Nekem talán nem olyan súlyos a helyzetem mint néhányatoknak itt a fórumban, azonban én is kérnék egy kis segítséget ha lehet.
38 éves vagyok, soha nem voltak különösebb pszichológiai problémáim, sem depresszió, sem pánikbetegség, semmi ilyesmi. Nyugatót, altatót, antidepresszánst sem szedtem soha.
Most azonban, a korona helyzet miatt erősen bestresszeltem, a családomat, de magamat is féltve, olyannyira, hogy a mellkasomban is éreztem szúrásokat, nehezen aludtam, stb.
Elmentem a háziorvosomhoz és ő azt mondta, szerinte nincs fizikai bajom, az izgalomra azonban ad egy nagyon enyhe nyugtatót. És amit felírt az frontin volt, esténként 0,25 mg. Mivel soha életemben nem szedtem ilyesmit és szinte nem is hallottam a frontinról (csak a xanaxról) gondoltam ebből csak nem lehet semmi baj, elkezdtem szedni. Igaz a betegtájékoztató kicsit megijesztett, de gondoltam a doki csak jobban tudja, ezért neten sem kerestem utána a frontinnak.
Sokatokkal ellentétben én nem éreztem semmi különösebb hatását annak, hogy szedtem, még csak azt sem mondhatom, hogy olyan fantasztikusan aludtam volna tőle.
Nem egész két hétig szedtem, április 1 és 13 között, azonban 14-én este még a beszedése előtt kezdtem furcsa tüneteket érezni, nem voltam jól, hiperérzékeny lett a hallásom és az is zavart ha bárki hozzámért, a bőröm is nagyon érzékeny lett. De még rosszabb, hogy egy olyan dolog kezdődött el akkor, hogy elkezdtem "érezni", ahogy ver a szívem (lassan, nem gyorsan, nem volt magas a pulzusom) és minden egyes szívverésnél mintha valami végigfutott volna a testemen, egy nagyon kicsit beleremegett mindenem. Nem tudom másképp megfogalmazni, mintha nagyon érzékenyek lennének az izmaim, vagy az idegrendszerem.
Ettől nagyon megijedtem és úgy döntöttem hogy akkor ennyit a frontinról, én ezt nem szedem többet.
Másnap beszéltem az orvosommal, ő azt mondta szedjem tovább. De nem tettem meg. Pár nappal későbbre volt időpontom kardiológiai szakrendelésre, amit még akkor kértem mikor először szúrni kezdett a szívem. Itt alapos kivizsgálás után megállapította az orvos, hogy a szívemnek semmi baja és azt mondta a frontint mindenképp hagyjam abba. Közben persze utánaolvastam és láttam, hogy mennyire durva elvonási tüneteket produkálhat ez a szer.
Szóval két hete nem szedem már a frontint, két hét szedés után. Azonban a fent említett tünetek még mindig megvannak, még ha enyhültek is, kivéve a bőrérzékenyésget, az elmúlt. Viszont az erős hallás és a "remegés" megvan, főleg esténként erősebben. És ez az utóbbi zavar igazán mert iszonyat nehézzé teszi az alvást. Fekvő pozicióban ugyanis sokkal jobban érzem ezt a szívverés végigfut a testen dolgot és emiatt ha el is alszok felébredek egy-két óra után és nem tudok visszaaludni. Múlt héten pár napig jobb volt, de az elmúlt 3-4 éjjel talán olyan 2-3 órákat aludtam összesen. (És ez különösen nem jó így a járvány idején mikor kéne az erős immunrendszer, de amúgy sem kellemes dolog.)
Szóval a kérdésem :) Szerintetek létezik az, hogy mindössze nem egész két hétig szedve is elvonási tüneteket okoz a frontin? (Kiszámoltam, összesen 13x0,25 mg-t, vagyis 3,25-t mg-t szedtem be, azt gondolnám ez tényleg minimális adag.) És ha okoz, akkor olyan tüneteket amik két hét alatt sem múlnak el? Igaz, hogy nem csökkentettem, hanem egyszerűen abbahagytam, de ez akkor is nagyon durva ha így van. És ha ettől van, vajon mikor fog ez elmúlni? Vagy mástól lehet ez a szívveréses "rengés" és frontin ilyet nem okozhat? Nálam ez a frontin annyit ért el, hogy nem voltam sokkal jobban tőle mikor szedtem akkor sem, azóta viszont kifejezetten rosszul vagyok...
Köszönöm ha valaki tud valami okosat mondani erre :)
SZTK orvosok futószalagon írják a XANAX/FRONTIN/RIVOTRIL hármas kombinációt aztán ennyi a betegellátás. Komolyabb betegségeket sem kezelni, sem felismerni nem tudnak és erre idejük sem jut, amikor egy betegre jut a SZTK-ban 5-15perc. Ennyi idő alatt normális diagnózist még belógyászaton sem lehet felállítani, nem még pszichitrián...
Én kétszer voltam nála az sztkban. Tudom, nem úgy foglalkoznak otta beteggel, mint magánrendelésen, de én akkor piszkosul szorongtam, és gyorsan kellett. Nem tudtam aludni sem. Kiírta a xanaxot, meg még vmit depresszióra, de azt nem szedtem. A xanaxot is kevesebbet, mint ahogyrendelte, mért már akkor utánaolvastam... KB két hónapig szedtem, aztán csökkenteni kezdtem.... Mindjárt a déli adagot elhagytam, egy hónap pokol... Hőhullámok, fejfájás, álmatlanság, légszomj, szorongás. Utána lassabban hagytam el, ezért sokáig tartott. Tavaly januárban fogyott el. Utána is voltak még érdekes tünetek. Meg néha még mostanában is. Ezért írtam ide.
Az SZTK-s "orvosok" még valamikor a 80-90 es években tanultak. Azok az ismeretek már réges rég el is avultak, és a többit is elfelejtették. Az egyetemet végigbulizták, kettesekkel bukdácsoltak át. Nos, az ilyenek kezébe adjuk a mentális egészségünket. Én csak azt nem értem, hogy ha én, vagy bárki más el tudja olvasni a függőségről, elvonásról szóló tájékoztatókat, akkor az orvosok miért nem?! Egy időben úgy jártam pszichiáterhez, hogy már többet tudtam a témáról, mint ő. Amikor kérdeztem párat, csak pislogott. Akkor fizettem utoljára pszichiáternak. Azóta már tévében sem akarok látni egyet se. Az internet korában már nincs buta beteg, csak lusta. MINDEN fent van a hálón, csak el kell olvasni.
A testi-lelki egészség meg egy olyan téma, ami miatt érdemes is. Nyilván szórakoztatóbb a fészbukot bogarászni, mint a elvonós táblázatokat, de mindenki maga döntse el, hogy neki mi a fontosabb. Ezt persze nem rád értettem MAN 10, hanem úgy általánosságban.
Nekem is mondta az sztk pszichiáter, hogy nem érti, hogy a többi beteg miért kéri, hogy emelje az adagot. Ezek szerint fingja sincs a toleranciáról, meg a függőségről... De én megtanultam, szintén a saját tapasztalatom keresztül.
Nagyon szívesen! Miután egy orvos sem tudott érdemben segíteni, se felvilágosítani, hogy mi a függőség-elvonás, felszívtam a taknyot, leültem a gép elé, és elolvastam minden elérhető dolgot a témában ( Ez több száz oldal volt, és hónapokig tartott). Az elvonási tünetek kínját pedig a saját bőrömön tapasztaltam meg. Így beképzeltség nélkül mondhatom, hogy sokkal többet tudok a témáról az átlag orvosoknál. És akinek tudok, segítek, hogy ne kelljen átélnie amit nekem. Vagy ha muszáj, akkor legalább ne halálos rettegésben kelljen átmennie rajta.
Nincs mit igazán. Igen, ez a derealizációs érzékcsalódás. Nekem inkább a deperszonalizáció volt, és néha még előjön. Ezeket a múló rosszulléteket hívja a szakirodalom hullámoknak (waves). Idővel majd egyre enyhébbek lesznek és egyre rövidebb ideig tartanak. De azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a teljes gyógyulás után sem vagyunk védve a szorongásos tünetektől. Sok kávé, alkohol, fáradtság, stressz, időjárási front miatt fellángolhatnak a tünetek. igaz, már nem fognak olyan sokáig tartani, mint az elvonás közben, mert erősebb az idegrendszer, így jobban tudja kezelni, korrigálni a dolgokat.
Én a környezete láttam furcsának, vágy inkább távolinak. Mintha 10 méterre lett volna tőlem, ami valójában 2méterre volt. Lámpát kapcsoltam, néztem mindenfelé, hogy visszajöjjön a rendes táv... Hát elég rossz élmény volt...
Köszi az infót! Amúgy elég jól vagyok már, azért volt furcsa a napokban jelentkező szorongás. Elég erős volt néhány óráig. Aztán elmúlt. Ezért kérdeztem, hogy lehetséges-e,hogy ennyi idővel a létezés után jelentkezik a tünet. Elég viharos volt az elvonás.
BenzoBuddies Community Forum Index az oldal neve. Angolul van, de van hozzá fordító, a lényeget meg lehet érteni.
Ha a külvilágot látod furcsán megváltozottnak, az a derealizáció. Ha önmagadat érzed idegennek, eltorzultnak az a deperszonalizáció. Ezek lényegében érzékcsalódások, észlelési zavarok. Nem a szemmel van a gond, hanem az aggyal. De semmi pánik, alap elvonási tünet, el fog múlni! a DR és a DP jelentkeztet együtt, külön, hullámokban, enyhén, vagy durván. Majd elkopik, mint a cipő talpa. Az a legjobb ha nem is törődsz vele, mert a szorongás csak felerősíti.
A múltkori nemalvós időszakokban volt olyan, hogy egy éjjel úgy tűnt, mintha minden berendezési tárgy messze lenne tőlem. Ilyesztő volt. Ez a deperszonalizáció?
Minden tüneted teljesen normális. Kb ugyanott járunk, én tavaly januárban értem el a nulla szintet, ősszel volt egy kis visszaesés, mert fogászatra kellett járnom, ami alapból para. Minimál nyugtatókkal végigcsináltam, majd kb 2 hónap után azt is letettem. Combom néha zsibbad egy foltban, remegés ha kávézok és/vagy elfáradok, szorongás is szokott, meg halvány deperszonalizáció. Kb mindent elolvastam már az elvonásról. 18 hónapig bármely tünet normális, utána elhúzódónak minősül. Átlag gyógyulás 12 hónap, de még 2 év után is gyógyul az agy. majd nézd meg a gyógyulás 4 fázisa című írást, azon pontosan be tudod határolni, hogy hol tartasz, és kb mennyi idő még.
Végül nem kellett szednem, kB. 10 éjszakán át nem aludtam, aztán visszatért az alvásom. Most meg néha szorongás jön rám, gyengédség, Remegés. Volt, hogy hajnalban remegtem. 15 hónap után lehetnek még tünetek? Az elvonás elején tudatlanságból a napi adag negyedét elhagytam, egy hónap kegyetlen volt.
Le lehet, de ha kialakul a hozzászokás, akkor minden újab elvonás nehezebb lesz. Ennek a neve kindling= gyújtós hatás kb. Sok olyan emberrel beszéltem (beleértve magamat is), akinek az első elvonás viszonylag lazán ment. Visszaszokott, a második már keményebb, a harmadik meg szinte lehetetlen a sok, hosszantartó tünet miatt. Érzékennyé válik az idegrendszer a hatóanyagra is, de főleg az elvonásra. Szóval nem érdemes sportot csinálni a rászokásból-elvonásból, mert a 4.-5. után végül nem lehet letenni, vagy egyenesen életveszélyes. Alkoholistáknál is ismert ez a jelenség. De pár nap szedéstől még nem szoksz rá, csak ne hónapokig szedd, egyre emelkedő adagokban.
Sziasztok. 15 hónapja vagyok tiszta, de most már egy pár éjszaka alig aludtam. Felszínesen, sokat felébredve. Rettegek a gondolattól, hogy esetleg megint szednem kell...
Nem mértem, egy picit mindig. 2 hónap rendes szedés után kezdtem csökkenteni, 3 hetente faragtam le belőle. KB fél év volt, mire elfogyott. Így is voltak tüneteim, de kibírtam, közben dolgoznom kellett, meg itthon is helytállni.
És mennyit faragtál le egy-egy alkalommal? Meddig tartott egy-egy csökkentés? Sikerült minden nap egyforma adagot lefaragni? Bocs a kérdésekért, én is csökkentek épp, de negyedekkel, és bizony vannak elv. tünetek.
Szia. Nem negyedeltem, faragtam késsel. Sokáig tartott, de nem engedhettem meg magamnak a vad elvonási tüneteket. Bár az elején tudatlanságból a déli adag felét elhagytam... Egy hónap pokol volt.
