Keresés

Részletes keresés

halkabb_on Creative Commons License 2023.04.02 0 0 97504

Radnóti Miklós: Gyökér


A gyökérben erő surran,
esőt iszik, földdel él
és az álma hófehér.
.
Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér
karja akár a kötél.
.
Gyökér karján féreg alszik
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.
.
De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.
.
Azt csodálja,táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes,égi ízeket.
.
Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.

Lutra Creative Commons License 2023.04.01 0 1 97503

Borbély András

Ahonnan indulsz

Ahonnan indulsz, ahova érkezel,
befon a szó, s a mondat kusza váza,
madarak szállnak, kiket ki érhet el,
ha szembe, vagy ha szélirányba szállnak.
Madarak röpte, szó, folyóban kövek,
amikre lép, ha átkel, vándor lába,
s miként a folyó, árad annyi szöveg,
bízhasd magad csak egy-két jó szavára,
mi átvezet a vízen, hogyha járnál.
– Nyughass, viszlek én vállaimon téged,
énekelhetsz, míg viszlek víznek átkán,
rogyott térdemben bízva bízz, ha élek.
Átjár az éj, mint vízcseppet fény átjár,
vagyok a szó, a híd, vagyok a kéreg.

Lutra Creative Commons License 2023.04.01 0 1 97502

Haász János

Véletlenül

Véletlenül megtudtam, hogy
Petra nagyon,
de nagyon-nagyon szereti
a véletleneket.
Saci mondta el, aki pedig
a kakaós csigát szereti
nagyon, de nagyon,
És nálam pont volt egy.
Jó cserét csináltunk.
Sacinak ízlett
a kakaós csiga,
Petra pedig
tényleg nagyon örült,
amikor másnap az edzése után
véletlenül összefutottunk
a sportcsarnok előtt.
Mert éppen arra jártam.
Akkor már úgy félórája,
fel és alá.

Lutra Creative Commons License 2023.04.01 0 0 97501

Turi Tímea

Körútzár

„Íme, az ország két részre szakad,
a korán kiáltókra és a későn kapcsolókra,
a nemtudtoktisemmitre és a mindentudókra,
a félelemkeltőkre és a rettegőkre.

Íme, az ország két részre szakad,
a játszótérre és a harcmezőre,
az áldozatokra és a bűnbakokra,
a nincstelenekre és az elfordulókra.

Íme, az ország megreped középen,
roppan és elsüllyed, lelet lesz jövőre,
két részre szakad, ha túl akarsz élni,
húzódj az egyikbe, ne maradj középen.

Most minden közvetlen, most minden jelentés,
az ország szétszakad, tükör szeli ketté:
két partja két tábor, kettő részre szakad:
a félelemre és a félelemre.”

Pannika127 Creative Commons License 2023.03.31 0 0 97500

Szabó Lőrinc

A forzicia éneke

 

Sziromrügye kénsárga csőrét

naponta tolta mind előrébb,

kérge alól repesve tolta

– ki! ki! – a forzicia bokra:

ki akart repülni magából,

inni a kéken át a távol

Nap tündér csókját, mosolyogva

nézni kis öccsére, a somra,

s a barna kertre

s körül az alig-zöld hegyekre

és föl a parázsló egekre,

ahogy ő tud, lánggal, virággal,

mely, néma bár, mint eszeveszett madárdal

csattogva-ragyogva ugy üt be

a szürke

koratavaszba, hogy a föld alatt

bizsereg tőle és kigyúl a mag.

Ma aztán szinte sistergett, ahogy

száz bimbaja egyszerre kicsapott:

tűzkolibrik, fénytrillák, szikralepkék

ülték körűl az ágait, belepték

s mézükkel, selymeikkel úgy lobogtak,

lakk-tündöklésükben úgy szónokoltak,

hogy utcahosszat

visszakapta látó szemét

a gyászos tél után a nép:

eleinte még

csak a szomszédság, a Pasarét,

aztán az egész ámuló vidék

őt nézte, őt hallgatta, föld meg ég,

 

a forzicia arany énekét.

 

Digitális Irodalmi Akadémia ]

 

Lutra Creative Commons License 2023.03.31 0 0 97499

Vidra Réka

Nem az a baj,

hogy én a barackosat szeretem jobban,
te pedig a kakaósat;
a baj az,
hogy én jobban szeretlek téged,
te pedig a kakaósat.

Lutra Creative Commons License 2023.03.31 0 0 97498

Kántás Balázs

Hozzám értél

Mikor hozzám értél
a bőröm többé nem rács volt
létem és a külső lét között

a hangszerek mind egyszerre szóltak
a víz egyszerre forrt és fagyott

az iszony kizárta magát az ajtón
a falevelek zöldebbre festették magukat
a szobám falán függő Byron-kép elmosolyodott
a szomszédban vonyító kutya felröhögött

az élet rájött a saját értelmére
a halál a szekrény alá rejtőzött

Lutra Creative Commons License 2023.03.31 0 0 97497

Tóth János Janus

Idős krónikus beteg

Mögötted hetven év,
ezernyi kín, bukás,
fel-fellobbanó hév,
újra nekifutás,
a családi gondok,
a gyermeknevelés,
és ültettél fát is,
de lásd milyen kevés
a küzdelmek sora, a megannyi heg,
mert ma nem vagy más, csak elhunyt,
idős, krónikus beteg.
Szavakba zárt közöny,
meddő statisztika,
a kormány szócsövön
finom kis praktika,
mely sugallja, mondja,
hogy érted már nem kár,
a szám leporolva,
kész a mai leltár,
a GDP könnyebbül, a nyugdíj elszendereg,
ma elhunyt megint egy idős,
krónikus beteg.

Lutra Creative Commons License 2023.03.31 0 0 97496

Haász János

Kilátó

Amikor még otthon laktunk,
és nem itthon,
sokszor elmentünk a kilátóba.
Itthon is kellene keresni egyet.
Mert anya szerint az egész olyan
kilátástalan.

Lutra Creative Commons License 2023.03.30 0 0 97495

Háy János

Hogyan találjuk meg elveszett szerelmünket

Az a lány,
ott a buszmegállóban,
pont olyan, mint te vagy,
pont arra a buszra vár,
pont úgy fújja a szél a haját,
csak tíz évvel fiatalabb.

Az a lány,
ott az utcán,
pont olyan, mint te vagy,
a haja hosszú, szinte hosszabb,
pedig húsz évvel fiatalabb.

Az a lány,
ott az iskolánál,
pont olyan, mint te vagy,
a szeme teljesen, a haja még alig,
csak harminc évvel fiatalabb,
mellette a mamája,
ja igen,
az viszont te vagy.

Lutra Creative Commons License 2023.03.30 0 1 97494

Képes Géza

Elég

Minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma tátogás

Nem kellenek szavak
Elég
egy
összevillanás

Még az se kell

Elég
ha
vagy

Lutra Creative Commons License 2023.03.30 0 0 97493

Kopriva Nikolett

Mama és az angyalok
 
Mama azt mondta, az angyalok
nem az égben laknak,
és nem a templom hideg falai között.
Némelyik széles karimájú kalapban
és rongyos kabátban járja
a nagyvárosok utcáit,
a személytelen országutat,
a portól sárga tanyavilágot.
Ott vannak a Zöldpiacon,
céklát árulnak fejkendőben,
vagy súlyos szatyrot cipelve
nézelődnek a sorok között.
A Gorkij-park padjain sakkoznak
fehér időtlenségben.
Ott vannak a fel-alá szaladgáló
gyerekek között,
este a gyűrött arcú, fáradt felnőttek
tükréből bámulnak hunyorgó szemmel.
Mama azt mondta, olykor az angyalok is
a senkiföldjén üvöltenek,
mint te vagy én.
Hiába kérdeztem,
kikből lesznek angyalok,
nem felelt, arca sem rándult,
csak kötötte tovább a lila szvettert,
amiben évek múltán elaludt.

Lutra Creative Commons License 2023.03.30 0 0 97492

Kányádi Sándor

Szürke szonett

meg ne tévesszen mosolyom
senkit az égvilágon
magamat rég nem áltatom
s tégedet sem barátom

de önnön rettegéseim
miért vetíteném rátok
inkább mosolygok feleim
akár a légtornászok

kihunyóban a csillagunk
ezen a korhadt kupolán
félve nézek a mélybe

isten csodája hogy vagyunk
mosolyogjatok vissza rám
nincs a csodának vége

Lutra Creative Commons License 2023.03.29 -1 0 97491

Tóháti Zsuzsa

Vacsora
 
A pizzásdobozra írtam a neved,
mielőtt elsétáltam vele a szemétledobóig.
Régen mindig ráfirkáltuk a dobozokra,
hogy melyik a tiéd s melyikből ehetek én.
Ha már nem vagy itt, legalább a nevedet harsogja
az üres kartondoboz -
serceg a filc alatt a zsíros felület.
Így olyan, mintha a te pizzádat ettem volna meg,
pedig te sosem engeded, hogy bárki
beleegyen a kajádba.
Mindig azt mondod, hogy “ott a tied”.
Nem azért, mert irigy vagy,
egyszerűen nem bírod elviselni,
ha valaki más keze a tányérodon matat
vagy a pizzásdobozodban.
Van még ezernyi ilyen tulajdonságod,
amiket én sosem értettem, hiszen
nekem vannak tesóim, és
velük mindig mindenemet meg kellett osztanom.
Ez ilyen egyke dolog lehet.
Borospohárból is mindig
kettőt kellett elővennem, pedig
én simán ittam volna a poharadból,
engem az ilyesmi nem zavar.
De te nem szereted, ha érzed
valaki más szájának a melegét
a hűvös üvegpohár peremén.
“Nem illik”, mondod, de én
jól tudom, hogy ennél többről van szó.
Van benned valami elemi irtózás attól,
hogy megoszd mással is azt, ami a tied.
De mondom, nem irigységből van ez, talán
inkább nem szoktál ehhez hozzá,
azt hiszed, ha osztozol, akkor
belőled is kiszakad egy darab
vagy nem is tudom.

Lutra Creative Commons License 2023.03.29 0 0 97490

Kepes Sára

Mint sötétet

Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
és úgy szeretlek most, ahogy a mély
vizeknek halai az iszapot.

Tenyeremben simogatás lapul
- így bújnak meg házak közt csöpp terek -
Elment a kedves.
Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyerek.

Lutra Creative Commons License 2023.03.29 0 0 97489

Karaffa Gyula

Magamról...

Azt hittem a világot megváltani én fogom.
Ám rájöttem már,
Csak egy vagyok, ki megváltásra vár.
Elfáradtam magyarázni a szavakat.
Már nem beszélek.

Lutra Creative Commons License 2023.03.28 0 0 97488

Radnóti Miklós

Ez volna hát...

E ritkán szálló szó, e rémület,
ez volna hát a termő férfikor?
E korban élek, árny az árnyban;
kiáltottam? már nem tudom mikor.

Ó árny az árnyban, csöndben némaság.
Sziszeg a toll, míg sort a sorhoz űz.
Vad versre készülök és rémült csönd kerít.
csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz.

Ó mennyi társ, s a fájdalomban
legtöbbje mégis úri vendég;
emlékeim közt fekszem itt hanyatt,
hamar halálra növő növendék.

Bársony sötétség nem vigasztal,
és már nem oldoz fel tüskés harag,
virrasztva várom és reménytelen,
mikor derengenek fel a falak.

Reménytelen napokra vénülök,
a régi villongó költőfiút
konok, nehézkes férfi váltja fel,
akit ziháltat már a régi út.

Ziháltat s a kacér kapaszkodót
új váltja fel, halálos, hős orom,
széljárta sziklaszál felé vivő
vad út, mely túlvisz majd e mély koron.

Már onnan jő a szél és hozza híreit,
fütyölni kezd a fölriadt eresz;
az ifjú asszony arcát fény legyinti,
felsírja álmát és már ébredez.

Már ébredez, álmos, szelíd szemén
az éber értelem villan megint,
álmára gondol s készül a vadnál
vadabb világba, míg körültekint.

Körültekint és védő, hűs keze
néhányszor végigröppen arcomon,
elalszom, fáradt szívem szíve mellett,
s szememre fú a jólismert lehellet.

Lutra Creative Commons License 2023.03.27 0 0 97487

Haász János

Nem lehet szavakban

nem lehet szavakban
hogy csonka torzók merednek az égre
amik tornyok voltak
családi otthon a tizediken
másnapos reggelek
lábszagú esték
botorkálások éjjeli vizelésre
szennyeshegyek
de mégis
egy otthon és egy család
nem egy lángcsóva
egy kidőlt fal
kirobbant ablakok
feketén fuldokló ablakok
mindenben a hiány
összeomlásunk
élő bizonyítéka
már ha élő
jobb esetben
időben elmenekült pincelakó
óvóhelyen szoptató kismama
metróállomáson meghúzódó apa
aki már nem műanyag géppisztolyt
nyom fia kezébe
és csak remélni tudja
hogy látják még egymást élve
usankájuk alatt
sós cseppekben csorog le
a rettegés
nem lehet szavakban
nem lehet
atomjaira tört minden egész

Lutra Creative Commons License 2023.03.26 0 0 97486

Anna Ahmatova

Megjöttél

Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd fuvalmak.
Megjöttél. Késtél éveket,
most mégis örömmel fogadlak.

Ülj mellém, húzódj közelebb,
mosolyogj - nézd csak, itt van,
lapozd a kis kék füzetet:
versek, gyermekkoromban írtam.

Bocsásd meg árnyék-életem,
mely napverőn is volt örök tél.
És bocsásd végre meg nekem:
sokakról hittem, hogy te jöttél.

/Rab Zsuzsa ford./

Lutra Creative Commons License 2023.03.24 0 0 97485

Rab Zsuzsa

Fütyörésző

Ha ki gyáva
engem merni,
jobb lesz annak
továbbmenni.
Köd mögöttem,
fény előttem.
Lelek utat.
Ahogy jöttem.

Lutra Creative Commons License 2023.03.23 0 0 97484

Rab Zsuzsa

De addig

De addig mennyi elfutó vonat,
de addig mennyi vertszárnyú madár,
de addig mennyi mázsás virradat,
mennyi perzselt, koromszárnyú levél,
de addig mennyi testté-lett hiány,
és mennyi karrá-nem-lett ölelés,
falakról visszapattant nevetés,
mennyi sikongó mentőautó,
mennyi gyűrt vánkos, gubanc takaró,
mennyi nehéz kosár, hány temetés,
mennyi betű, mennyi szívpercenés,
hány nem és hány miért és hány soha,
hány mégis. hány azértsem, hány talán,
és mennyi szó, hűvösen cseppenő,
és mennyi szó, torokban, szálkaként,
és mennyi szó, szendergő ekrazit,
és mennyi ékírás a homlokon,
hány irgalmatlan, véletlen tükör,
és mennyi apró vesztett háború,
hány hétfő, hány fél hét és hány kilincs,
mennyi szívetrobbantó csengetés,
mennyi hazajövés, hány elmenés.
De addig, addig, addig is,
de addig, addig is,
de addig is...

Lutra Creative Commons License 2023.03.23 0 0 97483

Fodor Ákos


Változatok egy játékra


/részlet/

 

........................................

titkom ne firtasd:
fölhasítod labdád: se
tudás – se játék.

Lutra Creative Commons License 2023.03.23 0 0 97482

Jónás Tamás

Álmos valóság

Havonta egy-egy éjjel. Nem mondom, hogy elég,
de megélek belőle. Vagy rajta. Alig várom,
hogy visszaidézhesse zaklatott figyelmemet az álom.
Fordul, de zökken a tökéletlen lendkerék.

Miként a sikerekben vagy a szerelmekben.

Ez a kettő, nem kedélyborzolásból mondom, nem illik össze.
(Nem tudtam feléd lépni, kérdezni nem merem, hogy jössz-e.)

Egyre gyakrabban sikerül a dolgokba belefeledkeznem.

Ez a szertelenségek szabálytalansága.
A körvonalak izgató sejtetése.
Ilyen maradt az ébrenlét. Miként a nyárból az aranysárga,

kikopott, maradt a hiányok ritmusa: ne, mégse.

Talán utolsó, súlya szerint, olyan erős vágy nyom:

te ne ritkulj meg bennem, ébressz, örökös álom!

Lutra Creative Commons License 2023.03.22 0 0 97481

Kovács András Ferenc

Hajnali csillag peremén

Hajnali csillag peremén
Várjuk a reggelt, te meg én:
Harmatozó fény a házunk,
Mélybe kalimpál a lábunk.

Vacsoracsillag peremén
Lessük az estét, te meg én?
Elsuhanó fény a házunk,
Reszket a mélyben a lábunk.

Földre bukó fény: te meg én.
Éjbe hunyó fény: te meg én.
Lobban a sóhaj-uszályunk:
Csönd cirpelget utánunk.

Lutra Creative Commons License 2023.03.21 0 0 97480

Lucian Blaga

Mi öregszik meg bennünk?

Mi öregszik meg bennünk,
hogy váratlanul arra ébredünk
egy reggel: el szeretnénk
rejteni arcunk és nevünk?

Mi öregszik meg bennünk,
ha napnyugta és élet-alkonyat
rádöbbent: régi, ködös árny vagyunk,
ki a maiak közé szakadt?

Nem öregszik bennünk a szív, amíg dobog,
sem a szenvedély, sem a vér árama,
sem a fülben a visszhang, sem a lélek,
csak a könny maga.

Öreg könnyekkel sírnak,
ha sírnak, a vének.

Lutra Creative Commons License 2023.03.20 0 0 97479

Rab Zsuzsa

Szívem ellen villanó

Minden utam hurok lett nyakamon.
Minden szavam: vesztemre-hatalom.

Jóságom: szívem ellen villanó kés.
Szerelmem vastagfüstű nádas-égés.

Vállammal tartok roggyanó falat.
Tudom, tudom, tudom, hogy rámszakad.

Erőm is: szívem ellen villanó kés.
Szerelmem vastagfüstű nádas-égés.

Futni! Az út hurok lesz nyakamon.
Szólni! A szó vesztemre-hatalom.

Ha rámszakadna, térdig földbe verne!
Ha rámszakadna, övig földbe verne!

Utak, kígyók, sziszegő kötelek.
Ha kioldom is, merre mehetek?

Magam vagyok a vastagfüstű égés.
Magam a szívem ellen villanó kés.

Lutra Creative Commons License 2023.03.20 0 0 97478

Rab Zsuzsa

Félkezeddel

Szorítasz félkezeddel,
a másikkal taszítasz.
Testem darabolod fel,
hogy tétova-magadhoz igazíthass.

Míg gyökeremet ásod,
míg lúggal öntözöd le,
legjobb ágam lerántod,
hideglelősen szorítod szívedre.

Én egyenes fa voltam.
Úgy nőttem, senki mellett.
Csak kedvemből hajoltam.
Szél se kellett. Igaz, karó se kellett.

Egyszerű törvényemben
hagyjál meg egyenesnek!
Nem védlek senki ellen.
Mentséged lesz elég. Sokan szeretnek.

Lutra Creative Commons License 2023.03.20 0 0 97477

Rab Zsuzsa

Tántorgó

Otthont akartam – tüzes ketreced lett.
Kenyeret vágtam – kővé vált kezedben.

Lakatlan sorsom beszögezted.
Belül rekedtem.

Látom néha a megvénült szerelmet:
szeme-kiszúrva tántorog a kertben.

Lutra Creative Commons License 2023.03.19 0 0 97476

Lukács Sándor

 

Elszökött szavak

 

Elszökött szavak
tértek meg hozzám éjszaka.
Nehéz volt nélkülük élnem.
Hiányuk már-már beteggé tett,
mégsem indultam keresésükre.
Hagytam, hogy kószálják ki maguk,
ütközzenek meg nélkülem,
én ismerkedem addig a némasággal.
De nem némaság volt ez,
inkább a tudat űrében trónoló Semmi.
A kifejezhetetlenség állapota.
S most, hogy ugrásra készen,
agyamban-torkomban rejteznek megint,
vajon kimondhatom-e őket újra?

Lutra Creative Commons License 2023.03.19 0 1 97475

Lukács Sándor

Egymás nélkül

ma beszélgettem a kerttel
nyarakra emlékeztünk
rakoncátlan forró éjszakákra
simogatnak a füvek
és mindenki mindent felidézett
nem volt titok közöttünk
a hamar növő cseresznyefák
kamasz módra viháncoltak
a törpefenyők derűvel nyugtázták
az öreg bokrok szentenciáit
amikor rám került a sor elcsendesedtek
érdeklődéssel lesve szavaimat
s én próbáltam velük megértetni
hogy egymás nélkül
nem jutunk semmire –

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!