Keresés

Abban én is biztos vagyok, hogy az "új" elmélet sem lenne egyszerű. Tehát ha sikerülne megcsinálni a kisérletet, és felállítani egy új elméletet, akkor valószínűleg szembe kellene nézni a kritikákkal és a kérdésekkel.

Szóval szerintem a világ nem egyszerű, de az információk birtokában logikusan van felépítve.

Hmmm, jól hangzik! :-))

Akkor addig a további vita ezen témában nem sokat hozna.

Bevallom őszintén, nem olvastam végig a kettőscsillagokról szóló listát, ezért nem tudom, hogy benne van-e, hogy milyen pontossággal érzékelhető a csillagok képe a távcsőben. Kicsit sok időt venne igénybe, de megpróbálok szakítani valamennyit.

Mindenesetre a mozgás sebessége folyamatosan változik, ezért maximum elmosódott csillagot látnánk. Ha az egész egy kis halvány pont a távcsőben, akkor nem biztos, hogy észre lehet venni.

Ha ezt a kísérletet dokumentáltan, és reprodukálhatóan végzed el, akkor még a Nobel-díj felé is kacsingathatsz.

Ezt írtad a múltkori számításod végén:

"Megj2: mivel a fény sebessége állandó, a hullámhossz ugyanolyan arányban változik mint a periódusidő, a frekvencia pedig értelemszerűen fordított arányban."

Ez nem bizonyítás, hanem kijelentés.

"Én nem várom el egy elektromos vagy mágneses tértől, hogy gyorsabban mozgasson egy elektront, mint ahogy maga reagálni képes a változásra.

...

Sajnos a rakéták gyorsítására vonatkozó kisérletet nem áll módomban végrehajtani"

Szerinted a rakéta mozgatása milyen kölcsönhatáson alapul?

Ismétlem, nem tudom, hogy két galaxis, vagy két csillag között van -e valami, amit éternek lehet nevezni, de ettől függetlenül a vörös és a kékeltolódás akkor is működik, ha éter nincs és a fény sebessége a csillaghoz képest állandó. Ebben az esetben viszont az eltolódást a frekvencia és a sebesség változása okozza, nem a frekvencia és a hullámhosszé, mint az éteres esetben.

Mi lenne az az egészen vad dolog?

"Ha elfogadjuk a Galilei-transzformációt, akkor abból kijön a klasszikus Doppler-effektus."

Vagyis Te sem cáfolod, hogy a fényre vonatkozó Doppler effektus klasszikus része ugyanúgy megy végbe mozgó megfigyelő esetén, mint az általad is vázolt esetben, amikor mondjuk vízhullámokról van szó, vagyis a mozgó megfigyelő nem változtatja meg a fény hullámhosszát. Kíváncsi vagyok, hogy a relativisztikus Doppler effektus hogyan csinál nagyobb érzékelhető hullámot, ha távolodsz a forrástól. (Mert tudomásom szerint ezt fordítva mondják, vagyis kisebb lesz.)

"Ha elfogadjuk hogy a (vákumbeli) fénysebesség állandó (és tömeggel rendelkező tárgyak számára elérhetetlen), mert a mérések erre utalnak..."

A mondat első része alatt talán nem ugyanazt értjük. Ha ez azt jelenti, hogy bármilyen sebességgel mozgó forrás és megfigyelő esetén vákumban, amikor a megfigyelő és a forrás helyzete egymáshoz képest állandó, a fény ugyanannyi idő alatt teszi meg a távot, akkor talán egyetértek. A problémám az, hogy nem hallottam olyan M-M kisérletről (vagy valamilyen hasonló pontosságú kisérletről), amit vákumban hajtottak volna végre.

Ha éter nincs, akkor a fenti állítás a feltételek mellett igaz. Egymáshoz képest mozgó forrás és megfigyelő esetén ilyen kijelentést felelőséggel tenni nem lehet.

Korábban már írtam, hogy a töltéssel rendelkező részecskék gyorsítására vonatkozó kisérletek csak azt bizonyítják, hogy a Földi rendszerben az elektron rendszerhez viszonyított sebessége nem növelhető végtelenségig. Véleményem szerint azt kellene megvizsgálni, hogy miért nem.  Én nem várom el egy elektromos vagy mágneses tértől, hogy gyorsabban mozgasson egy elektront, mint ahogy maga reagálni képes a változásra. Annak az okát is keresni lehetne, hogy a vezetékben meginduló áram miért fénysebességgel terjed, mert ennek is köze van a jelenséghez.

Sajnos a rakéták gyorsítására vonatkozó kisérletet nem áll módomban végrehajtani, de ha volna is elegendő energiám, hogy megfelelő sebességeket érjek el, akkor is komoly gondot okozna az a néhány atom az űrben, ami ilyen tempó mellett a szélvédőmbe vágódna.  Így ilyen módon nehéz lenne túllépni a fénysebességet. Az viszont nincs kizárva, hogy néhány galaxis esetleg ennél gyorsabban távolodik.

"Most jön a kérdés. Ugyanezt tapasztaljuk mi is, amikor egy kettőscsillagot,vagy éppen a Jupiter egyik holdját vizsgáljuk? Vagyis a fény ugyanannyi idő alatt teszi meg hozzánk képest a leküzdendő távot, függetlenül attól, hogy mi milyen irányba mozogva milyen távol kerülünk a megfigyelt objektumtól? Ha a válasz igen, akkor a fénysebesség minden mozgó megfigyelőhöz képest állandó. De tudtommal a mozgás lassul és késik, ha távolodunk, gyorsul és siet, ha közeledünk, oldalirányú mozgásnál pedig a távcsövet korrigálni kell."

Nem kevered te a Dopplert és a relativitáselméletet?

Kedves Kristóf Miklós!

A matematikában és a fizikában a szavaknak sajátos jelentésük van. Míg a politikában mindennapos dolog, hogy valaki valamit állít, amit nem tud bizonyítani, itt ez nem szokás. Ha nem tudod bizonyítani, akkor az nem állítás, hanem sejtés. Ez független attól, hogy a sejtést később be tudja bizonyítani valaki, vagy sem.

Én viszont ilyen értelemben állítom, hogy a diszperziós relációd és a Minkowski-norma invarianciája ekvivalens egymással a (2188) szerinti értelemben, tehát, hogy az erre vonatkozó sejtésed igaz. A bizonyítás annyira triviális, hogy le sem írom. A lényeg, hogy azt kell bebizonyítani, hogy egyik irányban M^TDM =D -ből és M^TBL=B- ből következik L^TQL=Q, ahol Q a minkowki-norma kvadratikus formája, B és D pedig a (2188)-beli mátrixok, másik irányban pedig, hogy  L^TQL=Q-ból és M^TBL=B- ből következik M^TDM =D.

Mit igazol ez a lista? Azt, hogy ha egy téves következtetést le lehet vonni egyszer, akkor azt le lehet vonni 1469 (+1)-szer is?

Érdekes, hogy a Föld oldalirányú mozgásával ugyanúgy számolni kell, mint az előre vagy hátra mozgásával. Egy példa, hogy mire gondolok:

Carl Lewist felkérik, hogy vegyen részt egy kisérletben annak demonstrálására, hogy a fénysebesség minden mozgó megfigyelőnek állandó. Carl úgy gondolja, hogy legalább újra írnak róla az újságok, így elvállalja a dolgot. A kisérlet vezetői elmondják neki, hogy semmi mást nem kell tennie, csak azt, amit régen is csinált, ráadásul nem is kell futnia 100 m-t, csak 50-et, igaz, 2-szer. Carl beáll a 100m-es futópálya közepére és először elindul a megszokott haladási irányba a tőle telhető legnagyobb sebességgel. 5 mp alatt megteszi a távot, vagyis 10m/s- os átlagsebességgel. A kisérlet vezető ezalatt a startvonaltól autóval indulva - azért, hogy Carlhoz képest tartani tudják a 10m/s-os sebességet - elindulnak szintén a cél felé a pályához képest 20m/s sebességgel, így a 100m-es távot ők is 5 mp alatt teszik meg, vagyis a célban egyszerre találkoznak.

Ezután Carl ismét beáll a pálya közepére, de azúttal (mivel kicsit elfáradt), kis pihenéssel tölti az időt. Ezt kihasználva a szervezők az autóval elindulnak Carl irányába hozzá képest 10m/s sebességgel, majd találkoznak 5 mp múlva.

Carl ezalatt kipiheni magát, így kész a második futásra. Elindul a másik irányba az autó felé 10m/s sebességgel, hozzá képest az autó szintén elindul 10 m/s sebességgel(a szervezők örülnek, hogy nem kell több benzint használni a kisérlethez :-)), és 5 mp múlva szintén találoznak.

Most jön a kérdés. Ugyanezt tapasztaljuk mi is, amikor egy kettőscsillagot,vagy éppen a Jupiter egyik holdját vizsgáljuk? Vagyis a fény ugyanannyi idő alatt teszi meg hozzánk képest a leküzdendő távot, függetlenül attól, hogy mi milyen irányba mozogva milyen távol kerülünk a megfigyelt objektumtól? Ha a válasz igen, akkor a fénysebesség minden mozgó megfigyelőhöz képest állandó. De tudtommal a mozgás lassul és késik, ha távolodunk, gyorsul és siet, ha közeledünk, oldalirányú mozgásnál pedig a távcsövet korrigálni kell.

Erre kérek ellenérveket!