Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Jó volt olvasni a szánkózós történeteket. Ahhoz fűződnek nekem is a legszebb gyerekkori emlékeim. IC-nek igaza van, sajnos akkoriban még volt hó. Bár azért mostanában is akadt, csak tavaly meg tavalyelőtt volt egy kis hiány belőle. De pl. 1998-ban országszerte hatalmas károkat okozott a hó, emlékezzünk csak vissza a frissen felálló kormánynak mennyi problémája lett egyből a természeti elemekkel.
Szerintem Budafokon a szánkózás a domborzati tényezői miatt elég népszerű volt mindig is a gyerekek körében. Én legtöbbet a Tompa utcában szánkóztam, ami szerencse nem is volt veszélyes, mert elvétve jár erre autó, de népszerű volt környékünkön a Baross utca, Barkács utca, és bizonyos időszakokban a Vihar utca egészen a fölső szakaszától, ami aztán már igazo az extrém sportok kategóriájába tartozott. Na ott kiskoromban nekem meg sem engedték, az annyira meredek és 2 beláthatatlan éles kanyar is nehezítette a pályát. Nem beszélve ha lefagyott az kész életveszély volt.
Szánkózásunkra egyedüli veszélyt az aktív és egyes gyerekutáló öregek okozták, akik nem voltak restek lehamuzni, rosszabb esetben egy fél láda sóshomokot rászórni a teljes útfelületre, noha ők csak a járdán közlekedtek máskülönben, de most a sok gyerek láttán hírtelen belső késztetésük volt a teljes útfelület megtisztítását a hótól, evvel megakadályozni a gyerekek felelőtlen boldogságát.
Amúgy valóban hatalmas társasági lét volt egy egy hóesés után. Annyi volt a gyerek felénk is a szánkózópályákon, hogy sorba kellett állni a csúszásoknál. És különösen jó összekovácsoló erőként hatott a társaságra, amikor megjelent egy hókotróautó. Olyankor Pál utcai fiúk féle életérzésünk támadt, és felállítottuk a szánkóinkat barikádot képezve, majd a közeeldő kocsira hógolyózápor indult:) Sokszor eredményes is volt, és a vezető visszafordult és kihagyta azt az utcát. Lehet hogy csak jószándékú volt a vezető? Nem tudni, de mi folytathattuk a szánkózást.
Még annyi jutott eszembe hogy sokszor segítettük szánkónkkal a helyi lakosokat, és sokszor húztuk fel nekik a bevásárlószatyraikat a csúszós hegyodalra, na meg nálunk is kérték sokan a segítségünket az elakadt kocsik kiszabadításához, amiknél sokan némi apróval meg is hálálták a munkánkat:)
Remélem lesz hó idén is, és ha már nem is aktívan szánkózom, de én nagyon örülnék neki legalább egy jót nosztalgiázásért!:)
Üdv:
Zugi
Október végén a Tóth József utca ill. a Kereszt utca sarkán lévő könyvtárban budafoki arcképcsarnok kiállítás nyílt. Erről már írtunk, de leközölném az ott kiállítottak rövid ismertetőjét. A képek a könyvtárban továbbra is megtekinthetőek, és az itt közölt személyek arcképei díszítik az egyik olvasótermet:
Budafoki arcképcsarnok
"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket:
A lelkes eljár ősei sírlakjához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.
A ha jelennek halványul sugára
A régi láng ragyogjon le honára-." /Garay János/
1. Savoyai Jenő herceg (1663-1736) Győzedelmes hadvezér, műpártoló, mecénás, Promontor település alapítója, az elsőként érkező sváb őseink betelepítője.
2. Mária Terézia (1717-1780) Magyar királynő, Promontor település kegyura, a Szent Lipót templom építésének támogatója, a második sváb betelepítés szorgalmazója
3. Padányi Bíró Márton (1693-1762) Veszprémi rk. megyéspüspök, főispán, a királynő kancellárja, v.b.t.t., a Szent Péter és Szent Pál kápolna, valamint a Szent Lipót templom felszentelője, a promontori lelkipásztori hely plébánia rangra emelője.
4. Térey Pál honvéd huszárőrnagy (1831-1883) Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hős katonája, gazdálkodó, szakíró, a francia becsületrend lovagkeresztjének tulajdonosa, az "Academie Nationale" tagja, a Ferenc József-rend lovagja, a Buda-Pesti Honvédegylet tagja, promontori birtokos
5. Törley József (1858-1907) A hazai pezsgőgyártás egyik legnagyobb és legsikeresebb alakja, a promontori pezsgő-birodalom megalapítója ,a község egyik jelentős mecénása.
6. Tóth József (1847-1921) Magyar királyi tanfelügyelő, aki nagyon sokat tett Promontor-Budafok iskolaügyeiért, a község díszpolgára.
7. Handl György (1853-1920) Budafok község bírája 1911-1916 között, egyik fő érdeme az a szavazás útján hozott határozat, mely biztosította, hogy Rózsavölgyben ne lehessen ipari üzemeket telepíteni.
8. Pettenkoffer Sándor (1868-1946) A 2001-ben centenáriumát ünneplő budafoki borászati iskola első tanára, majd igazgatója, a szakma egyik elismert szaktekintélye.
9. Heller Iván (1857-1926) Budafoki apátplébános, az iskolaszék elnöke, aki nagyon sokat tett a német ajkú községben a magyar nyelv meghonosításáért.
10. Mihalik Sándor (1869-1940) Polgári iskolai igazgató, Budafok település első igényű helytörténésze.
11. Záborszky Nándor (1883-1952) Az 1926-ban várossá vált Budafok első polgármestere, akinek áldásos munkássága alatt érte el a településünk legnagyobb fejlődését.
12. Somogyi (Anna) Nusi (1884-1963) Színésznő, szubrett és komika, kitűnő táncos primadonna, számos nagyszerű színpadi alakítása és több filmszerepe volt, hosszú évtizedekig Budafokon, az Adlersteinen, saját villájában élt.
13. Greszl Ferenc (1903-1987) Rk. lelkész, a II. világháború után kitelepített nagykovácsi híveivel együtt önként Németországba távozott, ahol nyugdíjba vonulását követően több könyvet írt Budafok történetéről.
14. vitéz Esze Jenő mk. Honvéd ezredes (1908-2001) A hárosi törzzsel felálló 2. Páncélos utász zászlóalj parancsnokaként hősiesen végigharcolta a II. világháborút, melynek során többször megsebesült, majd a harcok befejezése után katonáit - a megmaradt hadfelszereléssel együtt - hazavezett, a bolsevizmus alatt meghurcolták és csak 1990 után rehabilitálták.
A kiállítás anyagát összeállította Bartos Mihály és Garbóci László
Készült a Savolyai Jenő Asztaltársaság támogatásával 2001-ben.
November 15-én csütörtökön 18 órakor a Fidesz, a Magdolna utcai székházában fórumot szervez a Diákhitelről.
Úgy gondolom, hogy mindenkinek van ismerőse, akit érdekelhet, sőt érint is közvetlenül is a dolog.
Nem is beszélve a topik tanulóifjúságáról.
Örömmel jelentem, hogy végre elkészült a Tábor utca is, így már kevesebb szmötyi fog leömleni a Vörösmarthyn keresztül a Nagytétényire.
Ugyanakkor:
Villa! Segítenél nekem a Fővárosnál elintézni a Háros utca elején valamilyen várakozási tilalmat elintézni? Ugyanis kész életveszély a dolog. Egyik oldalon a kereskedelmi egységek, a másikon a kocsma. A járda - nagyon helyesen - lezárva a gépkocsik elől. Így aztán olyan útszűkület keletkezik a parkoló kocsiktól, hogy teljes az életveszély ezen a szakaszon.
Addig is, amíg villa visszaérkezik, ide másolom a Dunapart-fórumra vonatkozó cikket a Magyar Nemzet Online-ból, Haraszti Gyula tollából:
Pihenőövezetet terveznek a Duna-partra
Szabadidős és sporttevékenységre is alkalmas pihenőövezetet kíván létrehozni a XXII. kerületi önkormányzat a dél-budai Duna-parton. Az elképzelések szerint egy „új Római-part” alakulhatna ki a fejlesztések megvalósításával. A terület rendezését egyelőre akadályozza az illegális szemétlerakók és az ipartelepek környezetszennyezése.
Dél-Buda kilenc kilométernyi partszakaszának állapotáról és rehabilitációjának lehetőségeiről tartott fórumot a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület a Budatétényi Művelődési Központban.
Az eseményen megvitatták a XXII. kerület szabályozási tervét megalapozó városfejlesztési koncepciót, amelyben egy Római-parthoz hasonlatos, sportolásra és pihenésre alkalmas védett Duna-parti terület kialakítását célozzák meg a városrész vezetői. A tervek szerint a dél-budai Alsó-Duna-part teljes hosszában a hatos úttól a Hosszúhegyi-patak torkolatáig kialakított zöld zóna szabadidős és sportterületeinek központja, a nagytétényi Kastélypark utca környéke lenne. A közeli Kis-Háros-sziget melletti parti sávra csónakok, az alatta elhelyezkedő területre jachtok és villanymotoros kishajók kikötője kerülhet. Ehhez azonban el kell tüntetni a jelenlegi szeméthalmokat és ipartelepeket a városrészt szegélyező partszakaszról.
Szabolcs Attila polgármester kijelentette: az önkormányzat mindent megtesz a fejlesztések végrehajtása érdekében. Reményeik szerint sikerül felszámolni az illegális szemétlerakásokat, és megszüntetni az ipari tevékenységet a parton. Ezután a jelenleg erdős, illetve zöld felületekkel fedett területrészek megtartásával és fejlesztésével csodálatos szabadidőpark hozható létre a Duna-parton.
A budapesti központi szennyvíztisztító telep létrejöttével, és a dél-budai főgyűjtő víztisztításának megoldásával a folyó vízminősége is nagymértékben javulhat majd – jelentette ki Tolcsvai Rózsa, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség osztályvezetője.
Papanek László, a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság vízkár-elhárítási osztályának csoportvezetője arra hívta fel a folyóparti Duna-telep ingatlantulajdonosainak és az önkormányzat illetékeseinek figyelmét, hogy a terület további beépítését kormányrendelet tiltja, mivel hullámtérnek számít. A Duna-telepre csak a főváros árvízvédelmi rendelkezései által engedélyezett létesítmények helyezhetők el.
A Népszabadság Online-ban nem találtam meg a cikket.
Ez igaz, gondoltam is rá, be is írtam eredetileg, csak belekeveredtem abba hogy mit is akarok mondani, és inkább kitöröltem mindent a legszükségesebb rész kivételével. :) Talán egy vadfogó háló felállítása a lejtő aljában segítene
"Akkortájt a gyerekek tucatjai szánkóztak ilyenkor együtt, nem volt délután, este televízió..."
Volt viszont hó. :( Mikor én kicsi voltam, akkor is nagy szánkó-partik voltak (Remete u., helyi erőknek Eperszem u.), sőt autó-kitoló partik, sokszor álltunk lesben egy-egy veszélyes helyen, várva az elakadó autót, ami menetrendszerűen meg is érkezett - akkor rávetettük magunkat és kitoltuk a hócsapdából. Szerintem nem annyira a szánkózhatnék vagy az alkalmas terület veszett ki a kerületből, mint a hó. (Na ezt például jobban csinálták a kommunizmusban, akkor még rendes telek voltak! :) )
Tegnap kaptam egy körlevelet egy Papp Tibortól, aki a kerületi honlapokat szemlézi, és gyűjti a //budafok-teteny.lap.hu cimen, az általam ismertek is rajta vannak, némi korszerűsítést igényelnek, nézzétek meg.
Sajna a helyzet nem sokat javult, néhány tányért megpörgettem, most megyek át az LMCS (Levegő Munkacsoport) közgyűlésre, utána vissza a kerületbe, majd jövök.
A tábla azért lenne szükséges, mivel fentről már csak akkor látható a hegy meredeksége teljes pompájában, amikor már rajta van az illető, amikor már nagyon nehéz a kitérés. Lent persze fel lehet mérni a helyzetet, de fent ez nem olyan egyértelmű.
Aki pedig a tábla figyelmeztetése ellenére nekibuzdul, lelke rajta.
Tehát én nem csak egyszerű, szokásos táblát tennék ki, hanem egy magyarázó kiegészítést is. Az általában el szokta gondolkodtatni a jónépet, hogy érdemes-e megpróbálni.
Amúgy az eddigi rossz útnak is csak a nagyon bátrak, a túl magabiztosak vágtak neki hóban-jégen.
Az előbbi kérdésed kapcsán eszembe jutott, hogy 40-50 évvel ezelőtt télen a Kálváriahegy szinte csak szánkópálya volt, abból is a keményebb, veszélyesebb fajta. A szülők tudtával nem is volt szabad ott csúszkálni. A friss hóesés után még csak-csak épen le lehetett érni a hegy aljára, de amikor kezdett síkosodni a pálya, már kész életveszély volt. De azért akkor is voltak srácok, akik megpróbálták. Jó havas időben egészen a templom elé ki lehetett jutni egy komoly farolás után. Általában este merészkedett ki a bátor ifjúság, amikor már az amúgy is gyér forgalom elült a Péter-Pál utcában. Egy-két gyerek azért mindig állt a Kálvária aljában, hogy az esetleges forgalomra figyelmeztessen, de ez inkább a járműveknek volt figyelmeztetés, mivel a szánkóval nemigen lehetett csak úgy hipp-hopp megállni.
A másik komoly pálya a Plébánia utca volt, ha végigmész rajta, elképzelheted, hogy hogy lehetett ott söpörni. De ott azért volt időnként forgalom, a Káluszon viszont hóban-fagyban nem.
De, ha már belejöttem, még annyit, hogy a környékünkön a szolidabbak az Árpád utcán szánkóztak, ott is inkább késő délután, este felé. A Peres utca vonalától a Kereszt utcáig volt a pálya, de jó esetben még tovább is lehetett csusszanni. Volt úgy, hogy annyi srác gyűlt össze, hogy sorba kellett állni, hogy kellő távolság után indulhasson az ember.
Akkortájt a gyerekek tucatjai szánkóztak ilyenkor együtt, nem volt délután, este televízió, egy héten két-két film ment Budafok két mozijában, maradt a szabadban való társas együttlét. És érdekes módon törődtek is egymással a gyerekek, például az Árpád utca több mellékutcájában is szánkáztak és jó pálya esetén ki is tudtak farolni az Árpád utcára és ott folytatni. Ilyenkor mindig volt valaki az utcák aljában, hogy figyelmeztessen, ha netán arra tévedt volna egy kocsi. Valahogy kialakult a közösségi szellem.
A Kamaraerdő pályáiról most nem beszélek, viszont volt egy jó lejtő még a 80-as években is a Mechanikai Művek felé bekanyarodva bal kéz felől a műúttal párhuzamosan. Mostanra pont a pálya közepén keresztül húzták a kerítést, lőttek a dolognak. Pedig ott aztán nem volt zavaró forgalom, viszonylag könnyen el lehetett érni. Jó volt.
Örülök, hogy tetszik a Kálváriahegy új burkolata. Na már most, hogy meddig lesz jó, az majd kiderül, mert nem nagyon tudok hasonló útkövezésről. De. Amikor kitették a köveket még a burkolás előtt, utánaérdeklődtem, hogy miért nem a régi jó kockakő lesz? Az volt a szakértői válasz, hogy új kockakövet már nem lehet sehol beszerezni, a régiek meg nagyon kopottak, már egyszerű nedves időben is erősen csúsznak. Ez tény, mert bárhol ki lehet próbálni, ahol olyan régi, kopott kövek vannak. Az aszfaltra meg állítólag azért nem gondoltak, mert a nagy meredekség miatt félő a gyűrődése.
És eljutottunk a fogós kérdéshez, hogy mi lesz télen, havas, jeges időben? A legegyszerűbb válasz az, hogy el kell kerülni télen a Kálváriahegy utcát. Már a Tóth József utcán is nehéz a haladás friss hóesés után. Jártam már úgy, hogy a Totira befordulás után észlelvén a feljutni nem tudó, de próbáló és ott ide-oda csúszkáló kocsik sorát, csak az Antal (József Attila) utcán keresztül sikerült feljutnom a hegyre. Téli gumikkal! Tehát a Kálváriahegyen meg sem szabad próbálni!!!
Javasolni is kellene télire egy figyelmeztető táblát fent is, lent is.
Ppapa azert en tartok az uj burkolattol, nagyon szep, profinak nez ki, remelem az ido probajat kiallja, es nem kell 1-2 even belul javitani. Viszont tul jo, nagyon nagy szaguldozasokat lehet csapni rajta. Ez meg nem is baj, fekezni is lehet, viszont telen, ha lefagy, nagy csuszkalasok lesznek lefele....
Van par archiv kepem, pl a Budairol, majd megprobalom beszkenneltetni oket, es akkor fel tudjuk ide tenni oket.
Köszönet a helytörténeti anyagokért, azt hiszem ez a terület kimeríthetetlen. A fotó ügyben olyan megoldást kell találni, hogy ne lassuljon le a menet, pl. a linkelés is jó - nem a linkeskedés - lehet.
Jó a kerületi sajtónk a Népszabiban és az MN ben is, mindkettő tudósítója ott volt a fórumon, így a Duna ügyben is olvashatunk majd legalábbis a mellékletekben.
Rocky ügyeinek a teregetése és tárgyalása nem biztos, hogy jó irányba visznek - mármint a topicot - de a közéletbe ez is beletartozik, megkeressük a módját a dolog kezelésének.
A címet majd módosíttatom, talán nem únnak még bennünket a moderátorok.
Majd jövök, mert most belevetem magam a munkába.
Ezt a topicot villa indította. Egy másik topic tartalmát összevonták Villáéval, és most az elején most nem a megfelelő nyitó hozzászólás található. Hogy ne kelljen keresni az összevont hozzászólások között, íme
Milyen bizonyítékokat kérsz? Ugyanis böségesen állnak rendelkezésre (több kiló dokumentumot kaptam ez ügyben a XII.ker. civil szervezetektöl, de szívesen adnak továbbiakat, söt szívesen találkoznának budafoki civil szervezetekkel (Z)Sebes Gábos és Kiss Péter ügyében egy kis "tapasztalatcserére"). Ha adsz egy postafiók címet, pl. szívesen elküldöm neked az elözö hozzászólásban említett szerzödésnek a másolatát, amelyet a XII.ker ök. kötött Kiss Péter maszek ingatlanbizniszével (egyidejüleg Kiss Péter a budafoki ök ingatlanügyekkel foglalkozó osztályvezetöféléje volt). A dokumentumon jól olvasható mind (Z)Sebes Gábor és Kiss Péter aláírása. Egyúttal azt is láthatod majd, milyen ritka egy elönytelen szerzödés volt a XII.kerületre nézve. Azonkívül kaphatsz egy másolatot is a XII.ker lapjából, a Hegyvidékböl, ahol jóval az ominózus szerzödés elött az önkormányzat ((Z)Sebes Gábor) büszkén bejelenti, hogy elkészült az a munka (a XII.ker ök saját cége, az egykori Budahegyvidék Kft által), amelyért az elözöekben említett 75 milliót kiutalták Kiss Péteréknek. Annak is könnyen utánanézhetsz, hogy pl. hol dolgozott (Z)Sebes Gábor azután, hogy a XII.ker. lakosság 1994-ben elzavarta a francba. Meg küldhetek neked egy másolatot arról a jegyzökönyvröl, amely a XII.ker. civil szervezeteinek üléséröl készült 1994-ben az ök. választások elött, s ahol a civil szervezetek egyhangúlag úgy döntöttek, hogy (Z)Sebes Gábort, és a nevével fémjelzett politikai eröt semmilyen körülmények között nem tudják támogatni az 1994-es ök választásokon. Itt egy kivételével (jellemzö módon egy volt keményvonalas KB tag által vezetett szervezetröl van szó) a XII.ker összes civil szervezete---a pártpreferenciára való tekintet nélkül---képviseltette magát. Azaz a nyugdíjas volt belügyi ezredes (Munkáspárt hívö) együtt ült a Szent Korona tan hívövel, SZDSZ alapító taggal, s így tovább (ilyen széles politikai konszenzust azóta sem láttam kis hazánkban). Ehhez még azt is kell tudnod, hogy 1990-ben az SZDSZ pont a civil szervezetek támogatásával tudott nyerni. 1994-re (valójában már 1991-re) aztán (Z)Sebesnek "sikerült" mindenkivel összetüznie, mindenkibe beletaposnia, stb. De mint már említettem, több kiló más dokumentum is rendelkezésre áll.
Írásom célja az volt, hogy néhány tény közlésével felhívjam a budafokiak figyelmét néhány dologra, nehogy ök is olyan kellemetlen helyzetbe kerüljenek, mint a XII.kerületiek 1990-ben, amikor egy jöttment ((Z)Sebes a budakeszi KISZ lakótelepröl érkezett a XII.kerületbe, mint ahogy kirúgása után sértödöttségében átvonult Budafokra) mindenféle legendákkal és hazugságokkal a nyakukra ült, s 4 évig (meg még utána is) nyomorgatta öket. Sajnos a közélethez ez is hozzátartozik, mégha nem is igazán szép és kellemes dolgokról van szó.
No, az előző hozzászólásom külleme nem volt valami tökéletes, nem is értem, hogy miért, de mindegy.
Kiengesztelésül még annyit mondanék, hogy a Kálváriahegy utcai útépítés befejeződött, az új műköves burkolat szuper.
Még sneci barátunk is megnyalja majd az összes ujját, ha a Bécs-Budapest szupermaraton után levezetésként egyet föl-le futkározik.
Most nézem, hogy ha ezt a topicot és a "Budafok -képek"-et összevonnák végre, akkor már el is értük a 100 beírást. Slr meg majd leközli azon topicok hozzászólásait is, amit töröltetett beolvasztás nélkül és átmenetileg nem olvashatjuk most még azokat a beírásokat.
Zugi
Tényleg a kerékpárút! Ez a kérdés már többször volt téma többek szájából itt a fórumon. Valóban épűl tovább az M0 környékén, láthattuk a fotón is, azonban állítólag mostanra már befejezés közelében tartanak.
Hétvégén ha az időm és az idő is engedi, eltekerek megnézni.
Üdv:
Zugi
Szerintem a "közélet" egy kissé félreértelmezhető, talán még riasztó is, nem is fedi le teljesen az elképzelt témaköröket, jobb lenne a "múlt-jelen-jövő" cím. És fedi a legfontosabbat, amit slr a 10-ben nagyon jól megfogalmazott: "Reményeim szerint ebben a topicban lehet majd beszélni a kerület jövőképéről, és nagyon bízom benne, hogy többen csatlakoznak olyanok is, akiknek e jövő formálásában aktív szerepük van és mutatni is tudnak valamit."
A tegnap esti Dunapart-fórum témáiból (nem akarván elhappolni előled a részletes leírást:))) csak azt említeném meg - mint már többször előkerült kérdést -, hogy volt szó a kerékpárút Érdig való vezetéséről. Az út egy szakaszának kiépítése már most is folyik.
Az "Új Németh" utcai frontja napokon belül elkészül. Nem tétlenkednek az építők.A homlokzat ornamentikája egész mutatós. Színe sárga, az ablakok sötétzöldre vannak mázolva.
Budafok-Tétény két nagyobb kulturális eseménye, a tavaszi Tétény-Promontor kulturális napok, valamint az őszi Budafoki Bor- és Pezsgőfesztivál évről évre több látogatót vonz. A városrész vezetői azonban szeretnék, ha az idegenforgalom nemcsak néhány rendezvényhez kötődne.
Huszadik alkalommal rendezték meg az idén a Tétény-Promontor kulturális napokat. Szeptemberben két nagyobb kulturális eseményt tartottak a XXII. kerületben. A Campona ókori nap a záróeseménye volt a Nemzeti Múzeummal közösen szervezett programsorozatnak, melyet tavasszal nyitottak meg Aquincumban. A kerület kétségkívül leglátogatottabb rendezvénye a Budafoki Bor- és Pezsgőfesztivál. A városrész megelőzte a fővárost: első bor- és pezsgőfesztiváljukat tizenhárom éve tartották. Ma már a budafoki rendezvény az országos borfesztivál egyik fő helyszíne.
Az öt megyei jogú város mellett Budafok-Tétény az egyetlen kerület, amely saját zenekarral – Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar – dicsekedhet. Támogatásukra évente negyvenmillió forintot költ az önkormányzat. De ne feledkezzünk meg a helyi közművelődési színterekről sem – ajánlja Karsay Ferenc alpolgármester –, az önkormányzat egyik fő célja ezeknek a kisebb intézményeknek a megerősítése. A teljesség igénye nélkül megemlíti a Rózsavölgyi Közösségi Házat, a Szent Imre-házat, a Szelmann-házat, a Baross Gábor-telepi Polgári Kört. A Vojnovich–Huszár-villában rendszeresen tartanak kamarazenei, irodalmi esteket: villát a Fodor család tartja fent: az egykori művészeti szalonok hagyományait szeretné feléleszteni. Az önkormányzat évi egymillió forinttal támogatja munkájukat.
Budafokról szólva nem feledkezhetünk meg a bor- és a pezsgőtermelés hagyományairól, a városrész alatt húzódó negyven kilométeres pincerendszerről sem. Már korábban megfogalmazott szándék, hogy az osztrák Grinzinghez hasonlóan egy borutat hoznának létre Budafokon. Itt tárolják az ország borkészletének mintegy negyven százalékát, hiszen a jó borhoz jó pince kell, ezeknek pedig mind a hőmérséklete, mind a páratartalma ideális. De a pincészetek elsősorban borászattal és nem a vendéglátással foglalkoznak. A Borkatakomba ugyan folyamatosan telt házzal üzemel, de igazán színvonalas vendéglátóhely még kevés van a kerületben, márpedig ez elengedhetetlen egy ilyen idegenforgalmi negyed kialakításához. Fontos, hogy a pincészetek felismerjék: érdekük az idegenforgalom fejlesztése – mondja az alpolgármester. A bor- és pezsgőfesztivállal megpróbálják idecsábítani a vendégeket – tavaly már hajókikötőt is létesítettek –, de az lenne a cél, hogy ne csak évente egyszer legyenek felkapottak a budafoki borospincék.
Szociális bolt csak beutaltaknak A kerületben két ilyen üzlet van, de még kettőre lenne szükség
A főváros XXII. kerülete azon kevesek közé tartozik Budapesten, ahol szociálisbolt-hálózatot tartanak fent. A két üzlet azonban nem elég: legalább még kettőre lenne szükség, ahol a rászorultak szintén jóval a bolti ár alatt szerezhetnék be az alapvető élelmiszereket.
Az önkormányzat előző képviselő-testülete 1997-ben, kimondottan a szociálisbolt-hálózat működtetésére hozta létre egyesületét. Ennek a működési formának az volt az előnye, hogy a boltokban nemcsak az önkormányzat által segélyezettek vásárolhattak, hanem más rászorulók is. Azok, akiknek a bevétele – ha csak néhány forinttal is, de – meghaladta a minimális jövedelmeket. Ők jelképes tagdíjért egyesületi tagságot vehettek, melynek fejében kedvezményesen szerezhették be az alapvető élelmiszereket. A példát az alapítók a XIII. kerület önkormányzatától vették át, ahol ma már négy szociális bolt működik.
Az új önkormányzati vezetés a Szociális Foglalkoztató Közhasznú Társaságba integrálta a bolthálózatot – tudtuk meg Bollók Istvánnétól, a közhasznú társaság ügyvezető igazgató-helyettesétől –, így az egyesület jelenleg szünetel. Az új forma hátránya, hogy az érintettek köre szűkült. Bár a régiek megtarthatták egyesületi tagságukat, kimaradtak a körből azok, akik az utóbbi három évben lettek nyugdíjasok, vagy a jövedelmük meghaladja a havi huszonötezer forintot.
A két szociális boltot most kizárólag az önkormányzat által „beutalt” kerületi lakosok látogathatják. Bollókné szerint a két üzlet sajnos kevés, indokolt lenne még két másik bolt létrehozása – többek között – a Baross Gábor-telepen. A budafoki nyugdíjasoknak ugyanis fél órába telik, mire kibuszoznak Nagytéténybe.
A szociálisbolt-hálózatban kizárólag alapvető élelmiszereket árusítanak, mintegy húsz százalékkal a „bolti ár” alatt. (Egy kiló kenyér 107 forintba, egy liter tej 123 forintba kerül.) Nem kapni viszont alkoholt, dohányárut. A boltvezetők bíznak a beszállítók szociális érzékenységében, abban, hogy további kedvezményeket adhatnak a rászorulóknak.
Egy cikk a Hegedűs házaspárról, pontosabban csak Endréről, de valóban nagyon profik, sokszor láttam már őket TV-ben is.
Rózsavölgyi zongoraművész
Hegedűs Endrének itt van a paradicsom
Rendszeresen koncertezik az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, mesterkurzusokat tart szerte a világon. Hegedűs Endre zongoraművész – bár évente három-négy hónapot külföldön tölt – rajong a XXII. kerületért, azt mondja, szűkebb pátriája, Rózsavölgy maga egy kis paradicsom.
Mesélik róla: rendkívül szerény ember, aki mindent megtesz azért, hogy fellendítse Budafok-Tétény kulturális életét. Feleségével (Hegedűs Katalinnal, aki szintén zongoraművész) legutóbb Emeljük fel szívünket címmel fesztivált szervezett Nagytétényben a millennium tiszteletére, ahol természetesen maga is fellépett. Utóbbi koncertsorozatról úgy emlékezik, ezúttal végre nem saját tőkéjét kockáztatta, tartotta magát Kosztolányihoz: konyhapénzzel nem tőzsdézünk. Mégis előfordult már – nem is egyszer –, hogy saját pénzét vitte a vásárra. Azt mondják róla, bár világhírű, minden alkalmat megragad: jótékonysági koncerteket rendez, szervez, ingyen is játszik, bárhova hívják a kerületben. Hegedűs Endre úgy fogalmaz, ő inkább művész, mint közéleti ember, neki inkább a „szép szféráival” kell foglalkoznia. Ezért nem is érzi magát otthon a nagypolitikában, marad inkább a saját köreinél. De amíg megélnek a külföldi fellépésekből, addig bármilyen szép, nemes cél érdekében hajlandó koncertet adni. Mert bizony elijeszti a statisztika, mely szerint az utóbbi években negyedére csökkent a komolyzenei hangversenyre járók száma.
Hegedűs Endre beszélgetésünk idején is éppen készül: Japánba utazik, ahol idestova tizenhárom éve koncertezik, tanít rendszeresen. Sokat jár távol, mégsem tudja nem észrevenni szűkebb pátriájában azt, ami bántó.
–Huszonkét éve élek a kerületben, ide házasodtam, feleségem őslakos. Sokáig a Rózsavölgyben éltünk, a harmadik gyerek születése után költöztünk fel a nagyobbik domb tetejére, amit ugyan Sas-hegynek hívnak, de mégis Budafokhoz tartozik. Ha már a neveknél tartunk, a mi utcánkat – bár a büszke Vincellér nevet viseli – mégsem sikerült még leaszfaltozni. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy nem messze, a XI. kerületben létezik egy másik Vincellér utca, ami kissé zavaró. Bízom benne, hogy a miénk az igazi, elvégre Budafok híres a borairól, nemde? Visszatérve közvetlen környezetünkhöz, elképesztő, milyen hátralékok vannak. A hozzánk vezető utakat eltorlaszolták, mindenhol betontömbökbe, zsákutcákba ütközünk, és csak hosszú procedúra után juthatunk végre haza. De bízunk abban, hogy a csatornázást nemsokára követi majd az aszfaltozás, és akkor azt mondhatjuk, megérte ez a sok kellemetlenség.
Ami jobban nyomasztja: az egyre növekvő forgalom. Sorra épülnek a lakóparkok, és a Leányka utcai felüljárónál készülődik az Auchan Áruház is. Nincs más hátra, bele kell törődnünk a bevásárlóközpontok közelségébe, hiszen menekülni nem lehet előlük. Hegedűs Endre megérti a polgári érzékenységet, azt, hogy a rózsavölgyiek már most tiltakoznak egy terv, a 41-es villamos megszüntetése ellen. Ha minden villamost eltörölnének a színről, pusztán azért, mert gazdaságtalan, nem maradna egyetlenegy sem, mondja.
–Egyszer már megégettük a kezünket a gázvezeték miatt, akkor is átnyúltak a fejünk fölött. Hiába álltunk oda a gödör szélére, hiába feküdt bele a képviselőnk. Rémes volna, ha kétszer kétpályássá alakítanák át az Ady Endre utat, hiszen a völgy nem levegőzik, nincs átjárása. Amikor ősszel avart égetnek, a szmog szinte láthatóvá válik. Attól meg a Jóisten mentsen meg bennünket, hogy megsérüljön a negyvenatmoszférás gázvezeték, és az egész völgy a levegőbe repüljön. Nem hinném, hogy alaptalan a félelmünk: volt már példa ilyesmire a világon.
