Keresés

Ismered a feltételes valószínűség fogalmát? ;)

Bármennyire hihetetlen, ismerem a véges szolenoid erővonalképét.

Tettem is fel róla képeket.

Indirekt módon azt akartam bizonyítani, hogy a mágnes végén nem jöhetnek ki a végtelenben záródó párhuzamos erővonalak. Mert ha az lenne, és Feynman alapján számolnánk az erőt munkatétellel...

A réz nagyon jó vezető, emiatt az indukált áram elég nagy lesz a csőben, amikor a mágnes leereszkedik benne.

Ezt használjuk ki millió alkalmazásnál. A lényeg az, hogy a mágnes és a tekercs között minnél kisebb legyen a távolság. 

Nézz meg egy villanymotort. 

Mi éretelme lenne modelezni egy olyan villanymotort, ami áramot fogyaszt, de munkát nem végez?

A feladatod hülyeség. 

Megjegyzem, hogy egy olyan végtelenhez tartó szolenoidnak, amelynek az egyik vége éppen nálad van (és a másik vége van a végtelenben), annak az erővonalai nem a szolenoid tengelyében tartanának a végtelenbe mint egy tűnyaláb (ahogy a jelek szerint tévesen elképzelted), hanem gömbszimmetrikus bogáncsnak nézne ki.

Vagyis két ilyennel is rendesen lehetne számolni, sőt kísérletezni is. Kb. olyan lenne, mint egy monopólus. Ha pár centis távolságokban méregetsz az innenső végétől, nem sokat számít, hogy a másik vége 2m-re van vagy 2 fényévre.

Véges szolenoidnak normális fluxus képe van, hasonló egy rúdmágneshez, semmi ellentmondás, minden szép és jó.

Két végtelen szolenoidot pedig nemigen tudsz hosszában közelíteni... :-)

Vannak, mert nagyrészt diamágneses anyagokból vagy összerakva. ;)

Mindkét tekercsben áram folyik.

És mozgatás közben az áram ne változzon.

Laterálisan közelítve egymáshoz az elektronokat gyorsítaná a mágneses mező,

de ezt az energiát az áramkör veszi fel. Fékmotoros üzemmód.

Tegyük fel, hogy van két hosszú és vékony szolenoidunk.

Ezeket axiálisan közelítjük egymáshoz. Vagy távolítjuk egymástól.

Ideális esetben csak a szolenoid két végén jönnek ki párhuzamos erővonalak,

mint Darth Maul kardjából a két fénysugár.

Ezek után a tekercsek mozgatása közben sem erővonalat nem metszünk,

sem pedig a fluxus nem változik. A virtuális munkatétellel nem lehet kiszámolni az erőt.

Mivel ez ellentmondás, következésképpen felteszem, hogy az erővonalak nem lehetnek párhuzamosak.

Két rúdmágnest amikor közelítünk egymáshoz, azért érzünk erőt, mert az erővonalak sűrűsége változik.

Csakhogy a rotáció divergenciája nulla, ahogy a gradiens rotációja is.

Na, most mi van?

"mozgatás közben ne metssze a mágneses erővonalaidat !"

Nem is tudtam, hogy nekem vannak mágnese erővonalaim :)

SKF mágneses csapágy

-Axiális

- Radiális

Érintkezés nélküli megoldás 

Hát persze, csak azt kell megoldani, hogy e mozgatás közben ne metssze a mágneses erővonalaidat !

Tehát a jó kérdés valahogy így hangzik?:

Lehetséges-e egy mágnes erőterében

úgy mozgatni egy vezetőképes keretet (= 1 menetes, rövidrezárt, bármilyen négyzet alakú tekercset),

hogy mozgatás közben a keret anyagában semmi áram ne keletkezzen?

Nem hát, éppen ezért cserélték le az egyik fogalmat a másikra.

Kiküszöböli az "időbeli" kanyarvektor problémát. ;)

Feynman a két tekercset laterálisan tolja össze, Vagyis tehát mindazonáltal meg ugyebár, a mágneses mező erővonalaira merülegesen mozdul el az áramjárta egymenetes tekercs. Akkor viszont ellenben...

A két mágnest axiálisan is közelíthetjük egymáshoz,

És akkor a vezetékek elmozdulása nem az erővonalakra merőlegesen történik, hanem azokkal párhuzamosan.

Most nyilván ez egy közelítés, mert az erővonalak is tekerednek.

Viszont ha egy nagyobb mágnes közelében mozgatunk axiálisan egy kisebb mágnest, ott az erővonal elhajlás elkanyarodás elhanyagolható. És akkor is fellép erő. A magyarázat viszont nem működik. Ez egyre komplikáltabb.

Szerintem az "elvégzett munka" és a "pillanatnyi teljesítmény" egymással nem felcserélhető  fogalmak.

Ezért használják manapság a munkatétel helyett inkább a teljesítmény tételt.

"feltéve, hogy sem a hurokban folyó, sem az egyéb áramok nem változnak"

Ő is összekeveri egymással a "pillanatnyi teljesítmény" és az "elvégzett munka" fogalmakat.

A pillanatnyi teljesítmény (pl áram) bátran változhat menet közben, hiszen az "elvégzett munka" kiértékelése úgyis a nap végén történik :)

Próbáltam egyszerűsíteni, hogy ne mozgassul mindkét drótot.

A kérdés: mi a kétszerese és micsodának?

Számomra kissé áttekinthetetlenül van leírva ez a fejezet. Elvesztettem a fonalat.

De azért ne reménykedjetek. Van olyan ember, aki mélyen hallgat, amikor nem ért valamit. Hortyog, mintha legjobb rendjén menne dolga.

Köszönöm, minden kérdésem megválaszolva.

Nekem úgy tűnik, az eredeti példában nincs sem "csak az egyik oldalát mozgassuk", sem beforgatás. Az ott levő ábra szerint x irányú elmozdulás van (akár a keret, akár a tekercs a vonatkoztatási rendszer). Ha jól értem, a problémád az: miért jön ki jó eredmény a zavarok ellenére is.

Feynman:

De Menciusnak igaza van.

A Lagrange féle fv értelmezhető.

Másrészt relativisztikusan is felfogható, 

Ugyanúgy szükség van y Lorentz transzformációra is.

Az invariáns mennyiségek ?

De a kérdés az volt, mekkora átmérőjű vascsőben esik át, ahelyett, hogy oda vonzaná.

Eddig azt állítjátok, hogy egy dipólus se tud átjutni a csövön belül.

Most jó lenne egy modellt felírni és abból következtetni.

Hja, az élet kihagyott nagy lehetőségei...

Megdöbbentően kevesen ismerik fel a humort ott is, ahol az nincs vastagon bekeretezve és  "EZ ITT HUMOR!!!" feliratú nagy piros nyilakkal megjelölve.

Van még élet a földön.

Kérlek részletezd. Melyik könyvben hol, tolás vagy forgatás, elektromos vagy mágneses? Mert ezek nélkül "fotelemben üveges szemmel magam elé meredve"  :o)

"Az egyik munka a másiknak mindig -2szerese."

Ez egy valóban elvégzett kísérlet eredménye,

vagy valami elméleti  "szakember" képzelődik a foteljében üveges szemmel maga elé meredve, miközben érthetetlen képleteket  rajzol maga elé a levegőbe?

Pl mert a mechanikus munkát könnyű mérni (vannak rá könnyen kezelhető mérőeszközök),

az elektromos munka mérése viszont nagyon más szakterület, sokaknak már a fogalom definiálása is gondot okoz.

Indukciós fék, maglev vonat, stb.

Ha a cső rövid, akkor a bedobott golyót az elején fékezi a rézcső, a végén gyorsítja. 

Jobbkéz szabály.  Az elején felfele áll a hüvelyk ujjam, a végén lefele. 

Nem elfogadható a válasz.

A vonzás  ( vascső) és a taszítás (rézcső) illetve a szimmetria: hengeres cső, golyó.

Jön, jön, jön!

Elektromos és mechanikai munka

Feynman könyvében találtam egy nehezen érthető részt. Tekercset betolunk mágneses mezőbe.

Az egyszerűség kedvéért legyen téglalap alakú a vezető keret és csak az egyik oldalát mozgassuk.

(Például a keretet az egyik oldala körül beforgatjuk.)

Nem tudom követni a gondolatmenetet.

Az egyik munka a másiknak mindig -2szerese.

De közben a mágneses mezőt állandó értéken akarja tartani az erős perturbáció ellenében.

Tehát itt a megfigyelő (mint mozgó keret) visszahatása nem elhanyagolható.

Valami hasonlót mintha már hallottam volna a potenciális és kinetikus energiáról.

Az ilyen lételméleti kérdéseket néhányan nem szeretik. ;)

Mások meg - íme - abszolút inadekvát, ám annál terjedelmesebb esszét írnak belőle és még sok minden másból.

Megint mások a mellébeszélést nem szeretik. De b@szhatják.

Ergodikusan ismételjük meg a vasreszelék szórását.

Mindig ugyanott rajzolódnak ki az erővonalak?