Nekem van tömlös (többféle) és paraffinos is, a paraffinosra rámegy egy fél liternyi paraffin, hogy kitöltse a rést, ha leveszem az úszófedelet, akkor ez a paraffin filmet képez a tetején, ha ebbe dugom le a szivattyú tömlöjét, akkor összekeni az egész szivattyút, pláne, ha szürni is akarom, akkor ez így felejtös. Fejtésnél a paraffin alatt közvetlenül található bor sosem olyan, mint a lejjebbi rétegek, kifejezetten oxidált érzete van, plusz lehetetlen leválasztani a paraffinról (mint amikor megpróbálod melegen leszedni a zsírt a kocsonyaléröl: lehetetlen küldetés). Müködik a paraffinos lezárás, de csak kompromisszumokkal, a bor minösége összevetve a tömlössel messze nem ugyanaz, én legfeljebb 100 l-es méretig ajánlanám, efölött mindenképp a tömlöset favorizálnám, a meglévö olajost is fel akarom szerelni tömlös fedéllel, talán Almásfüzitön van egy cég, akik árulnak külön pumpás úszófedelet ilyen méretben.
Általában nem kételkedek abban amiket írsz, de most nem tudom az okát, hogy miért kevésbé zár jól a parafinos a tömlőstől, amennyiben azt előírásszerűen használják.
A parafinosból történő fejtésnél pedig nem értem, hogy miért ne lehetne szivattyút használni, én mindig így csinálom.
A leírtakat nem kötekedésnek, még kevésbé provokációnak szántam, csupán kíváncsi vagyok.
A paraffin nem nedvesítö folyadék, akárcsak a higany, mivel nagy a felületi feszültsége. gyakorlatilag ugyanannyi marad benne végig. persze a megfelelö mennyiséget bele kell önteni a tartály feltöltésekor, kiürítésekor meg kidobni.
Végül ezen a parafin kenődésen akadtam fenn. Nincs még úszófedelesem, éppen venni tervezek. Csak közben valahol olvastam, hogy ha gyakran van kieresztve belőle, akkor annyi parafin kell hozzá, hogy már nem éri meg a kis darabokban tároláshoz képest.
Amennyiben parafinnal rendesen körbe van töltve az úszófedél akár poharanként is engedhetsz ki belőle bort.
Elméletileg nagyon hosszú idejű tárolás és nagyon magas tartály (?) esetén előfordulhat, hogy a parafin egy része "felkenődne" a tartály oldalára, de azért néha le is kell fejteni a bort, no meg egyszer csak elfogy. (-:
Nekem van jópár pumpás, kettö kivételével (olasz, domború úszófedelü egycsapos) mindnél feljön a bor (Letina háromcsapos, homorú úszófedeles) vagy a golyós szelepnél, vagy a pumpa kis tömlöjénél ("csöcs"-nél") ott, ahol becsatlakozik a "bicikligumi"-ba. Ez ellen azt csinálom, hogy miután felpumpáltam, egyböl kiengedek másfél litert. Egy-másfél literekért pumpálgatni szerintem elég macerás.
Azért jön fel a bor, mert a tömlö ahogy felfuvódik, lefelé nyomja az úszófedelet és mivel a folyadékok gyak. összenyomhatatlanok, ha túl nagy nyomás nehezedik rájuk, valahova menni akarnak, így a legkisebb ellenállású helyen kibuggyannak. A Letina úgy próbált ez ellen tenni, hogy azt tervezték, az úszófedél közepe feldomborodik, igen ám, de nem eléggé. Az eladó azt mondta, hogy az úszótömlön a "csöcs" a pumpa vékony tömlöjéhez nem pontosan a tömlö közepénél van, így ha az ember a "csöcs", mint forgástengely körül 180°-ban elforgatja, hogy ami a fedél tetejénél volt alulra kerüljön és fordítva, majd fölfelé fogja nyomni felpumpáláskor. hát nem, ugyanúgy feljön. Apám egyik haverját annyira idegesítette ez a borfeljövés, hogy kiszedte a tömlöket és most olajos minden tartálya.
Nem jársz jobban. Lehet kapni 10 l-es üvegballonokat, hozzá külön müanyag dugót (ha nem tévedek 2-es méretü kell hozzá), meg literes csatos üvegeket. A müanyag palack arra jó hogy egy, max 2 hétig benne legyen a bor, (ráadásul meg tudod csinálni azt, hogy ha egy másfél literesböl csak fél liter fogyott, akkor kinyomod a levegöt belöle és úgy zárod vissza), de tartós tárolásra nem jó, mert a levegö át fog diffundálni rajta, és darabízü lesz a borod egy idö után.
Az üvegedényeket/palackokat úgy lehet mindig tele tartani, hogy az ember apró üveggyöngyöket rak bele, kiszorítandó a levegöt.
Gondolom, az úszófedeles tartályod paraffinos? Annál nem macerás a kis mennyiség kivétele. (A pumpásnál már picit nehezebb, pláne, ha fel szokott törni a bor a fedél fölé.) Arra ügyelj, ha nem rozsdamentes acél a csap, hogy kiengedés elött egy pohárnyit egy külön pohárba ereszd átmosandó a csapot, mert a krómozott, réztartalmú csapot oldhatja a savas kémhatású bor és fémíze lehet a kivett bornak. De ez csak a krómozott csapoknál van, a rozsdamentes acélból készült csapnál nem.
Arra lennék kíváncsi, hogy ti hogyan oldanátok meg, a sokszor kismennyiségben szükséges bor tárolását. A gyakorlatban mennyire megvalósítható, ha egy úszófedeles tartályból minden héten csak fél-egy liternyi bort vennék ki. Vagy jobban járok, ha már most sok ásványvizes flakonba fejtem át?
Talán 3-4hekto van már csak belőle. Ez már így kopik el. :-)
Csak bosszantó volt.
Szerencsére én egy olyan piaci szegmenst céloztam be, ahol nem hónapokig gyönyörködnek a vásárlást követően a borban, majd felbontás után még hetekig kitart a hűtőben, amíg elfogy.
Az szerintem valamilyen kalciumos borkőféle lesz, azt derítéssel ki nem veszed, hidegkezeléssel, esetleg meszezéssel kicsapathatod a fölösleget, vagy metaborkősavval stabilizálhatod.
Kristály tiszta a bor. Darabban sem törik, nem viragosodik ki. Minden fasza vele, !de ha hűtőbe rakom, akkor a csillogó tisztaság elmúlik, és nagyon finom, hintőpor szerű, de fekete valami csalódik ki (gondolom fehérje).
Mindent kibír, a napsütést is, a nyári kánikulát is, de a hideget nem szereti.
A palckozas külön tudomány szerintem, nem csak annyi hogy üvegbe rakjuk és legudózzuk.
Te tudod. Az az alaja olyan, ami felkavarva nem ülepedik le egykönnyen (szemben a borkökicsapódással), + mivel nem odavaló dolgok vannak benne, nem is javítják a bor zamatát, épp ellenkezöleg.
Egyenként macerás lenne reflektálnom az egyébként érdekes reakciókra derítés ügyben, ezért a véleményem röviden az, hogy nem vitatható a derítés létjogosultsága, amennyiben kereskedelmi forgalomba kerülő borról van szó. Ez esetben ugyanis nem szabad kockáztatni.
Az én boraim azonban csak saját ill.szűkebb környezetem igényeinek kielégítésére szolgálnak. Ezért sokéves tapasztalataim alapján el tudom dönteni mikor szükséges a derítés. Mint korábban írtam igen ritkán van rá szükség.
Vörös boraimat, döntő részt 1 év várakozási idő után, le szoktam palackozni, soha sem derítem őket és soha nem zavarosodott még meg, szállításkor sem.
A fehér boromat mint írtam kb.10 évente max. kétszer kellett derítenem. A bor kétségtelenül tiszta lett azonban az aromája egy része elveszett.
25 év alatt mindössze egyszer fordult elő, hogy a derítetlen, de letisztult fehér bor megzavarosodott az autó hátsó ülésén nyáron, miután kb 10 órát állt a napon.
Mindenféle szemmel láthatatlan dolog, elsösorban, mint írtam, fehérjék, amik ugyebár lebomlanak, mindenféle káros folyamatokat beindítva. Minden korban mindig derítették a bort, tojásfehérjével, vizahólyaggal, tejjel, vagy mostanában a kanadai agyagörleménnyel. tehát senki ne mondja, hogy ez egy új dolog. Jérezben pl. van egy édesség, ami tojássárgájával készül, mivel a borok derítésekor rengeteg sárgája megmaradt.
Ez a beillósodás mindig érdekelt, és soha nem értettem. Szőlőből csak egy pár tőke Biankám és még kevesebb Zweigeltem van, bort nem sokat csináltam, de pálinkát igen. Ha egészséges gyümölcsöt cefrézek, és nem engedem oxigénhez jutni, akkor nincs ecetem, és főzéskor sincs etilacetát az előpárlatban (gyakorlatilag csak acetaldehidet választok el). Az a gyanúm, hogy a legtöbb "beillósodott" bornál a szüretkor a rohadt szőlővel kerül bele az ecet, és nem később keletkezik. Mi a tapasztalatotok ez ügyben?
Egyet kell értsek nagy általánosságban, a fehérborok (és rosé, siller) nagy része tényleg nem bírja a derítetlenséget, palackozás után, melegebb helyen (de néha még a pincében is), szépen kiválik a fehérje, ami nem szép látvány (a borkőkiválás se annyira, de azt legalább az üveg alján lehet tartani). De előfdordulnak évjáratok, fajták, amik elég stabilak tudnak lenni derítés nélkül is - legalábbis ha nem 25-30°C -on tárolják hetekig, hónapokig. És azért a derítés kivesz értékes íz-és illatanyagokat is.
Azért az Ő borai eléggé megosztóak, finoman fogalmazva. Egyik-másik fehér bora úgy néz ki a poharadban, mintha épp most ért volna véget a zajos erjedése... És néha lefolyóérett, mert nem bírta a kénmentességet... Aztán vannak nagyon jó borai is, csak ha bontás után nem iszod meg fél órán belül, szétmegy... (ezek csak az én, kevéske tapasztalatom vele, ilyenek után egy időre felhagytam vele, nekem erjedés után két héttel tisztább a fehérem, mint amit ő palackoz, szóval ígyák a rajongói...)
