Az egórol én azt gondolom, hogy nem szabad megölni. Sokan akarnak úgy eljutni, az egótlanságba, hogy tönkreteszik, széttrancsírozzák azt, pedig az egót csak igába kell hajtani, hogy az isteni valót szolgálják, és ne pedig önmaga céljait, vágyait. Egó nélkül nem is lehetne spirituális fejlődés. Az egó valahol úgyis meghal, végelgyengül lassan, de ha harcolunk ellene, csak új erőre kap...
Rettenetes rémálmom volt, a nagymamámat feltrancsíroztam. Akit annyira szerettem. Arra már nem emlékszem, hogy én is öltem meg előtte, de a trancsírozás szörnyű álom volt.
Magyarázat: Ez is az egó halála, de megálmodni nagyon kemény dolog volt.
Megint nyomasztó wc kereső álmom volt. Vagy foglaltak voltak a wc-k, vagy nem is üzemeltek, esetleg romosak voltak, amikbe az ember be sem ment volna, s amikor végre akadt egy, amiben volt egy üres kabin, kiderült, hogy az meg női wc. Sehol nem tudtam könnyíteni magamon.
Magyarázat: Nem tudom kiadni magamból lelki mérgeimet, salakjaimat.
Álmomban egy kis trafikba jártam időnként. Dohány édesség, műanyag csatok, apró játékok ajándékok, szűk választék pici helyen. Egyszer megyek és látom, hogy a bolt ajtaja ki van szedve, belül teljesen üres, és valaki mondja, hogy megszűnt a bolt. Ahogy visszakérdeztem, ott termett a bolt eladónője, és gúnyosan, haragosan azt mondta, a tulajdonos maga működteti, nem tart alkalmazottat. Bementem a kis üzlethelységbe és észrevettem egy kevésbé feltűnő bejáratot, azt épp kinyitott a tulajdonosnő, és kedvesen közölte, hogy a boltot ő üzemelteti. Hátul egy sokkal nagyobb, tágasabb üzlethelység volt, meleg színekkel, kellemes otthonos berendezéssel, virágokkal etc. sokkal jobban éreztem ott magam.
Magyarázat: A "trafikot" a tulajdonos, az isteni Én működteti, a régi eladó, az egó duzzog.
ma álmomban annál a családnál voltam, akiknek a házát takarítom. A házuk igazából tök klasszikusan van berendezve, álmomban viszont minimalista stílusban. Kék és fekete színek domináltak, az egész elég ridegnek tűnt, de mégsem éreztem annak. A ház egy tó közepén volt, egy kis szigeten, a parttól kb. öt-hat kilométerre. Reggel volt, és mindenki elment tőlük dolgozni, de a partra csak egy lábra csatolható, valamilyen motoros békalábszerűséggel jutottak ki.
Érdekes álmom volt. Egy hatalmas raktáráruház bejáratánál voltam, ahová vásárlóként szoktam betérni. A főnök, az áruház vezetője éppen zárt, egy két dologért még visszaengedett, noha zárás időn túl voltunk már. Utána hátramentünk és a hátsó bejáraton vezetett be, már sötét volt, csendben pihent a hatalmas árumennyiség a polcokon, éreztem, hogy ez bizalmi dolog, hogy nem a vásárlók bejárata felől mehetek be, hanem a bennfentesek, az ott dolgozók bejárata felől.
Időnként egyedül hagyott. Tudta, hogy nem fogok lopni, meg sem fordul a fejemben, és én is tudtam, hogy tudja. Mégis, amikor előreértünk a vásárlói bejárathoz, akkor rámutatott egy halomra, amiben az előző nap megvett és ottfelejtett áruim voltak.
Máris indultam volna a szemetes felé, mert láttam, hogy megpenészesedett, megrothadt, de ő azt mondta, ami használható, ép darab azt ki kell válogatni belőle, nem dobunk ki lazán csak úgy mindent. Aztán elém tartott egy félbevágott, kicsit megrágott sült tököt, amit szintén otthagytam. Mondtam, hogy kifizettem, de nem az volt a baj, azt mondta: DONT CRASH THE DITHER! THE DITHER! Megértettem, hogy ez egy romlófélben lévő hulladék, és nem szabad egy légtérben hagyni a jó áruval, mert azt megkárosítja.
Nem haragudott rám, csak elmondta a szabályokat és éreztem, hogy bizalmába fogadott. Aztán hajnalodott, ő kinézett a vásárlói kapu kulcslyukán, és mutatta, hogy én is nézzek ki. Kinéztem, pár kopaszra nyírt fej tetejét láttam. Aztán kinyitottam a hatalmas kaput, kinyitottuk az áruházat és én már a személyzethez tartoztam.
Magyarázat: A hitet mások tanításából magába fogadóból átkerültem a "terjesztői" oldalra.
Álmomban állandóan azt ismételgették KILLING THE HEART ( a szív megölése). Van egy tibeti cd-m, annak a címe HEALING THE HEART ( a szív gyógyítása), kiejtve még nagyobb a hasonlóság killing, hiling.
Egy iskolában tanár voltam és orát tartottam. Az osztályban csupa 40-50körüli néger férfi volt. Volt 3 izmos feka, nagy ősz szakállal. A szakállukban elrejtve csomókban, tésztaszerű fehér csápok voltak, amik folyamatosan tekergőztek. Állandóan zavarták az orát. Ahogy odasétáltam közéjük lefogtak, és ezek a csápok elkezdtek felém tapogatozni, közben éreztem ahogy a csipőmnél felkarmolják a börömet (az egyiknek 5cm körmei voltak), mintha belém akartak volna ültetni valamit. Hatalmasat rándultam (IRL) és felriadtam... Ritkán álmodok ilyet, amitől felriadok, de ez szar volt nagyon. Amuyg egész éjszaka ma ilyeneket álmodtam, de ez vitte a pálmát.
Ne röhögj, de én is álmodtam most valami marhaságot. :o)
Burt Reynoldssal nyomozók voltunk, és ő mint idősebb vezette az akciót, egy kábítószer-banda után szimatoltunk. Egy nagyobb fás területen álltunk meg a kocsival és elindultunk egy fehér színűre meszelt faházhoz, aminek résnyire nyitva volt az ajtaja. Ahogy belestem, láttam, egy-két gyanús fickót, de Burt valamilyen zajt csapott és az alakok elindultak az ajtó felé. Erre intettem Burtnek, hogy rejtőzzön el, én meg hirtelen bezártam az ajtót kívülről és gyorsan eliszkoltam a kocsi felé. Tudtam, hogy rögtön az út felé fognak jönni, ezért amilyen gyorsan lehetett, beindítottam a kocsit és gázt adtam. Vezetés közben jöttem rá, hogy alszom és csukva a szemem, de tudtam, hogy vissza kell menjek Burt-ért. Ezért csukott szemmel, emlékezetből számolgattam, hogy mekkora utat tettem meg, majd hirtelen jobbra kaptam a kormányt, mert tudtam, hogy kb ezen a részen van egy út széli terület, egy mély vízmosás mellett, ahol több kocsi is parkol. Ahogy leállítottam a kocsit, sikerült kinyitnom a szemem, és akkor láttam, hogy pontosan a vízmosás szélén álltam meg. Közben hátulról dudálást is hallottam és amint megfordultam, láttam, hogy egy hatalmas limuzin is épp oda akart parkolni, csak én egy hajszállal megelőztem. Egy elhízott, idős nő vezette és mérgesen hadonászott. Én rámosolygtam s hagytam hadonászni, majd elindultam Burt-ért. Na itt felébredtem.
Délután aludtam egyet: Egy versenyen voltunk ahol nagyon sokan voltak. Futni kellett terepen és közben ügyességi gyakorlatok is voltak. Házfalakon kellett mászni, magasból leugrani, tetőről fákra átugrálni. Voltak néhányan akik csaltak. Volt egy srác aki eljött mellettünk, mosolyogva ránknézett és levágott egy szakaszt a futásból és elénkkerült. Nagyon dühös lettem és utánaorditottam, hogy "az edzőtráborban ilyenért már kinyirtalak volna" (tudniillik régen az edzőtáborokban jol elvertük aki csalt, mert ha észrevették mindenki büntetést kapott :D)
Nekem is két álom volt, de összefüggött. Egy nagyon hosszu buszos szerelvényt vezettem Erdélyben, kis utcákon. Tudtam hová kell menni, de mégis eltévedtem, láttam a térképen is mindent, csak azt nem találtam hogy éppen most melyik utcában vagyunk. Az utasok közül senki sem segitett... Aztán táborban voltunk a Mesteremmel. Meg volt teritve ebédhez. Mindenkinek ki volt rakva a neve hoyg hol ül, de én az enyémet nem találtam. Olyan nevek is voltak, akik nem is jöttek el táborba. Aztán kiabálva integet a Mester, hogy ott ülök mellettük és ha megyek oda vigyek nekik fokhagymát is. Tök kinos volt hogy mindenki előtt ilyen kiemelt figyelmet kaptam, éreztem az emberek rosszallását(irigységét?).
Nem tudom biztosan, hogy két külön álom volt, vagy egy álom két helyszínnel. Az egyik arról szólt, hogy a régi, gyermekkori lakóhelyemen voltam, és a folyosón, két lakással odébb lakott a pápa, és amikor arra rollereztem, kedvesen odaköszöntem neki. A folyosó többi részén is papok voltak reverendában, vagy civilben, és mindnek barátságosan köszöntem, és ők is vissza köszöntek. Amikor a szüleim lakásához értem, egy pillanatra egy szép névtáblát láttam az öreg, kopott falon, az én nevem volt kiírva, de amikor odaértem, már nem volt ott.
Magyarázat: Kamasz koromban papnak készültem, szimpátiám megmaradt a papság iránt.
Ma egy gazdag maffiozó családnál voltam vendégségben. Éppen pakoltam az autóba, hogy induljak hazafelé. Kikezdtem a maffiozó feleségével, hátulról ölelgettem, de tudtam hogy nem lesz semmi. A lánya (a feleségem IRL:)) meglátott és bedurcázott, de nem tudtam hogy miért. Közben a lány bátyjai mentek valakit megverni egy nagy autóval.
Ha az én álmom lenne, nekem azt mondaná, hogy ideje a múlt tapasztalatainak tanulságát leszűrni, és annak kivonatát, értékes esszenciáját továbbadni, kiváltképp a házasságban tanultakra koncentrálva, ami talán még nincs feldolgozva teljesen.
A volt nejemmel álmodtam, véletlenül összefutottunk egy Plázában egy pultnál. Gúnyosan rámnézett, én meg azt gondoltam magamban, milyen csúnya és ellenszenves ez a nő, hogy voltam képes szeretni? Aztán odébbmentem egy antikváriumhoz, ahol régi poros könyveket gyűjtöttem, melyek az ősi tudás kivonatát tartalmazzák, és amelyeket másoknak szándékoztam továbbajándékozni.
Na egy friss álom, valaki kérdezte, miért a régiek. Tegnap Feri barátom volt nálam látogatóba, jó sokat beszélgettünk, és az előbb ébredtem a következő, vele kapcsolatos álomból:
Egy sötét szobában aludtunk mindketten, két egymástól ávol lévő ágyon. Én felébredtem, és halkan, kissé fojtott hangon, hogy ne legyen se túl erős, se túl halk, elkezdtem szólongatni: Ferikééééééém! Ferikééééééém! Mivel nem jött tőle semmi válasz, tovább ébresztgettem: Ferikééééééém! Ferikééééééém! csak közben ő nagy sumák módon már felébredt, csak nem válaszolt, hanem nagy csendben lemászott az ágyról az én ágyam végéhez kúszott, megcsiklandozta a talpaimat, és amikor magam alá húztam, akkor törvénytelen nagy kacagással állt fel, és persze én is röhögtem nagyon.
Megfejtés: a kulcsszó felébredni, Buddha nevének jelentése a Felébrdett, a Megvilágosodott volt, tehát itt a felébredés szellemi jelentésű.
Ma biztos, mert a Caccia di mello nagyon jól sikerült. Ettek a vendégek, Anita és Ivó az új fiúja, a nagyobbik fiam, Viktor, és Feri volt kollegám is beeesett, ő is evett egy adaggal, és egy kicsi még maradt holnapra is. Ja és Viktor fiam repetázott is. Megittunk másfél liter olasz bort hozzá, és a Sardigniai konyhát elhoztam Magyarországra kis otthonomba, és még repülőjegy sem kellett hozzá. Mi olaszok mindenütt otthon érezzük magunkat a világban.
Álmomban egy nagy teremben, szinház, vagy más előadóteremben voltunk. Ott egy hölggyel elkezdtünk szemezgetni, majd beszélgetni, végül az ablakhoz hívtam, eltakartam kettőnket a függönnyel, behúztam mögöttünk és kapott egy puszit az arcára, majd szájrapuszi lett belőle, amit viszonzott, majd nedves puszi, csók, és már a nyakát csókolgattam.
Közben elment a tömeg, már csak azt kerestük, hol tudnánk lebonyolítani amit mindketten akartunk. Bár ő benne lett volna ott a függöny mögött, de én féltem, mi van ha valaki mégis arra jár és benyit a terembe, és megzavar minket, úgy éreztem nem tudnék ellazulni, egyikünk otthonába el kéne mennünk autóval. Erre már elkezdte kérdezgetni, hogy feleségül venném-e és szeretnék-e gyereket és annyira be voltam már izgulva, hogy mindenre igent mondtam, csak hogy eljussunk már oda, ahová akartunk. Ekkor felébredtem.
Magyarázat: Már nagyon szeretnék az isteni Én-nel egyesülni.
