Sziasztok! Mivel elég kevés napra kész és hasznos infót találtam a neten egy Pétervári úthoz, gondoltam felteszek néhányat:
Július elején 8 napot voltunk Szentpéterváron, szervezett úton, az utazási irodát direkt nem említem, mert alapvetően nem volt gond velük, a szállás elhelyezkedésén kívül azt adták, amit ígértek, sem többet, sem kevesebbet
Néhány gondolat az előzményekről:
Évek óta kacérkodunk a gondolattal, hogy el kellene menni megnézni ezt a várost, sok helyen voltunk, már, mindketten voltunk Moszkvában a rendszerváltás előtt, de itt még nem.
Sokat hallottuk, hogy a 300 éves évfordulóra mindent felújítottak és minden gyönyörű.
Nem igazán szeretjük a szervezett utakat, legtöbbször magunk szervezzük meg az utat, szállást, programokat.
Sokat olvastam arról, hogy a vízum megszerzése elég körülményes, bizonygatni a szállást, ott bejelentkezni, stb, valamint, hogy főleg a fehér éjszakák idején szinte nem lehet bemenni sehova, mert olyan nagy a tömeg és ha bejutottál, akkor is egymást tapossák az emberek.
Ezeket hallva választottuk a szervezett utat, de még itt is keresgélni kellett, hogy ne egy 5 napos, hanem egy hosszabb, legalább egy hetes utat találjak.
Rá is találtam az áhított útra, az utazási irodásról sem olvastam rosszat, ideális időpont, jó fakultatív programok, elviselhető árak. Befizettük az utat, jól átgondoltuk a fakultatív programokat és csak a leginkább egyénileg megközelíthetetlen helyekre fizettünk be. Vacsorát nem kértünk, ki akartuk próbálni a helyi vendéglátó ipari egységeket. A fenti infókat (tömeg, egyénileg alig lehet bejutni a látnivalókhoz) megerődítette az utazási iroda is, persze ez az érdeke. A szállodára nem mondtak biztosat, de azt be is tartották, csak az utolsó e-mailben írták meg, hogy egy korábban fel sem merült szállodába megyünk, de ott is közel a metró.
A fentiekkel kapcsolatosan a tapasztalataink a következők voltak:
Minden látnivalónál, ott helyben lehetett belépőt venni azonnali belépésre. (persze a fakultatívnál sokkal olcsóbban persze szállítás és idegenvezetés nélkül) Ezt a legtöbb helyen megnéztük, mert kíváncsiak voltunk rá.
Sehol sem volt tömeg, sőt a legtöbb helyen meglepően kevesen voltak. Vannak fotóim a palotákról, ahol csak a csoportunk van, illetve teljesen üres termekről és nem azért, mert le lettek volna zárva. Legnagyobb tömeg az Ermitázsban a legismertebb képek, szobrok előtt volt, de ez mindenhol így van. A „gyezsurnaják” a termekben csak ültek a helyükön, nem lökdöstek teremről teremre, a borostyán szobában csak a csoportunk volt és nem kiabáltak, hogy menjünk már tovább, szóval akkor és ott és csak nekünk nagyon kellemes volt turistának lenni. Novgorod szinte már fájdalmasan néptelen volt, A város környéki paloták és kertjeik kellemesen bejárhatóak voltak. Érdekes volt, hogy szinte mindenhol lehetett a belső terekben és múzeumokban is fényképezni, persze vaku nélkül, és csak 1-2 helyen kellett foto jegyet venni, de azt sem vette senki komolyan. A borostyán teremben nem lehetett fotózni.
Szállás és környéke:
Az iroda által mondott szállodák elfogadhatóak voltak, amit az interneten el lehetett róluk olvasni semmi extrát nem mondtak. Amikor megtudtuk, hogy a Baltija szállóban leszünk kicsit elcsodálkoztunk, de erről sem írtak rosszat, sőt inkább dícsérték. (www.booking.com)
A szálloda maga tényleg megfelel a 3*-osoknak. Tiszta, nagy szoba, normális reggeli választék (igaz minden nap kb. azonos) 1-2 féle sajt, felvágott, kemény tojás, virsli, jam, vaj, 2-3 féle péksütemény, kenyér, kávé, tea, tej, juice. A felszolgálók még a szocializmusból maradtak, vagy a tanáraik ezt tanították, mert borzasztó lassúak, nem veszik észre, ha kifogyott valami, de ha szóltunk akkor készségesen mindent hoztak. Persze, voltak akik nem voltak ezzel megelégedve, de nekik való a 4-5*-os szálloda.
Beszéljünk a szálloda környékéről, mert az megér egy misét. Gyönyörű képeket lehet csinálni az ablakból, mert látszik az egész belváros, a folyópart, de ha elfordítjuk a kamerát máris más a kép. Talán akik ismerik a pesti külvárost annak plasztikus lesz, kb a Jászberényi út-Gitár utca-Maglódi út háromszöget képzelje el 1980-ban. Segítek Növényolajgyár, Kőbányai Sörgyár, Orion. Mindez lepusztulva vagy éppen bontás alatt. Konkrétan a szállodával szemben lévő gyárat egy óriási markoló bontja, sorban állnak a teherautók a sittért. Lenézve az emeltről belátni a gyárudvarba, a szeméttárolókba és a szomszédos udvarokba. Na emiatt lehetne reklamálni, mert ez tényleg elég ócska hely. A metró kb 300 méterre, az oda vezető utca egy tipikus munkásnegyed bérházaival szegélyezett, tele 24 órás nyitvatartású bolttal, kis étteremmel. Itt megnézhetjük a proletariátus életét. Egy bizonyos, hogy a sör az fogy, bár 23 óra után még az éjjel-nappaliban sem adnak szeszt. Ezzel az „elit” környékkel kicsit szerencsénk is volt, mert enni-innivalót vásárolni vagy valami meleget enni mindig lehetett.
Érdekesség, hogy vasárnap még a sarki ortopédkellék bolt is nyitva volt.
Étkezések:
Sosem szerettük a teljes vagy félpanziót, mert mindig megköti az ember kezét, hogy időre a szállodában kell lenni és sosem ismeri meg az ember a szállodákban a helyi ízeket. Ez mos is bevált, mert nem kellett a csoporttal visszamennünk a szállodába, este azt ettük amit akartunk.
Az itthoni beszámolókat olvasva több eredeti orosz éttermet és étteremláncot kiírtam magamnak és a legtöbbje sokkal gusztusosabbnak és változatosabbnak tűnt, mint pl a Meki vagy a KFC vagy a hasonló gyorsétteremlánc, amelyek ott is tömegével vannak persze cirilbetűs kiírással. Ezek közül is a TEREMOK, ahogy utastársunk megjegyezte a TEPEMOK volt a legjobb.(www.teremok.ru) Volt ebből kis kioszk és óriási többtermes étterem is. Tapasztalataink alapján ezek tiszták, gusztusosak és megfizethetőek. Porcelán étkészlet, üvegpohár, fém evőeszközök és ingyen WIFI, tiszta, ingyenes WC. Sokféle édes és sós palacsinta, különféle orosz levesek, húsételek körettel, italok. Ajánlom, hogy még az is kóstolja meg a morszk-t, akinek a szocialista közös poharas utcai ivászat jut az eszébe, mert itt ez a piros gyümölcsből készült szénsavmentes ital igazán hűsítő és finom, igaz az ára is magas, mint szinte mindennek Oroszországban. A kvasz-t is ki lehet próbálni, de ez az erjesztett ital nem lesz soha a kedvencem, de aki még nem ivott ilyet, az próbálja ki, mert ezt csak Oroszországban lehet.
A másik étteremlánc a Kartoshka. (www.kartoshka.ru) Ez jobban hasonlít külsőségekben egy Mekihez, de itt is találni orosz ételeket, salátákat, leveseket, tiszta, ingyenes WC-t.
Az Elki-Palki http://www.elki-palki.ru/moskva/adresa/sankt-peterburg/map egy hagyományos étterem sok orosz étellel és salátabárral , tiszta ingyenes WC-vel.
Sztalovaja: Ez a kiírás is rengetegszer előfordul a városban és nem emlékeztet a 20-25 évvel ezelőttiekhez. Mindenhol tiszta, gusztusos, változatos önkiszolgáló jellegű helyek, persze tiszta ingyenes WC-vel
Aki egy picit is érdeklődő és bevállalós (bár szerintem nagyon jó az orosz konyha és nem kell bevállalósnak lenni) az csak ilyen helyekre menjen enni, nem fog csalódni, nem kell nyelvtudás és biztosan olcsóbb, mint a külföldi étteremláncok.
Természetesen tele a város Mekivel, KFC-vel, Starbuck-val, Coffeeshop company és minden, ami külföldről bejöhetett az országba.
Éhen sehol nem lehet halni, az árak kb 20%-kal magasabbak az otthoninál, de biztosan lehet találni olcsóbbat, bár a szállásunk környékénél prolibb környékre nem biztos, hogy kikeveredik valaki és ott sem voltak olcsóbbak az árak. (borscs 75 RBL szép nagy tállal, kebab salátával krumplival tányéron 200 RBL, kebab pitában 120 RBL jó sok hússal)
Még néhány érdekesség: Szerintem, bár nem jártam Tokioban, ott sincs kevesebb sushi bár, mint Pétervárott, lépten nyomon belebotlik az ember egy-egybe. Az utcai kvarsz-morsz árusokat ne keresse senki, mert nincsenek vagy már nem olyanok mint régen (közös pohár)
Aki keresgélni akar a Pétervári éttermek között itt egy jó hely. http://www.pulpolocal.com
„Közért” árak
Tekintettel, hogy a csapvizet nem ajánlották ivásra, a közeli éjjel –nappali közért rendszeres látogatói voltunk és jól megnéztük az árakat. Elmondható, hogy magasabbak az itthoninál szinte mindenben, talán csak a banán olcsóbb (22 RBL) A többi gyümölcs, zöldség szint hihetetlenül drágák, és nem csak a belvárosi vásárcsarnokban, hanem a külvárosi közértben és zöldségesnél is. (alma 88 RBL, krumpli 65 RBL, barack 150 RBL)
Ásványvíz 0,6l-es az utcán hűtve 60-70 RBL, 1,75 l-es a közértben 37 RBL, Kefir 1L 45-60 RBL, grúz konyak 1-5 év 0,5l 350-500 RBL,
Amúgy ebben a CBA-hoz hasonló színvonalú közértben minden kapható volt a tőkehúson kívül.
Érdekesség, a Nyevszkíj proszpekten lévő igen exkluzív élelmiszer üzlet áraiból (Kupec-Eliszejev, a Kazányi székesegyházzal majdnem szemben a túl oldalon) 0,5 kg kaviár 45.000,- (Negyvenötezer) RBL, konyak 445.000,- (négyszáznegyvenötezer) RBL-ért már kapható. Zsömle 35 RBL, gyönyörű, finom süti 160 RBL , ami belefért egy 15x6x3 cm-es műanyag dobozba (ezt megkockáztattuk). A zongorát és különösen a zongoristát senki ne felejtse el megnézni. (megfejtéseket a szerkesztőségbe)
Illemhely (WC)
Szerintem ez az egyik legfontosabb dolog a turista és a nem turista életében és sajnos alig lehet megtudni erről , mert mindenki szégyelli, hogy erről írjon.
Őszintén szólva ettől féltem talán a legjobban a szocialista időkből megmaradt emlékképeim alapján (Moszkvai Gyedszkij Mir áruház 100 méteres „piszoárja”, 100 db guggolós két téglás WC-je. Brrrrrr)
A szocializmussal úgy látszik itt is megváltoztak a viszonyok, mert kivétel nélkül mindenhol tiszta angol WC-vel találkoztunk. Néha 20 RBL-ért az út mellett vagy egy-egy parkolóban. A múzeumokban mindenhol ingyenes, az éttermekben is tiszta és ingyenes.
A látnivalókról nem akarok írni, mert azt mindenki az útikönyvekből, idegenvezetőtől megtudhatja, de néhány tapasztalatot megosztok mindenkivel.
A műemlékek tényleg gyönyörűen fel vannak újítva, lehet, hogy a fegyverkezés után erre költik a pénzüket. Az is igaz, hogy az a 10 év ami 2003 óta eltelt, nem múlt el nyomtalanul, mert néhány helyen már mállik a vakolat, de ezt csak a szemfülesek veszik észre.
Kuznyecsnij rinok (piac Vlagyimirszkaja metróállomás))
Pontosan a metróállomás mellett van, egy kb 1980-as budapesti vásárcsarnokhoz hasonlít, bár nem olyan szép kovácsoltvas épület. Érdekessége, hogy szint minden árus valahonnan a volt SZU területéről származik. Az áruk bármelyik nyugati piacon megállnák a helyüket, bár az árak talán ott is túlzóak lennének. Tömegre nem kell számítani, mert az árusokon és kettőnkön kívül talán senki sem volt a piacon. Gyönyörű húsok, ott tisztították a zsírtól, faggyútól, gyönyörű friss és aszalt gyümölcsök, zöldségek, de mindez mint egy múzeum, mert vevő szint senki. Érdemes rá egy fél órát rászánni.
A piac előtt kistermelők árulnak némileg alacsonyabb áron.
(Na azért itt nem menjen senki WC-re, hacsak nem muszáj)
Metró
Szinte biztos, hogy mindenki menni fog vele. 1 zseton 28 RBL és addig megy vele az ember amennyit akar, átszállhat egyik vonalról a másikra, ki-be szállhat. Egyáltalán nem volt tömeg a metrón és sem hajléktalant, sem büdös piszkos munkásruhás embert nem láttunk Ajánlom, hogy az 1 (piros) vonal belső állomásait nézzék meg. Érdemes kiszállni megnézni a szobrokat, festményeket, tudós portrékat (Egyetemnél) Van olyan állomás, ahol a tudományos eredményeket lehet elolvasni, vannak tudós portrék és van ahol Puskin ül az állomáson.
Érdekesség, hogy a Műszaki Egyetem állomáson egy peronon nem az azonos vonal két irányára lehet felszállni, hanem két különböző vonal egyik irányára és egy másik peronon ugyan ezeknek a vonalaknak a másik irányára.
„Rongyos” piac
Érdemes minden városban céltalanul, vagy céllal, de mindenképpen figyelmesen sétálni, mert mindig talál olyat az ember, amit senki nem mesél el, lehet, hogy aki ott volt az sem ismeri.
Így jártunk mi, amikor a hidakat, kiszemelt szobrokat nézegettük.
A Grigojev csatorna partján sétáltunk, amikor elértünk a Lomonoszov utcához és azon keresztül akartunk a Fontanka csatorna felé menni. Az árnyékos oldalon mentünk, és feltűnt, hogy a túloldali kapubejáróknál mindenhol ruhák lógnak. Útálom a vásárlást, de ez felkeltette az érdeklődésemet és bementünk az egyik kapun. Ott aztán feltárult a pesti kínai piac, illetve az isztambuli bazár. Ez utóbbinál nem a Nagy Bazár zárt részére, hanem a környék utcáira gondolok. Tavaly voltunk Isztambulban és a szállodánk környéke tele volt orosz és a szovjet utódállamok kereskedőinek és szállítmányozóinak lerakataival. Óriási bálákba csomagolták az árukat és küldték haza. Gondolom egy jó része itt landolhat. Sok lepukkant, zeg-zugos utca, több háztömbnyi terület, tele kétes egzisztenciákkal, óriási 100 milliós terepjárókkal. Hétköznap délelőtt voltunk és vevő alig volt, de sok eladó ténfergett az utcán. Sok azeri, türkmén, kazah kifőzde és élelmiszerüzlet, gondolom az árusok kedvéért. Ez a terület lehet a kis és közepes maffiózók terepe, mert szerintem gatyából és pólóból ilyen autókat nem lehet venni, amilyenek ott parkoltak. Aki szereti a keleti bazárokat menjen el és nézze meg. Minket semmilyen bántódás nem ért, pedig fényképeztem, és látszott rajtunk, hogy turisták vagyunk.
Néhány gondolat azoknak, akik szervezett úton mennek és gondolkodnak a fakultatív programokon:
Azt tapasztaltam a keresgéléseim során, hogy a hagyományos programok, irodától függetlenül kb. azonosak. Azokra a helyekre, ami a városon kívül van és busszal lehet elérni, oda talán érdemes a csoporttal menni. Ez alól kivétel talán Peterhof, ahova rendszeresen megy szárnyashajó, a palota előtt tesz ki, és biztosan látványosabb, mint a busz.
Sajnos a program is csak az utolsó pillanatban derül ki, tehát nem lehet megtervezni, hogy mikor mit akarok csinálni. Az előzetes program szerint az Ermitázs és a Péterhóf külön-külön napon lett volna, és az Ermitázs délután. Ezzel szemben egy napra került és az Ermitázs volt délelőtt Peterhof délután. Ez felkavarta a tervünket, mert mi az Ermitázsban bent akartunk maradni zárásig, de ez meghiúsult.
Mindenhol szerepel egy éjszakai városnézés a hídfelnyitással. Mi ezt kihagytuk, mert egyrészt irreálisan drága volt, másrészt a fehér éjszakákon nincs igazán sötét, másrészt másnap korán kellett kelni a program miatt és kb éjjel 2-kor volt vége a programnak. Akik voltak tényleg ásítoztak másnap a kevés alvás miatt.
Mi kihagytuk a Puskin lakást, mert mint utólag bebizonyosodott kb 3 órát Puskin életét hallgatni egy orosz idegenvezetőtől, aki fordítanak, hacsak nem különösen érdeklődő az ember, szerintem fölösleges időtöltés, vagy a 30. napra való. Hasonlóan kihagytuk az Orosz Múzeumot. Az Ermitázsra van kb 2-3 óra és erre a múzeumra szintén ennyi. Ez is kb nálam a 25. napra való. Nem fizettük be az Alexander-Nyevszkij kolostorba, mert metróval gond nélkül ingyen felkereshető. A helyszínen kellett volna befizetni a két templom az Izsák és a Vérző Megváltó megnézésére. Mindkettő sokkal olcsóbban (200RBL) egyénileg megnézhető. Nem mentünk el a Konstantin palotába, mert barokk palotát az út során sokat fogunk látni, viszont a szabadidő nagyon kevés, ez bizonyosan nem olyan nagy veszteség, amit ne kárpótolna néhány óra séta a városban.
Nem vagyok nagy híve a folklór esteknek, bár saját szervezésben Spanyolországban több fergeteges flamenco estet és Törökországban is voltunk egy anatóliai esten, ami fantasztikus volt. Ez a műsor is az ajánlható kategóriába esik. Egy nagy színházteremben egy ukrán kozák együttes, pörgős műsorral, szünetben kis süti, vodka. Ez megérte az árát.
Ezekkel a megfontolásokkal, mi 2 teljes szabadnapot csináltunk magunknak, plusz mivel nem kellett visszasietni vacsorázni, így több délutánunk is szabad volt.
Összességében mindenki menjen és nézze meg ezt a várost és környékét, igazán nem fog csalódni. Szerintem a kicsit vállalkotóbb szelleműek csak a repülőutat, szállást vegyék meg az utazási irodástól, és legfeljebb 1-2 fakultatív programot és a többit szervezze meg maga. Sokkal olcsóbban jön ki, amennyit az idegenvezető elmond, minden útikönyvből megtudható a műemlékekről, és sokkal szabadabban lehet járkálni sokkal többet lehet látni mint a buszból.
Néhány hasznos honlap:
Aki Pétervárra kíváncsi itt sok mindent megtalál angolul: http://www.saint-petersburg.com/
Pétervári iránytaxi menetrend, hátha kell valakinek http://www.spbmar.info
Orosz Múzeum http://www.rusmuseum.ru/eng/home/
Ermitázs: http://www.hermitagemuseum.org/html_En/
Érdemes elolvasni:
