Nyilván több nézőpontból meg lehet vizsgálni egy vendéglőt...
Én pl. az Ezüstpontyban még soha (igazán) jót nem ettem, tehát nem bánnám, ha szerződtetnének egy "sztárszakácsot", de legalább olyan valakit, aki nem a mélyhűtőből szedi össze az ebédemet. :)
A Parkkal meg semmi baj nincs, drukkolok is a tulajdonos ex-pincércsapatnak, de az ebédmenü minőségén erősen érezhető a kezdeti lelkesedés lanyhulása.
Ma megint bebizonyosodott, hogy igenis van még kereslet érthető és ehető kajákra középáras vendéglőkben. Úgy gondoltuk, hogy a szavazás után útba ejtjük az Ezüstpontyot és megebédelünk. Valamivel kettő előtt ott voltunk és egy darab üres asztal sem volt. Kint és bent is tömve. Pontyról olvastam már itt különböző véleményt. Igaz nem fine dining, de kinek kell az? Szóval mi ott még soha rosszat nem ettünk. Ezután lesétáltunk a Park vendéglőbe, már erősen kétóra után értünk oda. Ott kaptunk helyet, mert éppen két társaság is elment. Mondták, hogy 30-35 percet kell várni, de végül 25 perc után jött az ebéd. Az adagok hatalmasak és jók. Míg ott voltunk állandóan jöttek újabb vendégek. Direkt néztem, nagyjából a 30-40 körüli korosztály volt többségében. Ezeken a helyeken nem sztárszakácsok főznek, ezért jók. Különben én borjúbécsit ettem, nagyon jó volt, krumplisalátával ami szintén izlett nekem. Lényem valami szűz apróhúst vastag palacsintába tekerve , valami szósz is volt hozzá. Annyi volt a hús, hogy nem tudta megenni én is hagytam a bécsiből. Ittunk két sört és bőséges borravalóval fizettünk 10ezret. Szóval ha valaki csak éhes és akar egy tisztességes ebédet enni, akkor tudom a helyet ajánlani.
Boszi drága, a TE kedvedért kihalásztam az e heti menűt. Nálunk most fürdőszoba átalakítás élményeivel tobzódunk, tehát nem nagyon lesz időnk
újabb próbálkozásra..
Egyébként a Facebook keresőjébe beírod, hogy "Szabadság bisztró" és a legelső felugró oldalt kinyitod és görgetsz lefelé, amíg meg nem találod az aktuális e hetit...
Igen, köszönöm a tippet. Már többször próbáltam ott, de nem igazán tudtam vele megbarátkozni.
Jó pár évvel ezelőtt egy isteni, Garda tó menti nyaralás alkalmával botlottunk és szerettünk bele a vitello-ba, ahhoz legközelebb azért a Pomodoro jutott.
A Millenium-ban eégsezn más felfogás volt, nem AZ az íz, amit kerestem...:)
Nekem a gombóckákra, meg a nagy barna maszatra figyelemmel a "Floki, a séf kutyája elcsapta a gyomrát, de végre kijött minden" fantázianév jutott róla eszembe...:))
Könnyű okoskodni, amikor látod..:) :) :) . De hát az étlapról ez még nem derült ki...:) Amikor viszont belemártottam a villácskámat, nos.. Akkor rögtön, az első szívbemarkoló látvány után kellett volna visszaküldeni...:)
De hát én már olyan lelassult öregember vagyok, hioy mire leesett a tantusz, már félig szétmaszatoltam ezt a borzalmat...
Tudom hihetetlen de én nagyon finomat tudok csinálni, sajnos nem lehet keveset csinálni belőle. Most ettünk Velencében, de nem voltam elbájolva tőle. Én mire megeszem egy ételt már nem marad semmi másnak helye, így desszert vagy fagylalt nálam kizárva, mert csak egy fagylaltért nem megyek be oda. Most pizzát ettem, Lényem meg valami szüzet valamilyen módon.
Én még olyan palacsintát nem láttam, ami nem palacsintatésztából készült, tehát itt a művész nagyon eltévedt az erdőben...
Ennek a valaminek pont ennyire kifejező lett volna a "Rakott pinaimitáció csokiöntettel" név is... esetleg szúrni köllett volna egy hosszúkás likat a tetejébe...
Hát igen, azzal a nejem is kacérkodott eleinte, de félt, hogy túl nagy lesz neki...
Egyébként az Arany János utcába mi inkább a fagyi miatt szoktunk elsétálni, ami állítólag az övék, mások szerint nem, de mindegy is, mert a fagyi isteni... Amúgy a Pomodoro-nak van valamije, ami szinte senkinek nincs a városban, és emiatt az eddiginél többször kéne odalátogatni. Ez pedig a vitello di tonato - azt hiszem, ezt anno ki is beszélgettük, hogy miként hogyan kell(ene) a mártást hozzá csinálni...
Szinte minden olasz helyen megkérdezem ,hogy miért nincs vitello, de csak hümmögnek dünnyögnek. Talán egy helyen vallották be, hogy drága és nehéz a húst megszerezni...
Hehehe, annak a "palacsintának" nem a neve lett elbacva, hanem az egész konstrukciója...:) :) Hisezn a rakott palacsintára oly' jellemző réteges felépítése
meg volt ,tehát valami ilyesminek szánhatta valaki...
Azért jó tudni, hogy a régi jó vendéglátós hagyományok az elcseszett-elírt ételnév-fordításokkal sose hal ki, akármilyen elegáns helyet nézünk is, a fordításra nem nagyon szeret senki se költeni, majd a Jocó lefordítja, ő úgyis Londonban mosogatott fél évig....
Sajnos a bisztro menüje nincs sehol a neten. A normál étlapon nem találtam semmi kedvünkre valót. Így aztán ma elindultunk ugyan, de a Pommodoroban kötöttünk ki. Az mindig megbízhatóan jó, szeretjük az olaszokat. Majd egyszer megyünk tovább is, bár akkor az utunkba fog esni kedvenc steak helyünk, de nincs a bisztro se lefelejtve.
Boszi drága, a házasságkötő terem helyén, a Nádor utcai sarkon... A most épülő csodálatos Vértanúk terénél...
Csalóka hely ám. A sütiző rész egy Szamoshoz képest elképzelhetetlenül részben önkiszolgáló, türelmetlen külföldi turisták gyorsan bekaphatják, de a félemeleten, illetve jó időben a teraszon pincéres kiszolgálás van. A menű fogások egyszerűen irtó csábítóak, csak sietni kell. Mi későn reggeliző ráérősek vagyunk, nekünk ne mmegy a 12 és fél 1 körüli ebéd...:)
A Szabadságra mi is kiíáncsiak vagyunk. én még legszivesebben pénteken visszamennék a többit kipróbálni, de jövő héten is lesz remélem nekünk konveniáló menetrend és akkor biztosan. És ha jövő héten visszajön a jó idő, akkor feltétlenül, mert a terasz egyszerűen varázslatos... A hatalmas lombok között (no József Nádor tér...) átszűrődő fél napsütés, a kellemes kis székek, a némán suhanó zöld rendszámos autók... Szóval siessetek!
Hát ez az... köszönő viszonyban sem volt a palacsinta néven ismert izével. És ráadásnak a tetején az a sok szines brrrr-édes szörnyűség, meg még csoki máz... Hihetetlen. De a többi azért isteni...:)
Ez nagyon jól hangzik, köszönöm az ötletet. Hamarosan kipróbáljuk!
De Szamost a Kossuth Lajos téren nem találok, illetve a google se talál. A tér elég nagy, melyik sarkán van ez a hely? A Szabadság bistrot azt megtalltam. Csak remélni tudom, hogy nem romlik el mire oda érünk.
Drága Boszi, tegnap Rád gondoltam. Itt PEsten... Szerintem egy "normális" helyen...:)
Az úgy történt, hogy valami ebédmenűs kalandba akartunk belevágni a "Belvárosban". Két jelöltünk volt: a Szamos a kossuth tér sarkán és az újra nyitott Szabadság bisztró , Ady egykori kedvenc kávéháza helyén a Batthány örökmécsesnél.. Remegett kicsit a térdünk, mit lehet kapni ebédidőben, ócccó menűben??? Kevés, de annál rosszabb tapasztalatink voltak ilyen ügyekben...
A Szamos hamar kilövődött, mert "későn" érkeztünk, az egyébként nagyon jól hangzó menű fogások "korlátozott mennyiségben" kaphatók csak, naná, hogy nekünk már nem jutott semmi. Semmi gond, sarkon fordulás és irány tovább. A másik helyen semmi gond, menű 15,30-ig,ebbe simán belefértünk, kellemes asztalkánál a teraszon heylet kapunk..
Első meglepetés a leves. Úgy tálalják, ahogy "kell". Nagykarimájú, elegáns tányérben bekészítve a "betét" és a kedves pincérlány az orrunk előtt csurgatja rá a levet a szép kis csuporból. Provence-i halleves fekete kagylócskával, illetve sajtleves jalapeno poppers (?) és tortilla lapocskával. Döbbenet. Isteni... Az Év leves élményei a nyári kéthelyi fantasztikus sárgarépa leves mellett a z ostrák csodabor kombinát bisztrójában.... Folytatásként picit elszúrtuk, mert mindketten a a ricottás-parajos, raclette sajttal tetézett canelonit választottuk. Megint döbbenet, megint isteni.... Hozzá egy "saját" kancsóban "tisztított víz, illetve egy nagyon kellemes limonádé nem aranyaáron ,csak félig...
Nnnnna,a befejezést csúnyán elszúrtuk, mert felcsigázta az érdeklődésemet a diós rakott palacsinta. Hát ezt nagggggyon nem kellett volna, ilyen édesített borzlamat már régen hagytam otta tányéron és a negativ mélységet a "saját készitésű" diófagyi gombóc sem mérsékelte... Szinte érthetelen ,hogy ilyewn menyei leveseket produkálni képes konyha hogyan tévedhetett el ennyire az erdőbe ezzel az izével...
De a két fontos fogás annyira kiváló volt és nekünk elég is volt, hogy az érte kért 1950.- HUF is tökéletesen megérte. (A "palacsintás" kisiklás természtesen érdemtelenül többe került...) Máskor is megyünk...
De a környékről is. Mintha nem Budapesten, de nem is Magyarországon lennél. Ez a környék egy kis elvarázsolt partadicsom a lassan már minden eresztékéből zabáldát és kávézót kipüfögő Belvárosban. Csend, nyugalom, elegáns autók, elegáns emberek, fantasztikusan elegáns butikocskák imitt-amott, szép retrósra megcsinált jókora belső tér és nagyon kellemes terasz a bajárat mindkét oldalán...
És akkor méltó megkoronázása képpen az összességében nagyon klassz kis ebédnek, a Hold utcában, messze elkerülve a csarnok zabáltatót, a Mozart szálló védőszárnya alatt az Artizán pékségben beszereztünk egy vekni francia félbarna rozsos kenyeret, ami a következő napokra nyújt isteni reggeli és vacsora élmént...
Boszi drága, a Jardinette-be azért tévedtünk be, mert a barátaink ott laknak egy sarokra és ennyit voltak hajlandók egy ebédért gyalog megtenni. Hát beletörődtünk...
Amúgy Zugló sajnos nagyon nincs jól ellátva ilyen "ha nincs kedvem főzni, ugorgyunk be harapni valamit" felsóhajtású hellyel. Cukival meg pláááááne nem.
Zugló fő erénye, hogy közel van a városhoz... És bizonyos részei nyugodtabbak.... És nagyon zöld kerület, szinte minden utcája zöld...
Azt tudja valaki, hogy a budagyöngyei "Saga" kinek a tulajdona? Lassan övék az egész alsó szint, de meg kell hagyni, remekül csinálja bárki is a tulaj.
