Éppen tegnap ismertem el, ráadásul astronomnak, hogy a gravitáció helyett gyorsulást kellett volna mondanom.
Szerintem nem ismerél el semmit. Csak "pontosítottad" saját állításodat. (Valójában egyik hülyeség helyett mondtál egy másikat.)
---- Mellesleg a saját állításaid is ellentmondanak egymásnak. Egyszer azt mondod, hogy egy üreg belsejében "negatív gyorsulás van", ami, ha valamit jelent egyáltalán, akkor legfeljebb azt, hogy nem a tömegközéppont felé mutat a gravitációs erő, most meg azt állítod, hogy "egy tömeg mindig helyettesíthető a saját tömegközéppontjával", ami alatt nyilván az érted, hogy tetszőeges test által kifejtett gravitációs erő mindig a tömegközéppontja felé mutat.
Egy tömeg mindig helyettesíthető a saját tömegközéppontjával.
Ez egyszerűen nem igaz. Most mutatott Gergő egy ellenpéldát.
De én tudok mondani egyszerűbb példát is: Vegyünk egy súlyzó szerű testet: 2 nagy tömegű gömb, összekötve egy nagyon kicsi tömegű, hosszú rűddal. Nyilvánvaló, hogy az egyik gömb közelébe tett test nem a súlyzó tömegközéppontja (vagyis a rúd középpontja) felé fog gyorsulni, hanem a mellette lévő gömb felé.
A mechanika axiómája, hogy a tömegközéppont körül a test tehetetlenül lebeg.
Magyarán, mindegy hogyan helyezkedik el a test a tömegközéppontjához képest. Vagyis egy test helyettesíthető a tömegközépponjával, feltéve ha nem pörög. Ennélfogva axiomaitikus tétel, hogy egy test tömegvonzása helyettesíthető a saját középpontjával. Éppen ezért nem látom be , hogy a testet helyettesítő tömegközépponttal ne legyen helyettesíthető az egész tömeg. Ha viszont helyettesíthető a test tömege a saját tömegközéppontjával, akkor az a kibaszott gyorsulás vektora csakis a tömegközépponton kersztül haladhat.
A Főld magva egészen bizonyosan nem üreges, éppen az ellenkezőleg, igen nagy tömegsűrűségű. Azt gyanítjuk, hogy a Földmag nikkel-vas elegyből áll. De semmiképp sem üreges, mert ez már bizonyosság a rengéshullámok elemzése által.
A plazma a gázhalmazállapotban legalább egy db elektrontól megfosztott atomos ionokból és elektronokból áll. A Napban az elektronok annyira elkülönülhetnek az atomos ionoktól, hogy a külső héjban dúsúlhatnak, és H- ionokat alkotnak a protonnal.
Sohasem csináltam problémát abból, ha tévedtem. Nálam ez nem hiúsági kérdés. Éppen tegnap ismertem el, ráadásul astronomnak, hogy a gravitáció helyett gyorsulást kellett volna mondanom. Én úgy látom, hogy egyedül vagyok ezzel, vagy legalábbis ritka -a tapasztalatom szerint- itt a fórumtársaknál a tévedésük beismerése. Hasonlóképp értékelem, amikor te is korrekt vagy.
A vitánk viszont szétesőben van, annyifelé kinyílt. Sok érdekes irányba elment, de mégis javaslom, először tegyük rendbe a lényegi részét, aztán menjünk mellékirányokba.
A lényegi rész a következő: pusztán a gravitációs erő képes-e olyan nagy lenni egy tömeg belsejében (valahol), hogy lehetetlenné tegye a H2 molekula keletkezését?
Létezik-e a természetben olyan objektum, ahol ez a törvényszerűség kristálytisztán megmutatkozik? Ugyanis ezt tette meg astronom a vita alapjává, amikor tagadta, hogy a gravitációs erő erre képes lenne.
Szvsz (szerény véleményem szerint) a fehér törpék puszta léte is bizonyíték az igazolásomra. Kérlek először ehhez szólj hozzá, aztán menjünk tovább, az egyébként szintén izgalmas mellékirányokba.
A H- egy igen instabil képződmény, csak masszív pozitív ionok mellett létezik. A legstabilabban H- lítium mellett létezik de az is csak 850 fokig és onnan almás.
Szóval a Napban H- ról beszélni... kac, kac, kac..
Világos. És még nem is mozgott a tetraéder. Az se egy unalmas tételkör.
Egyébként a potenciálelméletből 536 szakirodalmat (könnv) dobott ki tudós google.
Benne volt a Principia is. Kellogs könyvét elolvasná, többett érne vele ciprián, az egyszer biztos.
(Engem ebből a szempontból érdekel (most) a mechanika: inhomogén anizotróp de egyszerű alakú (hengerszimmetrikus), szilárd, álló tengely körül forgó testekkel gerjesztett rezgések minimalizálása. Vibrációelmélet. Kontinuumban keltett hullám.)
"A Nap belsejében a gravitáció szelektálja a hidrogén atommagját és az elektronját. A gravitáció a hidrogén elektronját a kis tömegénél fogva kevésbé tudja megtartani, emiatt az elektron a Nap külső részében több lesz, mint a belsejében. Ennek az a következménye, hogy a Nap külsejében negatív töltésű H- ionok keletkeznek."
Nem is tudom, sírjak vagy nevessek rajta. A középiskolás fizika oktatás csődje?
Szerinted mire használjuk? Földi körulmények között? Főleg műszaki mechanikán belül? Persze figyelmen kivül is hagyhatjuk. Rögtön jönne a hülye mérnök stb stb:-)
Igen, ezt tudjuk és ennek örülünk. Gömbszimmetrikus sűrűségeloszlás mellett mindig pontosan a tömegközéppont felé mutat az eredőerő-vektor, ezt Newton bizonyította 1687-ben. Ennek az állításnak az a része triviális, hogy a vektor egyenese átmegy a középponton. Az a része nemtriviális, hogy a vektor sohasem a középponttal ellentétes irányba mutat, hanem mindig a középpont felé. Mindenesetre cíprián általános testekről beszélt, ahol ez a tétel sérül. Nem kicsit: nagyon.
Az az állitás helyesen igy hangzik pl Föld esetében: a gravitációs gyorsulás jó közelitéssel a Föld középpontjába mutat. Az ebből származó számolási hiba kicsi.
Csak néhány szemelvény ciprian olvtársunk tudományos munkásságából amit ebben a topikban osztott meg velünk:
"A Nap belsejében a gravitáció szelektálja a hidrogén atommagját és az elektronját. A gravitáció a hidrogén elektronját a kis tömegénél fogva kevésbé tudja megtartani, emiatt az elektron a Nap külső részében több lesz, mint a belsejében. Ennek az a következménye, hogy a Nap külsejében negatív töltésű H- ionok keletkeznek."
"Sajnos rossz irányba mentetek, amikor élből cáfolni akartátok Newton Principiájával a 1259.-t. Jobb lett volna ha átgondoltátok volna ezt a hozzászólást, akkor eljutottunk volna odáig, hogy semmiképp nem létezhet a Napban H2 molekula, akár hideg, akár meleg. Én ezt állítottam."
"A gömbüreg középpontjától negatív a gravitáció, ezt én bizonyítottam egy példán keresztül. Kérlek hézagmentesen vezesd le a cáfolatát. Nem elégszem meg olyan idézetekkel, amelyek között hézag van."
"Astronom, te ezt nem érted. Egy üreg középontjától, amely egyúttal a nagy tömeg középpontja is negatív a gravitáció. Erre a fórumbeli vitánkon jöttem rá, és ezek miatt vagyok fent a fórumon."
"Newton egy nulla vastagságú héjra bizonyította be, hogy belsejében egy pontra erőegyensúly hat. Ezt nem lehet extrapolálni sehogysem véges vastagságú héjra és véges térfogatú belső tárgyra. Hogyan integrálsz nulláról? Vagyis Newton levezetése csupán egy elvi szempont marad, gyakorlatban nem alkalmazható véges térfogatokra."
"Itt egy szubkultura alakult ki nagyon kevés topikolóval. Egyszerűen csak hülyéskednek, ezért menekülnek el innen az emberek. Én is csak szórakozom velük, mert azt élvezem, hogy mekkora nagy hülyeségeket hajlandók kimondani, csupán azért hogy összefogjanak. Végül is csak azért tehetik, mert névtelenségbe burkolóznak, és ezzel élnek vissza."
"Csak kutató vagyok már ezeréve, és ezért deviáns a gondolkodásom :-)"
"A gömbhéj esetében nincs szükség integrálásra, egyszerűen belátható a húzóerő fellépése a középpont körül."
"Azaz a Jupiternél nagyobb csillagok belsejében még elvileg sem lehetséges a hidrogénmolekula létezése a felhalmozódott gravitációs potenciálkülönbség miatt."
"A gömbhéjjon belül az ekvipotenciális gömbhéjak között potenciálkülönbség van, tehát nem homogén a potenciáltér. Ha a gömbhéjon belül van egy kis gömb, az mindig a sugáron kifelé mozdul el. Csak a középpontban van nyugalomban."
"Ha a gravitációs vonzerőt növeljük olymódon, hogy a gömbhéjat vastagítjuk, akkor elérünk egy olyan gömbhéjvastagságot, amelynél a hidrogénmolekula szétszakad. Ezt modelleztem a 1259. hsz.-ben"
"Most tegyünk a hidrogénatomunk köré még több hidrogénatomot, szimmetrikusan, gömbalakban. Mindegyik új hidrogénatom gravitáló ereje hozzáadódik a tér egy-egy pontjának gravitációjához. Az első hidrogénatomunk a középen van, ahol kijelöltük a nulla potenciálú helyet, ott a legnagyobb az összeg, a középponttól kifelé csökken. Tehát csökken a gravitációs potenciál. A gömb legszélén a legkisebb, mert a gömbön kívül nincsenek hidrogénatomok."
"Biztos vagyok benne, hogy pl. a Nap közepétől 0,3R távolságra a gravitációs potenciálkülönbség nagyobb az elektromosnál a hidrogénmolekula közepén, és ennek következtében széthasad a molekula."
És a sokszorosan figyelmünkbeajánlott ciprianféle levezetés: (1259)
"Meg is saccolhatjuk mekkora ez a méret, természtesen csak közelítőleg.
Vegyünk egy gömböt, és ezt rakjuk tele kis gömbökkel. Mennyi kis gömböt tudunk belerakni? Milyen arányok mellett lesz a nagy gömbben 1036 db kis gömb? Ekkora darabszámnál egyenlíti ki ugyanis a gravitáció a protonok közötti taszítóerőt.
A nagy gömb és a kis gömb átmérőjének aránya 1036*3/2=1054 lesz, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a tömegvonzás a tömeg és a sugár hányadosától függ. Rees "Csak hat szám" c. könyvében az található, hogy ez kb a Jupiter mérete.(Ő is Kees Bieke könyvéből vette az adatot)
Azaz a Jupiternél nagyobb csillagok belsejében még elvileg sem lehetséges a hidrogénmolekula létezése a felhalmozódott gravitációs potenciálkülönbség miatt."
Pintnek teljesen igaza van, ciprian teljesítménye szép egyenletes...
Felőlem bárki azt helyettesít azzal, amivel neki jól esik. De annál jobb nincs, mint amit én csináltam: pontosan kiszámoltam az eredőerőt egy konkrét pontban. És bizony cíprián állítása (miszerint az eredőerő-vektor mindig a tömegközéppont felé mutat) hamis. Nekem ettől tarthatsz hosszú mechanika-kurzusokat, sőt felőlem még szakácskurzust is.
Szerintem ha a 10 féléven átlag kétféle mechanika konklúziója az, hogy a newtoni mechanika az egyensúly kereséséből áll akkor szerintem kurva nagy pénzpocsékolás volt az a10 félév...
Az eredő vektor mindig egy állandó vektort ad eredményül.
Ez sem igaz, de mint mondtuk már vagy százszor, ezt Newton 1687-ben a Principiában részletesen elmagyarázta már (a tömör homogén gömb példáján). A kockás példán a tömegközéppontban történetesen nulla az eredőerő, míg az általam tekintett pontban (amit origónak vettem fel) nem az, vagyis cseppet sem állandó az eredőerő-vektor.
Hagyjad már ezt az állandó értést nem értést. Mit képzelsz? 10 féléven át átlag kétféle mechanika mellett a te laza 3 féléveddel szemben vajon ki van lemaradva?
Oké. Oké. De ciprián pongyolán annyit akart megfogalmazni csupán, hogy a gravitációs gyorsulás vektorok egy merev test pontjain belül helyettesithető
egy egyenértékű vektorrendszerrel, amit egyensúly feltételezésével kiszámithatunk.
Ez egy vektorkettőst ad. Erő és nyomaték. Ezt a tömegközéppontra kiszámolva innentől ezzel a vektorkettőssel kell csak tovább számolni. A tömegközéppontot megválaszthatod a koordinátarendszer kezdőpontjának.
Egyébként Föld gravitációs terében nem számolunk a tömegközéppont
felé mutató gravitációs gyorsulással, hanem egyszerűen z irányúnak vesszük egy végés térfogatban. Igen pici az elkövetett hiba. Akkor is ha ezt állandónak vesszük.
