Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Én komolyan gondolom, mert volt időm végiggondolni. Aki meg arra sem veszi a fáradságot, hogy elolvassa az alaptanulmányt (google: "Az Éden írása"), vagy megértse azt a néhány sort, amit ide beteszek, az úgyis reménytelen. Pedig nem bonyolultabb a dolog az 1*1-nél.
Az Ószövetség szerint a négy szent folyó neve: Gihon, Pison, Tigris és Eufrátesz. Ezek forrása közös az Ószövetség szerzője szerint, azaz közel lehet egymáshoz.
Az első két folyónév ma ismeretlen, de nem lehet más, mint a Halüsz és az Arakszész, mert csak ezek forrása (vízgyüjtője) azonos a Tigrisével, meg az Eufráteszével.
Azaz nincs másik négy, hasonló folyó sehol a világon, csak az Ararát tövében. Ugyanis gyakorlatilag néven vannak nevezve, nem lehet őket máshol keresni.
A körbe zárt kereszt motívumot sokan a négy világtáj jelének tekintik minden ok nélkül. Pedig módjuk volt megérteni, hogy mit jelent pk. a kínai változat. Azt jelenti, hogy "Föld". Ugyanez a szójel áll a székely és az asztrológiai jel mögött is.
Nem tudom, mitől függ, hogy az emberek megértik-e amit az írásjelek világosan mondanak? Hányszor kell a szájukba rágnom?
Nem a négy világtájról, nem a négyosztatú világrendről van szó, aminek egyébként se füle, se farka, hanem a (rendezett, teremtett, középponti) Földről.
A négy folyóval az a bajom, hogy Eurázsia több pontján is van ilyen.
Van valamilyen szűrő a rendszerezésükre?
Emiatt a körosztott kereszt motívumát - mint a négyosztatú világrend alkalmazására - kérdésként kell hagyjam. Pedig ez ősi, nagyon is, a rovás "f" értelmű körosztott keresztje.
"...ez az Éden térképe, ahol a homo sapiens sapiens 100 és 50 ezer évvel ezelőtt az interglaciális idején élt..."
vaze: Kr. e. 100 000--50 000 közt mintha egy kicsivel tágabb területen élt volna. (A csontleletek ezrei ne zavarjanak téged.)
provó: De szükségképpen ezen a területen mentek keresztül a többiek is. A tengerparti utat leszámítva, mert azok éppen csak érintették az Éden vidékét. (A leginkább elfogadott benépesedési teória szerint).
"...ez az írásjel (és a székely írás) 100 vagy 50 ezer éves is lehet..."
vaze: Szerinted 100 vagy 50 ezer éve repülőről térképezték fel Tranzkaukáziát?
provó: Éppen azért lett kereszt alakú a szárazföld térképe, mert a távolabbi területekről már csak pontatlan elképzelésük volt. Ha repülőgépük lett volna, akkor könnyen rájöttek volna, hogy a világ térképe sokkal bonyolultabb a keresztnél.
"Götz László a szabir-magyar-sumér kérdéssel kapcsolatban az eddigi elemzéseket alátámasztó megállapításokat tesz. Az indogermán és a szemita nyelvek sumér párhuzamaival kapcsolatban írja, hogyha Kr. e. 3600 körül a sumérok számát kb. 20 ezerre becsüljük, akkor - átlagban évenkénti megkett?z?dést véve alapul - Kr. e. 2000-ben több mint 5 millió lélekszámot kapunk."
Götz László biztos igen nagytudású szakértő, de úgy tűnik, hogy a matematika nem az erőssége. Évenkénti kettőződéssel 1600 év alatt a számuk 20 ezerről 20000 * 2 ^ 1600 -ra nő. Ezzel a létszámmal az egész galaxist, de talán még az egész világegyetemet is benépesítették volna. De még ha a duplázódás csak száz évenként ment volna végbe, akkor is a létszám 20000 * 2 ^ 16 = 1310720000 -re nő, tehát több, mint 1,3 milliárdra. Szóval hogy is van ez?
A továbbiakban a szerz? részletesen leírja, hogy a szabirok a Zab folyó környékér?l kiindulva fokozatosan hogyan hódították meg az egész Közel-Keletet, hogyan jutottak el - vitorlával felszerelt, kátránnyal bélelt, gyékényb?l font hajókkal - a Fekete-tenger, a Földközi-tenger környékére, a mai Perzsiába, a Dunán fel a Kárpát-medencébe stb. Számunkra a magyar rovásírás kialakulásának szempontjából egyik fontos tényez? a szabir-magyarságnak a Földközi-tenger környéki tartózkodási helye, mert csak így érthet? meg az a szoros kapcsolat, amely az egyiptomi és a föníciai írások között fenáll. Ezzel kapcsolatosan megemlítem Gottwald és tudós társai részér?l azt a tényt, hogy a hurriták - vagyis a központi szabirság nyugati ága - a Kr. e. XIV. sz. táján is éltek a Jordán folyó völgyében. Figyelmet érdemel Bíró régészeti leletekre támaszkodó azon megállapítása, miszerint az ?sszabirok Jerikóban Kr. e. 7000-ben már megjelentek. Götz László a szabir-magyar-sumér kérdéssel kapcsolatban az eddigi elemzéseket alátámasztó megállapításokat tesz. Az indogermán és a szemita nyelvek sumér párhuzamaival kapcsolatban írja, hogyha Kr. e. 3600 körül a sumérok számát kb. 20 ezerre becsüljük, akkor - átlagban évenkénti megkett?z?dést véve alapul - Kr. e. 2000-ben több mint 5 millió lélekszámot kapunk. Ekkora tömeg pedig nem szívódhat fel rövid két-háromszáz év alatt. Régészeti adatok alapján gyakorlati példákkal igazolja, hogy Kr. e. 3400-3300 körül Urukban monumentális építkezéseket, a csatornahálózat kiépítését, karbantartását, a kiterjedt földm?velést csupán néhány ezer ember nem tudta volna megvalósítani. Szerinte figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ez a nyelv több, mint 1500 évenkeresztül egyeduralkodó volt egész El?-Ázsiában a vallás, m?vel?dés, tudomány, irodalom, valamint kereskedelem és a gazdálkodás területén. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a helyi nyelvek emlékein kívül Kis-Ázsiától Perzsiáig tömegesen kerülnek el? a sumér nyelv? agyagtáblák is. Megállapítja még, hogy politikai hegemóniájuk megszünte után is kb. másfél évezredeken keresztül a sumér nyelv a vallási kultusz és a tudomány nyelve maradt. Számos ma használatos, részben magyar hangzású földrajzi név ?rzi a sumér nyelv emlékét. A szabir-magyar kérdéssel szintén foglalkozik Götz László. Egyik fontos megállapítását idézem, amely lényegében megegyezik Bíró József hasonló és általam is idézett megállapításával: "Kimutattuk, hogy Transzkaukáziában és Északnyugat-Iránban Kr. e. a II. évezred derekától kezdve folyamatosan adatolható a mita, mata, mada, matieni, machar, makron, valamint az ubar, subir, sapir, apardai, saspeir népnevek párhuzamos el?fordulása egészen a pártus id?kig, de még tovább is." Majd így folytatja: "Ezeket a sorozatosan jelentkez? népnévi összefüggéseket semmi esetre sem tekinthetjük a véletlen játékának. A jelek szerint itt sokkal többr?l, bizonyos mérték? történelmi etnikai folyamatosságról van szó. E kérdések mindenesetre további igen alapos vizsgálatokat igényelnek." Tekintettel arra, hogy rovásírásunk eredete ?si magyar kepcsolatokra is utal, véleményem szerint az eddigi kutatások is azt igazolják, hohy szabir-magyar kapcsolatokról lehet szó. Ez azonban eddig még eléggé elhanyagolt kutatási terület, ezért igaza van Götznek, hogy a valóság teljes feltárása érdekében még sok munka vár a kutatókra, mert ami ma még részben, vagy egészben csak feltételezés, az holnap már valóság lehet."
FORRAI SÁNDOR: AZ ?SI MAGYAR ROVÁSÍRÁS AZ ÓKORTÓL NAPJAINKIG
Az Isten által teremtett Édenkert emlékét az Ószövetség őrizte meg. Földrajzi azonosítását az teszi lehetővé, hogy a leírás szerint az Édenkertnek négy folyója van, amelyek egy forrásból fakadnak. A négy folyó neve Gihon, Pison, Tigris és Eufrátesz. Az első két folyónév ma ismeretlen, de csak a Halüszről és az Arakszészről lehet szó, mert ezek fakadnak a Tigrissel és az Eufrátesszel közös vízgyűjtő területen (az Ararát tövében). Az Éden tehát az Ararát tágabb környezete volt.
Az Édenkert a vízözön előtt létezett, azaz az Éden korát akkor tudjuk meghatározni, ha az özönvizet időhöz kötjük. Olyan nedves, esőben gazdag időszakot kell keresnünk, amelynek során a tengerek vízszintje megemelkedett és jelentős szárazulatokat öntött el világszerte. E sorok írójának egyik szakterülete a geológia s egy geológus számára kézenfekvő, hogy a jégkorszakot követő olvadással azonosítsa a mítikus vízözönt. Mintegy 11 000 évvel ezelőtt volt az olvadás tetőpontja, amikor a tengerek vízszintje kb. 300 méterrel megemelkedvén, világszerte elöntötte a tengerpart széles, lakott sávját és betört az alföldekre (ekkor alakult ki a Fekete-tenger is).
Az Ószövetség és általában a vallások szerint a vízözön büntetés volt, ezért a büntetés időszakához hozzá kell számítanunk az olvadást megelőző jeges periódust is (annál is inkább, mert a hosszú télről a germán és az indián mitológiák is megemlékeznek). Ezzel a megfontolással az Édenkert boldog időszakát a legutóbbi interglaciálissal (a két jégkorszak közötti jégmentes időszakkal) azonosíthatjuk, amely megközelítőleg 100 000 évvel ezelőtt kezdődött és 50 000 évvel ezelőtt ért véget.
A homo sapiens sapiens történetében ezek nevezetes időpontok. Mintegy 100 000 évvel ezelőtt lépett Afrikából a Közel-Kelet (tehát az Éden) területére, majd a jégkorszak kezdetén (50 000 30 000 éve) onnan vándorolt tovább Európa, Ázsia és Amerika távoli tájaira. A jelek szerint a szétköltözők csoportjai egy kialakult vallási, erkölcsi és jelképrendszert vittek magukkal. Mivel ezek a csoportok később már nem találkoztak és hatást sem gyakorolhattak egymásra, a mítoszaikban és a jelképeikben kimutatható hasonlóságokat jórészt az Éden kultúrájából származónak tekinthetjük. Az Éden tehát az eszmélő emberiség gazdasági-kulturális felemelkedésének terepe volt, amelyről joggal emlékeznek meg aranykorként a mítoszok.
Az alábbi jelek kétségtelenül ugyanazt ábrázolják. A körbe zárt kereszt valamilyen oknál fogva Eurázsiában és Amerikában is (pl. az asztrológusok ókori eredetű jelrendszerében is) a Földet jelenti. Azaz ebből következően ez a jel (és a székely írás) legalább egyidős az indiánok amerikai bevándorlásával, azaz 30 vagy legalább 12 ezer éves.
Azért éppen ez a jel jelöli a Földet, mert ez az Éden térképe, ahol a homo sapiens sapiens 100 és 50 ezer évvel ezelőtt az interglaciális idején élt. Onnan vándorolt szét a világ különböző tájaira, magával vive az ideális (Isten által teremtett) haza rajzát. Ebből következően ez az írásjel (és a székely írás) 100 vagy 50 ezer éves is lehet.
Az Éden térképe. Ezt idézik fel az indián és a tibeti mandalák.
Galgadióval beszélgetek az indián rovatban arról, hogy az indiánok és a tibetiek feltűnően hasonló mandalákat készítenek, valamint arról, hogy az indián írásnak, a tibeti jeleknek mi köze lehet a székely íráshoz.
Galgadio: "Most olvasom egy tibeti buddhistákról szóló regényben(!), hogy a lámák időnként festett homokból készítenek absztrakt világképeket, ún. mandalákat. A szertartás végeztével a homokot a folyóba szórják.
Döbbenetes a hasonlóság a navahó (Navaho) nemzet homokfestésével, ahol a homokfestők szintén egyfajta absztrakt világképet jelenítenek meg és a homokfestményt szintén vallási szertartásaiknál használják. Mondhatni, hogy kvázi mandalákat készítenek.
Még a végén kiderül, hogy az indiánok meg a tibetiek tényleg rokonok..."
(p)rovó: A helyzet a mandalákkal ennél sokkal borzasztóbb.
A szokás valóban kísértetiesen hasonló. De hasonlók a mandalák is, sőt azok alkotóelemei is rokoníthatók.
A székely rovásírás jelei pedig ezekkel az alkotóelemekkel azonosak, vagy rokonok. A székely rovasjelek éppen arról nevezetesek, hogy mandalák (magyarul: világmodellek) elemeiből alakultak ki.
S van még egy borzasztó körülmény: a "b" rovásjel a mandalák belsejében láthatók, az "s" rovásjel pedig a sarkokon. Azaz e jeleket és a mandalákat magyarul beszélő népek szerkesztették, netán a magyar nyelv és írás őrízte meg a hozzájuk tartozó szókészletet.
Írásunk előző része a hominidák honfoglalásáról szólt, arról, hogyan hódították meg Európát, s miképp szorultak vissza. Most azt mutatjuk be, hogy kései utódaik hogyan rajzottak ki a menedékhelyekről az utolsó jégkorszak enyhülésekor, hogy újra benépesítsék a földrészt, sőt az egész Földet. Arról is szó lesz, miképp jutott el a modern ember a Kárpát-medencébe.
A Kárpát-medence népeinek, így a magyar népnek az őstörténetében is kiemelkedően fontosak a dél-ukrajnai és dél-oroszországi őskori emberleletek. A történelem folyamán számos hullámban települtek be hazánk területére a népcsoportok, s néhány kivétellel mind keleti irányból jöttek.
La Ferrassie (Franciaország) Neander-völgyi (balra) és cro?-magnoni (jobbra) emberei
Kőkori kultúrák
A paleolitikum hazai leletanyaga a keleti gravette-i kultúra hatását tükrözi. Ez a kultúra Ukrajna területéről jutott a Kárpát-medencébe. Azután a népvándorlás korában mind az avarokkal, mind a magyarokkal nagy tömegben áramlott be olyan népesség, amely antropológiailag leginkább a Fekete-tenger északi partvidékén és a Kaukázustól északra elterülő síkságon az időszámítás után élt népességekre hasonlít. A kelet-európai őskori lelőhelyek feltárása bizonyára több fogódzót ad e népességek őstörténetének megismeréséhez. A késői őskorból származó kőeszközök finomabbak a korábbiaknál; jellemzőek a levél alakú lándzsa-, illetve nyílhegyek. Eszközeik és kulturális hagyatékuk alapján elkülönített korszakok: aurignaci, gravette-i, solutréi, magdaléni. (A kutatók a kultúrák nevét franciaországi lelőhelyek alapján adták.) A gravette-i korszakot a Vénusz-szobrocskák jellemzik. Készítésükhöz sokféle anyagot: mamutagyarat, agancsot, csontot, követ és agyagot használtak. Legtöbbjük terhes és meztelen nőt ábrázol, a figurák melleit és farát erősen hangsúlyozták, a fejét és a végtagjait ellenben csak elnagyoltan ábrázolták. Az őskori művészet a felső paleolitikum magdaléni korszakában érte el csúcspontját. Finom kivitelű csont- és mamutagyar-faragások, kisméretű agyag termékenységszobrok, csodálatos szépségű barlangfestmények kerültek elő főleg Spanyolországban (Altamira-barlang) és Franciaországban (lascaux-i barlang). A kőkorszaki művész festékét állati zsírokkal kevert porított kövekből, főleg vörös színű vas-oxidból és fekete mangán-oxidból készítette. A képeken általában nagy testű állatok: rénszarvasok, lovak, mamutok, bölények, gyapjas orrszarvúk, szarvasok, kőszáli kecskék, őstulkok láthatók. A festményekkel díszített barlangokat a kutatók a rituális élet színhelyének tartják. Hazánkban ebből a korszakból a Szeleta műveltség a legnevezetesebb, amely a Bükk-hegységben feltárt barlangról kapta a nevét. Egy másik híres lelőhely van Érd határában, a Fundoklia-völgyben, ott a felső paleolit korszaki vadászok telephelyét tárták fel. Ez idő tájt kelet felől két műveltség hatolt be hazánk mai területére. Kis-Ázsia felől aurignaci (ejtsd: orinyáki) kultúrájú emberek a Kárpát-medencén át vonultak nyugat felé. A másik csoport Ukrajna felől érkezett, és a keleti gravette-i kultúrát hozta magával.
Ásatag emberek
A felső paleolitikum embere lényegében azonos megjelenésű volt a mai emberrel. Számos lelőhelyről kerültek elő a Homo sapiens ásatag elődeinek (Homo sapiens fossilis) csontmaradványai, amelyek hasonlóságuk alapján három formakörbe csoportosíthatók.
Cro?-magnoni típus. Közép-Franciaországban Cro?-Magnon sziklaeresz-kitöltésében öt ember csontvázmaradványát találták meg az aurignaci korból. Az olasz Riviéra vörös szikláinak falában levő Grimaldi-barlangokból összesen tizenöt csontváz került elő, ugyancsak az aurignaci korból. Ők a klasszikus képviselői a róluk elnevezett Cro?-Magnon rassznak. Agykoponyájuk hosszú, arcuk alacsony és széles. Szemüregük alacsony, szögletes, állkapcsuk széles, állkapocs-szegletük kiálló, emiatt az arcuk körvonala szögletes.
BrünnPrzedmosti típus. A két közeli lelőhelyről mintegy negyven ember csontmaradványai kerültek elő. Koponyájuk hosszú, keskeny, az arcuk nem olyan széles, mint a cro?-magnoidoké. Erre a típusra jellemző a markáns, erőteljes koponyarelief és a magas termet. Ezt tekintik az északi, nordikus típus ősének. Combe-Capelle típus. A hasonló nevű lelőhelyről kapta nevét, ott találták meg egy hosszú fejű, gracilis koponyafelépítésű, alacsony termetű férfi csontvázát. Sok antropológus ezt tartja a mediterrán embertípus ősének.
Minden bizonnyal más embertípusok is éltek a felső paleolitikumban, de maradványaikat még nem találták meg. A típusok kialakulásában több tényező jutott szerephez; a legfontosabb a földrajzi izoláció és a kis populációméret lehetett.
Vénusz-szobor Brassem- pouyból (gravette-i időszak, 2229 ezer évvel ezelőtt)
A willendorfi Vénusz (gravette-i időszak, Ausztria)
Barlangmenedékek
A jégkorszakban Európa északi felét állandó jég borította, csak a déli fele volt valamelyest alkalmas az ember megtelepedésére. A legzordabb korszakokat pedig akár a növények és az állatok, az ember is úgynevezett refúgiumokban, menedékhelyeken vészelte át. E menedékhelyeken a körülmények szerencsés egybeesése folytán az életfeltételeik viszonylag jobbak voltak, s ily módon kisebb-nagyobb csoportok a legrosszabb időket is átvészelhették. Egy-egy refúgium számos, egymástól nem túlságosan nagy távolságra levő barlangból állt. A bennük meghúzódó csoportok érintkeztek egymással, erre a franciaországi és spanyolországi barlangok falfestményei és az ott talált szerszámok hasonlóságából következtethetünk. Az embercsoportok lélekszáma csekély volt. Európában több refúgium lehetett, köztük a ma még kevéssé ismert dél-ukrajnai és dél-oroszországi területeken is. Míg a felmelegedések időszakában nagy népességmozgások voltak a különböző területek között, addig a legzordabb jégkorszakban az egymástól nagy távolságban élő népességek nem érintkezhettek egymással. Az izolátumokban együtt élők közeli rokonok voltak, génállományuk állandósult, a ritka variációk kiszelektálódtak belőlük. Ez külső megjelenésükön is megmutatkozott: a csoport tagjai nagyon hasonlítottak egymásra. Így alakultak ki azok a fenotípusok, amelyek a jégkorszak után, az éghajlat enyhülésével szétrajzottak Eurázsiában, benépesítve az egész földrészt. A BrünnPrzedmosti (protonordikus) típus elsősorban Európa északi felét népesítette be, ma is az ebből kialakult nordikus típus a leggyakoribb Skandináviában, Németországban, sőt a nyugati szláv nyelvű népek, a csehek és a lengyelek között is.
Sziklafestmény a Lascaux-i barlangból (részlet)
Enyhülés és szétrajzás
A Combe-Capelli (protomediterrán) típus a mediterráneumban terjedt el Portugáliától a Földközi-tenger partvidéke mentén egészen Indiáig. A hatalmas területen való elterjedés eredményeként igen sok formavariáció alakult ki. A termet és az arc nagyon változatos, a barna színkomplexió viszont egységesen jellemző. Néhány még ma is izoláltan élő népességben (például Szardínián) a típus ősi formájában is fennmaradt. Gracilis formája Magyarországon főleg a Dunántúlon fordult elő. A temetőkben egészen a római korig az ősi pannon bennszülött népesség meghatározó eleme, és még a mai népességben is felismerhető.
A cro?-magnoid típus a két előbbi közötti sávban, mindkettő elterjedési területére is behatolva jutott Nyugat-Európától a dél-szibériai Minuszinszki-medencéig. Közepes és magas termet, kiálló, egyenes vagy hajlott orr, közepesen hosszú fej, alacsony, széles, szögletes arc, szögletes, téglalap alakú szemüreg jellemzi. A hajuk általában fakó-szőke, a szemük szürke. A keleti szláv népek etnogenezisében ez a típus játszotta a legfontosabb szerepet, de a skandináv népekre is erősen hatott. A magyarországi temetőkben ez a típus a neolitikumtól az Árpád-korig folyamatosan felismerhető.
A cro?-magnoni ember elterjedési területének méretére jellemző, hogy a Minuszinszki-medencéig előfordult. Számos bronzkori temetőben találták meg azt a szögletes arcú, egyik legkorábbi lelőhelyéről andronovóinak nevezett típust, amely a honfoglaló magyar vezető réteg turanid típusának kialakulásában játszott szerepet. Jó okunk van feltételezni, hogy további refúgiumok is léteztek Európában. Több olyan embertani típus létezik a neolitikumtól napjainkig, amelynek felső paleolit korszaki előzményei eddig nem kerültek elő.
Alpi típus. Az Alpok magasan fekvő falvaiban, Franciaország Központi-platóján és Csehország hegyvidékén mintegy izolátumként működő kis falvakban ma is felismerhető az alpi típus, amelyet barna színkomplexió, kis-közepes termet, rövid koponya, lekerekített, gyerekes arcforma jellemez.
Dinári (adriai) típus. Magas termet, meredek, lapos nyakszirt, rövid agykoponya, keskeny arc, erősen kiálló, hajlott orr, sötét színkomplexió jellemzi. Ez a típus is a magas hegységek lakosságával kapcsolatos, főleg a Dinári-Alpokban fordul elő a montenegróiaknál, szerbeknél és a bosnyákoknál, de a Tiroli-Alpokban és az Északi-Kárpátokban is megtalálható.
Elő-ázsiai (armenoid vagy anatóliai) típus. Az előzőhöz hasonló morfológiai jellegekkel írható le, de az orruk még erősebben kiálló és a homlokuk is hajlottabb. Főleg az örményekre jellemző, de a velük szomszédos országok lakosságában is gyakran előfordul. Paleolitikus előzménye ennek sem ismert, de a neolitikum nagyon fejlett mezőgazdasági kultúráját ezzel az embertani típussal jellemezhető lakosság hozta létre Elő-Ázsiában.
A honfoglalók népessége
A fentieken kívül meg kell említeni három jellegegyüttest, amely a magyar őstörténetben is szerephez jut: a turanid, az uráli és a pamíri típust. Mindhárom Európán kívül alakult ki, s döntő mértékben az europid formakörbe tartozó jellegegyüttessel írhatjuk le. Mindhárom típus a X. századi honfoglalás kori népesség legfelső társadalmi rétegében fordul elő. A típusok kialakulásának története nem követhető olyan messze az időben, mint a fentieké. Ennek több oka is van, a leglényegesebb az, hogy olyan területen alakultak ki, amelyeket régészetileg még alig kutattak.
Turanid típus. Térben és időben Dél-Szibéria bronzkoráig vezethető vissza. Nagyobb lélekszámú cro?-magnoni típusú (andronovo) europid és kisebb lélekszámú mongolid népesség élt együtt Dél-Szibéria és a mai Észak-Kazahsztán pusztáin. Néhány évszázad alatt szétterjedtek az egész ázsiai sztyeppén, és nagy létszámú népességet hoztak létre a Kaszpi-tengertől az Altáj-hegységig. Ez a típus nem tűnt el az idők folyamán, ma is jól felismerhető Közép-Ázsia török nyelvet beszélő népei, elsősorban a kazahok között. Magyarországon a kunok és a palócok között gyakori.
Uráli típus. Őstörténetét teljes homály fedi. Csak annyi biztos, hogy europid és mongolid népesség folyamatos együttélése révén alakult ki, valahol az Urál és a Szaján-hegység közötti izolátumban. Az ugor nyelvet beszélő nyugat-szibériai voguloknak és osztjákoknak ez az uralkodó típusa. A magyar honfoglalók vezető rétegeiben is előfordult, a köznépből hiányzott. Az Árpád-kori temetők csontmaradványaiban viszont már egyáltalán nem ismerhető fel. Ennek az az oka, hogy e típus képviselői kevesen voltak, ezért embertani értelemben gyorsan beolvadtak a nagyobb és igen heterogén, de szinte teljes egészében europid népességbe.
Pamíri típus. Térben és időben Közép-Ázsia vaskoráig vezethető vissza ez a teljes egészében europid típus, amelyre rövid agykoponya, magas, keskeny arc, meredek homlok, nagy, kerek szemüreg jellemző. Nem közismert, hogy Közép-Ázsiában az időszámítás kezdetéig europid típusú lakosság élt. Iráni eredetű lovas nomád népek voltak. Több hullámban érkeztek, a korábbiak a szakák, a későbbiek az uszunok voltak. Ők tulajdonképpen az ázsiai szkíták. Ezt az embertani típust nagy létszámú népesség képviselte, amely napjainkig ugyanazon a területen él a Pamír vidékén, az Amu-Darja és a Szir-Darja között. Utódaik a tadzsikok és Irán egyes vidékeinek a lakossága. Ez a pamíri típus kis számban megtalálható a hazai X. századi temetőkben is, döntő mértékben a leggazdagabb vezető rétegben.
Fóthi Erzsébet (Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tár)
Nepal is a small mountainous kingdom lying sheltered at the foot of the Himalayan Mountains, sandwiched between India to the south and Tibet to the north. It is home to approximately 110 distinct ethnic groups who speak a variety of languages and have many diverse religious beliefs.
The Magar are one of the oldest known tribes of Nepal. They live on the Terai plain where the hills begin, in the small lower hills of the Mahabharat Lekh, and sometimes in the high mountain areas. Their origin is unclear; however, they are believed to be of Tibetan descent, since their language and dances are similar to those of Tibetan culture.
The Magar can be basically divided into Eastern and Western Magar, then further divided into a number of clans. These include the Rana, Tharpa, Ale, Poon, Budhathoki, and Gharti. There are also four major language groups that distinguish the Magar and give them their tribal identity.
What are their lives like? Most of the Magar are craftsmen, involved in various trades. Some work as miners; others are blacksmiths or basket weavers. A smaller number own their own land and have taken up agriculture for their livelihood. As a people, the Magar tend to be simple, hard-working, honest, self-reliant, and generally self-sufficient. They are said to be a happy people who enjoy dancing and singing. They perform different kinds of dances and frequently enjoy their own unique tribal games.
Magar houses usually have two stories and roofs of slate or thatch. Generally, they are large and made of stone. Often, a verandah extends along the front of the house.
The Magar men typically wear loincloths and bhotos (shirts with sleeves) or loincloths with shirts and coats. The women often wear dhotis, or loincloths of short width. They may also wear a pair of fulis (flower-like ear ornaments) and necklaces made of glass beads and Indian silver coins. Western-style clothing, however, is slowly becoming more common.
The most distinctive element in Magar family structure is the strong connection between a maternal uncle and his nephew. Mutual respect is shown because the nephew has the first claim to marry his uncle's daughter. Marriages are usually arranged by the groom's brother-in-law, who goes to the house of the bride's parents. Gifts of money and alcohol are made, and if the woman accepts the proposal, further payments are then made. After marriage, the couple will usually establish their own home, separate from their parents.
"Life cycle rituals" are important in Magar society. On the eleventh day after a baby is born, it is washed for the first time and given a name. The festival of Jyestha Poornima is observed on the full moon in May or June, and newly harvested grains are offered to the gods at that time.
What are their beliefs? Generally, the Western Magar are regarded as ethnic religionists, practicing their ancient religions and traditions. However, there is a strong Hindu influence due to the influx of Brahmans from India, and approximately 30% of the Western Magar are Hindu. They worship the major Hindu gods, such as Brahma, the creator of the universe; Vishnu, its preserver; and Shiva, its destroyer; as well as a host of other deities.
What are their needs? Nepal has long been hidden away and forgotten by most of the world. Fiercely opposed to any form of proselytizing, the Nepalese government has imposed harsh restrictions and subsequent penalties on Christian witness. Many believers have spent significant periods of time in prison because of their beliefs.
There are very few Christian resource materials available to the Western Magar. Many have never seen a Bible, and there are only a handful of believers. Fervent prayer and additional laborers are urgently needed if the Western Magar of Nepal are to come to a saving knowledge of Christ.
Prayer Points
Ask God to raise up loving Christians who will take the Gospel to the Western Magar of Nepal.
Pray that the Bible will soon be translated into the Magar language.
Ask the Lord to speed the production of the Jesus film and other evangelistic materials into the Magar language.
Pray that God will reveal Himself to the Western Magar through dreams and visions.
Pray that God will strengthen, protect, and embolden the small number of Western Magar believers.
Take authority over the spiritual principalities and powers that are keeping the Western Magar bound.
Ask God to raise up prayer teams who will begin breaking up the soil through worship and intercession.
Pray that strong local churches will be raised up among the Western Magar by the year 2000.
Statistics Latest estimates from the World Evangelization Research Center.
THE PEOPLE
People name: Western Magar
Country: Nepal
Their language: Magar
Population:
(1990) 192,500 (1995) 219,200 (2000) 248,400
Largest religion:
Ethnic religionist 70% Hindu 29.9%
Christians: <1%
Church members: 66
Scriptures in their own language: None
Jesus Film in their own language: None
Christian broadcasts in their own language: None
Mission agencies working among this people: 0
Persons who have heard the Gospel: 24,200 (11%)
Those evangelized by local Christians: 6,600 (3%) Those evangelized from the outside: 17,600 (8%)
Persons who have never heard the Gospel: 195,000 (89%)
Nepal is located along the southern part of the Himalayan Mountains between India and China. The Magar are one of the oldest known tribes of Nepal, but their origin remains unclear. They are believed to be of Tibetan descent because their language and dances are similar to those within the Tibetan culture.
There are two major groups of Magar: Eastern and Western, which are further divided into a number of sub-groups, or clans. The Magar language, which is divided into four major groups, gives the people a distinct tribal identity. This linguistic classification is important in understanding the Magar tribes.
The Kham Magar live farther west than other Magar peoples and have a legend about their origin. The story tells of four brothers who went hunting and got lost. While camping at a particular location, each brother took on a certain task. It is said that from these four tasks originated the four major Magar tribes.
What Are Their Lives Like? Many Magar are craftsmen, while some who own their own land have become farmers. Others work as miners, blacksmiths, or basket weavers. They tend to be simple minded, hard-working, honest, self reliant, and self sufficient. They are a very jovial people who love to sing and dance. They have several kinds of dances, as well as tribal games that they frequently play.
The Kham Magar typically live in two-story stone houses with slate or thatch roofs. The dwellings are often large and are constructed with a large porch in front.
The Kham Magar have a unique style of dress. Most often, they wear loin cloths and bhotos (shirts with sleeves), or shirts and coats. The women also wear loin cloths called dhotis. They also wear fulis (flower-like ear ornaments) in the middle parts of their ears and necklaces made of glass beads and silver Indian coins. Some aspects of western style clothing are slowly becoming more common.
Magar marriages are arranged in a unique fashion. The groom's brother-in-law must go to the bride's family and offer a "bride price" of money and alcohol. If the proposal is accepted, further payments are then made. Marriages to maternal first cousins are the most common arrangements.
The most distinctive element in the Magar family kinship is the strong bond between maternal uncles and their nephews. They treat each other with mutual respect; for when the nephew is ready to marry, his bride will be chosen from among his uncle's daughters.
"Life cycle rituals" are a very important part of Magar society. A special birth ceremony is held eleven days after a child is born. The baby is named and then washed for the first time. One festival known as Jyestha Poornima is observed in May or June at the time of the full moon. During the ceremony, freshly harvested grains are offered to the gods.
What Are Their Beliefs? Seventy percent of the Kham Magar practice ethnic religions. There are also a significant number of Buddhists. Only about 3% are Hindus; however, like other Magar groups, Hinduism has greatly influenced the animistic Kham. Many now worship the three major Hindu gods: Brahma (creator of the universe), Vishnu (protector and preserver of the worlds), and Shiva (the destroyer), as well as a host of other deities.
What Are Their Needs? The New Testament has already been translated into Takale Kham, the Kham Magar language. However, the government of Nepal fiercely opposes any form of evangelism. Penalties against Christians sharing their faith have been harsh. Many believers have spent long periods of time in prison. Perhaps this explains why there are only 11 known Kham Magar believers. Intercession is the key to breaking down the strongholds over the Kham and seeing them reached with the glorious Gospel of Jesus Christ.
Prayer Points
Pray against the demonic spirits that are keeping the Kham Magar bound.
Ask God to raise up prayer teams who will begin breaking up the soil through worship and intercession.
Pray that the Lord of the harvest will thrust forth laborers into Nepal.
Pray that the doors of Nepal will soon be open to missionaries.
Ask God to encourage and protect the 11 known Kham Magar Christians.
Pray that God will give them opportunities to share the Gospel with their own people.
Pray that God will raise up qualified linguists to complete the translation of the Bible into the Takale Kham language.
Pray that the Holy Spirit will open the hearts of Nepal's governmental leaders to the Gospel.
Ask the Lord to raise up strong local churches among the Kham Magar by the year 2000.
Statistics Latest estimates from the World Evangelization Research Center.
THE PEOPLE
People name: Kham Magar
Country: Nepal
Their language: Takale Kham
Population:
(1990) 15,800 (1995) 18,000 (2000) 20,400
Largest religion:
Ethnic religionist 70% Buddhist (Tantrayana) 27% Hindu 2.9%
Christians: <1%
Church members: 11
Scriptures in their own language: New Testament
Jesus Film in their own language: None
Christian broadcasts in their own language: None
Mission agencies working among this people: 0
Persons who have heard the Gospel: 3,300 (18%)
Those evangelized by local Christians: 700 (4%) Those evangelized from the outside: 2,600 (14%)
Persons who have never heard the Gospel: 14,700 (82%)
Nepal is a small nation located along the southern part of the Himalayas, between India and China. It is home to approximately 110 ethnic groups who speak many different languages and have a wide variety of religious beliefs.
The Magar are one of the oldest known tribes in Nepal; however, their origin is unclear. They are believed to be of Tibetan descent because their language and dances are similar to those within the Tibetan culture. Some of the Magar live in the plains where the Himalayan hills begin; others occupy the lower hills of the Mahabharat Lekh; a few inhabit the high altitude mountain areas.
There are two major groups of Magar: Eastern and Western, which are further divided into a number of clans. The Magar language, which is divided into four groups, gives the people a distinct tribal identity. This linguistic classification is important in understanding the Magar tribes.
What Are Their Lives Like? Most Magar are craftsmen, although some who own their own land have become farmers. Others work as miners, blacksmiths, or basket weavers. They tend to be simple minded, hard-working, honest, self reliant, and self sufficient people. They are very jovial and love to sing and dance. They have several kinds of dances, as well as tribal games that they frequently play.
The Eastern Magar typically live in large, two-story stone houses with slate or thatch roofs. The homes are often constructed with large porches in front.
The Eastern Magar have a unique style of dress. Most often, they wear loin cloths and bhotos (shirts with sleeves), or shirts and coats. The women also wear loin cloths called dhotis. They often adorn themselves with fulis (flower-like ear ornaments) in the middle parts of their ears and necklaces made of glass beads and silver Indian coins. Some aspects of western style clothing are slowly becoming more common.
Magar marriages are arranged in a unique fashion. The groom's brother-in-law must go to the bride's family and offer a "bride price" of money and alcohol. If the proposal is accepted, further payments are then made. Marriages to maternal first cousins are the most common arrangements.
The most distinctive element in the Magar family kinship is the strong bond between maternal uncles and their nephews. They treat each other with mutual respect; for when the nephew is ready to marry, his bride will be chosen from among his uncle's daughters.
"Life cycle rituals" are a very important part of Magar society. A special birth ceremony is held eleven days after a child is born. The baby is named and then washed for the first time. One festival known as Jyestha Poornima is observed in May or June at the time of the full moon. During the ceremony, freshly harvested grains are offered to the gods.
What Are Their Beliefs? Ninety percent of the Eastern Magar practice ethnic religions, while about 10% are practicing Hindus. Like other Magar groups, Hinduism has greatly influenced the Eastern Magar. Many now worship the three major Hindu gods: Brahma (creator of the universe), Vishnu (protector and preserver of the worlds), and Shiva (the destroyer), as well as a host of other deities.
What Are Their Needs? Portions of the Bible have already been translated into the Eastern Magar language. However, the government of Nepal fiercely opposes any form of evangelism. Penalties against Christians sharing their faith have been harsh. Many believers have spent long periods of time in prison. Perhaps this explains why there are only 103 known Eastern Magar believers.
The people of Nepal have long been hidden away and forgotten by most of the world. Intercession is the key to breaking down the strongholds over these tribes and seeing them reached with the Light of the glorious Gospel.
Prayer Points
Pray that the Lord of the harvest will thrust forth laborers into Nepal.
Ask God to give the few Eastern Magar believers opportunities to share the Gospel with their own people.
Pray that God will raise up qualified linguists to complete the translation of the Bible into Magar.
Ask the Lord to begin revealing Himself to the Magar through dreams and visions.
Pray that the Holy Spirit will open the hearts of Nepal's governmental leaders to the Gospel.
Take authority over the spiritual principalities and powers that have kept the Eastern Magar bound for many generations.
Ask God to raise up prayer teams who will begin breaking up the soil through worship and intercession.
Ask the Lord to raise up strong local churches among the Eastern Magar by the year 2000.
Nézz körül adta az alábbi tájékoztatást a szkíta rovatban a
többféle NEPÁLI MAGAR ÍRÁS ról
"Immár két éve, a magyar TV-sek jártak NEPÁL-ban. Ők odamentek, ahova a nagy magyar kutató. Kőrösi-Csoma Sándor nem tudott beutazni 175 éve, mert mindenki előtt le volt zárva a határ. Mivel a Magar és a Nepáli-Magar hasonlósága között csak egy "Y" az eltérés, ezért érdemes volt utánajárni, létezik-e bármi más hasonlóság. A nyugat-nepáli KHÁM-MAGAR-okat keresték meg, mivel ők őrizték meg leginkább azt az ősi életmódot, amit elődeink alakítottak ki évezredekkel ezelőtt. Megismerkedhetünk egy különös néptörzzsel, amely földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, középkori eszközökkel próbál meghódítani minden termékeny területet a Himalája 2000-4000 m magas részein. Ez olyan kutatási terület, ahol korábban még nem járt fehér ember. A TV-sek, 24 órás nyers felvételt rögzítettek a MAGAROK-ról.
NEPÁLI-MAGAROK 7 nagy törzsének neve: ALEK, BUDA, GARTI, TAPA, ROKA, RANA, PUND.
A nagy törzsek mellett, kisebb törzsek is léteznek pld.: KÁM, KAN.
Három MAGAR nyelvet beszélnek: - MAGAR-KURA, - KAN-KURA, - KAIKE, (istenek nyelve)
Írásuk: AKAIKA rovásjelek, (a Székely és az Indus-völgyi rovásírás régies alakja)
Földbe temetkeznek, kopjafát faragnak és állítanak az elhunytnak. Táncuk a SZOROTI. Italuk a TANG.
A NEPÁLI-MAGAROK évezredek óta laknak itt, 1840 évig királyságuk volt, majd a különféle okok miatt meggyengült nepáli királyságokból jött létre, egységes akarattal a mostani NEPÁL. Érdemes elolvasni Dor Bahadur Bista professzor könyvét PEOPLE OF NEPÁL címmel.
Nepáli-Magarok a Himalája magas hegységében élnek 1,3-1,6 millióan. A MAGAROK uralmát és királyságát a Csetnikek és a Brámiak törték meg. A hódítók, először a sámán papokat végezték ki, hogy ezáltal a mesemondó, regélő, írástudó, áldozati-szertartást, esketést végző papok elpusztításával az akaratukat és vallásukat rájuk erőltessék. Így a tartós indiai befolyás a kitartásukat sorvasztotta, egységüket rombolta. Falun az írástudatlanok száma sok.
Megélhetésük forrása az önellátás és a tejköpülés, amit értékesítenek. Utaik a hegyi-ösvények, fárasztó az utazás és a szállítás. Az aki ki tud e zárt közösségből törni, az maga a csoda. Idáig az elszigeteltségük óvta meg őket a gazdasági gyengeségük ellenére a széthullástól.
A filmben több hasznos információt adtak a következő egyének:
DOR BAHADUR BISTA professzor - antropológus
M. S. THAPA kultúrtörténész
MARSHA BAHADURBUDA történész
K HADGA J. BARAL rendőrfőnök
TEK BAHADUR THA-PA államtitkár
BALARM CHARTI MAGAR lakásügyi miniszter
B. N. GHARTI MAGAR szociális munkás
BIRBHAN CHARTI MAGAR GUSBANG nyilatkozatai felsőfokú végzettségre és Magar nemzeties érzésekre utalt.
A filmet a BL. Stúdió munkatársai készítették és vágták; Boda Sarolta, Kunckel Béla, Lovass Ferenc, Neumee Erika. 1996. okt. 29.-én a MTV-2 adásban mutatták be először.
Megemlítem még, hogy a MAGAROK a nevükkel jelölik a törzsiségüket, nemzetségüket, családnevüket és utónevüket pl.: GARTI-MAGAR
RANA-MAGAR
TAPA-MAGAR
10 ezer évnél régebbi kővésetek és írások találhatóak náluk, mely érintetlen és megfejtésre várnak. A MAGAR-törzsek elsőként jöttek a mai Nepál területére!
A MAGARÁK évezredes nép, nem tudják, hogy honnan jöttek. Feltételezések szerint:
1.) Kasmírból a kas népe lehet, a Kusok vagy Kasok, hasonló a kinézésük, identitásuk 2.) Mongólia irányából jöhettek, közép-Ázsiából és a tibeti platóról 3.) MU (Muror) vagy (Rutas MU) elsüllyedt földrészről származnak
Mindenütt találunk a Magar néphez hasonlót, akik a Tibeti magas- felföldről származtak el. Ilyenek a Burma és Thaiföldre ment Magar kinézetűek.
Minden lehetséges kapcsolatot és bizonyítékot meg kell vizsgálni, még az érdektelennek tűnőket is. Az vezet el minket a múltba. Egy területet csak akkor neveznek el egy népről, ha jelenlétük tartósan kapcsolódik hozzájuk. MAGARÁK jellemzője:
Kahmandu-i tartózkodást követően a KAM-MAGAR-okat 12 órás, 400 km- es út megtételével lehetett elérni GORAJ-ban, ez az utolsó lehetőség volt az élelem és egyéb dolgok beszerzésére. 1800-2500 m-ig a szub- Himaláján sok magar található, 2500-4000 m között már kevesebben a hidegebb klíma miatt. SZULIKOR volt az utolsó falu, ahová az útjuk vitt.
Fáradságos utazással járt a kutatás, de az eredmény, a kamerával rögzített anyag, és az élmények megosztása, igazolja a TV-seket.
A NEPÁLI-MAGAR-oknak többféle írásuk van, a nagyon régieket még a sámán papok sem ismerik, többnyire ezek kővésetek."
VÍZBŐL SZÜLETŐ HŐS ÉS ÁRPÁDSÁVOK
A mitológiából ismert a vízből kiemelkedő, vízen átkelő, égi folyón érkező, vízistentől származó hősök típusa.
A magyar Csaba királyfin, Álmoson, a csodaszarvast üldöző Hunoron és Magoron kívül az örvényből születő és oda visszatérő Vejnemöjnen, a tengerből felbukkanó sumer Ea (Oannes), az egyiptomi Ozirisz, valamint Orion, Targitaosz, Thézeusz, Perzeusz, a Tiberisből kifogott Romulusz, Kürosz, a Nílusból kihúzott Mózes, I. Szargon, s a Meroving dinasztia is vízből származik. Megkeresztelése, önfeláldozása, tragikus halála és feltámadása miatt Jézus Krisztus is e sor tagja.
A víz motívum istenek, birodalom- és dinasztiaalapítók, honszerzők életútjához kötődik. Az életutak (bár a lehetőségeinek határait feszegető hős rendszerint elbukik) egy általuk teremtett új világba vezetnek. A dicsőséges dinasztiák, a kiemelkedő és főleg teremtő személyiségek számára kötelezően előírt származási sztereotípia és karriertörténet példái ők. A vízből kellett születniük, vagy legalább a vízen keresztül kellett megkezdeniük megpróbáltatásaik sorát. A próbákat kiállva, a gonosz (a káosz erői) felett diadalmaskodva jutottak végül a megérdemelt jutalom, a feleség, az igazságosan berendezett új haza, népük bizalma, a királyság és a halhatatlanság birtokába.
Az eszmerendszer egykor megfellebbezhetetlen voltát a húsvéti locsolkodás, a keresztelő és az uralkodó felkenésének máig gyakorolt szokása is igazolja.
Az antik ember lehetőséget látott arra, hogy a világot megváltó hős a vízből újjászülessen s az általa vívott küzdelemnek köszönhetően a kezdetek boldog kora újra visszatérjen.
A vízből születő hősök antik hiedelemrendszere elevenen élt tovább a sztyeppi népek és utódaik körében. Ezért emlékeztetett Attila a katalaunumi (mauriakumi) csata előtt a meotiszi átkelésre; ezért fürdött meg s szórta katonáira a tengervízet Krum kán Bizánc ostroma előtt; ezért mellékelt a Képes Krónika Krakkó ostromát bemutató miniatúrája Szent László ábrázolásához árpádsávokat; s ezért emelték a kurucok a zászlójukra az árpádsávot.
Üngürüsz igék üzenete az emelkedő nemzethez egy új kor hajnalán
A műről
Minden új kor kialakulásának esélye az abban a korban élők tudásában és belső lelki kultúráltságuk mélyreható, minőségi megváltozása lehetőségében rejlik. Minden ilyen új kor alapkövéül az az ismeretanyag szolgál, amely egy adott társadalom ösztönös életigényére alapozva, annak mindenkor jelenlévő tehetségei révén képes létrehozni az újabb korok szellemi, lelki és anyagi természetű értékeinek minőségiekben különböző megjelenési formáit: az irodalomban, építészetben, művészetekben, gazdasági életben, államszervezésben, igazságszolgáltatásban, seb. Mindezt tehát az alapok megalkotásával kezdődően.
Egyáltalában véve elmondható, hogy csakis azon társadalmak alkalmasak a belülről, önmagukból kiinduló, minőségileg jellemezhető átalakulásra, melyek hajlandók, érettek arra, hogy szellemi és lelki örökségük mélységes ismertében mindezt képesek legyenek újjáteremteni. Olyan kifejezési, megjelenési formákban, hogy a társadalom széles rétegei számára, annak minőségi átalakítását célzón, közérthetően, harmóniát biztosító közegként és erkölcsi mértékegységként szolgáljanak. Egyúttal közvetítsék és magukba foglalják azokat a legmélyebb, legősibb és legbecsesebb értékeket, melyek az adott környezetet, népet, nemzetet, fajtát/fajt jellemzik.
Egy társadalom csakis saját gyökerein át újulhat meg. Hasonlóképpen, mint-egy növény, melyet letarolt idejének vihara. Az a társadalom, amely belső viszályoktól korlátozva működésképtelenné vált, rendszerint és bizonyíthatóan, idegen befolyás és hamis igék tisztelete következtében pusztul. Nemhogy maga a nép, de az iskolázott réteg számottevő hányada is, mégpedig az iskolarendszerbe beszűrődő értéktelen, idegen ideológiák átvétele miatt. Az ilyen egyén rendszerint csak nyelvében marad (magyarnak), sokszor szégyellvén azt is, mint "alsórendűt". Ilyen idegen irányzat pl. az ún. "urbánus", melynek két, esetleg három dimenziós ideológiai rendszere van, s mely közvetlen jelenben és mennyiségi kategóriákban gondolkodik. Számára a nép tömeg csupán, melyben a minőség az osztályharc révén pusztítható el, s ahol minden múltba nyúló gyökér elvágatik, kiirtatik. Az egyetlen, a nyelv a "közvetlen érintkezés" szükségszerű technikai eszközévé alacsonyodik. Igaz, magyar viszonylatban ez az osztályharc kiirtotta a "labanc-idők" idegen osztályát, mely az ősi népet nyúzta. Viszont kiirtotta a még megmaradt nemzeti arisztokráciát, mely együtt élt-halt a nemzettel. S most szellemi arisztokráciánkat irtja ez a racionalizmus. Azt a kultúrahordozó réteget, amely ősi hagyományunk felkutatója, feltárója és helyrehozója. Ennek a kialakuló szellemi elitnek, csoportnak az a feladata, hogy egy olyan sokdimenziós nemzettudatot dolgozzon ki, mely tükrözi szellemiségünket, lelkiségünket. Felismerje, értse történelmi ismereteink alapján küldetésünket a múlt és jövő között.
Mindez megindult, elsősorban népismeretünkből kiindulóan, majd történelmi értékeink felkutatása irányában. A baj az, hogy mindez főleg ösztönös és nem tudatos tevékenység, hiszen a tudatosság ezen folyamat értését és alkalmazását teszi lehetővé, ezzel egyidejűleg a minőségi fejlődés lehetőségének kialakítását biztosítva a nép számára. Tehát egy keretre van szükség, melyben mindez érthetővé és elérhetővé tehető. Ezért fontos jelenség, esemény egy olyan mű felbukkanása, mint a TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZ, melyről meg legnagyobb (racionalista) ellenzői is elismerik, hogy "van benne rendszer".
Tanulmányozva történelmünket, sokszor kimutatható, hogy hazafias, de szellemiségünket nem kielégítően ismerő vezetőink, legyenek bár arisztokrata, vagy köznépből származóak, súlyos hibákat követtek el. Bizony nincs veszedelmesebb, mint a tudatlanságban, műveletlenségben, elidegenedettségben, kozmopolitizmusban fogamzott cselekvőképesség.
Ezt felismerve nem véletlen, hogy annyi kérdés merül fel bennünk. "Kik vagyunk", "honnét jöttünk", "merre tartunk""? Mi a nép, nemzet, haza, őshaza, faj (fajta) értelme, jelentése, fogalma? A kérdés a nép szintjén kerül elő, érthetően. Hiszen a nép a minőségi átalakulás közege. A nép önmagában már egy csoport különbözősége a környezetben. Van egy gondolat hordozó, szellemi , lelki rétege, mely ennek a különbözőségnek az elmélyítésén dolgozik annak minőségi jellemzői kifejlesztése, elmélyítése, általánosítása érdekében. Ez a gondolat nemzetté változtatja a csoportot, kultúrát alakit, mely magaskultúrába fejlődhet. Kultúrszellemének kiteljesedése az életfolyamat hosszában virágzik fel. Tehát a nemzet ezen kultúra méhében alakul. A kultúra viszont hitből és misztikából születik, melynek gondolkodási rendszere és hatósugara van. Mindez rendszerint valamely dinasztiával összefüggésben, hiszen a dinasztia által a rendszert képező résztörténetek közti időbeli szakadékok áthidalhatók. Ugyanakkor a dinasztia gondoskodik arról, hogy a mindezt jellemző lelkiséget, érzéseket szenvedélyes jelképrendszerré fejlessze. A dinasztia egyúttal a folytonosság jelképe, mely elősegíti a társadalom számára életfontosságú ösztönrendszer kialakítását, amelyre különösen akkor van szükség, amikor a dinasztia kihalásával kialakuló politikai, ideológiai szakadékot a társadalom fennmaradása érdekében át kell hidalni. Vagyis problémáink megoldását a helyes hagyományrendszer fel- és megismerése nagymértékben elősegíti. Ugyanakkor a faji kérdés helyes megítélése mindezt geopolitikai értelemben tárja fel. A faj (fajta) ugyanis azon népcsoportok, népek áramlatainak összessége, közege, melyeknek azonos, vagy rokon, szellemi, történelmi, politikai öröksége van. Mi magyarok azért találunk rokon népeket szerte Eurázsiában, mert a kultúra, mely mindannyiunk irányába kisugárzott, azonos vezető gondolat örökségét őrzi. S mindez a TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZBEN (TÜ) nyomon követhető.
1971 nyarán dr. Zakar András bizalmasan közölte velem, hogy tudomására jutott egy feldolgozatlan, ősi irat holléte. Csak azt nem tudta, hogy az Akadémiánál, illetve az Isztambulban őrzött kézirat azonos-e. Ezért számtalan kísérletet tettünk, hogy a kézirat másolatát Isztambulból beszerezzük. Ez azonban nehéz feladatnak bizonyult. Az Akadémia bennfentesei ugyanis Isztambulban elintézték, hogy ottani barátaik zárolják az anyagot. A Pozsonyi Egyetemi Könyvtárban azonban ismertem valakit (korábban ott dolgoztam). Ők megkérték az anyagot Törökországból, de a filmeket így sem engedték továbbítani. Azonban dr. Zakarnak volt egy barátja az UNESCO római irodájában, aki repülőre ült, és amikor ez az angliai úr belépett Isztambulban a levéltárba (Tárih-i Üngürüs, Nur-i Osmaniye Kütüphancsi No 3386, 63-101 yapraklari), az elképedt levéltáros az UNESCO képviselőjének elmondta, hogy "itt hever a filmmásolat már régóta, és nem értik, mi ez a felfordulás!" Bezzeg mi tudtuk!
Az Akadémia eme fura gyülekezete ugyanis nem tudta eldönteni, hogy a pesti kézirat és az isztambuli egyezik-e. És ez a legjobb bizonyíték arra nézve is, hogy nem az zavarta őket, hogy a pesti kéziratot lefordítjuk - elolvasni persze ők sem tudták hanem az, hogy meg voltak rémülve annak puszta gondolatától is, hogy egy ilyen ősi irat tartalma a magyar nép kezébe kerül, annak mindennapi olvasmányos Bibliájává válik, írók, művészek gyönyörködjenek benne, kutassák, stb. Ráadásul Budenz József, az ő Nagy Haynauista Szentjük eredetileg zárolta az anyagot.
Mivel dr. Zakar András nem akarta, hogy neve előforduljon az Akadémián, barátját, a visszavonultan élő dr. Sárkány Kálmánt kérte meg (mindezt megelőzően), hogy filmmásolatot kérjen ki az Akadémia Keleti Gyűjteményében lévő TÜ kéziratáról. Mivel senki sem értett az anyaghoz, a nemtörődöm alkalmazottak rendes könyvtári kölcsönzés keretében kiadták a filmet a kéziratról. Azonban mi sem tudtuk lefordítani; és ekkor dr. Lakat megkérdezte, vajon ismerek-e olyan turkológust, aki kitűnően beszél magyarul és törökül is. Nos, készen voltam a válasszal, mivel a prágai Ady Endre Diákkör révén volt tudomásom dr. Blaskovics Józsefről, aki értékes pályafutása révén a Károly Egyetemen és a magyarok között nagy tiszteletnek örvendett.
A diákok csak Józsi bácsinak szólították, mert szerénysége nem engedte a vég nélküli címismétlést. (Hosszú lenne még a lista is, felsorolni az egyetemek, intézmények nevét, amelyek taggá, díszdoktorrá választották.) Tehát rendes felvidéki magyar kezébe került a TÜ ügye, ami nagy szerencse. Más aligha vállalta volna, hogy ezt a rendkívül nehéz szöveget lefordítsa, gyönyörű magyar nyelvezetbe illessze, mely párosulva a rokon török nép színes; keleties kifejező világával, eredeti környezetben szólaltatja meg a TÜ ősi igéit; történetét. Ebből tanítsuk gyermekeinket a magyar nyelv, kultúra szeretetére!
Amikor Pesten kiderült, hogy kezünkben a szöveg, a Magyar Nemzet cikke nyomán, (Józsi bácsi Lévára küldte a fordított részeket szüleim házához, onnan hordtuk át egyenkint a részeket Pestre), kitört az idegesség az Akadémián. Azonban Illyés Gyula mellénk állott, s vele az Írószövetség tekintélye, és az írók javarésze is. Hiába fenyegette az Akadémia levélben dr. Blaskovicsot, dr. Sárkányt, a filmet nem adtuk vissza, ellenben másolatokat készítettünk róla, és amikor dr. Sárkánynak vissza kellett adnom a filmet, már minden biztonságba volt helyezve. Dr. Sárkány perektől, letartóztatásoktól félt.
Ekkor történt, hogy Kolozsvári Grandpierre Endrével meg látogattuk az Akadémia alelnökét, Ligeti Alajost, aki kifogásolta, hogy Józsi bácsi egyszer a Mátyás pincében elmulatott 100 forintot, és ez "nem helyes". Mikor ennek ellenére kijelentettem, hogy az sem helyes, hogy Józsi bácsi eddig 34 kéziratát nem tudta kiadni ebben a környezetben, elgondolkozott, és azt mondta: "hát az baj". Majd felajánlotta, ha a TÜ kiadásától elállunk, ő megígéri, hogy a Felvidékre vonatkozó török adóösszeírások anyagát, egy hatalmas munkát, segít kiadni. Erre közöltem, hogy a TÜ ügyében nincs alku, az meg fog jelenni. Erre dühösen kiabálni kezdett: "Akkor véres fejjel fognak visszavonulni!" Közben kihátráltunk az ajtó felé.
Ligeti kifogásolta Endre jelenlétét, hiszen őt eredetileg nem jelentettem be. Nyilván zavarta, hogy van tanú. Viszont Illyés támogatása révén az első nagy tanulmány, K. G. Endréé megjelent az írószövetség lapjában, a Kortársban. Azonban a második rész már nem jelenhetett meg, mert Aczél György megtiltotta. Viszont egyre szélesebb körben tárgyalták az ügyet, s a nyilvánosság segít.
Ez idő tájt a Magvető részéről Szalay Károly kezdett foglalkozni a kiadással. Korábban számos kiadót letiltottak. A Helikont, Gondolatot, sőt a pozsonyi Madách kiadót is, ami külön szemtelenség volt.
Józsi bácsi a támadások következtében időnként el volt keseredve, de szerencsére elkészült a kézirat teljes magyar fordítása. U.i. Prága messze van, és egy idő után neki csak a jó híreket engedtem elmondani. Közben kiérkeztem Clevelandba, és a Szittyakürtben egy rövid közleményt adtam közre, hogy a teljes kézirat nálam van. Ez sokat segített, mert a Magvető nagyon korlátozott példányszámban, de megjelentette az anyagot. 1982 tavaszán, a könyvnapon az is órák leforgása alatt kelt el. Ezekre az állapotokra jellemző, hogy alig fél év elteltével az eredetileg 35 forintos könyvet 800 forintért árulták. Ezzel kitűnt az is, hogy a TÜ értéke, tartalma valóban rendkívüli az értő, érző, emelkedő nemzet szemében. Nyugaton rendkívül fontos a megjelentetése, hiszen otthon is azt remélik, hogy majd külföldön kiadják, s akkor haza fog szivárogni. Igen fontos az is, hogy a világszerte csapatokban élő magyarság megismerje és elterjessze a könyvet. Mi igyekszünk olcsón kaphatóvá tenni.
Fontos esemény volt Az ősi Chorezm kiadása is, hiszen ébren tartotta a TÜ iránti lelkesedést. Ráadásul egy hasonlóan elszabotált ügy rendezése volt.
Józsi bácsi lelkesedése leírhatatlan volt a könyv kiadása alkalmával, mert tudta, hogy ez a TÜ kiadásának előkészítése. Jóllehet, időközben újabb csatát vesztett, ezúttal Hazai Györggyel szemben, aki időközben hangadó turkológus és fő cenzor lett. Hazai korábban Berlinben volt vendégtanár, és akkor még azt üzente Pestre, hogy ha hazajön, "vér fog folyni". Ezzel el is érhette a "legnagyobb elismerést", mert az Akadémiai Kiadó igazgatójává tették meg. Első tette az volt, hogy dr. Blaskovics József Nagy Defterjének, az említett török adóösszeírás kéziratának kiadását megakadályozta. Dr. Blaskovics válaszát az Akadémiai Kiadó elutasító levelére a Függelékben közlöm, vele együtt Szeidovitz Éva, írói álnevén Apor Éva levelét is, melyet az Akadémia nevében írt. Meg kell jegyeznem, hogy ez utóbbi levél számos törvénytelenséget tartalmaz. Sérti a könyvtárak alakításával és használatával kapcsolatos rendelkezéseket. Elfelejti, hogy minden fordítás önálló alkotói terméknek számít, s kizárólag akkor támadható, ha a fordítás minősége kifogásolható. Erről azonban szó sincs. Egy filmmásolatot nem érdemes kéziratként forgalmazni külföldön. A fordítónak tehát a fordítás szövegére szerzői joga van.
Mahmud tolmács szerzői joga is lejárt 50 évvel halála után. Utódairól sem tudunk. Könyvtárban más számára is szabad kölcsönözni a törvény szerint, sőt, másolatot is szabad készíteni. Dr. Sárkány a másolás (tetemes) költségeit pedig kifizette. A levél úgy tünteti fel a két nevezett akadémiát, mintha azok egy nemzetközi rendőrszervezet részei, vagy hálózat lennének.
Az Éden térképe. Ezt idézik fel az indián és a tibeti mandalák.
A kínai Föld fogalomjel.
Kájoni János székely ábécéjéből az "f" (Föld) betű.
Indián (krí) mandala, azaz világmodell.
