Nem véletlen, hogy a legnagyobb zseni sci-fi írók így érezték, így gondolták. A Hubble és a James Webb űrteleszkópok nem tévednek. Válszeg Einstein sem tévedett..... nagyot. Túl sokat tudunk a világról ahhoz, hogy antropomorf centrikus világképet dédelgessünk.
Az emberi fantázia elég sok hihetetlennek tűnő dolgot produkál. Ugyan akkor még nem ismerjük a saját bolygónkat sem, hiszen az óceánok mélyén sok felfedezni valónk van még. Az univerzum végtelensége is egy feltevés, amit a tapasztalat nem tud igazolni. Mi van akkor, ha az úgynevezett teremtett világ, nem terjed tovább, mint ameddig választ kapunk a Voyager–2 űrszondától?
„Gyengülő radioizotópos termoelektromos generátora miatt 2020-ig tud tudományos méréseket végezni, majd körülbelül 2025-ig lesz még elég energiája arra, hogy rádiójeleket küldjön a Földre.[5] Körülbelül 40 000 év múlva 1,76 fényévre közelíti meg a Ross 248 nevű csillagot.”
Amennyiben nem kapunk más számunkra értelmezhető civilizációról jelzést, vagy egy látogatást, akkor feltételezhetjük, hogy amit odakint látunk, az csak egy projekció, a gondolataink kivetülése, az univerzumról való ismereteink szintézise. A látóhatár a „mozivászon”, amely mögött nincs valóság, ami tapasztalható lenne. Ha valóban 1,8 milliárd éves az univerzum, és abban 4,5 milliárd éves az élet, akkor hogyan várhatjuk el azt, hogy annyira megelőzzenek bennünket az idegen létformák, hogy hemzsegjenek az univerzumban, miközben mi észre sem vesszük őket?
Azon az 1000 trillió csillagon egyértelmű, hogy hemzseg a mikrobális élet, a szervezettebb élet és az értelmes élet is. A Kardasov-skála szerinti 3-as típusú civilizációt inkább hagyjuk, mert abból tényleg kevés lehet. Bár, ki tudja. Ha a világegyetemben eddig térben és időben létrejött értelmes, fejlett civilizációkkal kalkulálunk, akkor én egészen biztosra veszem, hogy nem az írás a fejlettség alapvető ismérve. elég, ha Stanislaw Lem Édenjére gondolunk, ahol a duplák a szonár jeleket használják a kommunikációra, amelyek egyfajta ultrahangos jeleket jelentenek, és amelyeket a főszereplők nem képesek közvetlenül érzékelni vagy megérteni. A Solarisban az óceán képes manifesztálni, reprodukálni halott vagy elveszett szeretteiket a felfedezők előtt. Ezek a manifesztációk valódi fizikai formákban jelennek meg, még akkor is, ha a személyek, akiket képviselnek, korábban már meghaltak vagy eltűntek. Ez azonban nem hagyományos kommunikáció, inkább egyfajta megjelenítés vagy manipuláció. Az óceán térbeli változásokat is létre tud hozni kommunikációként.
Isaac Asimov "Nemesis" című regényében a prokarióta tudatok, vagyis a mikroorganizmusok kollektív intelligenciája gondolatátviteli képességgel rendelkezik, mentális hálózaton alapuló kommunikációt alkalmaz a regényben. Ez az intelligencia képes befolyásolni az emberek gondolkodását és viselkedését is.
A világegyetemben az 1000 trillió csillagon előforduló intelligencia és kommunikáció típusok száma hatalmas lehet. Az emberi típusú civilizációk és közlésformák száma szerintem minimális lehet a világegyetemben.
Ami a megelőző, fejlettebb civilizációk alapvető közlési formáit illeti, ezen a téren sem egyértelműen csak az írás jöhet szóba. A 3 gízai piramisnál pl. nincsenek az építőkre utaló feliratok. Ezeknél és a hatalmas, neolitikus megalitoknál a matematika, a csillagászat és a precesszó mély ismerete lehetett pl. az üzenetközvetítő eszköz.
A Kőóriások rejtélye című ősi idegenes film pl. felveti, hogy az ősi világ nagy kőóriásai, óriásszobrai, pl. Olmék fejek, obeliszkek stb. energia- és adattárolási célokat használhattak.
Egyszerűen írás nélkül lehetetlen a tudomány magasabb művelése. Számos tudós felfedezése meg sem történt volna, ha nincs. Mert egyszerűen nem voltak képesek az információt csak fejben feldolgozni. Számosan felkeltek az éjszaka közepén, hogy az épp akkor eszükbe jutott gondolataikat leírják, mert reggelre elfelejtették volna (én is hányszor jártam így). Civilizáció éppen meglehet írás nélkül: technikai rekvizítumokkal, de fejlett civilizáció biztosan nem. Az összes óvilági civilizáció, úgy lép be a történelembe, hogy van már írásuk. Ha nem jegyzik le és őrzik meg ezeket, szinte elvész a történelmük (lásd a miénket).
„A tudásfelhalmozás alapvető formája az írás, és nem afféle képírás, hanem az, amellyel a tudományos munkák is lejegyezhetők (ma sem lennénk meg nélküle!). Ha azt hiszed, hogy egy fejlett civilizáció meglehet írás nélkül, az a te bajod.”
„Helyes a bőgés oroszlán!” Egy titkos összejövetelen a résztvevők nem vihetnek be kép és hangrögzítőt, gyorsírni tudó jegyzőkönyvvezető van közöttük. Azok kapnak az átiratból, akik a továbbiakban érintettek a témában. Viszont utána a páncélszekrény, vagy a törlés következik. Azért van a kémeknek jó memóriájuk, mert felejteni is megtanultak.;-)
Schenouda mellet teszem le a garast. Az írás tulajdonképpen a gondolatok rögzítésére szolgál. „A szó elszáll, az írás megmarad”. Nekem vizuális memóriám van, mindent képileg elgondolni viszont nem lehet. Amit viszont leírók, azt leképezem, lerajzolom, kifaragom stb. Az igazán technológiai fejlődés, a könyv nyomtatás után indult be.(Gutenberg galaxis) Az írás nélküli fejlett civilizáció, egy utópia. Ha a gondolatátvitel, a telepátia evolúciósan kialakult volna minden ember számára, talán akkor lenne belőle valami. De gondold el azt, hogy egyszerre három, vagy több ember egy értekezleten egymás agyában turkálva, erőlteti bele a mondanivalóját. Mi sül ki belőle? ;-)
Az ilyen csípőből, gondolkodás nélkül odavágott vélemény nem érdemes vitára, nem megfontolt reakció.
Attól, hogy valamit elolvasva ténynek veszed, nem várhatod el másoktól, hogy ők is annak vegyék. Az olvasott információ csak majdnem tudás, mert nem tapasztalati, és a majdnem ugye nemet jelent.
Nem hiszem, hanem tudom, hogy létezhet (a miénknél jóval!) fejlettebb civilizáció írás nélkül - ha Te azt elhiszed, amiket "tudományosan" írtak meg az egyetemes fejlődésről a leírtakra támaszkodva és/vagy az előző 10-12 vagy 50-100 ezer évre feltételezve, legyen a te bajod, csak az kb ugyan olyan hit, mint a vallási hitek.
Az ilyen se füle, se farka indulatos kirohanásnál könnyen belátható, hogy nincs értelmes tartalom mögötte.
Részemről lezárva a téma, nem azért nézegetek be, hogy mérges hangulatú szócsatákba keveredjek.
Szerintem meg igaz! Összelehet szedni egy csomó sületlenséget, az inkáktól a megalitépítőkig, hogy nekik se volt írásuk, mégis miket megcsináltak. De össze lehet vetni pld. a görögökkel, akik színdarabokat, földrajzi, matematikai, csillagászati, mérnöki munkákat jegyeztek le sok ezer könyvben, míg azelőtt, hogy elkezdték volna használni az i.e. 8. századtól az írást. A tudásfelhalmozás alapvető formája az írás, és nem afféle képírás, hanem az, amellyel a tudományos munkák is lejegyezhetők (ma sem lennénk meg nélküle!). Ha azt hiszed, hogy egy fejlett civilizáció meglehet írás nélkül, az a te bajod.
Az a se füle, se farka szöveg, amit itt előadsz hozzá körítésnek, könnyen belátható, hogy nem érdemes vitára.
"Egy fejlett civilizáció alapvető ismérve az írás "
Nem igaz, ez többszörösen cáfolt feltételezés. Az írások, és azokból szerzett információk NEM tudás, hanem csupán ismeret, a kettő távol áll egymástól. Az írás lehet hamis, hazug, hatáskeltő, félremagyarázó, csúsztató, stb. Pontosan ahogy a mai primitív világban szerepel. Elég korlátozott nézet, hogyha mi nem tudunk fejlettebb, pontosabb kommunikációt ennél, akkor több tízezer évvel ezelőtt sem tudtak. Teljesen logikátlan, hogy nem történt fejlődés 200 ezer + év alatt a homo sapiens sapiens őstörténetében, aztán pár ezer évvel ezelőtt hirtelen beindult, és eljutott a kezdeti eszközöktől az űrhajózásig - hacsak nem voltak egyesek KÉP-ben,(mint pl. Da Vinci, Jókai, Verne Gyula látomásai, vagy emlékképei inkább?) de honnan jöttek a képek? Előre nem lehet ugyebár ugrani, tehát marad a DNS, vagy gén memória, amelyek viszont képesek lehetnek erre. Tehát VOLT-lehetett valamikor ilyesmi ...
Honnan tudjuk, hogy 50-100 ezer évvel ezelőtt mekkora százalékban tudták használni eleink az agytevékenységüket, semmi sem bizonyítja, hogy csak annyira mint mi most, vagy kevésbé - következtetés, ha 10-20-30 % plusz lehetett (miért ne lehetett volna?) akkor SOKKAL fejlettebbek voltak, nem kellett írás, a matematikához eszközök. Hajlamos lenézni a mai tudomány az elődök tudását, és éppen ez az, ami a korlátolt és fejlődésképtelen, vaskalapos jelzőket teljesen jogosan illeszti rá. Nagyon gyenge kezdő, primitív szinten áll most még a civilizációnk, ezer hibája van (ez bizonyított nap mint nap) a kollektív tudatról csak sejtéseink vannak, mert a globalizált sötétség úgy nyomja el, hogy közben magát okosabbnak, fejlettebbnek tünteti fel.
De tudjuk, hogy VOLT egy Aranykor, volt értelmesebb közösség, amikor nem volt ember embernek ellensége, nem támadtunk saját magunkra. Mi van akkor, ha létezett egy fejlett kollektív tudat, amelyben mindenki képes volt 50-60 % vagy nagyobb agyi kapacitásra? Nem volt ellenségeskedés, háború, egyetlen összetartó nép, csoport élt a Földön? Kizárhatjuk mint lehetőséget? Nem, határozottan nem. Csupán annyira fantasy, mint hogy kézi erővel rakták össze a többmillió követ X év alatt a Nagy Piramishoz .... egy fél fokkal sem merészebb képzelgés, az ókor előtti anomáliákat nézegetve. Halvány fogalmunk, sejtésünk sem lehet, mi volt ezen a planétán, és a szomszédos bolygókon az előző pár 10 ezer évben, de a rengeteg csillagászati, kozmológiai felfedezés, kőfaragások, sok ezer éves (pontos!) asztrológiai naptárak, az ekliptika ismerete, a precesszió alapján ISMERT!!! többször két ezer éves ciklusokra emlékeztetés (vajon miért volt fontos 4-6 ezer éve az akkori szellemi életnek, hogy képben legyenek a különböző korokkal még 6-8 ezer évet visszanézve? - És képben voltak, írások nélkül is ... ) következtetés: talán még jobban képben is voltak, mint a mai "tudomány" a mostani korhoz képest az előző 6-8 ezer évvel. (?) Nem zárható ki, a mai hibái, és azok mellé teljesen indokolatlan felsőbbrendűsége, kizáró és diszkriminatív jellege, korlátolt és korlátozott látásmódja és dölyfössége ismeretében. A kilóra megvehető "tudósokról" nem is szólva. Lépjünk előbbre, a valódi tudás, fejlődés alapja NEM az írás, semmiképpen sem. És nem is a bányászat, kirabolni, pusztítani saját életterünket .... ;)
Az ember 14 éves koráig optimista, majd az első szerelmi csalódás után szabadelvű liberális a családalapításig. Majd reménykedő világmegváltó negyvenes, növekvő hagyományőrzéssel. Hatvantól már meggyőződött konzervatív, pesszimista alapállással. Nyolcvantól újra bébikor, 2-3 fog, pelenkanadrággal alszik a tolószékben. Akinek ez megadatik, már nem is panaszkodhat igazán.
Az a macska, amelyik sosem fogott egeret, csak táppal etetett házi megtűrt, megijed az egértől. Főleg ha sokan vannak körülötte.:-(
A tengerimalac betette az egyik lábát a kéménybe. Ma bemondta a ràdió, hogy egyre több egér, -immàr nyíltan- molesztálja, hergeli a kék macskát, húzgálják a bajúszait. Bár bölcs és tapasztalt a macska, de ki tudja mikor szakad el a cérna. Én már elsöpörtem volna az összes szemét egeret a francba. Jelen állás szerint csak ártatlan áldozat leszek. Legyünk optimisták!?
„Emellett a Föld különböző régióiban eltérő mértékű volt a jégképződés és a gleccserek mozgása, így bizonyos területeken akár kedvezőbb életkörülmények is kialakulhattak. Lásd a délkelet-törökországi Göbekli Tepe és Karahan Tepe őscivilizációja a jégkor végén 11-16 vagy 11-19 ezer évvel ezelőtt!”
Az emberiség bölcsője Afrikában volt, és onnan népesítette be a bolygót. A jégkorszakok alatt is Afrika volt a legenyhébb, valamint az egyenlítői övezet. Véleményem szerint, a zordabb körülmények között élők voltak azok, akiket szellemi fejlődésre serkentett az éghajlatváltozás. A hidegben több energiára van szüksége a testnek, így a vadászat, az öltözködés, a lakhatás kihozta belőlük az újításokat, az innovációt. (Hyperborea) Az egyenlítői, melegebb övezetben Atlantisz (Kanári szigetek);-)
Kicsit változtat a jégkori civilizációk megítélésén, hogy nyilván voltak a jégkorszakban interglaciális időszakok, amikor a Föld éghajlata melegebb és kedvezőbb volt, mint a jégkorszakban jellemző hideg időszakban. Az ilyen interglaciális időszakokban a gleccserek visszahúzódtak, a tenger szintje emelkedett, és az éghajlat általában enyhébb volt. Az utolsó interglaciális időszak a jelenlegi, amelyet az emberiség éppen most él át.
Emellett a Föld különböző régióiban eltérő mértékű volt a jégképződés és a gleccserek mozgása, így bizonyos területeken akár kedvezőbb életkörülmények is kialakulhattak. Lásd a délkelet-törökországi Göbekli Tepe és Karahan Tepe őscivilizációja a jégkor végén 11-16 vagy 11-19 ezer évvel ezelőtt!
„A helyi aymara indiánok elmeséltek egy történetet egy spanyol utazónak, aki röviddel a hódítás után ellátogatott Tiahuanacóba, és arról beszélt, hogy a város eredeti alapítása a Chamac Pacha, vagyis az első teremtés korában volt, jóval az inkák eljövetele előtt. Elmondásuk szerint legkorábbi lakói természetfeletti erőkkel rendelkeztek, amiért csodával határos módon köveket tudtak felemelni a földről, amelyeket „...a levegőben hordtak [a hegyi kőbányákból] trombitaszóra”.
Jerikó falait is harsonaszóval döntötték le. Állítólag a tibeti szerzetesek, félkör alakban elhelyezett trombitákkal és dobokkal olyan rezonanciát keltettek, amivel nehéz köveket emeltek a magasba. Vagyis nem a természetfelettiség, hanem a természet ismerete volt a tulajdonuk.
„A technológiai civilek nem állnak le. Minden rohan a vesztébe, már régen késő újragombolni, csak előre, fejjel a falnak. A zsákutcából nincs visszaút. A történelem nem fogja igazolni a utilitarista hozzáállást, túlracionalizált világot. Pontosabban nem lesz, kinek bizonyítani bármit is. Ha valaki kimarad, akkor lemarad? Kollektív csoda kellene, hogy belássuk tetteink sugarát.”
A pesszimista világlátás egyre jobban lenyomja az optimistát. Talán azért, mert a napos oldalon keveseknek adnak helyet az ott lévők. Az olyan filantrópok, akik a spekulációikkal a háborút finanszírozzák, nem a lemaradók felzárkóztatását, valóban csak a haszonelvűséget szolgálják. Ami a kollektív csodát illeti, valóban várat magára.
„A fizikai képességeik biztos jobbak voltak, ha túlélték az akkori viszonyokat, és bizonyosan, magas, erőteljes emberek voltak. A szellemi képességeik, túlélési ösztöneik is legalább olyan volt mint a miénk, ha nem jobbak. Egyszerűen ösztönösen tudták, mit tegyenek, ha egy kardfogú tigris üldözné őket. Ezt mi se tudjuk (ha visszadobna egy időgép az akkori korokba), egy mai vadász se tudja (aki rögtön a fegyvere után nyúlna, ha lett volna ilyesmi 15 ezer éve)...
Szóval valahogy elkezdődött az ébredés...”
Abban nagyon egyet értek, hogy igazi ösztönlények voltak az őseink. Talán az ösztönösség magasabb szintje hiányzik a mai emberekből, a mit a tudatosítással, (propagandával), átneveléssel elsorvasztották az uralkodó rétegek.
„Az éghajlat stabilabbá vált, a környezet kevésbé volt kiszámíthatatlan, és az élelmiszerellátás és a túlélési stratégiák fejlettebbek és sokoldalúbbak voltak. Ez lehetővé tette az emberek számára, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a kulturális és technológiai fejlődésre (nagyobb területek meghódítására, benépesítésére is!), beleértve a tudomány és az innováció területeit is.”
Szerintem is számított az éghajlati változás. Az is igaz, hogy a rossz körülmények gondolkodásra sarkallnak, hogyan javítsanak a dolgok állásán. Akkoriban elég nagy volt a Föld az elszigetelten élő kisebb létszámú populációknak, ennél fogva nagyon eltérők lehettek a technológiai szintjeik. Az biztos, hogy a kőkorszaki szakik, ügyes mesterek voltak, még ha nem volt fémeszközük, akkor is.
Két év alatt nem lett több eszem: nem kell kerék és írás egy civilizációhoz, és nemcsak a rejtélyesben. Azóta annyi kiderült, hogy méhecske nélkül viszont lehetetlen. Óvatos kompromisszum: civilizációja válogatja.
"Maguk az inkák tagadták a Tiahuanacan komplexum építését. Ma már tudjuk, hogy a Tiwanaku kultúra az inkáktól függetlenül, és valamivel korábban is létezett. Egy tény, amelyet hagyományaikban és mítoszaikban tárolnak. Az inka eredetű mítosz a Titicaca-tó közelében tartja nyilván az emberiség eredetét. Feljegyzik, hogy Viracocha innen indult útjára, mígnem hosszas vándorlás után Cuzcót választották az inka nemzet szülőhelyéül. A helyi aymara indiánok elmeséltek egy történetet egy spanyol utazónak, aki röviddel a hódítás után ellátogatott Tiahuanacóba, és arról beszélt, hogy a város eredeti alapítása a Chamac Pacha, vagyis az első teremtés korában volt, jóval az inkák eljövetele előtt. Elmondásuk szerint legkorábbi lakói természetfeletti erőkkel rendelkeztek, amiért csodával határos módon köveket tudtak felemelni a földről, amelyeket „...a levegőben hordtak [a hegyi kőbányákból] trombitaszóra”.
Arról is volt akkor szó, hogy amennyiben megegyeznek az ötvözőanyagok arányai, a tudatosság (számok!) kizárja a véletlent, ami azt jelenti, hogy sokkal fejlettebbek voltak, mint azt elképzeljük. A pásztorokat nem zavarták az épített falak, a lámák közül pedig csak a fiúk használhatók teherhordásra, de nem szeretik. A lámák hamar tanulnak, és olyan elszántak és barátságosak tudnak lenni mint a kutyák, kötődnek az emberhez. Szolmizhálhatóak, de nem szeretik.
nyomának kell lenni, ha máshol nem is, de az emlékezetünkben, mert a mondák és mítoszok arról tanúskodnának
Ott is van minden a mítoszokban!
A technológiai civilek nem állnak le. Minden rohan a vesztébe, már régen késő újragombolni, csak előre, fejjel a falnak. A zsákutcából nincs visszaút. A történelem nem fogja igazolni a utilitarista hozzáállást, túlracionalizált világot. Pontosabban nem lesz, kinek bizonyítani bármit is. Ha valaki kimarad, akkor lemarad? Kollektív csoda kellene, hogy belássuk tetteink sugarát.
Ez a Nibiru (2 gyújtópont?) pálya sem stimmel, mondaná a rövidlátó Kepler csillagjós is, aki felhasználta (ellopta) a tudást, azoktól akik előtte lopták, és így tovább egészen addig amíg egyszer megjelent az a tudás, hogy felhasználja az embereket.
"Régebben írtam, hogy a 12000 éves Göbekli Tepe és Karahan Tepe nemcsak egy egyszerű átmenet (mint Jerikó és Catal Hüyük), hanem egy speciális átmenet minőségi ugrásokkal, a művészien faragott, hatalmas monolitikus kőoszlopok, a napéjegyenlőségi, csillagászati vonatkozások, a közelben talált, táplálék megosztással kapcsolatos, társadalmi együttélésre utaló nyomok és a tipikus megalitikus építményekkel való rokonság miatt."
És természetesen a nemrég Göbekli Tepénél megtalált köszörűkövek, örlőkövek, ütőkövek miatt, amelyek a legorábbi mezőgaqzdasági kísérletet mutatják a történelemben.
Régebben írtam, hogy a 12000 éves Göbekli Tepe és Karahan Tepe nemcsak egy egyszerű átmenet (mint Jerikó és Catal Hüyük), hanem egy speciális átmenet minőségi ugrásokkal, a művészien faragott, hatalmas monolitikus kőoszlopok, a napéjegyenlőségi, csillagászati vonatkozások, a közelben talált, táplálék megosztással kapcsolatos, társadalmi együttélésre utaló nyomok és a tipikus megalitikus építményekkel való rokonság miatt.
A 10-20-30 ezer éve élt cro-magnoniaknak első sorban a létfenntartásukért kellett harcolni, mellette faraghattak vagy díszíthették a sziklák falát. Kisebb csoportokban éltek, és nem nagyon tudtak eltartani plusz embereket (esetleg egy-két embert: gyógyító, sámán), akik nem veszik ki magukat a munkából. Mikor jön az írás, a civilizáció, a szakrális állam, létrejön egy kaszt, a papoké...
Sőt, annyit tennék hozzá, hogy a jégkori őseink képességei nem csak hogy olyanok voltak, mint a mai emberé, hanem talán jobbak is. A fizikai képességeik biztos jobbak voltak, ha túlélték az akkori viszonyokat, és bizonyosan, magas, erőteljes emberek voltak. A szellemi képességeik, túlélési ösztöneik is legalább olyan volt mint a miénk, ha nem jobbak. Egyszerűen ösztönösen tudták, mit tegyenek, ha egy kardfogú tigris üldözné őket. Ezt mi se tudjuk (ha visszadobna egy időgép az akkori korokba), egy mai vadász se tudja (aki rögtön a fegyvere után nyúlna, ha lett volna ilyesmi 15 ezer éve)...
Szerintem a holocén emberének az utolsó 10000 évben sokkal könnyebb volt elindítani egy modern tudományos fejlődést, mint a jégkorszak emberének. A holocén embernek számos előnye volt a tudományos fejlődés szempontjából. Az éghajlat stabilabbá vált, a környezet kevésbé volt kiszámíthatatlan, és az élelmiszerellátás és a túlélési stratégiák fejlettebbek és sokoldalúbbak voltak. Ez lehetővé tette az emberek számára, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a kulturális és technológiai fejlődésre (nagyobb területek meghódítására, benépesítésére is!), beleértve a tudomány és az innováció területeit is.
Én inkább - kissé leegyszerűsítve - úgy fogalmazok, hogy a holocén emberének már volt lehetősége a modern tudományos fejlődés beindításához (természetesen a jégkori tudományos forradalmak alapjain), a pleisztocén emberének nem volt erre lehetősége. De a modernnek mondott csillagászat, mezőgazdaság és kézművesség alapjait le tudták rakni.
