egy).
>Dotis, én meg egész idő alatt rajtad röhögtem - te mindig ilyen indiszponált vagy koncerten?
Nem, én még soha nem voltam így koncerten. Voltam már néhány bulin életemben (csak Zoránból húsz és harminc között lehetek), de így még sose éreztem magam. Különleges élmény volt, az egyszer biztos.
>Tudod mikor ülök mégegyszer mellétek :-)
Jóvanna, nem volt egyszerű nekem, elhiheted. Bocs.
Nem akarok már ilyen sztenderd programot, Hómadár, Nem kell mindig, Boldog idő, ezmegaz. Tessék belenyúlni a láda mélyére, vannak ott óriási kincsek. Kiáltás, Üzenet, Hétfő este, Tiszta szó, Adj valamit, Valahol mélyen a szívemben, Nekem még nem volt gyerekévem, Velem is megtörtént, Hajózni kell, Már a galambok se repülnek, Ahogy volt, úgy volt, Táncolj, csak táncolj, Szállj most fel, Hová megyünk, Játssz még - csak, ami így kapcsiból eszembe jut. Úgy örültem, mikor az elmúlt években néha felbukkant az Éjfél után, Az én városom, a Hozzám tartozol - hát ilyenek lennének jók, még sok - hiszen Zorán annyit koncertezik, hálistennek. Tudom, vannak "kihagyhatatlan" dalok, de...
Mennyire másképp szólt a Kék asszony, mint ugyanezen a színpadon, 11 héttel korábban. Hú, de nagyon kis finom volt így is!
Engem is meglepett, Zorán mennyit gitározott, így még azt is elnéztem neki utólag hogy rögtön a második hangot elrontotta... :) Nagyon tetszett most a vokál, sokkal jobb volt mint ősszel, Vera nagyon megdobta az egészet :) Mellesleg én őt legutóbb a Piccolo színházban láttam a Rent című darabban, az se volt semmi amit ott produkált (_NAGYON_ érdemes megnézni). Jó volt így újra zongorával hallani néhány számot amit régebben el se tudtam volna képzelni zongora nélkül, bár néhol jobban is kihangsúlyozhatták volna, pl a 34. dalban, meg volt ahol láttam hogy nyomja a billentyűket, de nem hallottam... :) A többiek hozták a szokásos csúcsformájukat... :)
Én is a munkahelyemen leszek onlány... :-) Este viszont nemigen, úgyhogy majd kéretik beszámolni az Amstel Jamről, plíz.
Azon gondolkodom, hogy miként lehet indiszponált lenni koncert közben. Elfelejti, hogy hol van és elkezd fogat mosni, mondjuk? Vagy matek példákat old meg?
