Igen, újra a megszokott lekezelő stílus, a konkrét kérdésre semmi konkrét válasz, viszont azt megint megállapítod, hogy én nem értem az egészet. Figyelj, nem szégyen az, ha bevallod, hogy nem tudsz mit válaszolni...
Azt írod: "B hajó előbb látja meg C villanását mint A-ét, mert szembe ment C fényével, és futott A fénye elöl." Ezt honnan veszed, amikor mindegyik űrhajó azonos irányban, azonos sebességgel halad, hogy tud az egyik szembe menni az egyik fényével, és elfutni a másik fénye elől??
Kedves topictársak, a mai Metro-újságban a relativitáselmélet cáfolhatatlan bizonyítékaira bukkantam. Egy hatalmas robbanásról van szó, amit egy fekete lyukba zuhanó nagy mennyiségű anyag okozot
Idézem szó szerint:
"Az esemény 100 millió évvel ezelőtt játszódott le a tőlünk 2,6 milliárd fényévre levő MS O735.6+7424 jelű galaxishalmazban"
Ez a kísérlet csak akkor lenne szabályszerű, ha teljes vákumban csinálnák. Ellenkező esetben a nagyobb testre nagyobb ellenállás hat, vagyis az lassabban ér le.
Ezt nem kell sokat ragozni, ha nem volt vákum akkor az eredmény sem elfogadható
(lehet persze számolgatni hogy mekkora hatása van a légellenállásnak meg a "dugó-effektnek", de az igazán meggyőző az lenne, ha a nyomás jelentősen kisebb lenne...)
Elég meglepő ez a nagyon gyenge vákum. Biztos, hogy tényleg ennyire sok levegó maradt?
Egyenként ejtettek, vagy egyszerre? Hol lehet erről olvasni? Ha ennyire sok gáz maradt a csőben, akkor a nagyobb próbatest átmérő esetén már a dugó effektus is számíthat - sürített levegőt csinál maga előtt... :-)
Tulajdonképpen miért nem szívták le rendesen a levegőt abban a toronyban? Ha egy gyorsító sok km-es gyűrűjében meg lehet csinálni, nyilván egy 150 m-es toronyban se lehetetlen. Vagy nem ilyen kísérletekre szánták, és arra amire épült így is jó?
Nem tudom jók-e az infóim, de én úgy tudom, hogy az antianyag akkor keletkezik ha a tér egy pontján az energiaszint nagyon-nagyon lecsökken (így az antirészecske tulképpen egy E=m*c^2 alapján számított "energiahiány" a térben)
Nem, az antirészecskék is pozitív tömeggel és energiával rendelkeznek.
Érdekes lenne egy negatív tömegű pozitron pl, az elektron kikergetné a világból. :-) A vonzóerő miatt az elektron menne utána, a negatív tömegű pozitron meg szaladna előle (negatív tömeg, negatív gyorsulás).
Nem tudom jók-e az infóim, de én úgy tudom, hogy az antianyag akkor keletkezik ha a tér egy pontján az energiaszint nagyon-nagyon lecsökken (így az antirészecske tulképpen egy E=m*c^2 alapján számított "energiahiány" a térben)
Ha ez egy "normál" részecskével találkozik, akkor mindkettő megsemmisül és jelentős energia sugárzódik szét.
Nos ha nem sugárzódna szét energia akkor érteném, az antianyag a "gödör" a tér sima felületén, a normál anyag meg a "púp", a kettő találkozásakor mindkettő eltűnik.
De honnan származik az energia, és mekkora? Nyilván valamit félreértettem a témával kapcsolatban...
Ha van itt a könyéken egy aerodinamikához konyító ember, akkor segíthetne.
Szugyi úr ejtési kísérleténél többek között egy 7 g -os ólom próbatest szabadesését hasonlította össze egy 430 kg-os alumínium próbatesttel, 10 Pa nyomású ritkított levegőben. A két testnél jelentős eltérés van a felület / térfogat arányban, (feltéve hogy hasonló alakúak voltak) ami viszonylag kis légellenállás esetén is jelentős (néhány cm) eltérést adhat a 110 m-es esési úton. (Az adott esetben az alumínium 11 cm-rel lehagyta az ólmot) Ha ezt valaki most kapásból tudná, annak megköszönném a segítségét.
Csak a foton létezését, a súlyos és a tehetetlen tömeg azonosságát, az erős kölcsönhatás létezését tagadja. A többit meg gondolom később
Látom, felületesen olvasol, hadd idézzek az eredetiből: :-)
"A gyenge kölcsönhatásra nincs szükség, mert van h(o). A h(o) okozza a mageröt, az instabil neutron bomlását, meg amit beképzeltek a részecskefizikusok a "gyenge kölcsöhatás" alatt."
Beleolvastam az origos topicba. Elég épületes, koppenhágai maffia, fizetett csaló, minden fizikus. Sajnos az új elméletről nem esik szó, csak a fizika súlyosabb tévedéseiről. Pl. a kvantummechanika úgy általában, és mivel ezen alapul minden, a fizika teljes elmúlt 100 éve...
Csak a foton létezését, a súlyos és a tehetetlen tömeg azonosságát, az erős kölcsönhatás létezését tagadja. A többit meg gondolom később, mert azért mindent nem lehet egyszerre. :o)
(Négy elemi részecske van, az anyag- antianyag nem semmisül meg a találkozáskor, sőt taszítják egymást, négyféle gravitációs töltés létezik, stb. A fotoelektromos effektust, a Compton effektust lehet magyarázni fotonok létezése nélkül is....)
Szóval csupa újszerű csemege, a relativitáselméletben kétkedőknek.
Azt írja ezrelékes az eltérés. Ez a bolygópálya számításoknál már rég előjött volna. De megnézem a Pioneernél mekkora az eltérés. Vagy hátha valaki itt tudja.
Az ellentmondás abból adódik, hogy szöveges feladatnak veszed a specrelt.
Számolj.
Az űrhajó rendszerében a kezdő és az érkezési tér-koordináták megegyeznek. Kérdezhetnénk hogy miért? Mert önmagához képest nem mozdult el. Ő az origó.Az űrhajós a saját inerciarendszerében meg se mozdult.
Ahhoz pedig hogy a másik rövidebbnek látja semmi köze. Persze ha mindent keverünk mindennel, akkor az eredmény káosz.
Az origón a tudomány fórumon az "Einstein tévedett!" topikban éppen erről elmélkedünk és a "felfedezés" szerzője is nyilatkozik szugyi nick néven. Egyenlőre nem túl meggyőző számomra, de ne vegyük el a lehetőséget senkitől. Hátha van valami pozitívum is abban amit elmond és nem csak a mérési hibákból kavar vihart.
Van két ember, egy lovasgazda, és egy tehenesgazda . A lovasgazdának 10 lova és 1 tehene, a tehenesgazdának pedig 10 tehene és 1 lova.
A lovasgazda a gazdagságot lovakkal, a tehenesgazda tehenekkel méri.
A lovasgazda azt látja, hogy a tehenesgazdának tizedannyi lova, van, mint neki, tehát tidezolyan gazdag, mint ő.
A tehenesgazda azt látja, hogy a lovasgazdának tizedanyi tehene van, mint neki, tehát tizedolyan gazdag, mint ő.
Erre jösz te, és azt mondod, hogy a tehenesgazdának azt kéne mondania, hogy a lovasgazdát 10-szer olyan gazdagnak látja, mint magát, hiszen neki csak 1 lova van, a lovasgazdának meg 10.
A következő diszkrét ( 2 dimenziós ) Lorentz-transzformáció levezetéstől eltekintek ,mert olyan egyszerű és Einstein posztulátumainak finit ( véges ) verziójára épült.
1. Bármely inerciarendszerben az elemi hossz (L=L') és elemi időtartam (T=T') azonosak, azaz, bármely inerciarendszerben csak c=L/T sebességű elmozdulás lehetséges. ( gondoljuk át végig ezt a mondatot mélyebben= nincs nyugalmi állapot ! )
2. Bármely inerciarendszerben a négyes koordináták ( elmozdulások ) x=B*L és t=A*T alakban fejezhetők ki, ahol A és B egésszámok. (pl v=c*B/A, átlagsebesség )
3. A 4-es (Minkowsky) elmozdulás diszkrét "területe" invariáns ( mert a diszkrét 2D-s modellben a lehetséges azonos elmozdulások egy területet jelölnek ki ) = a folytonos modellben a négyes elmozdulás invariáns. ( pl S'=A'2/4=S= ( A2-B2)/4 )
Ekkor a transzformációs egyenletek, ha L,T,c =1-t egységeknek vesszük:
x'=A'-1*(A*x-B*t)
t'=A'-1*(A*t-B*x),
elég egyszerűek, de van még egy érdekes tulajdonságuk: mivel A', A, B csak egésszámok lehetnek, így a 3. posztulátumból következik, hogy csak Pythagoras-i számhármasok lehetnek, azaz
a. A'=2mn, B=m2-n2 és A=m2+n2 , ( pl v=(m2-n2)/(m2+n2) a mozgások lehetséges átlagos sebességspektruma ! )
vagy
b. A'=m2-n2 ,B=2mn és A=m2+n2 , ( pl v=(2mn)/(m2+n2)) ,ahol m,n tetszőleges egésszámok
Csak megemlítem, hogy a levezetésben Feynman checkerboard modelljéhez hasonló modellt használtam, bár ezt a levezetést és következtetést m,n-re sehol sem találtam az irodalomban .
Elmondom, hogy a müon bomlással kapcsolatban hogyan néz ki az a probléma, amit érzékeltetni próbáltam. Ott is az van, hogy a relativisták azzal érvelnek, hogy a müon rendszerében összemegy a müon-Föld távolság.
Tetszik ez a "relativisták" kifejezés. Ez valami olyasmi, mint Egelynél az olajsejkek, akik megakadályozzák az örökmozgó kifejlesztését... :-)
Csakhogy, tegyünk a müonra az indulás pillanatában egy akkora rudat, amekkora a müon-Föld távolság az induláskor. Ekkor már a Föld is érvelhet a kontrakcióval, és mondhatja azt, hogy összement a müon-ra ragasztott mérőrúd, a müon tehát kisebb távolságot tesz meg a Földig.
Az indulás pillanatában a kulcsszó. A rúd egyik végét ott és akkor a müonra szereljük, eddig világos. De a másik végét ugyanabban a pillanatban kell utasításod szerint a éppen a Földnél elhelyezni. Ez már nem olyan egyszerű, mert meg kell azt is mondani, mely rendszerben értelmezve kell azt "ugyanabban a pillanatban" megtenni. Minden különböző sebességű rendszerben más lesz ugyanis.
"Én ezekkel a példákkal csak egy olyan választ szeretnék a relativistáktól kicsikarni, hogy mi ennek az oka, miért nem alkalmazzák mindkét effektust mindkét rendszerre, és ha csak az egyiket kell használni, honnan tudják, hogy mikor melyiket."
Olvasd el légyszives a 4714-es hozzászólásom.
A lényeg, hogy mindkét effektust alkalmazni kell egyszerre de mindig csak a mozgó rendszerre. Vagyis akármelyik rendszerből nézve a másik rendszerre kell alkalmazni.
Ami a konkrét müon-rúd közeledik a Földhöz példádat illeti:
Tegyük fel, hogy kb. 60 km magasan keletkezik, de mindössze 600 m-t tud megtenni, mert olyan rövid az élettartama.
Ennek fényében feltennék egy kérdést: milyen hosszú szerinted a rúd a két rendszerből nézve?
1) a müon nyilván valami olyan sebességgel mozoghat, hogy max. 600 m távolságra levőnek látja a Földet, hisz különben ide sem tudna érni -> ha olyan rudat keres ami pont odáig ér, akkor az is 600 m-es lesz és nem szenved hosszkontrakciót hisz a müonhoz képest nyugalomban van. Ekkor a rúd "túlsó" vége rögtön induláskor elhalad a Föld mellett (vagy beleáll)
2) a Földről nézve a 600 m-es rúd jóval rövidebb, mondjuk csak 6 m és nem ér el a Földig induláskor, hanem csak jóval később ér oda
A kulcs hogy a rúd végének és a Földnek a találkozása a két rendszerből nézve különböző időpontban történik.
(remélem nem hurrog le senki hogy "Einstein forogna a sírjában ha ezt meglátná" :-)))
Etalon is kissé bizonytalan volt a szakaszok hossz, kontrakció/nem kontrakció kérdésében.
A szakaszok hossza különböző rendszerekben leírva azért lehet eltérő, mert a végeik helyzetét eltérő időpontokban mérik meg. (egymáshoz képest mozgó rendszerekben az idő helyfüggő).
Emiatt fontos tisztázni, mit tekintünk szakasznak. Ha két pont (pl. Föld és Mars) mozog egymáshoz képest, akkor az nem egy időben állandó szakasz. Egyetlen rendszerben de eltérő időpontban mérve is különböző értéket kapunk.
Beszélhetünk persze Mars-Föld pillanatnyi távoplságról. Csak ez a "pillanat" ugye rendszerfüggő... Ami egyidejű egyikben, nem egyidejű a másikban. Ha a szakasz egyik vége mozog a másikhoz képest, akkor különösen fontos, mikor mérjük egyik vagy másik végét. :-)
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehetne kiszámolni, csak figyelni kell, nem nekiesni ész nélkül. Azért próbálom erőltetni, hogy egy-egy egyszerű problémát a teljes átlátás szintjéig meg kellene érteni, mert akkor kevesebb lesz a hiba abból, hogy mechanikusan felírva a Lorentzet, téves adatokból indulva hülyeség az eredmény.
Pontosítsunk: azt mondod tehát, hogy az űrhajóból nézve a Jupiter távolsága csökken, de a Földről nézve az űrhajó távolsága nem. (Természetesen továbbra is a kontrakcióból adódó csökkenésről beszélünk, és nem a haladás miatti csökkenésről.) Na pontosan ez az én problémám, hiszen mindkét esetben két egymáshoz képest mozgó dologról van szó. Az egyikben az űrhajó rendszerében a Jupiter közeledik, a másikban a Föld rendszerében az űrhajó távolodik. Az egyikben van kontrakció, a másikban nincs. Erre lennék én kíváncsi, hogy valóban így van-e, és ha igen, miért.
Akárhányszor áttérhetsz Lorentzzel egyik rendszerből a másikba, akármelyikben számolhatsz, mindig szépen ugyanazt az eredményt kapod. ha nem így lenne, a specrel önellentmondásos lenne, és mint ilyen, használhatatlan.
