Hess tüdőlövést kapott az I. vh-ban. A spandau-i fogoly tüdején ez nem látszott, sem a golyó nyoma a bőrőn (heg), sem a bordák sérülése. Az is furcsa, hogy a spandau-i fogoly nekiesett a szardíniás szendvicsnek, noha Hess válogatós vegetáriánus volt (még Hitler - aki egyébként maga is vegetáriánus volt - is rosszallotta, hogy külön hozott az étkezésekre ételt). Augsburgból nem tartott volna ki az üzemanyag Skóciáig...
Másrészt egy partraszállás igen komoly technikai tervezést és katonai kiképzést igényel. Mikor is adta ki a parancsot Dolfi az Oroszlánfókára? 1-2 hónap alatt egy ilyen akciót kivitelezni lehetetlen.
Hát nem nagyon. Nem bízott benne senki (még Hitler sem), hogy az invázió sikeres lehet. A szárazföldi erők a flottára, a flotta meg a légierőre mutogatott, Göring meg elhitte hogy megnyerheti az angliai csatát és így még több babért szerezhet magának. 1940 szeptemberében nagyon közel volt hozzá, de hol van még akkor az angol flotta legyőzése, és ki az aki az ősz végén indít meg egy inváziót a csatornán keresztül, azért ennyire talán Dolfi se volt hülye.
40-ben még nem.- Igaz, összeszedtek minden olyan hajót a dán-belga-francia-német-holland-lengyel kikötökből, amelyek alkalmasak lettek volna a csapatszállításra, de pl 40-ben adtak le egy csomó rendelést az említett országok illetve, bolgár és román hajógyáraknak partraszálló hajók építésére.
A HMS GLORIUS rep. hordozót a SCHARNHORST és a GNEISENAU együtt süllyesztették el 1940. június 8-án. Szóval két csatacirkáló küldte a fenékre a hordozót, amely amúhgy is csökkentett sebességgel haladt, mert nem volt elég üzemanyaga. A németek viszont annyira meglepték a briteket, hogy a hordozónak esélye sem volt, arra sem maradt ideje, hogy elindítsa a gépeit.
Franco nagy rafkós volt. A fő célja persze az ország nagy háborútól való megkíméléén kívül (teljesen padlón volt) a saját hatalmonmaradása volt. Így :
- ha Hitler nyer, ez megy, ha belép, ha nem.
- ha Anglia nyer és ő nem lépbe ez megy.
- ha belép, de Anglia nyer, ő bukik.
Hitler naon nyomta persze őt- nem véletlen, h személyesen ment el hozzá (!), de F. nem engedett. Pl. annyira támogatták őt az angolok, h még az eltávolításáról sem voltak hajlandóak tárgyalni a belső ellenzékkel és mindent el is néztek neki.
hordozó elsüllyesztése nem nagy kaland megfelelő fedezet hiányában. Bármelyik angol, német nehézcirkáló képes lett volna rá hasonló körülmények közt.
a tengókat meg ne keverjük a felszíni flotta egységeivel, mert egyik körte, másik alma. (csak lábjegyzetben, angol tengóknak sokkal nehezebb volt a dolga, lévén a célpontok száma töredéke volt, mint a németek tengóinak, ráadásul teljesen más koncepció alapján viseltek hadat, ilyen erővel mondhatnám, ahol volt mire vadászni, a Csendes-óceánon, az USA tengók legalább olyan eredményesek voltak, mint a németek- sokkal kisebb veszteség mellett. tehát, ha csak a számokat néznénk, akkor azt kellene mondani a WWII-ben az USA tengók voltak a legeredményesebbek).
Én csak azt mondtam, hogy Észak Afrika ugyanúgy megfelelt volna az USA-nak felvonulási terepként, mint Anglia. A németeknek pedig csak akkor származhatott volna komoly előnye Anglia megszállásából, ha a Brit Birodalom valóban kilép a háborúból, de ebben én ne nagyon hiszek.
Gibraltárral kapcsolatban igazad van, de ha a britek adják át lehet, hogy tovább is használhatják a szorost és a támaszpontot. Szerintem Franco inkább belement volna egy ilyen alkuba, mint a bizonytalan kimenetelű háborúba.
A Pireneusokban tartott megbeszélés után Hitler már semmi reményt nem fűzött Spanyolország belépéséhez. Az amerikai-angol partraszállás Észak-Afrikában pedig komoly jelzés volt Franconak arra nézve,hogy ne is gondoljon rá. Másrészt a polgárháború pusztította Spanyolország szerintem több gondot jelentett volna Dolfinak (pl. egy újabb frontot) mint ami haszna származhatott belőle.
Eszak Afrika ha jol tudom nem volt megszallva, vagyis szovetseges kikotokbe kellett csak atszallitani a csapatokat, nem pedig mindenfele legi fedezet nelkul partraszallni egy megszallt orszagban. Ha igy is 1944ben tudtak csak partraszallni, akkor Anglia megszallasaval mikor tudtak volna. Ami Spanyolo-t illeti, ha az angolok atadjak Gibraltart, akkor vegeredmenyesen elvesztik legalabb a Foldkozi tenger nyugati felet, ha nem az egeszet.
Norvégia ellenőrzése kb. 300 ezer németet kötött le, mennyi német kellett volna a 40 milliós Anglia ellenőrzésére?
Az USA-nak megnehezítette volna a dolgát a távolság, de úgy tudom, hogy Marokkóba is egyenesen az USA-ból szállították az egységeket. Észak-Afrika pedig már nem nagyon van messze Európától.
Es mar emlitettem egyszer hogy Franco hajlando lett volna belepni a haboruba ha anglia mar nincs, es megkapja Gibraltart. 1941ben mindent elokeszitett ahhoz hogy tamadast inditson Gibraltar ellen (ne kerdezd hogy miert nem tamadt, mert nem tudom, de gondolom vart arra hogy anglia elessen).
Ha kiesik a fosziget, akkor valoban nem adtak volna meg magukat (legallabbis Churchil ezt hangoztatta), de 40 akarhany millio angol mar nem harcolt volna, tovabba a nemeteknek nagyobb tartalekaik maradtak volna. Az USA pedig 6000 km-re a legkozelebbi tamaszponttol, nem tudom hogy mennyire konnyen szall partra. Arrol ne is beszelve hogy a mindennapos bombazasok elmaradnak.
A franciorszag ellen eleg siman ment a gyozelem pedig szovetsegesek mindenben vezettek (repulok, eloero, stb), Anglia ellen csak tengeren nem vezettek (tengeralatt teljes mertekben) de ha mindent osszevonnak sikerult volna, meg ha viszonylag nagyobb vesztessegeket is szenvedtek volna.
Még ha elfoglalják is a Brit-szigeteket, Anglia nem kötött volna békét (vajon milyen feltételekkel tette volna ezt meg). A németeknek pedig még hosszabb partszakaszt kellett volna védeniük Európában, még jobban szétforgácsolják az erőiket, az meg biztos, ha 1941-ben nem támadják meg a SZU-t akkor Joe bácsi megtette volna ezt Németország ellenében és akkor hol lett volna a meglepetés meg a kezdeményezés előnye. Hitler 1939-től olyan időjátékba kezedett, amiből nagyon nehezen tudott volna győzetesen kikerülni. Szerintem ott hibázott, hogy alapvetően félreismerte az angol külpolitikai érdekeket és a figyelmeztetések ellenére 1939-ben nekiment a lengyeleknek.
Gneisenau elsulyesztett egy hordozot. Az is szep teljesitmeny, meg ha meg is lepte. De sorolhatjuk a tengokat amik sokkal eredmenyesebbek voltak mint az angolszaszoke.
Hess szökésétől Dolfi nagyon berezelt, mert Hess be volt avatva a SZU elleni támadás tervébe, és félt hogy kikotyog valamit róla az angoloknak. Az meg külön égés volt számára, hogy a Führer helyettesét hivatalosan is őrültnek kellett nyilvánítania. Sokan Bormann és Göring kezét látják a dologban, akik esetleg így kívántak megszabadulni ellenlábasuktól (bár Hessnek ekkor már nem igazán volt valódi hatalma a párton belül). Hess hitte, hogy egy sikeres brit misszió után visszakerülhet Dolfi kegyeibe. Churchill nem volt hajlandó találkozni Hessel, mert ez gyanút ébresztett volna Joe bácsiban. Szóval szerintem Hess landolt (ejtőernyőzött) Angliában különben nem lett volna ennyi ugrálás a dologból.
Persze. Nem volt nagy veszteség. Az emberi áldozatok "annál inkább"! Kellett a casus belli a japánok ellen, na meg, hogy az amerikai népnek legyen kedve harcolni (mivel Pearl Harbor előtt nem igazán akartak háborúba indulni).
